mifocink

- Lisztes Krisztián igazi Fradista, nagy értéke a klubnak. Tudjuk, hogy nem ő fogja megváltani a világot, de szükségünk van rá azért, hogy példát mutasson a fiataloknak, hogy saját életével szemléltesse, mit is jelent a Ferencváros csapatának tagja lenni.
Nem, ezeket a mondatokat nem most mondták a klub vezetői, hanem két évvel ezelőtt, amikor Lisztest leigazolta a klub. Most elküldték a zöld-fehérektől.
 

Bár a játékos valóban nem váltotta meg a világot – badarság is lett volna tőle várni ezt, hiszen akkor 34, a napokban pedig már 36 éves – ettől függetlenül azt gondolom, érthető és jó megoldás volt Lisztes akkori leigazolása.
Mint ahogy egy nagy baromság a mostani elküldése.
A Fradi vezetői ugyanis már nem akarják, hogy Lisztes életén keresztül tudják meg a fiatalok, milyen megtiszteltetés a Fradi játékosának lenni.
A Fradi vezetői ma már nem akarják, hogy Lisztes példát mutasson a fiataloknak.
A Fradi vezetői nem hosszabbítják meg a 36 éves játékos lejáró szerződést.
A Fradi vezetői.....már bocsánat, de barmok.
Nem azért, mert nem hosszabbítanak szerződést a játékossal, hanem azért, mert ilyen kényelmetlen szar helyzetbe hozzák azt a játékost, aki tényleg példakép lehet a mai kor Fradistáinak.
Olyan példakép, mint mondjuk Lipcsei, és olyan példakép, mint amilyen nekik volt mondjuk Nyilasi.
De a Fradi vezetői előtt most az lebeg, hogy sok-sok millióért az Üllői útra csábítsanak hirtelen feltűnt sztárocskákat, amikor például az ifjú Lisztes példája is azt bizonyítja, hogy igazi Fradista és igazi példakép általában a saját nevelésű játékosokból lesz. (Persze, erre is van kivétel, mint például Lipcsei Péter.)
Nyilvánvaló, hogy Lisztes sem tervezett már hosszú karriert – a mai NS-ben például azt mondta, lehet hogy itt a vége – de talán joggal hihette két évvel ezelőtt, hogy a Fradiból megy „nyugdíjba”.
És nem ilyen körülmények között.

Fehér György

A Vasasnál egész évben káosz uralkodott. Felsorolni is nehéz lenne az összes olyan történést, amivel saját magukat nevettették ki a Fáy utcában. Kész öngyilkosság volt például, hogy 50 év után kirúgták Antal Pétert, aki élt, halt a klubért. Ha nem küldik el a mai napig megmagyarázhatatlan módon, nincs sportorvosi baki, nincs pontlevonás, nincs fejetlenség, nincs kapkodás. S ez csak egyetlen példa, amely a kieséshez vezetett…”

 „Az egész életemet a Fáy utcában töltöttem”

 - Kisebb kihagyásokkal - több mint ötven évet töltött Angyalföldön, hűsége elismeréseként, a klub 100 éves jubileumi ünnepségén a „Vasas örökös tagja” címet adományozta önnek Markovits László elnök…
-          Kisgyerekként, 1960-ban kerültem Angyalföldre és 1970-ben, Illovszky Rudi bácsi irányítása alatt már a felnőtt csapatban játszottam. A sors úgy hozta, hogy csupán 21 élvonalbeli mérkőzésen léptem pályára piros-kékben, a többit a Szűcs Lajos fémjelezte Egyetértésben valamint Szegeden. 1982-ben utánpótlásedzőként tértem vissza a Fáy utcába, ismét Rudi bácsi mellett dolgozhattam, mint pályaedző és a kapusedző. A legnagyobb közös sikerünk az 1986-os Magyar Népköztársasági Kupa-siker volt. Majd egy évet dolgoztam Kuvaitban, ahonnan már mint technikai vezető tértem vissza a Vasashoz. Dolgoztam Kertai Tamás, Meszéna Miklós, Gyalog András Rácz Gábor Jámbor János és az olasz tulajdonosok irányítása mellett és nyugodt szívvel mondhatom: mindegyik vezető elégedett volt a munkámmal. Azt kérem, mindenképpen írja le, hogy sok olyan tulajdonos kéne a magyar labdarúgásba, mint Jámbor. Amikor ő volt a vezető – 2003 és 2009 között - semmilyen anyagi vita nem volt, mindenki korrekten megkapta, ami járt neki, nem véletlen, hogy nem csak a játékosok, a szurkolók is a mai napig visszasírják őt. Ami pedig a technikai vezetői munkakört illeti: téved, aki azt gondolja, hogy a e feladat csupán arra korlátozódik, hogy ki kell tölteni a jegyzőkönyvet és bevinni az igazolásokat a játékvezetőkhöz. Ennél sokkal összetettebb és bonyolultabb munka ez, nem véletlen, hogy a három évtized alatt szinte az egész életemet a Fáy utcában töltöttem. Reggel nyolckor már a klubban voltam, és csak este tértem haza. 

„Jövő héten megmondom, kellesz-e vagy sem…”

 -          A bajnokság elején mégis távoznia kellett…
-          2011 júniusában járt le a szerződésem, de eszembe nem jutott, hogy ne dolgozzak tovább. Pláne, hogy a 2010/11-es bajnokságban – amikor Komjáti Bandi irányítása mellett remek csapat jött össze Rezes Lacival, Ferenczi Pistával és a többiekkel - 21 mérkőzésen 30 pontot szerzett a csapat, és teljesen korrekten fizettek ki mindenkit. De már ekkor volt egy gyanús jel: az utolsó négy fordulóra – amikor már biztos volt, hogy bennmarad a csapat - megváltoztatták, alaposan lecsökkentették a premizálást, amely teljesen padlóra küldte a csapatot. Ennek is köszönhető, hogy a hetedik hely helyett csupán a tizenegyedikek lettünk. Szóval a lejárt megállapodás ellenére dolgoztam tovább, ám miután már két és fél hónapja nem kaptam fizetést, s nem volt aláírt szerződésem, a ZTE elleni meccs előtt bekopogtam Erdős László stratégiai igazgatóhoz, és megkérdeztem tőle, hogy mi a tervük velem. Erdős pimaszul csak annyit mondott, hogy jövő héten megmondom, hogy kellesz-e vagy sem… Mondanom sem kell: köpni, nyelni nem tudtam…
-          Mi történt ezután?
-          Az első másodpercekben szóhoz sem jutottam, majd, mint a Vasas örökös tagja, kikértem magamnak ezt a hangnemet. S azt mondtam, hogy ne várjuk meg a jövő hetet, már most keresheti az utódom. Erre tudja mit válaszolt Erdős?
-          Nem.
-          Hogy nem vagyok korrekt. „Én nem vagyok korrekt?! Ezt pont te mondod?” – kérdeztem vissza. – „De lásd, hogy nem hagyom cserben a csapatot, Zalaegerszegre valamint az ausztriai barátságos mérkőzésre még velük megyek. Ez így is történt, majd a következő hét szerdán, megtörtént az átadás-átvétel, ahol Gál Lászlón és Erdősön kívül ott volt az utódom, Golecz Gábor is…

Kapus, mezek és fizetés nélkül…

- Mennyire lehetett sejteni, hogy a csapat nyílegyenesen száguld a szakadék felé?
- A bajnokság elején egymást követték a baklövések. Kezdve azzal, hogy közvetlenül a rajt előtt, Komjáti tudta nélkül hoztak egy olyan kapust, Ivan Janjusevicet, akit azelőtt senki nem látott védeni. Állítom: ilyen gyenge hálóőre még nem volt a Vasasnak. Nem véletlen, hogy három forduló után mennie kellett, s a helyére érkezett Lubos Ilizi. Az ígérgetésekkel tele volt a padlás, de például olyan amatőr dolgok is előfordultak, hogy az első mérkőzés, a debreceni találkozó napján, pénteken még nem volt meze a játékosoknak. Délután kettőkor lettek kész és Honma Kazuo használt, négyéves Opeljával száguldottam 40 fokban Budapestről Debrecenbe és mivel nem volt légkondicionáló a kocsiban, teljesen kiszáradva érkeztem a városba. Hozzáteszem: ha ne adj’ Isten, lerobbanok, elmarad a mérkőzés, hiszen természetesen a játékosok igazolásai is nálam voltak. A vezetőknek azonban az például roppant fontos volt, hogy a médiában minél gyakrabban megjelenjenek. Az tény, hogy minden héten több Vasas-cikket lehetett olvasni, de a légiósoknak lakásbérleti díját már nem állták, s már ekkor több hónappal elmaradtak a fizetések. De nem csak a játékosoknak, hanem például a csapatot szállító cég felé is milliós tartozás halmozódott fel. Nem csoda, hogy Komjáti – a legjobb tudása és akarata ellenére – nem tudott eredményt elérni ezzel a csapattal…
-           Ha már a sportorvosikat említette: mit szól ahhoz a baklövéshez, hogy Haris Mehmedagic érvénytelen papírjai miatt két pontot levontak a csapattól?
-          Nem szidok én senkit, pláne nem az utódomat, hiszen aki dolgozik, hibázik. Az már inkább furcsa volt, hogy az ügyvezető hölgy, Kovács Ágnes már másnap – azelőtt, hogy kivizsgálta volna az ügyet – telekürtölte a sajtót azzal, hogy Golecz Gábor technikai vezetőt azonnali hatállyal kirúgták…

 "Azt hittem, a Fáy utcából visznek a temetőbe”

-          Hogyan élte meg lelkileg, hogy 40 év után lemondtak önről és hogy – kiesett a csapat?
-          Ha hiszi, ha nem, a mai napig fél hétkor kelek és el akarok indulni a stadionba. Ha már rákérdezett, elmondom: igen, rosszulesett, hogy a Vasas SC vezetése még egy portási állást sem ajánlott fel… Azt hittem, engem a Fáy utcából visznek majd a temetőbe… De azért a nagy bajban tudja meg az ember, hogy kikre számíthat igazán: a történtek után ugyanis az angyalföldi polgármester, Tóth József segítségével jutottam munkához. A Futár utcai általános iskolában heti kétszer tartok edzést hátrányos helyzetű gyerekeknek, a héten például Gellei Imre meghívására Felcsúton voltunk egy barátságos mérkőzésen. No, és az MLSZ-ben sem feledkeztek meg rólam: Berzi Sándor és Csiki Károly révén szövetségi ellenőr lettem, számomra óriási megtiszteltetés, hogy egykori sokszoros válogatottak mellett rám is számítanak…
-          Volt azóta Vasas-meccsen?
-          Ellenőrként nem, de a Pápa elleni hazai találkozóra kilátogattam. Ekkor még volt esély a bennmaradásra. Az eredményjelzővel szembeni kapu mögött álltam. S tudja, mi esett a legjobban? Amikor a kapus, Lubos Ilizi meglátott, széles mosollyal kiintett. Vagy amikor a Vecsés-Eger meccsen a vendégcsapat játékosai, az egykori Vasas-labdarúgók, Benunes, Dobrics és Pavicsevics a bemelegítést félbehagyva odajöttek hozzám és átöleltek engem…
 

Vámos Tamás

Véget ért a magyar bajnokság. Tudjuk, hogy nem a legjobb pontvadászat, néha szidjuk, átkozzuk a játékosokat, de azért a miénk. És talán hiányozni is fog.

Véget ért a magyar bajnokság, ahol az a csapat szerezte meg az aranyérmet, amely a leginkább megérdemelte. Debrecenből nem jöttek hírek tartozásokról, verekedésekről, klikkesedésekről. Van viszont egy ambiciózus magyar edzőjük, aki bátran nyúlt a helyi kötődésű fiatalokhoz, kiegészítette őket jó légiósokkal, na meg néhány nagy öreggel, ami ahhoz vezetett, hogy 46 év után újra veretlen magyar bajnoka lett Magyarországnak.

Második az a Videoton lett, ahova új edző érkezett a nyáron. A portugál trénert – a nevét azért még mindig nem írom le – egy kicsit meg kell követnem, mert amikor darabokra szedte a magyar futballtörténelem első fehérvári bajnokcsapatát, bizony sokszor írtam róla negatív kritikát. Azt viszont el kell ismernem – és meg is teszem – hogy a bajnokság második felére alaposan összerakta az ősszel még inkább egy „rúgd a labdát és fuss” csapatra hasonlító Vidit.

Azt már sosem tudjuk meg, Csertői Auréllal előrébb végzett-e volna a Győr, mint a dobogó harmadik foka. A váltás után Pintér Attilával egy ideig szárnyalt a csapat, aztán megtorpant, ráadásul egy döntés miatt hiába lett bronzérmes a gárda, nem indulhat az Európa Ligában.

Bevallom, számomra az év, vagy inkább a tavasz egyik meglepetés csapata a Honvéd, amely annak ellenére meg tudta tartani negyedik helyét – és így a Győr helyet a piros-feketék indulhatnak majd az EL-ben – hogy a télen meghatározó játékosok távoztak a Bozsik-stadionból.

A Kecskemét szereplése viszont már nem is meglepetés a számomra. A Hírős város csapata az elmúlt években az NBI. meghatározó csapatává nőtte ki magát. Az idei szereplésük azért mégis más, mint a tavalyi: egy évvel korábban, sőt, még ősszel is inkább még a „légiós hadtestben” hittek, tavaszra kiderült, hogy magyar edzővel, sok saját nevelésű játékossal is lehet sikeresen szerepelni. Persze csak akkor, ha úgy odafigyelnek az utánpótlás-nevelésre, mint ahogy teszik évek óta Kecskeméten.

A lila-fehérekhez hasonlóan a Paks sem okozott csalódást. Kis Károly csapata idén is olyan masszív játékkal rukkolt elő, mint tette azt tavaly. Igaz, ez most a 6. helyhez volt elég, de azt sosem tudjuk meg, hogy mi lett volna akkor, ha az év elején nem kell több fronton is helyt állniuk a nemzetközi rutinnal egyáltalán nem rendelkező játékosoknak. Igaz, osztom Kis Károly álláspontját: a sikeres nemzetközi szereplés emlékét már senki nem veszi el tőlük.

Hetedik lett az újonc Diósgyőr. Ahol a „sokat akar a szarka, de nem bírja a farka” effektussal találkozhattunk. Pontosabban azzal, hogy lehet egy rossz tulajdonosi döntéssel megbontani egy addig jól működő dolgot. Tény, hogy a nemzetközi kupaszereplésről álmodozó csapat nem kezdte túl fényesen a tavaszi szezont, de az edzőváltás után még annyira sem volt sikeres. Hiszem, ha Benczés Miklós marad a kispadon, ma arról beszélnénk, hogy egy újonc csapat képviselheti hazánkat az Európa Ligában. Szentes Lázárról pedig csak annyit, hogy az elmúlt pár fordulóban edzői tudásából semmit nem bizonyított, ám azt megtudtuk, hogy arroganciájából sem veszített semmit.

A Haladásnál is edzőváltás történt télen, ám ezt épp ellenkező előjellel kell értékelni, mint a Diósgyőrnél – és a Pécsnél – történt váltást. Az új tréner új impulzust hozott, ami ahhoz vezetett, hogy az ősszel még a kiesés rémétől fenyegetett Hali végül kényelmesen végzett a nyolcadik helyen.

A Honvéd mellett a Siófok a másik meglepetés csapat. Én is olyan vagyok, mint sok más ember: hajlamos vagyok a kicsiknek szorítani. A Siófok pedig talán az egyik legkisebb csapat a honi élvonalban. Ám most bebizonyította, a kicsiket nem kell mindig lebecsülni.

A Kaposvár semmilyen meglepetéssel nem szolgált az idén (sem). Az ottani trénernek minden évben új csapatot kell építenie. Ezt nagyjából mindig alacsonyabb osztálybeli játékosokkal teszi, épp ezért minden évben az a téma, hogy vajon most esik-e ki a Kaposvár az NBI-ből. Aztán valahogy mindig bennmarad a csapat a legjobbak közt. Mint tette azt idén is.

Sokan azt gondolták, hogy a Kubatov éra majd kánaánt hoz a Ferencváros részére. Nos, azt mindenki láthatja, hogy lassan más az is a Fradit akarja támogatni, aki eddig azt sem tudta, hányan is vannak egyszerre a pályán egy futballmeccsen, így a „kötelező a Fradinak adni a pénzt” kin nem mondott paktum megvalósulni látszik. Azt már más kérdés, hogy Prukner mesterrel egy meccset sem sikerült nyerni a zöld-fehéreknek, és Détárival ugyan bennmaradt a csapat, ennyi meccset még sosem veszítettek fennállásuk során a zöld-fehérek, mint idén. Ez is egy bizonyítvány. Meg az is, hogy a tréner ezek után elégedett.

A Pécsnél még annyira sem jött be az edzőváltás, mint a Diósgyőrnél. Persze, az arrogancia itt is megvan, csak itt nem az edzőben, hanem a tulajdonosban, aki épp akkor vált mindig edzőt, amikor jól megy a csapatnak. Igaz, ő „fizeti a zenészt, ő mondja meg, ki játsszon.”  Persze, azon érdemes lenne elgondolkoznia, hogyha a csapat a 6. helyen állt Mészáros Ferenc leváltásakor, míg a bajnokságot a 12. helyen fejezte be, akkor nem-e az ő döntéseiben van a hiba.

A Fradi-Újpest: hol vannak a hülyébb vezetők külön versenyét egyértelműen a lilák nyerték. Bartha Csaba négy hónapos regnálása alatt teljesen tönkre tudta tenni azt, amit az előző évben felépítettek a Megyeri úton. Igaz, a tulajdonos előzetes letartoztatásba helyezése sem szült nyugalmat a liláknál. Sokan azt gondolták, hogy az új, belga tulajdonos érkezésével majd minden szép és jó lesz, de csak annyi történt, hogy ezek után egyetlen játékos sem kürtölte világgá a sajtóban, hogy napok óta nincs pénze kajára. A káoszt mutatja, hogy a csapat edzője a sorsdöntő Magyar Kupa mérkőzés előtt egy órával állt fel a kispadról.

A Pápa az utolsó bennmaradó helyen végzett, ám azt gondolom, ezt az eredményt kis túlzással úgy ünneplik, mintha nemzetközi indulást jelentő helyen végzett volna a gárda. A csapat még Véber Györggyel kezdte a bajnokságot, ám tény, a támadó futballt játszó tréner körül elfogyott a levegő. Utódja, ifjabb Bene Ferenc végül benntartotta a csapatot az NBI-ben, és ez a legnagyobb dicsérete.

Senkit nem lep meg, hogy a Vasas kiesett az NBI-ból. Amit Faragó Attila tett ezzel a klubbal, azt kicsik karakánabb országban komoly pofonokkal honorálnák a szurkolók. Sőt, talán a Vasas drukkerei is elszámolnának a csapatot teljesen tönkretevő, majd lelépő – és ez volt az egyetlen jó cselekedete – egykori tulajjal, ha az mondjuk egynél több alkalommal ki mert volna menni a Fáy utcába. (Antal Péterrel, a Vasas örökös bajnokával, a csapat egykori technikai vezetőjével – akit 50 év után rúgtak ki a csapattól – készült interjút szerdán olvashatják ezen az oldalon.)

A bajnokság utolsó helyezettje az a ZTE volt, amely csak akkor tudott meccset nyerni, amikor már biztossá vált kiesése. Már az edzőcsere is rossz választás volt: Csank mestert az a Prukner váltotta, akit korábban két hónap teljes sikertelenség jellemzett a Fradinál. A kék-fehéreknél sem tudott új impulzust adni, igaz, nem is volt kinek, hiszen a csapat teli volt harmadosztályú játékosokkal.

Véget ért tehát a bajnokság, de már most biztos, hogy a holt idényben nem fogunk unatkozni. Edző és játékos keringő, na és nemzetközi kupasorsolás veszi kezdetét, ami mindig szolgáltat majd témát.

Fehér György

Tegnap a Honvéd játékosait dicsértem utolsó meccsen mutatott hozzáállásuk miatt.

Ma a Debrecen játékosaival teszem ugyan ezt.
Sőt, a csapatot körülvevő stábbal, szertárossal, portással, takarítóval.
Mert a pályán a játékosok vitték véghez a bravúrt, de a háttérben még nagyon sokan dolgoztak azért, hogy ez a páratlan csoda megtörténjen.
Igen, csodáról beszélek.
És most biztosan sokan csodálkoznak rajtam, hiszen számtalan kritikát kaptam azért, mert csak negatív dolgokat írok, de ha van pozitív dolog a magyar futballban, akkor azt is megírom.
És a Debrecen szereplése most pozitív dolog.
Sőt, vastag betűkkel pozitív.
És nem csak a tegnapi teljesítményük, hanem az egész éves.
Mert a Debrecen veretlenül, nyolc döntetlen mellett a többi meccsét megnyerve lett bajnok. És ez még akkor is óriási dolog, ha a csapat a magyar bajnokságban vitte ezt véghez (Hozzáteszem, bajnokságot nyerni minden szinten nagy dolog)
Veretlenül legutóbb a Vasas lett bajnok Magyarországon.
46 évvel ezelőtt.
Nem most volt.
Sokan próbálták megfejteni a Debrecen titkát.
Pedig ez szerintem egyszerű.
Bár korábban külföldi edzővel is felállhatott a dobogó legmagasabb fokára a gárda, Kondás Elemér minden szinten tökéletes választás. Fiatal, ambiciózus, korábban az utánpótlás csapatoknál dolgozott már a játékosok nagy részével, na és persze ezer szállal kötődik Debrecenhez. Bátran nyúlt azokhoz a fiatalokhoz, akik szintén kötődnek a városhoz, akik nem az „egyik idényben ebben a csapatban keresek egy kis pénzt, a másik idényben majd máshol” elven futballoznak.
Na és akiknek nem mellesleg a Debrecen korábbi bajnokcsapatának tagjai a példaképek, uram bocsá az „Istenek”. akik bejutottak a BL és az Európa Liga csoportkörbe.
És akik közül néhánnyal még most is egy csapatban játszhattak.
És ez óriási motiváció.
Ehhez jönnek a jó érzékkel kiválasztott, Magyarországon tényleg meghatározónak számító légiósok, és persze az egész szakmai stáb, amely egybegyúrta ezt a csapatot.
Ennek következtében szerzett bajnoki aranyérmet  a Debrecen.
És ennek következtében írta be magát nagybetűkkel a magyar futball történelemkönyv, A LEGYŐZHETETLENEK fejezetébe.
Reméljük, a sikersztori ősszel tovább folytatódik.
Akár a Bajnokok Ligája csoportkörében.  

Fehér György

Előre bocsájtom, nem vagyok Honvéd drukker.
Ám a csapat mai teljesítményen előtt meg kell emelnem a kalapom.
Bevallom, azt elmúlt hetekben – amióta biztossá vált, hogy a Győr kizárásával a negyedik helyezett is indulhat az Európa Ligában – azt éreztem, hogy a csapatok nagyon vigyáznak arra, nehogy ők legyenek a „szerencsések”, akik már nyár közben tétmeccset játszanak.
A Kecskeméten éreztem azt, hogy nem élnék meg tragédiaként, hogy negyedikek lennének, na meg a Diósgyőrön, ám ott Szentes Lázár ismét bizonyította „edzői kvalitásait”.
A Honvéd viszont egymás után veszítette el a meccseit – ám mivel ellenfeleik is így tettek, nem tudtak elmozdulni a negyedik helyről.
Valljuk be, ha most Pécsett is veszített volna a Honvéd, senki nem lepődött volna meg. És akkor az FTC-t legyőző Paks várhatta volna a sorsolást.
Ám a Honvéd nyert Pécsett, még hozzá nem is akár hogyan.
A piros-feketék 4-3-ra győzték le a baranyai csapatot úgy, hogy háromszor is hátrányba kerület, de mindháromszor egyenlíteni tudott, sőt, Faggyas Milán a 61. percben a győzelmet jelentő negyedik gólt is megszerezte.
A Honvéd megtehetett volna, hogy hagyja az egészet a fenébe, hogy játszik egy döntetlent, vagy esetleg vereséget szenved, hiszen így a játékosok valamivel hosszabb pihenőt kaptak volna, ráadásul nem kellene nyáron ismeretlen tájakra utazni egy halom pénzért.
Ám a honvéd játékosok most megmutatták, tudnak becsülettel küzdeni, tudnak úgy hajtani, hogy nem érheti őket semmilyen vád.
És ez a viselkedés a magyar labdarúgás mai helyzetét tekintve elismerésre méltó.

Fehér György

Egy igen meredek történetet hallottam az egyik kispályás bajnokság egyik mérkőzése előtt. Hogy mennyi az igazságtartalma, bevallom, nem tudom.

Épp ezért szokásomtól eltérően most kissé homályosan írom majd le a történetet, de úgy, hogy azért mindenki rájöhet, kik is a főszereplők.

Szóval az egyik Vasas játékos testvére mesélte, hogy a rendőrség látókörébe újabb futballisták és edzők kerültek a bundabotránnyal kapcsolatban.

Az egyik közülük az egyik legismertebb név a honi futballban.

Egy olyan ember, aki volt edző az ázsiai világban.

Egy olyan ember, aki kapcsolatban volt több bundabotrányba keveredett játékossal.

Sőt, némelyiküket épp ő vitte magával ázsiai csapatához még a 2000-es években.

Hogy mást ne mondjak, Kenesei Zoltán és Lázár Vilmos is a játékosa volt Ázsiában.

Ugye tudjuk, hogy a gyanú szerint ők milyen szerepet töltenek be ebben az ügyben.

Sőt, az egykori ferencvárosi Kovács Béla is nála futballozott.

Gondolhatják, mi köze neki ehhez az egészhez, de nagyon gyorsan elfelejtették, ma pedig már senki nem beszél arról, hogy Kovács Béla volt az, aki tavaly kirobbantotta Ciprus legnagyobb bundabotrányát, amikor februárban megkereste honfitársát, Nagy Zoltánt, az akkor az utolsó helyen álló Doxa Katokopias kapusát. Kovács Béla akkor 4 ezer eurót (akkori árfolyamon 1,1 millió Ft) ajánlott, hogy segítse elő a vendégek sikerét az Alki Larnaca elleni meccsen. Arra viszont nem számítottak, hogy Nagy – akinek első ciprusi csapata éppen az Alki Larnaca volt, és az Anorthoszisz Famagusztától a nyáron szerződött a Doxa Katokopia együtteséhez – azonnal jelezte a megkeresést a klub elnökének.

Egyébként érdekes, hogy arról az ügyről azóta semmit nem tudunk.

Na de vissza mostani főhősünkhöz.

Az edző az összes fenn említett játékossal kapcsolatban állt, játékosa volt Ázsiában.

Az edzőnek a sztori elmesélője szerint az elmúlt hetek egyik fővárosi mérkőzésén már nagyon rezget a léc.

Állítólag – hangsúlyozom, egy informátor szerint – a szünetben kattant volna a bilincs, ha a klub nagyhatalmú elnöke – és ezt a jelzőt most tényleg szó szerint kell érteni - nem könyörög a rendőrfőnöknél, hogy ezt most ugyan mégse.

És minő véletlen, a könyörgő szavak nyitott fülekre találtak, a tréner marad a kispadon.

Hozzáteszem, azóta sem történt kihallgatás – vagy legalábbis nem tudunk róla.

Bevallom, azért vannak kétségeim.

Na, nem a sztori valóságtartalma felől, mert ha azt kérdeznék tőlem, szerintem – és itt hangsúlyozni kell ismét, hogy ez magánvélemény – ki az az öt ember, aki biztosan érintett a bundázásban, ez az edző biztosan benne lenne a válaszomba. Pont a fenn említett kapcsolat miatt.

A kétségeim abból erednek, ha valóban úgy történt minden, ahogy azt az informátor elmesélte, akkor nagyon nagy baj van az igazságszolgáltatással.

Hiszen akkor ebben az ügyben is vannak egyenlőbbek az egyenlők között.

Mert akkor kiderülne, hogy a nagyhatalmú klubelnök nemcsak a meccs szünetében állította le a rendőrséget.

Az informátor még egy nevet említett.

Egy játékosét, aki még most is pályára lép a bajnokságban.

Egy játékosét, akinek a vezetékneve mondjuk….Z-vel kezdődik.

Egy játékosét, aki az informátor szavaival élve „minden edzés előtt remegve köti be a cipőjét, hogy vajon ma jönnek-e érte”.

Bevallom, ezen a játékoson sem lennék meglepve.

Főleg azok után nem, miután ő volt az, aki az egyik fővárosi klubtól nagyon messze menekült, hogy a szurkolók keze- és ezt megint szó szerint kell érteni – ne érje el őt.

Meglátjuk, mi lesz.

Meglátjuk, ennek a két embernek – játékosnak és edzőnek – valóban felbukkan-e a neve a gyanúsítottak, kihallgatottak között.

Addig is marad a találgatás.

És ha valaki rájött, ki, kik a cikkem főszereplői, akkor marad a gondolkodás.

És a megvilágosulás, hogy hoppá, tényleg….

Fehér György

Jól kicsesztek a Ferencváros játékosok a szurkolókkal.
Úgy gondolták, ha már rájuk hárul a belépők megfizetése, akkor ne szórakozzanak már olyan jól a drukkerek.
Na, nem mintha idén túl sokszor szórakozhattak volna a Fradisták.
Mint ismeretes, Kubatov Gábor klubelnök a Pápa ellen mutatott „valami” után úgy döntött, a Siófok elleni meccsre ingyen mehetnek be a szurkolók. Pontosabban a játékosoknak kell kifizetniük a belépőt.
Mentek is a drukkerek szép számmal, az NS szerint 6500-an láttak azt a meccsnek nevezett labdarúgdosást, melyen a Siófok volt a Ferencváros ellenfele.
A játékosok jól beintettek a drukkereknek.
Vagy mondhatjuk úgy is, megbüntették őket.
Persze, nem volt veszteni valójuk, hiszen egyrészről tavasszal már nem lesz több hazai meccs, így Kubatov-vezér nem büntetheti őket arra, hogy kifizessék a jegyárakat, másrészről az is kiderült már, hogy Détári több játékost elzavar majd a csapattól, és nyilván az érintettek az egész éves teljesítményük alapján érzik tudják, hogy talán ez volt az utolsó előtti meccsük zöld-fehérben, így lényegében bármit megtehettek.
Két felvetésem, két nyilatkozattal kapcsolatban azonban van.
Détári Lajos szakmai igazgató a Siófok elleni szurkoló büntetés után azt nyilatkozta, idézem: „egy szögletet sem tudunk normálisan beadni”.
Kérdésem, ki tartja hét közben az edzéseket?
Nem Détári?
Nem ő nem látja, hogy nem tudják beadni a szögletet?
Nem neki kellene – persze, felnőtteknél ezt azért elégé megvalósíthatatlan – megtanítani a játékosokat egyeneset rúgni, esetleg egy szögletet beadni?
Az már más kérdés, hogy hogyan kerülhet a Fradiba olyan játékos, aki nem tud egy álló labdát beadni, de ez már egy másik téma.
„Münchenben vagyok, a barátaim, akik közvetítettek, azt mondták, hogy jobb is, hogy nem látom a produkciójukat... – írta a mérkőzésről Kubatov a bejegyzésben. – Alulmúlták minden szempontból a pápai teljesítményt, amire azt hittem, hogy annál nincs egyszerűen lejjebb, egyszerűen nincs... A mai nap egyetlen jó híre, hogy már csak egy forduló van ezzel a csapattal!”
Már bocsánat, de ki rakta össze ezt a csapatot?
Ki írta alá az átigazolási lapot, kinek a kérésére jöttek ezek a játékosok a Fradihoz, és ki nyitotta ki a kasszát, hogy kivegye az átigazoláshoz szükséges pénzt?
Azt gondolom, valóban olyan játékosok vannak ma a Fradiban, akik tudásuk alapján egyáltalán nem odavalók.
De erről nem ők tehetnek.
Hanem azok, akik leigazolták őket, és akik nap mint nap velük dolgoznak.

Fehér György

Bár nem szoktak külföldi szavakat leírni ezen az oldalon – sőt, az újságban sem, hiszen véleményem szerint azokat nem mindenki ismeri (én sem), - azt hiszem, a prevenció szót most nyugodtan használhatom.

Megelőzést jelent, és az élet szinte minden területén találkozhatunk vele.

Hallottunk már egészség prevencióról, drog-prevencióról, és még nagyon sok mindenről.

Bevallom, csalás-prevencióról viszont nem hallottam.

Eddig.

A magyar labdarúgás azonban elérte, hogy ezt az igazán nemzetközi kifejezést már itt, és ilyen kapcsolatban is használjuk.

A hétvége összes NBI-es, és néhány NBII-es mérkőzését is megtalálhatjuk a különböző fogadóirodák oldalain. Még a Zalaegerszegét is.

A kép azonban nem teljes.

Valami oknál fogva – prevenció(?) - ugyanis egyik fogadóiroda kínálatában sem szerepel a Vasas-Kaposvár mérkőzés. Egyébként ember legyen a talpán, aki megtippeli a tuti kieső-tuti bennmaradó vasárnapi csatáját – bár véleményem szerint a Kaposvár az esélyesebb.

Kérdés, hány góllal kap ki a Vasas – persze feltétezve, hogy kikap.

Mert a nagy pénzt egy-egy fogadásnál nem mindig a győztes, sokkal inkább a gólarány eltalálásával lehet keresni.

Veszítenivalója egyébként egyik csapatnak sincs, hiszen már az előző fordulóban eldőlt, hogy a Vasas kiesett az élvonalból, a Kaposvár pedig megmenekült, azaz mindkét csapat számára lezárultak a lényegi kérdések, különösebb tét nélkül léphetnek már pályára a Fáy utcában.

Még az is lehet, hogy a Kaposvár veszít.

Még az is lehet, hogy sok góllal.

Persze, a kísértés óriási – lenne.

A somogyiaktól már évek óta nem érkeztek negatív hírek – hacsak azt nem vesszük annak, hogy minden évben szétszedik a csapatot, és az épp aktuális edzőnek nagyjából varázslónak is kell lennie, hogy a gárda az élvonalban maradjon.

A Vasasnál ugyan ez a helyzet – fordított előjellel.

Talán egyetlen pozitív hír sem érkezett idén a Fáy utcából – és ez a játékosok fizetésének folyósítására is vonatkozik. Óriási tehát a kísértés – talán nem tévedek nagyot – az angyalföldi oldalon.

Minden mindegy, hisz a csapat kiesett, azt sem tudják, melyik edző, milyen csapattal vág neki majd az NBII –és (egy esetleges liszensz-kavalkád után NBIII-as) – bajnokságnak.

Egy nagy arányban elveszített mérkőzés nem oszt, nem szoroz.

Mondhatnám azt is: nem tűnne fel senkinek.

Csak azoknak, akik a fogadási eseményeket állítják össze.

Ők kiszúrták a lehetőséget, és megelőzték a bajt.

Megelőzték a találgatásokat, az elcsábulás lehetőségét.

Ezt hívják prevenciónak.

A magyar futball csalási prevenciójának.

Fehér György

 Már a közlemény első mondata is nagyon viccesen hangzik.
„A klub számára kitűzött magasabb célok megvalósítása érdekében Matyi Dezső tulajdonos Feleki Attilát kérte fel a Pécs ügyvezetőjének, aki munkáját dr. Elbert Gáborral osztja meg."
Matyi Dezső – aki kétség kívül rengeteg pénzt tesz a fociba, és mint tudjuk, aki fizeti a zenészt, az mondja meg, ki zenéljen – az elmúlt években a magasabb célok elérése miatt olyan sok edzőt váltott le, hogy azt már megszámolni se nagyon lehet.
Matyi Dezső az elmúlt években a magasabb célok elérése miatt el tudta küldeni azt a szakembert, akivel végre az élen állt a csapat az NBII-ben (Kiss László, akivel azt is megtette, hogy ezek után hónapokig nem fizette ki azt az összeget, amiben megegyezett vele), majd bő egy múlva el tudta küldeni azt az edzőt, akivel a feljutás után az ötödik helyen állt a csapat (Mészáros Ferenc). Csak összehasonlítás kép: az edzőváltás óta egyetlen meccset sem nyert a csapat, amely jelenleg tizedik a bajnokságban.
„A kitűzött cél az, hogy három éven belül nemzetközi porondra is kiléphessen a csapat, ennek megfelelően ebben az időtartamban gondolkodunk a munka tekintetében és többek között az edzőkérdésben is – mondta el Elbert Gábor.
Talán ehhez egy kis állandóságot kellene kialakítani, nem olyan hangulatot, melyben az edző nem tudja, melyik nap pakolják ki az öltözőszekrényét, mire beér a székházba. (Mészárost például így rúgták ki).
Az egyik legviccesebb rész azonban csak ez után következik:
" Az a feladatunk, hogy június 1-ig olyan helyzetbe hozzuk a tulajdonost, hogy jó döntést tudjon hozni. Fontos, hogy a kispadra olyan szakember üljön le, aki tud három évben gondolkodni."
Valaki érti az első mondatot?
Mert én nem.
De szívesen veszem, ha valaki elmagyarázza, mit is jelent ez, hátha végre megvilágosulok.
A második mondathoz csak egyet lehet hozzátenni.
Nem az edzők, a tulajdonos nem tud három évben gondolkodni.
Pécset olyan szakembert keresnek, aki rendelkezik a megfelelő képesítéssel, ismert és elismert, így nem kell sem az öltözőben, sem a sportbarátok körében bemutatni. Motivált, aki már elért sikereket, továbbá beszél magyarul és idegen nyelven is. Hát, nem szűkítették le nagyon a kört. Kis túlzással ma már egy-két, megyei bajnokságban szereplő tehetősebb csapat is ilyen edzőt keres.
„A jövőben a PMFC-t olyan szintre, fényre kell emelni, amire a közösség, a szurkolók és ott dolgozók is büszkék.”
Az a legnagyobb baj, ha a csapatnál dolgozók most nem büszkék arra, amit csinálnak. Ma már ennek nem is követelménynek, természetesnek kellene lennie.
"Egy olyan környezet kialakításán fogunk dolgozni, ahol mosolyogva és jó hangulatban dolgozhatnak majd a futballisták és sportszakemberek."
Ehhez csak annyit: az elmúlt évek tapasztalatai alapján ehhez nem az edzőknek és a játékosoknak kell majd sokat változniuk.

Fehér György

A játékosok hiába tettek meg mindent, hogy bajnokok legyenek, majd amikor ez az esély elszállt, hiába küzdöttek a dobogóért – az utolsó két forduló dönti majd el, hogy a csapat második vagy harmadik lesz a bajnokságban - a nemzetközi Sportdöntőbíróság elutasította a Győri ETO FC fellebbezését, és az Európai Labdarúgó-szövetségnek adott igazat.

Azaz a csapat nemhogy idén, de jövőre sem indulhat a nemzetközi kupában.

Mondhatnánk: két évig kidobott pénz, amit a csapatra költenek.

Mert mit ér a magyar bajnoki cím, ha a csapat nem léphet ki az európai kupaporondra, ha a tehetséges játékosok nem mutathatják meg tudásukat a határainkon túl?

Tényleg, mit ér a magyar bajnoki cím? Persze, most mondhatnánk, hogy ugyan mit érnek el a magyar csapatok Európában. Valóban nem sokat, de a Debrecen mellett épp a Győr volt az, akire a Montpellier kiverése után egy kicsit odafigyelt Európa

Azén a csapatén, melyet nem lehet azzal vádolni, hogy káosz lenne.

Tarsoly Csaba tulajdonos az évek során rendet és fegyelmet teremtett, sőt, európai kupamérkőzésre alkalmas stadiont épített, mely az egyetlen az országban, ahol BL. csoportmérkőzést meg lehet rendezni.

Ám elég volt egy hiba, hogy minden álom elszálljon.

Az UEFA állásfoglalása szerint az ETO úgy szerepelt az Európa-liga 2010–2011-es selejtezőjében, hogy nem felelt meg mindenben a szövetség licenckövetelményeinek. A szövetség szerint a klub nem fizette ki időben Jarmo Ahjupera vételárát a támadó előző klubjának, a Flora Tallinn-nak, ezért eltiltotta a nemzetközi szerepléstől.

A Győr fellebbezett a döntés ellen, de a nemzetközi Sportdöntőbíróságot nem hatotta meg a zöld-fehérek védekezése, miszerint nem is tudtak fizetni időben, mert a Flora Tallinn nem küldte el a számlát. Az európai futball vezetőit csak egyvalami foglalkoztatta: volt egy dátum, ameddig fizetni kellett volna, de a Győr ezt nem tette meg. Szerintük akár aktatáskában is el kellett volna vinni a pénzt Tallinba, hogy mindennek megfeleljen a győri gárda.

Egy pillanatra elgondolkoztam, mi lenne, ha az MLSZ is ilyen szigorú lenne, de aztán rájöttem, hogy megszűnne a profi bajnokság.

Nálunk talán egyetlen csapat sincs, ahol dátum szerint utalják az átutalási, kölcsönadási díjat, vagy épp fizetést.

Ezen szabály szerint talán mindegyik csapatot ki lehetne zárni az NBI-ből vagy az NBII-ből.

Persze, lehet, hogy csak egyszer kellene megtenni, és a megszűnés utáni újraszerveződésben már rend és fegyelem lenne a magyar profi futballban is.

Bevallom, nagyon sajnálom a Győrt.

Azért is, mert elveszítette a bajnokságot – bár nem vagyok győri drukker, de szorítottam a csapatnak, hogy sok-sok év után újra elsők legyen -, és a mostani döntésért is.

Azt hiszem, most nem 100 százalékig ők a hibásak az ügyben, de ez sem az UEFA-t, sem a Sportdöntőbíróságot nem érdekelte.

Persze, mint mondtam, okos sportvezető most a győriek kárán tanul, és ha a jövőben nemzetközi kupaporondra vágyik csapatával, akkor nem követ el hibát, és minden pénzt időben átutal, vagy bármilyen módón kifizet.

Persze, ebben csak az a gond, hogy legfeljebb 4-5 csapat (vagy inkább 3-4) csapat szeretne kilépni a nemzetközi porondra, a többieknek ez csak nyűg és gond.

Ők pedig továbbra is játszhatják ezt a piti, ide tartózok - oda tartozok játékot.

Fehér György

Előre bocsátom, hogy mivel csütörtöktől külföldön voltam, egyetlen mérkőzést sem láttam a fordulóból, de nem is egy meccsről szeretnék írni.

Bevallom, nagyon sajnálom Markovits Lászlót.

A Vasas SC elnökében egy nagyszerű és korrekt embert ismertem meg aki….aki sajnos minden jóindulata ellenére most vastagon benne van a csapat kiesésében.

Benne, mert ha anno nem adja el a futballcsapatot egy kóklernak, egy szerencsevadásznak, akkor most biztosan nem arról beszélnénk, hogy vajon visszajut-e gárda rögtön az NBI-be.

Emlékszem, amikor aláírta Faragó Attilával a szerződést, megkérdeztem tőle: Laci, biztos jó ez?, azt mondta, nyugodjak meg, minden garancia rendben van.

Ma már tudjuk, Faragó Attila egyben volt jobb versenytársainál: jobban, hitelesebben meg tudta téveszteni Markovitsot.

Talán az nyugtatta meg a Vasas elnökét, hogy a másik igazi kókler, Berki Krisztián – aki szintén „versenybe szállt” a Vasasért – nem tudta átverni. Talán azt gondolta, Berkinél nem jöhet rosszabb. (Az, hogy Faragó rosszabb-e, mint Berki, nem tudom, de legalább egyforma „képességű” a két ember.)

Persze, azt biztosra veszem, hogy Markovits elnökként mindent megtett, hogy biztos kezekbe tudja a csapatot, de Faragó átverte őt. Látta, tudta ezt már akkor, amikor kiderült, az új tulajdonos az ígéreteit már az első napokban nem tartja be, de akkor már nem tudott mit tenni. (Sőt, a klub kasszájából adott pénzt, sok pénzt, hogy ne dőljön össze a rendszer)

Faragó ugyanis már az első hónapban nem adott fizetést a játékosoknak.

 Az első hónapban!

Szinte nem is volt igaz szava.

Kis túlzással akkor is hazudott, amikor kérdezett.

Ez káoszhoz vezetett. Igazi káoszhoz.

Vereségekhez, edzőváltásokhoz, tartozásokhoz, játékos sztrájkhoz, pontlevonáshoz, verekedéshez, és kieséshez.

Legutóbb például állítólag Bárányos Zsolt vonta felelősségre az egyik védőt, hogy merre járt a paksiak góljánál.

Nem tudom, és nem is értem mi jogon tette ezt.

Emlékszik valaki Bárányos Zsolt egyetlen momentumára, egyetlen megmozdulására – azon kívül, hogy felháborodott, mert a Róma elleni gálameccsen csak egy félidőt játszhatott.

Én bizony egyre sem.

Bárányos pont úgy nem tett semmit, ami feljogosítaná őt a számonkérésre, mint a többi vasas játékos. A baj csak az, hogy válogatott – és sokat kereső – játékosként neki kellett volna a vállán vinni a nehéz helyzetbe kerülő csapatot.

Válogatott játékosként neki kellett volna példát mutatni a többieknek.

Neki kellett volna gólokat lőni, gólpasszokat adni, de ha kellett csúszni-mászni, védekezni.

De ő ezt nem tette, mert……mert ő erre (eddigi pályafutását elismerve) nem képes

És hogy visszajut-e a Vasas egyből az NBI-be?

Nehéz megmondani.

A Fradinak három évbe telt, mire sikerült, az MTK most megmutatta, hogyan kell ezt gyorsan csinálni.

Szerintem – és ez kifejezetten az én, saját, szurkolói véleményem – nem sikerül majd egyből a visszajutás, de ha a piros-kékek rám cáfolnak, akkor első leszek, aki üdvözli majd a sikert.

Addig is remélem, Faragó Attila egyszer megbűnhődik azért, mert ezt a káoszt előidézte.

Fehér György

Csak ültem tegnap a televízió előtt, és meglepetésemben meg sem tudtam szólalni. A magyar szövetségi kapitány, az MLSZ negyedik embere azt mondta, nem kell elhinni, amit a Karesz nevű egykori sportvezető mond.

Most akkor mi is van?

Vagy csak én vagyok teljesen hülye?

Egervári Sándor, kertjében ülve azt mondja, hogy Karesz egy „alkesz”, és nem kell mindre odafigyelni, amit mond.

Mindezt az után, hogy a riportfilm szinte 100 százalékosan bebizonyította, hogy ami abban a kockás füzetben van – ami ugye egyelőre titkos -, az szinte biztosan igaz.

Mindezt az után, hogy egyre több válogatott játékos – nem mostani (legalábbis egyelőre, de nagyon remélem, ez így is marad) – keveredik gyanúba.

Mindezt úgy, hogy az egyik honi újság sportrovat-vezetője azt mondja, a Ligakupa szinte minden csoportmeccse bunda volt.

Mindezt úgy, lassan az derül ki, hogy az elmúlt 10-15 évben talán több volt a bundameccs, mint a többi a magyar bajnokságban.

Sajnálom, hogy azt kell mondanom, de Egervári Sándor vagy egy másik bolygón él, vagy csukott szemmel jár, vagy teljesen naiv, vagy…. (Na jó, ezt az utolsó részt nem írom le, de segítségül egyáltalán nem arra gondoltam, hogy ő is benne van. Ilyen még véletlenül se jutott eszembe.)

Persze, mit várhatunk a kapitánytól, aki fel sem szólal az ellen, hogy – már bocsánat – az NBI-es játékosok és klubvezetők hülyének nézik.

Egervári kitalálta – és szerintem jó ötlet volt – hogy alkalmanként összehívja a ligaválogatottat, de már a második összetartás és edzőmeccs kudarcba fulladt.

„Ha nem jöttek, hát nem jöttek” – nyilatkozta a tegnapi NS-ben.

Kérem szépen, ez a csapat ebben a pillanatban – nevezhetjük bárhogy - a magyar válogatottat jelenti.

Vagyis jelentette volna.

A szövetségi kapitány hívta össze őket, a válogatott szakmai stábja foglalkozott (volna) velük.

Azt, hogy a játékosok nem jönnek el – kíváncsi leszek, hány sérültet jelentő futballista lép majd pályára a hétvégi fordulóban – nem lehet egy vállrándítással elfogadni.

A szövetségi kapitánynak végkép nem.

Félre értés ne essék, minden tiszteletet megérdemel az a munka, amivel Egervári oda vezette a csapatot ahol van, persze ezt sem szabad túlértékelni. Még mindig nem vagyunk ott semmilyen világeseményen, még mindig csak a soron következő selejtezőcsoport negyedik helyére vagyunk kvalifikálva, bravúrok sorával lehetünk harmadikok is – még több bravúrral, még jobbak.

Igaz, azt is be kell látni, ez nem Egervári hibája, hiszen ő azzal főz, ami van.

De előbb engedni, hogy klubvezetők és elkényeztetett játékosok bojkottálják a ligaválogatott edzőtáborát és mérkőzését, majd lényegében azt mondani, hagyjuk az egész bundabotrányt a fenébe, és ne figyeljünk oda arra az emberre, aki végre – másokkal ellentétben – mond is valamit.

Aki másokkal ellentétben tényeket, neveket, meccseket mond.

Nos, ezt a viselkedést nem minősítem, mert félek, túl kemény lenne.

Fehér György  

Az elmúlt években, évtizedekben sokszor hallottuk, hogy az épp aktuális szövetségi kapitánynak a magyar bajnokságból is kellene játékosokat meghívni a válogatottba. Nos, Egervári Sándor tett is ezért: legutóbb összeállított egy ligaválogatottat, hogy megnézze, mit is tudnak az NBI-ben játszók. Most ismét kiküldte a meghívókat, a tervezett edzőmeccs azonban elmaradt.
A játékosok – vagy klubvezetőik – ugyanis nem akarnak jönni a liga-válogatottba. A hétfői találkozóra a húszfős keretéből hétfőn csak tizenhárom labdarúgó jelentkezett. Hárman – Halmosi Péter, Egerszegi Tamás, Lipták Zoltán – sérülten érkeztek Telkibe, míg négy futballista – Gyurcsó Ádám, Nikolics Nemanja, Koltai Tamás, Pátkai Máté – klubja kérésére nem csatlakozott a csapathoz. Egy cserével pedig nem lehet mérkőzést játszani, így a mai, Dunaszerdahely elleni edzőmeccs elmarad.
Azért hozzá kell tenni, hogy a folyosói pletykák szerint – sajnos – Egervári Sándor is tehet a kialakult helyzetről.

A ligaválogatott első összetartása előtt például a Debrecen kérte a szövetséget, hogy tekintsen el játékosai szerepeltetésétől a Győr előtti mérkőzés előtt. Az azonban mindenkinek ciki lett volna, ha csak a Loki játékosai mondják le a szereplést, ezért információk szerint a kapitány fölhívta Pintér Attilát és tájékoztatta: a bajnoki rivális Debrecen nem engedi legjobbjait az összetartásra és mivel számára kínos lenne, ha csak a Loki futballistái kaphatnának felmentést, kérte, jelezze nyilvánosan, hogy ő sem hagyja labdarúgóit pályára lépni.

Pintér azonban akaratos ember, és ismerhetjük még játékos korából.

Ő sosem keresett kibúvókat, sosem akarta lemondani a válogatottságot, és most sem értette az egészet.

Azt mondta, a győriek játszanak csak nyugodtan a ligaválogatottban.

Egervári azonban nem engedett a 21-ből, és végül ő volt az, aki kiharcolta, hogy Pátkai Mátét és Fehér Zoltánt ne kelljen meghívnia – csak az a Koltai Tamás és Dudás Ádám csatlakozott a társasághoz, akik akkoriban kevesebb játéklehetőséget kaptak Győrben.

A történet ezen része persze amolyan városi legenda, de mint tudjuk, ezeknek elég nagy a valóságalapja.
Ha igaz, ha nem, irtó ciki, hogy a ligaválogatottnak – amely ebben az esetben az országot képviseli, azaz lényegében a magyar válogatottnak felel meg – le kell mondania egy nemzetközi edzőmeccset, mert nincs elég játékosa. Úgy néz ki, hogy a ligaválogatott  terhes az egyesületek számára.
Játékosainak távolmaradásért küzdő sportvezetők pedig nem is fogják fel, hogy nem a klubjukat, hanem épp a futballistáikat égeti le.

Fehér György

Ebben az országban bármi megtörténhet.
Még az is, hogy a fogadási csalással megvádolt, sokáig előzetes letartoztatásban, majd házi őrizetben lévő egyik játékvezető, Selmeczi Krisztián labdarúgó- mérkőzésen működhet közre, mint játékvezető-asszisztens (régebbi nevén partjelző).
És még pénzt is kapott érte!
Nem, nem a letartoztatása előtt, hanem két hete.

Egy megyei bajnokságban szereplő csapat játékosaként épp az idegenbeli meccsre utaztam tegnap, amikor egyik csapattársam megkérdezte, mit szólók ahhoz, hogy Selmeczi Krisztián meccset vezethetett két héttel ezelőtt.

Köpni-nyelni nem tudtam.

Társam ezek után elmondta, hogy egy, a labdarúgó szövetségen kívül álló bajnokságban, a Budapest Expat Football League-ben is játszik egy gárdában. Ez a pontvadászat leginkább egy céges menedzser ligának mondható, ahol több, külföldiek alkotta csapat is játszik.

Az ő csapatuk két héttel ezelőtt a Celtic nevű gárda ellen lépet pályára a Vasas Fáy utcai műfüves pályáján, és a csapat tagjai meglepve tapasztalták, hogy Selmeczi Krisztián is ott van a játékvezetői hármasban.
- Több társam is hangot adott annak, miként lehetséges, hogy Selmeczi Krisztián játékvezető asszisztensként jelen lehet a mérkőzésen. Azonban nem volt mit tenni, a szervezők őt jelölték ki, hát ő volt a „partjelző” - mondta nekem.
Gyorsan hozzá kell tenni, a a Budapest Expat Football League-nek semmi köze a Magyar Labdarúgó Szövetséghez, sem annak bármely ágazatához. Ezt a bajnokságot külföldiek hozták létre, egy teljesen amatőr szerveződés, melyben nagyrészt az országunkban élő külföldi állampolgárok alkotta csapatok játszanak.
Természetesen próbáltam elérni a bajnokság szervezőit is, hiszen szerettem volna megtudni, ki, hogyan dönti el, mely játékvezetők működnek közre egy-egy mérkőzésen, illetve tudtak, tudnak-e arról, hogy a fogadási csalások egyik gyanúsítottja is ezen játékvezetők között van, volt.
- Ez egy nem hivatalos bajnokság, lényegében barátságos meccseket játszunk, és csak azért vannak játékvezetők, hogy keretet adjanak az összecsapásoknak – mondta megkeresésemre a Budapest Expat Football League egyik szervezője, aki azt nem akarta elárulni, ki és miként jelöli ki a játékvezetőket. - Ők csak odajönnek, levezetik a meccseket, mi pedig kifizetjük nekik a játékvezető díjat. Egyébként fogalmam sem volt arról, hogy olyan játékvezető is vezetett meccset, aki bármilyen mértékben érintett a nemzetközi fogadási csalásban.
Arra tehát, hogy Selmeczi Krisztián miként került a mérkőzésre, nem derült fény.
De mindez minősíti azt, hogy mi minden történhet meg a labdarúgásban.

Fehér György

Nem szoktam ezen az oldalon külföldi fociról írni, most mégis megteszem egy rövid szösszenet, és egy videó erejéig.
Nálam ugyanis már megvan az idei nemzetközi fair play díjas csapat.
Méghozzá az arab világból.
Az ázsiai Bajnokok Ligájában az Al Nasr a Sepahan csapatával mérkőzött. 1-0-s vendég vezetésén a hazaiak egyik védőjét a nemes szervénél találta el a labda, melynek következtében ki is dőlt a sorból. A hazaiak kirúgták a labdát, amit azt a Sepahan egyik játékosa vissza is passzolta.
Illetve csak passzolta volna, ha csatártársa, az albán Sukaj le nem csapott volna a játékszerre. A támadó megpróbált gólt szerezni a döbbenten és értetlenül álló védők között, mikor az Al Nasr kapusa lerántotta.
A játékvezető a kapust kiállította, jöhetett a büntető. Ekkor Zlatko Kranjcar (Niko Kranjcar édesapja és a Sepahan edzője) utasítást adott a büntetőt lövő játékosának.
Az eredmény a videón látható.
Remélem azok is látják, akik odaítélik a fair play díjat.
És remélem a magyar játékosok és edzők is példát vesznek  - na nem a büntetőt kiharcoló csatár teljesítményéről – erről.

Fehér György

Csend van a bundabotrány körül.
Mondhatnánk, vihar előtti csend.
A sorozatos REAC-os meggyanúsítások óta nincsenek új hírek.
Ám most lesz érdemes figyelni, hiszen közeleg a bajnokság vége.
Na, szerintem nem az NBI-re kellene fókuszálni.
Sőt, eddig is azon az állásponton voltam, hogy a legnagyobb simlisségek az NBII-ben – vagy még lejjebb - történnek.
Ott, ahol nem kell a fogadási maffiának sem beleszólnia semmibe.
Ott, ahol egy (két, három) játékos minden figyelem felkeltése nélkül tud fogadni saját csapat meccsére, uram bocsá vereségére.
Ott, ahol lényegében minden mindegy.
Ne gondolják, hogy ez nem történik meg. Három-négy évvel ezelőtt az akkor negyedik helyen álló MTKII a kiesés ellen küzdő Békéscsaba vendége volt. Az MTK már nem léphetett előre és ezt a kék-fehérek is tudták. Akkor volt aki „megsúgta”, akár meglepetés eredmény is születhet. Nos, végül a meccsen a Békéscsaba nyert – melyre Tipp-Mix 8,3-as szorzóval fizetett.
De mielőtt bárki azt mondaná, megint az MTK –t veszem elő – mely csapat idei teljesítménye előtt meghajolok – ez csupán egyetlen példa.
Az egyetlen, melyről tudok.
Ne feledjük, még ma is számos NBII-es mérkőzés megtalálható a különböző fogadási portálokon.
Sőt, nem oly rég NBIII-as meccsre is lehetett fogadni az egyik internetes oldalon, és azt hiszem, mindenkinek az a legjobb, ha soha nem tudjuk meg, ott mi folyt.
Mert valljuk be őszintén: nem mindegy, hogy egy NBII-es (NBIII-as) csapat ötödik, nyolcadik, tizedik vagy épp tizenkettedik lesz a bajnokságban. Persze, persze, a klubvezetőnek vagy épp az edzőnek nem mindegy, de mit mond az a játékos, aki 100-150 ezer forintot keres, azt is több hónapos csúszással. Ennyi pénznél az osztrák ötödik ligában is többet keresnek, méghozzá euróban. Sőt, egy-két megyei bajnokságban is több pénz jut egy játékosnak, ráadásul úgy, hogy ott legfeljebb hármat kell edzeni a héten.
Mit csinál négy-öt olyan játékos, aki nem kapott fizetést vagy épp prémiumot hetek óta, és saját csapata meccsét látja valamelyik fogadási portálon.
Annak a csapatét, amely már sem előre nem tud lépni, sem hátra nem tud esni.
Vagy éppen mit csinálnak annak a csapatnak a játékosai, akik a feljutás küszöbén állnak, csakhogy a klub kasszájában egyetlen fillér sincs, nemhogy NBI-re, de talán egy új mosógépre sem.
Elég egy vereség, és előz a rivális. Az a klub, amely nyíltan kimondja, hogy cél az első osztály.
Persze én nem szeretnék meggyanúsítani senkit, csak azt mondom: most érdemes figyelni igazán.
És nem biztos, hogy csak az első osztályra.

Fehér György

Mai cikkemben egy kicsit az amatőr futball világába „utaznék”, azért, mert a hétvégén olyat tapasztaltam, ami nagyon felháborított.

A Gázművek futballcsapata Budapest egyik legnagyobb tradíciókkal rendelkező klubja.

Amíg a gyár jobban „csöpögtette” a pénzt, a sikerek sem maradtak el. Na, nem kell itt nagy dolgokra gondolni, de a „Gáz” mindig stabil NBIII-as kicsit korábban NBII-es csapat volt.

A kis óbudai sporttelepen található pálya talaját még ma is sok, magasabb osztálybeli klub megirigyelné, igaz, a körítés megállt valahol 1980-ban. A hangulat még mindig barátságos, családias, az öltözőben pedig még mindig a 80-as évek festése, bútorai láthatóak.

Persze ez nem gond, sőt, kifejezettem romantikus érzést ad.

A Gázművek meg még mindig „csöpögtet” egy kis „zsét” – na persze már korántsem annyit, mint korábban. A gárda ennek megfelelően már korántsem annyira sikeres, mint korábban.

Leginkább az NBIII és a BLSZ I. osztály között liftezik.

Tavaly például a Budapest bajnokságban lett aranyérmes, és bizony a kis támogatók mellett az anyacégnek köszönhető, hogy a gárda elindulhatott az NBIII-ban.

Komoly anyagi teher volt ez, fájó, minőségi játékosokra – nem megbántva a most a csapatban játszókat – már nem maradt pénz. Van több olyan fiatal futballista, aki tavaly még a BLSZ II. osztályban játszott, és bármennyire is tehetségesek ezek a „gyerekek”, azért az NBIII még mindig NBIII. Ennek eredményeképp a Gázművek jövőre minden bizonnyal ismét a BLSZ I-ben szerepel majd, hiszen a csapat tök utolsó a bajnokságban.

Legutóbb például a szinten a kiesés elől menekülő Törökbálint otthonában kapott ki 5-2-re.

És a mérkőzés utáni sportvezetői nyilatkozat volt az, ami teljes mértékben felháborított.

-          2-0-s vezetés után sikerült a kapusunknak helyzet nélkül feltámasztania a padlón fekvő ellenfelet. Remélem, tiszte a lelkiismerete – mondta a Sportszelet című, Pest megye labdarúgásával foglalkozó újságnak Hentes Zoltán, a klub szakosztályvezetője.

Félreértés ne essék, egyáltalán nem ismerem László kapust, Hentes sportvezetővel is csupán egyszer találkoztam, de…

Nem hiszem, hogy – hibázzon bármekkorát is – a kapus (vagy bármelyik más játékos) nyakába kell varrni egy vereséget egy olyan csapatnál, ahol ez volt a bajnokságbeli 21., azaz huszonegyedik zakó.

A Gázművek eddig egyetlen meccset tudott megnyerni, és egy döntetlen mellett 21 alkalommal kapott ki. Huszonhárom meccsen mindössze 14 gólt lőttek, és 65 gólt kaptak.

Nem meglepő tehát, ha kikapnak, még ha a csapat körül állóknak fájó, ha a gárda 2-0-ről kap ki.

Az 5-2-es végeredmény azonban azt sugallja, hogy nemcsak a kapus volt a hibás ebben a vereségben.

De….még ha ő is volt, a nagy nyilvánosság előtt nem szidni kell egy futballistát, aki az NBIII-ban „barátságból” játszik.

Ki lehet vesézni hibáit az edzésen, vagy négyszemközt, de nem kell, nem szabad pellengérre állítani őt egy olyan csapatnál, ahol nem sok sikerélmény érte a futballistákat idén.

Mert fennáll a veszélye annak, hogy a kapusnak elmegy a kedve az egésztől.

Hentes úrnak inkább bátorítania kellene a játékosokat, hiszen ne feledjük: jövőre is lesz bajnokság, és induljon bármelyik pontvadászatban is a Gázművek, akkor is kell egy csapat, akkor is kell egy (két) kapus.

Hentes Zoltán nyilatkozatával bebizonyította, nemcsak a csapat amatőr, a vezetése is.

És ez a legnagyobb probléma.

Fehér György

És akkor jött Pavicsevics.

A beadás is pontos volt – miután kis szerencsével és Rodenbücher bénázásának köszönhetően a zalai játékosnál maradt a labda -, a légiós is jó ütemben emelkedett, a védők is elméláztak, a kapus sem mozdul…

És máris 0-1-et mutatott a pápai eredmény jelzőtábla.

Persze, ez még nem jelent semmit, a Zalaegerszeg ebben  a bajnokságban már sokszor vezetett – de még egyszer sem nyert.

A legemlékezetesebb buktája a Fradi ellen volt, ahol már két gólos is volt a zalai csapat előnye, mégis pont nélkül maradt a gárda.

Most pedig még csak a 12. percben járt a mérkőzés, amikor Pavicsevics megszerezte a vezetést, így Prukner mester biztosan nem gondolta, hogy megvan a meccs.

Alig több, mint 80 perc múlva aztán óriási kő gördülhetett le a szívére.

Az a 12. percben szerzett Pavicsevics gól ugyanis a győzelmet jelentette a Zalaegerszegnek.

Az első győzelmet a 2011-12-es bajnokságban. (Csupán érdekesség, hogy Pavicsevicsnek is az első gólja volt ez a bajnokságában).

A végeredményen már nem sokat változtat ez a 3 pont – legalábbis zalai szempontból. Az gárda már biztosan kiesett a bajnokságból, igaz, a vezetők nem sok időt töltetnének az NBII-ben. Ezt támasztja alá az a tény is, hogy már most a stadion felújításának befejezésén dolgoznak, és jövőre azonnal visszajutnának az NBI-be. Viszont nem esik meg az a csúfság a gárdával, hogy győzelem nélkül búcsúzik az élvonaltól.

És ha mást nem is, ezt azért megérdemelte a csapat.

Mint írtam, a végeredményen nem változtat ez az eredmény – zalai szempontból.

Viszont pápai szempontból sokkal többet ér ez az elveszített 3 pont.

Miután a Vasas 2-0-ra kikapott az Újpesttől, a Pápa egy esetleges győzelemmel eldönthette volna a másik kieső csapat kérdését. Mert ebben az esetben 6 pontra meglépett volna az angyalföldiektől.

De  mint tudjuk, a futballban nincs ha.

A Pápa kikapott a már biztos kieső, tök utolsó ZTE-től, a Vasas pedig így még egy esélyt kapott az élettől – na meg Pavicsevicstől.

Igaz, 3 pont különbség még mindig megvan a Pápa javára, úgyhogy az igazi élet-halál harc csak most kezdődik.

Engem aztán tényleg nem vádolhat senki azzal, hogy bármilyen szinten is védeném azokat az embereket, akik belekeveredtek a bundabotrányba.
De....
Úgy érzem, a nyomozók átestek a ló túloldalára.
Legalábbis a REAC-ot illetően.
Ma már mindenki számára nyilvánvaló, hogy Rákospalotán az elmúlt években a játékosok legalább 70 százaléka benne volt a fogadási csalásokban.
Ám az is biztos, hogy nem mindenki.
Ez azonban cseppet sem érdekli a nyomozókat, lassan mindenkit behurcolnak és meghurcolnak, aki valaha felvette a sárga-kék mezt.
Nyerges Krisztiánról már akkor elmondtam, hogy szinte lehetetlennek tartom a bundázását, amikor bevitték kihallgatásra.
Nyerges azóta nem játszhat a csapatban, pedig....
Pedig tegnap elmondta, őt egy olyan meccs manipulálásával gyanúsítják, amin nem is játszott.
"Nem csináltam semmit, nem kaptam pénzt, nem fogadtam, nem lőttem öngólt, és nem csaptam be senkit. A történet teljesen abszurd. Azt elismerem, hogy én is gyanúsított vagyok, csakhogy olyasmivel vádolnak, amihez semmi közöm. A Honvéd–REAC Ligakupa-meccs kapcsán kerültem úgymond a rendőrség látókörébe. A kispestiek öt nullára győztek ellenünk, és én azon a mérkőzésen nem is játszottam. Ott ültem a lelátón" - nyilatkozta tegnap Nyerges, aki azt is elismeri, akár a lelátón ülve is befolyásolhatta volna a meccs kimenetelét, hiszen akár az öltözőben, akár a meccs előtt megbeszélhette társaival az eredményt. De....
"Engem konkrétan azzal vádoltak meg, hogy benne voltam a kollektív csalásban. Jól hallotta, az egész keretet meggyanúsították, hogy azt a meccset eladtuk, elcsaltuk, megbundáztuk. Kérdem én, miért lett volna szüksége bárkinek tizenvalahány labdarúgót beavatni egy ilyen mocskos akcióhoz?"
Azaz a nyomozók úgy gondolják, mindenkit meggyanúsítanak, aki abban az időben a REAC játékosa volt, így csak benne lesznek a körben a bűnösök is.
Igen ám, de ott lesznek azok is, akik ártatlanok.
A gyanú árnyéka rájuk is vetül.
És nem mellesleg ők sem játszhatnak addig, amíg be nem bizonyosodik ártatlanságuk.
Most mondhatja a kedves olvasó, hogy mondhat bármit Nyerges, róla még nem derült ki, hogy ártatlan.
Ez valóban így van, kiderült viszont Szántai Leventéről, a REAC egykori kapusáról.
Pontosabban nagyon kacifántosan megmagyarázták, miért is szüntették meg ellene az eljárást.
Fazekas Géza, a KNYF szóvivője elmondta: a kapust egy mérkőzés manipulálásával gyanúsították meg, ugyanakkor "ezen cselekmény kapcsán az eljárás során olyan, egymásnak ellentmondó és kizáró bizonyítékok merültek fel, amelyek miatt nem lehetett kétséget kizáróan bizonyítani, hogy részt vett volna a manipulációban". Így Szántai vonatkozásában a KNYF megszüntette az eljárást.
A futballistát foglalkoztató másodosztályú Mezőkövesd honlapján arról számolt be, hogy a kapus a Magyar Labdarúgó Szövetség versenybizottságának döntése értelmében visszakapta játékengedélyét.
Igen ám, csak közben Szántai helyére igazolt kapust a Mezőkövesd, azaz a kollektív büntetésnek köszönhetően ő akár el is veszítheti kenyérkereseti lehetőségét.
Azt mondom, bűnhődjön egész életében az, akinek bűnhődnie kell, de a nyomozók jobban figyeljenek oda a részletekre.
A kollektív büntetés ugyanis már rég kiment a divatból.

Fehér György
 

Erre szokták mondani: öngólt lőttek a vezetők.
Mégpedig hatalmasat!

Két újonc csapatnál váltottak edzőt három héttel ezelőtt azért, mert nem voltak megelégedve az 5. és a 6. hellyel. Utódaik három meccsből három vereséget szenvedtek.

Két csapatnál távolították el azt a trénert, akivel a gárda feljutott az élvonalba, akivel ott is meghatározó csapattá tudott lenni.

Két csapat vezetőjében dolgozott a gőg és az „éhség” – és ennél a két csapatnál most a vereségek hatására egy kicsit a káosz az úr.

Pécsett már megszokhattuk, hogy a gárda nagy hatalmú ura akkor is edzőt vált, ha éppen első a csapata – mint tette azt tavaly Kiss Lászlóval – mégis meglepő volt Mészáros Ferenc eltávolítása.

A kispadon az a Mink Olivér váltotta, aki eredetileg a pályaedzője volt, és aki Mészáros kirúgása után beadta a felmondását.

Igaz, aztán „meggyőzték”, hogy maradjon.

Nem tudom, hogy a Pécs milyen tervekkel vágott neki az idei bajnokságnak, de nem hiszem, hogy a három fordulóval ezelőtti hatodik hely olyan rossz eredmény lett volna. Főleg, hogy azóta nemcsak hogy háromszor kikapott a csapat, de mint mentálisan, mint pedig szakmailag szét is esett.

Diósgyőrben még brutálisabb a helyzet.

Az ottani tulajdonos a tényleg nagyon jó tavaszi szereplés után már talán az Európa Kupa-beli ellenfelekkel álmodott, így amikor kisebb hullámvölgybe került a gárda, rögtön ki is rúgta az addigi „sikeredzőt”. Ráadásul Benczés Miklóst az addigi szakmai igazgató váltotta, ami talán nem lett volna baj, ha ezt az embert nem Szentes Lázárnak hívják.

Ő ugyanis bár elképzelhető, hogy zseniális szakember, de az biztos, hogy a jelenlegi magyar labdarúgás egyik „legnehezebb” embere. Volt olyan, hogy egy interjúban megkérdezte, miért ezeket a kérdéseket teszem fel neki.

És sajnos azt kell mondanom, Debrecenen kívül nem is alkotott maradandót – igaz, a Civis városban elért harmadik hely és az UEFA Kupában való „menetelés” - ami azért nem tartott sokáig – ma már egyáltalán nem számít sikernek.

Szentes amolyan meg nem értet zseni, olyan, mint Varga Zoli volt egykor, csak talán még nehezebb vele szót érteni.

Szervezni, szakmázni nagyon tud – kommunikálni és motiválni ellenben nagyon nem.

És sajnos ez utóbbi is nagyon szükséges ahhoz, hogy valaki jó és sikeres edző legyen.

Talán ez is az oka annak, hogy a Diósgyőr az elmúlt időben egyetlen pontot sem szerzett.

Közhelynek tűnő közmondás jutott eszembe, mely szerint „sokat akart a szarka, csak nem bírta a farka”, azaz okosabb lett volna helyén kezelni az idei eredményeket, és sikerként elkönyvelni azt, ahova a két egykori edző – Mészáros és Benczés – vezette az újonc csapatokat.

Vagy hogy maradjak a közhelyes közmondásoknál:

„Örülni az eredményeknek, mint majom a farkának”

Fehér György

Kiesett az ZTE.

Ez most már biztos – igaz, ez talán már jó rég óta mindenki számára biztos.

De ezt a kiesést a játékosok nem tudták emelt fővel elviselni.

A tegnapi Videoton elleni összecsapáson többen a játékvezetőre és az asszisztensére támadtak, egy megadott büntető miatt. Mintha ők tehettek volna arról, hogy a zalai futbalisták egyetlen nyomorult győzelmet sem tudtak összehozni a most zajló bajnokságban.

Mert itt nem arról van szó, hogy a ZTE épphogy kiesett a bajnokságból, itt arról van szó, hogy eddig egyetlen alkalommal sem mehettek be a meccs után az öltözőbe, hogy nyertek.

De nézzük mi is történt:

A mérkőzés 36. percében Gyurcsó Ádám tört be a 16-oson belülre a jobb oldalon. Az alapvonal közeléből megpróbált középre adni, de Giorgi Ganugrava blokkolni tudott, csakhogy estében kézzel hozzáért a labdához, amiért Oláh Gábor játékvezető büntetőt ítélt.

sokszor megnéztem a felvételt, és igen, én is ismerem a kéz keresi a labdát, vagy a labda a kezet elméletet, de azt gondolom, ez a világ összes pályáján büntető volt.

Ezek után azonban olyan történt, amely az utcák-terek bajnokságban szokott.

Az hagyján, hogy a hazai játékosok reklamálni kezdtek, ám Panikvar a labdával mellbe is rúgta az asszisztens. Remélem, ezek után ő sosem játszhat már semmilyen szintű magyar bajnokságban.

Igaz, Oláh játékvezető ezek után hatalmasat hibázott, mert nem a bűnöst, hanem Milan Bogunovicsot állította ki, és bizony ez is példátlan.

Sőt, ezek után Jahic is mehetett zuhanyozni, mert megtámadta a játékvezetőt, és azt kell mondanom, a csapat vezetői sem mutattak példát. Németh Ottó technikai vezető, ahelyett, hogy csitította volna a kedélyeket, maga is a kiállítás sorsára jutott, a mérkőzés ezek után pedig már semmilyen izgalmat nem hozott.

Tudom, nehéz elviselni, hogy ebben az évben semmi, de tényleg semmi nem jött be a ZTE-nek, de kikapni, és kiesni is lehet emelt fővel.

És még valami. A ZTE tegnap a következő összeállításban lépett pályára: Jahic, Kocsárdi, Szalai, Bogunovics, Hídvégi, Nicorec, Gunagrava, Panikvar, Brkics, Pavicsevics, Balázs.

A kezdő 11-ből heten külföldiek, akik immár egész évben bizonyították, hogy igenis a magyar tehetségektől veszik el a helyet.

Nem olyan légiósok ők, akik előre viszik a csapat szekerét, mint teszik azt Győrben vagy épp Debrecenben a légiósok.

A zalai külföldiek semmi hasznosat nem csináltak, a most futón bajnokságban nyolc döntetlenre voltak képesek.

Ennyit talán – ha nem többet – magyar fiatalokkal, uram bocsá, zalai ifistákkal is elértek volna.

Fehér György

Mintha tegnap történt volna.
Emlékszem, amikor vasárnap reggel felkeltem, bekapcsoltam a rádiót.
A halk zenét egy bejelentés szakította félbe, egy tavaszi vasárnapot és szörnyű hír tett tönkre.
A hírolvasó monoton hangon közölte, hogy Simon Tibor élet-halál között van, miután éjjel egy szórakozóhelyen verekedésbe keveredett.
Abban a pillanatban összeszűkült a világ.
Minden megszűnt létezni, csak az agyam zakatolását hallottam.
Csak a mondatokat, hogy ez nem is történt meg, hogy még mindig álmodom.
Akkor már vagy tíz éve ismertem személyesen Simon Tibort.
Fiatal koromban sokat jártam a XIII. kerületi éttermébe és biliárdtermébe.  A pályáról megismert zord és szigorú védőt egy kedves ember váltotta fel, akinek mindig, mindenkihez volt egy jó szava, aki a törzsvendégeket név szerint ismerte.
Lehet kedd, szerda, vagy épp vasárnap, edzés után ott mindig meg lehetett találni.
Emlékszem a Fradi bajnoki mérkőzései utáni hangulatos estéket, amikor a szurkolók együtt vacsoráztak a csapattagokkal.
Ők a helység hátsó sorában, összetolt asztaloknál, a vendégek pedig a többi boxban ültek.
Külön, de mégis együtt, hiszen a játékosoknak fontos volt a drukkerek közelsége, és rendszeresen odaültek hozzánk.
Emlékszem, amikor ezek után a vacsorák után a szurkolók és a vendégek egy része együtt ment át a biliárdterembe és együtt ünnepelték a győzelmet, vagy együtt búsultak a vereség miatt.
Bevallom, az épp aktuális barátnőt is első alkalommal ebbe az étterembe vittem, hiszen akkoriban „sikknek” éreztem, hogy a 21-23 éves Fehér György ha nem is barátságban, de jó ismeretségben van a Ferencváros válogatott játékosával.
Ma is féltve őrzöm azt az üveg Bajnokok Borát, amelyen a Fradi címer mellett ott áll Simon Tibor aláírása: Boldog Új Évet Fehér Gyurinak – 1995.
Azon a vasárnapon minden megváltozott.
Lassan tértem magamhoz, idő kellett, mire rájöttem, a hír igaz, valóság, és nem álmodom. Tíz év telt el azóta, hogy Simon Tibor szervezet több életmentő műtét után feladta a harcot. (A sors csúnya fintora, hogy azóta még egy jó barát, Kutasi Róbert temetésén is jártam.)
Tíz évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy a ferencvárosi vezetők méltó képen emlékezzenek meg a csupaszív Simonról – igaz, halála napján visszavonultatták a 2-es mezt, azaz azóta senki nem léphet pályára ebben a szerelésben.
Ma a tíz éve elhunyt Simon Tiborra emlékeztek ma az Albert Stadionban.
Mától emléktábla emlékeztet mindenkit arra, ki is volt a Simon Tibor.
Mától a 2-es szektor viseli Simon Tibor nevét a Stadionban – és ahogy Kubatov Gábor klubelnök ígérte, ez így lesz az új arénában is. (Persze, csak ha az álomból valóság lesz)
Már csak annak örülnének a Fradi szurkolók, ha a pályán is olyan mentalitású játékosok rohangálnának, mint Simon Tibor volt egykor.
Mert neki tényleg az élete volt a Ferencváros.
Fehér György

Óriásit nőtt a szememben Gyepes Gábor.

És itt most nem a futballtudásáról – azt én csak, mint szurkoló tudnám megítélni, de mivel lényegében 5 éve nem láttam játszani, inkább hagyjuk – hanem a futball iránti alázatáról beszélek.

Arról az alázatról, ami elengedhetetlen a labdarúgásban.

Arról az alázatról, ami annyi, de annyi magyar játékosban nincs meg.

Arról az alázatról, ami – mint kiderült – megvan Gyepes Gáborban.

Arról az alázatról, amellyel most Gyepes példát mutatott a sok önjelölt magyar sztárocskának, tehetségnek, vagy a futottam még kategóriába tartozó – de önmagukról sokkal többet gondoló - játékosoknak. (A magyar futball egyik legnagyobb betegsége, hogy számos ilyen, utóbbi kategóriás focista játszik az NBI-ben.)

Bevallom, nem néztem utána, hogy Gyepes mennyit játszott az elmúlt időben, emlékeim szerint nem sokat. Hol az egyik, hol a másik brit csapatba nem fért be. A játékos gyorsan rájött, hogy játék nélkül nem fog új csapatot találni magának külföldön, így a hazatérés mellett döntött. Természetes, hogy a Fradinál jelentkezett, ám meglepő módon a zöld-fehéreknél szakmai indokokra hivatkozva nem tartottak rá igényt. Ez már magában is érdekes, mert személy szerint én nem tartom olyan acélosnak a Fradi védelmét, hogy oda ne fért volna el/be egy Gyepes szintű játékos, de hagyjuk is ezt.

Gyepes kedvét nem szegte a ferencvárosi elutasítás, vette a kalapját, és pár kerülettel odább, a Vasasnál jelentkezett edzésre. Igen ám, de a Vasas tartozásai miatt nem igazolhatott új játékost, így Gyepesnek nem maradt már, minthogy együtt tréningezzen a játékosokkal, de a bajnoki mérkőzéseket – vagy mondjuk úgy, a Vasas szenvedését – a lelátóról nézhette.

A héten aztán az MLSZ feloldotta a tiltást, a Vasas pedig meg is egyezett Gyepessel.

És itt jön az, amit az elején kiemeltem.

Gyepes, hét-nyolc évi légióskodás után nem állt elő hatalmas igényekkel. Pontosan tudja, ez a néhány forduló, ami még hátravan az idei bajnokságból, csak az ő érdekeit szolgálja.

Bruttó 100 ezer forint.

Ennyit kért a klub vezetőitől a játékos.

Bruttó 100 ezer forintot, ami, megkockáztatom, még a benzinköltségét sem fedezi.

Aminél – nem ledegradálva őket – talán még a takarító személyzet is többet keres a Fáy utcában.

Persze, Gyepes is részesül abban a prémiumban, ami bennmaradás esetén üti a vasasos játékosok markát.

Ez az összeg egymillió forint.

Sok olyan játékos van a magyar NBI-ben, aki ennél havonta többet keres úgy, hogy még negyed annyit nem tett le az asztalra, mint Gyepes. (Mert azért ne feledjük, ő egy, a mostaninál sokkal jobb Fradi meghatározó játékosa volt, aki rendszeresen pályára lépett a válogatottban.)

Hogy a Vasas jót húzott-e Gyepessel, az csak a következő fordulókban derül ki, nyilván, ha az általa irányított védelem kevesebb gólt kap majd, mint eddig, és a csapat bennmarad az első osztályban, akkor igen.

Ha pedig kiesik – nos, akkor minden valószínűség szerint Gyepes nélkül is kiesett volna.

Bruttó 100 ezer forint.

Ezzel Gyepes a legrosszabbul kereső NBI-es játékos lett.

De emberségben és alázatban a legnagyobb.

Fehér György

Szerencsésnek mondhatom magam, mert Európa számos stadionjában nézhettem már meg futballmérkőzést, arról már nem is beszélve, hány NBI-es és NBII-as összecsapáson voltam jelen.
Olyat azonban még sehol nem tapasztaltam, mint amit tegnap a kispesti drukkereknek kellett átélniük. Az újpesti rendezők ugyanis lényegében meccsnézéssel büntették őket.
Történt, hogy a kispesti vezérszurkolók, megelégedve csapatuk gyenge játékával az összecsapás 30. percében fogták magukat, és elindultak haza.
Nekik szerencséjük volt, mert még időben döntöttek a távozás mellett.
A kispesti szurkolók maradék része ugyanis a második félidő 10. percében szeretett volna távozni a stadionból, de a biztonságiak nem engedték őket el.
Olyanról már hallottam, hogy a biztonsági szolgálat nem enged valakit be egy mérkőzésre, de olyannal szerintem még senki nem találkozott, hogy valakit, vagy valakiket nem engednek el a meccs közben.
A rendezők ezzel meccsnézésre ítélték a kispesti drukkereket.
Az indok vicces, nevetséges és tragikomikus egyben, na és pontosan jellemzi a magyar labdarúgás helyzetet – hiszen egy NBI-es összecsapás megrendezése is a magyar labdarúgás része.
Szóval a drukkerek azért nem mehettek haza meccs közben, mert a rendőri biztosítás későbbre volt megrendelve számukra, a szervezők pedig azt mondták: ha együtt jöttek, együtt is menjenek haza a drukkerek. Még akkor is, ha van köztük olyan, akik nem is ismerik egymást.
Ezzel lényegében meccsnézésre ítélték a távozni készülő drukkereket.
De ami ennél is fontosabb – legalábbis azt hiszem -, bűncselekményt követtek el.
Bevallom, nem igazán vagyok a jogban jártas, de jelenlegi ismereteim alapján ez a cselekedet teljes mértékben kimeríti a személyi szabadság korlátozását (Ha tévedek, akkor elnézést, és szívesen elolvasnám, más mit is gondol erről).
A kispesti drukkerek ugyanis saját pénzükön utaztak el Újpestre, ott a saját pénzükön vásároltak belépőjegyet, és igenis jogukban áll úgy dönteni meccs közben, hogy nem érdekli őket tovább az összecsapás.
Ebben az esetben pedig igenis joguk van szabadon távozni a stadionból.
Egy embernek, de akár az összes szurkolónak is.
Ilyen szempontból ugyanis – legalábbis szerintem – egy futballmeccs egyáltalán nem különbözik egy mozi vagy egy színházi előadástól. Ha onnan el kell mennem, hát elmegyek.
A legfurcsább azonban az, hogy egy nap elteltével – és úgy, hogy a kispesti drukkerek később hangot is adtak elégedetlenségüknek – még egyetlen felelős futballvezető sem kérdezett rá, mi is történt pontosan.
Na és arra is kíváncsi lennék, hogy ez a korlátozás csak a kispestiekre vonatkozott, vagy ha egy újpesti mag szeretett volna távozni, akkor előttük is bezárták volna az ajtókat.
És sajnos egyetlen MLSZ vezető sem emelte fel a telefont, és hívta fel az újpestieket megkérdezve, vajon hogy gondolták azt, hogy a drukkerek a meccs közben nem mehettek haza.
Mert bizony ez is egy bizonyítvány a magyar labdarúgásról.

Fehér György

Bevallom, meglepődtem, amikor ma reggel kezembe vettem a sportnapilapot, és azt olvastam, hogy Berki Krisztián, a Fradi egykori ügyvezetője, majd néhány napig – pont addig, amíg ki nem derült, hogy az egész ember egy nagy kamu – majdnem tulajdonosa egy angol cég megbízásából a váci futballcsapat megvételéről tárgyal.

Nem az angolokat hibáztatom, bár ha leinformálták volna Berki személyét, nem hiszem, hogy megbízták volna a képviselettel.

Mert mit találtak volna egy ilyen vizsgálat után?

Egy magamutogató, a törvényeket semmibe vevő, sok-sok milliós kocsijával (persze az, hogy ilyen autója van, önmagában még nem bűn) a rokkantak számára fenntartott parkolóba álló, 25 milliós csalásért feljelentett embert, akinek a szavára itthon már nem sokan adnak. Ezt bizonyítja, hogy ő maga is bevallotta, nem sok üzleti kapcsolata van hazánkban, inkább külföldön ténykedik – ami nem csoda, hiszen kevesen állnak vele szóba. Kivéve persze a bulvár újságokat és műsorokat, hiszen nekik az egykori Fradi vezér folyamatosan témát szolgáltat.

Ha az angolok leinformálták volna Berkit, akkor tudnák, hogy egykori harmadik számú Fradi kapusból lett a klub ügyvezetője, ám ez a ténykedése olyan jól sikerült, hogy a zöld-fehér szurkolók kevés embert utálnak jobban, mint őt.

Persze Berki azt nyilatkozta, a Fradi mindig is örök szerelem marad számára, igaz, már rég nem járt az Üllői úton, ám hiszem, hogy nem is járna túl jól, ha arra menne. A szurkolók nehezen felejtik el ügyvezetői ténykedését, miként az sem megy ki a fejükből, amikor egy 3 millió forintos törzstőkével létrehozott kft-vel majdnem megkaparintotta a klub tulajdonjogát úgy, hogy a sajtótájékoztatón bevallotta, egyetlen fillérje sincs fenntartani a csapatot, de – mint mondta – majdcsak lesz valahogy…

Sokak szerencséjére Berki legutóbb nem került ajtón belülre. Igaz, amikor bejelentette, hogy ő lesz az új tulaj, szép nagy sajtó tájékoztatót hívott össze – ahol azért nem nagyon örült annak a három kérdésnek, amit feltettem – ám amikor mégsem ő lett a befutó, már szép csendben elkullogott az Üllői útról, úgy, hogy azóta nem is ment a Népliget felé.

Mondjuk én már azt sem értem, hogyha Berkinek a Fradi az örök szerelem, miként lehet, hogy 25 millió forint elsikkasztásával, ellopásával gyanúsítják, de ez mindegy is,maradjunk annyiban,  sokan örülnének neki, ha kiderülne, valóban csak ennyi tűnt volna el a klub kasszájából nyomtalanul, amikor ő arra felé ténykedett. Sőt, sokan talán még azt is mondanák, ne büntessék meg Berkit, csak soha többé ne menjen a Fradi pálya közelébe.

Szóval az angolok nem informálták le Berkit, ez fix, ám számomra az a legmeglepőbb, hogy a váci vezetők szóba álltak vele.

Tán nem hallották, nem olvasták Kubatov Gábor jelenlegi Fradi elnök szavait – akire lehet sok mindent mondani, de az tény, hogy jó üzletember – aki elmondta, Berkinél kóklerebb, hozzá nem értőbb embert még sosem látott.

Ráadásul azt sem értem, ha jelenleg, mint projektmegbízott dolgozik a Vác megvételén, hogy lesz később társtulajdonos, de bevallom, nem is nagyon érdekel.

Az viszont tény, hogy bár az egyszeres bajnok Vác jelenleg a másodosztályban sem tartozik a meghatározó csapatok között, amint Berki beteszi oda a lábát, ez biztosan megváltozik majd.

Csak félek, nem olyan irányba, ahogy azt a csapat szurkolói szeretnék.

Ám tudják mit: azt mondom, ha a váci klubvezetők szóba állnak egy olyan emberrel, akiről ebben az országban talán senki nem tud egyetlen jó mondatot sem mondani, akkor megérdemlik a sorsukat.

Fehér György