mifocink

Úgy néz ki, kiderül, Berki Krisztián megint hazudott.
Sőt, egy pszichiáter szerint Berki notorikus hazudozó, aki egy külön világot épített fel maga köré, és ő valóban elhiszi azt, amit mond. Nem is fogja fel, hogy hazudik, ráadásul úgy gondja, ő van a középpontban, és amikor ezt nem érzi, mindig csinálnia kell valamit, hogy rá figyeljenek.
A mostani történet nem egyszerű, ha nem ismernénk Berki előéletét, azt mondanánk, hogy egy állítás, egy tagadás.
Berki, múlt héten, amikor még a Vác tulajdonosának állította be magát, autós üldözésbe keveredett. Váci hazugságairól ugyan még egy mondatott sem ejtett ki a száján, ezzel az esettel viszont azonnal a médiához rohant. Elmondta, hogy a  Megyeri-hídon egy Opel sofőrje le akarta szorítani az útról. Miután ez nem sikerült, hátulról nekiment Berki kocsijának. A saját Facebook oldalára kiposztolt történetet változtatás nélkül olvashatják. (Még a helyesírási hibákat sem javítottam ki benne)
- Kb:19ó20p-kor egy Opel zafíra tipusú gépkocsi előszőr leakart szorítani a szallagkorlàt írànyàba majd hàtúlról szàndékosan belemjött a megyeri hídon miközben Vàc irànyàba tartottunk majd nem àllt meg,és elhajtott...a Vàci rendőrkapitànysàgon állítjàk nem történt cserbenhagyàs mivel az autóm nem pördült meg az úttesten,és nem történt segitségnyújtàs elmulasztàsa sem a balesetet okozó részéről mert Totti-val nem sérültünk meg!!!!! Panasszal élhetünk amit majd kivizsgálnak...mi ez ha nem `CSOKIORSZÀG`"
A fourfourtwo magazin internetes változata természetesen azonnal megkereste a Berkit.
- Most is az események hatása alatt vagyok - kezdte Berki. - Még mindig itt vagyunk barátommal, Tóth Zoltánnal a váci rendőrségen, ahol feljelentést tettünk. Zoli mellettem ült az autóban, s mivel vezetéstechnikai instruktor, aki a motoros edzéseimet irányítja, pontosan meg tud ítélni egy ilyen szituációt. Szóval az történt, hogy éppen a Vác edzőmeccsére mentünk, amikor a belső sávban haladó Opel mögé érkeztem. Szerettem volna megelőzni, vártam, hogy félrehúzódjon, de ehelyett többször is ráfékezett. Aztán mégis lement jobbra, de amikor mellé értem, hirtelen átjött a sávomba, és neki akart szorítani a szalagkorlátnak. Reflexből elrántottam a kormányt, és hatalmas szerencsém volt, hogy elkerültem az ütközést. Ezután sikerült megelőznöm, majd visszalassítottam normál tempóra. Zolival próbáltunk magunkhoz térni, amikor a visszapillantóban láttam, hogy az Opel nagy sebességgel közeledik felém. Azt hittem, majd lelassít, ehelyett belém jött hátulról – nyilatkozta Berki, aki elmondása szerint később maga elé engedte az Opelt, hogy lefényképezhesse, majd az autóból megpróbálta hívni a rendőrséget a 112-es segélyhívó, illetve a 107-es telefonszámon, de hiába. - Húsz percig csak az automata szólt hozzám, hogy várjak a kezelőre... Ezért amikor beértünk Vácra, a rendőrségre hajtottam, és megtettem a feljelentést.
Mivel szerencsére nem történt személyi sérülés, az Opel tulajdonosa nem követett el cserbenhagyást. A hatályos jogszabályok szerint - amennyiben a szándékosság megáll, és erre jó esély van a bizonyíték és a szemtanú miatt - azonban az opeles akciója bűncselekménynek minősülhet.
A sztori vadregényes, és az az érdekes benne, hogy mint sok más történetnek Berki a főszereplője. Sőt, most akár a pozitív hős is lehetne.
Ha nem tudnánk a másik fél álláspontját.
A Bors című újság ugyanis megtalálta a 39 éves Gábort, három és másfél éves kislányát vitte haza a nagyszülőktől. Ő vezette azt a bizonyos Opel Zafirát.
– A belső sávban haladtam, éppen előztem, amikor hátulról villogni kezdett, hogy húzódjak le. Meg sem várta, míg ezt megteszem, jobbra, teljesen szabálytalanul kivágott, megelőzött, elém került, majd nyomott egy satuféket, én meg belementem. Mutattam neki, hogy húzódjon le, mikor már a középső sávban voltam. Ekkor mögém jött, lefotózott, majd elhajtott – emlékezett az életveszélyes pillanatokra Gábor. – A hátsó ülésen ült a három és a másfél éves gyerekem, a nagyobb majdnem sírni kezdett, amikor mindez történt. Berki Krisztián ezzel az akciójával nem csak engem, őket is életveszélynek tette ki. Ez volt este fél nyolckor. Hajnali fél kettőkor pedig jött a rendőrség azzal, hogy cserbenhagyásos balesetet okoztam – mesélte a sofőrként dolgozó férfi, akit majdnem elvittek a családja mellől. Bediktálta a történteket, és kérte, hogy kérjék ki a felvételeket, mert azon jól látszik, mi történt valójában.– A rendőrök megkérdezték, miért nem tettem feljelentést, de hát néhány óra múlva már kint is voltak a lakásomon, másrészt csak egy német rendszámú sportautót láttam. Nem én vagyok a cserbenhagyó. Berki Krisztián hagyott minket cserben, és veszélyeztette a gyerekeim és az én életemet – mondta felháborodottan a férfi.
– Olvastuk a különböző cikkekhez a hozzászólásokat, miután Berki Krisztián azt állította, hogy a férjem le akarta őt szorítani az útról. Olyanokat írtak, hogy miért nem lőtt utána, ami érzékenyen érintett minket. Ezután döntöttük el, hogy a nyilvánossághoz fordulunk – mondta Gábor felesége a Borsnak.
Az ellentmondást tetézik, hogy a napilapnak sikerült elérnie Tóth Zoltán vezetéstechnikai instruktort, aki állítólag Berki mellett ült az eset alatt.
- Pont arról beszéltünk, hogy nem normális, amit ez a férfi csinál. Le akart szorítani minket az útról, csak Krisztián lélekjelenlétén múlt, hogy nem történt baleset. Láttuk a gyerekülést az autóban. Nem tudtuk, hogy ült benne két kisgyerek, de akkor meg főleg nem értem, hogy miért csinálta mindezt – nyilatkozta Tóth Zoltán.
Az egésszel csak az a baj, hogy ennek ellenére is furcsa ez a történet.
Bárki el tudja képzelni egy kétgyermekes családapáról, hogy a gyerekeit veszélyeztetve „megtámadja” Berki Krisztiánt?
És azt, hogy az elmúlt évek negatív szereplője - akiről lassan kiderül, hogy az sem igaz, amit kérdez - agresszíven vezet, és rávillog az előtte lassabban haladó autóra, majd azt megelőzve rálép a fékre?
Nos, mindenki eldöntheti, melyik sztorit hiszi el.

„A váci futballklub meghatározó tulajdonosának képviselője sajnálattal jelentette be a klub vezetésének azt a hírt, amelyet most közlünk. A Berki Krisztián nevével fémjelzett befektetői csoporttal a tárgyalások sajnos eredménytelenül zárultak. Számos személyes egyeztetést követően a klub vezetése a tegnapi napig adott határidőt saját magának és a befektetőjelöltnek a tárgyalások befejezésére és az adásvételi megállapodás aláírására. A tegnapi napon a megállapodás nem jött létre, a befektető nem tudta vagy nem kívánta a szükséges forrást biztosítani, illetve olyan forrást (közvetítési jogdíj) is be kívánt vonni a finanszírozásba, amely felett csak a klub jogosult rendelkezni, ennek aláírását pedig sem a jog, sem pedig a sportszerűség nem engedte. Ezért – és annak érdekében, hogy tőkeerős, szakmai és pénzügyi vonalon egyaránt sokat nyújtó befektető tulajdonába kerülhessen a klub – új partnert kísérlünk meg felkutatni, okulva a mostani tárgyalások tapasztalataiból pedig csak akkor engedünk bárkit a csapat közelébe, ha már felmutatta a szükséges forrásokat. Az edzéseken, illetve a mai, DVTK elleni edzőmérkőzésen a szerződéssel rendelkező és jogszerűen állományban lévő Híres Gábor vezeti a csapatot”
Mindez a Vác labdarúgócsapatának hivatalos közleményében olvasható.
Kiderült tehát, hogy a király mégsem király.
Hogy Berki Krisztián egy nagy senki – legalábbis a magyar labdarúgásban.
Kiderült, hogy Berki egyáltalán nem profi, mint ahogy azt korábban állította, sokkal inkább egy kókler.
Na és persze várom azt a sajtótájékoztatót, melyen bejelenti, mégsem ő lett a király Vácon.
Mert amikor a Fradit akarta nulla forintból megvenni, akkor szép nagyszámú ilyen rendezvényt hívott össze, ám amikor kiderült, hogy ott is csak hülyítette a népet, mert nem állt ki az újságírók elé.
Amikor most Vácon akart üzletet csinálni - nyilván, ez csak neki és a hozzá közel állóknak lett volna üzlet, a váci futballnak nem - akkor is gyorsan összetrombitálta a média munkatársait, de gondolom, most is elmarad majd a záró sajtótájékoztató.
Azért kiderült az is, hogy Vácon is vannak olyan vezetők, akik nem hisznek el mindent.
Akiket nem lehet hitegetni, akiket nem lehet átvágni.
Berkinek is csak két hétig sikerült.
Remélem, hogy ez a kis kaland sokat ér majd.
Sokat a többi klubvezetőnek. Hogy tanulnak a másik hibájából és soha, senki nem áll ezek után szóba Berki Krisztiánnal.

A Monacóra azt mondtam, hogy na ez igen!
Még akkor is, ha a csapat jelenleg a francia másodosztályban szerepel.
Mégis azt gondoltam, hogy Koman Vladimir jó helyre került januárban.
Arra gondoltam, hogy a Sampdoriánál mellőzött középpályás a franciáknál megtalálja számítását.
Nos, a Monaco nem jutott vissza az első osztályba, most pedig kiderült, hogy a „jó öreg mondás” még mindig érvényes.
Tudják, a pénz beszél.
Koman ugyanis a nagynevű FK Krasznodar csapatához szerződött.
Ja, hogy fogalmuk sincs, melyik csapatról van szó?
Ez egyáltalán nem véletlen.
A Fekete tenger partján fekvő város csapata kilencedik helyen végzett az orosz bajnokságban.
Tudják, abban az orosz bajnokságban, melyben egyetlen magyar sem futott még be hatalmas karriert.
Az ismertebbek közül Huszti évekig nem játszott, néha-néha pár percre beállt a csapatba, de most mehet, amerre lát.
Dzsudzsák gyorsan címlapra került, amikor egész Európában a legnagyobb összegért igazolt az Anzsiból a a Dinamo Moszkvában.
Az már egy lejárt lemez, hogy „Maney” Balázs Anzsiba is érdekes módon került, és bár az elején még játszott, a vége felé már Mahacskalában is csak csereként számítottak vele.
Ez pedig nem változott Moszkvában sem, Dzsudzsák a Dinamónál is csak csere.
Ráadásul egy év alatt egyetlen gólt sem rúgott.
Csak azt tudnám, hogy ezek az egyébként „pengés” játékosok – és most ide sorolom Komant is – mi a szart keresnek a brusztolós orosz bajnokságban? Mert mondhatja nekem bárki, hogy mennyire fejlődik az orosz első liga, a valóság az, hogy ott még mindig a fizikai erő dominál.
Aki trükközik, azt még mindig elgázolják…
Emlékezzenek vissza, Dzsudzsákkal is ezt tették, meg is kellett műteni a vállát.
Persze, tudom a választ saját kérdésemre, mármint mit is keresnek pengés játékosaink Oroszországban?
Pénzt.
Sok pénzt.
Olyan sokat, hogy ennyi pénznél már nem számít a karrierépítés.
Se Dzsudzsáknak, se Komannak.
Mert bizonygathatja bárki, Dzsudzsák pont úgy eltűnt Oroszországban, mint Huszti. Kettőjük között az a különbség, hogy sportnapilapunk Dzsudzsákről többet ír, mint tette azt Huszti esetében, így számunkra még egy kicsit szem előtt van.
Azon csapatok vezetői viszont, akik korábban érdeklődtek a válogatott szélsőért, mára már talán a nevét is elfelejtették.
És ettől tartok Koman esetében is.
Igaz, ő azért kisebb név Európában – lehet, hogy a Sampdoriánál és a Monaconál eltöltött idő ellenére „semmilyen” név – az oroszoknál még inkább eltűnhet,
Igaz, mi ez azzal szemben, hogy dollár tízezrek érkeznek a számlájára.
 – A helyzet az, hogy a monacóinál minden szempontból kedvezőbb ajánlattal keresett meg az FK Krasznodar, én pedig nagyon rövid gondolkodás után igent mondtam – nyilatkozta Koman. Hozzátette, az volt az elsődleges szempont, hogy a csapat edzője, Szlavoljub Muszlin őt akarta.
Igaz, arról nagyjából fogalmunk sincs ki az a Szlavoljub Muszlin, és vajon hol láthatta Komant játszani, de ezt most hagyjuk.
Mert Koman fél oldalnyi maszlag és félrebeszélés után csak kinyögte a lényeget: „Tény, a kedvezőbb ajánlat egyszersmind azt is jelenti, anyagilag is jobban járok.”
És mint mondtam, pénz beszél…..

Másfél napig nem olvastam egyetlen hírt sem, sőt, még a számítógépemet sem kapcsoltam be.
Úgy gondolom, kellenek az ilyen napok, pihenők.
Ma reggel pedig egy szomorú hírrel találtam szembe magam: maghalt Imre Mátyás, sportújságíró, fotóriporter.
Most azt gondolják, elkezdtek majd áradozni róla, hogy ilyen meg olyan jóban voltunk, de nem teszem….
Vitáktól sem mentes munkakapcsolatban voltunk.
Mindig elismertem munkásságát, de fiatalabb kollégához nem méltóan néha-néha odaszóltam neki.
Évekig dolgoztunk egy szerkesztőségben, a Sport Pluszban.
Egy februári lapszámba, amikor nem mellesleg a Honvéd sajtófőnöki teendőit is ellátta, a kispesti játékosok disznóvágási kalandjairól készítette egy kétoldalas képriportot, mire én pofátlanul azt mondtam: Matyi, szerinted kit érdekel, hogy a játékosok disznóvágáson jártak? Kit érdekel nyolc-tíz kép egy ilyen eseményről?  Lett is ebből egy kis vita. Persze, a képriport bennmaradt az újságban, de éreztem, benne ez tüskét hagyott.
Néhány hétre rá az újság főszerkesztője, Bocsák Miklós elutazott valahova, és Matyit bízta meg az újság szerkesztésével. Gondoltam magamban, most aztán lesz ne múlass számomra, de nem így történt.
Intelligensebb  ember volt annál, minthogy ilyen piti módon, az én már bocsánat, szivatásommal  „álljon bosszút” – ez nem a legjobb szó, de nem találtam mást – egy korábbi vitánkért.
A már említett szóváltás után néhány évvel egy baráti beszélgetésen, melyen mellettem több más, sportplusszos kolléga is ott volt elmondta, pont azért kedvel, vagy mondjuk úgy becsül engem, mert ellent mertem mondani neki.
Pedig nem az ellentmondás  volt akkor a szándék, egészen egyszerűen úgy gondoltam, az a képriport akkor, ott felesleges. Később, amikor az élete más területre sodort minkét, jó párszor felhívtam, hogy Matyi, kellene nekem erről vagy arról az eseményről egy-két kép, természetesen odaírjuk, hogy te fotóztad, vagy hogy forrás NB1.hu.
Soha, egyetlen alkalommal sem mondott nemet, mindig küldött képet.
De azért mindig hozzátette, félig viccesen, félig komolyan, hogy a disznóvágási képek persze nem kellettek.
Bevallom, nem tudtam, hogy ilyen beteg, hiszen jó egy éve nem találkoztunk már, ezért aggódva olvastam a hírt, mely arról szólt, hogy már az Eb. döntőt sem tudta megnézni a helyszínen. Aggódtam, de arra gondoltam, mint sok más dolgon, ezen is túllendül majd.
Sajnos, nem így történt.
Matyi, Isten nyugosztaljon és…..
Úgy kéne egy kép arról a kispesti disznóvágásról….

Sajnos, azt kell mondanom, Rajczi Péter tipikus esete a magyar futballistának.
Mármint annak a magyar futballistának, aki királynak érzi magát.
Félreértés ne essék, Rajczi Péter értéke lenne a magyar labdarúgásnak, hiszen erőszakos, gólerős támadó, aki volt már légiós (hol is, segítsen valaki?), játszott a válogatottban (mikor és ki ellen?), mégis azt gondolom, hogy leginkább tetoválásaival hasonlít Nyugat- Európa pályáin rohangáló csatártásaihoz.
Most például annak ellenére, hogy – mint korábban említettem - erőszakos, gólerős támadó, ráadásul még másfél évig köti szerződés az Újpesthez, úgy kipenderítették a lilák első csapatától, hogy a lába nem érte a földet.
Holnap megkezdheti a felkészülést a tarcsival, de – annak ellenére, hogy erőszakos, gólerős támadó – akár mehet is, ahova akar.
Annyira nem kell az Újpestnek, hogy egy fillért sem kér érte – állítólag.
”Az biztos, hogy nem szakmai okok miatt tettek ki a keretből.” – nyilatkozta ma a csatár.
Hát ez szinte biztos, de nagy kérdés, vajon mit titkol Rajczi. Nyílván ő is tisztában van azzal, amit tett, amiért nemkívánatos személlyé nyilvánították, hiszen nem hülye gyerek.
Nyílván olyat tett, amire azt gondolta, megteheti.
És ne legyünk álszentek Rajczival kapcsolatban.
Bizonyos Mészöly Géza kétszer volt az Újpest edzője, mindkétszer szerződése lejárta előtt küldték el, és mindkétszer finoman – második esetben már nem is annyira finoman – célzott rá, hogy Rajczi kvázi ellene játszott a mérkőzéseken.
Pontosabban – ezt nem Mészöly, hanem már én mondom – a játékos meg akarta buktatni az edzőt.
Mert Rajczi ezt is megtehette Újpesten.
Eddig.
Most azonban számára is kiderült, nem érinthetetlen.
Nem tehet meg mindent.
Játszhatja a hülyét, hogy ő bizony nem tudja, mi a bűne, de ezt azért nekünk nem kell elhinni.
Persze, Rajczi még ezt az esetet is királyként kezeli.
-  Arra is van esély, hogy NB I-es csapatban, de az is megtörténhet, hogy az újpesti második gárdában játszom majd. A második megoldást is el tudom viselni. De nem panaszkodhatok, mert vannak érdeklődők, itthonról és külföldről is. Nyugodtan tárgyalhatok bárkivel, hiszen ezt engedélyezte a klub, ráadásul szabadon távozhatok, vagyis nem kell értem átigazolási díjat fizetni. Rosszul nem járhatok, szinte kényelmes ez a helyzet. Még azt is mondhatom, hogy így is, úgy is jól járok.
„Szegény Rajczinak” fogalma sincs arról, hogy néhány évvel, évtizeddel ezelőtt baromi ciki volt, ha egy játékost kitettek a keretből.
„Szegény Rajczinak” fogalma sincs arról, hogy néhány évvel, évtizeddel ezelőtt égés volt, ha egy válogatott játékost, akinek ráadásul még másfél évig él a szerződése, leküldtek a tacsiba, vagy akár ingyen elengedték máshova, csak ne rontsa a levegőt.
„Szegény Rajczinak” fogalma sincs arról, hogy néhány évvel, évtizeddel ezelőtt ezek a játékosok nem királyként nyilatkoztak, hanem meghúzták magukat, csendben maradtak, és küzdöttek azért, hogy a lehetőséghez képest jó helyre kerüljenek, és ismét játékukkal hívják fel a figyelmet magukra.
Szegény Rajczinak fogalma sincs arról, hogy pont ezek az erények különböztették, és különböztetik meg még ma is a futballistát a focistától.
Nemcsak Újpesten, de még a Budapest vagy a megyei bajnokságban

Fehér György

„- Mindenesetre rettenetes érzés lehetett átélni, hogy döntő hibát követtek el…

- Az volt… Hiszen, mint minden ember, mi, játékvezetők is a lehető legkevesebb hibaszázalékkal szeretnénk dolgozni, úgy, hogy az elöljáróink elégedettek legyenek a teljesítményünkkel. S amikor egy ilyen jelentős tévedéssel szembesül az ember, egy világ dől össze benne. Egyetlen másodperc alatt összeomlott, amiért évekig dolgoztunk. Nem mondtuk ki, de sejteni lehetett, hogy e hiba miatt a csoportmérkőzések után hazaküldenek majd minket…
- Az Ukrajna – Anglia mérkőzéseken hozott ítéletek mellett annak is nagy visszhangja volt, hogy érkezésük után a Liszt Ferenc repülőtér hátsó kijáratán távoztak. Miért döntöttek így?

- Bár sokan valóban azt hitték, hogy elbujdostunk, erről szó sem volt. Egyszerűen azt gondoltuk: nem ez a megfelelő alkalom arra, hogy a sajtó rendelkezésére álljunk, és elmondjuk a véleményünket. A történtek és az utazás után nem fáradtan, a csomagjainkkal megpakolva, a kiérkező családtagok előtt szerettünk volna válaszolni a kérdésekre. Éppen ezért az MLSZ-szel közösen úgy döntöttünk, hogy másnap tartunk egy sajtótájékoztatót, és kulturált körülmények között álltunk az újságírók rendelkezésére. Ez pénteken délelőtt le is zajlott, és mindenre válaszoltunk, nem volt kényes téma. Hozzáteszem: Palotai Károly és Puhl Sándor mellett azért képviseltem egyedül a kollégáimat, mert amolyan csapatfőnökként, a sikerek idején is ezt tettem.

„Nem lehet évekig magunk előtt görgetni ezt a terhet”

- Pár nap már elmúlt a történtek óta: hogy telt ez az időszak? Gondolom, még jó pár hét, hónap kell a történtek feldolgozásához – de valamennyire sikerült mindez?

- Azért még olyan sok idő nem telt el… (A beszélgetésre vasárnap délután került sor - a szerk.) Az itthon töltött pár nap alatt – akár szakmabelivel, akár civil emberrel beszélgettem – mindenki az ominózus mérkőzésről kérdezgetett. Biztos vagyok benne, hogy mint ahogy nekem, úgy kollégáimnak is kell egy kis idő, amíg újra átéljük az eseményeket, rendezzük magunkban az érzéseinket, gondolatainkat. De az biztos, hogy amennyire lehet, minél hamarabb föl kell dolgoznunk, meg kell emésztenünk a történteket, hiszen jönnek az újabb feladatok, nem lehet évekig magunk előtt görgetni ezt a terhet. Tanulni kell a hibákból és minél hamarabb továbblépni…

- Tudom, hogy ítéleteivel kapcsolatban – egy UEFA-rendelkezés értelmében - nem nyilatkozhat, de a kívülállók számára akkor is érthetetlen, hogy a hatfős játékvezetői csapat egyetlen tagja sem vette észre, hogy Marko Devic lövése túljutott a gólvonalon…

- Erre a felvetésre valóban csak annyit válaszolhatok: sajnos előfordul, hogy egy-egy mérkőzésen az adott játékvezetői csapat rossz döntést hoz, hiszen a tévénézőkkel, szakkommentátorokkal ellentétben mi nem nézhetjük vissza lassítva a jeleneteket, egy századmásodperc alatt kell döntést hoznunk, és előfordul, hogy a legjobb szándékunk ellenére is hiba csúszik e folyamatba. A tévedés nem egy kellemes dolog, de együtt kell tudnunk élni mindezzel, hiszen a játékvezetők is emberek, akárcsak a játékosok vagy az edzők.

„E tévedés az Eb-n közreműködő összes játékvezető megítélését rontotta”

- Egyébként ön abban a pillanatban sejtette, hogy hibáztak vagy csak közvetlenül a lefújás után jöttek rá minderre?

- Az a különbség a tévénézők illetve a helyszínen lévő szurkolók, futballisták és játékvezetők között, hogy akik otthonról nézik a mérkőzést, gyakran sokkal többet tudnak a találkozóról, mint mi, aktív résztvevők. Ebben az esetben is csupán a mérkőzés lefújása után szembesültünk a hibánkkal, tehát ez a jelenet egyáltalán nem befolyásolta a hátralévő 28 perc menetét…

- Mindenesetre rettenetes érzés lehetett átélni, hogy döntő hibát követtek el…

- Az volt… Hiszen, mint minden ember, mi, játékvezetők is a lehető legkevesebb hibaszázalékkal szeretnénk dolgozni, úgy, hogy az elöljáróink elégedettek legyenek a teljesítményünkkel. S amikor egy ilyen jelentős tévedéssel szembesül az ember, egy világ dől össze benne. Egyetlen másodperc alatt összeomlott, amiért évekig dolgoztunk. Nem mondtuk ki, de sejteni lehetett, hogy e hiba miatt a csoportmérkőzések után hazaküldenek majd minket…

- A kint lévő többi kolléga hogy reagált arra, hogy az egyik legjobb, legelismertebb játékvezetői csapat hazatért?

- A futballbírók összetartó kolóniát alkotnak, a kollégák együtt érzőek voltak, hiszen mindenkivel történt már hasonló esemény, mármint, hogy hibáztak. Az Eb játékvezetői csapatainak egyik tagja sem örült ennek a tévedésnek, hiszen ez nem csak a mi, hanem az Európa-bajnokságon közreműködő összes bíró megítélését rontotta…

- Mit mondott önöknek a mérkőzés után Pierluigi Colllina az UEFA JB szakmai főnöke? Egy ideig jegelik önöket? Mikor kaphat újra rangos mérkőzést?:

- Nem az volt a téma, hogy mi lesz ősszel, hanem szakmailag kielemeztük a második mérkőzésünk különböző szituációit. Természetesen a vezetők sem voltak boldogok, hogy becsúszott ez a nagy hiba. Útravalóként annyit mondtak: bármekkorát tévedtünk, minél hamarabb emésszük meg, és mindig a következő feladatra koncentráljunk...

Ha az ember „összetörte” magát – minél hamarabb vissza kell térnie…

- Ön szerint miként alakulhat Vad II. István jövője? Egy ilyen hiba tönkretehet egy több mint ígéretesen induló karriert vagy kaphat még esélyt botlása kijavítására?

- Tény, hogy ez a tévedés egyikünk pályafutását sem segítette, ráadásul István esetében különösen rosszkor jött, hiszen éppen az Ukrajna-Anglia mérkőzés előtt pár nappal hozták nyilvánosságra, hogy az felkerült az UEFA Elite Development elnevezésű keretébe, a 22 tagú Top-keret közvetlen utánpótlását jelentő játékvezetők közé. Jelen pillanatban nem lehet megjósolni, hogy ez a hiba mennyire befolyásolja a jövőjét a játékvezetésben. Reméljük, minél kisebb mértékben, hiszen megérdemelné, hogy játékvezetőként bizonyíthasson az őszi, nemzetközi mérkőzéseken is…

- S az ön számára mi lesz az elkövetkező napok programja? Elvonul egy erdei házikóba és feltöltődik vagy a családjával tölti az idejét?

- Közvetlenül az előző NB I-es idény zárása után utaztunk ki az Eb-re, tehát most egy hét pihenés következik. Július 5-én azonban már az élvonalbeli keret felkészítő táborában veszünk részt, hiszen várnak ránk az újabb feladatok, köztük a magyar mérkőzések.

- Végezetül: bár említette, hogy igyekszik minél hamarabb feldolgozni e hibát – lelkileg mennyire viselték meg a történtek?

- Bármekkorát hibázik egy ember a pályafutása során, az a legrosszabb, ha magába fordul és elzárkózik a külvilágtól. A játékvezetés is olyan, mint a kerékpározás vagy az autóvezetés. Ha az ember ne adj’ Isten összetörte magát egy balesetben, minél előbb nyeregbe kell pattannia vagy a kormány mögé kell ülnie, pontosan azért, hogy a megszokott reflexek minél hamarabb visszatérjenek, illetve - nehogy elmúljanak.

(vámos)

Tegnap megtörtént.

Sorsoltak az európai kupákban.
Hozzászokhattunk, hogy csapatainak már júliusban beszállnak a körforgásba, nagyjából akkor, amikor mondjuk a máltai, örmény, csapatok.

Vagy épp a szlovák és az albán gárdák.

Fortuna istenasszonya jóvoltából ugyanis idén Szlovákiába és Albániába utaznak csapataink az első körben.
Debrecenben hivatalosan nem ülnek örömünnepet, de talán megtehetnék.
Tudom, hogy a futballpályán minden megtörténhet – mekkora nagy közhely ez – de az albán bajnok Skënderbeu Korcë nem jelenthet problémát a Lokinak. Főleg úgy, hogy a területi felosztás alapján a bosnyák FK Zeljeznicar, a macedón FK Vardar vagy épp az izraeli Ironi Kirjat Smona is lehetett volna az ellenfél.
Úgy gondolom, nehéz helyzetben van a magyar labdarúgás – vagy mondjuk inkább úgy, nincs olyan fényes helyzetben, mint ahogy azt egyesek mondják – de annyira azért nem, hogy az albán bajnok gondot okozzon a Debrecennek.
Ugyanezt gondolom a Honvédról is.
Bár Kispest amolyan fekete lyuk a honi futballtérképen, azaz sosem lehet tudni, hogy a megyei bajnokságokban játékvezetőként is részt vevő Hemingvay tulajdonos mit talál ki a következő percben, azért ha az ég a földel egybeér, a Honvédnak akkor is ki kell ejtenie a Flamurtari Vlorë-t.
Persze, tudom, hogy honvédnál most nagy változások vannak. A tulaj ismét olasz edzővel próbálkozik, és talán még a szertáros sem tudja, a következő napon melyik játékosoknak kell edzésszerelést adnia, azért a gárdának még így is jobbnak kell lennie az albánoknál.
Kérdőjel számomra az MTK.
Bevallom, az elmúlt időben csak a két kupaelődöntőben láttam játszani a csapatot, és bár ott nagyon jó benyomást tettek rám a fiúk, fogalmam sincs, milyen játékerőt képvisel most a gárda.
Igaz, azt sem tudom, hogy a szlovák kupagyőztes Senica milyen játékerőt képvisel. Így nem marad más hátra, minthogy teljes szívemből drukkoljak – ez most biztosan meglepő azoknak, akik százszor, ezerszer elmondk rólam, hogy a Hungária körútiak ellensége vagyok – az MTK-nak.
Persze, bármi lesz is a két csapat eredménye az első körben, az már szinte most garantálható, hogy mindkét gárdának tiszavirág életű lesz az idei nemzetközi kupaszereplése. Az MTK továbbjutása esetén ugyanis az APOEL-lel, míg a Budapest Honvéd továbbjutása esetén az Anzsi Mahacskalával meccsel majd, és azt azért gondolom nem kell ecsetleni, miért utóbbiak továbbjutására van nagyobb esély.

A Vidi viszont már most jól belenyúlt a közepébe: a Slovan Bratislava egyáltalán nem tűnik könnyű ellenfélnek. Arra azért viszont nem számítottam, hogy a fehérváriak edzője már a sorsolás napján magyarázkodik.
Előre.
- Úgy tűnik, a végzetünk, hogy mindig a nehezebb feladatok jutnak nekünk. A mai sorsolás sem kivétel ez alól. Már az 5 lehetséges ellenfél is rendkívül erős volt, amelyek közül véleményem szerint a lehető legnehezebb jutott nekünk. Ezzel persze lehet vitatkozni, de az összecsapásig még lesz időm bőven kifejteni, miért gondolom így - mondta P.S.
Eléggé negatív szavak ezek, főleg annak tükrében, hogy alig egy évvel ezelőtt ugyanez az edző még 100 százalékos teljesítményről, azaz minden meccs megnyeréséről álmodozott.
Na és ne feledjük, azért még nem a Reál Madridról beszélünk.
Persze, a tréner védelmében legyen mondva, azért az első, magyarázkodó, védekező mondatot után valami pozitívumot is üzent a fehérvári drukkereknek.

- Az előttünk álló feladatokat meg kell oldani, és ez a helyzet most is. Emberként és vezetőedzőként is pozitív felfogás jellemző rám, ami a mostani helyzetre is igaz főleg, hogy már egy esztendőnyi közös munka van mögöttünk. Kiegyensúlyozott selejtezőkörben bízom, ahol a szurkolóknak döntő szerepe lehet a teljesítményünkben. A közelben fogunk pályára lépni, így roppant fontos, hogy a lehető legtöbb szurkolónk biztasson minket az idegenbeli meccs első percétől a hazai visszavágó utolsó másodpercéig.
Bevallom, és nem rejtem véka alá, attól függetlenül, hogy a tréner a bajnokság végére jól összerakta a Vidit – és ezt most még egyszer elismerem – nem tartozik a kedvenc edzőim közé.
Azért nem, mert egy trénernek minden szinten példát kell mutatnia, és ő azzal a bizonyos fejessel, amit előbb letagadott, majd beismert, nálam teljesen leírta magát.
Sőt, azt gondolom, hogy egy ilyen cselekedett után már egyik országban sem lenne edző, csak Magyarországon.
Mindettől függetlenül a Vidi sikeréért is szorítok, mint ahogy az összes több magyar gárda jó szereplésének is örülnék.
Fehér György

Bocsánat, de valami nagyon nincs rendben.
Mármint a sportnapilapunknál.
Nem úgy, a nagy egészet tekintve, hanem egy-egy részletet kiragadva.
Pontosabban egyet.
Én megértem, és tudom, hogy a magyar labdarúgásban holtszezon van, ám az az évek során megszokottá vált, hogy nálunk ilyenkor történnek a legérdekesebb dolgok.
Azt is tudom, hogy ilyenkor számos helyre el kell menni, tudósítani kell a csapatok felkészüléséről, átigazolásairól, edzőmeccseiről – mert az olvasót ez (is) érdekli.
De…..(előre bocsájtom, nem a Videoton futballcsapata ellen írok most)
Azt azért már mégiscsak túlzásnak tartom, hogy minden nap helyet kell szorítani a Videoton szlovéniai edzőtáborozásának.
És a kell szóra kérem most figyelni.
Régóta ismerem a futballrovat vezetőjét, és bevallom, nem hinném, hogy az ő fejéből pattant volna ki, hogy minden nap leírják, mi is történt Szlovéniában a Vidivel.
Azt sem tudom elképzelni, hogy ültek a lapindító értekezleten, azon gondolkoztak, mivel is töltsék meg az újságot, majd valaki felállt, és azt mondta: írjunk minden nap a Vidi edzőtáboráról.
Pontosabban nem is az újságírók írják le, hanem a játékosok küldenek egy mailt, amiben az aznapi élményeik vannak benne.
Minden nap más és más játékos.
Azaz a Vidi játékosok naplót írnak a Nemzeti Sportban az edzőtáborról.
Na kérem, ez azért túlzás.
Bocsánat, de a Vidi idén semmit nem nyert, a kupában a legjobb négy között esett ki, a bajnokságban második lett. Persze azért, hogy valami esetleg kerüljön a vitrinbe, valakik kitalálták, hogy a Vidi játsszon már egy Szuperkupa döntőt a mindent megnyerő Debrecennel. Persze, azt a meccset még meg kell nyerni valahogy, de legalább van egy esély, hogy „kedvenc” is nyerjen valamit az idén.
És itt most a kedvenc szóra illik odafigyelni.
Mert bizony a Vidi kedvenc itthon, nem is akárkinek a kedvence.
Ám ez nem lenne baj, ha „valakik nem éreznék úgy”, ennek a kedvencnek kicsit mást, kicsit többet kell adni.
Akár esetleg egy Szuperkupát, akár minden egyes nap egy felületet az ország egyetlen sportnapilapjában.
Az a baj, ha „valakik kitalálják” – akik szerintem nem az újság vezetéséhez tartoznak, szerintem (a szerintem szót hangsúlyoznám) felsőbb utasításra jött ez a nagyszerű rovat -, a Vidi játékosai avanzsáljanak újságíróvá, és edzőtábori élményeiket megosszák az egész országgal. (Legalábbis az NS-t olvasó részével)
Az első naplóbejegyzésből például megtudhattam, hogy az erőnlét és a reflexek javítása jelentős fizikai igénybevételnek tette ki Somodi Bencét.
Ja kérem, hogy őt nem sokan ismerik….(már bocsánat ezért Somodi Bencétől)
Azért, mert történetesen ő a Vidinek azon magyar kapusa, akit a csapat portugál edzője egyetlen bajnoki meccsre sem állított be a kapuba.
Az NS-ben viszont leírhatta, hogy a hangulat jó, és mindenki nagy elszántsággal küzd a csapatba kerülésért.
Micsoda újdonság ez egy futballcsapatnál, a felkészülési időszakban.
Ezúton ígérem, hogy annál a Pest megyei futballcsapatnál, ahol jelenleg én vezetem az edzéseket, a július 10-én kezdődő felkészülési időszakban az erőnlét javítása jelentős fizikai megterhelést jelent majd a játékosoknak.
Igaz, mi csak heti kettőt edzünk majd az augusztus 11-ei idénykezdetre – na és játszunk 4 vagy 5 edzőmeccset is – de remélem, hogy a hangulat jó lesz, és a játékosok nagy elszántsággal küzdenek majd a csapatba kerülésért.

Fehér György  

Bevallom, szándékosan vártam ezzel a cikkel.
Kíváncsi voltam, ki mit ír, hogyan értékeli a Kassai Team hibáját, meg nem adott gólját.
Szinte mindenhol elolvastam a cikket, és lényegében mindig elmarasztalják a csapatot, élükön Vad II-vel.
Namármost ezzel csak annyi a bajom, hogy amikor az első meccsükön, a spanyol-olaszon is sorra vétették a hibákat – ott Kassai nem volt formában, itt a segítői – akkor azt szépen elhallgatták itthon.
Sőt, akkor mindenki dicsérte.
Pedig azóta még több alkalommal visszanéztem a meccs vitatott szituációit, és még inkább megbizonyosodtam abban, hogy azon a spanyol-olaszon elmaradt egy kiállítás, egy tizenegyes és három sárga lap.
Ha akkor ezt mind leírják, elismerik a honi médiumok, akkor most nem ért volna minket ekkora pofon.
Mert emberek vagyunk, mindenki hibázhat, és már az első meccsen látszott, Kassai és csapata nincs a toppon ezen az Eb-n.
Van ilyen.
Szóval….elolvastam a cikkeket, és azt vettem észre, most mindenki igyekszik egy kicsit belerúgni Kassaiba, vagy mondjuk inkább Vad II-be.
Nos, én ezt nem teszem.
Sőt, próbálom megvédeni őket.
Mondjuk ez a „Kisbika” esetében – Vad II. Istvánnak a beceneve ez, és mi majd 20 éve ismerjük egymást, együtt végeztük a játékvezetői tanfolyamot – nehéz lesz.
Bevallom, fogalmam sincs, mit nézet Pista, mert ezt a gólt hat méterről látnia kellett volna!
Azt is el kell mondanom, hogy egyáltalán nem értem, neki miért azon az oldalon kell állnia, amelyiken egyébként az asszisztens is rohangál. Így ugyanis eltakarja előle a kilátását, ellenkező esetben azonban Erős „partjelző” javíthatta volna a hibát.
Igaz, előtte ő is hibázott, ugyanis az egész akció lesről indult.
Azaz ha Erős sporti karja a magasba lendül, az angolok jöttek volna szabadrúgással, és most nem lenne miről beszélni.
Így viszont van: két magyar játékvezető egy támadás 8-10 másodperce alatt két óriásit hibázott.
Azt hiszem, ha Erős nem húzza a lest, de Vad II látja a gólt, akkor is utazhatott volna haza a Team, hiszen így szabálytalan gólt szereztek volna az ukránok.
És akkor most erről beszélne mindenki.
Ez a 22-es csapdája, melyet csak akkor kerülhettek volna el, ha Erős látja a lest.
És itt van az a pont, amiben meg kell védenem.
Nem is láthatta.
Az egész szituáció egy 60 métere előre ívelésből kezdődött, és aki állt már az oldalvonal mellett zászlóval a kezében, az pontosan tudja – aki nem, annak most elmondom -, hogy emberi szem egyszerűen nem érzékelheti a labda elrúgásának pillanatát 60 méterről úgy, hogy közben a játékosok mozgását is figyelni kell.
Egyszerűen nem ekkora az ember térlátása.
Most azt mondom, a sors akarta így.
Talán jobb is Kassainak, hogy ez a hiba közbeszólt.
Mi magyarok ugyanis már elkönyveltük, hogy ő vezeti majd ennek az Eb.-nek a fináléját, ám ez egyáltalán nem volt kőbe vésve.
Mi magyarok hajlamosak voltunk arra, hogy rá vetítsük mindazt, amit a magyar válogatottól akarunk látni.
Mi magyarok úgy éreztük, Kassai képviseli az országot – ez így is van – és neki kutya kötelessége döntőt vezetni.
Hát uraim és hölgyeim, ez koránt sincs így.
Kassai szerintem is a világ legjobb játékvezetői közé tartozik, de itthon már az elutazása előtt annyiszor feltették neki azt a kérdést, hogy „ugye ön jut be a döntőbe”, mint mondjuk Cseh Lacinak vagy Berki Krisztiánnak az olimpiai aranyérem megszerzésének kérdését.
Kassai egyébként ezen a meccsen szerintem nem hibázott nagyot, a gól nem láthatta, tehát hagyatkozott segítőire.
Ha viszont az a két meccs egészét nézem  - az olasz meccsen például Ring György, a másik asszisztens húzott egy olyan lest, amely nem volt az, megállítva így az olaszokat ziccerben – az egész csapat teljesített úgy, hogy nem is lett volna szabad tovább szerepeltetni az Eb-n.
Ahogy mondani szokás: most ennyi volt bennük.
Kérdés, a nemzetközi szövetség képviselői mennyire veszik zokon ezeket a hibákat – tudom, hogy most még azt mutatják, annyira ne, de mindenki elhiheti, az őszi BL. meccsek küldésein érezhető lesz a mostani leszereplésnek a hatása – azaz van-e visszaút a legjobbak közé Kassaiéknak.
Én remélem, igen.

Fehér György

Újpesten mernek nagyot álmodni.
Kérdés, hogy ezeket az álmokat meg tudják-e valósítani.
Roderick Duchatelet, az Újpest FC tulajdonosa először arról álmodott, hogy megveszi a Szusza Ferenc stadiont, de ez az elképzelés nem valósulhat meg
„A Szusza Ferenc Stadion eladásáról nem a kerülettel, hanem a tulajdonos Állammal kell tárgyalnia Duchatelet úrnak – mondta a four four two-nak Wintermanter Zsolt, Újpest polgármestere.
A belga klubtulaj beszélt a stadionszerzési kísérletéről, ami kudarcot vallott.

"Terveztem, hogy megvesszük a stadiont, sajnos azonban nincs rá módom, a stadion az államé, és nem adja. De még fejlesztést sem hajthatok végre... Ez szomorú, nagyon sajnálom. Ellenben az akadémia létrehozása feltett szándékom, és ezt meg is valósítom. Valóban hosszú távra tervezek, úgy gondolom, négy év elteltével már felkerülhetnek a felnőtt csapatba az első növendékek." - mondta Duchatelek

Kérdés, a belga területet akar-e szerezni és a többi csak mese, vagy tényleg európai csapatot akar építeni a IV. kerületben. Mert ugye, ilyenről azért már hallottunk.

És mert a stadion megvásárlása után most újabb, talán még nagyobb biznisz van kilátásban.

Olyan, amivel nagyot nyerhet az Újpest, igaz, mások akkor is veszítenek, ha a belga megvalósítja az álmait.

Ha pedig nem, és mindenkit átver, akkor......

Erre még gondolni is rossz.

„Szó van ellenben egy grandiózus futballakadémia kialakításáról a Tábor utcában. Ezt teljes mellszélességgel támogatjuk. Ehhez Újpest értékesíti a mi tulajdonunkban álló sporttelepet a Tábor utcában és az Akadémia megvalósításához a Chinoin – manapság Sanofi – és a Tungsram pályákat is megvásárolná a belga befektető. A kerületi Építészeti Tervtanács már jóvá is hagyta a koncepciót, ha benyújtják a terveket az érvényes építési engedéllyel, akkor el is kezdhetik az építkezést - mondta a polgármester.

Halkan jegyzem meg, a Tábor utca évek, évtizedek óta a budapesti, és ezzel együtt az újpesti amatőr futball központja. Az itt található pályákon – melyek az önkormányzat most elad a belgáknak - több, komoly múlttal rendelkező amatőr csapat – mint például a Chinoin vagy épp a Duna SK – játszik. Kérdés, ha ezeket a pályákat eladják, hova költöznek majd az amatőrök.

Az akadémia egyébkén két főpályából és hat nagyméretű edzőpályából, bentlakásos kollégiumból, oktatási termekből, fedett edzőcsarnokból, 25 méteres uszodából állna. A beruházás értéke ötmilliárd forint.

Hatalmas pénz, amivel az Újpest nagyot fejlődhet, és amivel tényleg lerakhatnák egy jövő nagy klubjának alapjait.

De csak akkor, ha elkészül, és nem csak ingatlan bizniszől van szó.

Na és ne felejtsük el, a belga csak 95 százalékos tulajdonos.

Mondjuk a polgármesternek már megvan az elképzelése, hogyan hárulhatna el az az 5 százalékos akadály.

Mondjuk, elég fura elképzelés.

„ Mindenképpen tisztázná a helyzetet és egyszerűbbé tenné a fejlesztési elképzelések megvalósítását, ha Kovács Péter a maga öt százalékát, gesztusértékűen, a múlt mintegy tisztességes lezárásaként, egy forintért felajánlaná Újpest városának” – mondta.

Mondjuk ilyen elven Kovács Péter is kérhetné 1 forintért a maradék 95 százalék tulajdonrészt, de ezt most hagyjuk.

A lényeg, hogy az álom nagyon szép, bár még nem tudom eldönteni, drukkolok-e a megvalósulásához.

Mert ami az egyik félnek álom, az a másik félnek rémálom.

Fehér György

Ma jöttem rá talán végérvényesen, hogy az idő múlik, és én sem leszek fiatalabb.
Ma, amikor első igazi magyar futballélményem 30 éves.
Pontosabban holnap lesz 30 éves.
Nagyon kis gyerekként, de már iskolásként kuporogtam a kis egyszobás bérlakásunk parkettáján, a fekete-fehér tv-nk előtt, amikor a magyar válogatott első mérkőzésére készült a spanyolországi világbajnokságon.
1982. június 15-ét mutatott a naptár, amikor a magyar labdarúgó-válogatott az első – egy egyelőre utolsó – alkalommal kétszámjegyű gólt szerzett egy világbajnokságon.
Nemzeti tizenegyünk 10–1-re győzte le El Salvador csapatát, úgy, hogy Nyilasi már a negyedik percben vezetést szerzett.
De nem csak a már említett rekord fűződik ehhez a mérkőzéshez, hiszen Kiss László a világbajnokságok történetének leggyorsabb mesterhármasát érte el, amikor a 69., a 72. és a 76. percben is kapuba talált.
- Az én felkészülésemet egy sérülés nehezítette, így megbeszéltük a kapitánnyal, hogy ezen a mérkőzésen csak csereként számít majd rám. Nemrég egy baráti társasággal visszanéztem a mérkőzést, és én rögtön, amint pályára léptem, góllal kezdtem, amit les miatt nem adtak meg. Érdekes, de erre nem is emlékeztem. Ez egy olyan mérkőzés volt, amelyen szinte százszázalékos volt a helyzetkihasználásunk, ami nagyon ritka. Nem volt ez annyira rossz csapat, amit jól mutat az is, hogy az argentinok és a belgák szintén szenvedtek ellenük – mondta a ma már a női futballban tevékenykedő Kiss László.
Mint említettem, ez volt életem első, igazi magyar futballélménye, amire még akkor is jó szívvel gondolok vissza, ha a csapat a nagyszerű kezdés után nem jutott tovább a csoportjából, miután a fiúk az argentinoktól 4-1-re kikaptak, míg a belgák ellen csupán 1-1-es döntetlenre voltak képesek.
Harminc évvel ezelőtt talán senki nem gondolta, hogy a kiesés után már csak egy alkalommal jut el magyar válogatott (1986) világeseményre.
Pontosabban kétszer, hiszen az atlantai olimpiát azért ne hagyjuk ki a sorból.
Most, amikor épp az olasz horvát meccset nézem, arra gondolok, milyen jó lenne, ha végre a magyar csapatot is láthatnám még életemben Eb-n, vagy vb.-n.
Tudják mit!
Nem is kell 10-1-re nyerni.
Én már egy aprócska döntetlennel is elégedett lennék.

Fehér György

Hitetlenkedve olvastam az MLSZ oldalán, hogy július 11-én rendezik a Szuperkupa döntőt.
Azért nem értettem, mert ezen a meccsen az aktuális Magyar Kupa győztes és a bajnokcsapat játszik.
idén viszont mindkét sorozatot a Debrecen nyerte, azaz Debrecen-Debrecen meccsnek kellene következnie.
Tudom, ilyenkor általában a bajnokság második helyezettje lép a bajnok”helyére”, de volt már arra is példa a honi labdarúgásban, hogy ilyenkor nem rendeztek meccset.
Merthogy ilyen esetben automatikusan Szuperkupa győztes a mindkét sorozatot megnyerő gárda.
Már egyébként azt sem értem, miért a bajnoki második játszik, hiszen így kimondva - kimondatlanul a Magyar Kupa győzelmet helyezi az MLSZ a bajnoki cím elé. Így ugyanis a bajnoki második helyezett játszik a Kupagyőztessel a Szuperkupáért.
Faramuci helyzet, mert ha valamilyen erősorrendet kellene állítani, lehet, hogy én is bajban lennék.
De lehet, hogy inkább azt mondanám: a bajnok játszott a Magyar Kupa ezüstérmesével.
Elvégre a bajnok mégiscsak a bajnok.
A svédcsavar azonban csak most jön a dologba.
A mérkőzést ugyanis nem semleges pályán játsszák…..hanem Székesfehérváron.
A Debrecen megnyerte a bajnokságot és a Magyar Kupát, a szövetség elveszi tőle az automatikusan megnyert Szuperkupát, amiért meg kell küzdenie a bajnokságban második helyen végzett csapattal ….a bajnokságban második helyen végzett csapat otthonában.
Érti ezt valaki?

Fehér György

Most kérem, biztosan meg fognak kövezni.

Semmi mást nem olvastam a mai lapokban és internetes oldalakon, minthogy Kassai Viktor milyen jól vezette a spanyol-olasz meccset.

Hát kérem, ez megint semmi más, mint néphülyítés.

Kassai – akár a mi fiúnk, akár nem – rosszul vezette a spanyol-olasz meccset.

Legalább három, nagy hibája volt.

Elsőként akkor hibázott, amikor Cassano hátulról, szándákosan megrúgta a spanyolok kapusát, Casiallast.

A szabálytalanság ténye nem is lehet vita tárgya, Kassai is lefújta az esetet, de sárga lapot nem adott. Pedig minél többször nézem vissza az esetet, annál egyértelműbb, hogy Kassainak ott lapot kellett volna adnia.

Sőt, láttam én már ezért pirosat is.

A szándék egyértelmű volt, az olasznak esélyes sem volt elérni a labdát, viszont hátulról megrúgta a spanyol kapust. Kérem szépen a szabály pedig egyértelmű: szándékos, hátulról történő szabálytalanságért lap jár.

Piros lap.

Volt még egy tuti sárga a második félidőben, azt is olasz játékosnak kellett volna kapnia visszahúzásért, de nem ez volt a legnagyobb hiba.

Bevallom, nem szeretem az olasz focit, de ami büntető, az büntető.

Még az olaszoknak is.

Márpedig az első félidőben, amikor Balotteli megverte a füvet”, bizony nem véletlenül tette.

Százszor-ezerszer visszanéztem – érdekes, ma már egyetlen magyar portálon sem található meg az eset – és a spanyol kapusról kipattanó labdát bizony nem találta el Piqué.

Annál inkább az olasz lábát.

Az volt a legérdekesebb, hogy én ugyanazt a visszajátszást láttam a meccsen, mint Knézy Jenő, és már ott, akkor tisztán látszott, hogy a spanyol védő összekoccintotta Balotteli lábát.

Knézy mégsem látta.

Nem látta az egyértelműt!
Vagy nem akarta látni!

Mint ahogy nem akarja látni a magyar sportsajtó sem.

Nem is értem, miért hülyítik a népet.

Kassai a világ egyik legjobb játékvezetője.

Ám ő is hibázhat.

Mert ember.

De a hibáit nem kell, nem szabad elhallgatni.

Mert az néphülyítés.

És nem Kassait csapjuk be – hiszen neki az ellenőr minden bizonnyal elmondja, mit is kellett volna ítélnie – hanem a magyar embereket.

Megéri?

Fehér György

Érdekes felvetéssel találkoztam a napokban a Vasas jövőjével kapcsán.

Olyannal, ami csak elsőre hallatszik oltári nagy baromságnak, átgondolva a helyzetet viszont már igenis jó, és gazdaságos ötletnek tűnik.

Persze, a Vasas drukkerek biztos nem gondolják így.

Szóval a Vasas – legalábbis egyelőre így áll a helyzet – az NBII.-es bajnokságban indul, ám a futballcsapatot működtető kft-nek tetemes a tartozása.

Több 100 milli forint, amit az előző tulajdonos, Kókler - Hazug Faragó egy év alatt összeszorgoskodott. (Az általa tulajdonolt Híd Zrt egyébként a héten a nyíregyházi fociból is kiszállt, szintén ilyen nagyságrendű adóságot maga mögött hagyva. És ezt az embert még nem verte meg senki)

Na de vissza a Vasashoz.

A futballcsapat visszakerült az anyaegyesülethez, melynek elnöke, Markovits László egy percig sem titkolta, nem tudnak több száz, de talán még több tíz millió forintot sem a csapatra költeni.

Halkan teszem hozzá, ennek hiányában biztos nem jut vissza a csapat az élvonalba, ráadásul az adóság is megmarad.

Itt jött képbe a klub korábbi tulajdonosa, Jámbor János, aki még ebben a helyzetben is átvette volna a klubot. És nem úgy, hogy mostani egyesülete, az Eger FC indulási jogát a Fáy utcába hozná.

Átvette volna a futballcsapatot – de nem az NBII.-ben, hanem a Budapest bajnokság első osztályában.

Elsőre botrányosnak tűnik az ötlet, de csak addig, amíg meg nem hallgatjuk Jámbor úr érvelését.

Szerinte – és ez biztos így van – 20 millió forintból világverő, pontosabban Budapest-verő csapatot lehet összehozni a BLSZ I.-ben.  Hozzáteszem, 20 millió forintos költségvetésről csak legszebb álmaikban gondolnak az ebben az osztályban szereplő klubok.

Jámbor szerint a következő lépcsőfok az NBIII. lenne – ennek megnyerése szerinte 50 millió forintból garantált.

Mivel eddig amatőr bajnokságokról beszéltünk, nem szükséges gazdasági társaságot létrehozni a csapat működéséhez, azaz a mostani, több százmilliós tartozást felhalmozó céget bezárnák, a törzstőkéig fizetnének, a többi tartozás a céggel együtt pedig lényegében eltűnne.

Jámbor számítása szerint így két év múlva ismét az NBII-ben lenne a csapat, amelyre addig70-75 millió forintot költöttek.

Nagyjából a negyedéd annak az összegnek, amit jövőre kellene mindennel együtt kifizetni.

Mivel az NBII már profi osztály, akkor kellene egy új céget létrehozni – amely teljesen tehermentes lenne, és utána már lehetne gondolkozni azon, miként jusson vissza a gárda az első osztályba.

Angyalföldi szurkolói szemmel lehet vitatkozni a dolgon, gazdasági szemüvegen keresztül nézve azonban zseniális az ötlet.

Arról nem is beszélve, hogy jelenleg minden van a Vasasnál, csak csapat nincs. Senki nem tudja, milyen játékosokkal, és milyen edzővel vág neki a gárda az új bajnokságnak, azaz a csapat lenullázása egy szakmai megtisztulást is jelentene.

Mint mondtam, első hallásra oltári nagy baromságnak tűnik az öltet, de átgondolva a helyzetet, nagyszerű az ötlet.

Persze, más ezt külső szemlélőként, és más egy egyesület elnökeként nézve.

Nagy szavak, ha én lennék Markovits helyébe, akkor biztos belemennék a dologba, mert szerencsére nem én vagyok Markovits helyébe.

A Vasas elnöke pedig – legalábbis egyelőre - nem ment bele az egyezségbe, így Jámbor zseniális ötletét nem valósítják meg.

Persze, még bármi megtörténhet a bajnokság kezdetéig.

Fehér György  

Két napja mást sem hallok, minthogy ennek a magyar válogatottnak ott lenne a helye az Európa-bajnokságon. Persze, ezt nem külföldi szakemberek vagy játékosok mondják, hanem magyarok.

Egyik olvasóm, Sitkei István például megosztotta velem, hogy Dzsudzsák Balázs a Klub Rádióban azt mondta, hogy a játékunk alapján, ott lenne a helyünk az Eb-n. Az Origó hírportál szerint,szintén ott lenne a helyünk!

Ez azt jelenti, hogy semmi más nem történt, minthogy ismét örömünnepet ülünk két barátságos mérkőzés jó eredménye után.

Ugyanúgy, mint az elmúlt 20 évben mindig.

Elmondom mikor lenne ott a helyünk az Eb.-n!

Ha úgy játszottunk volna, hogy továbbjutunk a csoportból.

Ha egyszer is tudtunk volna győzni, vagy legalább pontot rabolni (mondjuk az is kevés lett volna) idegenben a svédektől vagy a hollandoktól. Ám ezt nem tettük meg. Sokan azt mondják, ha abba a csoportba kerültünk volna, mint az írek, akkor kijutottunk volna az Eb-re

Hát kérem szépen ezek az írek a hazai kötelező mellett idegenben megverték a macedónokat, és döntetlent játszottak a szlovákokkal. A pótselejtezőn pedig Észtországban nyertek 4-0-ra.

Igaz, nem világraszóló eredmények, de ez nekik Eb-t ért. Ettől függetlenül én sem gondolom, hogy az írek ott lennének a kontinens elit csapatai között, de reálisan nézve mi sem vagyunk ott. Ezért is nevettem, amikor azt olvastam, hogy Egervári szerint közelítünk a szűk elithez.

És ezt a két meccs alapján gondolja így.

Könyörgöm, milyen elithez?

Mint az előbb leírtam, az írek szerintem nem tartoznak oda, a csehek pedig…..

Nos, a csehek saját maguk szerint sem tartoznak oda. A szövetség vezetői, de még a szurkolók sem számítottak arra, hogy kijutnak az Eb-re, mert bár van egy igazi világklasszisuk, meg néhány öregedő sztárocskájuk, azért tudják, hogy ők most a jövő csapatát próbálják építeni. Még a cseh szurkolók is azt gondolják: ajándék nekik az Eb.

Ez alapján a két, barátságos meccs alapján közelítünk a szűk elithez.

Meg kell dicsérni a csapatot, mert tényleg nagyszerűen játszottak a fiúk ezen a két meccsen, de szerintem nagyon gyorsan vissza kell rántani a földre  a kapitányt és a közvéleményt, mert nemsokára jönnek az vb-selejtezők. És ha úgy futunk ki a pályára, ha azt közvetítjük a közvélemény felé, hogy már majdnem a szűk elitben vagyunk, akkor komoly pofonokat kapunk majd a hollandoktól, törököktől, románoktól.

Más….

A Sport plusz felvetette, hogy a kapitányi poszton váltás is történhet. Gondolom „legfelsőbb utasításra”, hiszen a jelölt a Videoton portugál edzője, P.S. (a nevét még mindig nem írom le, főleg az után, hogy több hónapnyi tagadás után csak elismerte, hogy lefejelte az NS újságíróját).

Hát, engem nem lehet azzal vádolni, hogy Egervári-fan lennék, de azért ez a felvetés egy nagy vicc.

Legalábbis remélem.

P.S. ugyanis – be kell vallanom - bár a bajnokság végére remekül összerakta a Vidit, a fehérvári gárdában nem sok magyar kap szerepet.

A válogatottba azonban nem igazolhatunk külföldieket!

Fehér György

Ha ez az tegnapi, írek ellen mérkőzés tétmeccs lett volna, bizony azon gondolkozhatnánk, hogy nyertünk, vagy veszítettünk-e két pontot ezzel a 0-0-ával.

A csapat ugyanis nem játszott rosszul, ám az első félidőben, és a második játékrész első felében számolatlanul hagyta ki a jobbnál, jobb helyzeteket. Azt sem szabad elhallgatni, hogy volt olyan, amikor az írek kapusa szorosan fogta Fortuna istenasszony lábát, és olyan is, amikor az egyik védő rúgta ki a labdát a gólvonalról.

Ez azonban csak az érem egyik oldala.

A másikon négy-öt, káprázatos Bogdán bravúr van, amely biztosan góltól mentette meg a csapatot. De legalább most nem igazolódott be a futball örök igazsága, miszerint a sok kihagyott helyzetet góllal bünteti az ellenfél.

Az írek egyébként semmi szokatlant nem nyújtottak, játszották az évtizedek óta megszokott, sok futásra, test a test elleni kontaktusra, és nagyon sok beadásra épülő futballjukat.

Ám egyrészről ezt jól játszották, másrészről a meccs utolsó harmadában azért kijött a fizikális különbség, és ekkor már szép számmal dolgozták ki a helyzeteket.

Sokan kérdezték tőlem, miként lehetséges, hogy ez az ír csapat ott lehet az Eb-n., de a válasz egyszerű. Trapattoni mester nem akarta ráerőltetni a gárdára a latinos, olaszos temperamentumot.

Ő alkalmazkodott a környezethez, a futballkultúrához, és nem fordítva, azaz remekül választotta ki azokat a játékosokat, akik tökéletesen tudják játszani.....a saját játékukat.

Nem akart új labdazsonglőröket felfedezni, nem akarta átalakítani a válogatott játékát mondjuk olaszosra.

Egész egyszerűen csapattá gyúrta azt, ami van.

Na de vissza a mérkőzéshez, amelyből bármely csapat kijöhetett volna győztesen, és amely így talán érthetően végződött döntetlenre.

És a barátságos jellegét tekintve legalább nem kell azon gondolkoznunk, hogy nyertünk, vagy veszítettünk-e két pontot ezzel a 0-0-ával.

Fehér György

A futball örök közhelye, hogy a győzelmet nem kell megmagyarázni.
Mondjuk én érdekesnek találom, hogy ezt a mondatot mindig olyan edzők, játékosok mondják, melyek az esélytelenebb csapat tagjaként szerepeltek győztes mérkőzésen.
Tegnap a magyar válogatott legyőzte Csehországot, idegenben.
Talán nem sértődnek meg a fiúk, ha azt mondom: ennek a meccsnek nem ők voltak az esélyesei. Nem azért, mert a magyar rosszabb csapat mint a cseh, hanem azért, mert vendéglátóinknak – akik jövő héten már az EB-n szerepelnek – most kellene csúcsközeli formában lenni, míg a mieink már inkább a tengerparton nyaralnának. (Tudom, én is olvastam, hogy azért fontos ez, meg az ír meccs, mert mi már a vb selejtezőre készülő csapatot építjük, meg hogy a friss kerettagok most bizonyíthatnak, de hagyjuk ezt a talán még nagyobb közhelyet.)
A mérkőzés képe pedig pont az esélyeket mutatta.
Igaz, Dzsudzsák szemfülességének köszönhetően már a 7. percben vezettünk, de valljuk be őszintén, ehhez a gólhoz pont annyira kellett a játékvezető jóindulata, mint Dzsudzsák helyzetfelismerése. Ha mi kapnánk ilyen gólt, most minden újságban és netes hírfelületen azt olvasnám, hogy a bírók megint a kárunkra tévedtek.
A derék spori ugyanis igen jól látható módon felemelte azt a kezét, melyben a síp volt, jelezvén, hogy csak hangjelzésére lehet elvégezni a szabadrúgást. A mi Balázsunk – aki egyébként szerintem nem látta a jelzést – egy pillanattal később a cseh kapuba ívelte a labdát, a bíró pedig megadta a gólt. És ez még akkor is így van, ha Dzsudzsák lenyilatkozta, ő bizony megbeszélte a játékvezetővel, hogy elrúgja a labdát.....hiszen ennek ellenére látszik a felvételen, hogy a spori keze a magasban van...
Hogy a csehek miben járnak előttünk, azt ez után is bizonyították: egyáltalán nem reklamáltak, hiszen tudják, ez teljesen felesleges. (Nem úgy, mint Juhász egy kicsivel később, de erről nemsokára)
A mérkőzés ez után sem változott: mi lényegében át sem léptük a félpályát, a csehek támadásában viszont semmilyen átütő érő nem volt.
Igazából csak az lepett meg, hogy úgy éreztem, a kommentátor egy másik meccset néz, nem azt, amit én. Abban viszont igaza volt, hogy Juhász Roland ugyan nem rúgta meg Baros lábát a büntetőnél, viszont előtte ippont érően birkózta le a csatárt. És mint a jelenet után láthattuk: reklamálni felesleges. (Csak visszatérve egy kicsit a szabadrúgás jelenethez, az első, és a második megnyitott internetes oldalon is azt olvastam, hogy jogtalan volt a büntető, pedig aki egyszer is látott már futballmeccset, vagy uram bocsá, akár játszott is, az pontosan tudja, hogy Juhász, becsúszása előtt megmozdulásának egyetlen pillanata sem volt szabályos. És ha mi nem kaptunk volna büntetőt egy ilyen esetben....nos akkor ezzel lenne tele a honi sajtó.)
A második félidőben semmi nem változott: lényegében egyáltalán nem volt nálunk a labda, amikor mégis, kettőt-hármat nem tudtunk egymáshoz passzolni. Szegény Szalai és Koltai azon versenyzett, ki tud kevesebbszer labdához érni, de a védekezésünk szinte tökéletes volt.
A csehek nem találtak rést a pajzson, Bogdánnak nem nagyon volt védeni valója.
Két bravúrt így is bemutatott: lábban való védése akrobatikus, egy fejes utáni védése pedig bravúros volt.
Aztán amikor már senki nem számított semmire, Dzsudzsák újra megvillant: hetesünk szenzációs passzal hozta helyzetbe élete első válogatott mérkőzésén szerephez jutó Gyurcsót, akinek labdalevétele tökéletes, lövése pedig mesteri volt.
Végül 2-1-re legyőztük az Eb-re készülő cseheket, akik bár végig mezőnyfölényben voltak, nem tudtak mit kezdeni a védelmünkkel.
Győzelmünk egy kicsit a Chelsea – na jó, azért erős összehasonlítás – BL. győzelmére hasonlít. Legalábbis abban, hogy úgy szereztünk két gól – az angolok ugye csak egyet – hogy kétszer rúgtunk kapu felé.
De mint az elején is mondtam: a győzelmet nem kell megmagyarázni.
(És nagyon fontos: a magyar csapatot meg kell dicsérni, tudatos, a helyzeteket maximálisan kihasználó, eredményes játékáért! Bravó fiúk!)

Fehér György