mifocink

Már megint hülyítik a népet.
Most épp egy új, 65 ezer férőhelyes nemzeti futballstadion megépítésével.
Félre értés ne essék, én is nagyon örülnék, ha végre valamilyen módon megoldódna ez a probléma, de lássuk be, egy ilyen stadion – na meg a köré álmodott sportkomplexum és a Puskás Stadion felújítása – sok-sok milliárd forintba kerülne, de a magyar államnak lassan annyi pénze sincs, hogy „magára hívja a rendőrséget”. (És itt most még véletlenül sem politizálni szeretnék.)
Tegnap este a Magyar televízióban Vígh László, a kiemelt sportlétesítmény-fejlesztésekkel, sportberuházásokkal összefüggő kormányzati feladatok ellátásáért felelős kormánybiztos  elmondta, hogy a jelenlegi elképzelés szerint még az idén, szeptember-október körül makettekkel mutatják majd be, milyen is lesz az új stadion, s aztán a kiviteli tervekkel 2014-re, míg az aréna rekonstrukciójával 2016-ra készülhetnek el. Az új nemzeti labdarúgó-stadion a Puskás-stadion és a Papp László Budapest Sportaréna közé kerül, s a tervek között szerepel, hogy a területen több más sportág számára is létesítményeket emelnek.
Ugyanez a Vígh László nagy csinnadrattával jelentette be nemrég, hogy elkezdődhet az új Fradi stadion építése, majd ugyanez a Vígh László néhány hét múlva – már kisebb, csendesebb körítéssel - elárulta, hogy az új Fradi stadion építéséhez szükséges pénz 5 százaléka sem áll rendelkezésre.
Arról már ne is beszéljünk, hogy a Puskás Stadion helyzete naponta változik, az elmúlt 3-4 évben minimum négyszer lebontották már, és legalább ugyanennyiszer felújították vagy átépítették.
Természetesen csak a tervezőasztalon.
Persze, én is, mint minden, a magyar futballt szerető ember örült a tegnapi bejelentésnek.
Pontosabban én csak örültem volna, ha nem épp az után került volna adásba, hogy szakértők azt boncolgatták, hogy a jövőben adóznom kell majd azután, amikor a bankautomatából felveszem az egyébként már leadózott fizetésem, vagy ha éppen sárga csekken akarom feladni a gáz és villanyszámlát. (Ezeket egyébként egyáltalán nem akarom feladni, csak muszáj)
Ezen bejelentések után úgy fest, a  magyar államkassza – és ez itt most megint nem politizálás, csupán ténymegállapítás – kong az ürességtől. Nemhogy új nemzeti stadionra nincs pénz, de orvosok, tanárok normális fizetésére sem.
Lassan már azért is adózni kell, ha levegőt veszek, és bankok mellett most még az állam is meg akarja sarcolni azt, ha felveszem a fizetésem, de két perccel ezen bejelentés után közzétenni, hogy sok-sok milliárdért új nemzeti stadion, sőt, egy teljes sportkomplexumot építünk.....
Na ez a néphülyítés.
Fehér György

Először is elnézést kell kérnem az újpesti drukkerektől.

Tegnapi cikkemben ugyanis tényként közöltem, hogy az MTK ellenfele a Magyar Kupa döntőben a Debrecen lesz, pedig akkor még le sem játszották a mérkőzést.

Természetesen nem tudtak előre a mérkőzés eredményét, csupán – bevallom őszintén – meg sem fordult a fejemben, hogy ne a Loki jutna tovább az elődöntőből.

Ettől függetlenül hiba volt, elnézést érte.

Eddig tart a mea culpa, mert ami tegnap a Megyeri úton történt, az minden képzeletet felülmúlt.

Nem, a lilák még véletlenül sem az MTK fiataljairól – akik egy nappal korábban megmutatták, miért lehet szép még így is a magyar futball - vettek példát. Inkább úgy nézett ki, mintha a belga tulajdonos egy diliházat is útba ejtett volna a Szusza Stadionba menet.

Mi más magyarázhatná, hogy egy teljesen értelmetlen, nem normális döntést hozott – négy órával az egyik legfontosabb meccs előtt kirúgta a csapat edzőjét.

Merthogy az Újpest botrányos évet produkál, lényegében a kiesés szélén áll, a Magyar Kupában még igenis lett volna esélye bejutni a döntőbe, ott pedig megváltani a repülőjegyet Európába.

Ilyenkor minden normális helyen próbálnak nyugalmat sugározni – már amennyire ezt a Megyeri úton meg lehet tenni.

Ám Duchatelet azonban nem így tett, hanem négy órával a meccs kezdése előtt kirúgta az edzőt.

Félre értés ne essék, nem Szpisljakért „sírok”, hiszen véleményem szerint már rég el kellett volna küldeni.

De nem most.

Nem így.

Nem a meccs előtt.

Mert mit szűr le ebből a játékos?

Azt, hogy a klubvezetésben is teljes káosz van.

Merthogy Újpesten tényleg az van.

És már nagyon rég óta.

Vallom, ha Bartha Csaba nem teszi be a lábát a Megyeri útra, ha nem rombolja le azt, amit az Újpesthez kötődő sportvezetők felépítettek, akkor ma nem itt tartana a csapat. Hiszem, hogy a teljes káoszért ő a felelős, a mostani tulajdonos – még akkor is, ha most tényleg rossz döntést hozott, pontosabban rosszkor hozott meg egy jó döntést – az őáltala hátrahagyott romokon próbál életben maradni.

Tegnap még volt egy kis esélye az Újpestnek, hogy ne szégyenteljesen zárja ezt a bajnoki idényt, de a klubtulajdonos döntésével ez az esély elszállt.

Mert abban a pillanatban, amikor négy órával a meccs előtt kirúgta az edzőt – márpedig mondjon bárki bármit, bizony ő rúgta ki, hiszen Szpisljak korábban elmondta, ő csak akkor távozik, ha a tulajdonos ezt kéri, így megdőlt az a tézis, hogy a tréner kérte szerződésének felbontását – a Debrecen megnyerte a kupaelődöntő második mérkőzését is.

Mérkőzés nélkül nyerte az meg.

Most pedig lehet gondolkodni, ki legyen az új tréner.

Bajban vannak most Újpesten, hiszen az örök megmentő Mészöly Géza most foglalt, és ha szabad is lenne, biztosan nemet mondana az őt kétszer is megszégyenítő lilák hívó szavára.

Korábban írtam, hogy az öltözői pletykák szerint Kisteleki István már a „szertárban van”, de minden bizonnyal ez csak amolyan április 1-ei tréfa volt.

A lilák szerencséje, hogy rengeteg olyan tréner van, akik még ebben a nehéz helyzetben is otthagynának csapot-papot, csakhogy segítsenek.

Egészen egyszerűen azért, mert szeretik az Újpestet.

A szurkolók csak most reménykedhetnek abban igazán, hogy végül nem tipikus magyar döntés születik. Mert mint tudjuk, az olyan, hogy végül az öltözői pletyka, az április 1-ei tréfa jön be.

Mert azért ne tagadjuk, Kisteleki kinevezése egy nem normális döntés lenne.

Pont olyan, mint ahogy (amikor) kirúgták Szpisljakok.

Fehér György   

Most itt az idő, hogy pozitív dolgokat is írjak a csapatról.

Arról a gárdáról, amely mit sem törődött a Magyar Kupa elődöntőjének első mérkőzésén történ pofátlansággal, hanem idegenben, Székesfehérváron mutatta meg, hogy jövőre igenis komoly csapatként kell majd vele számolni az első osztályban.

Persze, amikor a sorsolás szeszélye folytán a kupaelődöntőben a Videoton jutott a kék-fehéreknek, nem sokan gondolták volna, hogy az MTK kettős győzelemmel jut tovább a regnáló bajnokon.

Hogy ez még véletlenül se történjen meg, arról Fábián játékvezető gondoskodott, aki az első meccsen szemérmetlen tévedéseivel 2-0-ről megverette az MTK-t. Sőt, ez olyan jól sikerült, hogy Vidi 3-2-es idegenbeli sikere után szinte senki nem volt, aki az MTK továbbjutására fogadott volna.

Senki, kivéve az MTK játékosait. (A fogadást itt most kéretik csupa pozitív előjellel érteni)

Akik most megmutatták, igenis tudnak focizni, akik megmutatták, van bennük tartás.

Akik nem foglalkoztak a múlttal, nem siránkoztak Fábián tévedésein, hanem elutaztak Székesfehérvárra, és idegenben győzték le a Vidit.

Na és nem egy góllal, hiszen az még nagyon kevés lett volna, hanem 2-0-ra.

Így a kék-fehérek jutottak be a kupadöntőbe, sőt, ha minden szerencsésen alakul, ezzel már megváltották jegyüket a nemzetközi kupába is. Hiszen a fináléban azzal a Debrecennel találkoznak, amely a bajnoki cím felé menetel, és ha el is éri azt, akkor az MTK egy finálébeli vereséggel is indulhat az Európa Ligában.

Persze, az MTK-sok nem erre készülnek, ők győzelemmel szeretnék befejezni a sorozatot, és valljuk be, egy NBII-es aranyérem mellé beszerzett Magyar Kupa egy kicsit begyógyítaná a sebeket, melyeket a gárda az elmúlt egy évben szerzett.

És most azt mondom, meg is érdemelni a csapat, hogy Kupagyőztes legyen.

Fehér György

Becsöngettünk és elfutottunk

A két provokatív újságíró: Novák Tamás és Skrabski Fruzsina, ebben a hónapban a foci háza táján sepregetnek. A bundabotrányok hátterét tárják fel és ezúttal becsengetnek, de nem futnak el. Felgöngyölítik a maffiaszálakat és Kutasi Róbert halálának rejtélyét is. Láthatunk könnyező focistákat, megrendült edzőket és üvöltő szurkolókat.

A Magyar 1-es TV adón a műsor ma (szerdán) 21 óra 30 perckor látható (ismétlés M2:   Szerda (Április 18.) 23:55), ahol minden valószínűség szerint én is nyilatkozok, sőt, az engem megfenyegető bundázó játékvezető is megerősíti, igenis szeretne velem találkozni, és „megbeszélni” sérelmeit. Mindenképen érdemes lesz megnézni az 55 perces dokumentumfilmet.

Idén sokat kritizáltam Prukner Lászlót.

Bevallom, nem tetszett, hogy a Fradihoz vitte kaposvári kedvenceit, nem tetszett, ahogy a Fradi játszott.

Bevallom, az sem tetszett, hogy néhány nappal az Üllői úti távozása után már a zalaegerszegi kispadon ült.

És bevallom, tegnap nagyon sajnáltam Prukner Lászlót.

Tegnap az egész bajnokság tükröződött vissza a ZTE-Ferencváros mérkőzésen.

Néztem Prukner arcát, ahogy játékosai sorra kihagyták a legnagyobb helyzeteket is az első félidőben.

Aztán néztem a zalai vezető gól után, és néztem a második zalai gól után.

Ekkor kissé kisimultak a ráncai. Mert azzal már Prukner mester is tisztában van, a Zalaegerszeg nyáron búcsúzik az első osztálytól, de Máté fejesgólja után biztosan végigfutott azt agyán, hogy legalább nem esik meg vele az a csúfság, hogy egyetlen győzelem nélkül teszi ezt meg a csapat.

Nos, legalább egy meccset nyerni még van esélye a csapatnak – az UEFA kimutatása szerint Európában a ZTE az egyetlen olyan csapat, amely a mostani bajnokságban még nem hagyhatta el győztesen a pályát –, de ezt a Ferencváros ellen nem tehette meg.

A zöld-fehérek ugyanis hihetetlen hajrát követően egy, a 92. percben szerzett góllal, két találatos hátrányból 3-2-re megnyerték az összecsapást.

Néztem Prukner arcát az első ferencvárosi gólnál. Ekkor már látszott rajta, érzi, nagy baj lehet.

A második zöld-fehér találatot el sem hitte. Csak áll ott a kispad mellett tehetetlenül, és nézett maga elé.

A harmadik, győztes találat után pedig vette a kabátját, és elindult az öltözőbe.

Megmentőnek hívták Zalaegerszegre, de a csoda elmaradt.

Ám ennek a mérkőzésnek a 60.percében talán senki nem gondolta volna, hogy a zalai csapat pont nélkül marad a Fradi ellen, sőt, 2-0-nál joggal hihette szurkoló, játékos és edző, hogy végre sikerül nyerni is.

Nem sikerült.

Bevallom, tegnap nagyon sajnáltam Prukner Lászlót.

Néztem, ahogy vette a kabátját, és elindult az öltöző felé.

Néha még vissza-visszanézett, bízva abban, hogy ez nem vele történt meg, hogy néhány pillanattal korábban csak képzelődött.

Bízva abban, csak egy rossz álom az, hogy csapat 2-0-ról ki tudott kapni.

És talán bízva abban, hogy egy csoda folytán visszaforgathatja az idő kerekét, és visszaülhet a kaposvári kispadra.

Oda, ahol minden fűszálat ismer, ahol mindenki tiszteli és szereti.

Oda, ahol sikerek övezték munkáját.

Mert biztos vagyok benne, ha valóban visszautazhatna az időben, esze ágában nem lenne elfogadni a ferencvárosi felkérést.

Fehér György  

Nem lehet nem észrevenni, hogy valami elkezdődött, valami megmozdult, megváltozott Kecskeméten.
Persze, a Hírős városban már tavaly is nagy ünneplés volt, amikor a kijutott a nemzetközi porondra, de abban a sikerben volt valami más, mint a mostani szárnyalásban.
Az akkori mester, nagyszerűen értet a légiósok nyelvén – vagy legalábbis egy részük nyelvén – de a magyar játékosokkal nem mindig jött ki jól. Emlékezzünk csak vissza, ősszel Tököli Attila, máig titkolt okok miatt egészen Zalaegerszegig menekült.
Szóval tavaly is jó volt a Kecskemét, de valahogy másképp volt jó, mint most.
Mert most nemcsak jó, de szerethető is.
A különbség pedig abban rejlik, hogy Török László szakmai igazgató nagyszerű érzékkel nyúlt a saját nevelésű fiatalokhoz. A tavaszi idényben nyolc olyan magyar srác is pályára lépett már az első osztályban, akik végigjárták a ranglétrát a lila-fehéreknél, akiknek szívügyük a kecskeméti klub.
Persze, a fiatalok mellé kellenek a rutinos öregek, sőt, azt mondom, kellenek a légiósok is.
A jó légiósok, és a példát mutató öregek.
Persze, a példát észre is kell venni.
Remélem, nem kiabálom el magam, de Kecskemét ezen a téren is elől jár, vagy hogy a szóösszetételnél maradjunk: példát mutat – a többi klubnak.
Kecskeméten eddig bebizonyítják, nem kell egy klubban tíz-tizenöt légiós, főleg nem akkor, ha megfelelő az utánpótlásképzés.
Náluk márpedig az.
Ezt bizonyítja, hogy a korosztályos csapatok mindegyikébe található több olyan fiatal, aki már nemzeti címeres mezben is bizonyította tehetségét.
És ami még fontos, Kecskeméten nem herdálják el ezeket a tehetségeket, nem engedik el őket első szóra nevesincs külföldi csapatokhoz, csak azért, hogy néhány dollárral vastagabb legyen a pénztárca. A vezetők ugyanis jól tudják, nem kell sok idő, és ezek a tehetségek még többet fognak érni.
És addig is segítik a klubot.
Az is megér egy misét, hogy ezek a tehetségek nem is hisztiznek ezért, hiszen jól érzik magukat Kecskeméten. És ez a legfontosabb.
Persze, én is emlékszem arra, amikor félbeszakadt a meccs, mert a játékosoknak „hasmenésük” lett az elmaradt fizetésük miatt, és igen, én is felemeltem a hangom, amikor nem a szerződést megszegő tulajdonost, hanem a wc-re igyekvő játékosokat büntette meg.
De ugyan ennek a tulajdonosnak volt mersze elküldeni a sokba kerülő játékosokat, és volt mersze a fiatalokhoz nyúlni – akár a kispadra, akár a pályára gondolunk.
Ezzel a cselekedettel pedig lényegében volt mersze bevallani, hogy amit addig csinált, az rossz volt.
Volt mersze belátni, hogy tévedett.
Mert ez a tulajdonos tudta, milyen munka folyik klubnál a háttérben.
És hogy ez milyen eredményt hoz?
A gárda jelenleg ötödik a tabellán, igaz, a dobogóra már csak egy nagy csoda, vagy a Videoton formahanyatlása árán juthat fel, ám a Ligakupa döntőjében már bent vagy a csapat.
Ám záruljanak bármilyen eredménnyel is a hátralévő meccsek, a Kecskeméttől már nem lehet elvenni, hogy az egyik, ha nem a leglátványosabb játékkal rukkol elő hétről-hétre. A lila-fehérek sosem akarják kihúzni a meccset ikszre, mindig győzelemre játszanak, legyen bárki is az ellenfél. Ennek pedig látványos játék, és sok gól, és a nézők szórakoztatása a hozadéka.
És ha valaki nem tudná: pont ezért találták ki a futballt.

Fehér György

Örömfények gyúltak a Vasas stadionban. A játékosok – már bocsánat - a seggüket verték örömükben a földhöz, - még akkor is, ha a hazug Faragó Attila most sem tartotta be az ígéretét – este pedig tűzijátékkal köszöntötték a bejelentést: Faragó Attila megváltoztatta azon elhatározását, hogy az idény végéig nem adja el a futballcsapatot.
Persze, a fent leírtak a képzelet szüleménye, de tény, a játékosok örülhetnek azért, mert Faragó megváltoztatta véleményét, és eladta a csapatot.
Mondjuk, nem biztos, hogy a legjobb megoldást választotta, hiszen korábban a német befektetők, és a Kubala Akadémiát működtető cég is előnyösebb ajánlattal élt, de így legalább biztos, hogy jó kezekbe kerül a csapat.
És az az is biztos, hogy nehéz idők jönnek, hiszen azt Markovtis László, a Vasas elnöke sem titkolta – hiszen a klubhoz került vissza a csapat -, nem kell új páncélszekrényt venniük, hogy a sok pénzt tudják hova tenni.
„A Vasas SC ügyvezetése az elmúlt hónapokban háromszor is kísérletet tett arra, hogy jóhiszemű partnerként, valamennyi fél megelégedésére rendezze a labdarúgó kft. helyzetét. Előbb maga tett ajánlatot a többségi tulajdonos részének kivásárlására, majd ezután próbált élni vételi jogával. A cégbírósági döntés után a helyzet minél előbbi rendezése érdekében lemondott elővásárlási jogáról a jelentkező német befektető javára, illetve elfogadta a Hungast tulajdonszerzését a szükséges garanciák mellett. A fent említett időszak rengeteg fordulatot, ellentmondásos híreket hozott. Sokáig lehetne elemezni a helyzetet, rengeteg közlemény, interjú látott napvilágot. A Vasas Elnöksége és Ügyvezetése innentől kezdve kizárólag a jelenre és a jövőre kíván koncentrálni. A mai megállapodással a Vasas SC ezennel teljes jogú tulajdonosává válik a labdarúgó kft-nek, és azonnal hozzálát a kialakult helyzet feltárásának, a nyitott kérdések rendezésének és a napi működés menedzselésének. A Vasas SC tisztában van azzal, hogy egy nagyon nehéz időszak következik mind a pályán, mind a pályán kívül. Nem tudjuk garantálni, hogy a csapat bent marad az NB I-ben. Ezt csak a játékosok tudják kiharcolni a pályán. Mi annyit tudunk tenni, hogy a mai naptól gondoskodunk a nyugodt munka feltételeiről. Ha bent marad a csapat, ha a másodosztályban fogja folytatni, a Vasas SC garantálja a nemzeti bajnokságban való indulás feltételeit. Ennél is fontosabb azonban a hosszú évtizedek munkájával elért jó hírünk megőrzése és tovább vitele. A Vasas neve 101 éve egybeforrt a sportszerűséggel, a megbízhatósággal, szavahihetőséggel és a tisztességgel. Egyet biztos tudunk ígérni, ez a szemlélet fog újra beköltözni a Fáy utcai szentélybe.
Hálásak vagyunk mindenkinek, akik a nehézségek ellenére kitartottak mellettünk és segíteni próbáltak. Köszönöm az NB I-es és NB III-as keret valamennyi edzőjének és játékosának, hogy az elmúlt hónapokban nélkülözve és hitegetve is mindent megtett az eredményes szereplésért, az első csapat esetében a kiesés elkerüléséért. Kiemelten köszönöm a Vasas-függőknek, hogy sokszor a kilátástalanság ellenére a legvégsőkig bíztak a helyzet megoldásában. A Vasas ügyvezetése kéri a Vasas-függőket, hogy már most szombaton minél többen jöjjenek ki a Fáy utcába szurkolni a csapatnak" – mondta a klub első embere.
A csapat tehát biztos kezekbe került, ahol bár nem dúskálnak az anyagiakban, de a becsületesség az első számú szempont.
Ráadásul a klub még mindig továbbadhatja a csapatot egy gazdag, komoly célokat dédelgető befektetőnek.
Ám a bejelentés ürömöt is tartalmazott.
„Nagyon örülök, hogy a mai napon sikerült megállapodnunk, és nagyon sok sikert kívánok a Vasasnak. A közeljövőben az elvégzett munkámat szeretném folytatni, szeretnék a magyar labdarúgásban további szerepet vállalni, de a Vasas mindig közel fog állni a szívemhez” – mondta a Faragó Attila.
Hát, köszönjük szépen, nem kérünk belőle.
Faragó az elmúlt egy évben bebizonyította, hogy az sem igaz, amit kérdez.
Tegnapi ígéretét sem tartotta be. Reggel képviselőjével üzent a játékosoknak, hogy délután fizet, de ezt nem tette meg.
Ám ezt talán most a játékosok sem bánják.
A tartozások ugyan megmaradtak, de megszabadultak egy ígérgető, hazug kóklertől.
A nyíregyházi focisták csak reménykednek abban, hogy Faragó onnan is lelép.
Mert ezzel tenne a legjobbat a magyar labdarúgásnak.
Fehér György

Nem lehet másképp jellemzi Faragó Attilát.
A Vasas tulajdonosa pénzt ígért a futballistáinak.
Fizetést.
De nem adott.
Legalábbis eddig.
A történet nem új keletű, a játékosoknak több havi pénzzel tartozik a futballcsapatot működtető kft. Bár volt olyan mérkőzés, ami előtt azért osztottak egy kis alamizsnát – információm szerint 100 ezer forintot.  Mindezt úgy, hogy van olyan futballista, aki a tavaly októberi fizetését várja.
A Zalaegerszeg elleni mérkőzés előtt plusz prémiumot ajánlottak fel a futballistáknak. Faragó Attila 3, míg Markovits László, a Vasas SC elnöke 2 millióval jutalmazta volna a ZTE elleni nagyon fontos győzelmet.
A mérkőzés után csak Markovits fizetett, Faragónak csak az ígérete maradt meg.
Az ígéret, mely szerint a Ferencváros elleni mérkőzés előtt mindenki megkapja jogos jussát.
Nem kapta meg.
Senki.
Ám jött az újabb pofátlanság.
A csapatnál bevett szokás, hogy idegenbeli mérkőzés után együtt térnek vissza a Fáy utcába, ahol egy kis szendvics is üdítő elfogyasztása mellett beszélik meg a mérkőzést. Faragó az Üllői úton azt ígérte játékosainak, hogy ő is elmegy az összejövetelre, és ott mindenkit kifizet.
Nem ment el.
Hazudott!
Folyamatosan hazudik!
Pénz nincs, csak ígérgetés.
Itt az újabb: fizetést ígért csütörtökre Lakatos Csaba, aki a Vasas labdarúgócsapatának tulajdonosa, Faragó Attila képviseletében járt az angyalföldi csapat öltözőjében csütörtök reggel.
Gondolom, nemcsak én, hanem a játékosok is kíváncsian várják, hogy ez csak egy újabb hazugság-e, vagy tényleg kinyílik-e a tulaj pénztárcája.
Bárhogy is lesz, Faragó már nem mossa le magáról a hazug jelzőt.
Ezért már keményen „megdolgozott”.

Fehér György
 

Az amerikaiak nem vitatják, az első összeg járt a piros-feketéknek, a második azonban már nem.
És két éve próbálják visszaszerezni azt.

Az MLS New York-i központjában hamar rájöttek a hibára, és hol e-mailben, hol telefonon igyekeztek rávenni a Honvéd-tulajdonost, hogy legyen szíves, küldje vissza azt az összeget, amely nem őt illeti meg.

A történetben az az érdekes, hogy George F.Hemingway azonnal el is ismerte, hogy duplán jött a pénz, ám azt mondta az amerikaiaknak, hogy már elköltötte az összeget.

Én már azt sem értem, hogyha ő észre vette, hogy egy helyről két összeg jött, és tudta, hogy csak egynek kellett volna, akkor milyen jogon költötte el a másik összeget. Azt gondolta, hogy az amerikaiak nem veszik észre a hibát, esetleg adakoznak egy kicsit a Honvéd részére.

És egyáltalán, mennyire becsületes ez.

Mert itt nem arról van szó, hogy az ember talál az utcán egy összeget, és mert azt nincs kinek visszaadni, elkölti azt. Itt arról van szó, hogy a Honvéd első embere elköltötte azt a pénzt, amiről tudta, hogy nem az övé, hanem az amerikaiké.

A jenkik szíve meglágyult szegény csóró magyar csapaton, és belementek, hogy George F.Hemingway részletekbe fizessen. Ő pedig lényegében elismerte a tartozás tényét, amikor az első 20 ezer dollárt visszautalta.

A többit viszont nem.

Sőt, még ő kérne kártérítést.

Pofátlanság, mint ahogy a magyarázat is az.

Gács Pál, a Honvéd ügyvezetője az NS rendelkezésére azt a levelet, amely a klub álláspontját képviseli. Az írás melyet szó szerint közlök,  2011. október 10-én kelt, címzettje pedig Vági Márton, a Magyar Labdarúgó-szövetség főtitkára volt, aki már ekkor érdeklődött a Honvédnál a kínos ügy miatt.

 „Kézhez kaptuk a 2011. október 5. napján a társaságunkhoz, és annak tulajdonosa, George F. Hemingway részére küldött levelét. Levelében arról tájékoztat bennünket, hogy az MLS nevű amerikai gazdasági társaságnak 75 000 USD követelése van a Budapest Honvéd FC-vel szemben... Az MLS Önhöz intézett levele egyszerű próbálkozás a nyomásgyakorlásra egy felek közötti vitás ügy kapcsán... Szeretném Önt tájékoztatni az ügy eddigi fejleményeivel kapcsolatban. Az MLS nevű gazdasági társaság kölcsönvette Hercegfalvi Zoltán játékosunkat, és kifizette a kölcsönvétel ellenértékét. Ugyanakkor a kölcsönvevő egy opciót is kapott Hercegfalvi Zoltán játékjogának megvételére. A szerződést követően az MLS átutalt 100 000 USD-t a Budapest Honvéd számlájára, amely utalást ráutaló magatartásként annak vettük, hogy ez az első részlete volt Hercegfalvi Zoltán játékjogának végleges megszerzésére. Több hónappal később az MLS értesített minket, hogy a pénz nem a játékos megvételére irányult, hanem csak »véletlenül« utalták át. Mi ekkor két ütemben az összeg egy részét visszautaltuk az MLS-nek. Közben Hercegfalvi Zoltán visszatért a Budapest Honvédhoz, és kiderült, hogy sérülten, rosszul megoperálva és ellátva, használhatatlanul küldték vissza a játékost. Ezek után természetes, hogy klubunknak így követelése keletkezett az MLS felé. A fent említett követelést ugyanúgy, mint az MLS követélését a Honvéddal szemben, kizárólag peres úton lehet érvényesíteni. Ez valószínűleg akkor is így lenne, ha az MLS egy FIFA-sportszervezet lenne, ami nem, de a mostani körülmények között mindenképpen, hiszen ebben csak egy kompetens bíróság tud majd dönteni."

Mondjuk az utolsó mondat tök értelmetlen, de ez a legkisebb gond.

Sokkal nagyobb, hogy a Honvéd álláspontja szerint azért nem fizetik vissza a nekik egyáltalán nem járó pénzt, mert Herczegfalvi megsérült Amerikában.

Persze, arról nem szól a fáma, hogy ez a pénz nem is lehetne náluk, ebben az esetben pedig nem is lehetne visszatartani. Sőt, George F.Hemingway úgy gondolja, hogy még New Yorkból kellene utalni Herczegfalvi sérülése után.

Pedig ne feledjük el, hogy a futballban bizony benne van a sérülés. Soha, egyetlen szerződés sem garantálhatja, hogy egy futballista nem sérülhet meg meccsen vagy épp edzésen. Kíváncsi lennék, hány Honvéd játékos szerződésében van benne, hogy amíg a piros-feketék szolgálatában áll, tuti nem sérül meg.

George F.Hemingwayről mindent elárul, hogy az idézet levél is már fél éves, és bár a hírek szerint ő szeretett volna peren kívül megegyezni az amerikaiakkal, ez nem sikerült. Szerinte azért nem, mert amikor felhívta Lino DiCuollót, az amerikai csapat vezetőjét, ő rácsapta a kagylót.

Lehet, hogy ez nem túl diplomatikus megoldás, de ne feledjük, ez az egész történet majd három éves. Nyilván egyikünk sem lenne túl nyugodt hasonló esetben.

És nyilván az amerikaiaknak már teli van a tökük George F.Hemingway húzásaival, aki ráadásul fel sem fogja, hogy ezzel a kis biznisszel nemcsak magát, hanem egy világhírű egyesületet, Puskás Ferenc és sok más világsztár klubját, na és a magyar futballt égeti le.

Sokkal jobban tenné, ha telefonálgatás helyett inkább utalna egy kis pénzt az amerikaiaknak.

Mondjuk 75 ezer dollárt.

Fehér György

Bár az elmúlt napokban nem írtam erre az oldalra – bár téma lett volna bőven – ma reggel úgy keltem fel, hogy „megzenésítem” az újpesti edzőváltást. Meg voltam ugyanis győződve arról, hogy a lilák edzője a tegnapi csúfos ötös, na meg a trénet viselkedése után nem marad a helyén.

Erre Újpesten kijelentették, hogy náluk nincs edzőkérdés, igaz, erről a szurkolókat nem kérdezték meg. Persze a magyar labdarúgásban nem sok minden maradhat titokban, információim szerint azért egy meglepő húzással készülnek a Megyeri úton. Ha az Újpest a következő fordulóban sem tud nyerni Zoran Szpisljak, mehet amerre lát – még az után is sokan ezt beszélték, miután a klub belga elnöke közleményben közölte, nem küldenek el egy jó edzőt azért, mert több játékos nem tud koncentrálni. Szerintem nem koncentrálni nem tudnak, egészen egyszerűen edzőt buktatnak a játékosok. Nem olyan meglepő ez, megtették ezt már az elmúlt másfél évtizedben már Mészöllyel, Mezeyvel és Bicskeivel is. Persze a bennfentesek már azt is tudják, ki jöhet Szpisljak után, igaz, ha bejön a számításuk, az nemcsak meglepő, hanem mulatságos is lenne. Többen ugyanis Kisteleki István nevét emlegették – bár valljuk be, ez még viccnek is rossz lenne.

Persze, Újpesten még nem volt edzőválás, két csapatnál viszont a tegnapi volt a tréner utolsó munkanapja.

Bevallom, engem mindkét váltás meglepett.

Pécsen Mészáros Ferenctől búcsúztak el, pedig – tegyük a szívünkre a kezünket – a gárda szereplése azért a meglepetés kategóriába tartozik. Még akkor is, ha a csapat volt már ötödik is a tabellán, most pedig csak egyel áll rosszabb helyen. Persze, azt már Kiss László eltávolítása után megtanulhattuk, hogy Matyi Dezső, a Pécs mindenható ura akár az első helyen álló csapat edzőjét is leváltja. A hírek szerint az edzőnek megromlott a viszonya a játékosokkal – erre szokták mondani, hogy egy játékosnak nem kell szeretnie az edzőt, csak végre kell hajtania az utasításait -, és ez szerepet játszott a leváltásában, ahogy az is, hogy a téli átigazolási időszakban konfliktusba került Matyi Dezső tulajdonossal. Az ellentét egyik forrása Solmon Okoronkwo szerződtetése, aki a tulajdonos kérésére került a csapathoz úgy, hogy Mészáros korábban nem is látta személyesen a nigériai játékost, akit befejező csatárként ajánlottak be, és csak később derült ki róla, hogy inkább szélsőként bevethető. Ráadásul az ifjabb Dárdai Pál javaslatára érkező Okoronkwo pedig egyelőre nem váltotta be a hozzáfűzött reményeket

Azt régebben is elismertem, hogy Matyi Dezső nélkül nem biztos, hogy ilyen szinten létezne Pécsett futball, ám azt hozzátettem, hogy a sok pénzzel rendelkező férfi pont olyan pökhendien viselkedik, ahogy az újgazdagok szoktak. Kiss leváltása után hónapokig nem fizette ki a trénert, pedig erre nyílván meg lett volna a módja, Mészáros pedig úgy tudta meg a leváltását, hogy amikor ma megérkezett a délelőtti edzésen, már ki volt pakolva az öltözője.

Hát, ez minden, csak nem épp úriemberhez való viselkedés.

Számomra meglepetés, hogy a másik újoncnál, a Diósgyőrnél is megváltak az edzőtől. Persze, látom én, hogy a csapat vezetőinél evés közben jön meg az étvágy, és a pontvadászat előtt célként megjelölt középmezőny ma már a nemzetközi kupaszereplésre változott. Na és azt sem szabad elfelejteni, hogy egy feljutó csapatnak mindig a második év a legnehezebb, hiszen az elsőben még viszi előre a lendület.

Az edzőváltás ettől függetlenül meglepett, mert a gárda egyrészről az ötödik helyen áll, másrészről Benczés Miklósról néhány hete még ódákat zengetek a csapat vezetői, és vélhetően ő nem lett rosszabb edző az elmúlt napokban.

Fehér György

Tegnap újabb REAC játékosokra csapott le a rendőrség. Olyanokra, akiknek a neve már sokaknak mond is valamit.

Torma Gábor például egykor labdarúgásunk egyik megváltója volt – vagy legalábbis annak volt kikiáltva. Játszott külföldön, volt válogatott, és évekig a REAC csapatkapitánya volt. Tán épp ezért volt felkészülve arra, hogy egyszer érte is eljönnek a rendőrök. A szüleinek is szólt: ne lepődjenek meg, ha egyszer egyenruhások csöngetnek majd nála.
Ez tegnap meg is történt, igaz, mint azt Torma elmondta, nem bilincsben vitték el, és ez azért jelent valamit – ha nem is túl sokat.

Ha van REAC játékos, akiről nem gondoltam volna, hogy a neve egyáltalán felmerül ebben a posványban, az Nyerges Krisztián.
Az a Nyerges, aki évek óta a REAC-ban játszik, aki már az NBI-es tagság kiharcolásában fontos szerepet töltött be.
Akit Kutasi fiaként szeretett, aki Kutasi halála után góljánál az égbe mutatott, aki Kutasi temetésén kisírt szemmel állt a sír mellett.

Remélem, bebizonyosodik, ő nem verte át, nem támadta hátba Kutasit.

És akin már meg sem lepődők, az Pomper Tibor.

Az a nagyképű játékos, akit egyszer már eltiltottak bundázás miatt. Az MLSZ-nek talán akkor nem lett volna szabad visszaengedni a pályára.

Jelleméről sokat elmond az, amit Hevesi Tamás nyilatkozott róla. A népszerű énekes, na és nem mellesleg pro liszenszes edző rendkívül csalódott, és dühös azokra a REAC-játékosokra, akik a 2008/09-es idényben az ő edzősködése alatt - a gyanú szerint - mérkőzéseket csalhattak el.

-        2009 végén kerültem a REAC-hoz, de így most átgondolva, becsapva érzem magam, és megkérdőjelezem, hogy miért én lettem a tréner - mondta a topliga.hu-nak Hevesi. - Remélem, hogy a szakma döntött mellettem, de az is lehet, hogy mivel idegen területről jöttem, és jóhiszemű embernek ismertek, ezért tettek a csapat élére. Felháborító ez az egész, odamentem becsülettel, új szemlélettel, megpróbáltam önbizalmat adni a játékosoknak, de lehet, hogy csak én hittem ebben az egészben. Az egész futballpályafutásomat meghatározta az az időszak. Ki tudja, hogy mit érhettünk volna el, ha nem az "okosság" megy, hanem becsülettel, tisztességesen végzik a játékosok a dolgukat. Persze, egyelőre még csak gyanúsítások vannak, ezt ne feledjük, de ha kiderül, hogy ezek a futballisták benne voltak a bundabotrányban, akkor a jogi lehetőségeknek megfelelően megteszem a szükséges lépéseket. Az említett névsorból egyedül Nyerges Krisztiánban csalódnék óriásit, ha kiderülne, hogy bundázott, de remélem, hogy ez nem így lesz. Amint megtudtam a névsort, Pomper neve hallatán arra gondoltam, pár hete beszéltem róla Kutasi Róberttel, és Robi szó szerint azt mondta nekem: Pomper a gyermeke éltére megesküdött, hogy nem bundázott.

Én azért remélem, Pomper gyermekének nem esik bántódása, hiszen édesapja tegnap beismerő vallomást tett.

Néhány héttel az után, hogy épp gyermeke életére esküdött.

Bennem valami eltört – folytatta a tréner. - Innentől kezdve kiben bízzon az ember? Lehet, hogy a következő csapat ugyanúgy benne van, mert nem csak a REAC-nál történtek ilyen dolgok. Pedig nem kerestek rosszul a REAC akkori futballistái, az egyik gyanúsított játékos 600 ezret kapott havonta, és ezek mellett - a gyanú szerint - még manipulálta a meccseket. Vannak gondolataim arról, hogy kik lehetnek még benne, és sajnos, nem csak játékosokról beszélek. Amíg meg nem tisztul a magyar futball, amatőrré kellene tenni az egészet. Lehet, hogy sokan nem értenek ezzel egyet, és biztos vannak hátrányai, de egy játékosnak meg kellene mondani, hogy vagy kap 100 ezer forintot, és csinálja azt, amit elvileg szeret, vagy elmehet egy csavargyárba ugyanennyiért dolgozni. Az NB I, az NB II és az NB III színvonala nem lenne rosszabb, mert a tehetséges futballisták, akik szeretnek focizni, ugyanúgy játszhatnának. És természetesen az ellen sincs kifogásom, hogy ha valaki eredményt ér el, akkor azért megkapja a prémiumot, de a semmiért nem szabad több százezret fizetni.

A Vasas Híd tulajdonosa eddig arról volt ismert, hogy lényegében elérhetetlen volt, na meg arról, hogy mindenkinek tartozott, akinek csak lehetett. Nem fizette ki a játékosokat, a légiósok albérletét, de még a mentőszolgálatot sem.
Szerinte viszont az újságok felnagyítják a problémákat, és a Vasas az öt legstabilabb lábakon álló magyar egyesület között van.
Ez nevetséges, főleg egy héttel az után, hogy a játékosok nem is akartak kiállni a Győr elleni mérkőzésre, mert hónapok óta nem kaptak fizetést. Hálát is adtak az égnek, amikor kiderült, Faragó végre valahára eladja a klubot egy olyan tulajnak, akik nem lehetetleníti el a futballistákat, aki – legalábbis reményeik szerint – rendesen adnak fizetést. György Tamás az új tulaj(?), a Kubala Akadémiát üzemeltető cég tulajdonosa már el is mondta elképzeléseit, míg a múlt héten épp ezen az oldalon jelent meg először, hogy Faragó által átvert német cégcsoport még pereli is a Vasast, mert bár a kézfogás állítólag megtörtént, mégsem az övék lett a Vasas.
Ma újabb fordulat állt be az ügyben.
Faragó ugyanis kijelentette, mégsem adja el a csapatot.
Gondolom, mennyire „örülnek” ennek a hírnek a játékosok.
Faragó azt mondta, hogy amíg nem látja biztosítottnak a Vasas jövőjét, addig nem adja át senkinek.
Könyörgöm, pont azért nincs biztosítva a Vasas jövője, mert nem adja át senkinek. Sőt, nehogy nem adja át, lényegében tönkreteszi. (És ugyan ezt csinálja a Nyíregyházával is.)
És ez még akkor is így van, ha a hírek szerint a játékosok pénteken elég nagy összeghez jutottak, miután a tulajdonos átutalta a tartozások nagyobb részét. Persze, nem kellett volna egyszerre ennyi pénzt utalni, ha tartja magát azokhoz a szerződésekhez, melyeket ő maga írt alá.
A bohózat tehát tovább folytatódik, kiegészítve azzal, hogy Faragó immár nemcsak tulajdonosa a csapatnak, de ő látja el az ügyvezetői feladatokat is.
Pedig a klub, a játékosok, sőt, talán maga Faragó Attila is akkor járna a legjobban, ha végre valahára kiszállna a Vasas futballból, mert az elmúlt egy évben lényegében a tönk szélére vezette a futballcsapatot.

Fehér György

20 millió sok pénz – ha meg kell keresni. Nyílván sokan még nem is láttak enni pénzt egyben.

20 millió kevés pénz – ha el kell költeni.

20 millió nagyon kevés pénz – még a magyar labdarúgásban is.

Hogy mást ne mondjak, a Videoton edzője keres nagyjából ennyi pénzt – három hónap alatt.

De van jó pár olyan játékos, aki 20 millát bizony simán zsebre tesz egy év alatt ebben a nagyszerű NBI-es bajnokságban.  

Most mégis úgy néz ki, 20 millió forinton múlhat egy NBII-es csapat jövője, élete….és a bajnokság komolysága. Búcsú Lajos, a Baja LSE elnöke szerint ugyanis ennyi pénz hiányzik ahhoz, hogy a bajnokságban 7. helyen álló csapat befejezze a pontvadászatot.

A játékosok pedig más lehetőséget nem látván sztrájkba lépnek, azaz bár lejátsszák a soron következő mérkőzésüket, hétfőn, kedden és szerdán azonban nem edzenek.

És még csak nem is lehet ezt számon kérni tőlük, hiszen hetek, hónapok óta nem kaptak fizetést.

Most újra elővehetném a már százszor leírt kérdéseimet, hogy vajon miként kapott klubliszenszet egy csapat, amelyről a bajnokság felénél kiderült, hogy a megszűnés szélén áll. Írhatnék erről, de teljesen felesleges. A liszenszadó bizottság történelme során egyetlen egyszer volt szigorú: a Ferencvárossal példát statuált, kizárta az első osztályból.

Akkor kellett volna ezt a szigort meglovagolni, akkor kellett volna tovább folytatni a keménységet.

De nem tették, ma meg inkább hasonlít ez a társaság egy vicckörhöz, mint egy szigorú bizottsághoz, hiszen szerintük minden csapat mindenben megfelel az előírásoknak.

Legalábbis ők megadják a klubliszenszet, aztán a homokba dugják a fejüket.

Viszont azt megismétlem, hogy ezt a társaságot vagy fel kellene oszlatni, vagy át kellene szervezni, hogy legyen is értelme annak, amit csinálnak.

Mert így nincs.

Az viszont már sokkal érdekesebb, hogy van ennek az országnak egy vezetője, aki - és ez tény – imádja a labdarúgást. Aki képes áldozni, képes átcsoportosítani pénzeket, akinek fontos, hogy milyen a megítélése a magyar futballnak.

Pontosítanék: a miniszterelnöknek, és pártjának is fontos mindez. Legalábbis ezt hangoztatják, és azért vannak pozitív példák. Elég, ha csak Debrecent vesszük alapul.

Nos, ennek a kormányzópártnak az egyik tagja történetesen Baja polgármestere.

És hogy miért érdekes ez?

Mert a magyar labdarúgás felemelkedéséért dolgozó párt tagjaként milliókat vont meg a labdarúgástól.

„Fogalmam sincs mi lesz velünk, hiszen az önkormányzati támogatás a tizedére csökkent, ez pedig lehetetlenné teszi működésünket” – nyilatkozta a bajai klub elnöke.

Zsigó Róbert polgármester megmenthetné városa labdarúgását – és ehhez még nem is kellene plusz pénzeket előteremtenie. Az önkormányzatnak csupán annyit kellene adnia, amennyit eddig is adott.

Ehelyett a Zsigó Róbert vezette önkormányzat forrásokat von el a klubtól.

Na, nem egy-két milliót.

Tizedére csökkenti a támogatást.

Nem tudom a polgármester tudja-e, de ezzel a döntéssel nemcsak a felnőtt csapatot teheti tönkre.

A Bajai LSE-ben ugyanis az NBII-es csapat mellett óvodáskortól foglalkoznak a gyerekekkel.

A Bajai LSE-ben 10 korosztályban több mint 500 gyerek tölti mindennapjait, és tanulja a labdarúgás alapjait.

A polgármester, és a tisztelt képviselő testület a döntéssel az ő jövőjüket, az ő sportolásukat is tönkre teszi.

Fehér György

Sokan kritizáltak már azért, hogy csak negatívumokat írok az MTK-ról.
Most elérkezett az idő, hogy megvédjem a kék-fehéreket.
Felháborító ugyanis, amit a Magyar Kupa elődöntőjében művelt velük Fábián Mihály játékvezető.
Az egyértelmű volt, hogy a Videoton elleni összecsapásnak nem az MTK volt az esélyese. A Hungária körúti fiatalok azonban megmutatták, ha nagyon akarnak, tudnak jól futballozni. A szünetben már 2-0-ra vezettek a kék-fehérek, és ez nagy meglepetést vetített előre.
Nem szabad elhallgatni, hogy a szünetben a fehérváriakhoz beállt az a Nikolic, akit sokan már a válogatottba követelnek, és aki teljesen megváltoztatta a regnáló bajnokcsapat játékát. Amellett sem szabad azonban szó nélkül elmenni, hogy játszhatott volna bármilyen jól Nikolic, ha nem Fábián, hanem bárki más vezet ezen az összecsapáson, biztos nem nyert 3-2-re a Videoton. Mert a játékvezető ezen a meccsen nem egy nagyot, nem két nagyot hibázott, egészen egyszerűen megverette – még ha nem is szándékosan – az MTK-t.
Előbb Vass Patrikot állította meg tévesen lesen, pedig akkor még 2-0-át mutatott az eredményjelző, és ha a fiatal játékos értékesíti a ziccert, akkor bizony három gólos hátrányba került volna a Videoton.
Kétségtelen, hogy Nikolic első gólja mestermunka volt, talán még a legjobb bajnokságokba is  bekerülne a hét góljai közé. A Vidi támadója azonban nem lőhetett volna ilyen gólt, ha az eset előtt a játékvezető és asszisztense észre vette volna, hogy nem a Videoton, hanem az MTK jön bedobással.
Ennél is nagyobb hiba volt a győztes gól előtti szituáció.
Walter Lee műesésével úgy megetette Fábiánt, hogy ilyen szituációban még a megye III-as meccseken is sárga lapot kapott volna. A Videoton szélsője megtolta a labdát, majd rávetődött az MTK-s védőre. Pontosabban rávetődött volna, de a kék-fehérek játékosa elugrott előle, így semmilyen testi kontaktus nem történt.
Semmilyen.
Ilyen büntető befújása után egy vidéki megyei meccsen egyáltalán nem biztos, hogy Fábián játékvezető épp bőrrel megúszta volna az esetet, főleg akkor nem, ha ezzel a büntetővel veszít a hazai csapat  - persze nem azt mondom, hogy ez a megoldás.
A teljesség igényéhez tartozik, hogy már 2-2-es állásnál les címén nem adta meg Nikolics Nemanja második, szabályos gólját a Videotonnak, ami azt jelzi, a játékvezető nem szándékosan tévedett az MTK kárára.
Ez azonban nem változtat a tényen: az MTK ezen a meccsen Fábián Mihály miatt kapott ki.
Most már csak arra leszek kíváncsi, hogy a kiállított játékosokkal szigorúan bánó MLSZ miként lép fel, miként bünteti meg a hibát hibára halmozó játékvezetőt.
Fehér György

Már eddig is káosz volt az úr a Fáy utcában, de a főszereplők tegnap még mélyebbre süllyedtek a pocsolyába. A hírek ellentmondásosak, állítólag még pofonok is elcsattantak.
Vicc az egész, de mit várunk akkor, ha olyan szövetségi döntések születnek az ügyben, ami felháborító. Az elmúlt hetekben egymást érték a botrányosabbnál botrányosabb történések a Vasasnál, ám az MLSZ csendben maradt. Nem nyilvánított véleményt, nem büntetett senki akkor, amikor kiderült, fizetést csak elvétve kapnak a játékosok.
Illetve egyszer már hozott egy vicces döntést: az MLSZ szerint nem a Vasas a felelős azért, hogy tartozik egykori edzőjének, Komjáti Andrásnak.
Akkor is megkérdeztem, most is megkérdezném: akkor ki a fene a felelős.
Ezen túllépve kíváncsian vártam, mikor szólalnak meg futballunk nagyhatalmú urai, mikor emelik fel hangjukat egy magát üzletembernek valló tulajdonos, Faragó Attila ámokfutása ellen, aki egy időben két csapatot tesz tönkre.
Úgy néz ki, most elérkezett az idő.
A nagy baj csak az, hogy a szövetség fegyelmi bizottsága saját magát röhögtette ki a következő döntéssel:
A FEB elnöke által kijelölt fegyelmi tanács (FT) Ilizi Lubost, Tóth Mátét, Görgényi Dávidot, Takács Zoltánt, Katona Mátét, Csoór Patrikot, Varga Gábort, Bárányos Zsoltot, Kovács Dánielt, Hercegfalvi Zoltánt és Boda Józsefet, a Vasas Futball Kft. sportszervezet labdarúgóit írásbeli megrovásban részesítette, mert sportszerűtlen magatartásuk - amellyel a Vasasnál kialakult helyzet miatt tiltakoztak - miatt a Győri ETO elleni mérkőzés 7 perc késéssel kezdődött el.
Kérdem én, milyen büntetést kapott a tulajdonos, aki emberek megélhetésével játszik.
Kérdem én, az MLSZ szerint milyen lehetősége van a játékosnak felhívni a figyelmet arra, hogy szerződésszegést követnek el ellene?
Milyen büntetést kapott Faragó, mert hetek, hónapok óta nem adott fizetést, sem Angyalföldön, sem pedig Nyíregyházán, pedig erre szerződés kötelezi. És ennek a szerződésnek a betartatása pont az MLSZ feladata lenne.
Vicc ez az egész MLSZ, amely szervezet ezzel a döntéssel továbbra is adja a lovat Faragó alá, azt sugallva, hogy bármit megtehet, úgysem büntetik meg.
De Faragó Attilától is kérdeznék.
Kedves Faragó úr, milyen gondolatokkal kell fel minden reggel?
És vajon szembe köpi-e magát a tükörrel szembe állva?
Mert én bizony megtenném, ha így viselkednék. 

Fehér György

Írhatnék ma a fehérvári kapus gólpasszáról, melyet a debreceni csatárnak adott, hiszen aki valaha egyszer is futballozott, az tudja, ilyet nem igazán lehet véletlenül csinálni. Ettől függetlenül egyáltalán nem gondolom, hogy a kapuvédő eladta volna a meccset, egész egyszerűen suta volt.
Így nem is erről írok, hanem arról a bohózatról, ami Angyalföldön történik.
Múlt heti cikkemben boncolgattam, hogy elképzelhető, a Vasas játékosai a tartozások miatt nem állnak ki a Győr elleni meccsre. Nos, végül hét perc késéses ugyan, de kifuttattak a piros-kékek a pályára, igaz, ott 2-1-re kikaptak a bajnoki címre hajtó vendégektől.
De az amatörizmus ismét megmutatkozott: a Vasas egyik játékosa már bemelegített, amikor kiderült, ő bizony nem játszik, mert nincs sportorvosija.
Sokan azt gondolták, ennél lejjebb már nem nagyon van – persze, ha azt nem nézzük, hogy a Vasas második számú kiesővé lépett előre – de kiderült, hogy a tulajdonváltás körüli herce-hurca még koránt sincs lezárva. Sőt, még az is előfordulhat, hogy a Vasasnak súlyos pénzeket kell majd kifizetni azért, mert az utolsó pillanatban mégsem a német befektetőnek adta el a csapatot.
Mint ismeretes, a Vasas a múlt hét közepén bejelentette, hogy a Híd Akvizíciós Zrt. mégsem Alfredo Damiani német ingatlanbefektetőnek, hanem a HunGast cégcsoport vezette magyar üzleti körnek adja el többségi tulajdonrészét. A németek azonban nem hagyják annyiban a dolgot. Ráadásul Faragó Attila nemcsak a Vasast, hanem az egész országot égette le viselkedésével.
„Csalódottan vettük tudomásul a váratlan fordulatot, amelyről javarészt a sajtóból értesültünk – mondta a Nemzeti Sportnak Christopher Stoll sportmenedzser. – Tavaly október óta dolgoztunk a klub átvételén. Alfredo Damiani komoly üzletemberhez méltó módon tett eleget minden kérésnek, benyújtotta a bankgaranciákat, vállalta a játékosok tartozásának kifizetését, meghívta Hamburgba tárgyalni Faragó Attilát és üzletfeleit, ráadásul kezességet kapott arra, hogy a többségi tulajdoncsomaggal kapcsolatban kizárólagos tárgyalási pozíciót élvez. Ehhez képest értetlenül állunk a történtek előtt, ilyen Németországban nem fordulhatna elő. Hozzáteszem, olyan sem, hogy az akadémia veszi át a klub működtetését. Ezt nem is értem. Milyen pénz van az akadémián? Nem fordítva kellene ennek történnie? Nem a klubnak kellene eltartania az akadémiát?”
Ez azonban még mind semmi, a németek ugyanis kártérítést követelnek a Vasastól. Az Alfredo Damiani vezette Hanseatic Promotion GmbH jogászai már értesítették is a  Híd Akvizíciós Zrt.-t, hogy elkezdték a kártérítési eljárás előkészítését, az üzletembernek ugyanis már az elmúlt hónapokban is jelentős kiadásai voltak a tervezett adásvétel miatt.
Egyszer valaki csak rákoppint Faragó Attila orrára, aki nemcsak a Vasast, hanem az NBII-es Nyíregyházát is tönkre teszi. Kár, hogy külföldről kell jönni ehhez egy üzletembernek, és nem az MLSZ parancsolnak végre rá a magát üzletembernek nevező ámokfutóra.
Fehér György
 

Mindenki ismeri Puskás Ferenc híres mondását: kis pénz kis foci, nagy pénz nagy foci.
Nos, úgy néz ki, Angyalföldön ezt nincs pénz, nincs focira változtatták.
Mondjuk én személy szerint már régóta nem értem, az MLSZ miért asszisztál ahhoz, ami a Fáy utcában történik.
A futballcsapat tulajdonosa, Faragó András módszeresen teszi tönkre a gárdát, egésszen pontosan úgy akar kivenni a csapatból sok-sok pénzt, hogy egy fillért nem tesz bele. És ezt most szó szerint kell érteni, hiszen a tulajdonos egy éves regnálása alatt nagyjából tesz a játékosaira, még a fizetéseket is alig-alig akarja kifizteni.
Pontosabban azt csinálja, hogy húzza-halasztja a kifizetéseket, hátha tud egy szponzort szerezni, hátha el tudja adni búsás haszonnal a csapatot, aztán amikor már láthatóan nem jön össze egy nagy üzlet, akkor azért fizet.
Több hónapos csúszással.
Most pontosan ez a helyzet.
A csapatnál három hete bejelentették, hogy megvan a megmentő, jön az új német tulaj, és kinyítják a pénzcsapot. Persze Faragó előtte gyorsan teletömte a zsebét, eladta azt a két épkézlább játékost, akikért még pénzt kaphatott. (Elnézést a többiektől a minősítésért, de hát ez az igazság).
Aztán bejelentette, hogy már mindenben megyegyezett a némettel, holnap aláírják a szerződést.
Aztán holnapután.
Aztán a jövő héten.
Közben megszólalt Markovits László, a Vasas SC elnöke is, hogy nem úgy van az, ő még egyetlen papírt, egyetlen számot sem látott, nem is találkozott az új tulajjal.
Persze Faragó elmondta, minden rendben - pedig semmi sincs rendben.
A játékosok pedig - csakúgy, mint az elmúlt egy évben mindig - a fizetésükre várnak.
Nem a múlt hónapira - a tavalyira.
Ám most megunták a várakozást, és azt tervezik, sztrájkba lépnek.
Ez pedig azt jelenti, hogy nem lépnek pályára a bajnokság következő mérkőzésén, ha addig nem érkezik meg a fizetésük.
Kíváncsi vagyok mit hozz a jövő, ám abban biztos vagyok, hogy ezt a Faragót - és az összes hozzá hasonlót - már páros lábban kellett volna kirúgni a futballpályáról.
És akkor talán a Vasas is megmenekülne a kiesésétől.

Fehér György

Nagyon ritkán fordul elő, hogy ezen az oldalon egy másik lap vagy internetes portál által készített interjút olvashatnak. Ha jól emlékszem, talán egy ilyen alkalom volt. Most pedig itt a második, hiszen a FourFourtwo újságírója Vincze Szabolcs nagyszerű anyagot csinált fiatalkorom egyik kedvencével:

Most volt ötven éves Dzurják József, azaz Csöpi, a sokszoros hazai és külföldi gólkirály, aki jelenleg a Fradi U17-es korosztályának edzéseit irányítja. Élete a futball, még a leukémiát is legyűrte érte, és bennfentesként jól látja a magyar futball hibáit is. Megdöbbentette és csalódással töltötte el Kutasi Róbert öngyilkossága.  A 2014-es vb-re szerinte nincs esélyünk kijutni. Ahhoz kell még egy generáció. A FourFourTwo interjúja.

Csatárként egész életedben harcoltál a pályán a védőkkel. Hogyan tudtad meg pár éve, hogy egy sokkal komolyabb ellenféllel, a leukémiával kell megküzdened?
Egy rutinkivizsgáláson a vérképemmel nem stimmelt valami. Nem sokkal később egy öregfiúk meccsen egyszer csak azt éreztem, hogy nincs erő a lábamban. Visszamentem egy kontrollvizsgálatra és pár nap múlva hívtak, hogy nagy a baj, be kell feküdnöm a kórházba.
Ott derült ki, hogy mi is a bajod pontosan?
Igen, ott mondták, hogy leukémia, rögtön el is indították a kemoterápiás kezelést. Én még ott sem hittem el, hogy ekkora a baj. Bár egy nővér elszólta magát, hogy én hogyhogy a saját lábamon jöttem be, mert ilyen leletekkel már hozni szokták a betegeket. Ráadásul az első kemo nem segített, és a kezelőorvosnő rám is ripakodott, vegyem már végre tudomásul, hogy halálos betegségben szenvedek.
Szerencsére mégis volt megoldás.
A második kezelés nagyon kemény volt, de annak már lett eredménye. Azonban a teljes gyógyuláshoz csontvelő-átültetésre volt szükség, amelyre 2010 októberébenben került sor. A nővérem sejtjeit kaptam meg, megváltozott a vércsoportom is. A transzplantáció után öt héttel hazamehettem és száz napig steril környezetben kellett lennem. Senkinek nem kívánom azokat, amiket átéltem. Azóta viszont minden napot jobban értékelek. Az eredmények bíztatóak, de még sok gyógyszert szedek. Az orvosok szerint öt évnek kell eltelni, hogy kijelentsék, teljesen meggyógyultam. Ezért nem igazán örülnek neki, hogy egy nagy közösségben dolgozom, ráadásul hidegben, szélben, esőben is.
Ez pontosan milyen munkát jelent?
Nyáron kaptam egy lehetőséget a Fraditól, hogy vegyem át az U17-es focicsapatot, és irányítsam a 25-ös keret edzéseit. Ez minden napomat leköti.
Nem először ülsz kispadon. Edzői pályafutásod egyik legérdekesebb epizódja volt a Maldív-szigeteki afférod Kiss Lászlóval.
Nem szívesen beszélek róla...1996-ig kell visszamenni az időben, amikor még játékosként voltam kint, és Temesvári Miklós csapatában játszottam. A szintén ott edzősködő Kiss és Temesvári nem álltak szóba egymással, nekem viszont nagyon jó kapcsolatom volt akkor még Kiss Lászlóval. Mindketten örültünk, hogy a világ túlsó végén szabadnapjainkon magyarul beszélgethetünk valakivel. Kiss László hamarabb jött haza mint én és lenyilatkozta, hogy bajnok lett. Én erről nem tudtam, és mikor engem is megkérdeztek mi volt kint, elmondtam, és külön kiemeltettem, milyen sikert ért el a barátom azzal, hogy ezüstérmes lett. Amikor összefutottunk, itthon nekem esett, hogy miket nyilatkozom én az újságban, mert ő bajnok lett. Én csak annyit mondtam neki: Laci bá’, én ott voltam! Utána megsértődött, és megszűnt minden kapcsolatunk. Tizenkét év múlva, 2008-ban a Maldív-szigetekre szerződtem edzőnek, ő ismét ott dolgozott és mivel tudtam, hogy elkerülhetetlen a mindennapi találkozás, nyeltem egyet és elindultam felé, hogy üdvözlöm. De már messziről kézfenntartással jelezte, hogy nekünk nincs beszélnivalónk. Az első egymás elleni meccs után, mikor hívtak a sajtótájékoztatóra, jeleztem, hogy nem ülök egy asztalhoz olyan emberrel, aki nem fogadja a köszönésemet. Utána bevezették, hogy külön hallgatják meg az edzőket, amiért a többi edzőkolléga nagyon hálás volt nekem. Mindenki döbbenten nézte, hogy itt van két magyar, és úgy néznek át egymáson, mint az üvegen. Aztán két év után hazatértem, és pár hónap múlva jött a betegség.
Ami után viszont újra a futballban maradtál, így nyilván azt is látod, miben vagyunk lemaradva.
Legfontosabb az infrastruktúra, több létesítmény, pálya kell. Ebben még a Fradi is el van maradva, télen egy műfüves pálya jutott több mint tíz korosztályra. Márpedig Magyarországon novembertől márciusig szinte csak műfüvön vagy teremben lehet dolgozni. Nincsenek magyar példaképek sem, mint a mi időnkben, amikor ott voltak Nyilasiék, Törőcsikék. Talán most megmozdul valami, Dzsudzsák, Szalai és Bogdán sikerei láttán. Egyre kevesebb gyerek születik és míg a 60-70-es években mindenki focista akart lenni, ma ez már nem így van.
Erre rátesz egy lapáttal a bundaügy, ami odáig fajult, hogy Kutasi Róbert, a REAC klubigazgatója öngyilkosságot követett el. Jól ismerted?
Labdarugó pályafutásom után, az újságíró-válogatottban alakult ki jó barátság köztünk.  Nem voltunk ugyan napi kapcsolatban Robival, de teljesen ledöbbentem, mikor felhívtak és elmondták, mi történt. Nem akartam elhinni, mert nem olyan embernek hittem, aki erre képes lenne. Főleg családapaként. Igaz, megosztó személyiség volt mindig, de igazi bohém srác is, aki szerette az életet.
Eddig ugyan besültünk a próbálkozásokkal, de szerinted egy külföldi szakember ezen nem segíthetne? Másnak (görögök, oroszok) már sikerült.
Szerintem nem. Azzal nincs bajom, ha külföldi edzőt hoznak a nemzeti csapat élére, de akkor olyat hozzanak, aki edzőként már bizonyított. Nem pedig olyan korábbi neves játékosokat, akik a magyar válogatott kispadján tanulgatják az edzői szakmát, mint korábban Lothar Matthäus vagy Ervin Koeman. Egervári Sándor szerintem kihozta a maximumot az EB selejtezőkön a válogatottból, de azt is látnunk kell, hogy a mostani világranglista helyezésünk (37.) nem a realitást tükrözi. Lehet itt álmodozni, de ennél jobbak egyelőre nem leszünk.
Akkor a világbajnokságra sincs sok esély kijutni?
Nem sok... Van fantázia ebben a fiatal válogatottban, de nem szabad felesleges terhet rakni senkire. Látni kell, nehéz csoportba kerültünk, óriási bravúr lenne, ha a második helyre odaérnénk.
De azért még ugye nincs vége a dalnak?
Nincs, persze. Elindult az akadémiai képzés, az infrastruktúra is fejlődik. Szerintem kell még egy generáció, hogy versenyben legyünk a világgal.
Te kikre emlékszel szívesen ellenfélként és csapattársként?
Nekem nagyon nagy élmény és megtiszteltetés volt abban a diósgyőri csapatban játszani  a nyolcvanas években, ahol olyan legendás játékosok közé kerültem, mint Veréb Gyuri, Oláh Feri vagy Menyhárt Ernő. Volt olyan, mikor az olimpiai válogatottba kilenc játékost adott a Diósgyőr. Később, az első NB I-es meccsem pont a Fradi ellen volt, és sosem felejtem a Borostyán-Dzurják-Fekete csatársort. Már csak azért is, mert ők már nem élnek.
És a Fradi?
Na igen, az Üllői úton egy nagyon jó generáció jött össze, barátok voltunk a pályán és azon kívül is. Rendszeresen összejártunk, a törzsgárdát Zsiborás Gabi, Bánki Dodi, Kincses Sanyi, Topor Anti, Fischer Pali, Dukon Béci, Limperger Zsolt és Simon Tibi alkotta. Ellenfélként Garaba Imrére és Csuhaly Józsefre emlékszem a legélénkebben, ellenük nem szerettem játszani. Kemény védők voltak.
Hogy érzed, kimaradt valami a pályafutásodból?
Nézd, én egy kis faluból indultam, nagy hiányérzetem nem lehet. Már Diósgyőrben is mindig nagyközönség előtt játszottam, azzal pedig gyerekkori álmom is valóra vált, hogy a Fradiban focizhattam. Játszottam az olimpiai válogatottban, 2-1-re megvertük például a Real és Barca sztárokkal teletűzdelt spanyolokat, ahol gólt is szereztem. Egyedül talán egy dolog van, hogy hiába voltam gólkirály, nem sikerült bemutatkoznom a nagyválogatottban.
Van rá magyarázat?
Bertalannál ugyan már keretbe kerültem, sőt kispadra is ülhettem, de később, mikor toronymagasan vezettem a góllövőlistát, Mészöly Kálmánnál már szóba se kerültem. Nem tudom a pontos okokat, de rólam talán az terjedt el, hogy csak gólt tudok lőni, semmi mást. Én erre csak azt tudom mondani, hogy a futballt márpedig arra játsszák.
Vincze Szabolcs
 

Írhatnék sok mindenről.
Szólhatna ez a cikk a Videoton egyre magabiztosabb játékáról, a Ferencváros pécsi győzelméről vagy az Újpest újabb vereségéről. (Ez utóbbiról azért nem írok, mert fogadni mernék arra, hogy a liláknál lesz a következő edzőváltás. Akkor pedig majd lesz bőven írni való) Ám ez a cikk az MTK elhibázott – és akkor még finoman fogalmaztam – játékos politikájáról, és egy (két) piti kis bosszúról szól majd, amely majdnem tönkre tett egy utánpótlás válogatott futballistát.
Majd fél évvel ezelőtt a Hungária körúton egy emberként háborodtak fel, amikor leírtam, hogy egyik játékosukat, Kákonyi Dánielt megzsarolták. Az ultimátum lényege az volt, vagy aláírja az idén nyáron lejáró szerződésének meghosszabbítását, vagy nem játszik. Ám Kákonyi már menekülni akart az MTK-tól, így a szignózás elmaradt, Kákonyi pedig még edzésekre sem járhatott.
Amikor ez a blog jóvoltából napvilágra került, már másnap jött a helyreigazítási kérelem, sőt, Domonyai László még – persze ezt csak néhány játékos elmondásából tudom – még peren is gondolkozott, mondván, megsértettem a jó hírét. Persze a perből – legalábbis eddig – nem lett semmi, nyilván, mert az Újpest serdülőcsapatának edzőjéből lett MTK-s klubtulajdonos is tudta, minden leírt szó igaz volt.
Azért, hogy tisztára mossák a szennyest, még Kákonyival is aláirattatak egy nyilatkozatot, miszerint nem igaz, amit leírtam, igaz, szegény srácnak ez sem segített visszakerülni a csapatba. Egész ősszel egy percet sem játszott, mivel nem írta alá a szerződését. Arról nem is beszélve, hogy a középpályás két perccel állítólagos levelének megérkezése után két perccel hívott fel, és mondta el, miként is történt annak megírása. Kákonyi ma már máshol játszik, így nem fél elmondani az igazságot. De erre még két napot várni kell.
Mert ez az írás nem Kákonyiról, hanem a másik partvonalon kívülre került játékosról szól.A már említett cikkben ugyanis azt is leírtam, hogy Kákonyihoz hasonlóan Pátkai Mátét is ellehetetlenítették a kék-fehéreknél. A sztori ugyan az volt: a tehetséges középpályás szerződése idén nyáron lejárt volna, ám ő tavaly ezt nem akarta meghosszabbítani. Jött is a büntetés: Pátkai nemhogy nem játszott egyetlen percet sem az NBII-es MTK-ban – miközben az elmúlt évek NBI-es gárdájában az egyik legjobb volt – de még a csapattal sem edzhetett együtt. Több mint fél évig Kákonyival kettesben az MTK pályán, a kapu mögötti félköríves területen edzett Theodoru Vaszilisz irányításával.
„2003 óta vagyok az MTK-nál. Korosztályos bajnoki címeket, felnőtt bajnoki címet, Szuperkupát nyertem a csapattal. Nagyon sok sikernek voltam a részese, és nem gondolom, hogy ezért a klubért nem tettem semmit. Nyilván a klub is sokat tett értem, ez vitathatatlan, nagyon sokat kaptam a csapattól, és próbáltam minél többet visszaadni. Négy évig stabil játékosa voltam az NB I-es gárdának, játszottam száz élvonalbeli mérkőzést, emellett BL- és UEFA-kupa-selejtezőt. Nem gondolom, hogy egy játékos jövőjével így kellene foglalkozni, ahogy azt az esetemben tették. Nem vagyok link ember, sosem vettem félvállról a dolgokat, tiszta a lelkiismeretem. Úgy látszik, ez a hála. Sajnos nem minden olyan szép az MTK-nál, amilyennek kívülről tűnhet. Remélem azonban, hogy az én történetem, az, hogy mindezt elmeséltem, segít abban, hogy a jövőben más játékossal ne fordulhasson elő hasonló eset.” – mondta ezt decemberben Pátkai, aki hozzátette, Domonyai klubigazgató tulajdonos annyira „szívén viselte a sorsát”, hogy szeptember óta egy szót sem beszéltek egymással. (Tán nem véletlen, hogy nehéz eldönteni, Berki Krisztiánt utálják e jobban az Üllői úton, vagy Domonyai Lászlót a Hungária körúton)
A MTK vezetői a nyáron annyira a homokba dugták a fejüket, annyira ki akartak – már bocsánat a szóért – baszni Pátkaival, hogy nem engedték el Győrbe, pedig onnan több 40 millió forintot kaptak volna érte.
Szerencsére ez a gusztustalan viselkedés nem vezetett ahhoz, hogy egy tehetséges gyerek eltűnjön a magyar futball süllyesztőjében – hiszen a Győr a téli átigazolási időszakban újabb rohamot intézett a játékos megszerzéséért. Az MTK-nál pedig most már koránt sincs úgy tele a kassza, mint néhány éve, ráadásul a vezetők legalább belátták, ma már van olyan játékos, akit nem tudnak terrorizálni, így Pátkaiért most kaphatnak utoljára pénzt.
Az üzlet tehát nyélbe üttetett – az összeg persze titok – de Pátkai így is fél éves meccshiánnyal érkezett meg a zöld-fehérekhez.
Nos, most hétvégén láthattuk, hogy a játékos a téli alapozáson utolérte magát, a Győr pedig az ő mesterhármasával győzte le a Siófokot.
A még mindig csak 23 éves, utánpótlás válogatott játékos karrierje ismét felfelé ível, míg az MTK-nál még mindig nem veszik észre, hogyha még sokáig irányítja egy hozzá nem értő, ráadásul bosszúálló, haragból és dacból döntéseket hozó ember a klubot, akkor nem sok jó történik majd a Hungária körúton.

Fehér György

Felháborító, amit kitaláltak az MLSZ-ben. Kiadták a jelszót: Kuss legyen!

Központilag szabályozzák, mely médium munkatársai akkreditálhatnak a labdarúgó mérkőzésekre, kik ülhetnek le a sajtópáholyba, kik mehetnek és kérdezhetnek a sajtótájékoztatón.

Azaz befogják a pofánkat – már elnézést a kifejezésért.

Ezentúl nagyjából csak azok mehetnek be, akiket az MLSZ – és még csak nem is a mérkőzésnek otthont adó csapat vezetői – akarnak, és talán csak azt is kérdezhetik, amit a futball magyar urai akarnak.

És akkor részletek az új tervezetből:

„Az utasítás megalkotásának egyértelmű célja az, hogy a sportrendezvények speciális körülmények között történő megtekintése kizárólag a professzionális média képviselői számára váljon lehetővé. El kell érni azt, hogy az MLSZ sporteseményeinek megtekintése érdekében a sajtó képviselői közül csak azok a személyek kapjanak speciális jogokat biztosító akkreditációt, akik erre objektív okok alapján egyértelműen jogosultak. A média-akkreditáció módját és a sajtó működési területe pontos meghatározását a biztonsági tervben minden esetben rögzíteni kell. A sajtó munkatársai az MLSZ jelen utasításában nevesített versenyrendszereiben megrendezésre kerülő labdarúgó mérkőzésekre sajtóigazolvány (pl.: Magyar Sportújságírók Szövetségének tagsági igazolványa), az azt megerősítő akkreditációval, illetve az azonosíthatóságukat biztosító belépőjegy, illetve egyéb, a belépésre jogosító igazolással léphetnek be. A sajtóhelyre, a televíziós és rádiós kommentárok helyére, a sajtótájékoztató helyszínére csak akkreditáció útján lehet belépési jogot szerezni”

Halkan jegyzem meg, 1994 óta jelennek meg cikkeim különböző újságokban, voltam külsős munkatárs és sportrovat-vezető, jelenleg vezető szerkesztőként dolgozom a Budapesti Újságnál. Publikáltam a karácsony előtt megjelenő Sportévkönyvekben, és öt könyv megírásában működtem közre.

ÉS NEM VAGYOK TAGJA EGYETELEN SZÖVETSÉGNEK VAGY SZERVEZETNEK, SŐT NINCS SAJTÓIGAZOLVÁNYOM SEM!

Ezek szerint én a jövőben nem akkreditáltathatom magam a futballmérkőzésekre?

De nézzük tovább:
„A sportszervezet felelőssége, hogy csak és kizárólag a professzionális média munkatársainak adjon akkreditációt (nyomtatott sajtó, rádió, televízió, internet média). Az internetes média vonatkozásában csak azon honlapok munkatársai kaphatnak akkreditációt, amelyek a sportszervezet vagy a sportszövetség által meghatározott kritériumoknak megfelelnek. Az internetes sajtótermékek akkreditálása során az alábbi kritériumokat kell figyelembe venni. Az AIPS ajánlása alapján csak olyan internetes sajtótermék képviselője kapjon akkreditációt, amely: legalább két éve működik (amennyiben ezt nem teljesíti, külön írásos bemutatkozásra van szükség), része egy ismert, közismert médiavállalkozásnak, az a személy, aki szerkesztőként végleges publikációs tevékenységet folytat, hivatásos újságíró, illetve az oldal látogatottsága eléri a Magyarországon ismert napilapos példányszámokat.
Ideális esetben ezek együttes teljesülése garantálhatja egy honlap számára a hivatalosan elfogadott státuszt. Az eseti elbírálásnál mindenképen szükséges a felsorolt kritériumok többségének figyelembevétele. Meg kell tagadni az akkreditációt a nem professzionális médiumtól, valamint a szurkolói csoportok honlapját működtető személyektől. Az egyes szurkolói csoportok, magán honlapok, médiumhoz nem kötődő blogok munkatársai, tulajdonosai nem minősülnek a sajtó munkatársainak, részükre akkreditációt nem lehet adni, munkavégzésük a sajtó részére elkülönített helységben nem biztosítható."

Szép hosszú lista, nézzük sorban.

Bár ez egy fociblog, a munkahelyemen természetesen nem csak futballról írok, és ezekben az esetekben sok furcsa dologgal találkoztam. A Tennis Classics nevű rendezvény elmúlt négy évében olyan nyomtatott médiumok képviselői lakmároztak a Kempinskiben megtartott sajtótájékoztató utáni vacsorán, akik kis túlzással még teniszmeccset sem láttak élőben, nemhogy írtak volna róla.

Lefordítva ezt a futballra: a jövőben a Kutyák és macskák című újság képviselője – ugye tudjuk, hogy ez a médium a Sztárom a párom című filmben szerepel – kaphat akkreditációt egy bajnoki meccsre, de a mifocink.blog.hu munkatársa nem, mert magánblog?

De hisz nem is az, mivel a Fehér Média kft üzemelteti.

Kérdés, ismeri-e valaki ezt a céget – hiszen mint a passzusból megtudtuk, olyan weblapok, amelyeket médiumhoz nem lehet kötni, nem kaphatnak akkredet.

Igen ám, de az én cégem tartalomszolgáltatói szerződésben áll egy olyan újsággal, amely 606 ezer példányszámban jelenik meg Budapesten. Tehát a cégem, amelyik működteti a blogot, kapcsolatban áll egy ismert médiummal, még ha a blogom nem is.

És mi van akkor, ha én mint a Budapesti Újság szerkesztője kérdek akkredet?

Ebben az esetben a blogomon nem írhatom le, mi történt a meccsen, a sajtópáholyban, a sajtótájékoztatón vagy épp a folyosón?

Ha én ott kérdezek valamit, azt sem publikálhatom a blogomon?

„Az egyes szurkolói csoportok, magán honlapok, médiumhoz nem kötődő blogok munkatársai, tulajdonosai nem minősülnek a sajtó munkatársainak.”

Hát ezért talán még bocsánatkérést is követelhetnék, ugyanis ez a hátrányos megkülönböztetés tipikus esete, ráadásul már elnézést, de én kifejezetten a sajtó munkatársának érzem magamat, hiszen bármilyen hihetetlen is, de ebből élek. És mint mondtam, a blog nem, de a blogot üzemeltető, hírügynökségi tevékenységgel foglalkozó cég köthető egy ismert médiumhoz.

Van viszont olyan, hogy nem én, hanem egy gyakorlaton lévő kolléga megy ki a mérkőzésre? Kérdésem, ha ő - bár még be sem fejezte az újságíró iskolát, és csak a kötelező gyakorlatát tölti - a Budapesti Újság képviseletében megy ki egy mérkőzésre, akkor a sajtó munkatársa, ha viszont a blog képviseletében megy ki egy meccsre, akkor nem az?

Ráadásul ne felejtsük el, hogy bármely blogon leírtakat lehet perelni – ki nem találják, de sajtóper keretében. Ebben az esetben ugyanis a sajtó munkatársának számít a szerző.
Persze, ezzel még egyáltalán nincs vége.

Csak olyan internetes médium képviselője kaphat akkredet, amely legalább két éve működik, és amelynek látogatottsága eléri az országos napilapok látogatottságát. Na hát ez a vicc kategória.Ma Magyarországon azért nem sok weblap tud vetekedni az NSO, a Pepsifoci, az NB1.hu, az origo vagy épp az index látogatottságával.
Azaz a többiek ki vannak zárva.
Vagy mégsem?
Volt olyan nap, amikor ezt a blogot 15 ezren látogatták meg – köszönet érte az MTK vezetőinek – és volt olyan, amikor összesen tizenketten.
Melyik adat a mérvadó?
A két éves kritériummal kiegészülve pedig már eleve halálra ítélnek olyan vállalkozásokat, melyek elindításán épp most gondolkozik valaki. Mert ha ezen weblapok munkatársai két évig nem mehetnek meccsre, minden bizonnyal sosem érik majd el az országos weblapok látogatottságát.
Persze, bárhogy csűrjük-csavarjuk a dolgokat, ez az új tervezet semmi másra nem jó, csakhogy – bocsánat – a futball vezetői kiadják a parancsot: KUSS LEGYEN.
Arra nem gondolnak, hogy így sokkal rosszabbul járnak.
A Sport pluszban minden évben nekem jutott az a hálátlan feladat, hogy megszólaltassam az osztályzatok alapján a bajnokság legrosszabb játékosát. Volt, aki inkább a hallgatásba burkolózott, nem állt velem szóba. Ebben az esetben születtek a legkellemetlenebb cikkek, hiszen így csak a statisztikákra, és a saját gondolataimra támaszkodhattam. Egyszer Herczeg Miklós lett a legrosszabb, ám nem akart nyilatkozni. Három nap múlva felháborodva hívott a cikk miatt, ám mondtam neki, tán nem lett volna olyan negatív hangvételű az írás, ha a felvetéseimre válaszolt volna. Ám ő nem így tett, így csak a felvetéseim jelentek meg.
Nos, az MLSZ pont ebbe a helyzetbe sodorja magát.
Mert azt senki ne gondolja, hogy ezek után megszűnnek majd a blogok, vagy épp nem jelennek meg majd olyan írások, amelyeket ők nem szeretnének.
Tudjuk, hogy a szabadság egyik hátulütője, hogy olyan dolgok is megjelennek, amelyeket nem mindenki akar elolvasni. Olyan dolgok is napvilágra kerülnek, melyeket egyesek inkább eltitkolnának.
De….
Tisztelt MLSZ vezetők: a kommunizmusban lehetett megmondani az embereknek, miről írhatnak és miről nem, abban a korban lehetett megszabni, hogy indul-e új újság, vagy sem.
De az a korszak már nagyon rég megbukott. 

Fehér György

Hihetetlen, de Rajczi meg van sértődve, mert hétvégén kiállították.
A Siófok elleni mérkőzésen ugyanis lekönyökölte az ellenfelét.
Legalábbis a játékvezető szerint.
Rajczi szerint természetesen nem így történt.
Egy állítás – egy tagadás.
De mi az igazság?
Nos, azért szerencsére van videofelvétel, ami perdöntő is lehet.
Bevallom, legalább tízszer megnéztem, mert kicsit messze van az eset a kameraállástól.
Rajczi mozdulatát nem is lehet pontosan kivenni.
Épp ezért én inkább a védő mozgását kezdtem el figyelni. Azon pedig egyértelműen látszik a könyöklés.
Egyértelműen látszik, hogy a védő feje már a levegőben hátrabicsaklik, és nem az történik, hogy a földre érkezés után a játékos elgondolkozik azon, szimuláljon-e vagy sem.
Egyértelműen látszik, hogy a védő már nem is a lábára érkezik a földre, hanem leesik.
Ha ehhez hozzávesszük, hogy a játékos arca vérzik...nos akkor – hogy a szóhasználatnál maradjunk – vérlázító, hogy Rajczi világgá kürtölte, a játékvezető bocsánatkérésére vágyik.
Sokkal inkább az kellene, hogy Rajczi kérjen bocsánatot mindenkitől.
Na és persze akkora felületen, mint amekkorán két napja „sírja el” bánatát. 

Fehér György

A csatár kiállítása 0:57-nél látható

Győrben olyan eszközhöz nyúltak, amely eddig ismeretlen volt a magyar labdarúgásban – vagy legalábbis nem sokszor találkoztunk vele.
A bajnoki címről álmodozó, és jelenleg a tabella második fokán álló csapattól elküldték Csertői Aurél vezetőedzőt. A bűne az volt, hogy míg a Magyar Kupából szinte már ki is esett a csapatával – az első mérkőzésen 5-1-re kaptak ki a Videotontól – a bajnokság nyitó fordulójában pedig 1-1- es döntetlent ért el Szombathelyen. Ezzel a Debrecen meglépett előlük a tabellán, míg a Videoton győzelmével már csak két pontra van a győriektől.
A klub vezetése ebből a két eredményből pedig azt szűrte le, hogy nem sikerült jól a felkészülés.
Jó-jó, azért voltak már intő jelek: a gárda az alapozás alatt nyolc edzőmeccset játszott, melyből csupán egyszer nyert, és ötször vereséget szenvedett. Igaz, aki ezt hozná fel indokként, annak kapásból válaszolnám a honi edzők és klubvezetők kedvenc mondatát, mely szerint a felkészülési meccseken nem az eredmény a fontos.
Visszatérve Csertőihez, most már sosem derül ki, hogy vele bajnok lenne, vagy épp a dobogón végezne-e a Győr. A vezetők döntésének helyességet pedig majd az idő, pontosabban az elkövetkezendő három hónap dönti el.
Érdekes vagy mondjuk úgy, szokatlan edzőváltás ez, de nem mondanám azt, hogy rossz döntés. Mert abban igaza van a tulajnak, ha ő úgy látja, hogy váltani kell, akkor inkább most váltson, mintsem akkor, amikor már nincs esélye a gárdának az éremszerzésre.
Nem lennék viszont az a tréner, aki leül majd Csertő helyére – tipikusan magyar történet, hogy az első számú jelölt pont az a Pintér Attila, akit Csertői váltott szinte napra pontosan egy évvel ezelőtt – abban az esetben, ha a Győr nem lesz bajnok, vagy épp dobogós.
Akkor ugyanis senki nem mossa majd le erről az edzőről, hogy lerombolta azt, amit Csertői felépített.

Fehér György

Érdekes ez a Tököli eset.
A csatár minden kétséget kizáróan a honi élvonal egyik legjobb támadója – még 35 évesen is. Az is tény azonban, hogy csak itthon nagy király, külföldön semmit nem tudott felmutatni. Egyik csapatába sem jutott nagyon szóhoz, ha pályára is lépett, abban nem volt sok köszönet.
Na de most nem erről akartam írni, mert ez már történelem.
Szóval Tököli tavaly nagyszerű idényt produkált Kecskeméten, még a válogatottba is bekerült. Dörzsölték is a tenyerüket a lila-fehér szurkolók a nyáron, mondván most még jobb év jöhet, mint volt a tavalyi.
Aztán valami furcsa dolog történt, Tökölit például furcsa sérülés támadta meg. Olyan, ami miatt nem tudott játszani a klub történetének első nemzetközi kupameccsén. A sérülés aztán rendbe jött, ám a támadó mégsem tért vissza a csapatba. Azt mondta, Kecskeméten már nem tud játszani, így arra kérte a tulajdonost, távozhasson a csapattól.
Tököli így meg sem állt Zalaegerszegig ahol….
Ahol finoman fogalmazva sem váltotta meg a világot, jól lehet, a mostani ZTE-nek nála sokkal jobb csapata sem tudna segíteni.
Távozása körül nagy csend volt, senki nem mondott semmit, de azért árulkodó jelek voltak. Tököli ugyanis ismét tud játszani Kecskeméten, már elhárultak azok az akadályok, melyek ősszel még fennálltak.
Na, nem kell sokat gondolkozni, melyek is voltak ezek: akkor ugyanis még Szivics volt a csapat edzője, most pedig már nem ő az. Töki pedig kapva kapott az alkalmon, és a téli szünetben visszatért Kecskemétre – belátta, hogy a ZTE-nek ő már semmit nem adhat – és hogy milyen jól tette, azt bizonyítja, hogy a lilák az ő találatával győzték le a Diósgyőrt.
Jó, persze, egy büntetőt talán más is értékesíthetett volna, de jelzés értékű, hogy a 11 másodpercben megítélt – olyat is ritkán lát az ember, hogy egy csapat a középkezdés után tud büntetőt érően szabálytalankodni – 11-eshez ő állt oda.
Kérdés, mikor jön az újabb olyan akadály, ami Tökölit megakadályozza abban, hogy pályára lépjen abban a csapatban, ahova most látványosan visszafogadták.

Fehér György

„Fehér úr, szedje már össze magát egy kicsit” – mondtad nekem 1995 nyarán, amikor pályakezdő külsős munkatársként a Sport Pluszhoz kerültem. Persze, sosem szidtál, sokkal inkább segítettél megtanulni ezt a szakmát.
Már a REAC-nál dolgoztál, de rendszeresen visszajártál az Angol utcai szerkesztőségbe, és mindig lehetett tőled kérdezni. Klubvezetőként is az újságírók kedvében jártál. Sosem felejtem, amikor azt mondtad, „Gyurikám, neked ide nem kell bejelentkezni, te hozzánk bármikor jöhetsz.”
Két napja azt írtam ezen az oldalon, hogy a fogadási csalás a REAC halálát jelentheti. Akkor arra gondoltam, Forgács József tulajdonos mondja azt, neki ebből elege van, így nem támogatja tovább a csapatot. Aztán tegnap olvastam a Sportban, hogy bár szembeköpték a játékosok, kitart a REAC mellett.
Hallottam, persze hogy hallottam, amikor csütörtökön azt nyilatkoztad, ezzel a botránnyal vége az életednek, de bevallom, én nem vettem ezt szó szerint.
Pénteken tudtam meg, mit történt. Percekig meg sem tudtam szólalni, el sem hittem, hogy leugrottál egy zuglói ház tetejéről.
Még most sem hiszem el.
Kutasi Robi....nyugodj békében.

Fehér György

Többen mondták, hogy túl negatív cikkeket írok.
Hát, írnék én pozitív anyagot például a tegnapi válogatott meccsről – csak nem tudok.
De tudják mit….megpróbálok.

Félreteszem, hogy meccs irama olyan volt, hogy talán még az is elaludt rajta, aki a helyszínen nézte meg.
Félreteszem, hogy csapatunk legjobbja a kapus, Bogdán Ádám volt, aki ha nem véd szenzációsan, akkor bizony nagyon kikapunk a jelenleg nálunk kevesebbre taksált bolgár válogatottól.
Na, vissza az eredeti elképzeléshez, azaz nézzük a pozitívumokat.
A tél után jött hirtelen tavasz, a jól megválasztott helyszín tetszett a szurkolóknak, akik több mint 14 ezren mentek ki az ETO Parkba.
A szervezők is kedveskedtek a nézőknek, és ebben a nehéz gazdasági helyzetben bizony alaposan meg kell becsülni azt a sok ingyen sült kolbászt és meleg teát, amit szétosztottak.
És akkor a csapatról: már ezen a helyen is megkövettem Bogdán Ádámot, amikor levettem róla a keresztvizet egyik bakija után, most ismét meghajlok előtte….Fantasztikusan védett.
Dzsudzsák Balázs sem okozott csalódást, centerezései életveszélyesek voltak…kér, hogy nem használtuk ki őket.
Szalay Ádám klubcsapata után a válogatottba is góllal tért vissza, és bár még nincs csúcsformában, azért tízszer, százszor is megnéznénk az a szögletzászlóval eljátszott gitárszólót.
De a legnagyobb pozitívumot a mérkőzés után történtekről tudom leírni. A játékosok most ugyanis bevallották, hogy nagyon rosszul játszottak, beláttak, hogy ez a jövőben nemhogy a vb selejtezőkre, de a szurkolók megtartására is kevés lesz. Nem bújtak különböző idnokok, mondvacsinált ürügyek mögé – csak belátták, hogy több kell.
És bizony ez az első lépés a fejlődésben…

Fehér György

Nem tudom, mi járhat most Forgács József fejében, de....
Néhány évvel ezelőtt közreműködhettem a REAC Sztory című könyv megírásában, és akkor volt szerencsém személyesen is megismerni a XV. kerületi klub tulajdonosát. Bevallom, kevés ilyen korrekt emberről tudok a magyar futballban.
Nem ígér sokat, de amit megígér, azt odaadja.
Mindig, időben.
Elfogadta, hogy a gárda nem olyan erős, hogy stabil NBI-es csapat legyen, és a kiesés után, a másodosztályban is kiállt mellette. Emellett odafigyelt, hogy mindig feltörekvő, fiatal és tehetséges edzője legyen a csapatnak. Törekedett arra, hogy egy szerethető, családi csapatot hozzon létre, melyben arra méltó játékosok szerepelnek.
Elgondolni sem tudom, mi járhatott akkor a fejében, amikor két hete kiderült, egyik játékosa elcsalta a meccset.
„Nem tudok napirendre térni az események felett, nem tudtam feldolgozni a történteket Huszonkét éve dolgozom a labdarúgásban, időt és pénzt nem kímélve tettem a dolgom. Most csak kérdések dübörögnek a fejemben. Például az, hogy mire is ment el az elmúlt két évtized... Ezért dolgoztunk? Nem gondoltam volna, hogy egyszer mi is belekerülünk. Világéletemben a tiszta sportért dolgoztam, csak erre áldoztam. Tényleg nem tudom, most mit tegyek. Tanácstalan vagyok. Abban sem vagyok biztos, hogy érdemes volt-e annyi energiát fektetnem a labdarúgásba." -  – jelentette ki a klubtulajdonos a Nemzeti Sport február 17-i számában.
Ám ennél sokkal rosszabb perceket élhet át ma.
Délelőtt ugyanis a REAC hat jelenlegi, illetve korábbi játékosát állították elő a nyomozók a fogadási botránnyal kapcsolatban.
Félő, hogy a tulajdonos egyszer csak azt mondja: neki elege van mindenből. Nem csinálja tovább, nem ad több milliót a sajátjából
„A REAC addig létezik, ameddig ő finanszírozza. Ha befejezi, mindennek vége." - mondta ezzel kapcsolatban Kutasi Róbert klubigazgató, aki 11 éve dolgozik a palotai klubbért.
Bevallom, én drukkolok a csapatnak, hogy túlélje történelme talán legmélyebb krízisét.
Drukkolok Forgács Józsefnek, hogy túltegye magát a megrázkódtatáson.
Drukkolok Kutasi Róbertnek, hogy olyan játékosokat tudjon a csapathoz csábítani, akiknek büszkeség ebben a klubban játszani.
És drukkolok azért, hogy ezek a Mocskos Csalók megkapják méltó büntetésüket, soha többé ne mehessenek futballpályára.
És drukkolok annak, hogy tettük ne a REAC végzete legyen.
Fehér György