Óriásit nőtt a szememben Gyepes Gábor.
És itt most nem a futballtudásáról – azt én csak, mint szurkoló tudnám megítélni, de mivel lényegében 5 éve nem láttam játszani, inkább hagyjuk – hanem a futball iránti alázatáról beszélek.
Arról az alázatról, ami elengedhetetlen a labdarúgásban.
Arról az alázatról, ami annyi, de annyi magyar játékosban nincs meg.
Arról az alázatról, ami – mint kiderült – megvan Gyepes Gáborban.
Arról az alázatról, amellyel most Gyepes példát mutatott a sok önjelölt magyar sztárocskának, tehetségnek, vagy a futottam még kategóriába tartozó – de önmagukról sokkal többet gondoló - játékosoknak. (A magyar futball egyik legnagyobb betegsége, hogy számos ilyen, utóbbi kategóriás focista játszik az NBI-ben.)
Bevallom, nem néztem utána, hogy Gyepes mennyit játszott az elmúlt időben, emlékeim szerint nem sokat. Hol az egyik, hol a másik brit csapatba nem fért be. A játékos gyorsan rájött, hogy játék nélkül nem fog új csapatot találni magának külföldön, így a hazatérés mellett döntött. Természetes, hogy a Fradinál jelentkezett, ám meglepő módon a zöld-fehéreknél szakmai indokokra hivatkozva nem tartottak rá igényt. Ez már magában is érdekes, mert személy szerint én nem tartom olyan acélosnak a Fradi védelmét, hogy oda ne fért volna el/be egy Gyepes szintű játékos, de hagyjuk is ezt.
Gyepes kedvét nem szegte a ferencvárosi elutasítás, vette a kalapját, és pár kerülettel odább, a Vasasnál jelentkezett edzésre. Igen ám, de a Vasas tartozásai miatt nem igazolhatott új játékost, így Gyepesnek nem maradt már, minthogy együtt tréningezzen a játékosokkal, de a bajnoki mérkőzéseket – vagy mondjuk úgy, a Vasas szenvedését – a lelátóról nézhette.
A héten aztán az MLSZ feloldotta a tiltást, a Vasas pedig meg is egyezett Gyepessel.
És itt jön az, amit az elején kiemeltem.
Gyepes, hét-nyolc évi légióskodás után nem állt elő hatalmas igényekkel. Pontosan tudja, ez a néhány forduló, ami még hátravan az idei bajnokságból, csak az ő érdekeit szolgálja.
Bruttó 100 ezer forint.
Ennyit kért a klub vezetőitől a játékos.
Bruttó 100 ezer forintot, ami, megkockáztatom, még a benzinköltségét sem fedezi.
Aminél – nem ledegradálva őket – talán még a takarító személyzet is többet keres a Fáy utcában.
Persze, Gyepes is részesül abban a prémiumban, ami bennmaradás esetén üti a vasasos játékosok markát.
Ez az összeg egymillió forint.
Sok olyan játékos van a magyar NBI-ben, aki ennél havonta többet keres úgy, hogy még negyed annyit nem tett le az asztalra, mint Gyepes. (Mert azért ne feledjük, ő egy, a mostaninál sokkal jobb Fradi meghatározó játékosa volt, aki rendszeresen pályára lépett a válogatottban.)
Hogy a Vasas jót húzott-e Gyepessel, az csak a következő fordulókban derül ki, nyilván, ha az általa irányított védelem kevesebb gólt kap majd, mint eddig, és a csapat bennmarad az első osztályban, akkor igen.
Ha pedig kiesik – nos, akkor minden valószínűség szerint Gyepes nélkül is kiesett volna.
Bruttó 100 ezer forint.
Ezzel Gyepes a legrosszabbul kereső NBI-es játékos lett.
De emberségben és alázatban a legnagyobb.
Fehér György
