Előre bocsájtom, nem vagyok Honvéd drukker.
Ám a csapat mai teljesítményen előtt meg kell emelnem a kalapom.
Bevallom, azt elmúlt hetekben – amióta biztossá vált, hogy a Győr kizárásával a negyedik helyezett is indulhat az Európa Ligában – azt éreztem, hogy a csapatok nagyon vigyáznak arra, nehogy ők legyenek a „szerencsések”, akik már nyár közben tétmeccset játszanak.
A Kecskeméten éreztem azt, hogy nem élnék meg tragédiaként, hogy negyedikek lennének, na meg a Diósgyőrön, ám ott Szentes Lázár ismét bizonyította „edzői kvalitásait”.
A Honvéd viszont egymás után veszítette el a meccseit – ám mivel ellenfeleik is így tettek, nem tudtak elmozdulni a negyedik helyről.
Valljuk be, ha most Pécsett is veszített volna a Honvéd, senki nem lepődött volna meg. És akkor az FTC-t legyőző Paks várhatta volna a sorsolást.
Ám a Honvéd nyert Pécsett, még hozzá nem is akár hogyan.
A piros-feketék 4-3-ra győzték le a baranyai csapatot úgy, hogy háromszor is hátrányba kerület, de mindháromszor egyenlíteni tudott, sőt, Faggyas Milán a 61. percben a győzelmet jelentő negyedik gólt is megszerezte.
A Honvéd megtehetett volna, hogy hagyja az egészet a fenébe, hogy játszik egy döntetlent, vagy esetleg vereséget szenved, hiszen így a játékosok valamivel hosszabb pihenőt kaptak volna, ráadásul nem kellene nyáron ismeretlen tájakra utazni egy halom pénzért.
Ám a honvéd játékosok most megmutatták, tudnak becsülettel küzdeni, tudnak úgy hajtani, hogy nem érheti őket semmilyen vád.
És ez a viselkedés a magyar labdarúgás mai helyzetét tekintve elismerésre méltó.
Fehér György
