mifocink

Kedves olvasók!

Biztosan láttátok, hogy ez az oldal jó ideje nem frissült. Ennek oka, hogy szeptember óta új oldal üzemel, és bár ezt itt is leírtam egy párszor, lehet, hogy van, aki még nem tudja.

A magyar futball híreit, összefonódásait, kapcsolatait és az én véleményemet az egészről a továbbiakban a

www.mifocink.com

oldalon éritek el.

Két helye új oldal indult azoknak, akik nemcsak futballt szeretnének olvasni. Mivel úgy gondoltam, az nso-n kívül nincs még egy olyan hely, ahol a többi sportág magyar szereplőiről olvashattok, elindult a

www.misportunk.com

Az oldal még kissé kezdetleges, de folyamatosan fejlesztjük, és reméljük, rövid időn belül az egyik vezető sportoldal lehet.

Köszönöm, hogy eddig itt olvastatok, és remélem, nem pártoltok el tőlem a jövőben sem.

Fehér György

Sokan, sok elképzeléssel előálltak már azzal kapcsolatban, hogy lehetett válogatott az „örök tizedik” Haladás két védője, Guzmics Richárd és Devecseri Szilárd. Most a mifocink.com felfed egy eddig elő nem citált kapcsolatot a Haladás és Egervári között.

Lothar Matthäus óta tudjuk, ebben az országban bárki lehet válogatott, akinek jó menedzsere van, na meg aki meg tud egyezni a kapitánnyal. A derék német kipróbált több mint nyolcvan játékost, volt nála középhátvéd Vincze Ottó, de a bundabotrányba keveredett Kapcsos Vincze is neki köszönheti, hogy egyszer életében felvehette a nemzeti mezt. Mondjuk, az ő szerepeltetésénél nagyobb vicc, hogy mindezt egy amerikai egyetem „hátsó füvesén”, Antigua és Barbuda ellen tehette ezt meg.

Na de vissza Egervárihoz, Guzmicshoz és Devecserihez.
A volt kapitány és a két védő között különös kapcsolat áll fenn.
Egy kapcsolat, melynek mozgatórúgója egy harmadik személy, na és egy másik klub.

Guzmics és Devecseri ugyebár a Haladás labdarúgója.
Annak a Haladásnak, melynek egyik tulajdonosa a volt válogatott játékos, Halmai Gábor.
És itt jön a képbe egy eddig meg nem nevezett futballklub, egy szóba sem került város, Pomáz.

A Pest-megyei város ugyanis nem csak azzal kapcsolódik a közelmúlt magyar válogatottjához, hogy a volt szövetségi kapitány itt lakik, hanem azzal is, hogy itt működtetti immár évek óta a nevével fémjelzett focisulit.

Nem fogják kitalálni, milyen néven:
Egervári-Halmai Focisuli SE.

Ezen utánpótlás-nevelő klub tulajdonosa ugyanis Egervári Sándor és Halmai Gábor (és Petroff Miklós), technikai vezetője pedig Halmai Anita. Így persze nem volt nehéz „nem észrevenni” a Haladásban pallérozódó két védőt, akik nyilván jobban eladhatóak lesznek egy-két válogatottsággal a hátuk mögött.

És hogy mennyire nem lövünk mellé ezzel a felvetéssel, azt bizonyítja, Guzmics Richárd iránt a romániai, ellenfélnek adott gólpassz után rögtön nagyobb lett az érdeklődés – legalábbis az NS. szerint. Napilapunk ugyanis néhány nappal a magyar futball egyik leggyászosabb idegenbeli szereplése után már arról számolt be, hogy az izraeli Beitar Jeruzsálem szeretné soraiban tudni Guzmicsot.

Persze nem tudjuk, ez mennyire volt valós érdeklődés, és mennyire a honi sajtóban elterjedt „fizetett hirdetés”, tény, Guzmics azóta sem költözött Izraelbe.
Mint ahogy valószínűsíthető az is, hogyha valóban nemzetközileg ismert szakember veszi át a válogatott vezetését, akkor e két játékos a nemzeti csapat közelébe sem kerül többet.

Olvasd te is a mifocink.com oldalt, ahol saját cikkek mellett napi 4-5, a magyar futballal kapcsolatos hírt is találsz.

Fehér György

Kicsit eltévedt az MLSZ. Elkezdte árulni az Andorra elleni világbajnoki selejtezőre a belépőket. A legolcsóbb jegy 3000 forint, de van belépő 5000-6000, sőt, 8000 forintért is. Ki fog ennyiért kimenni a meccsre? Szerintem, legyen bármi is az eredmény Hollandiában, ingyenesnek kellene lenni a belépésnek. Nézzük, hogy miért?

Andorra ellen játsszuk az utolsó vb-selejtezőt.
Akár fontos meccs is lehet – igaz, ehhez bravúr kell Hollandiában.
De akár teljesen lényegtelen meccs is lehet – a papírforma ezt jósolja.

De nézzük az első esetet: valami csoda folytán legyőzzük Hollandiát, Hollandiában. Ekkor az elmúlt évtized legfontosabb meccse lesz az Andorra elleni, hiszen ettől függ majd a pótselejtezős részvételünk. (Akkor is így lesz, ha kikapunk Hollandiában, de az észtek legyőzik Romániát Romániában).

Ekkor az lenne a cél, hogy minél többen legyenek a stadionban – nyilván egyébként ebben az esetben telt ház lenne. De ebben az esetben a szurkolók felé is gesztus lenne – azok felé a szurkolók felé, akik elkísérték a csapatot Romániába, akik a szégyen után kimentek az észtek ellen is, és buzdították a csapatot – , hogy ingyen mehetnek ki a meccsre. Azt hiszem, ezt igazán megérdemelnék a drukkerek. Erre kiadja az MLSZ 3000-5000-6000 és 8000 forintért a belépőket.

Nézzük a második esetet, és a papírforma szerint kikapunk Hollandiában.
Ekkor teljesen lényegtelenné válik a mérkőzés, pontosabban akkor van lényege, ha az észtek megverik ugyanazon a napon Romániát. De, ha mi kikapunk Hollandiában, akkor nagy valószínűséggel bántóan üres lelátók elé fognak kifutni az „aranylábú fiúk” Andorra ellen.

Akkor tényleg csak akkor lesznek szurkolók a meccsen, ha az MLSZ ingyen engedi be őket a stadionba.
És akkor sem garantált, hogy sokan elmennek.

Olvasd te is a mifocink.com oldalt, ahol saját cikkek mellett napi 4-5, a magyar futballal kapcsolatos hírt is találsz.

Fehér György

Valamilyen oknál fogva a TV2 Berki Krisztiánból próbál sztárt, celebet faragni, ezért nincs olyan hét, amikor a Ferencvárostól és Vácról is botrányos körülmények, és milliós hiányt hátrahagyva távozó Berki ne jelenne meg a képernyőn. Tegnap ennek volt pozitív hozadéka is: végre elmondta, hogy össze-vissza hazudozik.


Vajon mit gyakorolt Berki, amikor nőnek öltözött?

Az egyik, „ismert emberek” mindennapjait bemutató műsor után – ahol még véletlenül sem mutatták például azt, amint Berki átveszi a 42,5 milliós fizetési meghagyást, amit a bíróság ítélt meg John Marshallnak, mert Berki „elcsente” ezt a pénzt a váci focicsapat kasszájából – tegnap egy másik tv műsorban is feltűnt a cserék cseréjéből klubvezetővé majd nem is tudom mivé lett Berki.

De a tegnapi, „ismert emberek” és párjuk csatározásának hatalmas pozitívuma volt. Az egyik játéknál az volt a kérdés, ki hazudik többet, Berki vagy barátnője. Mindketten azt mondták, hogy Berki, mire a műsorvezető megkérdezte, miben szokott hazudni, mire a válasz a következő volt.
„Otthon nem szoktam. Mivel az élet többi területén gyakran élek a hazugság lehetőségével, otthon tényleg nem hazudok”

Sajnos, a műsorvezető nem „ütötte le a magas labdát”, nem kérdezett tovább, így nem tudhattuk meg, vajon az élet mely területein, mikor és legfőképpen miért hazudozik Berki, de az igazságot nagyjából mindenki ismeri.

A „nagyszerű műsorban” aztán Berkit még beöltöztették nőnek, igazán „jól” nézett ki. Sokan drukkolnak Berkinek, hogy kerülhet még olyan élethelyzetbe, ahol ezt nagyon fogják értékelni:

És a műsorszám:

Olvasd te is a mifocink.com oldalt, ahol saját cikkek mellett napi 4-5, a magyar futballal kapcsolatos hírt is találsz.

Fehér György

Érdekes üzenetet kaptam tegnap. Az üzenet az egyik, bundabotrányba keveredett játékos Facebook oldaláról érkezett. Hogy fenyegetés, vagy „baráti üdvözlet”? Mindenki döntse el maga….

P. Szabolcs legutóbb a Siófokban szerepelt, korábban megfordult a Vasasban, a Diósgyőrben, az MTK-ban a BKV Előrében és az Integrál DAC-ban is.

P. Szabolcs egyike azon futballistáknak, akiket a Központi Nyomozó Főügyészség gazdálkodó szervezettel szembeni kötelezettségszegéssel gyanúsított meg a Ferencváros-Siófok mérkőzéssel kapcsolatban. A vád szerint három másik társával együtt 20 ezer eurót kapott azért, hogy megfelelő eredmény szülessen a mérkőzésen.

P. Szabolcs egyike azon futballistáknak, akik Magyarországon nem játszhatnak, hiszen az MLSZ felfüggesztette játékjogukat, akik ellen büntetőeljárás folyik.

P. Szabolcs egyike azon futballistáknak, akiket a tiltás nem nagyon érdekel, akik több ezer eurós fizetés reményében osztrák vagy német alacsonyabb osztályú bajnokságokba kívánnak igazolni Persze mindezt úgy, hogy szép csendben elhallgatják, itthon miért is nem játszhatnak.

P. Szabolcs az a futballista, aki a következő üzenetet küldte tegnap:
„ Rossz lóra tettél te megkeseredett blogger……!!!Írjad a népszerű cikkeidet (amit naponta 2 ember megnéz):D:D népszerű vagy…..,mert ha nem igazolok ki, nem sokáig fogod, mert letiltalak (remélem, tudsz a sorok között olvasni!!;) ) 3nap alatt megleszel….. Kedves Fehér György:)”

Hogy ez fenyegetés, vagy „baráti üdvözlet”?
Aki tud a sorok között olvasni, az biztosan megérti.

Olvasd te is a mifocink.com oldalt, ahol saját cikkek mellett napi 4-5, a magyar futballal kapcsolatos hírt is találsz.

Fehér György

Elöljáróban annyit, szeretem, szerettem Détári Lajost – a futballistát, a világsztárt. De szegény igyekszik lerombolni a róla alkotott képet – és ha valaki nem segít neki, úgy járhat, mint Törőcsik András. És mindenki elhiheti, ez most nem túlzás.

Détári, az utolsó magyar világsztár. Ezzel a címmel jelent meg ma önéletrajzi könyv a nagyszerű játékosról.
És a címmel tökéletesen egyetértek.

Viszont Döme ma ismét furcsa húzással lepte meg a közvéleményt. Ha viccesek akarunk lenni – ahogy a megjelentek közül sokan meg is jegyezték – olyan kiszámíthatatlan, mint a pályán.
Csak ez nem vicces.
Még akkor sem, ha sokan így állítják be.

Hiába várták ugyanis többen Détárit ma, saját könyve bemutatóján, Détári tojt a lánya, a volt felesége, az ex-apósa, az érdeklődők és az újságírók fejére. Halkan jegyzem meg, azoknak az újságíróknak a fejére, akik ugye népszerűsíthetnék az ő történetét, a könyvet, aminek bevételéből nyilván Détárinak is csurran-cseppen majd.

De Détári nem ment el a budapesti Marriott szállodába, ahol többek között Nyilasi Tibor, Bognár György, Lipcsei Péter és Komora Imre, és az egykori feleség Komora Andrea is ott volt. Ahogy Buzgó József, a NS főszerkesztője mondta – a könyvet Pietsch Tibor, az NS munkatársa írta – egy barátja reggel ott posztolt Détári háza előtt, kérdezte, mikor jön, jön-e egyáltalán, azóta sem lépett ki a ház ajtaján.

Így nem maradt más hátra, minthogy a megjelentek, többek között az egykori csapattárs, Bognár György és az ex-após Komora Imre sztorizgatott egy kicsit. A közös mindegyikük mondanivalójában az volt, hogy nem lepődnek meg Détári távolmaradásán.

Én viszont azt mondom, azt kérem, igenis lepődjenek meg, igenis menjenek el hozzá, fogják meg a kezét, vezessék ki abból a gödörből, amibe beleesett, mert 5-10 év múlva már csak kesereghetünk azon, hogy Döme olyan lett, mint Törőcsik András.

Olvasd te is a mifocink.com oldalt, ahol saját cikkek mellett napi 4-5, a magyar futballal kapcsolatos hírt is találsz.

Fehér György

K. Zoltán, a bundabotrány egyik fő gyanúsítottja szerint nevetséges a ma kezdődött per, melyben első lépésében a REAC 15 játékosának és edzőjének ügyét tárgyalták. Igaza van.

Nevetséges, hogy K. Zoltán évekig pumpolhatta a magyar futballt, és csalhatta el a meccseket.

Nevetséges, hogy K. Zoltán annak ellenére szerzett milliókat a magyar futballból, hogy futballistaként legfeljebb körömpiszoknyi tehetsége volt.

Nevetséges, hogy K. Zoltán megkereste és kihasználta azokat a játékosokat, akik hetek, hónapok óta nem kaptak fizetést klubjuktól, és belerángatta őket a magyar futball egyik legundorítóbb eseményébe.

Nevetséges, hogy olyan klubok kaphattak az induláshoz szükséges liszenszet, ahol hetekig, hónapokig nem adtak fizetést a játékosoknak, megágyazva így a bundázásnak.

Nevetséges, hogy nem oly rég volt olyan személy az igazságszolgáltatásban, aki úgy gondolta, K. Zoltánnak nem az előzetesben, hanem házi őrizetben kell kivárnia a tárgyalást, így lényegében szabadon engedte.

Nevetséges, hogy K. Zoltán a vád szerint ezek után továbbra is bundázott meg meccseket, vont be a csalásba játékosokat – köztük válogatott futballistákat.

Nevetséges, hogy ezekben a játékosokban nem volt annyi gerincesség, nem volt annyi becsület, hogy elutasítsák a lehetőséget, hogy nem tudtak nemet mondani a könnyű pénznek, a csalásnak.

Nevetséges, hogy ezek a játékosok aztán nem engedték, hogy a televízióban mutassák az arcukat.

Nevetséges, hogy ahhoz volt képük, hogy elcsalják a meccseket, hogy euró ezreket vegyenek fel, volt képük ahhoz, hogy vagánykodjanak a meccseken, hogy átverjék a szurkolókat, hogy átverjék a klubba évek óta a saját pénzét adó tulajdonost, de ahhoz már nincs képük, annyira már nem vagányok, hogy vállalják magukat akkor, amikor a törvény előtt kell elszámolni tettükkel.

Nevetséges, hogy ezeknek a embereknek még a fotókon is ki kell takarni arcukat, ott sem lehet közszemlére állítani azzal, hogy emberek, ők csalták el a meccseket, ők vertek át titeket.

Nevetséges, hogy ezeknek az embereknek még a teljes nevét sem szabad leírni.

Nevetséges, hogy az az edző, akiről lassan kiderül, hogy nemcsak a REAC-nál, de két másik csapatánál is volt olyan játékos, aki az ő tudtával, és talán utasítására elcsalta a meccset még ma is egy NB III-as csapatnál dolgozhat – igaz, nem hivatalosan, csak a nézőtérről irányítva csapatát.

De leginkább az nevetséges, hogy az ügyészség vagyonelkobzás mellett felfüggesztett börtönbüntetést kért, ahelyett, hogy ezek a csalók a börtönben töltenék az elkövetkezendő 10-20 évet.

Olvasd te is a mifocink.com oldalt, ahol saját cikkek mellett napi 4-5, a magyar futballal kapcsolatos hírt is találsz.

Fehér György

Az MLSZ átveri az emberek akkor, amikor azt kommunikálja, mindenben támogatja az amatőr labdarúgást. A mifocink.com birtokába jutott egy amatőr futballcsapat TAO-os pályázatának elbírálása. Ebből kiderül, hogy nem teljesen igaz az, amit az MLSZ hirdet, a határozat ugyanis kimondja: „az öltöző építése megnevezésű projektelem megvalósítását az MLSZ  hatósági jogkörében eljárva NEM TÁMOGATJA.

Az MLSZ vezetői – és Orbán Viktor is – folyamatosan az amatőr futball megmentőjeként tetszeleg. A kluboknál az elmúlt hónapokban kezdenek rájönni, azért nem minden úgy igaz, ahogy azt mondják.

Több klub is panaszkodott már arra, hogy a március 8-án megnyert TAO-s pályázatok összegét az MLSZ a mai napig nem juttatta el a csapatoknak. Ezeket az összegeket a szövetség a saját büdzséjéből biztosítja a kluboknak, de érdekes, hogy a saját maguk által szabott fizetési határidőt már háromszor is módosították, de pénzt  még egyik egyesület sem látott.

Május 31-én pedig eljött az éves TAO-s pályázatok leadásának határideje, de több klubnál óriási csalódással élték meg a pályázatok elbírálását.
Szinte minden amatőr csapat pályázatának összegét 50-60 százalékkal csökkentették. Úgy, hogy ezeket az összegeket a klubok képviselői kalapozzák össze a cégektől.

A mifocink.com birtokába jutott egy amatőr csapat pályázatának elbírálása.
A klubnál jelenleg öt korosztályos és egy felnőtt csapat játszik, az igazolt futballisták száma 80 és 100 közé tehető.

A klub vezetői a működési költség mellé egy öltöző építési tervet nyújtottak be, mondván, ennyi gyerekhez kettő, azaz két öltöző – meccsnapon ugye ez egyre redukálódik, hiszen a másikat a vendégcsapatnak kell biztosítani – kevés.

A pályázati kiírás szerint egy ilyen építés megvalósításához 30 százalék önrészt kell biztosítani, ezt a klub összekunyerálta, és várta a döntést.

Meg is jött.

A klub megkapta a működésre kért pénzt – az elnök szerint, ha ezt sem kapták volna meg, bezárhatnák a kaput -, de az öltöző építését az MLSZ nem támogatja.

Az amatőr futball megmentőjeként tetszelgő szövetség nem támogat egy amatőr klubot abban, hogy az ott focizó gyerekek ne negyvenen-ötvenen öltözzenek egy 15-20 négyzetméteres öltözőben.

És most nehogy azt gondolja valaki, hogy 100 milliós összegekről beszélünk.
Nem, a klubnál nem akartak stadiont építeni.
Csak két öltözőt.

A birtokunkba került határozat szerint viszont erre nem lesz lehetőségük.
„Az öltöző építése megnevezésű projektelem megvalósítását az MLSZ  hatósági jogkörében eljárva NEM TÁMOGATJA, ezért – figyelemmel a TAO tv 22/C §-ának (4) bekezdés e pontjában meghatározott 70 százalékos támogatási intenzitásra – a kérelmező sportfejlesztési programjának tárgyi eszköz beruházás, felújítás jogcím alá tervezett költségét 6.428.122 Ft támogatási összeggel csökkentem.”

Na, így támogatja az MLSZ az amatőr futballt.

Fehér György

Olvasd te is a mifocink.com oldalt, ahol saját cikkek mellett napi 4-5, a magyar futballal kapcsolatos hírt is találsz.

Kenyér kell a népnek és cirkusz. Hát a cirkuszt most megkapjuk az biztos. Persze, ebből még lehet valóság, és akkor a cirkuszból örömünnep lesz. Remélem, megélem.

Titokban érkezett Michel Platini az országba, sőt, titokban szervezték meg Csányi Sándorral és Orbán Viktorral tartott sajtótájékoztatót.
A Parlamentben aztán robbant bomba.

Az egész azzal kezdődött, hogy bejelentették, Budapest megpályázza a 2020-as Eb egyik mérkőzését – Csányi szerint azt lenne jó, hogy az elődöntőt és a finálét is megkapná a város. (Mint ismert, az UEFA agyament elképzelése szerint a jövőben nem országok,hanem városok adnak majd otthont az Eb-nek, azaz lehet, hogy míg egy válogatott az egyik meccsét Párizsban, a másikat Moszkvában, míg a harmadikat mondjuk, Budapesten játssza majd.)

Mindez rendben is lenne, csakhogy ehhez kellene egy stadion is.
Most persze újra elővették a „felújítjuk a Puskást” lemezt, csak az a baj, hogy egyrészről a most elmondottak köszönő viszonyban sincsenek a néhány hónappal ezelőtt nyilvánosságra hozott tervekkel, másrészről annyi, de annyi tervről írtam már én magam is, de ma este még mindig abba a Puskás-stadionba megyek majd ki az észt meccsre, amelyikbe sok-sok éve járok. Amíg viszont mi beszéltünk, mert tervezgettünk, addig például a románok építettek egy olyan stadiont, amelyikben Európa-liga döntőt rendezhettek.

Na de félre mindezzel, mert ha egyszer tényleg elkészül az a fránya stadion, és tényleg idehozunk legalább egy Eb meccset 2020-ban, akkor bizony ütemesen összecsaphatjuk a tenyerünket.

Miként így van ez a másik belejelentéssel is, hiszen Orbán Viktor és Csányi Sándor azt is elmondta, hogy a következő négy évben az eddigi TAO-és stadionprojekteken túl 40 milliárd forintot ad a kormány pályaépítésre.

Az együttműködési szerződés szerint 2013-ban mintegy 1,5 milliárd, 2014-ben 12 milliárd, 2015-ben 20 milliárd, és 2016-ban 6,5 milliárd forint jut majd új pályákra.  A sajtótájékoztatón azt is elmondták, hogy a pénz egy részéből csak Budapesten hetven futballpálya épül majd, egy-egy pesti és budai futballközponttal, a miniszterelnök pedig hozzátette, a megállapodás nem érinti a már elkezdett vagy már meghirdetett stadionfejlesztesi projekteket.

Komolyan mondom, ha mindez megvalósul, a seggünket verhetjük a fölhöz örömünkben, és magam is fejet hajtok majd,  hiszen tisztában vagyok vele, hogy az elmúlt két-három évtizedben pályák százai szűntek meg, de…

De azzal is tisztában vagyok, hogy míg az MLSZ az amatőr futball segítése mellett tette le a voksát, addig például az állam által épített MLSZ edzőközpontba amatőr futballista csak kétféle képen teheti be a lábát.
Az egyik, hogy a Budakeszin működő egyesület tagja, hisz annak vezetője az egyik legcsókosabb ember arrafelé. A másik lehetőség, hogy mélyen, nagyon mélyen a zsebébe nyúl, és kifizeti az igencsak borsos pályabérletet, amely mondjuk egy téli, havas napon világítással együtt elérheti az óránkénti 80.000, azaz nyolcvanezer forintot is.

Épülhetnek tehát pályák, de ha ilyen irányítás alá kerülnek, akkor azokon sem a proli gyerekek fogják majd a futball alapjait tanulni.

Sokan egyébként azt gondolják, sok pénzről beszélünk, de ha körbenézünk a világban, tudhatjuk, ez a 40 milliárd valójában aprópénz stadionépítésre és fejlesztésre.
De a kérdés az, hogy ezt az aprópénzt miből adja a kormány. Egyáltalán nem akarok politizálni – nem is értek hozzá – de nem oly rég azt hallottam a médiában, hogy még sincs pénz például a pedagógusok béremelésére. Úgy látszik, futballra van.

Na meg bevallom azt sem értem, hogy milyen jogon ígér meg valamit mondjuk 2016-ra valaki valamit, amikor lehet, hogy akkor már nem is ő fog kormányozni. Persze, lehet, hogy ehhez túl buta vagyok.

De nehogy azt gondolja valaki, hogy én nem örülők ennek a bejelentésnek – épp ellenkezőleg.

Tudom, hogy az elmúlt évtizedekben nem volt ilyen mérvű beruházás – de azt is tudom, hogy az elmúlt évtizedekben nem volt ilyen mérvű ígérgetés sem.
Csak hogy saját példámat hozzam fel, az a kis egyesület, ahol dolgozom, március 8-án nyert TAO-s pályázatot az MLSZ-től, amelynek fizetési határidejét immár harmadszor módosította a szövetség. Az első dátum június 1. volt, majd jött a július 1, végül a július 30.
Ma szeptember 10-e van, a pénz még sehol.
Ja, potom 5 millió forintról beszélünk.
Itt meg 40 milliárdokkal dobálóznak.
Az amatőr csapatoknak meghirdetett pályaépítést már nem is említem, ahol kiderült, az MLSZ olyan 50 millióval drágábban épít pályákat, mint amennyibe az valójában kerül, és ezt az 50 milliót az egyesületekkel fizetteti ki előre, 15 éves bérleti díj gyanánt.

De mondom, én lennék a legboldogabb, ha mindez megvalósulna, ha új pályák épülnének, ha gyerekek százai kezdenének focizni, ha ennek hatására felnőne egy generáció, akik megvalósítanák a vágyam, és világversenyen látnám játszani a magyar válogatottat, de bevallom, kicsit félek, hogy a „cirkuszból sosem lesz örömünnep”.

Olvasd te is a mifocink.com oldalt, ahol több saját cikket, és emellett napi 4-5, a magyar futballal kapcsolatos hírt is találsz.

Fehér György

Kapitány úr, ezen nincs mit gondolkozni!
Egy ilyen meccs után, egy ilyen játék után nem lehet, és nem is kell mérlegelni!
És a legfontosabb: tilos magyarázkodni!
Egy ilyen meccs, egy ilyen játék után kötelező lemondani!

Kapitány úr, kérem, vegyen példát elődeiről!
Azokról a szakemberekről, akik még akkor irányíthatták a magyar válogatott, amikor még jegyezték csapatunk Európában.Azokról a szakemberekről, akik még ebben az időszakban is le tudtak mondani egy-egy rosszul sikerült meccs után.

Kapitány úr, ez nem rosszul sikerült meccs volt.
Ez megalázó volt.

Kapitány úr, remélem, maga is azt érzi, amit mi szurkolók.
Remélem, maga is – játékosaival, kedvenceivel együtt – elsüllyed szégyenében.

Egervári Sándor úr, remélem, marad még Önben egy kis tartás.
Mert ha igen, akkor lemond!
Nem az észt meccs után!
Most, azonnal, akár már a sajtótájékoztatón, akár pár órával később.

Ha maradt egy kis tartás,akkor már nem ül le a kispadra az észtek ellen.
Akkor már nem oszt taktikai utasítást, nem állít össze csapatot.

És tisztelt MLSZ vezetők!
Ha Önökben van egy kis tartás, nem marasztalják Egervárit, hanem elfogadják lemondását. És ha nem mond le, akkor elküldik.
Nem az észt meccs után, hanem most azonnal.

Olvasd te is a mifocink.com oldalt, ahol több saját cikket, és emellett napi 4-5, a magyar futballal kapcsolatos hírt is találsz.

Fehér György

Úgy néz ki, egyes helyeken teljesen felesleges az MLSZ azon törekvése, hogy a klubokat a saját nevelésű fiatalok szerepeltetésére nevelje. A Ferencváros például – amely klub mindig híres volt arról, milyen utánpótlás-nevelő munka folyik a Népligetben – egyetlen magyar játékossal a kezdő csapatában állt ki a Sopron elleni Ligakupa meccsre.

Bár az MLSZ nem tudja megtiltani a futballvállalkozásoknak, hogy tucatlégiósok tömegét szerződtessék, megpróbálta legalább anyagilag érdekeltté tenni a klubokat abban, hogy a saját nevelésű játékosokat részesítsék előnyben.

Úgy néz viszont, a Ferencvárosnál nem kell rettegni attól, hogy nem érkezik majd pénz az MLSZ-től, hiszen majd jön máshonnan. Legalábbis erre enged következtetni, hogy a szerdai Ligakupa meccsen egy, azaz egyetlen egy magyar játékos volt a Sopron elleni kezdőcsapatban.

A zöld fehérek így álltlak fel: Kurucz – Jovanovics, Mateos, Adams, Bönig – Ionescu, Csukics, Gerson, Valpoort – Tuijp, Diallo -, hogy a mezőnyjátékosok között nem volt magyar, igaz később érkezett Busai Attila Gerson helyére, Bőniget pedig egy stabil légiós – Muhamed Besic váltotta.

Pont a Ferencvárosnál történik ilyen, amely klub az elmúlt évtizedekben öntötte magából a saját nevelésű tehetségeket.
De ez már a múlt.
Emlékszem, amikor a lelátón arról beszéltek, hogy van az ifiben egy tehetséges srác, jó lenne kipróbálni a felnőttben.
Ő volt Lisztes Krisztián.

Ma már nem jönnek tehetséges gyerekek az ifiből, egyrészről azért nem, mert vagy az NBIII-as csapatban kallódnak – ha épp nem az első csapatból kimaradó légiósoknak kell ott játszaniuk – vagy már fiatalon, 16-17 évesen külföldre szerződnek.

Pont a Ferencvárosnál történik ilyen, ahol a szurkolók oda vannak a saját nevelésű fiatalokért, akik tenyerükön hordozzák a jó futballistákat.
A jó magyar futballistákat.
És a jó légiósokat is. Az igazán jó légiósokat.
Talán Zoran Kuntics és Goran Kopunovics volt az utolsó két légiós, akit rajongásig szerettek a drukkerek, amiben persze vastagon közrejátszott a BL csoportba jutás ténye.
A dátum 1995 volt.
Azóta számtalan külföldi játékos megfordult már a Fradiba, akik közül soknak a nevét sem tudjuk.

Pont a Ferencvárosban történik ilyen, ahol a klubvezetés, az elnök százszor, ezerszer hangoztatta, hogy a Fradi a nemzet csapata.
Kérdés, melyik nemzeté?
Mert bizony magyar szót is nehezen hallani már egy edzésen.

A Sopron elleni Ligakupa meccset egyébként Ionescu és Diallo találataival 2-1-re megnyerte a Fradi.
Ja, majd elfelejtettem a legfontosabbat.
A Sopron gólját bizonyos Nyilasi Bálint szerezte.

Olvasd te is a mifocink.com oldalt, ahol saját cikkek mellett napi 4-5, a magyar futballal kapcsolatos hírt is találsz.

Fehér György

A Diósgyőr játékosaként egyetlen gólra képes csatár – aki 2010 nyara óta összesen öt gólt szerzett – az átigazolási időszak utolsó napján Győrbe került. Talán senkin nem lep meg az a tény, hogy úgy néz ki, most is – csakúgy, mint már jó párszor – átvert néhány embert.

Rudolf Gergely nyáron jelentette be Kovács Zoltánnak, hogy nem érzi jól magát Diósgyőrben. Az egykori újpesti játékos jószívű volt a válogatott játékossal, azt mondta, mehet, amerre lát. Pontosabban azt, keresnek neki csapatot.

Mondjuk, ha én vagyok a diósgyőri klubvezető, akkor bizony nem nagyon érdekel, hogy Rudolf havi majd 9 millió forintot keresve jól érzi-e magát, vagy sem, de ez más kérdés.

A klub futott a pénze után, hiszen az elmúlt egy évben közel 90 „millát” kifizetett egy csatárnak, aki egyetlen gólt szerzett ez idő alatt. A vezetők meg is találták a megoldást, hogy láthatnak egy kis „zsét” Rudolfból, hiszen ma már nyílt titok, hogy az egyesület kölcsönadta volna Rudolfot a portugál első osztályban szereplő Olhanense-nek.

Csakhogy Rudolfnak esze ágában sem volt Portugáliába szerződni.
Saját bőrén tapasztalta korábban, hogy külföldön nem lehet úgy lazsálni, mint itthon, mert gyorsan kipenderítik a csapatból. Beintet hát a diósgyőri vezetőknek, akiknek nem volt más lehetőségük, vagy fizetik tovább neki a milliókat úgy, hogy nem játszik, vagy felbontják a szerződését.

Utóbbit választották, és a játékos néhány órával később aláírt Győrbe.
Jól átcseszte a Diósgyőrt.

De nem ez volt az első stiklije, sőt, talán itthon még nem is volt olyan átigazolása, ahol ne vert volna át valakit. Kezdésnek például Debreceni vezetőket.

A Lokiba 2007-ben igazolt a játékos – négy évre.
De valami stikli volt a dátumokkal. A játékos ugyanis 2010 tavaszán megszellőztette, hogy bár nagyon szereti a Debrecent, nyáron szabaddá válik, és továbbáll.
Csakhogy 2007+4 az mindenhol 2011.
Mindenhol, csak Rudolf szerződésében nem.
Kiderült, hogy ebben a szerződésben benne van, hogy a csatár négy évre szerződött a Lokihoz, és az is, hogy ez 2010-ben jár le. Rudolf pedig köszönte szépen, és lepattant.

És itt jött gyorsan a második stikli, amit megúszott, pedig komolyabb következményei is lehettek volna.

Az akkori menedzsere, Vladan Filipovics ugyanis elintézte, hogy a játékos a holland sztárcsapathoz, az Ajaxhoz igazoljon. Mindenki ott várta Amszterdamban – még a menedzser is – de megnéztem volna az arcukat, amikor az interneten elolvasták, megihatják maguk a koccintásra szánt pezsgőket, Rudolf ugyanis aláírt a Genoához. Nem ismerem betéve az Ajax történelmét, de kétlem, hogy a holland klub fennállása során volt még egy játékos, aki így megvezette volna őket.

Persze, az gyorsan kiderült, hogy Rudolfnak „nagyobb a füstje, mint a lángja”. 2010 és 2012 között 12 meccs jutott a Genovában neki, persze ez nem csoda, hiszen ott is csupán egy gólt szerzett. Igaz, 2011-ben 13 mérkőzés erejéig felhúzhatta magára a Bari mezét is – két gólig jutott.

A következő év újabb ország váltást – és újra egyetlen gólt hozott. Ezt a Panathinaikosban érte el – 8 meccs alatt.
Aztán pedig jött a diósgyőri kaland – 18 meccs, 1 gól.
És ugye ez az átigazolás.

Diósgyőrben már biztosan átkozzák azt a percet, amikor Rudolf megérkezett a városba.
A játékos a nagy semmiért lehúzta őket 90 millióra, majd keresztbe tett, amikor egy kis pénzt kaphattak volna érte,

De valaki már megmondhatná nekem, miért „szerelmesek” Rudolfba, és mit várnak tőle. Ez a játékos az elmúlt 4 évben összesen 5, azaz öt gólt szerzett klubcsapataiban.
Csatárként.

Olvasd te is a mifocink.com oldalt, ahol saját cikkek mellett napi 4-5, a magyar futballal kapcsolatos hírt is találsz.

Fehér György

Az évtized meccsének is nevezhetem a román-magyart. Azt a meccset, amely nagy valószínűséggel a csoport második helyéről, pótselejtezős álmokról döntenek. Nézem a magyar válogatott keretet és…..csak ülök és remélek.

Remélem, hogy bármelyik kapusunk véd majd, olyan lesz, mint Szuperman. Nem ismer majd lehetetlent, nem ismer majd védhetetlen lövést.

Remélem, hogy Egervári megtalálja majd a megfelelő védősort.
Nem lesz könnyű dolga.
Sokszor kritizáltam már a kapitányt, de valljuk be őszintén: nemhogy négy, de talán egyetlen egy, nemzetközi szinten teljesíteni képes védőnk sincs.
Senki.
És ebből nagyon nehéz összetenni egy védelmet.

Remélem, hogy középpályásaink felszívják magukat.
Két-három évvel ezelőtt azt vallottam, hogy a középpályánk, vagy legalábbis az ott játszók közelítenek Európa középmezőnyéhez.
Hát, ez mostanra alaposan megváltozott, és inkább távolodunk, mint közelítünk ahhoz a bizonyos középmezőnyhöz.

Persze a legnagyobb név Dzsudzsák Balázs.
De csak nekünk.
Nehogy bárki azt gondolja, hogy Európa nagyobb csapatai közül bárki számon tartja őt. Az átigazolási időszakban bedobott csapatnevek csak egy nagyszerű pr. tevékenység gyermekei. És valljuk be magunknak is, a Dinamóra is azért tekintünk úgy, ahogy, mert egyrészről ott van Dzsudzsák (nekünk az Anzsi is sztárcsapat volt, mert Balázs ott játszott), másrészről halványan azért még bennünk él, hogy a csapat egy letűnt korszak zászlóshajója. De tudja valaki, mikor ért el európai sikert az orosz csapat, amely inkább hasonlít egy nyugatról hazatért/hazazavart orosz „sztárocskák” gyűjtőhelyének, mintsem sztárklubnak.
1972-ben, amikor a KEK-döntőben kikapott a Rangerstől
Persze, a pénzcsap azért nyitva van.

Mellette Varga József a Middlesbroughba játszik – ez az angol másodosztály.
Hajnal Tamás az Ingolstadtban szerepel – ez a német másodosztály
Koman Vladimir két évben még a Monaco játékosa volt, tegnap a nem túl ismert orosz Krasnodar a még ismeretlenebb orosz újoncnak, az FK. Uralnak adta kölcsön.
Lovrencsics Gergő a Lech Poznan játékosa, akit mostanában saját edzője is kritizált, és akinek Egervári eddig egy félidőt adott a bizonyításra.
Mellettük Szakály Péter, Kovács István és Elek Ákos a magyar középmezőnyben edződnek.

Remélem, hogy a támadók közül Szalai Ádám átmenti formáját, Böde Dániel megtalálja góllövő cipőjét, mert idén azért még adós góljaival.
Remélem, hogy Szabics Imre nem felejtett el gólt lőni, és remélem, hogy Németh Krisztián nem olyan arányban használja majd ki helyzeteit, mint teszi azt Hollandiában.

De leginkább azt remélem, hogy sem a játékosoknak, sem pedig a kapitánynak nem lesz tele a gatyája – mert bizony ez már oly sokszor előfordult a közelmúltban.

És azt is remélem majd, hogy szombaton csupa szép és jó dolgokat írhatok majd – mert ez azt jelentené, hogy megvertük a románokat.

Olvasd te is a mifocink.com oldalt, ahol saját cikkek mellett napi 4-5, a magyar futballal kapcsolatos hírt is találsz.

Fehér György

John Marshall nem beszélt a levegőbe, amikor azt mondta, nem fogja hagyni, hogy holmi jött-ment magyar szerencsevadászok lenyúlják. MInt ahogy azt Ch. Gáll András a MAgyar Nemzetben megírta, az angol üzletember jogerősen polgári pert nyert korábbi megbízottja, Berki Krisztián ellen, a bíróság kimondta, Berki 42,5 millió forinttal tartozik Marshallnak. Elkezdődtek a büntetőügyek is, amelyek érintettje Berki mellett Héger József korábbi tulajdonos és Facskó József, a Dunakanyar–Vác Labdarúgó Kft. ügyvezetője is.

Alaposan kiverte nálam a biztosítékot, hogy az egyik kereskedelmi televízió showműsorának egyik epizódjában Berki Krisztián napján akarják bemutatni.
Nem tudom, hogy azt, amikor épp lenyúlja valamelyik honi futballcsapatot, vagy azt, amikor több tízmillió forintot érő, természetesen külföldi rendszámú, autójával a mozgáskorlátozottaknak fenntartott helyre parkol.

A mifocink.com „ősanyja és ősapja”, a mifocink.blog.hu elsőként számolt be arról, hogy Berki Krisztián a Ferencváros lenyúlása után Vácon is jól megtömte a zsebét.
- Héger József senkivel nem kötött profi szerződést. Itt mindenkinek amatőr szerződése van, így az NBII-ben nem fizetésért, hanem költségtérítésért játszunk. Emlékszem, amikor idejöttem Berki Krisztián a csillagokat is oda ígérte. Mondta, csak az MLSZ kijátszása miatt kell amatőr szerződés, de lesz pénz. Héger József viszont tavaly áprilisban kijelentette, egyetlen fillért sem tesz a váci fociba. Legalább ezt be is tartja. Az angol pénzét eltette, mi tőle nyolc hónapja egyetlen fillért sem kaptunk. Úgy, hogy az angol majd 100 milliót utalt eddig. Hatalmas lenyúlás folyik Vácon. Volt olyan edző, akinek két szerződése volt, az egyikben 150 ezer, a másikban 700 ezer forint szerepelt. Ezt juttatták el az angolnak, aki utalta minden hónapban a 700 ezret, de az edző csak 150 ezret kapott – ha megkapta. A többit Berki és Héger tette el. Volt olyan buszsofőrt, akinek Berki azt mondta, csak akkor szállíthatja tovább a csapatot, ha az 500 ezer helyett másfél millióról állít ki számlát. A buszos ezért pluszban kapott még 150-200 ezer forintot, a többit Berki és Héger tette el. Ráadásul Héger József olyat talált ki, amilyen még nem volt a magyar labdarúgásban: azt mondta, ha a csapat kiesik az NBII-ből, a játékosoknak kártérítést kell fizetniük felé. Áldatlan, káoszos állapot ez, pedig mindenki elhiheti, mi játszani akarunk. A bajnokságban a hatodik helyen állunk, a Magyar kupában a Videoton ellen játszhatunk volna, ahol mindenki megmutathatja volna magát. De ez a pénzéhes Héger és Berki elvette tőlünk az esélyt, és ez bánt minket a leginkább. De az nem lehet, hogy ez így menjen tovább – nyilatkozta az egyik váci játékos 5 perccel az előtt, hogy a Vác bejelentette volna, nem áll ki a Videoton elleni Magyar Kupa meccsre.

A mostani ítéletnek köszönhetően megtudtuk, hogy Berki a Ferencvárostól és a Váctól összesen 67,5 millió forintot nyúlt le.
Hivatalosan.
Sokszor leírtam már, hogy a Fradinál kiegyeznének a 25 milliós mínusszal, ha cserébe sosem látnák, sőt, sosem hallanának Berkiről, és talán Vácon is örülnének, ha kiderülne, tényleg „csak” 42 millióval lett kevesebb a klubkassza Berki alig 4 hónapos ténykedése alatt.

Persze, mint az John Marshall elmondta, az ügynek ennek még nincs vége, hiszen most jön a büntetőeljárás.

Sokan remélik, a TV csatorna kameráinak majd a börtönbe kell majd menniük, ha be akarják mutatni Berki egy napját.

Olvasd te is a mifocink.com oldalt, ahol saját cikkek mellett napi 4-5, a magyar futballal kapcsolatos hírt is találsz.

Fehér György

Úgy néz ki, egy időre véget ér egyik válogatottunk külföldi karrierje. Koman Vladimir nagy reményekkel igazolt az orosz bajnokságba, ahol tavaly még játszogatott, mostanában viszont a Krasznodar keretébe sem nagyon kerül be. Az oroszok állítólag kölcsönadják a játékost a Haladásnak.

A magyar válogatott 24 éves középpályása Szombathelyen nevelkedett, de legutóbb 2005-ben játszott a Haliban, mert nagyon fiatalon Olaszországba, a Sampdoriához került. Később az Avellino és a Bari együttesét erősítette.

Alig egy évvel ezelőtt aztán az akkor francia másodosztályú Monacóba igazolt, de vagy nem tudott állandó helyet kivívni magának, vagy nem volt elég türelme megvárni – megdolgozni érte -, hogy a csapatba kerüljön.

Tavaly nyáron aztán egészen az orosz bajnokságig menekült, az FK Krasznodarba igazolt.
Nem volt egy jó döntés.
Megnézhetjük, hol tart ma a Monaco – és kik játszanak a csapatba – és hol tart Koman.

A játékos, Egervári egyik nagy kedvence, a válogatottban alaptag, de idén az oroszoknál már közel sem az. Persze, senkit ne lepjen meg, ha a régi lemez kerül lejátszásra, ha az okokat keressük: új edző került a csapathoz, aki nem számít a magyar játékosra.

Ettől függetlenül meglepő, hogy a zuhanyhíradó szerint a Haladásba igazol, mert korábban elmondta, hogy nem szeretne hazatérni. Igaz, ez még mindig jobb, mintha az oroszoknál a kispadot koptatná, máshol pedig – sajnos ki kell mondani – nem kell.

Koman menedzsere ugyan azt mondta, nem tud az esetleges átigazolásról, Illés Béla, a Haladás sportigazgatója és kisebbségi tulajdonosa közölte: valóban felvetődött a játékos kölcsönvétele, mert Artner Tamásnak feltűnt, Koman mostanság nem kap játéklehetőséget Oroszországban, és az ő ötlete volt a hazacsábítása, de tárgyalásokat még nem kezdeményeztek az FK Krasznodarral.

És mielőtt bárki jönne azzal a kamu dumával, hogy itthon fél év alatt újra felépíti magát – a Krasznodar egyelőre csak kölcsönadná a középpályást – mert ezt már százszor eljátszottuk más játékosokkal.

Fehér György

Ha akarod tudni, az elmúlt években melyik játékosunk volt, akinek egy kicsit sikerült újra felépítenie magát az NB I-ben, illetve ki az, aki a Haladásban külföldi csapat kölcsönjátékosaként szerepel, klikkelj ide: http://www.mifocink.com/?p=343

Hihetetlen, de úgy néz ki, van olyan játékos, aki bármit csinálhat, nem tud bekerülni Egervári Sándor válogatottjába. Nem tudjuk, vajon Nikolicsnak hogyan kellene játszania, mennyi gólt kellene szereznie, de szinte biztos, hogy bárki lenne most a kapitány, Nikolics benne lenne a keretben. Bárki, kivéve Egervári Sándor.

A magyar válogatott történelme során mindig voltak olyan játékosok, akik kimaradtak a nemzeti csapatból, bár a szurkolók szívesen látták volna őket címeres mezben.

Ez a világon mindenhol így van, ráadásul mint tudjuk, 10 millió futballedző országában élünk. De amíg a múltban – főleg a „dicső” múltban” – volt kiből válogatni, amíg a 20-as, 30-as, 50-es,60-es, 70-es, de még a 80-as években is olyan futballisták rohangáltak a honi futballpályákon, akiknek a mostaniak – tisztelet a kivételnek – a cipőjüket sem vihették volna, addig napjainkban bizony kevés a merítési lehetőség.

A támadóknál – és a védőknél – végképp.

Ezért érthetetlen, hogy miért nem kerül be a csapatba, vagy legalább a keretbe az a támadó, aki gólokat lő. (Bocsánat, biztonsági tartalék. Vicc)
Nem úgy néha-néha, hanem folyamatosan.

Nemanja Nikolics – mert róla van szó – ha jól számolom, már több mint 100 gólt szerzett Magyarországon, az élvonalban pedig nyolcvanötnél jár. (Előtte az NB II-ben is termelt 15 találatot.)
Alig öt év alatt.
2009-ben, az akkori kapitány elmondta, szívesen látná a nemzeti csapatban, pedig akkor még csak 49 élvonalbeli gólnál járt. 2011-ben meg is történt a honosítása, de a gólokkal nem állt le.

Pechére Egervárinak nem kell egy igazi góllövő.
Hogy miért, azt senki nem tudja.
Eddig a liga-válogatottban és az U21-es csapatban jutott csak szóhoz, Egervári még felkészülési mérkőzésen sem küldte pályára. Most pedig, amikor a románok ellen talán az évtized mérkőzésére készülünk, Nikolics biztonsági tartalék.
Vicc az egész.

A keretbe egyébként bekerült Szalai Ádám, és az ő helye valóban megkérdőjelezhetetlen, reméljük, kézsérülése nem akadályozza majd abban, hogy a románoknak is lőjön két gólt úgy, mint tette azt a Bajnokok Ligájában.
Ott van még Böde Dániel – és valóban, azt hiszem, bár idén még egy kicsit adós a gólokkal, őt sem hagyná ki senki.
Ott van Szabics. Az egyik kedvencem, akit nagyon szeretek. De aki csere a klubcsapatában. Aki a legutóbbi válogatott meccsen, melyen állítólag a románok elleni taktikát is gyakoroltuk, 4 percet játszott.

És ott van Németh Krisztián. Egervári kedvence. Aki akkor is bekerült a nemzeti csapatba, amikor nem volt klubcsapata. Aki az elmúlt másfél – két évet Hollandiában töltötte, ahol kicsit tényleg magára talált. Na azért gólkirály nem lett.
Az elmúlt másfél évben 7 gólt szerzett a klubcsapatában.
Nikolics az NB I első öt fordulójában lőtt 7 gólt.

Egymaga több találatot ért el, mint a Kaposvár, a Puskás Akadémia, a Pécs, az MTK, a Honvéd, a Diósgyőr, a Haladás vagy épp a bajnok Győr csapata. Még egyszer hangsúlyozom: talán nincs még egy ember, aki egy ilyen góllövőt nem hívna be a válogatottba.
Egervári még ki sem próbálta.
Neki kevés 100 NB I-es gól.
Neki kevés az Európa-ligában szerzett találatok sora – a Genk ellen például két meccsen hármat lőtt.
De mi kell akkor Egervárinak?

Fehér György

Na, valahogy így működik minden a magyar fociban. A Központi Nyomozó Főügyészség a fogadási csalások első számú gyanúsítottjaként tartja számon Kenesei Zoltánt és Lázár Mátyást. Mégis kiengedték az előzetesből, és házi őrizetbe helyezték őket. A csalók pedig köszönték szépen a lehetőséget, és tovább folytattatták üzelmeiket. Ennek köszönhető, hogy a bundameccsek sora csak nő és nő. Ma végre felébredtek álmukból az illetékesek, és újra letartoztatták a főkolomposokat. De remélem, azokat, akik egyszer kiengedték ezeket a csalókat, azokat most kirúgják az állásukból!

A megalapozott gyanú lényege szerint a korábbi „bundaügyben” 2011. június 30-ától 2013. április 9-ig előzetes letartóztatásban, és azóta házi őrizetben lévő Kenesei Zoltán és Lázár Mátyás gyanúsítottak a házi őrizet alatt is kapcsolatot tartottak fenn a mérkőzések manipulációjára szakosodott elkövetői körrel, akik a két gyanúsított tudtával és beleegyezésével játékosokat vesztegettek meg. Az ehhez szükséges vesztegetési pénzt K. Zoltán és L. Mátyás biztosította, illetve biztosította volna.

A gyanúsítás szerint a manipuláció hat tavaszi NB I-es labdarúgó-mérkőzést érintett. Ezzel összesen 18 személyre emelkedett az ügy gyanúsítottjainak száma. A manipulációval érintett futballmérkőzések száma továbbra is 14.

K. Zoltán a gyanúsítással szemben panasszal élt, vallomást nem tett, de tagadta a terhére rótt bűncselekmények elkövetését. L. Mátyás a gyanúsítás közlésével szemben szintén panaszt jelentett be, és vallomást tett. Az L. Mátyás gyanúsított lakásán tartott házkutatás során a Központi Nyomozó Főügyészség adathordozókat, számos okiratot, illetve 3.7 millió forint és 4000 euró készpénzt foglalt le.

Az ügyészség közleménye szerint az ügyben jelenleg egy gyanúsított van előzetes letartóztatásban. A Központi Nyomozó Főügyészségnek csütörtökig kell döntenie arról, hogy a ma őrizetbe vett két gyanúsított előzetes letartóztatását kezdeményezi-e.

Mint ismert, a Központi Nyomozó Főügyészség 2013. május 23-án 45 személlyel szemben vádat emelt a Fővárosi Törvényszéken. A terheltek között van K. Zoltán és L. Mátyás is, akikkel szemben a vád bűnszervezetben, folytatólagosan elkövetett számítástechnikai rendszer és adatok elleni bűncselekmény különösen nagy kárt okozó bűntette, valamint különböző közélet tisztasága elleni bűncselekmények. Az ügyben 2013. szeptember 18-ára tűzte ki az első tárgyalást a Fővárosi Törvényszék.

Na ennyi a hivatalos közlemény.
Nem hivatalosan annyit tennék hozzá, hogy azokat, akik ezeket a csalókat szabadon engedték,azonnali hatállyal kirúgnám az állásukból.
Sőt,pont ugyanabba a cellába zárnám, mint Keneseit és Lázárt.

Mert az már mégiscsak botrányos, hogy a két egykori játékosról mindenki tudja, hogy lényegében az elmúlt két-három évben játékosokat vettek meg, eredményeket befolyásoltak, és ezzel milliókat kerestek, mégis volt olyan, aki kinyitotta előttük a cellájuk ajtaját.

A két csaló pedig ismét megtalálta a módját annak, hogy milliókat keressen.
Nem volt nehéz dolguk, hiszen minden újság és weblap azzal volt tele, hogy Egerben hónapok óta nincs fizetés.
Ott kellett keresgélniük – és találtak is mindenre kapható játékost.

És nehogy valaki azt gondolja, hogy azzal, hogy a két vezér ismét rács mögé került, megoldódik minden.
Nem fog.
Azt ajánlom a Keneseit és Lázárt fogva tartóknak, hogy alaposan és minden nap vizsgálják át a két gyanúsított zárkáját.
Mert akár mobiltelefont is találhatnak ott.
De ez egy másik cikk témája.

Ha akarod látni, hogyan vitték el bilincsben a két csaló-vezért, kattints ide:
http://www.mifocink.com/?p=255

Fehér György

Bevallom, kissé kiakadtam, amikor Jack Tuijpot a Ferencváros, de talán az NB I új „királyának és megmentőjének” kiáltották ki úgy, hogy még egyetlen percet sem játszott. Sőt, még nem is volt Magyarországon. Öt forduló elteltével láthatjuk, a „király” egyelőre nem ült fel a trónjára, sőt!

Tuijpot úgy kiáltották ki megmentőnek, hogy az elmúlt tíz évet – egy rövid időt kivéve – a holland másodosztályban töltötte. Igaz, ott három alkalommal gólkirály lett, de még ez sem volt elég egyetlen holland első osztályú csapat érdeklődésének felkeltésére – nálunk meg már úgy „király” lett, hogy nem játszott egyetlen percet sem.

Néhány héttel ezelőtt azt mondtam, elképzelhető, hogy a Fradi – és az NB I – jól jár majd Tuijp leigazolásával, de arra kértem a honi sportsajtó illetékeseit, ne kiáltsák ki „megmentőnek” a játékost úgy, hogy még nem is látták játszani.

Nem hallgattak rám, így nem csoda, hogy most nem tudnak mit írni arról, hogy a holland nemhogy gólokat nem lő, de szinte labdába sem ér.

Na de nézzük, mit csinált eddig Tuijp?
Igaz, az első fordulóban gólt szerzett – hollandjai repítették a Fradit, írta fellengzősen az NS – és bár a csel remek volt, a gólt inkább kell a pécsi kapus, Dibusz Dénes számlájára írni, mint Tuijp mesteri munkájának tekinteni.

A második mérkőzésen, a Videoton ellen már nem tette meg neki az ellenfél kapusa azt a szívességet, hogy bevédte volna lövését, így Tuijp gól nélkül, a Fradi győzelem nélkül maradt. Pedig a holland három alkalommal is helyzetbe került, de mindhárom ziccerét kihagyta. A harmadiknál úgy eltörte a labdát, hogy a Videoton kapusa kinevette a próbálkozást.

Mindez még az első félidőben történt, a második játékrészben azt hittem, a hollandot lecserélte edzője, mert egyáltalán nem ért labdába.
De nem, csere nem történt, Tuijp a pályán volt, de a Fradi emberhátrányban játszott, mert a csatár veszélytelen volt – és akkor még finoman fogalmaztam.

Az MTK ellen már csak 55 perc jutott neki, de ez alatt az idő alatt sem csinált sok mindent. A 10. és a 15. percben ugyan helyzetbe került, ám kihagyta azokat, aztán következett a nagy semmi.

Ami aztán a tegnapi, Debrecen elleni meccsen is folytatódott.

Tuijp már csak a kispadon kapott helyett, onnan szállt be az 55. percben, de nem ért labdába. Moniz mester hátrányban lévő csapatba küldte be, vélhetően abban bízva, hogy segít megfordítani az eredményt, de a kommentátor egyszer sem említette a nevét.

Moniz két héttel ezelőtt felelősséget vállalt Tuijpért. Azt mondta, jelenleg csak 50 százalékos erőállapotban van, de amint feljavul, jönnek majd a gólok.
Lehet, hogy így lesz.
Azt viszont nem értem, hogy egy holland másodosztályból érkező – ott gólkirályi címet szerző – játékos hogyan lehet a magyar élvonal szintjéhez csak 50 százalékos erőállapotban.
Ez kissé sántít.
Miként azt sem értem, hogy négy hét alatt hogyan nem éri utol magát egy játékos fizikálisan, akinek semmi más dolga nincs, minthogy felkészüljön a rá váró feladatokra.

Fehér György

A Győr idén fájdalmasan korán, és fájdalmasan rossz játékkal búcsúzott a Bajnokok Ligájától. Pedig vannak kiscsapatok, amelyek nem ijedtek meg „saját árnyékuktól”, és eljutottak a rájátszásig.

Bár az elmúlt években a Debrecennek és a Videotonnak köszönhetően átélhettünk magyar sikereket a nemzetközi kupaszíntéren, ezek csupán fellángolások voltak. Főképp, ha csapataink idei szereplését vesszük figyelembe. Pedig a nemzetközi példa mutatja, hogy a kiscsapatoknak is lehet esélyük a nagyok ellen.

Biztosan bekerül a Bajnokok Ligája csoportkörébe például a cseh vagy a szlovén bajnok, hiszen a ki-ki meccsen egymás ellen játszanak. Az előny a Viktoria Plzennél van, hiszen az első összecsapáson 3-1-re nyerni tudott a Maribor ellen, de a szlovénoknak az idegenben lőtt góljuk miatt jó esélyeik vannak a visszavágóra. És bár mindkét csapat járt már BL-csoportban, szurkolói szemmel kissé nehéz megemészteni, hogy a 2 millió lakosú Szlovéniában tudnak olyan csapatot építeni, amelyik minden évben ott toporog az elit előszobájában. Igaz, a Videoton 2010-ben a saját bőrén tapasztalta meg, hogy a legeredményesebb szlovén csapat fényévekkel jár a magyar klubok előtt: akkor az Európa Liga selejtezőjében a Maribor 3-1-es összesítéssel búcsúztatta a Vidit.

A bolgár FK Razgrad 2000 Ludogorets nevét talán nem sokan ismerik, ami nem is csoda, hiszen a klubot alig 20 éve, 2001-ben alapították. Bár a kezdetek után az első osztályban is szerepelt a csapat, a jellemző inkább a másod illetve a harmadosztályú részvétel volt. A változást a 2010-es év hozta meg, amikor Kiril Domuschiev megvásárolta a klubot. Ahogy mondani szokták: kinyitották a pénzcsapot, és ez eredményre vezetett: a csapat 2011-ben a másodosztályt, 2012-ben és 2013-ban az első osztályt is megnyerte. A Bajnokok Ligájában tavaly egy mérkőzés jutott a bolgároknak, akkor a Dinamo Zagreb 4-3-as összesítéssel búcsúztatta őket.  Idén viszont már eljutottak a rájátszásig, ehhez előbb a Slovan Bratislavát (4-2-es összesítéssel), majd a Partizán Belgrádot (3-1-es összesítéssel) búcsúztatták. Bulgáriában három év alatt építettek olyan csapatot, amelyik a térség bármely klubja ellen felveszi a harcot, és bár a Basel az első mérkőzésen 4-2-re legyőzte a Razgradot, a csapat már biztosan ott van az Európa-liga csoportjában.

Ha valaki ismerte is a bolgár csapatot, a Pacos Ferreira neve annak is biztosan teljesen ismeretlen volt. A portugál kiscsapat eddigi legnagyobb sikere, hogy háromszoros Liga de Honra-győztes vallhatja magát. Idén azonban a harmadik helyen végzett a Portó és a Benfica mögött a bajnokságban, és így elindulhatott a BL-ben. Sőt, a rájátszásig még csak pályára sem kellett lépni a portugál futball UEFA együtthatóinak köszönhetően. És bár a Zenit idegenben is nyerni tudott 4-1-re, a portugálok talán már azt a pénzt számolgatják, amit majd kiesésük után az Európa-ligában keresnek.

És akkor jöjjön a rájátszás első meccseinek legnagyobb szenzációja.
A kazah Sahtar Karagandit öt éve még a Debrecen búcsúztatta az UEFA-kupa selejtezőjében – igaz, csak egyetlen góllal, melyet Rudolf Gergely szerzett -, majd bundázás miatt egy időre az életben maradás volt a klub legnagyobb célja. 2012-ben aztán a csapat megnyerte a kazah bajnokságot, 2013-ben pedig megvédte címét. Az idei Bajnokok Ligája-selejtezőkben nem mindennapi teljesítményt nyújtottak a területileg Ázsiához tartozó klub játékosai. Kezdésnek kiverték azt a BATE Boriszovot, amely sok nagy klubnak tőrt már borsot az orra alá, aztán az albán Skënderbeu Korçë sem jelentett akadályt, most pedig 2-0-ra legyőzték a Celticet, így első ázsiai csapatként feljutnak a főtáblára.

Mi pedig még mindig azon kesergünk, miért esett ki a Győr, és vajon mikor lesz újra olyan csapatunk, amelyik eljuthat a Bajnokok Ligája csoportköréig.

Fehér György

Diósgyőrben már sok mindent megéltek, volt, hogy egy időben két csapata is volt a csapatnak – az egyiknek Détári, másiknak Kiprich volt az edzője – de olyat talán még ott sem hallottak, hogy egyszerre több játékos akad ki a klubvezetésen, hogy egyszerre több játékos kezd üzengetésbe. Most ez is megtörtént. Úgy néz ki, Diósgyőrben valóban teljes amatőr klubvezetés dolgozik.

 A Győr BL-kudarcának kapcsán egyszer már feltettem a költői kérdést, vajon egy csapat rossz szerepléséért mennyire felelős csak a játékos, és mennyire az edző és a klubvezetői is. Hát, ami most Diósgyőrben folyik, az bizonyítja, bizony nem csak a játékosokon múlik minden.

Néhány évvel ezelőtt minden szép és jó volt Diósgyőrben, a gárda feljutott az NB I-be, ahol stabil csapattá vált. A gond akkor kezdődött, amikor a vezetők elkezdtek álmodozni.
Illetve akkor, amikor az álmaikat elhitették a szurkolókkal.

Dobogós helyekről, nemzetközi kupaszereplésről szóltak az álmok. Csak azt felejtették el, hogy ezekhez az álmokhoz nem csak játékosok, de igazán profi klubvezetés is kell.
Sőt, az kell csak igazán.

De egy profi klubvezetés például sosem rúgná ki egyik legtehetségesebb, a szurkolók által is elfogadott fiatal edzőt, Benczés Miklóst azért, mert nem úgy táncol, ahogy a klubigazgató fütyül.
Igaz, egy igazán profi klubvezetés talán sosem tenné meg klubigazgatónak a jelenlegi magyar futball egyik legellentmondásosabb alakját. Szentes Lázár nagyszerű játékos volt, de edzőként soha, semmi értékelhetőt nem ért el, hacsak azt nem vesszük ide, hogy mindenhol, mindenkivel összeveszik. Talán nem nagy bátorság azt írni, hogy nem igazán szeretik őt sehol sem a játékosok, sem a szurkolók. Őt valahova klubigazgatónak, vagy épp edzőnek vinni maga egy konfliktushelyzet.

És egy igazán profi klubvezetés ilyet soha nem állítana elő saját magának.

Szentes az az ember, aki még az újságírónak is meg akarja mondani, mit kérdezhet, és mit nem. Vele a kispadon aztán nem jöttek az eredmények, így hozták az egyik legjobb pedagógust edzőnek.

Sisa Tibor talán még soha, sehol, senkivel nem veszett össze.
Diósgyőrben igen, így jobbnak látta távozni.
Megint Szentes ült le a padra, és megint elmaradtak az eredmények.

Pedig ekkor már a spanyol élvonalat megjárt játékosokon át, a magyar válogatott „sztárocskáin” keresztül mindenki Diósgyőrben rúgta a bőrt.
De az eredmények csak nem jöttek.
Nyáron aztán végre belátták, Szentes nem jó.
Érkezett Szivics, aki borította a bilit. Elmondta, a klubnál vezetői szinten is totális amatörizmus honol. Nem csoda hát, hogy a csapatban is ez a módi.

Senki nem figyelt oda arra, amit mondott.
Senki nem vett észre, hogy Szivics lényegében Dudást kritizálta, őt tette felelősé azért, mert Diósgyőrben káosz van.

Persze, ettől még nem lett volna balhé, ha most jöttek volna az eredmények.
De nem jöttek.

Most pedig itt ez a nevetséges üzengetés – előbb a szabadlistára tett Rudolf, aztán Gallardo, most pedig Luque adott ki nyilatkozatot. Utóbbi két játékos egyébként a szurkolók nagy kedvence volt, akiknek a maradásukért még tüntettek is a drukkerek. Akkor Dudás Hunor, a három évvel ezelőttig tök ismeretlen klubvezető azt mondta, mindent megtettek a játékosok maradásáért, ám most kiderült, talán még sem ez az igazság.

Mert itt van ez a Luque-levél:
„Először is szeretném leszögezni, hogy 2013. január végén hoztam meg a döntést, az elsődleges és legfontosabb ok a családom volt (az enyéim mellett a helyem). Másrészt, két alkalommal is megkerestem Dudás Hunort, 2012 novemberében és 2013 elején, s azt mondtam, szeretném meghosszabbítani szerződésemet a DVTK-val. Akkor Hunor és Szentes Lázár azt mondta, várnom kell. Ekkor kevésbé éreztem megbecsülve magam, a klubvezetőket többek foglalkoztatták a nevek, mint az emberek. Nem éreztem a tiszteletet, melyet talán kivívtam a pályán, nevet szereztem, úgy gondoltam, nem értékelték a két év alatt elvégzett munkámat. Szeszélyüknél fogva a vezetők másokat jobban értékeltek. A szerződéshosszabbításommal kapcsolatban folyamatosan hazudtak, soha, soha, soha nem ajánlottak új kontraktust, csak azért hangoztatták, hogy megtették ezt, hogy megnyugtassák a szurkolókat. Ennek ellenére hazudtak, hiszen tudták, hogy más klubok érdeklődtek felőlem, mert tudták, becsületes ember vagyok, és azt mondtam, ha eligazolok, az nem magyar csapathoz lesz. Ezért gondolom, hogy átverték a szurkolókat velem kapcsolatban, azokat az embereket, akik tiszteletet és szeretetet adtak nekem két és fél éven keresztül.”

Dudás Hunor természetesen mindezt tagadta, de a spanyol ma újabb üzenetet küldött a drukkereknek.
"Látva, hogy miket mondott Hunor, kitartok amellett, hogy mindenben hazudik. El is mondom, miért. Először is, ezentúl nem fogok többet arról az emberről beszélni, akinek minden egyes szava hazugság. Másodszor: nem a saját igazamat akarom bizonyítani, csak az én valós történetemet mondom el. 18 éves korom óta profi labdarúgó voltam, köztük a spanyolországi elitben, az első osztályban. Ez az ember nem több, mint három éve van a labdarúgás világában, és minden tiszteletem ellenére mondom, a tapasztalatlansága meghaladja az elvégzendő feladatokat „A sérvemről: a klub ragaszkodott a műtéthez, én pedig ahhoz, hogy megkérdezhessek egy sevillai orvost. A Sevilla FC profi, labdarúgókkal foglalkozó sportorvosa azt mondta nekem, egyik játékosa, bizonyos Frédéric Kanouté öt évet játszott ugyanezzel a típusú sérvvel a legmagasabb szinten. Én ugyanezt tehettem volna, de mivel nem volt senki, aki a megfelelő terápiát elvégezhette volna a DVTK-nál, úgy döntöttem, tovább játszok a fájdalom ellenére. Minden nap reggel hét órakor már a konditeremben voltam, hogy speciális edzéseket végezzek. Láthatták a szurkolók, amikor a csapatnak pihenőnapja volt, én akkor is három órákat töltöttem az edzőteremben. Az utazás, az orvos és a sevillai speciális klinika kezelésének költségeit én fizettem, bárkinek megmutathatom a számlákat, Hunortól nem kaptam érte semmit. Mindezt azért tettem, hogy játsszak, ne veszítsünk időt a műtéttel és a DVTK hasznára legyek. Folytatva a pénz témáját: nettó fizetést kapunk ugye. Mivel minden hónapban változik a forint/euró-árfolyam - ez nem az én kompetenciám -, megegyeztünk Hunorral egy bizonyos összegben kompenzációként. Mindig mindent kifizettek, kivéve az utolsó hat hónapot. Egy időben, amikor nem jöttek a sikerek, büntetést akartak kiszabni a csapatra, s azzal vádoltak minket, hogy miattunk nem jönnek a nézők a stadionba. Azt mondtam, rendben, mert én, mi veszítjük el a mérkőzést, de akkor Hunornak és Lázárnak is kell fizetnie, mert ők alakítják ki a csapatot, így ugyanúgy felelősek a sikerekért és a kudarcokért is. Nem csak elégedetten, győzelem esetén kell beszélni! Vereség után sosem szóltak. Én mindig ott voltam, sosem bújtam el senki elől, ők viszont igen. A szerződéshosszabbításról: igen, 36 éves vagyok, de úgy gondolom, bebizonyítottam, hogy tudok még futballozni magas szinten, és nem azért, mert Luquénak hívnak. A pályán kell beszélni. Ők most be akarják csapni a szurkolókat. Azok, akik igazán ismernek, tudják, min járt az eszem azokban az időkben, mire gondoltam, miken gondolkoztam. Hunor volt az, aki elküldte Mikit, miután harmadikok lettünk ősszel, s jól játszottunk, majd Lázár kétszer is leülhetett a kispadra, aztán rosszul futballoztunk, lejjebb is estünk a tabellán. Aztán szerződtettek egy olyan edzőt, akiről inkább nem is beszélnék, de látjuk, mit ért el a DVTK-val. Sosem hazudok, Hunor Úr, az igazat mondom. Minden, ami a DVTK-val történik, legyen az akár jó, akár rossz, azért te vagy a felelős ügyvezetőként, te döntesz. Spanyolországban van egy mondás: „Lo que siembre hoy recojarás maňana” (Ki mint vet, úgy arat). Nagy ölelés nektek miskolci testvéreim és sok szerencsét a DVTK szurkolóinak! Nem érdekel, hogy ott vannak a fotók rólam a DVTK irodáiban, csak az, hogy az igazi diósgyőri szurkolók szívében legyek. A klubvezetők – ahogy a játékosok – jönnek és mennek."

És itt van a kutya elásva.
Egy Spanyolországból jött játékos mondja ki azt, amit én már évek óta hangoztatok, és amit soha, senki nem vesz komolyan.
Mindenért, ami egy csapatnál történik, azért a klubvezetés az első számú felelős.
Az ügyvezető, az edző – és csak utánuk a játékos.

Dudás ma azt mondta, vannak olyan DVTK-játékosok, akik nem viselkednek sportemberként, mert isznak, cigarettáznak, és akár meccsnapok előtt is nyilvánosan hajnalig szórakoznak.
Azért is ő a felelős!
Mert hagyja.
Cégvezetőként – mert ő lényegében az – nem engedhetné meg, hogy az alkalmazottjai ilyeneket csináljanak. De az alkalmazottak is csak akkor mernek ilyen csinálni, ha azt látják, gyengekezű a főnök.

De mondok mást: ha én klubtulajdonos lennék, és a klubnál ilyen káosz uralkodna, akkor nem a játékosok állnának – először – a szőnyeg szélén, hanem a klubvezető, akit én azzal bíztam meg, hogy rend, fegyelem és eredmény legyen a csapatnál.

Kíváncsi vagyok, mikor jönnek már rá, hogy az ügyvezető és edző irányítja a klub életét, ők igazolnak, ők teremtik (vagy nem teremtik) meg a feltételeket, ők azok, akik kiválasztanak, akik mindenről döntenek.
És elsősorban mindenért ők a felelősök.

Fehér György

Kis túlzással ma mindenki Tóth Bálintról és csapatáról, a Pápáról beszél. Ez nem csoda, hiszen tavaly az utolsó fordulóban úszta meg a kiesést a csapat, ma pedig – az esti meccsek előtt – vezeti a tabellát. A vezetőedző szerint a siker kulcsa, hogy dacossá váltak a játékosa.

Varázsceruzát vitt magával Pápára, vagy csak más munkát végeznek a játékosok, mint a korábbi edzőknél, és ez a siker kulcsa?
Ha azt mondanám, hogy a más jellegű munka hozza az eredményeket, akkor nagyképű lennék, ha a varázsceruzára fognám, akkor vicces. Én inkább azt mondanám, dacossá váltak a játékosok. Amikor az utolsó forduló előtt Pápára érkeztem, mindenki azt mondta, kiesik a csapat. Bennmaradtunk, és dolgoztunk tovább, csendesen. Ám amikor elkezdték latolgatni az esélyeket arról, melyik csapat fog kiesni, megint a legtöbben a Pápára tippeltek. Ez okozta a dacosságot. Na és persze rengeteget dolgozunk a sikerért.


Az edző is dacossá vált? Hiszen az elmúlt időben csupán alacsonyabb osztályú csapatoknál dolgozott, az élvonalban mintha elfelejtették volna Tóth Bálint nevét. Ráadásul a tavalyi, szegedi kaland sem úgy ért véget, ahogy tervezte.
A Szegedről már kár beszélni. Egész tavasszal jól teljesítettünk, de az osztályozóra történt valami. Nem vádaskodom, tanultam az esetből. Természetesen a dac bennem is dolgozik, de ez nem is működne másképp. Az úgy nem megy, hogy a srácokat kiküldöm előre, de a hátamra az van írva, hogy rohadtul félek. Az edző a csapat vezére, és úgy is kell viselkednie.


Hülye kérdés, de mennyivel másabb most a hangulat Pápán, mint alig három hónappal ezelőtt?
Nem is a hangulat más – bár az is nagyon sokat változott előnyére – hanem az, hogy a sikerek biztonságot adtak, és a játékosok elhiszik, bárki ellen van keresnivalójuk. A megszerzett 10 ponttól magabiztosak lettünk, mert ezeket a pontokat mi szereztük, és senki nem ajándékba adta őket. Persze ez a magabiztosság nem csaphat át nagyképűségbe. Tudjuk, hol a helyünk, tudjuk, milyen céljaink vannak?


Tényleg, milyen céljaik vannak?
A legfontosabb az, hogy ne kerüljünk olyan helyzetbe, mint amilyenbe a tavaly volt a csapat. Én azt mondtam, akkor leszek elégedett, ha sosem állunk majd a 10. helynél rosszabbul.


Fehér György

Tavaly ilyenkor már túl voltunk az első edzőváltáson az NB I-ben - augusztus 1.-én Kis Károlyt Máté Csaba váltott a Paks kispadján – sőt, az augusztus 20-ai, ünnepi hétvége után Détári Lajos munkáját is megköszöntötték a Ferencvárosnál. Megnéztük, idén ki lehet az első tréner, akitől elbúcsúzik kenyéradója.

Kondás Elemér (Debrecen) – 0 százalék
A Loki korai, és az idegenbeli mérkőzés után váratlan nemzetközi kupabúcsúja után sokan már a vészharangokat kongatták Debrecenben, ám a Kondás-csapat nagyszerű bajnoki kezdéssel elhallgattatta a „károgókat”. A piros-fehérek 100 százalékos teljesítménnyel vezetik a bajnokságot, Kondás Elemérnek pedig egyáltalán nem kell félnie egy eseteges edzőváltástól.

José Gomez (Videoton) – 0 százalék
A székesfehérváriak portugál mestere hasonló cipőben járt, mint Kondás Elemér, azaz a Videoton meglepő Európa-liga leszereplése után sokan már Mezey Györgyöt látták álmaikban a kispadon. Ráadásul a kiesés mellett arról is lehetett olvasni, hogy Gomeznél nem ugyanaz a fegyelem a csapaton belül, mint volt elődjénél, Sousánál. Persze, mindez csak a szurkolók fejében fogalmazódott meg, a vezetők megbíztak a portugál szakemberben, és az eredmények eddig őket igazolják, hiszen a Vidi mind a három meccsét megnyerte.

Horváth Ferenc (Paks) – 0 százalék
A paksi vezetők örömükben tapsolhatnak, hiszen eddig úgy néz ki, megérte a nyári tortúra, megérte küzdeni Horváth Ferencért. A fiatal edző ugyanis nem hangzatos nyilatkozataival, de eredményeivel is bizonyítja rátermettségét.

Tóth Bálint (Pápa) – 0 százalék
Eddig igazi sikersztori Tóth Bálint újbóli pápai szerepvállalása: a tréner jött, látott, és győzött. Előbb benntartotta az NB I-ben a már fél lábban már a másodosztályban járó csapatot, majd az új idényben három meccsen hét pontot gyűjtött a sárga-kékkel.

Ricardo Moniz (Ferencváros) – 0 százalék
Talán a legjobb marketinggel rendelkező edző az élvonalban, hiszen egyik edzőről sem lehet többet olvasni, hogy milyen jó választás volt szerződtetni. Monizt rendesen „felépítették” a sajtó és a közvélemény számára is, más kérdés, hogy az „idén mindenkit elsöprő” Ferencváros eddig felemás képet mutatott. A pécsi nyögvenyelős győzelem után nagyon rossz játékkal kikaptak a Videotontól, igaz, utána hátrányból megnyerték a Győr elleni rangadót. Most az MTK következik, de az eredménytől függetlenül sem kell tartania Moniznak a menesztéstől.

Bekő Balázs (Kecskemét) – 0 százalék
Mint ahogy nem kell tartania ettől Bekő Balázsnak sem. Az élvonal abszolút újoncának bemutatkozása jól sikerült, igaz, Bekő gyorsan megérezhette, milyen az, amikor a tréner a kispadról szemléli csapata vergődését. A Mezőkövesd elleni 6-2 csúnya vereség volt, de Kecskeméten még így is minden rendben van.

Garami József (MTK) – 0 százalék
Úgy néz ki, ha az ég a földdel összeér, akkor is Garami József lesz az MTK edzője. Ez nem is csoda, hiszen talán nincs még egy tréner, aki úgy tudná kezelni az MTK-nál lévő helyzetet, mint az NB I korelnökének számító Garami. A mesteredzőnek kis túlzással nem évről-évre, hanem hétről-hétre kell új csapatot építenie huszonéves fiatalokból. És amellett, hogy ezt a feladatot tökéletes megoldja, az eredmények sem maradnak el.

Kozma István - Marc Leliévre (Újpest) – 10 százalék
Papíron ugyan Kozma István irányítja az Újpestet, de hogy valójában ki is az igazi vezetőedző, azt talán csak Roderick Duhatelet tulajdonos tudja. Az eredményesség miatt egy ideig biztosan nem lesz váltás a kispadon, hiszen úgy néz ki, a belga üzletembernek nem az a legfontosabb, hogy a lilák épp hányadik helyen állnak a bajnokságban. Igaz, ismerve a szurkolókat, ők már nem sokáig tűrik a mostani helyzetet.

Artner Tamás (Haladás) – 0 százalék
Szombathelyen hasonló a helyzet, mint az MTK-nál, azaz minimum földindulásnak kellene történni ahhoz, hogy edzőváltás történjen. Artner Tamás ugyanis nagyszerűen építi be a fiatalokat a Haladásba, és a stabil középmezőnyt mindig tudja hozni a csapattal. Többre meg nem nagyon vágynak Szombathelyen.

Véber György (Mezőkövesd) – 0 százalék
Ha nem jönnek az eredmények, az NB I mindenkori újonc csapatainak vezetői előszeretettel keresik az edzőben a hibát. Na, ez az, ami Mezőkövesden egyelőre nem fordulhat elő, más kérdés, hogy a szurkolók által már-már istenként tisztelt Vébert a drukkerek talán nem is engednék leváltani. Legalábbis egy ideig nem.

Pintér Attila (Győri ETO) – 35 százalék
Kissé labilissá vált a győri kispad, ami az eredményeket nézve nem is csoda. A magyar bajnok simán kiesett a BL-ből – más kérdés, hogy a sokak által lesajnált Maccabi már biztos főtáblás a Bajnokok Ligájában -, de míg a Loki és a Vidi a bajnokságban javította a kupafiaskót, addig a Győr ezt nem tudta megtenni. A három meccsen szerzett két pont nem túl veretes eredménysor, hétvégén a csapatnak nyerni kellene Pécsett, ellenkező esetben akár még forróvá is válhat a helyzet Pintér számára.

Tomiszlav Szivics (Diósgyőr) – 5 százalék
Ha csak az eredményeket nézzük – két döntetlen mellett egy 4-0-s vereség a Debrecentől – akkor akár edzőváltásra is gondolhatnánk az évek óta nemzetközi kupaszereplésre vágyó, de csak a középmezőny hátsó részéhez tartozó Diósgyőrnél. Ha viszont azt nézzük, hogy a klub vezetői simán megengedték az edzőnek, hogy páros lábbal rúgja ki a klub legjobban fizetett játékosát – ugye senki nem hitte el teljesen a „Rudolf havi majd tízmillióért nem érzi jól magát” szöveget -, sőt, további, sztárként kezelt játékosok kirúgásának lehetőségét, akkor láthatjuk, hogy Szicsics mester helye – egyelőre – biztos.

Marco Rossi (Budapest Honvéd) – 25 százalék
Más a helyzet a Honvéd olasz mesterével, aki tavaly nagyszerű eredményt ért el a csapattal, idei eredménysora viszont nem túl fényes. Igaz, lehet, hogy nem az edzőben, sokkal inkább a klub igazolási politikájában kell keresni a hibát, hiszen amíg meghatározó játékosok távoztak a klubtól, addig nem is másod vagy harmad, sokkal inkább negyedrangú idegenlégiósok érkeztek Kispestre. Igaz, az ilyen tények nem mindig szokták érdekelni a Honvéd tulajdonosát.

Benczés Miklós (Puskás Akadémia FC) – 15 százalék
Volt, aki három meccs után 9, de legalább 7 pontot álmodott a Puskás Akadémiának, hiszen a újonc csapat sorsolása igen kedvezően alakult. Más kérdés, hogy arra senki nem számított, hogy egy fél csapatra való sérült játékosa lesz a felcsútiaknak – ráadásul a kezdőnek számító, meghatározó játékosok közül. Benczés Miklós megbecsült tagja a Puskás Akadémia közösségének, de azért egy győzelem biztosan jól jönne a trénernek.

Márton Gábor - Lőrincz Emil (Pécs) – 80 százalék
Pécsett kezd bebizonyosodni, hogy fantomedzővel nehéz eredményt elérni. Hivatalosan Lőrincz Emil az edző – hiszen neki van meg a megfelelő végzettsége – nem hivatalosan viszont Márton Gábor a „főnök”. Az más kérdés, hogy ketten együtt sem tudtak még összehozni egyetlen pontot sem. Pécsett megéltek már edzőváltást akkor is, amikor jól ment a csapatnak – Kiss László kirúgásakor az NB II első helyén állt a csapat, míg Mészáros Ferenctől az NB I hatodik helye is kevés volt -, így egy hétvégi, Győr elleni vereség akár az edzőpáros utolsó fellépését is jelentheti.

Prukner László (Kaposvár) – 5 százalék
Három meccs, nulla pont, Mégis, Prukner László helye biztosnak tűnik a kaposvári csapatnál, hiszen ő kicsiben ugyanazt csinálja, mint Garami József az MTK-nál. Minden évben (minden héten) új csapatot épít, ráadásul úgy, hogy neki nincs ott egy Sándor Károly Labdarúgó Akamédiai háttér. A Kaposvár minden évben nehéz időket él át, de végül mindig valahogy NB I-es marad, ráadásul a vezetők sem szoktak felelőtlenül edzőt váltani.

Fehér György

Nem játszott rosszul a magyar válogatott a tegnapi, csehek elleni 1-1-es döntetlennel zárult meccsen – na, igazából jól sem -, de az ismét bebizonyosodott, hogy egyszerűen nincs védelmünk. A csehek lényegében akkor alakítottak ki helyzetet, amikor akartak, és csak a vakszerencse mentette meg attól a csapatot, hogy 1-1 helyett ne 5-0 legyen. De most nem is a játékkal foglalkoznék, hanem két dologgal, ami a „halálba” idegesített.

Százszor, ezerszer elmondtam már, hogy ebben az országban az egyik legnagyobb gond az, hogy azok, akik a közvéleményt befolyásolják – újságírók, kommentátorok, riporterek – nem festenek valós képet a látottakról.

A tegnapi kommentátor – kupameccset játszott a csapatom, és nem tudtam a helyszínen megnézni a meccset, így a televízió előtt elveztem a meccset – ékes bizonyítéka volt ennek.

Az első félidőben volt egy büntetőgyanús eset.
Lehet, hogy az én szemem rossz, vagy én láttam rosszul, de egyetlen lassításból sem láttam úgy, hogy kezezés volt, hanem azt, hogy a cseh játékos mellkasát találta el a labda. Persze, lehet, hogy én láttam rosszul, és mégis a cseh felkarját találta el a labda, de ebben az esetben is a „találta el” szóösszetétel a fontos.

Komolyan mondom, felháborítónak tartom, hogy olyanokat ültetnek a mikrofon elé – és így olyanok befolyásolják a közvéleményt – akiknek fingjuk sincs az alapvető szabályokról.

A kezezésre vonatkozó szabály vagy száz éve változatlan és ilyen egyszerűen hangzik: közvetlen szabadrúgást (büntetőrúgást) kell ítélni, ha a játékos szándékosan kézzel érinti a labdát (kivéve persze a saját büntetőterületén tartózkodó kapust). Vagyis semmi más nem számít: szándékos volt-e vagy sem. Ha egy kezezés nem szándékos, akkor sem jár érte semmi, ha történetesen gólt akadályoz meg. Ez tehát a kulcsszó: szándékos vagy sem. Mindenki számára érthetően legegyszerűbben megfogalmazva az a lényeg, hogy a kéz keresi-e a labdát, vagy a labda a kezet.

A 18. percben egy szöglet után Vanczák lövése a tőle 3 méterre álló Tomas Sivokon csattant. Érdekes, hogy szinte mindegyik újság azt írja, hogy a játékos bal karját találta el a labda – és mindegyik újság büntetőt reklamál – így elfogadom, hogy én láttam rosszul.
De….

Megnézném, hogyha ezeket az embereket odaállítanánk, és Vanczák három méterről szétbombázná a kezét, el tudná-e húzni azt a labda elől.
Minden bizonnyal nem.

Ma is százszor megnéztem a lassítást – én még mindig azt látom, hogy a mellkas bal felső részét találja el a labda, de mindegy – és úgy érzem, a vétlen kezezés tipikus példáját láthattuk.
A cseh játékos kezét (mellkasát) találta el a labda, három méterről.
Azaz, hogy a szabályt idézzem: Ha egy kezezés nem szándékos, akkor sem jár érte semmi, ha történetesen gólt akadályoz meg.

És mondom, a legrosszabb az egészben az, hogy akik kommentálják – írnak róla – az eseményeket, azoknak fogalmuk sincs a szabályokról.
Így – már bocsánat – tök hülyeséget mondanak.
A derék riporter tegnap még a második félidőben is ezt az esetet emlegette, hogy bezzeg ha ott büntetőt kapunk, minden más. Azt már nem említette, hogy bezzeg ha a csehek 0-1 után csak egyetlen ziccerüket a hatból kihasználják – mondjuk, két méterről eltalálják az üres kaput – akkor minden bizonnyal nem állnak kettőnél.

Szeretném, ha sokan visszaemlékeznének Kassai Viktor két zseniális ítéletére a 2011-es Bajnokok Ligája-döntőjében, ahol a Barcelona 3-1-re legyőzte a Manchester Uniteted. A mérkőzés első és a második játékrészében is történt egy-egy kezezés a büntetőterületen belül. Előbb egy angol, míg a második 45 percben egy spanyol játékos ért kézzel a labdához. Pontosabban pattant a kezére a labda. Mindkét esetben egy-két méterről leadott lövés vagy passz után, melynél a védőnek esélyes sem volt arra, hogy elhúzza a labda útjából a kezét. Kassai sípja – helyesen – mindkétszer néma maradt.

Akkor, egyetlen magyar kommentátor vagy újságíró nem reklamált büntetőt.

Persze, ez tipikus magyar szokás – mindent úgy magyarázunk, hogy nekünk jó legyen.
Ha Kassai nem ítél ilyen szituációban egy BL döntőben büntetőt, akkor úgy a jó, ha ellenünk nem ítélnek büntetőt, akkor viszont nem jó.

A másik, amit nem értettem, hogy miért nem cseréltünk.
Nem azért, mert akik a pályán voltak, rosszul játszottak, hanem azért, mert ezt a meccset állítólag a románok elleni meccsre való felkészülésre használtuk fel.

A csehek cseréltek hatot – mi négyet.

Abból is Szabicsot az utolsó 3 percre hozta be Egervári. Hogy ennek mi értelme volt, azt talán ő sem tudja.

Vajon honnan fogja tudni a kapitányunk, hogy mire lesz képes éles szituációban esetleg a románok ellen mondjuk Lovrencsics – aki az előző meccsen legalább játszott egy félidőt – vagy a most behívott Varga Roland, vagy épp Fiola, ha nem cseréli be őket egy edzőmeccsen.
Valahogy úgy éreztem, hogy Egervári ezt a barátságos 1-1-et is úgy óvta, mintha az állása múlt volna rajta.

Szabicsot három percre hozta be, de azt már nem merte felvállalni, hogy mondjuk Szabics együtt legyen a pályán Szalaival és Bödével, hátha történik valami, és megnyerjük a meccset.
Inkább cserélt egyet kamuból.

Mindeközben néhány száz kilométerrel odább Brazília hatot mert cserélni Svájc ellen, még úgy is, hogy a végén kikaptak 1-0-ra.

Mindig azt mondom, hogy a sportszeletet az ABC polcain kell keresni, de sajnos nálunk nem ott van – és így igen nehéz lesz a románok ellen.

Fehér György

Bombaként robbant a hír, miszerint a bundabotrány kirobbanása után is voltak olyan játékosok, akik vették a bátorságot, és elcsaltak mérkőzéseket. Most két játékos, akiknek a játékjogát az MLSZ felfüggesztett, Ausztriáig menekült.  És láss csodát, ott, alacsonyabb osztályban még szerződést is kaptak.

Vannak, akiknek volt pofájuk végigbundázni az egész tavaszi idényt. Most úgy néz ki, hogy bár az Eger harmatgyenge volt, biztos kieséséhez hozzájárult, hogy az egykori válogatott játékosuk a legtöbb tavaszi meccset eladta. Mondjuk az érdekes, hogy a csapatból egyedül ő lett meggyanúsítva – és előzetesbe helyezve – mert azt nehezen hiszem el, hogy egy játékos el tud csalni 5-6 meccset.
Az egri adok-veszek (vagy inkább csak adok) mellett a Ferencváros Siófok felett aratott 4-2-es győzelme sem volt tiszta, ezt bizonyítja, hogy Takács Zoltánt, Pál Szabolcsot, Kiss Zoltánt és Gál Andrást azzal gyanúsítanak, hogy gólonként 5000 euróért – azaz összesen 20 ezerért – befolyásolták az eredményt.
És a játékosoknak ezek után még van bőr a pofájukon elfutni Ausztriáig, és ott tovább focizni – méghozzá nem kevés pénzért.
Az osztrák negyedosztályban szereplő SV Scheibbs Gál Andrást, a szinten a negyedosztályban szereplő Pinzgau Saalfelden Kiss Zoltánt szerződtette. Persze, azt is „keresztre veszíteném”, aki ezeket a játékosokat kivette Ausztriába, mert hogy nem maguktól találták ki ezeket a csapatokat, az biztos.
És mielőtt valaki csak legyintene ezekre a csapatokra, vagy inkább az osztrák amatőr ligába, azoknak felhívnám a figyelmüket arra, hogy Ausztriában, ezen a szintén többet lehet keresni, mint a magyar élvonal jó néhány csapatában.
Egy ilyen csapatban 1500-2000 eurót simán meg lehet keresni egy hónapban –sokkal kevesebb munkával, mint az NB I-ben, hiszen ezeknél a kluboknál jó, ha 2-3 edzés van egy héten – és azon sem kötelező mind megjelenni.
Természetesen mind a két osztrák klub vezetését megkerestem e-mailen.
Még egyik sem válaszolt, de amint ez megtörténik, elolvashatják az osztrák álláspontot is.

Fehér György  

Bevallom, még egy nappal a "kupacsütörtök" után sem tudtam mit írni. Illetve tudtam volna, de az talán túl kemény lett volna. De itt a szombat délelőtt, és a dühöm még mindig nem csillapodik.

Naplopó, pofátlan, szarházi banda.
Klubvezetők, akik milliókat költenek új játékosokra, de aztán meglepődnek, hogy azok nem tudnak focizni.
Edzők, akik azt sem tudják, melyik bolygón vannak.
Játékosok, akiket inkább a bányába kellene küldeni, hogy dolgozzanak egy kicsit, hogy megérezzék, milyen az, amikor kétkezi munkával kell megkeresni a napi betevőt.
És ezek még a könnyedebb kategóriából való megjegyzéseim.

Emberemlékezet óta, de talán soha nem történt még olyan, hogy július 26-án nem volt magyar kupacsapat a nemzetközi porondon.
Ezek a csapatok szégyent hoztak a magyar labdarúgásra.
És nem csak a játékosok, hanem az edzők és a klubvezetők is.
Érdekesség, hogy közülük egyetlen egy ember viselkedésén látszott, hogy tudja: nagy baj van.
Marco Rossi, a Honvéd edzője a hazai össze-vissza futkosás után csak fogta a fejét a sajtótájékoztatón, tudta, érezte, hogy ez gyalázat volt.
Igaz, a Honvéd továbbjutása az idegenbeli mérkőzés után csodaszámba ment volna.

Nem úgy a Lokié, hiszen a Debrecen idegenben jól játszott, akár gólokkal nyerhetett volna, de a döntetlent sem volt rossz eredmény. Erre ezek a „nagyszerű legények” óriási pofával, flegmán mentek ki a nyíregyházi pályára. Sütött róluk, hogy úgy gondolják: mit nekik a norvég csapat?
Kiküldték a „cipőjüket”, hogy majd lesz valahogy.
Hát lett.
Azzal nem számoltak Debrecenben, hogy ezek a norvégok tudnak focizni, de ami a legfontosabb: tudnak küzdeni, és fegyelmezetten betartják az edzői utasításokat.
Na meg arra sem, hogy a norvégoknál játszik egy magyar gyerek.
Egy csatár, akit itthon leírtak, elfelejtettek, létszámon felülinek minősítettek.
Aki aztán Skandináviában igazi sztár lett.
Aki tavaly norvég gólkirály lett.
Akiben dolgozott a dac, hogy megmutassa: igenis tud focizni.
Lehet Kovács Péter szidni, csak aki ezt teszi, saját magáról állít ki bizonyítvány. Ő ugyanis, sok más, itthon játszó kacskalábú játékossal ellentétben igazi profi, aki pontosan tisztában van azzal, miért is kapja a fizetését.

A Debrecen játékosait én mind kihajtanám a legelőre, vagy elküldeném dolgozni, de az biztos, hogy klubvezetőként egy fillért sem adnék nekik munka nélkül. Elküldeném őket dolgozni, aztán munka után jöjjenek edzésre. Megjegyzem, miután ez a klub a tavasszal átadta a sok-sok állami millióból felépített futballakadémiáját, a nyáron kilenc külföldi játékost igazolt.
Minek?
Ezt az eredményt az ifisták is elérték volna.
És lehet, hogy ők hajtottak volna.
Azt viszont egyetlen klubnál sem hallottam, hogy elővették volna az edzőt a vereségek után.
Mert lehet szidni a falábú játékost, de azt a játékost az edző javaslatára igazolja le a klub.
Sőt, a taktikát is ő dolgozza ki.
És ha ezt a taktikát a játékos nem tudja megvalósítani, akkor a tréner legalább olyan hibás, mint a játékos.
Mert a csapatépítés első lépcsőfoka a kiválasztás.
És ott az edző dönt.
Most kiderült, hogy mindegyik tréner rosszul döntött.
Bevallom, a sorsoláskor nem gondoltam volna, hogy „szupersztárjaink” így leszerepelnek. Egy hónappal ezelőtt úgy gondoltam, hogy a Videoton és a Debrecen biztosan, a Honvéd talán továbbjut ebből a körből.
Egyik sem tette.
Ahogy egy internetes oldalon olvastam: kifutottak, mint a tej, aztán leégtek.
Csak az a baj, hogy az egész magyar labdarúgást égették le.
És mint mondtam, nem csak a játékosok.
Hanem az edzők és a klubvezetők is.

Fehér György