Csend van a bundabotrány körül.
Mondhatnánk, vihar előtti csend.
A sorozatos REAC-os meggyanúsítások óta nincsenek új hírek.
Ám most lesz érdemes figyelni, hiszen közeleg a bajnokság vége.
Na, szerintem nem az NBI-re kellene fókuszálni.
Sőt, eddig is azon az állásponton voltam, hogy a legnagyobb simlisségek az NBII-ben – vagy még lejjebb - történnek.
Ott, ahol nem kell a fogadási maffiának sem beleszólnia semmibe.
Ott, ahol egy (két, három) játékos minden figyelem felkeltése nélkül tud fogadni saját csapat meccsére, uram bocsá vereségére.
Ott, ahol lényegében minden mindegy.
Ne gondolják, hogy ez nem történik meg. Három-négy évvel ezelőtt az akkor negyedik helyen álló MTKII a kiesés ellen küzdő Békéscsaba vendége volt. Az MTK már nem léphetett előre és ezt a kék-fehérek is tudták. Akkor volt aki „megsúgta”, akár meglepetés eredmény is születhet. Nos, végül a meccsen a Békéscsaba nyert – melyre Tipp-Mix 8,3-as szorzóval fizetett.
De mielőtt bárki azt mondaná, megint az MTK –t veszem elő – mely csapat idei teljesítménye előtt meghajolok – ez csupán egyetlen példa.
Az egyetlen, melyről tudok.
Ne feledjük, még ma is számos NBII-es mérkőzés megtalálható a különböző fogadási portálokon.
Sőt, nem oly rég NBIII-as meccsre is lehetett fogadni az egyik internetes oldalon, és azt hiszem, mindenkinek az a legjobb, ha soha nem tudjuk meg, ott mi folyt.
Mert valljuk be őszintén: nem mindegy, hogy egy NBII-es (NBIII-as) csapat ötödik, nyolcadik, tizedik vagy épp tizenkettedik lesz a bajnokságban. Persze, persze, a klubvezetőnek vagy épp az edzőnek nem mindegy, de mit mond az a játékos, aki 100-150 ezer forintot keres, azt is több hónapos csúszással. Ennyi pénznél az osztrák ötödik ligában is többet keresnek, méghozzá euróban. Sőt, egy-két megyei bajnokságban is több pénz jut egy játékosnak, ráadásul úgy, hogy ott legfeljebb hármat kell edzeni a héten.
Mit csinál négy-öt olyan játékos, aki nem kapott fizetést vagy épp prémiumot hetek óta, és saját csapata meccsét látja valamelyik fogadási portálon.
Annak a csapatét, amely már sem előre nem tud lépni, sem hátra nem tud esni.
Vagy éppen mit csinálnak annak a csapatnak a játékosai, akik a feljutás küszöbén állnak, csakhogy a klub kasszájában egyetlen fillér sincs, nemhogy NBI-re, de talán egy új mosógépre sem.
Elég egy vereség, és előz a rivális. Az a klub, amely nyíltan kimondja, hogy cél az első osztály.
Persze én nem szeretnék meggyanúsítani senkit, csak azt mondom: most érdemes figyelni igazán.
És nem biztos, hogy csak az első osztályra.
Fehér György
