mifocink

Már az első alkalommal megírtam aggodalmaimat a Ferencváros visszavásárlása kapcsán.
Tisztán látszik, hogy ebben az ügyben valami komolyan bűzlik.
És ez másnak is feltűnt.
Tátrai Miklós a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt. korábbi vezérigazgatója például hivatali visszaélés, hűtlen kezelés és bűnpártolás gyanújával ismeretlen tettes ellen feljelentést tett.
Sőt, Császy Zsolt, az MNV korábbi értékesítési igazgatója már december 7-én feljelentést tett hivatali visszaélés és hamis vád gyanújával, de ezt első fokon elutasították, ám ő panasszal élt.
Nehogy azt gondolja valaki, hogy Tátrai csak úgy gondolt egyet, és csak úgy feljelentget?
Nem, ő tényekkel, sőt, törvényekkel támasztja alá feljelentését.
Többek között azt kifogásolja, hogy szerinte az állami vagyonról szóló törvény kimondja, az MNV igazgatóságának hatáskörébe tartozik az ügylet, ha az állami vagyon gyarapításával kapcsolatos döntés 100 millió forint értékhatár felett van, vagy a hasznosítás határozott időtartamra szól és meghaladja a tíz évet. Ezáltal úgy véli, a kormány december 23-i határozatával - melyben kikötötte az ingatlant, a vételárát és annak kifizetési határidejét, továbbá rendelkezett a vagyonkezelői jog továbbadásáról 50 évre - közcél megjelölésének hiányában, jogellenesen elvonta az MNV Zrt. igazgatóságának hatáskörét, és ezzel megvalósult a hivatali visszaélés bűntette.
Tátrai és Császy szerint az állam kárt okozott saját magának. A sok-sok milliárdért visszavásárolt terület ugyanis az értékbecslés szerint korántsem ér annyit, mint amennyit fizettek érte.
Sőt, jóval kevesebbet ér.
Három, 2008-ban készült készült értékbecslés közül a legmagasabb összege 3.7 milliárd forint volt.
És ez három és fél évvel ezelőtti állapotot és piaci értéket tükrözi. A számítások szerint ez az összeg 560 millióval csökkent, ugyanakkor az elkészült stadiontervek 330 millióval növelik az értéket.
És akkor még nem beszéltünk a vásárlás szakmai céljairól.
Bizony itt is érdekességek vannak.
Az MNV két korábbi vezetője szerint ugyanis ha az a szakmai cél, hogy a Ferencvárosnak új stadion épüljön, akkor közbeszerzési pályázat nélkül miért egy olyan területet vesz meg az állam, amelyen felépítmények vannak, és nincs rájuk szükség, mert lebontják majd azokat. Szerintük egy stadionépítésre alkalmas ingatlan nagyjából 830 millió forintba került volna.
Ez ugye majd 5 milliárddal kevesebb, mint a kifizettet összeg.
Vagy pontosabban az az összeg, amit a számlára írtak.
Ötmilliárd forinttal!
Brutális összeg, amit az állam megspórolhatott volna, amit másra használhatott volna.
Ha akarta volna.
Mert ki tudja, ebből az összegből mennyi hova kerül.
És mennyi folyik vissza valakinek a zsebébe.
Na és hogy ez se legyen elég, itt az újabb érdekes téma: Fürjes Balázs a budapesti nagyberuházoskért felelős kormánybiztos szerint 12 milliárd forintból építhető fel a Ferencváros új Üllői úti stadionja, és bár a bontást akár holnap elkezdhetnék, ebből a 12 milliárdból jelenleg 1, azaz egy milliárd áll rendelkezésre.
A kormánybiztos nem is tagadta, márciusban, az IMF-tárgyalások lezárása után dőlhet el, hogy költségvetési pénzből 2014-re megvalósítható lesz-e a beruházás.
Azaz a kormány az IMF hitelből tervezi felépíteni a Fradi Stadiont.
Másra talán fontosabb lenne a pénz.
Igaz, a kormánybiztos hozzátette, ország és a világ jelenlegi helyzetét figyelembe véve most az a nagy kérdés, hogy egyáltalán bele tudnak-e vágni az Üllői úti építkezésbe. Azt megerősítette, hogy az idei munkálatokra elegendő a 2012-es költségvetésben erre elkülönített egymilliárd forint.
- Ez az idén a bontást és egy kis építkezést fedezni tud. Az a kérdés, hogy a 2013-as és a 2014-es költségvetésbe is be tudjuk-e építeni a költségeket – tette hozzá, majd elmondta, számításai szerint az építkezés összesen 12 milliárdból valósítható meg, s jövőre 6-8 milliárd forinttal terhelné meg a költségvetést.
Ez azt jelenti, hogy idén elkezdik a bontást, aztán vagy lesz új stadion, vagy nem.
Szép kilátások. Persze, Fürjes azt is elmondta, csak akkor kezdik el a bontást, ha már biztosak az építkezésben, de reméli, hogy már 2012 őszén el kell költöznie a Ferencváros csapatának az Üllői útról.
Bocsánat, az sem biztos, hogy 2012 őszén ők dönthetnek az ország sorsáról.
És zárásként egy sluszpoén: Fürjes Balázs azt mondta, legalább 90 százalékban az angolok terveit használják majd fel.
Azokat a terveket, melyeket az angoloknak senki nem fogadott el.
De erről már írtam korábban.
És az a gyanúm, hogy ez az ügy bőven rejteget még témát.

Fehér György

Sanyi a Videotonba igazolt. Pontosabban a Nemzet Sanyija – érdekes ez a név, nem megbántva Torghellét, de vannak játékosaink a múltban, akik sokkal többet tettek labdarúgásunkért, mégis rá ragadt ez a név – a nemzet csapatába igazolt. (Azért írom így a Videotont - persze, azért szigorúan kisbetűvel -, mert már talán a tulajdonos sem tudja, mennyi pénzt költ a klub az övéből, és mennyit a Nemzetéből.)

Hogy jó döntés volt-e?

Szerintem nem.

Nagy kérdés, hogy a Vezér, vagy az edző szemelte ki Sanyit a csapatba. Mert ha előbbi, akkor Sanyi úgy jár, mint a többi magyar játékos a Videotonban – ül majd a kispadon, vagy még ott sem.

Persze, ha a trénernek van rá szüksége, akkor más a helyzet.

De sokak számára az is kérdéses, miként illeszkedik majd Sanyi játéka a Videoton csapatába. Mert bár az idény elején nem nagyon lehetett látni, mit is próbál játszani a gárda – amolyan rúgd a labdát és fuss elv látszott – mára már a szakemberek azt mondják, a fehérvári gárda a labdatartásos, sok apró passzos játékot játssza.

Na pont erre alkalmatlan Torghelle.

És most nehogy valaki azt gondolja, hogy a játékos ellen vagyok. Sőt, itt is leírtam már, őt tartom az egyik legkorrektebb magyar játékosnak, akitől bármikor bármit lehet kérdezni.
És úgy gondolom, amiben ő erős, abban tényleg erős.

Márpedig ő amolyan erőcsatár, aki megy, nekifut a falnak is, nem ismer elveszett labdát. Ám azt nem mondanám, hogy egymás után tízszer is tud passzolni. Persze, lehet, hogy az az elképzelés, hogy ő már a puszta létével is leköt két-védőt, és akkor a Vidi spílerjei járathatják a labdát orrvérzésig, vagy legalábbis addig, amíg nem találnak egy kis rést az ellenfél védelmén.

Csak ez luxus.

Mert ne gondoljuk, hogy Sanyi fillérekért igazolt a Videotonhoz.

Súlyos százezrekbe kerül majd a klubnak az, hogy Sanyi lekösse a védőket. Igaz, ha végül sikerül őt külföldre eladni, akkor még jól is kijöhet az üzletből a fehérvári gárda.

Mert a következő indokom, amiért rossz döntés volt az átigazolás, hogy Sanyi még csak 29 éves.

Azaz a legjobb korban van.

És már megmutatta magát külföldön – hogy milyen sikerrel, az megítélés kérdése.

De az tény, hogy ismerik őt, tudják, ki az a Torghelle.

Erre ő aláír több mint 3 évre ahhoz a Videotonhoz, amely az utóbbi időben a magyar játékosok süllyesztője, ahol úgy néz ki, módszeresen tesznek tönkre válogatott játékosokat. (Vagy a hozzá nem értés következtében)

És ha ez nem lenne elég, itt a harmadik érv.
A legsúlyosabb.

Bizony, akármennyire is tagadja, téli hazatérésekor Sanyi kijelentette, hogy Magyarországon számára csak a Kispest létezik.

Persze – szokták mondani – van az a pénz, amiért más csapat is létezik.

Csak ezzel a döntéssel Sanyi elbontotta azt a képzeletbeli szobrot, melyet a kispesti drukkerek talán már felépítettek tiszteletére. Ellenben ha külföldre igazolt volna, akkor még mindig ő lenne a drukkerek kedvence, aki egy kicsit hazajött, rúgott három gólt, és példát mutatott a többieknek hozzáállásban, és klubszeretetben.

Mert ne feledjük, Sanyi sok kispesti fiatal példaképe is – volt.

És ezért volt ez az átigazolás leginkább egy rossz döntés.

Fehér György

Tegnap sok minden történt a magyar futballban: a Nemzet Sanyija mellett a mi Balázsunk is új csapatba került. Most már olyan csapatba, ami azért jobb, mint a Mahacskala. Ám más is történt: életveszélyesen megfenyegettek.

Egy sms. Egy telefonhívás.
Egy életveszélyes fenyegetés, mely a bundabotrány egyik tagjától érkezett, aki a nevét is elárulta. (Nem Aczél Zoltántól.) A fórum, melyen nyilvánosságra hozzuk, még nem eldöntött, de ígérem, erre az oldalra is felkerül a lementett sms teljes szövege, és a beszélgetés tartalma. Sajnos, a nyomdafestéket csak nehezen bírja majd el...

Fehér György
 

A ferencvárosi szurkolók most megtudják, mit ér a hatalom. És ezt most jó értelemben mondom – már ami őket illeti. Mert ha az egész történetet nézzük, már rájöhetünk, mit is ér a hatalom valójában – és kit is tud ellehetetleníteni, vagy épp felemelni.
Az egész akkor kezdődött, hogy a Fradi előző tulajdonosa grandiózus tervekkel állt elő. Multifunkcionális szórakoztató központot akart építeni az Üllői útra, színházzal, mozival, boltokkal, bevásárló központtal, na meg természetesen egy futballstadionnal.
Persze, azzal már akkor is tisztában voltak, hogy ezt megvalósítani a mosatni állapotok szerint nem lehet, ehhez el kell forgatni a stadiont.
Már a tervek is elkészültek, ám azzal nem számoltak, hogy a különböző szervek és intézmények egy emberként fognak össze az új "Ferencvárosi Álom" megvalósítása ellen.
Emlékezhetünk, mindenki, aki élt és mozgott, kifogást emelt a stadion elforgatása ellen. Az ÁNTSZ kifejezetten megvalósíthatatlannak tartotta az ötletet, sőt, még a szomszédban található pénzverdének is volt indoka, miért nem mennek bele az építkezésbe. És az akkori tulajnak így már nem is érte meg annyira ez az üzlet.
Most azonban kiderült, csak addig igazi indokok ezek, amíg valaki csendre nem inti a „lázadókat”.
Most ugyanis, hogy az állam, pontosabban lényegében Kubatov Gábor Fidesz vezér kezébe került a klub, már senkinek sincs egy rossz szava sem. Sőt, a máskor, másoknak oly nehezen működő bürokrácia sem tűnik útvesztőnek, sokkal inkább egy olajozottan működő gépezetnek.
Nincs még egy hónapja, hogy a futballklubbot az adófizetők pénzéből, sok-sok milliárdért visszavásárolta az állam, már minden el van intézve. Kiderült, még az idén elkezdik az Albert Stadion bontását, hiszen már a hatósági engedélyek is megvannak ahhoz, hogy az új aréna a jelenlegihez képest 90 fokkal elfordítva és hátrább, a telek Gyáli úthoz közelebbi részén épüljön fel. És természetesen ez ellen az engedélyek ellen most senki nem ágált.
Azt, amit az előző tulajdonosnak évekig nem sikerült elintéznie, arra az új, immár a hatalmat is maga mögött tudó vezetésnek egy hónap sem kellett. Pedig közben volt egy karácsony, és a szilveszter, azaz olyan időszak, amikor egy hétköznapi ember kis túlzással egy lakcímbejelentést sem tud elintézni a hivatalokban, nemhogy egy ilyen engedélyeztetést végig vigyen.
Na kérem szépen: ez a hatalom ereje.

Most derült ki igazán, milyen ember is Aczél Zoltán.
Most derült ki, milyen gerince van annak az embernek, akit állítása szerint egykori játékosai mocskoltak be azzal, hogy 4000 euróért eladta a ZTE-Siófok meccset.
Most derült ki, milyen ember is az, akinek ügyvéde kígyót-békát kiabált mindenkire, még az MLSZ-t is felelőségre vonta, amiért a szövetség felfüggesztette az edző liszenszét, mivel büntető eljárás folyik ellene.
Aczél Zoltán ugyanis most oda szart, ahonnan eddig enni kapott.
Egy szervezett állt ugyanis ki a végsőkig Aczél mellett: a Haladás.
A klub vezetése, a tulajdonosok, a játékosok egy emberként ott voltak Aczél mellett addig, amíg lehetett.  Bevallom, ha én lennék klubtulajdonos, akkor már az előzetes letartoztatás pillanatában megváltam volna trénertől, de a Szombathelyiek nem így tettek.
Ők Aczélt tekintették a csapat edzőjének, vele képzelték el a jövőt.
Egészen addig, amíg lehetett.
Mert amikor az MLSZ fegyelmi bizottsága december közepén felfüggesztette az edzőt a sportszakmai tevékenység alól, a klubnak sem volt más választása, minthogy megváljon Aczéltól.
Mindezt úgy, hogy átutalta neki a 2011-es évre még járó másfél havi fizetését, 1,5 millió forintot.
Tehát a Haladás azt az időt is kifizette az edzőnek, amikor ahelyett, hogy a csapatot készítette volna fel a Videoton elleni Magyar Kupa mérkőzésre, ő előzetes letartoztatásban volt.
De Aczél most megmutatta, milyen ember is valójában: a munkaügyi bírósághoz fordult, és beperelte….a Haladást.
Azt a klubot, amely mellette állt addig, amíg megtehette, amíg a szakmai munka rovására nem ment.
A Szombathelyi Haladás Labdarúgó Kft nevére szóló levelet péntek kora délután kapta kézhez a csapat. Tóth Miklós, a Haladás ügyvezetője nem árulta el, hogy milyen indokkal perelt Aczél, és mik a szándékai.
De ez már nem is számít.
Aczél újabb bizonyítványt állított ki magáról.
Erre szokták mondani a tanárok: ülj le fiam, elégtelen.

Fehér György

Csak néhány szó tegnapi cikkemről.
Köszönöm szépen a hozzászólásokat. Közben megnéztem a mérkőzést az interneten, és valóban azt kell mondani, Bogdán Ádám szenzációsan védett az összecsapáson, de….
Bár abban egyet értek, hogy ezért nem kell leírni, és nem is ez volt a szándékom, még mindig azt gondolom, ilyen hibát még a megye II-ben sem lehet véteni.
Igen, tudom, mások is hibáztak már ekkorát, de ez egyáltalán nem menti fel Bogdánt: 90 méterről nem lehet gólt kapni, és kész. És lehet bármilyen kapus is a magyar fiatal, azt is fenntartom, hogy most ezen a megmozduláson röhög a fél világ.
(Ez most egy személyes üzenet lesz – elnézést érte – egyik olvasómnak, aki, ha jól tudom, kapus szeretne lenni, sőt, ha emlékezetem nem csal, jelenleg még én vagyok a kapusedzője J: szóval kedves olvasó: azért verd ki a fejedből, hogy ez nem Bogdán hibája volt. Ha én kapok ilyen gólt, akkor is azt mondom, hogy kapusgól, ha te kapsz ilyet, „leszakítom a fejed”. Majd a három hét múlva kezdődő edzéseken megmutatom, hova kell állni, vagy épp hogyan kell hátrálni, ha így fúj a szélJ)
Na de foglalkozzunk mai témánkkal, Koman Vladimirrel.
Azzal a Koman Vladimirrel, aki láthatóan megőrült. Mert normális ember nem tesz olyan, mint amilyen ő tett a Varese elleni meccsen.
Két éve folyamatosan azt olvasom, hogy Koman elégedetlen helyzetével, és hogy nem játszik.
Persze, az edző hibájából – legalábbis szerinte.
Pedig a Sampdoria trénerére nem lehet azt mondani, hogy utálja a magyarokat, hiszen Laczkó Zsolt folyamatos játéklehetőséget kap a kékeknél, a legutóbb is kezdőként végigjátszotta az összecsapást. Sokkal inkább Koman arcának nagysága lehet a probléma, ami egyre nagyobb lett. Főleg azután, hogy jó néhány évvel ezelőtt valóban nagyszerűen játszott az olaszok elleni barátságos mérkőzésen. És az a baj, hogy Koman hasonló cipőben jár, mint Németh Krisztián: annak ellenére, hogy csak percek jutnak neki, élvezi Egervári Sándor bizalmát, azaz a magyar nemzeti csapatban egy meccsen többet játszik, mint klubcsapatában egy fél év alatt.
És mostani ámokfutásának az lehet a következménye, hogy még annyit sem fog játszani, mint eddig. Koman Vladimir ugyanis a 85. percben csereként állt be a Varese ellen, de nem maradt a lefújásig a pályán: a 93. percben a játékvezető kiállította egy olyan szabálytalanságért, ami után az ember zsebében kinyílik a bicska.
A mi válogatott játékosunk nyújtott lábbal becsúszva, látható szándékossággal, boka felett kaszálta le az ellenfél védőjét. És ami felháborító, hogy az eset után nemhogy elnézést nem kért, de még ő volt felháborodva, amikor kiállították. Arcán pontosan látszik a nagyképűség. (A jelenet 1:55-nél látható a videón)
Bevallom, ha én lennék a Sampdoria klubvezetője, példásan megbüntetném a játékost – mert nem csak magát, hanem a klubját is leégette. Most már csak azért sem engedném el máshova futballozni, hiszen olyan sok pénzt nem kap érte az olasz egylet, hogy azt megérezze a büdzsé. Egy ilyen eset után a szerződése végéig ott tartanám a klubnál, kötelező lenne neki továbbra is edzésre járnia, de egyetlen percet sem játszhatna. Talán ebből tanulna, talán kicsit visszább venne az arcából.
Mert Koman gusztustalan volt.

Fehér György

Százszor és százszor olvastam már, hogy sokan nem értik, miért nem kap több lehetőséget Bogdán Ádám a Boltonban.
Hát most megkapta. Nem volt túl sok köszönet benne.
Igaz, az angol pontvadászat utolsó helyezettje végül hátrányból is nyerni tudott az Everton ellen, de az internet jóvoltából az egész világ láthatja, ahogy Tim Howard, 90 méterről lőtt gólt a magyar válogatott kapusnak.
Igen, 90 méterről.
Azaz egész pályáról. (Lent látható a videó)
Érdekes, hogy Bogdán szerint élete legjobbját nyújtotta a mérkőzésen.
Persze, azóta sokan megvédték már Bogdánt. Még a csapat menedzsere is a az egész Angliában tomboló szélviharra fogta a találatod, igaz, egész Angliában nem volt még egy kapus, aki emiatt 90 méterről kapott volna gólt. Merthogy az elég nagy távolság ahhoz, hogy az ember kiszámolja, vajon hova is érkezik majd a játékszer.
Király Gábor egészen odáig ment, hogy holnap talán már Bogdán sem fog emlékezni a gólra. Pedig szerintem ez nagy hiba. Persze tudjuk, Király Gabi hihetetlen gyorsan át tud lépni a hibákon – sajátjain is-, mint mondja, ez a profizmus.
Lehet, bár a profizmushoz az is hozzá tartozik, hogy egy kapus nem kap gólt 90 méterről.
Lehet hibázni, lehet potyagólt kapni, mert ez benne van a játékban.
Mindenki hibázik, kapus, védő, csatár, középpályás, edző, játékvezető, sportriporter.
Mindenki.
De 90 méterről akkor sem szabad gólt kapni, ha fúj a szél – merthogy ezzel magyarázzák ezt a szégyenteljes hibát.
A serdülő I-ben, vagy a megye III-ban sem kaphat ilyen gólt egy kapus, nemhogy a világ egyik legerősebb bajnokságában.
Mert az ahhoz, vezet, hogy rajta röhög az egész világ.
Na meg azon, hogy egy ilyen képességű hálóőr válogatott lehet.

Fehér György

Megváltozott a világ. Ma már az NBII-es bajnokságban szereplő jobb játékosoknak teljesen más a céljuk, mint tíz, húsz évvel ezelőtt, vagy még régebben.
Mert mit szeretett volna elérni egy fiatal játékos régebben a másodosztályban?
Természetesen azt, hogy olyan produkciót nyújtson, amely felkelti az NBI-es csapatok megfigyelőinek érdeklődését. Főleg igaz ez a támadókra – minden ifjú a Ferencváros, az Újpest, a Honvéd vagy a Vasas mezében látta magát, vagy épp válogatottságról álmodott.
És ez így is volt rendjén. Sőt, azt gondolom, így is lenne rendjén most is.
Ám nem így van.
Ma már nem vonzó egy NBII-ben edződő játékosnak az NBI.
Pontosabban azt mondom, hogy az osztrák harmadosztály vonzóbb, mint a magyar elsőosztály.
Fekete Ádám, a Szigetszentmiklós támadója, igazán jó idényt tudhat magáénak. Tíz gólt szerzett egy olyan csapatban, amely azért nem tartozik a második vonal élvonalába, de így is vezeti a Nyugati csoport góllövőlistáját. Megnyerni azonban már biztos nem fogja.
Fekete ugyanis a Leobenben folytatja.
Senki ne magát okolja, hogy nem tudja hova tenni ezt a csapatot Európa futballtérképén. Nevezett gárda ugyanis az osztrák harmadosztályban vitézkedik.
Az is baj, hogy az osztrák harmadosztály többet ér egy gólkirály-jelöltnek, mint a magyar NBII., az viszont még nagyobb gond, hogy Fekete – legalábbis most – meg sem próbál eljutni az NBI-ig. Ő inkább választja azokat az eurókat, amit Ausztriában kap majd, mint a lehetőséget a magyar élvonalra. Persze, kétség kívül több eurót kap majd, mint amit Szigetszentmiklóson kapott, sőt, talán több eurót, mint kapna jó pár NBI-es csapatnál. (Arról nem beszélve, hogy itthon a kemény magyar forintba kapná a fizetését.)
Persze, most azt gondolják, most Fekete Ádámra vagyok mérges.
Pedig ez nem igaz.
Én azokra a hozzá nem értőkre vagyok mérges, azokra a klubtulajdonosokra, edzőkre, sportvezetőkre, akik ideáig jutatták a magyar futballt.
Akik miatt egy tehetséges és eredményes csatát inkább megy az osztrák háromba, mint a magyar első osztályba.

Fehér György

Felháborító, amit a Magyar Labdarúgó-szövetség illetékesei tesznek a Vasas kontra Komjáti András ügyben.

Pontosabban az a felháborító, hogy nem tesznek semmit.

Pedig, lenne okuk bőven a közbeavatkozásra, ehelyett ők homokba dugják a fejüket.

Sőt, rosszabbat tesznek: felmentik a klubot, amelyik tartozik egykori edzőjének.

Csak a tisztánlátás érdekében: a piros-kéket évtizedekig szolgáló Komjáti Andrásnak nem maradt más választása, minthogy feljelentse klubját az MLSZ-nél, miután augusztusi leváltása után megegyezett ugyan a végkielégítéséről, sőt, annak fizetési ütemezéséről is, a pénzért már nem kapta meg. Pontosabban az első részletet elutalták neki, de a többit nem.

Hozzáteszem, az MLSZ versenykiírása szerint így jelenleg nem is lehetne edzője csapatnak, hiszen a szabály kerek-perec kimondja, hogy amíg a leváltott edzővel nem állapodik meg a klub, addig nem alkalmazhat új trénert.

Igaz, itt a Vasas tulajdonos megállapodott Komjáti Andrással – csak éppen nem tartotta magát ehhez a megállapodáshoz. (Igaz, a Vasas tulajdonosa szinte semmilyen megállapodáshoz nem tartja magát, ezért van az, hogy például a csapat légiósa hamarabb mentek haza, mint ahogy a többi játékosnak véget ért a szezon, és még most sem tértek vissza, mert tartozások miatt felmondták az albérleteiket. De ez csak egy példa a sok közül, a Fáy utcából szinte minden nap érkezik egy-egy hír, amely adósságról, ki nem fizetett munkabérről, számláról szól. Megteheti, mert eddig senki nem vonta felelőséger eddig.)

Ezek után az MLSZ a mai napon tárgyalta az ügyet, és – most tessék megkapaszkodni - nem találta vétkesnek az NB I-ben szereplő Vasast.
Az a Vasas, amely bizonyíthatóan és bevallottan tartozik volt edzőjének, az nem hibás abban, hogy bizonyíthatóan és bevallottan tartozik a volt edzőjének.
Tisztelt MLSZ képviselők és döntéshozók: akkor ki a franc felelős ezért?

 Fehér György

Valamit nagyon jól csinál Kovács János.
Ja, hogy sokuknak fogalmuk sincs, ki is az a Kovács János?
Nevezett játékos Angliában keresi a kenyerét, de a jelek szerint vagy ő, vagy az ügyeit intéző személy az egyik legjobb marketinges ebben az országban. Az angol ötödik osztályban szereplő játékosról ugyanis lassan több hír jelenik meg itthon, mint mondjuk az olimpiai bajnok kajakos Kovács Katalinról.
Miről is híres Kovács János?
Nos, arról mindenképpen, hogy míg az egyik évben világgá kürtölte, hogy az angol negyedosztályból eszébe sem jut igent mondani a Ferencváros hívó szavára, addig a következő évben már arról nyilatkozott az NS-nek, hogy gyerekkori vágya a zöld-fehérek mezét viselni.
Persze, végül mégsem öltözhetett Fradi mezbe, maradt az angol negyedik ligába. Sőt, csapata a jónevű Hereford United kölcsönadta annak a Luton Town-nak, amely még egy osztállyal lejjebb szerepel. Most a sportnapilap online kiadásának köszönhetően azt is megtudhatjuk, hogy a lutoni csapat vezetői és szurkolói annyira megszerették a magyar védőt, hogy már nem is engedik vissza anyaegyesületéhez, így Kovács János szerződést bont a Hereford Unitedal és végleg a Lutonhoz szerződik.
Óriási karrier...
De nem ez a baj.
Kovács János csak teszi a dolgát: focizik olyan szinten, amilyen a tehetségéhez klappol.Csak összehasonlítás képen az angol ötödik liga a megyei – vagy budapesti – bajnokság második osztályát jelenti - persze csak a besorolás szerint.
Valamiért azonban a sportnapilapnál kényszert éreznek arra, hogy hétről-hétre hírt adjanak a játékos sorsáról. Ilyen erővel az osztrák alacsonyabb bajnokságban szereplő játékosok életét is figyelemmel kísérhetnék, de én a megyei bajnokságban is ismerek jó néhány érdekes sztorit....
Persze, lehet, hogy valakinek érdeke az, hogy ezt a Kovács gyereket ne felejtsék el itthon.
Ám én azt gondolom, lehet bármilyen ügyes is ez a srác – azért ha az angol ötödik osztályban szerepel, biztos hogy nem egy nagy spíler – esze ágában sincs hazajönni.
És az én helyében én se tenném.
Angliát sok más mellett az is megkülönbözteti a Magyarországtól, a magyar futballtól, hogy ott mindenkinek pontosan tudjuk a fizetését, és hogy aki szívét-lelkét kiteszi a pályára, azt meg is becsülik.
És ezt Kovács János pontosan érzi is.
Az angol ötödosztályban is tud heti 1500 fontot, azaz  565 ezer forintot keresni.
Ki az a hülye, aki egy ilyen helyről hazajönne?
(Mire végére értem a cikknek, azt vettem észre, hogy én is Kovács Jánosról írok. Érdekes…)

Fehér György

Vége az évnek
Történt sok minden. Jó is rossz is.
Történelme első bajnoksági címét nyerte a Videoton – hogy aztán hívjanak egy kóklert évi majd 100 millióért a kispadra, aki előbb elzavart mindenkit, aki ebben a „hőstettben” szerepet játszott, majd nevesincs légiósokkal töltötte fel a keretet. Meg is lett az eredménye: a csapat már az augusztusi BL. sorsoláson sem vett részt. Persze, a csapat magyar "sztárjai" is pofára estek. Egyikük másikuknak akkora lett az arca, hogy szinte be sem fértek az ajtón. Mára kiderült, hogy a nagy titokban Törökországba szerződő Lázár Pál még egy ottani kieső csapatba is gyenge, míg a másik "nagy arc", Lipták Zoltán ingyen sem kell senkinek Európában.

Prukner „mester” is hozta a sajátjait a Fradihoz Kaposvárról, ami meg is látszott a csapaton. Előbb lendületből, na meg lelkesedésből a dobogó harmadik fokán végzett a gárda, a nyár azonban már előre vetítette a katasztrófát: a csapat úgy esett ki az Európa Ligából, hogy lényegében már továbbjutott onnan, majd a bajnokságban is „olyan jól” kezdett, hogy sokáig kieső helyen állt. Ment is Prukner, egészen Zalaegerszegig, ahol véghez tudta vinni azt a csodát, amit a zöldeknél nem: egyetlen meccset sem nyert meg az ősz folyamán. Most úgy gondolja, hogy kaposvári kedvencei mentik majd meg a ZTE-t, így őket akarja leigazolni a Fraditól. Ott viszont már az a Détári az edző, akivel egy kicsit megindult a csapat, és akinél ezek a játékosok már nem nagyon jutnak szóhoz, úgyhogy valószínűleg mehetnek isten hírével.

A Vasas február óta lejtmenetben van, aminek akár kiesés is lehet a vége. Persze, ez nem meglepő, ha azt nézzük, hogy egy olyan tulajdonos vette meg a klubot, aki csak fizetni nem fizet időben a játékosoknak és az edzőknek. És ha már az edzőkről beszélünk, Komjátit itt Vlak váltotta, és amíg az ő lelkesedése kitartott, a csapat stabilizálódott, ám amint ez a lelkesedés csökkent, a gárda is ismét sorra zakózott. Ráadásul Vlak a téli szünet előtt leadta azt a listát, amelyen azoknak a játékosoknak a neve szerepel, akikkel meg akarja erősíteni a csapatot, ám helyettük az NBIII-as bajnokság középmezőnyében szereplő tartalékcsapat fiataljait hozták fel az egyhez. Úgy, hogy erről Vlak még nem is tud. Ezt nézve nehezen hiszem, hogy tavasszal is ő felel majd a XIII. kerületiek szerepléséért. Komjáti, ez az ősvasasos ember, aki játékosként és edzőként is évtizedekig szolgálta az egyesületet pedig olyan helyzetbe került, hogy be kellett perelnie a klubot, mert ez a Faragó nevű hazudozó tulajdonos ígérete ellenére nem fizette ki neki a bérét.

Újpesten is elkövették azt a hibát, amit Fehérváron: a tavalyi hatodik hely után új embert hoztak a klubhoz. Igaz, nem a kispadra, hanem a vezetésbe. Bartha Csaba pedig jött, kirúgott mindenkit, aki egy kicsit is számít a lila-fehéreknek, szétrombolta a klubot, ráadásul kevés olyan szava volt, ami igaznak bizonyult, és ennek szinte egyenes következménye volt a kieső helyek felé süllyedés. Mindezt persze úgy, hogy Leo Beenhakker személyében igazi világklasszis ült a sportigazgatói székben. Míg ő milliókat keresett havonta, a játékosok sok-sok hónapig egy fillért sem kaptak a jussukból. Igaz, náluk is rosszabbul járt a klub tulajdonosa, aki néhány napig börtönkoszton élt. Az új, belga tulaj azonnal átlátta, hogy az őszi rossz szereplés nagy részben Bartha aknamunkájának volt köszönhető, így az ügyvezető három hónap áldásos tevékenysége után ment is a francba.

Kispesten viszont az az érdekes, hogy béke van. A magyar labdarúgás megmondó embere, Hemingvay úr az ősszel nem borzolta semmivel idegeinket, és talán a nagy nyugalomnak köszönhető, hogy a gárda Supka Attila irányításával szinte szárnyal – legalábbis korábbi önmagához képest. Persze ehhez kellett az is, hogy a Nemzet Sanyija már sehova nem tudta eladni magát külföldön. Azt is be kell vallani azonban, hogy Torghelle hazatérése után azért egyértelműen kiderült, hogy ő még mindig egy más szintet képvisel, mint a magyar NBI. Kérdés, hogy az ő, és a csapat játékát meghatározó afrikai légiósok tavaszi távozása mennyire látszik majd meg a gárdán.

Ki kell emelni a Diósgyőrt, amely üde színfoltja a magyar bajnokságnak, akkor is, ha a szurkolótábort, na meg akkor is, ha a csapat játékát nézzük. Igazi fanatizmus uralkodik a városban és a csapat körül. Igaz, volt már így jó párszor, aztán valahogy mindig elfogyott a pénz. Vagy mint Reszeli idejében, valaki ellopta azt. Reméljük, most nem ez fog történni, mert ha valahol, hát Diósgyőrben megérdemlik az emberek, hogy legyen miért lelkesedniük.

Ugyanígy ki kell emelni a Debrecent, ahol a tavalyi pofon után – a csapat az aranyérmek után nem fért fel a dobogóra sem – bátran nyúltak a saját nevelésű fiatalokhoz. Persze az is kellett ehhez, hogy a vezetőség végre ne egy külföldi trénerben lássa a megmentőt, és bizton állíthatom, a mai Debrecen egyik legnagyobb erőssége Kondás Elemér.

Kecskeméten is érdekes dolgok történtek: az eddig azért nagyjából a nyugalom szigetének tekintett városban a játékosok egy mérkőzés alatt figyelemfelkeltés céljából – már bocsánat - kakilni mentek, mert nem kaptak fizetést. Lett is belőle galiba, mindenkit megbüntettek, akit csak lehetett, csak a szerződést be nem tartó klubtulajdonost. Sőt, az edzőnek is távoznia kellett, ám Kecskeméten most két olyan szakembert neveztek ki a gárda élére, akiknek egyáltalán nincs meg az ehhez a munkavégzéshez elengedhetetlenül szüksége végzettségük.

De mindez semmi ahhoz, ami a Haladásnál történt. A csapat edzőjét, Aczél Zoltánt a Videoton elleni Magyar Kupa mérkőzés után verték bilincsbe a rendőrök, mert a gyanú szerint 4000 euróért eladta a becsületét, na meg a három évvel ezelőtti Zalaegerszeg-Siófok meccset. A tréner persze tagad, csak az a baj, hogy a csalásban benne lévő játékosok nem. Így a már-már mártírnak beállított Aczél – aki még azt is felvetette, hogy több mint 40 millára bepereli az MLSZ-t (igaz, mint tudjuk, a legjobb védekezés a támadás) – ellen több egykori futballista is vallott. Külön-külön, de mindenki ugyan azt.

És akkor elérkeztünk az év legnagyobb botrányához, amit nem szeretnék túl hosszan leírni. Mindenki látja, hogy ezt a „jó magyar futballt” körbelengi a bunda és a fogadási csalás. Igaz, erről én már másfél éve írtam, de akkor mindenki hülyének nevezett, miként az MTK-nál is kaptam hideget-meleget (és akkor még finoman fogalmaztam), amikor azt mondtam, játékosai tippmixelése miatt esett ki a gárda az élvonalból. Érdekesség képen meg kell nézni, kik vannak benne a fogadási botrányokba, és pályafutásuk alatt mely csapatokban játszottak. Szinte mindegyikük megfordult a Hungária körúton, sőt, többen a kék-fehér klub neveltjei. Ám mint mondtam, nem szeretnék ezzel sokat, foglalkozni. a lényeg, hogy a dolgok mostani állása szerint kétfajta csapat létezik az NBI-ben. Amelyikről már kiderült, hogy a játékosai csaltak, és amelyikről még nem.

A futball persze csapatjáték, de azért az egyéni érdekeket is nézni kell.
Na, ezt tartotta szem előtt Dzsudzsák Balázs, akinek a nevét nyár óta immár ciril betűkkel írják mezére. Ezért a váltásért a bankszámlája nagyon sok euróval nőt, a megítélése viszont a béka segge alá került. Ráadásul a kemény orosz bajnokságban kijött, hogy Dzsudzsák annyira nem szereti a rakkolós, test a test elleni játékot, így nem is nagyon tűnt ki a csapatából. Igaz, nem is lehet könnyű, mert a jónevű Anzsi Mahacskalának az is nehezen sikerült, hogy a felsőházi rájátszásba kerüljön. Persze, a mi Dzsudzsink sem kerülhette el az ütközéseket, és egy ilyen során vállát törte a játékos.

Szerencsére ezt a válogatott nem érezte meg. Nemzeti csapatunk Egervári Sándor vezetésével az elmúlt 25 év legjobb szereplésével rukkolt elő. Szerencsétlenségünkre azonban ezt egy olyan csoportban tette, ahol szinte nem volt meglepetés eredmény, így ez sem ért Európa-bajnoki szereplést.

Légiósainkkal nem sok mindent történt: hol játszanak, hol nem, hol sérültek, hol nem.
Egyetlen kivétel azért akadt. Úgy néz ki, hogy új magyar sztár született (na persze csak csínján a jelzőkkel). A Bajnokok Ligája csoportkörébe jutott Genkben szereplő Tőzsér Dániel játékáról még a Chelsea edzője is elismerően nyilatkozott, egy angol sportműsorban pedig már-már a labdarúgás királyának nevezték. Persze, ott még nem tartunk, hogy Európa legjobb csapatai álljanak érte sorba, de most itt a lehetőség, hogy a Genknél nagyobb játékerőt képviselő gárdában mutassa meg tehetségét. Persze, csak akkor, hogy nem ijed meg ettől a lehetőségtől, és nem elégszik meg azzal, hogy Genkben már sztárként kezelik.

Juhász Roland viszont úgy néz ki, hogy az Andelchtből megy nyugdíjba, és valljuk be, lassan-lassan már bele is szürkült ebbe a csapatba. Bár nyáron állítólag fél Európa őt akarta, mégsem engedték sehova (állítólag még 4 millió euróért sem), és attól félek, ha most nem tud eligazolni, ez után már nem is nagyon fog.

Persze, még történtek dolgok a magyar labdarúgásban, de hirtelen ennyi jutott eszembe.
És hogy kit hoz a jövő?
Nos, nem vagyok jövőbe látó, így csak reménykedem abban, hogy előrébb lépünk színvonalban, hozzáállásban, kommunikációban, és hogy a csalók, bundázók, nyerészkedők, kóklerek eltakarodnak a pályák környékéről.
Mert lehet bármilyen is a magyar futball, mi ezt szeretjük, ezt követjük figyelemmel, ennek drukkolunk.
Ahogy Virág elvtárs mondta: kicsit sárga, kicsit savanyú, de a miénk. 

Fehér György  

A minap írtam arról, hogy elfelejtődnek az emléktornák, melyekkel fiatalon elhunyt játékosok előtt tisztelegnénk. Most elnézést kell kérnem, hiszen a sok negatív példa mellett nem említettem meg a győriek törekvését, akik méltó képen emlékeztek meg Fehér Miklósról.
Kár, hogy volt valaki, aki az egészet elrontotta, ráadásul leégette saját csapatát is.
És nemcsak azt, amelyben játszott, hanem azt is, amelynek edzője is.
A tornán mintegy ezer ember előtt az ETO, az FTC, az Újpest, valamint az MTK öregfiúk-csapata képviseltette magát. A körmérkőzésekből az Újpest jött ki a legjobban, a lila-fehérek mindhárom találkozójukat megnyerve végeztek az élen. A második helyen az MTK, a harmadikon az FTC, míg a negyedik helyen az ETO csapata végzett.
Ezek a száraz tények.
És hogy ki is volt az, aki gusztustalanul viselkedett.
Détári Lajos.
Az a Détári, aki talán az utóbbi 25-30 év legjobb magyar játékosa volt.
Az a Détári, aki a világválogatott mezét is magára húzhatta.
Az a Détári, aki edzőként dolgozhatott a magyar válogatott mellett is.
Az a Détári, aki jelenleg az ország legnagyobb szurkolótáborával rendelkező Ferencváros edzője.
Az a Détári, aki ezen a tornán is a zöld-fehérek csapatát „erősítette”.
Persze, Dömének is fájó lehetett, hogy a torna utolsó meccsén csapata semmit nem tudott tenni az Újpest ellen. A lilák egy sima nyolcast hintettek a Fradinak, ez pedig mindig, minden körülmények között csúf eredmény.
Talán ez, talán az az óriási büféfogyasztás, melybe a szemtanúk szerint nem épp üdítők tartoztak vezetett ahhoz, hogy Détári nem is tudta emelt fővel viselni a vereséget.
Szinte az egész meccsen ordítva káromkodott, és nyomdafestéket nem tűrő módon szidott mindenkit, akit csak bírt. Lehetett az bíró, ellenfél, vagy szurkoló.
Lényegében üvöltött az egész meccsen.
A mérkőzés utáni utolsó mondata pedig ez volt: "Na, húzunk innen a picsába".
Détári ismét bizonyítványt állított ki magáról.
Csak az a baj, fel sem fogja, hogy amellett, hogy egy nagyszerű rendezvényt tett tönkre, hogy uram bocsá', meggyalázta egy nagyszerű játékos emlékét, nem csak saját magát égette le, hanem a Ferencvárost is.
Bravó Détári!

Fehér György

Nincs fél éve, hogy az egyik legnagyobb tehetségnek kiáltották ki itthon Lázár Pált. A híradások szerint a Videoton egykori védőjéért szinte sorban álltak a csapatok. Ezért is volt nagy szó, hogy a török élvonalbeli labdarúgó-bajnokságban szereplő Samsunsporhoz igazolt. Ráadásul ezt csak úgy sikerült megoldani, hogy a török és a magyar klub két hétig teljes titokban tárgyalt egymással, nehogy már véletlenül a  Bayern, az Inter vagy épp a Barcelona megtudja, hogy ellopják előlük a tehetséges magyar játékost.

Persze, ez a sztori már akkor is bűzlött.

Mindenki tudta, tudja, aki egy kicsit is képben van a magyar futball illetően, hogy Lázár - már bocsánat - de közel sem akkora játékos, hogy bármelyik Nyugat-európai csapatban helyt álljon.

Sőt, mint kiderült, még csak akkora sem, hogy a török bajnokság újoncában helyt álljon.

Török lapértesülések szerint Lázár Pált kölcsönadhatja a Samsunspor csapata, miután összesen hét mérkőzésen lépett pályára, és az utóbbi időszakban nem tudta kiharcolni a helyét a kezdőcsapatban.

Hozzá kell tenni, hogy ez a "világverő alakulat" a török bajnokság utolsó előtti helyezett csapata, Lázár Pál szerződése pedig 2014 nyarán jár le.

Kérdés, hogy egy olyan játékos, aki ebben a gárdában sem bírt játszani, kinek kell.

Persze a magyar csapatokon kívül, hiszen szinte biztos vagyok abban, ha Lázár esetleg hazatérne, itthon megváltóként fogadnák.

Pedig az elmúlt időszakban bebizonyította: egyáltalán nem az.

Fehér György

Elmarad a teremtorna.
Az a rendezvény, melyen az NBI-es és NBII-es csapatok télen is pályára lépettek volna.
Az a rendezvény, melyen a szurkoló is jól érezhette volna magát.
Mint azt a szervezők elmondták, idén azért nem lesz torna, mert nem tudták azt összehozni.
Mert nem tudták beilleszteni a naptárba, hiszen a csapatok nagy része a téli holtidényben külföldi edzőtáborba vonul, így pedig nincs arra lehetős, hogy egy 4 hétig tartó eseménysorozaton részt vegyenek.
Arra nem gondolnak, hogy egy 32 csapatos tornát simán meg lehet rendezni 2 nap alatt. Olyan rendezvényt lehet összehozni, amelyen szinte garantált lenne a telt – na jó, mondjuk a háromnegyed – ház.
Egy olyan rendezvényt, melyen – mondjuk a Papp László Sportarénában – az összes NBI-es, és néhány NBII-es csapat részt vehetne, amelyre a szurkolók is kilátogathatnának, amelyen gálameccseket lehetne játszani.
És nem kell hozzá egy hónap, csak két nap.
Egy hétvége.
És egyébként a megkérdezett csapatok vezetői egytől egyig azt mondták, egy ilyen rendezvényen részt vennének. Ezt bizonyítja, hogy helyi szinten azért rendeznek teremtornákat – óriási sikerrel.
Mert ők is tudják, a téli teremtorna hozzá tartozik a holtidényhez.
Ők is tudják, a szurkoló „vevő lenne” egy ilyen kezdeményezésre.
Persze, egy ilyen kétnapos rendezvényből nem lehet annyi pénzt csinálni, mintha négy városba is elvinnék a selejtezőket, majd egy ötödikben megrendeznék a döntőket.
Egy ilyennél nem lehet annyi belépőjegyet szedni, és a szponzoroktól sem lehet annyi pénuzt elkérni – bár ez utóbbit én kétlem, szerintem a szponzorok sokkal inkább megmozdulnának egy ilyen megarendezvényre.
Ami a profiknál nem megy, azt az amatőrök megcsinálják.
Igaz, kicsit másképp.
Az amatőrök ugyanis nem vonulnak be a terembe.
Ők a szabadban játszanak – egész télen.
És nem csak úgy, edzőmeccseket, hanem egy bajnokság keretében.
A Boldizsár Imre – a Csillaghegyi MTE elnöke – által tavaly kitalált Téli Nagypályás Torna lényege az, hogy ide bármilyen, amatőr osztályban szereplő csapat benevezhet. A gárdákat aztán csoportokba osztják, ahol minden hétvégén játszanak egy meccset.
Minden meccsre egy helyen, a Siketek SC Könyves Kálmán körúton található műfüves focipályáján kerül sor. Lesz olyan csapat, amelyik péntek este 8-kor, olyan, amelyik szombat reggel 9-kor, de olyan is, aki vasárnap 11 órakor lép pályára.
Mert a lényeg nem az, mennyit mutat az óra, sokkal inkább a futball, a játék.
A csoportok után pedig jöhetnek a helyosztók.
Az első fordulóra január 14-én kerül sor. Csak figyelmébe ajánlom mindenkinek, hogy a profi csapatok is ezen a héten kezdik el a felkészülést…… Március első hétvégéjén pedig már ki is derül, mely gárda nyeri idén a TNT-t, azaz a Téli Nagypályás Tornát.
Halkan - nem inkább hangosan - teszem hozzá, hogy ezekben az amatőr csapatokba nem fizetett játékosok játszanak. Nem hónapról-hónapra százezreket zsebre tévő primadonna futballisták lépnek pályára, hanem olyan, a futballt szerető emberek, akik munka után, este edzenek, és a szabadidejük mellett a saját pénzüket áldozzák arra, hogy játszhassanak.
Még a hideg sem érdekli őket, ők ugyanis nem a pénzért, hanem a futball szeretetéért játszanak.
Profik az amatőrök világában.

Fehér György

Szomorú, amikor egy olyan focistára kell emlékeznünk, aki még közöttünk lehetne, akinek még a futballpályán lenne a helye.
Még szomorúbb, amikor a fájóan korán elhunyt futballisták emlékére életre hívott tornákat felejtik el.
A Zavadszky Emléktorna volt az első olyan rendezvény, melyet még a „BS-be” is megpróbáltak bevinni, és bár ez nem aratott akkora sikert, egy félháznyian azért voltak.
Aztán a Zavadszky tornát összefonták a Bánka Kristóf Emléktornával – az Újpest egykori játékosát 22 évesen érte utol a végzett – és egy alkalommal szinte telt házat varázsoltak a Körcsarnokba.
A téli holtidényben ugyanis a szurkoló ki volt, ki van éhezve egy jó kis meccsre, egy Újpest-Fradira, vagy épp egy Fradi-MTK-ra.
Mert ezen a tornán az NBI-es és NBII-es csapatok – azok, melyekben a két játékos megfordult – legjobbjai léptek parkettre, és ezt a drukkerek honorálták.
Ám a tornák az elmúlt időben elfelejtődtek, a felnőtt csapatot elmaradtak.
Tudja valaki, hogy idén mikor volt a Bánka Emléktorna, mely csapatok vettek részt rajta, és ki nyerte meg a viadalt?
Nem.
Nem, mert a szervezőknek elment a kedvük attól, hogy az ő lelkesedésük már nem elég – ma már nem lehet szeretettből emléktornát szervezni, ez ma már kőkemény biznisz -, segítséget viszont nem kapnak sehol.
Azért segítek, a Grund FC. csapata nyerte a tornát.
Igaz, a 10 évesek csapata.
A felnőttek ugyanis már nem vesznek részt ezeken a megmérettetéseken.
És még csak nem is azért, mert a játékosoknak nem lenne kedvük – sokkal inkább azért, mert akiknek segíteniük kellene egy ilyen emléktornát, azok – már bocsánat - szarnak az egészre.
Talán az MLSZ-nél lehetne valaki, aki rájön, kellenek az ilyen tornák.
Az MTK-nál azért legalább próbálják méltókép megőrizni Zavadszky emlékét. Ennél a klubnál legalább a szurkolókból és játékosokból álló csapatok megküzdenek egymással.
Ez becsülendő, és szép dolog, de Zavadszky – aki lényegében Atlantába rúgta olimpiai csapatunkat – többet érdemelne.
Szomorú, amikor egy olyan focistára kell emlékeznünk, aki még közöttünk lehetne, akinek még a futballpályán lenne a helye.
Még szomorúbb, amikor a fájóan korán elhunyt futballisták emlékére életre hívott tornákat felejtik el.
(Holnap egy érdekes témát dolgozok fel. Idén ugyanis elmarad a terembajnokság – melyet tavaly a Debrecen nyert – meg a szervezők képtelenek voltak azt összehozni. Amíg ők azt mondták, szinte lehetetlen, az amatőrök összefogtak, ennek köszönhetően egész télen pattog majd a labda egy téli bajnokság keretében. És nem, nem a teremben, hanem a szabadban – mert az amatőröket a hideg sem érdekli. Ők ugyanis a futball szeretetéért játszanak.)

Fehér György

Óriási csúztatás.
Már-már hazugság.
Ma megtudhattuk, hogy a Magyar Állam ötmilliárd forintért vásárolja vissza a ferencvárosi futballcsapatot.
Pedig a Magyar Állam hétmilliárd hétszázmillió forintért vásárolja vissza a ferencvárosi futballcsapatot. Az ingatlan szerződésben ugyanis nettó hatmilliárd kétszázmillió forint áll majd – amire tehát jön még idei áfával számítva több, mint másfél milliárd – így a végösszeg több, mint hétmilliárd hétszázmillió forint.
Igaz, az adásvételi szerződésben érvényesíteni kell a Magyar Államnak az ingatlan tulajdonosával szemben fennálló, az ingatlanon meglévő stadion nettó egymilliárd kétszázmillió forint összeg erejéig történő, elmaradt felújításából származó követelését, azaz ennyi lejön az árból.
Pontosabban ezt nem fizeti ki az állam, csak papíron.
Bocsánat, nem ez a fiktív szerződés alapja?
Nem azért büntet a NAV, nem azért ítélnek el embereket hosszú-hosszú börtönévekre, mert olyan számlákat állítanak ki, vallanak be, melyek nem valóságosak.
Itt az állam kap egy 6.200.000.000+ÁFA-s- számlát, de „csak” 5.000.000.000 +ÁFA-t fizet ki az eladónak.
Persze, tudom, hogy az eladó tartozik az államnak, de könyörgöm ezt így nem igazán lehet rendezni – szerintem.
Merthogy az államnak ezek után „marad" 1.200.000.000 forint +ÁFA-ja, ami papíron nem is létezik, azaz szabadon eltüntethető.
És mint tudjuk, ami eltüntethető, az el is fog tűnni.
De továbbmegyek.
Tegnap már feltettem a költői kérdést, ám erre válasz még nem érkezett.
Miből fizeti ki ezt a Magyar Állam?
Miből van a Magyar Államnak erre ennyi pénze.
Annak a Magyar Államnak, amelyről tudjuk, saját bőrünkön érezzük, milyen helyzetben van, amelyről az egész világ azt állítja, hogy nagy szarban van, csak a mi vezérünk gondolja ezt máskép.
De a költekezésnek itt még nincs vége. Fürjes Balázs budapesti nagyberuházásokért felelős kormánybiztos november elején úgy nyilatkozott, hogy reményei szerint jövőre elkezdődhet az új Albert Stadion építése, amely 12 milliárd forintból valósítható meg, s leghamarabb a 2013-as év őszi idényére, de inkább 2014 tavaszára készülhet el.
Újabb 12 milliárdból – gondolom ez az összeg is nettó összeg.
Azaz ehhez is jön még plusz 27 százalék.
Le sem írom az összeget, felesleges.
Félek, hogy ennek nagy része úgysem az Üllői út 129-ben köt majd ki.
Persze, Fürjes Balázs novemberben hangsúlyozta, az első lépés, hogy a magyar állam az Üllői úti ingatlant visszavásárolja a jelenlegi tulajdonostól.
Nos, az állam a ferencvárosi létesítményeket a „megvalósítani tervezett új stadionfejlesztéshez kapcsolódó valamennyi tanulmánnyal, bontási és építési tervvel, illetve azok felhasználási jogával, az esetlegesen keletkezett bontási vagy építési jogosultsággal (engedélyek felhasználási jogával) együtt” veszi vissza.
De nem tartja meg.
Pontosabban az ingatlanegyüttest 50 évre a Fradiváros Vagyonkezelő Zrt. vagyonkezelésébe adja.
És ezek után épít egy 12 milliárdos stadiont?
Érti ezt valaki?
Az ingatlanegyüttes egyébként annak a cégnek a kezébe kerül, melynek vezetője a Fidesz pártvezér Kubatov Gábor a vezetője.
Annak a cégnek, melyet ötmillió forint törzstőkével alapítottak.
Bocsánat, nekem is van egy ilyen cégem!
Nem kaphatnám meg én 50 évre a vagyonkezelést?
Persze, az új stadionnal együtt, amit még csak véletlenül sem ez a cég, hanem a Magyar Állam épít majd fel - állítólag.
Vagy uram bocsá, nem lehetne a szurkolók által létrehozni egy céget – azért vannak a zöld-fehér drukkerek között olyan magasan kvalifikált emberek, akik egyrészt mindent megtennének a klubért, másrészt kicsit jobban értenek ezekhez a dolgokhoz, mint Kubatov – és ennek a cégnek a kezébe adni a vagyonkezelést.
Ja, hogy akkor nem lehetne a pártvezért Fradi mentőként bemutatni?
Ja, hogy akkor olyanok irányítanának, akik igazi Fradisták, és akik esetleg értenek is ahhoz, amit csinálnak?
Ja, hogy akkor nem lehetne különböző munkákkal megbízni a „jóbarátokat”, persze borsos jutalékért cserébe?
Ja, hogy abból nem profitálna senki, csak a klub?
Bocsánat, akkor nem szóltam.

Kevin McCabe ismét a Fradi székházban járt.
Nem is tagadta, azért érkezett Magyarországra, hogy eladja a Ferencváros futballcsapatát, melyet a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt., vagyis az állam vesz meg a területet stadionostul, részvénytársaságostul.
Persze, felmerülhet a kérdés, kitől is veszi meg az állam a Fradit, hiszen az még csak véletlenül sem Kevin McCabe tulajdonában van.
Sőt, sosem volt az ő tulajdonában.
Az FTC Labdarúgó Zrt. 2008 májusától 2009 szeptemberéig az Esplanade Real Estate Ingatlanforgalmazó Kft. tulajdonában állt. Ezt a céget 2005-ben alapították, ügyvezetője Szász András volt. Amikor az angolokat, mint megmentőket bemutatták az Üllői úton, hivatalosan ez a cég vette meg a Fradit, és nem az angolok. Mc. Cabe-nak semmi köze nem volt ehhez a céghez, szerződést sem McCabe, hanem Szász András írta alá.
Aztán a Fradi állítólag átkerült a Esplanade Consultants Eastern Europe B. V. nevű, holland bejegyzésű céghez. Ahhoz a céghez, melyet a Esplanade Hungary Tanácsadó Korlátolt Felelősségű  Társaság tagjai között fedezhetünk fel. És amelynek kézbesítési megbízott cége az Horváth és Társai Ügyvédi Iroda, melyet még csak véletlenül sem Hollandiában kell keresnünk, elég ha a XII. kerületben található Alkotás utca felé vesszük az irányt.
Ám ennél sokkal, de sokkal bonyolultabb ez a cégtulajdonlás, melyet egyébként a http://atlatszo.hu/wp-content/uploads/2011/07/esplanade.pdf oldalon azért végig lehet követni.
Egy dolog viszont azonnal fel fog tűnni.
Bár sok ismerős névvel találkozhatnak az oldalon – Szász András mellett a cégjegyzésre jogosult személyek között ott van az az Alexander Gerstl, aki megpróbálta ügyvezetőként helyre tenni a klubot, ám számára is gyorsan kiderült, hogy valami őskáosz van a csapatnál – ám Kevin McCabe neve még véletlenül sem szerepel sehol.
Még a mai sportnapilapban - amely újság a végsőkig védte az angolokat, akkor is jókat írtak róluk, amikor már mindenki tudta, hogy itt korántsem a klubról, hanem egy óriási bizniszről van szó, és amely újságban ebben az időben lénygében csak pozitív hangvételű cikkek jelentek meg az FTC-ről, rossz nyelvek szerint azért, mert az angolok ennek cserébe komoly pénzeket juttattak a kiadónak, sőt, a szerkesztőknek újságíróknak is - az jelent meg, hogy Kevin McCabe 2008 májusában vásárolta meg a Ferencvárost és a klubhoz tartozó 6+2 hektáros ingatlant, Sőt, a skót egyszer elárulta, az ingatlanegyüttes megvásárlására és a járulékos költségekre megközelítőleg 4.5 milliárd forintot fizetett ki, míg a labdarúgó zrt. megvételére és fenntartására hozzávetőlegesen 4.7 milliárd forintot. Ez testvérek között is több mint kilencmilliárd forint.
A klubot ellenben Esplanade Real Estate Ingatlanforgalmazó Kft. vette meg. Ennek a cégnek a neve áll az adásvételi szerződésen, és mint mondtam, ehhez a céghez semmi köze nem volt Mc.Cabe-nak.
Az adásvételi szerződést, és a cégkivonatot is saját szememmel láttam 2008-ban.
Ez a mostani állami vásárlás is nagyon furcsa. És ez még enyhe kifejezés.
A vevő ugyanis az a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt., melynek négy vezetőjét korábban a Nemzeti Nyomozó Iroda munkatársai gyanúsítottként hallgatták ki.
Nem találják ki miért!
A Fradi-pálya eladása miatt.
A volt vezérigazgató, helyettese és két igazgató ellen hűtlen kezelés gyanúja miatt indult büntetőeljárás. Tátrai Miklós, az MNV Zrt. volt vezérigazgatója és Császi Zsolt egykori értékesítési igazgató mellett az ingatlanvagyonért és a vagyongazdálkodásért felelős vezető ellen is büntetőeljárás indult, mert a gyanú szerint 2008 áprilisában előzetes értékbecslés nélkül, áron alul adták el a stadiont. Emellett nem kötöttek ki biztosítékot arra az esetre, ha a vevő nem tesz eleget vállalt kötelezettségének és nem újítja fel a stadiont. Az NNI korábbi tájékoztatása szerint a vagyonkezelő négy korábbi vezetőjét csaknem 2,4 milliárd forint vagyoni hátrányt okozó hűtlen kezelés gyanúja miatt hallgatták ki.
És most ez a cég veszi meg a Fradit.
És az is kérdés, miből és mennyiért?
Kérdések, melyre egyelőre nincsenek válaszok.
Csupán az biztos, hogy a Vagyonkezelőtől majd a Fidesz-vezér Kubatov Gábor elnökölte klubhoz kerül a tulajdonjog, miután a klub megveszi a Zrt. részvényeinek nagy részét.
Óriási kérdés, miből fog ennyi pénzt az a klub, mely Kubatov bevallása szerint sem áll túl rózsásan, és bár kissé konszolidálódott a helyzet, kétlem, hogy lenne annyi pénze, amennyit az eladó kér.
Mert akkor már eleve ő is megvehetné a Fradit, nem kellene közbeiktatni a Vagyonkezelőt.
Persze, összegekről még nem tudunk, de itt az újabb kérdés.
Ha a Vagyonkezelő drágábban veszi meg a csapatot, mint amennyiért a részvényeit továbbadja, akkor ki fizeti meg a hatalmas pénzügyi buktát?
Kinek a pénztárcája fogja bánni azt, hogy a Fradi végre magyar tulajdonba került?
Gondolom az adófizetőké.
Akiket még senki nem kérdezte meg, hogy akarják-e, hogy a tőlük lassan már sarcként beszedett pénzből a Fradi Kubatov, és lényegében ezzel együtt a Fidesz kezébe kerüljön.

Fehér György

Több alkalommal írtam már a magyar futball egyik legnagyobb ígéretéről, az örök ígéretről, Németh Krisztiánról. Lehetett bármilyen hangvételű is a cikkem, egy dologról megbizonyosodtam ezen a héten.

Németh Krisztián szeret focizni.
És nem derogál neki bárhol játszani ezt a nagyszerű játékot.
Most éppen egy igazi utcák-terek bajnokságban, a XI. kerület, Fehérvári út-Andor utca sarkán található műfüves bajnokságban mutatta, mutatja meg tudását.
Az MTK játékosa, aki Garami József szerint biztosan külföldre szerződik, néhány társával – mind NBI-es játékos – benevezett abba a téli kispályás bajnokságba, ahol kifejezetten amatőr játékosok játszanak.
Sokáig gondolkodtam azon, hogy ez jó-e a játékosnak – aki azért kockáztat egy esetleges sérülést úgy, hogy az elmúlt években egymást érték sérülései – ám végül arra jutottam, hogy igen, ez dicséretes.
Mert Németh Krisztián profi játékos, de ebben a bajnokságban, ezzel a cselekedetével megmutatta, hogy egy profi is csak ember, aki imád focizni.
Ráadásul Némethnek a hozzáállása is példaértékű.
A héten ugyanis vereséget szenvedtek egy totálisan amatőr gárdától, - melyben nem megbántva, de egy több mint 100 kilós játékos is pályára lépett – ám ő (és a társai sem) érzékeltette, hogy egy válogatott játékos, aki szerepelt a Liverpool csapatában is.
Sőt, szó nélkül futott, cselezett lőtt, ha kellett utolsó emberként védekezve próbálta csapatát megóvni a góltól. Akkor sem szólt egy szót sem, amikor szabálytalankodtak ellene, amikor megrúgták, elsodorták, vagy amikor egy száz százalékosan szabálytalan megoldás után nem fújt neki szabadrúgást a spori.
Ment, küzdött, hajtott becsülettel, és a vereség után gratulált az ellenfélnek.
Az amatőrök között is profi maradt, aki ezzel példát mutatott azoknak, akik egy ilyen kispályás bajnokságban többet reklamálnak, mint fociznak.
Megmutatta, hogy így is lehet ezt csinálni.
Na és végkép bebizonyította, imád focizni.

 Fehér György

Megint átalakítunk. Mármint a bajnoki rendszerünket.
Én is azt vallom, hogy felesleges ennyi profi csapat, de….
A szabályozás szerint a 2013/14-es bajnoki évtől egycsoportossá válik a másodosztályú bajnokság, amelyben csupán 16 együttes vesz majd részt,
Egyrészről ez egy jó dolog, csak azt gondolom, egy osztállyal lejjebb kezdték az átalakítást, mint ahol kellett volna.
Mert tény, és évek óta azt halljuk, hogy az első osztály sem bír el ennyi első osztályú csapatot. Egészen egyszerűen azért, mert nincs ennyi pénz, és nincs ennyi első osztályú magyar játékos. Nem véletlen, hogy a bajnokságunk tele van légiósokkal – jóval és rosszal egyaránt – mint ahogy az sem mellékes, hogy bár még csak féltávnál tartunk a bajnokságban, már most több csapatnál fizetési csúszásokról, tartozásokról hallani.
Az én véleményem az, hogy 12 esetleg 14 csapat bőven elég lenne az NBI-be, és mielőtt valaki megkérdezné, miként dönteném el, ki esik ki, erre is megvan a megoldás. Egyszer itt már elmondtam, és bár volt, akinek nem tetszett, tartom magam ehhez az állásponthoz.
A csapatoknak a bajnokság előtt be kellene mutatniuk a részletes éves költségvetést, mire, mennyit költenek majd – kezdve a portás vagy a takarító fizetésétől a pályagondnok bérén át a fűtés és vízszámlán keresztül a játékosok juttatásáig – és be kellene mutatniuk az ehhez szükséges pénzt is.
Mindet.
Ez lenne a biztosíték, hogy megvan az egész évre szükséges büdzsé, és a tulajdonos nem a nézők számára, valamelyik külföldi kiscsapatnak eladott tehetség után befolyó összegre, vagy a majd idő közben megfűzött támogató pénztárcája számít. Ezeket az összegeket már a következő évre rakhatná félre.
Aki bemutatta a pénzt, indulhat, aki nem, az nem.
Ilyen egyszerű és szigorú lenne az egész.
Na de térjünk vissza az MLSZ mostani tervéhez.
Jól emlékszem, amikor kitalálták: minden első osztályú csapatnak kötelező indítani csapatot az NBIII-ban. Ezekből a gárdákból most már jó sokan az NBII-ben játszanak – 2013-ig. Fontos változás lesz ugyanis, hogy az élvonalbeli együttesek fiókcsapatai ekkor már nem indulhatnak az NB II-ben, legfeljebb az NB III-ban szerepelhetnek majd, onnan nem juthatnak fel a másodosztályba. És ehhez még megfelelő magyarázatot is gyártottak: az NBI-es csapatok adják kölcsön tehetségeiket az NBII-es gárdáknak, hogy ott erősödjenek.
Jó vicc.
Persze, az átalakítás érinti az NBIII-at is, ahol az eddigi hat csoport helyett csupán három lesz. Azaz innen is rengeteg csapat esik majd ki a megyei bajnokságokba, ahol ennek következtében szintén teljes átalakítást kell véghezvinni. És itt lesz a legnehezebb. Mert az NBIII-as kieső csapatok még mindig nagyobb erőt képviselnek, mint a megyei bajnokságokban szereplő csapatok nagy része, így pedig óriási szakadékok lesznek.
Arról már nem is beszélve, hogy a kis falusi csapatok többsége napról napra, hétről hétre él. Saját bőrömön tapasztalom, hogy milyen nehéz egy megyei bajnokságban szereplő gárdához egy kis támogatást hozni – és itt most nem milliókról, csupán néhány tízezer forintról beszélek. Három évvel ezelőtt, a magyar labdarúgás legalsóbb osztályában, a megye III-ban egy csoportban voltunk azzal az akkor még Solymár néven szereplő, de már akkor Pilisvörösváron játszó csapattal, amely most az NBIII-ban is a második helyen áll. Ellenfelünknél már akkor olyan szintű játékosok szerepeltek, akik havi 120-150 ezer forintot kaptak – hangsúlyozom, a megye III-ről van szó – azért, hogy futballozzanak.
Tán nem árulók el nagy titkot, hogy nem volt túl sok esélyünk, és nem csak azért, mert az ottani játékosok 150 ezréhez képest mi 1000 forintot----fizetünk havonta tagdíjban, hanem azért is, mert véleményem szerint az amatőr focinak nem feltétlenül erről kellene szólnia.
Végül két meccsen ha jól emlékszem 1-12 volt a gólarányunk.
És ezzel a döntéssel még több ilyen szituáció fordulna elő, arról nem is beszélve, hogy ha egy csapat sorozatban ilyen eredményt ér el, akkor honnan szerez majd támogatást. És ugyan ez a kérdés akkor is, ha indítanának még egy, alacsonyabb osztályú bajnokságot.
Szóval, úgy gondolom, alapjában jó az elgondolás, valamit változtatni kell, de jobban át kell gondolni, ki kell dolgozni ezt a tervez, és nem csak az NBIII-ig gondolkozni, mert ez után is van élet.
Arról nem is beszélve, hogy nem az NBII-től kell kezdeni az egészet.
Mert mint tudjuk, a „fejétől bűzlik a hal”.
És ez a magyar bajnoki rendszerre is igaz. 

Fehér György

Van egy magyar játékos, akit sokan elitéletek a nyáron azért, mert a pénz sokkal többet ért, mint egy esetleges nevesebb csapat szerződése, amely azonban kevesebbet utalt volna neki  havonta.
Nos, a játékos most megtudta, mennyit is ér az a fránya pénz, és egyesek mit meg nem tesznek érte.
A nagy szerződés mellett naponta láthattuk a tv-ben, olvashattuk a bulvárújságokban, hogy a játékos és az egyik ismert szépség között hatalmas szerelem dúl. Sőt, egy idő után már a közös életet tervezte a pár – egy közös otthonban.
Közös otthonban, amit azért a játékos fizetett ki – hisz megtehette.
Aztán nem oly rég felröppentek a hírek, miszerint a gerle pár már korántsem egy pár.Természetesen a nagy távolság volt a szakítás oka.
Vagy talán más.
A hírek szerint a futballista a szerelemtől teljesen elvakulva megbízott kedvesében, így ráhagyta az ingatlanvásárlást. A szépség pedig meg is találta a megfelelő otthont – 170 millió forintért. Igen ám, de az adásvételi szerződésen már 220 millió állt.
A szerelmes futballista először azt gondolta, hogy az eladó érezte meg a "nagy biznisz" lehetőségét, ám az igazság nagyon gyorsan kiderült.
Ez pedig nem más, minthogy a szépség lett egyre „éhesebb”.
Már nem volt elég az, amit egyébként is megkapott a játékostól.
Neki több kellett...
50 millió...
Így megszervezte az ingatlanvásárlást – bár azt nem tudni pontosan, hogy az eladóval feleztek-e a plusz pénzen, vagy mindent megtartotta-e.
Az viszont biztos, hogy a történtek után világossá vált a focista számára, a szépség nem a kisugárzása, sokkal inkább a bankszámlája miatt feszített mellette.
Nos, a játékos megfizette a tanulópénzt – ami ezúttal 50 millió volt.

Fehér György

Az első, és legfontosabb, hogy leszögezzem, nagyon-nagyon örülők, hogy plusz pénzek kezdtek áramolni a magyar labdarúgásba, mert úgy gondolom, csak így léphet előrébb futballunk. És igen, úgy gondolom, hogy a jól prosperáló cégeknek többet kellene adniuk ahhoz, hogy fejlődjünk. Sőt, ezeknek a pénzeknek a nagy részét igenis az utánpótlás-nevelésbe kell fektetni.

És most el is osztották a pénzeket…..
A Magyar Labdarúgó Szövetség ugyanis a héten döntött arról, hogy mely sportszervezetek kapnak több mint 500 millió forintot a társasági nyereségadóból.
Tán nem fogják kitalálni, melyik klub kapta a legtöbb pénzt, valamivel több mint 3 milliárd forintot.
Persze, hogy az Orbán Viktor miniszterelnök által alapított felcsúti Puskás Ferenc Labdarúgó Akadémia. És még a látszatát sem akarják elkerülni annak, hogy bárki feltételezze, hogy itt amolyan zsebből-zsebbe pénzáramoltatás - még akkor is, ha itt most a törvény betűje szerint minden rendben van - történt. Orbán Viktor ugyanis már az ősz folyamán tudta – szinte forintra pontosan – mennyi pénz folyik majd be hozzájuk a nagy közösből, és ebből milyen fejlesztéseket valósítanak majd meg az egyébként valóban nagyszerű intézményben.
Az alapító már akkor tudta, hogy 3 milliárd jut majd nekik – egyébként 4 milliárdra pályáztak – amikor még az sem lehetett tudni, hogy a döntéshozók mennyi pénzt tudnak majd szétosztani, és egyáltalán, hogy egyesület pályázat valamilyen összegre.
Na ez az igazi jövőbe látás…
Egyébként a labdarúgásban tevékenykedő sportszervezetek összesen 30,6 milliárd forint támogatást igényeltek a 2011/12-es bajnoki szezonra. Ezek döntő részének elbírálása már korábban megtörtént, a legnagyobb értékű - 500 millió forint feletti - pályázatok elfogadásáról viszont most döntöttek.
És azt sem tudják elképzelni, kik voltak a döntéshozók között.
Az MLSZ elnöksége mellett Réthelyi Miklós nemzeti erőforrás miniszter, na és Orbán jobb keze, az ő személyes kedvence – az ország többi lakosa azért ezt nem jelentheti ki - Matolcsy György adópolitikáért felelős miniszter.
Természetesen mindketten jóváhagyták a döntést.

Fehér György

Bekő Balázs edzőként dolgozott a történelme során első alkalommal bajnoki címet szerző Videotonnál. A tréner azonban a héten távozott a fehérvári gárdától, így több mint 20 főre nőtt azoknak a száma, akik szerepelnek a gárda első bajnoki címét megörökítő tablón, ám jelenleg már nem dolgoznak az első csapat mellett, vagy nem tagjai a Vidi játékoskeretének.

A korábbi, szűkebb értelemben vett edzői stábból jelenleg már csak Disztl Péter dolgozik az együttesnél, az utóbbi hónapokban Mezey György, Bódog Tamás, Bekő Balázs is távozott, a tablón edzőként szereplő Dvéri Zsolt jelenleg a Puskás-akadémián dolgozik, a bajnokcsapat sportigazgatósági asszisztense, id. Horváth Gábor most más jellegű munkát végez, de változott a technikai vezető és a sajtófőnök személye is. Az orvosi stábnak már nem tagja a tablón még szereplő Dr. Kator Miklós. És akkor még nem beszéltünk az aranycsapatról (azért csak így, kisbetűvel, mert nagybetűs Aranycsapat csupán egy létezik ebben az országban.  Sebők, Hidvégi, Horváth G., Andic, Lipták, Lázár, Farkas B., Mutumba, Djordjic, Milanovic távoztak, Lencsét, Vujovicot,, Izinget és, Szakályt kölcsönadták, az ősszel máshol szereplő Gyurcsó a napokban tért vissza.

Az, hogy ez a változás hova vezetett, mindenki láthatta.

A gárda már augusztusban kiesett a Bajnokok Ligájából egy olyan osztrák csapattól, amely ellen igenis lett volna esély a továbbjutásra, és bár még csak félidőben – pontosabban két fordulóval azon túl – jár a bajnokság, a címvédésre nem sok esélye van a Vidinek.

Persze, azt már rég tudjuk, hogy a hibás döntések belátásra nem mindenki képes. Garancsi István, a klub tulajdonosa még most is védi a mundér becsületét, pedig már mindenki számára kiderült – szerintem ő is tudja – hogy a klub fennállásának egyik legrosszabb döntése volt P.S (a nevét még mindig nem írom le) ide hozatala.

Garancsi szerint azonban nem ez, és nem a csapat szétverése okozta a rossz szereplést, amit ő már akkor látott, amikor még bajnok sem volt a csapat.
– Ez nem egy ad hoc döntés volt, mondhatom azt, hogy már tavasszal is úgy láttam, hogy a tervezett változások szükségszerűek lesznek. Nyilván megvártuk ennek a megfelelő idejét, hiszen a tavalyi szezon közben nem sok értelme lett volna ezeket rövid idő alatt véghezvinni, mert hasonló lépések esetén vélhetően nem született volna meg az első bajnoki cím. De világos volt, hogy a továbblépéshez egy másik út szükséges.

Nos, ez így egy nagy hülyeség.

A magyar bajnoki címtől továbblépni itthon már nem lehet, hiszen ez a legnagyobb cím, amit elérhet a csapat. Azt pedig mindenki tudja, aki valaha járt már futballpálya közelében, hogy egy sikeres csapat szétverése után két héttel nem lehet eredményt elérni egy BL. selejtezőben.

Sőt, a bajnokságban sem igazán.

– Minden lépésünk azt szolgálta, hogy a klub előrelépjen. A Videotonnál rend van. Van egyfajta elvárás mindenkivel szemben az előrelépés érdekében, és ha úgy ítéljük meg, hogy valahol személycserére van szükségünk, azt meglépjük. Egy ideje másfajta munkát végez a csapat P.S. irányításával, a mellette dolgozó stáb összetétele is annak megfelelően lett kialakítva, hogy megfeleljen ezeknek a kívánalmaknak. Tudjuk, hogy ezeknek a változásoknak a beéréséhez időre van szükség, de én 100 százalékosan biztos vagyok abban, hogy az elvégzett munka idővel megtérül, és ezeket az átalakításokat siker koronázza majd. A játékoskeretnél meglévő változásokról már sokszor beszéltünk: voltak magyarok, akik külföldre akartak menni, előfordult az is, hogy valakikre már hosszabb távon kevésbé lehetett építeni, és értelemszerűen nem tarthattuk meg az elhibázott, de korábban a klubra komoly terheket rakó igazolásokat sem.

Na ez a tipikus mellébeszélés. Mondjuk az biztos, hogy a Vidinél rend van, de inkább diktatúrának nevezik azt, amikor kirúgják azt, aki rossz szót mer szólni.....és diktatúrának nevezik azt, amikor előre cenzúrázzák a szurkolói fórum kérdéseit, hogy kényes téma még véletlenül se kerüljön terítékre. 

Nem akarok politizálni, mert ez az oldal nem ezért jött létre, de Garancsi pont úgy beszélt a nagy semmiről annak kapcsán, amit szétrombolt, mint azt barátja, az ország vezetője teszi.

De erről elég legyen csak ennyi.

A lényeg, hogy Garancsi lényegében egyetlen döntésével azt verte szét, azt rombolta le, amit évek óta építgetett.

Megérte?

Fehér György

Újabb „bomba robbant” az országunkban tomboló bundabotrány ügyben. Olyan bomba, amely még nehezebb helyzetbe sodorja Aczél Zoltán. A Haladás letartoztatott, előzetesbe került, majd onnan kiengedett tréneréről ugyanis sok helyen megjelent, hogy egykori játékosa, Sütő László vallott ellene. Egyesek azt is tudni vélték, hogy Sütő kereste meg a trénert, és ajánlott neki 4000 eurót azért, hogy a Siófok két góllal veszítsen a ZTE ellen.
Eddig ez a teória volt nyilvánosságon, ám a játékos Sütő László rendőrségen tett vallomása, és nyilatkozata teljesen más megvilágításba helyezte az ügyet.
- Aczél Zoltánt semmivel nem vádoltam meg. Sőt, az első kihallgatáson, amikor a rendőrök szóba hozták a nevét, kitérő választ adtam. Ám a második kihallgatáson, amikor a nyomozók elmondták, mit tudnak Aczél szerepéről, már én sem játszhattam tovább a naiv embert – nyilatkozta Sütő.
Ez a nyilatkozat pedig azt jelenti, hogy a nyomozók Sütő vallomása előtt is tudni vélték, milyen szerepet töltött be a Siófok akkori trénere a csalásban, azaz megdőlt a tréner ügyvédjének összeesküvés elmélete, miszerint a játékos hazudott, hogy gyanúba keverje Aczélt.
Ráadásul a vallomásból és a nyilatkozatból kiderült, Aczél Zoltán szerepe korántsem az, ami eddig a nyilvánosság elé került.
- Az igazság az, hogy nem én vagy valamelyik más játékostársam kerestük meg Aczél Zoltánt, hanem épp fordítva történt a dolog. És a nyomozók előtt ez már az első pillanatban nyilvánvaló volt. Legszívesebb szembeköpném magam, szembeköpném a huszonegy éves naiv énemet. De már nem tudom visszacsinálni, és vállalom a történtekért a felelőséget. Ám azt el kell mondanom, hogy Aczél Zoltán ügyvédje hiába próbál engem és jogi képviselőmet minden fórumon besározni, csalónak árulónak beállítani, neki pontosan tudnia kell, mi az igazság.
Kemény szavak.
Melyek azt jelentik – hogyha valaki elsőre nem értené – hogy Aczél Zoltán volt az, aki odament a játékosokhoz, és elmondta a tervet, aki rávette a játékosokat a csalásra. Ő volt a felbujtó, ő volt a vezető!
Ez pedig más megvilágításba helyezik a sok helyen már-már mártírnak beállított Aczél Zoltánt, aki mint mondta küzd az igazságért és a családjáért.
Nos, úgy néz ki, ez csak a külvilágnak szól, mint ahogy Czeglédi ügyvéd úr nevetséges és megmosolyogható kirohanásai.
Egy mondás jut eszembe: az kiabál, akinek a háza ég.
Aczél Zoltán háza pedig szép nagy tűzzel ég, és kérdéses, hogy eloltják-e valaha a lángokat, vagy teljesen megsemmisül a ház.
És erre a tűzre csak olaj lesz, ha a két újabb gyanúsított, T. Richárd és H.Gyula – akik akkor szintén a Siófok játékosai voltak – ugyan azt vallják majd, mint Sütő és társa.
Mert ha igen, akkor már nem lehet másra mutogatni…

Fehér György

Dr. Czeglédi Csaba, Aczél Zoltán jogi képviselője nem érti, hogy a Magyar Labdarúgó-szövetség miként lehetett olyan szőrös szívű, hogy felfüggesztette védence sportszakmai tevékenységét. Ez egészen pontosan azt jelenti, hogy a "Mocskos Csalók" közé keveredett tréner addig nem vállalhat sehol munkát, amíg a bíróság ki nem mondja, hogy Aczél valójában egy összeesküvés áldozata„ és semmi köze nincs a fogadási csalásokhoz.
Bár az iratokba ugyan nincs belelátásom, de valljuk be, erre vajmi kevés esély van.
Több alkalommal kifejtettem, hogy eddig minden kihallgatott, előállított személyről kiderült – mert bevallotta – hogy sáros. Igaz, Aczél tagadja a vádakat, de kérdem én, miért nem Csank, Mészöly, Prukner vagy épp Sisa nevét hozták összefüggésbe a Mocskos Csalók táborával?
Miért csak Aczél nevét akarják besározni?
- Mindig van lejjebb – mondta a nyugat.hu-nak Dr. Czeglédy Csaba, Aczél jogi képviselője. - Az MLSZ olyannyira nem ad a látszatra, hogy ügyfelemet és engem sem értesített arról, hogy egyáltalán elindította az eljárást. Nem hívtak meg minket, hogy elmondhassuk védekezésünket. Zoli sem magára, sem másokra nem tett vallomást. Szabad ember, akárcsak az etikai bizottság tagjai. Úgy látszik, hogy az adófizetők pénzén működő MLSZ-ben van pénz arra, hogy kártérítést fizessenek ügyfelem egzisztenciális ellehetetlenítéséért. Noha semmiféle határozatot nem kaptunk, a biztonság kedvéért a fellebbezésünket elküldtük, hogy nehogy egyszer csak a tudtunk nélkül jogerőre emelkedjen, és ne lehessen jogorvoslattal élni ellene.
Én egyvalamit nem értek!
Hogy Czeglédi ügyvéd úr mit nem ért.
Tudom, az ártatlanság védelme mindenkit megillett, de szerintem azt, aki ellen a rendőrség olyan vádak miatt nyomoz, mint amivel Aczélt illették, igenis fel kell menteni a munkavégzés alól.
Sőt, az ország összes futballpályájáról ki kell tiltani.

- Nem minden nap vezethet az ember BL-döntőt – emelte ki rögtön az év csúcseseményét a világ egyik legjobb sípmestere. - Természetesen az idény nem csupán egy mérkőzésből áll, de magyar játékvezető most először vezethette a klubfoci legrangosabb összecsapását. Valószínűleg jó ideig nem is fogok újra felbukkanni a Bajnokok Ligája fináléjában, hiszen eddig még senki nem vezethetett kétszer BL-döntőt.

- Alaposan meglepte a közvéleményt azzal, hogy egy héttel a legrangosabb sorozat fináléja után a Magyar Kupa megyei döntőjében fújta a sípot. Lokálpatriótának vallja magát?

- Bár manapság már nem itt lakom, de ameddig élek, tatabányainak tartom magam. Szívesen támogatok minden olyan kezdeményezést, ami a szülővárosomhoz kötődik. A legfrissebb ezek közül, hogy idén is részt veszek a játékvezetők Komárom-Esztergom megyei képzésében. A hétvégén már indul az oktatás, de egészen januárig várjuk a jelentkezőket – ha minden jól megy, Tatabánya mellett Esztergomban és Komáromban is elindítjuk a tanfolyamot.

- Közeleg a karácsony, ilyenkor a játékvezetők is pihenhetnek kicsit. Hogyan készül az ünnepekre? Elképzelhetjük, ahogy kötényben bejglit sütöget?

- Abból a bejgliből biztosan nem ennék, amit én készítettem, ellenben a kóstoláshoz örömmel adom magam. Most sem unalmasak a napjaim: az elmúlt hétvégén például a játékvezetőknek rendeztek egy focitornát Győrben, ott rúgtam a bőrt. Szombattól órákat tartok a kezdő játékvezetőknek, és várjuk a jövő évi Európa-bajnokság játékvezetői keretének kihirdetését. Remélhetőleg szerepet kapunk: sokakkal ellentétben én már magával akár egy negyeddöntővel is elégedett lennék, nem ragaszkodom a fináléhoz.”

- A szakmai sikerek mellett mit kívánjunk Önnek 2012-re?

- Egészséget, az a legfontosabb. Minden más megoldható.