Filmbe illő sztori az, amit Szalai Ádám átélt.
A magyar válogatott csatára 2011 január 29-én szenvedett súlyos térdsérülést a Kaiserslautern elleni Bundesliga mérkőzésen.
A támadót megműtötték, majd kezdetét vette a kínkeserves rehabilitációs időszak.
Szalai izzadt, szenvedett de soha, egyetlen percre sem adta fel. Küzdött, hogy visszatérjen a futballpályára. De nem csak úgy amolyan tessék-lássék módra.
Ő újra a legjobbak között akart szerepelni, újra gólokat akart szeretni Európa egyik legerősebb bajnokságában. A Mainz végig kitartott a futballista mellett, a csatár pedig felépült. Előbb edzőmeccseken bizonyított, majd bajnoki meccsen is beállt, játszott, gólpasszt adott.
És hétvégén végre gólt is szerzett.
És nem találják ki, melyik csapat ellen játszott a Mainz.
A Kaiserslautern ellen.
Hát mi ez, ha nem sorszerűség.
Igazi hollywoodi történet, amely akkor lenne teljes, ha a támadó a válogatottba visszatérve pozitív hőssé válna, és góljaival 1986 után ismét kijutna nemzeti csapatunk a világbajnokságra.
Gondolom, ezt a történetet mindenki szívesen nézné a tévében….

 Fehér György

Ez a cikk az egyik állandó olvasómhoz, de minden olvasómnak szól.
Szóval olvasóm kifogásolta tegnapi cikkemet.
Véleményét természetesen tisztában tartom.
Sőt, nem is akarom megvédeni a Videoton trénerét – a nevét szándékosan nem írom le – de mondja meg legyen szíves, Ön mit gondol arról, hogy a magyar labdarúgás szakmai első embere – mert a szövetségi kapitány annak számít – és annak segítője egy szakmai fórumon szidja úgy az egyik kollégáját a többi szakmabéli előtt, hogy az nincs ott?
Ezt Ön korrekt viselkedésnek tartja?
Vagy hogy példát hozzak: ha Ön futballedzőként mit szólna ahhoz, ha a háta mögött, egy szakmai fórumon azt mondanák Önről, hogy ki kell utálni a magyar futballból?
Szerintem így kell ezen elgondolkozni….
A kedves olvasó azt mondja, példátlan, hogy valaki minősíteni meri a szövetségi kapitány viselkedését. Én meg azt mondom, az a baj, hogy senki nem meri. Az a baj, hogy senki nem írja le azt, amit sokan gondolnak, inkább csendben maradnak, vagy ami még rosszabb, nyaliznak egy kicsit.
Csak hogy Egervári emberi oldalát is ismerjük egy kicsit, számos jó tulajdonsága mellett ő volt az, aki egy személyes témában összeveszett az U20-as világbajnokságon a csapat mellett dolgozó egyik egészségügyi segítővel.
Hozzáteszem, nem a csapat ügyeit érintő kérdésben tért el a véleményük, hanem magánügyben vesztek össze. Egervári gyorsan rövidre zárta a történetet: hazaküldte a szakembert, és a bronzéremért járó prémiumot is megvonta tőle. Mindezt azért, mert nem értettek egyet valamiben.
Az olvasó hozzászólásában megkérdezi, hányan adták nevüket a cikkhez?
Nos, el tudja képzelni, hogy ha az edzőképzésen az edzők vezetője valakit a háta mögött szid az edzők előtt, akkor azt bárki merné a nevével vállalni? Főleg úgy, hogy az előbb leírt történet közismert a magyar futballban, sőt,a Sport Pluszban meg is jelent, és Egervári is elismerte.
Ne vicceljünk…
Mindenki tudja, hogyan lehet ma valaki vezetőedző az első osztályban.
Tisztelet a kivételnek, de csak olyan ülhetnek le a kispadra, akik jóban vannak a képzés vezetőivel. És sajnos ma Magyarországon többet ér egy ilyen állás, minthogy bárki névvel vállalná a véleményét.
És hogy nem légből kapott szavak ezek, azt bizonyítja Kiss László esete, aki valóban nehéz ember, de aki mindig nyíltan vállalja a véleményét – és ennek meg is van az eredménye.
Ő az az edző, aki külföldön szinte mindig sikeres volt, itthon pedig egy leírt ember.
Az olvasó még egyszer megkérdezi, ki adta a nevét a cikkhez?
Nos, bár senki nem adta a nevét, senki nem is cáfolta. Mindezt úgy, hogy estére az összes hírportálon fenn volt az anyag – amit nem én írtam – hogy Egervári és segítője a háta mögött szidta a portugált. Egervárit személyesen ismerve már rég cáfolta volna az információt, ha nem lenne benne igazság, ha nem tudná pontosan, hogy többen hallották az egészet.
Engem nem lehet azzal vádolni, hogy a Videoton edzőjének híve lennék, sőt, azt gondolom, hogy ő nem ebbe a futballközegbe való, és azt gondolom, hogy az elmúlt fél évben annyi hibát vétett, melyen a felét sem nézték volna el egy magyar edzőnek.
De ez nem változtat a véleményemen: azt is gondolom, hogy Egervári és Varga viselkedése pont olyan gusztustalan volt, mint a portugál bő háromnegyed éve a magyar futballban.
 Maradok tisztelettel

Fehér György

Azt kell, hogy mondjam, gusztustalan Egervári Sándor viselkedése.

Akkor is az lenne, ha nem a magyar válogatott szövetségi kapitánya lenne, de hatványozottan az úgy, hogy ő tölti be ezt a pozíciót.

Mondom ezt annak ellenére, hogy a legutóbb kirobban kapitány kontra fehérvári vezetőedző ügyben 100 százalékig Egervárinak adtam igazat.

Mint ismeretes, Egervári a repülőtéren összetalálkozott a Videoton edzőjével, aki szándékosan nem fogadta az ő köszönését, azaz látványosan elutasította a magyar kapitány kinyújtott jobbját. Akkor elmondtam, hogy a portugál szakember túl magas lovon ül, sőt, hozzátettem, ha a fehérvári klub vezetői hagyják ezt a viselkedést, csak megerősítik a trénerben a felsőbbrendű érzést.

Bevallom, nagyon szimpatikus volt az, ahogy Egervári kezelte és lezárta az ügyet. Azt, hogy ország-világ előtt lenyilatkozta, nem foglalkozik tovább a témával.

Nos, most úgy néz ki, azért Egervári sem tudja meghazudtolni magát, és csak a megfelelő pillanatra várt, hogy hátba támadhassa a portugált edzőt.

Az edzőkurzuson ugyanis a szövetségi kapitány, és az A licenszes tanfolyamok vezető instruktora, Varga István támadták a portugál edzőt. A hallgatók egybehangzó állítása szerint a Videoton és szakmai partnere, a Puskás Akadémia, vagyis volt munkahelye szapulásában az  A licenszes tanfolyamok vezető instruktora, Varga István járt az élen, aki nemrég csaknem egy egész előadást szentelt annak, hogy portugál ellen hangolja a fiatal trénereket.

„Mint mondta, össze kell fognunk, hogy eltávolítsuk őt a magyar futballból” – árulta el a FourFourTwo magazin online kiadásának a tanfolyam egy neve elhallgatását kérő hallgatója, amit más résztvevők is megerősítettek.

Persze, ezzel nem is lett volna olyan nagy baj, ha a megtámadott edző ott lett volna a kurzuson, azaz megadatott volna neki a védekezés lehetősége. Ám Egervári és hű fegyverhordozója azt az alkalmat használta ki, hogy a tréner nem volt jelen a továbbképzésen, azaz bármit lehetett mondani a háta mögött.

Azért az elmúlt hónapok írásaiból kiderülhetett, hogy a Videoton edzője nem tartozik a kedvenceim közé, ám azt gondolom, Egervári és Varga azonban a mostani viselkedéssel pont arra a szintre, vagy még mélyebbre süllyedt le, ahol a kapitány köszönését elutasító tréner van.

A béka segge alá.

Tegnapi cikkemben azt ecseteltem, miért is érzem úgy, hogy bő egy héttel az NBI-es labdarúgó bajnokság kezdete előtt, minden van a magyar futballban, csak rend nincs.
A káoszt az MLSZ legutóbbi döntése csak tetézte.
Felmentették ugyanis Aczél Zoltánt.
Na nem az ártatlanságát mondták ki, csupán azt, hogy ismét leülhet a kispadra.
A magyarázat….na az még viccesebb volt.
A felmentés oka az volt, hogy – a sportfegyelmi felelősségről szóló kormányrendelet alapján – nem indítható sportfegyelmi eljárás abban az esetben, ha a kötelezettségszegésről való tudomásszerzés óta 30 nap, illetve a kötelezettségszegés elkövetése óta egy év eltelt. Aczélt azonban 2009. áprilisi és májusi mérkőzések befolyásolásával hozták kapcsolatba.
Na és hogy a káoszt fokozzák, kiderült, hogy az eredeti döntést a fegyelmi bizottság, utóbbit viszont a fellebbviteli bizottság hozta, és bár mindkét bizottság ugyan annak a szervezetnek a része, még véletlenül sem ugyanazokból a jogszabályokból dolgozik
„A fegyelmi, valamint a fellebbviteli bizottság egymástól teljesen független testület. Előbbi mindenekelőtt a Nemzetközi Labdarúgó-szövetség, azaz a FIFA kódexe alapján hozta meg döntését. Utóbbi a hatályos kormányrendelet alapján. A FIFA fegyelmi szabályzata nem ismer ilyen esetekben elévülést, a 39/2004-es, sportfegyelmi felelősségről szóló kormányrendelet negyedik paragrafusa ellenben igen” – mondta az MLSZ jogi és sajtóirodájának vezetője, Borbély Zoltán.
Tehát a Csorba Csaba vezette fellebbviteli bizottság szerint nem indítható Aczél Zoltán ellen sportfegyelmi eljárás.
Sőt, decemberben sem lett volna indítható.
A kérdés csupán az, hogy ezt senki nem tudta az MLSZ-ben decemberben?
Senki nem szólt a fegyelmi bizottság tagjainak, hogy fiúk, hülyeséget csináltok?
Aczél Zoltán pedig a tegnapi NS-ben kiáltotta világgá fájdalmát, hogy őt márpedig kivégezték, mint vezetőedzőt.
Szerintem saját magát végezte ki.
Ha elcsalta a meccseket, akkor azért. Ha nem csalta el, akkor azért, mert nem vette észre, hogy aktuális csapataiban – tehát nem csak Siófokon – mindig voltak többen is olyanok, akik elcsalták.
A mostani döntés szerint, ha elcsalta a Siófok meccseit Aczél Zoltán, ha nem, semmiképp nem lehetett volna felfüggeszteni a liszenszét. Ez esetben pedig elképzelhető, hogy még mindig a Haladás edzője lenne. És itt jön képbe az a potom 42 milliós kártérítés, amelyet Aczél perel a Haladástól, amiért kirúgták őt – persze kizárólag a fegyelmi bizottság döntése alapján. A mostani határozat szerint Aczél tehát inkább az MLSZ-t perelhetné, mintsem a Haladást, és ha a bíróság a mostani állapotot veszi fegyelembe, a tréner minden bizonnyal meg is kapná a kártérítést.
Hozzá kell tenni, ez az idilli állapot nem sokáig áll fen.
Aczél ugyanis akár már ma leülhetne bármely csapat kispadjára – de csak március 1-éig maradhatna ott. A káoszt fokozandó ugyanis amiért az MLSZ most felmentette a trénert, az 1-ével már nem él, sőt.
Az MLSZ március 1-ével életbe lépő új versenyszabályzata alapján az a sportszakember vagy labdarúgó, aki ellen labdarúgó-mérkőzés eredményének vagy eredményeinek bármilyen módon történő jogellenes befolyásolása okán közvádas, szándékos bűncselekmény megalapozott gyanúja miatt büntetőeljárás indul, az MLSZ versenyrendszerében semmilyen tevékenységet nem folytathat az eljárás jogerős befejezéséig, megszüntetéséig.
Azaz ez a mostani cirkusz egy pofon a szarnak, mert semmit nem ér.
Aczél továbbra is gyanúsítottja a fogadási botránynak, és bár egy hétig akár edzősködhetne is, utána ismét nem végezhet sportszakmai munkát.
Azaz az ülésezők csak elcsesztek egy csomó időt a nagy semmire. 

Fehér György

Bár az utóbbi napokban nem jegyeztem írást, bizony ma elgondolkoztam, miről is írjak. Miről írjak, ami azt támasztja alá, hogy rend van a magyar futballban?

Mert nincs rend.
Bő egy hét múlva kezdődik az NBI-es bajnokság, kérdés, kikkel?
Újpesten ugyanis egy hideg februári vasárnap a belga tulajdonos gyorsan kirúgott mindenkit, akivel csak szembe találkozott a folyóson. Talán megunta, hogy ismét egy kis csend, egy kis nyugalom volt a Megyeri úton, talán egy kis izgalomra vágyott.
Ugyan ezen a napon néhány száz kilométerrel arrébb bejelentették, hogy megmenekült a Zalaegerszeg, jön a befektető, aki garantálja a klub működését. Azóta mindig „majd holnap” írják alá a szerződést.
Persze, nem kell Budapestről elutazni azért, hogy vicces klubvezetéssel találkozzon az ember. Talán szegény Markovits László is nevetne azon, ami a Fáy utcában történik – persze csak akkor, ha történetesen nem ő lenne a Vasas elnöke.
Így viszont csak kínjában nevethet a sportvezető, amikor azt látja, hogy a csapat elutazik egy kamu amerikai túrára – igaz, legalább egy fillérjébe sem került a klubnak, és ez is valami – ahol játszhat egyet a Ferencváros ellen, majd amikor a játékosok hazatérnek, két fiatal, de meghatározó futballistát a vezetőedző háta mögött gyorsan el is adnak a Fradinak.
Lett is nagy felzúdulás abból, hogy a mindig szókimondó Urbán kinyitotta a száját, ám a futballcsapat vezetői gyorsan lakatot is tettek rá. Mindeközben vevőt keresnek a csapatra, igaz, nem oly rég még arról volt szó, hogy a mostani tulaj szeretne stabil NBI-es csapatot kialakítani.
Persze, a német jelöltet még nem láttunk, igaz, játékost már küldött. Kár, hogy az edzőt eddig nem győzte meg az egykor a Rómában és a Beficában is játszó Ednilson arról, hogy helye lenne a piros-kékeknél. Mondjuk ez is érdekes, mert a Vasas jelenlegi játékoskeretét nézve Olaszországból nem érkezhet olyan rossz játékos, aki ne férne be a csapatba. És ez nem a játékos érdeme.
És mielőtt valaki azt hinné, hogy ezeket az eseményeket, melyek három nap alatt történtek a mi kis futballunkba, nem lehet überelni, az téved.
Újabb futballista kezén csattant ugyanis a bilincs: Lippai Ákost a Disógyőr edzéséről vitték el a rendőrök, mert a gyanú szerint a labdarúgó 2009 augusztusában elfogadott 1000 eurót annak fejében, hogy csapata, a Diósgyőr az egyik Ligakupa-mérkőzésen kapjon legalább három gólt, 2010 májusában pedig két első osztályú bajnoki meccs eredményének befolyásolását is megkísérelte 3000, illetve 5000 eurós ajánlat ellenében. Azon senki ne lepődjön meg, hogy Lippai Ákos tagadja az ellene felhozott vádakat.
És még mondja valaki azt, hogy nem történik semmi a magyar futballban.
Persze rend, az még véletlenül sincs.

Fehér György

S. Balázst Egerben állították elő. Ő a legújabb gyanúsítottja a bundabotránynak.És ez egy újabb kapcsolatot fed fel két fogadási csalással gyanúsított ember között.
S. Balázs a vád szerint ugyanis 2007 szeptembere és 2008 májusa között a REAC meccseit csalta el.
Ki nem találják, hogy akkor ki volt a REAC edzője…
Aczél Zoltán.
Az az Aczél Zoltán, aki a vád szerint „eladott” néhány Siófok meccset, aki miután a Haladáshoz került, első ötlete az volt, hogy a szombathelyiek igazolják le azt a Sütő Lászlót, aki előző csapatánál, Siófokon főszerepet vállalt a bundázásban.
Persze, azon már nem lepődöm meg, hogy Aczél semmit nem tud a REAC-os csalásról. Sőt, megdöbbent rajta.
„A kispadon ülve nem vettem észre olyan jeleket, amelyek arra utaltak volna, hogy a futballistáim közül nem mindenki szeretne győzni" – mondta a pepsifoci.hu-nak.
Persze, Aczél ugyanezt mondta azokkal a meccsekkel kapcsolatban, amelyek elcsalásával őt gyanúsítják.
De Aczél ennél is továbbment.
„Az összes munkahelyemen tisztességgel, becsülettel végeztem a feladatomat. Bocsánat a kifejezésért, de a REAC évente nevetséges összegből, 100 millió forintból gazdálkodott. Ezt a csapatot tartottam bent kétszer az élvonalban. Forgács József tulajdonos viccesen arról beszélt, hogy szobrot állít nekem Rákospalotán.”
Nos, egyrészről a tisztes, becsületes munkavégzés mára már finoman szólva is megkérdőjeleződött. Másrészről Forgács Józsefet ismerve, ha véletlenül tényleg szobrot állított volna Aczélnak, azt mára már biztos lebontatta volna.
De nem ez volt a legviccesebb mondta.
"Tisztességes, remek labdarúgó volt. Ha őt is megkérdezik rólam, akkor valószínűleg azt mondja, hogy jó edzője voltam" – fejtette ki a véleményét a tréner S. Balázsról.
Nos, ez a mondat már a rádiókabaré műsorába is elmenne.
Azt már csak halkan jegyzem meg, hogy biztos csak véletlen, hogy az utóbbi időben letartoztatott csalók szinte mindegyike az ő épp egyik csapatában játszott, és ő, mint vezetőedző ezekből a csalásokból – ami lassan már több mint egy tucat meccset érintet – soha, semmit nem vett észre.
Ezzel lényegében - ha be is bizonyosodik ártatlansága - szakmailag teljesen megbukott.

Fehér György

Nagyon sok mindenről írhatnék. Schultz László hazahozatalától kezdve újabb letartoztatásokon keresztül még több, bundabotrányba keveredett csapatig.
Írhatnék a REAC-ról, egy becsületes, a szerződéseket mindig percre pontosan betartó, magyar játékosokat foglalkoztató, tehetséges fiatal edzőknek lehetőséget adó klubról, melyet olyan játékosok sároztak be, akiknek a nevét a WC falára nem írnám ki, nemhogy egy lapon említsem a klubbal.
Ám most én mégsem ezekről a dolgokról írnék, mert ezt megteszi helyettem más.
Én most arról írnám le gondolataimat, hogy vajon mit kellene még tennie szegély Tőzsér Dánielnek, hogy bekerüljön a magyar válogatottba.
Arról nem lehet vita, hogy jelenleg Tőzsér a legjobb formában játszó magyar középpályás, sőt, talán azt is mondhatnám, hogy Európában a legtöbbre tagsált középpályás – persze csak abban az esetben, ha Dzsudzsák Balázst a támadó szekcióhoz soroljuk.
Már októberben írtam egy elszólásról: Juhász Roland válogatott játékos azután, hogy csapata Tőzsérék ellen meccselt, és azok után, hogy ezen az összecsapáson Tőzsér nagyszerűen játszott – kényszerűségből – középső védőt, az mondta nem fél attól, hogy Dani kiszorítja őt a válogatottból, mert „egyrészről Tőzsérnek nem ez az igazi posztja, másrészről ő úgysem lesz Egervárinál soha válogatott."
Persze, már akkor mindenki tisztában volt azzal, hogy Tőzsér valóban nem középső védő, de azt is tudta mindenki, hogy a Genkben csapatkapitányként meccsről-meccsre kimagaslóan játszik.
A kijelentés után aztán csodák csodájára Tőzsér bekerült a válogatottba a Liechtenstein elleni barátságos meccsre, és csillagos ötösre szerepelt. És ezt nem csak azért írom, mert a gárda 5-0-ra nyert, hanem mert Tőzséren látszott, hogy kirobbanó erőben és formában játszik.
Na, ez mostanra semmit sem változott.
Tőzsért még az sem zavarta meg, hogy már mindenki ott látta az aláírását a torinói szerződésen, aztán mégis maradt Genkben. A sértődöttség legkisebb jele nélkül játszik tovább Belgiumban.
Nemzeti csapatunk viszont ismét mérkőzésre készül …. Tőzsér Dániel nélkül.
Persze, mások is kimaradtak a keretből – olyanok, akik nem szerepelnek a csapatukban. Tőzsér viszont úgy maradt ki, hogy minden meccsen a pályán van. Persze, Egervári meg tudta ezt is magyarázni: azt mondta, hogy a most kimaradottaknak mindenki tisztában van a képességeikkel.
Hát kérem szépen, ez a legnagyobb mellébeszélés.
Tőzsér képességeivel mindenki tisztában van – eddig mégsem játszott a válogatottban.
Tőzsér csillagos ötösre szerepelt azon egy meccsen, amire végül a kapitány nagy kegyesen meghívta – most mégsem játszhat a válogatottban.
Hogy is van ez?
Persze, az is lehet, hogy a kapitány egy meccs alatt rájött, Tőzsér bármikor bevethető, így nem kell tovább próbálgatnia. (azaz belátta, hogy eddig tévedett, amikor nem hívta meg őt a nemzeti csapatba)
Ebben az esetben én kérek elnézést.
De csak ebben az esetben.

Fehér György

Dolgozik hazánkban egy edző – akinek a nevét még mindig nem írom le – aki első lépésként szétzúzta a Videoton történelmének első bajnokcsapatát, aki magyar válogatott játékokat lehetetlenített el, és hozott helyükre másod-harmadrangú légiósokat. Aki lefejelt – máig tisztázatlan körülmények között – egy sportújságírót, aki ezek után nem kért bocsánatot, sőt, aki el sem ment a békítő tárgyalásra, mondván nincs rá ideje.
Ez az edző most újabb, elégtelen minősítést írt saját magáról, amikor nem fogadta el a magyar válogatott szövetségi kapitányának, Egervári Sándornak az üdvözlését.
Rólam nem lehet azt mondani, hogy nagy "Egervári fan" lennék, mert ugyan elismerem az eddig elért eredményeit, ezen az oldalon is számtalanszor írtam már nem épp pozitív véleményt döntéseiről.
Az azonban igazi bunkóság, ha egy klubedző – legyen az magyar vagy külföldi – nem fog kezet a mindenkori magyar kapitánnyal. Ez ugyanis azt mutatja, hogy ő felsőbbrendűnek érzi magát.
A sztori az – ha még valaki nem hallott volna róla –, hogy a Videoton a törökországi Belekbe utazott  edzőmeccset játszani, a repülőtéren Egervári Sándor üdvözölte a magyar bajnok játékosait. A szövetségi kapitány kezet nyújtott Paulo Sousának is, aki azonban nem fogadta az üdvözlést.
"Valóban megtörtént az eset. Minősíteni nem akarom a gesztust, szerintem ez a tréner munkáltatójának a feladata. Sajnos így nagyon nehéz együttműködésről beszélni, és ez nem az én hibám" - mondta a Nemzeti Sportnak Egervári Sándor.
Javítanom kell magam: ez nem bunkóság, tehát nem egy viselkedésforma.
Ilyet csak egy bunkó csinál.
És igen, azt gondolom, az ilyen viselkedést egyetlen magyar csapat tulajdonosa sem engedhet meg az alkalmazottjának, mert azt sugallja, hogy ő mindenki felett áll. Ha emellett szó nélkül elmegy a Vidi első embere, akkor lovat ad az edző alá, aki ezek után még inkább azt gondolja majd: mindent megtehet.
Persze, lehet, hogy semmit sem érne a feddő szó.
Mert mint a mondás tartja: a paraszt az paraszt Pesten is, Bécsben is. Esetünkben Fehérváron is, Portugáliában is, és Törökországban is.

Fehér György

Olvasom, hogy Lázár Pál azért nem játszik a török élvonal egyik kiesőjelőlt csapatában, mert két hónapja önkéntes száműzetésbe vonult.
Pontosabban kijelentette, hogy nem hajlandó abban a csapatban futballozni, ahol Vladimir Petkovics az edző. Ez nem sokkal az után történt, hogy Lázár Pál a török élvonalbeli Samsunspor csapatához igazolt.
„Általában az edzők szoktak kirakni a keretből egy-egy labdarúgót, ám ezúttal nem ez történt, magam kértem, hogy ne számoljanak velem. Közöltem Vladimir Petkoviccsal, hogy amíg ő a Samsunspor vezetőedzője, tekintsen el a játékomtól″ - nyilatkozta Lázár.
Azt gondolom, hogy óriási szereptévesztésben van a játékos.
Nem az ő dolga ugyanis megmondani, hogy jó-e az edző, vagy nem.
Neki egy dolga van: azt csinálni, amit a tréner mond.
Persze, lehet hisztizni, lehet azt mondani, hogy nem „akarok a csapatban játszani”, de akkor a fizetést sem kell felvenni.
Arra ugyanis baromi kíváncsi lennék, hogy Lázár Pál – miután bejelentette, hogy nem akar a csapatban focizni – az elmúlt két hónapban odajárult-e a kasszához fizetésnapon.
Mert ha igen, akkor az képmutatás, igazi bunkóság.

Fehér György

Úgy illik, ha valakinek a hibájáról ír az ember, akkor is ragadjon tollat – pontosabban billentyűzetet – ha ez a valaki javítva hibáját.
Úgy illek, ha valaki olyan potyagólt kap, hogy az egész világ megmosolyogja, és az újságíró kipellengérezi teljesítményt, akkor is írjon róla, ha mindenki neki tapsol.
Márpedig Bogdán Ádám az után az irtó ciki, 90 méterről kapott gól után immár folyamatosan bizonyítja, hogy tehetséges.
Ma már talján eljutottunk oda, hogy akkor is állna a világ legjobb bajnokságában szereplő Bolton kapujában, ha az eredetinek első számú kapus felépülne sérüléséből.
Ma már eljutottunk oda, hogy Bogdán Ádámot csapata legjobbjának tartják.
M már eljutottunk oda, hogy Bogdán Ádámot is jelölték a hónap legjobb játékosának a Bolton csapatánál. A magyar labdarúgó – a Bolton hivatalos Facebook oldalán tartott szavazáson – végül a harmadik helyen zárt Mark Davies, valamint Nigel Reo-Coker mögött, de Martin Petrov, valamint Sam Ricketts előtt.
Ma már eljutottunk oda, hogy ezt a  rangos elismerést a szurkolóktól kapta a kapus, és ami nagyon fontos, ezzel egyet ért a szakvezetés.
Mindezek miatt megkövetem Bogdán Ádámot, és azt kívánom neki, amikor valami rosszat, vagy cikit írok róla, mindig így cáfoljon rám, mert ebben az esetben sok boldogságot okoz majd a szurkolóknak.

Fehér György

Félre ne értse senki, nem akarok rosszat a Zalaegerszegnek.
Van bőven gondjuk a csapat vezetőinek.
Csak nem értem, miként lehetséges, hogy a gárda még mindig NBI-esnek vallhatja magát. A szabályok szerint ugyanis már rég ki kellett volna zárni a bajnokságból a fennálló tartozások miatt.
Ám az MLSZ-től még senki, semmilyen állásfoglalást nem kapott az ügyben, a magyar futball vezetői a fülük botját sem mozgatják arra, hogy a zalai vezetők már múlt héten kikiabálták a világnak, hogy a kassza kong az ürességtől.
És nem ez volt az első információ, bár kétség kívül a leghangosabb. A sportnapilap címoldalán közzé tett bejelentésnél ugyanis nincs látványosabb a mai magyar futballban.
De semmi.
Mintha az MLSZ-ben nem olvasnának újságot, nem lennének tisztában a listavezetőnél uralkodó káosszal.
És most itt az újabb hír: a Nemzeti Sport információi szerint Zalaegerszegnél fontos lépésre szánták el magukat a vezetők. Döntésük alapján az anyagi nehézségekkel küzdő klub futballistái szabadon igazolhatóvá válnak. A gárda vélhetően nem lép vissza a bajnoki küzdelmektől, de az élő szerződésekben foglaltaknak a jövőben nem tud eleget tenni.
Hát kérem, ez szinte hihetetlen.
A versenykiírásban ugyanis egyértelműen szerepel, hogy az év közben is ki kell zárni azt a csapatot, amelyik nem teljesíti a szerződésekben vállaltakat.
Pontosabban meg kell vonni a liszenszét – ami ugye egyet jelent a kizárással.
Mondjuk már az is kérdéses, hogyan végzik a munkájukat azok, akik ezeket a liszenszeket kiadják, hiszen a fél NBI hangos a hatalmas tartozásokról.
Zalaegerszegről már október végén érkezetek ilyen információk – bő négy hónappal az után, hogy a liszenszadó testület nagyhatalmú urai mindent rendben találtak a klubnál, azaz biztosítottnak látták az anyagi hátteret is.
Hogyan vizsgálták ezek az emberek a klubot, hogyan látták úgy, hogy van elég pénz, amikor alig 100 nappal később kiderült, hogy nincs!
Persze, ez a sztori most a ZTE-ről szól.
Arról a csapatról, amelyik nem oly rég még bajnokságot nyert, amely a Puskás-stadionban legyőzte a Manchaster Unitedet.
És amelyiket most már temetik.
És vannak, akik azt merik mondani, hogy fejlődik a magyar futball.
Képzeljük el, mi lenne, ha nem fejlődne!

Fehér György

Berki Krisztián igazi király.
Pontosabban Berkirály.
A viselkedését nehéz minősíteni. Ha megtenném, tuti per lenne belőle.
A Fradi egykori harmadik számú kapusának felvitte az Isten a dolgát.
Senki nem tudja miből telik a luxusra – de ennél rosszabb, hogy senki nem is vizsgálja.
Pedig szóba került, hogy olyan 25 milliót is levitt a Fraditól  - persze nem kapusként, hanem mint egykori a klub ügyvezetője – amihez semmi köze sem volt, de állt már be tízmilliókat érő luxusautójával mozgáskorlátozottaknak is fenntartott parkolóhelyre..
Miközben a szurkolók zöld-fehér klub leggyűlöltebb sportvezetőjének választották – azért ezt elérni nem kis bravúr volt -, és miközben több rendőrségi vizsgálat is folyik ellen, ő a vagyonával, és új, nála sokkal többet és jobban érdemlő színész barátnőjével parolázik.
És a legszörnyűbb az, hogy ennek egyes médiumok helyet is biztosítanak.
És most itt az újabb ügy, egy újabb, tipikus Berkis viselkedés.
Berkirály még tavaly elütött egy motorost.
Elütötte, majd otthagyta.
Maczkó Norbert, a szenvedő fél elmondása alapján jóval a baleset után jelent meg a helyszínen Berki Krisztán, aki bemutatkozott, majd azt kérdezte, mi legyen.
Azt hittem, vissza sem jön, de amikor ott volt, elmondta, ő vezette az autót, és közölte, vigyem el a motoromat kárfelmérésre, s utána készpénzben vagy a biztosítóján keresztül rendezzük az ügyet – nyilatkozott a Blikknek Maczkó.  – Többször beszéltem is vele, de mindig csak ígérgetett. A sokadik hívásom után pedig azt mondta, már nem érdekli az egész, csináljak, amit akarok. Akkor fordultam ügyvédhez, hiszen a káromat szeretném megtéríttetni. A motoromra évekig spóroltam, és most nagyon sok pénz kell a javítására. Betegállományban vagyok, de ha mehetnék, akkor sem tudnék a motorommal munkába járni. Berki becsapott, nagyon bánom, hogy hittem neki. Bár akkor képtelen voltam felfogni, mi történt velem, már tudom, azonnal rendőrt kellett volna hívnom.
Berkirály igazi bebizonyította, milyen „úriember”.
király (kisbetűvel) – egy szemétdombon.
Fehér György
 

Régebben is túráztak magyar csapatok az amerikai kontinensen.
Sőt, a vendéglátók fizettek azért, hogy sztárokat, magyar sztárokat lássanak a pályán.
Akkoriban még a legnagyobb dél-amerikai csapatok ellen léptek pályára magyarok – ma már tartalék együttesek jutnak nekünk.
Akkoriban a Pelével felálló Santost is legyőzte a Vasas – ma már a mexikói Pumas tartalék együttese is túl nagy falat az angyalföldieknek.
A mexikói Pumas tartalékcsapata, azaz nem az, amelyik az élvonalbeli bajnokságban játszik, hanem az, melyben olyan játékosok lépnek pályára, akik a nagycsapatba nem férnek be.
És nem csak úgy legyőzték a Vasas, hanem simán, 3-0-ra győzték le. Ráadásul az érdeklődés sem volt akkora, mint várták a szervezők: a detroiti Silverdome-ba – amely 80 ezer néző befogadására alkalmas - 40-50 ezer nézőt vártak, ám csak 4-5 ezren voltak kíváncsiak a meccsre.
Hiába, múlik az idő.
Mint ahogy múlik az idő a Ferencváros felett is.
A zöld-fehérek szintén Amerikában túráznak, és szintén egy tartalékcsapattól kaptak ki. Igaz, a River Plate nevét legalább ismerik Európában, sőt, még itthon is, ám ez csak sovány vigasz.
A tény az, hogy az argentin bajnokságba be nem férő fiatalok már az első percben vezettek a zöld-fehérek ellen, a vége pedig 2-1 lett, igaz, a tudósítások szerint olyan góllal nyertek az argentinok, ami nem is volt gól.
Szerencsére Détári Lajos, a Fradi edzője teljes mértékben elégedett a csapat teljesítményével, és mint tudjuk, ez a lényeg. Csak érdekesség képen, a Vasas edzője, Urbán Flórián Détárival ellentétben nem dicséri játékosait egy tartalékcsapat elleni vereség után. Sőt, ő kimondja, hogy bizony a mexikói fiataloktól látta azt, amit saját játékosaitól elvárt volna.
Na de ez már habitustól függ.
A lényeg, hogy csapataink játékosai tökéletes körülmények között készülhetnek a nagy magyar valóságra.
Az idő pedig csak múlik felettünk – ma már az is mindegy, ha egy ilyen felkészülési tornán nem nyerünk egyetlen meccset sem.
Régen ez is elképzelhetetlen lett volna.

Fehér György

Megdöbbentő információt szerzett meg a Fourforutwo magazin. Egy neve elhallgatását kérő szombathelyi informátor elmondta, hogy miután  Aczél Zoltán 2010. októberében a csapat edzője lett, egyből előállt egy kéréssel.
Az egyik egykori játékosát szerette volna Szombathelyre vinni.
Ki nem találják, hogy melyiket!
Sütő Lászlót.
Tudják, azt a Sütő Lászlót, aki a vádak szerint benne volt a Zalaegerszeg – Siófok mérkőzés eladásában.
Tudják, amikor véletlenül Aczél Zoltán volt a Siófok vezetőedzője.
Tudják, az az Aczél Zoltán, akinek a vádak szerint épp Sütő László adott át a mérkőzés után 4000 eurót azért, mert olyan eredmény született a meccsen, ami búsás hasznot hozott egyeseknek.
És még egy adalék a történtekhez:  Sütő „szakmai életrajzát” egy bizonyos K. Zsolt nevű menedzser juttatta el a Haladáshoz Tóth Miklós ügyvezető és Illés Béla sportigazgató kérésére.
Tudják, az a K. Zsolt, aki történetesen jelenleg előzetes letartóztatásban van a bundabotrány miatt.
Ezek után Aczélnak van pofája a jelenlegi szerződéséből fennmaradó hathavi bérét és a leendő megállapodás 36 hónapos bérét követelni a Haladástól, ami mintegy 42 millió forint.
Ahelyett, hogy csendben meghúzná magát

Fehér György

Tudom, tisztában vagyok azzal, hogy a felkészülési időszakban nem számít túl sokat egy-egy edzőmeccs eredménye.
Azt is tudom, hogy ezt leginkább azon csapatok edzői hangoztatják, akik játszanak bárkivel, még véletlenül sem tudnak egy becsületes eredményt elérni.
Érdekes, én nem olvastam például az Admira edzőjét ilyet mondani, miután egy sima ötöst hintett csapata a Ferencvárosnak.
Na de fogadjuk e, hogy a csapatépítés ezen szakaszában tényleg nem az eredmény a legfontosabb.
Az azonban már vér ciki, hogy egy Ferencváros ki tud kapni egy brazil harmadosztályú csapattól.
És nem csak úgy, egy góllal. Nem úgy, hogy a második félidőben már boldog-boldogtalan szerepelt zöld-fehér mezben és a brazilok találtak egy gólt. (Bár azt gondolom, egy bármely ország harmadosztályú csapata sem nyerhet egy így egy Ferencváros ellen.)
Szóval nem így, hanem simán, 3-0-ra tudott győzni a nagy hírű Platinense.
Ja, hogy nem sokan ismerik a csapatot?
Nem csodálom, hiszen teljesen ismeretlen.
Kifejezetten utálom, amikor a múltat emlegetjük, amikor azt mondjuk, hogy bezzeg az Aranycsapat, de most nem tudok másra gondolni, minthogy néhány évtizeddel ezelőtt a Ferencvárost azért hívták vendégségbe Dél-Amerikába – természetesen a felkészülési időszakban, mert akkor még igenis számított az eredmény -, hogy csodálják a játékát, ma meg egy ismeretlen harmadosztályú brazil csapat itthon rúg simán egy hármast a Fradinak.
Persze, jöhetne az ilyenkor jól bevált „megzavart minket a hirtelen beállt nagy hideg” duma, csak ez most nem állja meg a helyét. Mert bár kár tagadni, valóban hideg van, de a brazilokat, akik egyáltalán nincsenek hozzászokva a fagyhoz, ez nem zavarta.
Szóval, akárhogy csűrjük-csavarjuk ezt a dolgot, vér ciki, hogy a Fradi simán ki tudott kapni egy brazil harmadosztályú csapattól.

Fehér György

Tegnap látott napvilágot, hogy Kovács Zoltán, az Újpest egykori játékosa, klubigazgatója, a szurkolók kedvence egy kerülettel arrébb igazol, és a Vasas klubigazgatója lesz.
Érdekes, hogy a szakembert épp egy Vasas-Újpest edzőmeccsen értem el.
- Én is hallottam ezt a hírt, de nem a Vasas vezetőitől. Ha egészen pontosan akarok fogalmazni, akkor olvastam az egyik internetes portálon  – mondta nevetve Kovács. - De ennek a hírnek semmilyen valóságalapja nincs, azaz kategorikusan kijelenthetem, hogy senki nem keresett semmilyen ajánlattal Angyalföldről.
Felvetődött, most, hogy Bartha Csaba már csak egy fájó emlék az újpestiek számára, Kovács visszatér-e Újpestre.
Az egykori ügyvezető pár hónapos tevékenysége évekkel repítette vissza az időben, fejlettségben az Újpestet, de az ő távozása mellett is maradt még olyan személy a Megyeri úton, akivel én nem szeretnék együtt dolgozni, így az Újpestre való visszatérésem sincs napirenden. Persze nem unatkozom, járom a pályákat, nézem a meccseket. Na és a családom is nagyon örül, hogy egy kicsit több időt tudok velük tölteni.
Fehér György
 

A Videoton vezetői belátták, kár keménykedni.
Mert amolyan hatalmi erővel megnehezíthetik Alves utolsó magyarországi fél évet, de sokba kerülne ez nekik.
Dollár százezrekbe.
A székesfehérvári csapat tehát a keménykedés után inkább a lágyabb hangnemre váltott, melynek megegyezés lett a vége. Persze, a közleményben megint találkozhatunk az „ide állok-oda állok” effektussal, hiszen míg korábban mindenki hibás volt abban, hogy Alves nyártól szóló előszerződést írt alá az Omoniával – persze úgy, hogy ebben az esetben ingyen távozott volna a Viditől -,  ma már a ciprusi klubbot, a „mindvégig korrekten viselkedő” egyesületnek aposztrofálták Fehérváron.
Persze, mint tudjuk, a pénz nagy úr, így a korábban hatalmát és erejét fitogtató fehérváriak – mondjuk úgy – behódoltak a dollárkötegeknek, és tegyük hozzá gyorsan, a józan ész diktálta gondolkodásmódnak.
Rájöttek, hogy a csatár már tavasszal is játszhat a ciprusi élvonalban a magyar NBII helyett, és akkor még pénzt is kapnak érte. Persze, kevesebbet, mint mondjuk az általuk kiszemelt Dél-koreai egyesülettől kaptak volna, de sokkal többet, mint amennyiért nyáron került volna Ciprusra Alves.
Mert akkor egy ruppót sem kaptak volna.
Csak ezért kár volt keménykedni, inkább hamarabb el kellett volna kezdeni gondolkozni.

Fehér György

Hitem, hogy nem csak a rossz, hanem a jó dolgokat is észre kell venni.

Kitalálták ugyanis, hogy a labdarúgócsapat inkább egy Népligetben felhúzott, ideiglenes lelátókkal megerősített pályán játszaná hazai mérkőzéseit az Albert-stadion átépítése alatt, mint hogy máshol bérleti díjat fizessen.

Azt most hagyjuk, jelenleg mekkora valóságalapja van egy új stadion felhúzásának, mert még a nagyberuházásokért felelős szakember is elmondta, hogy a szükséges 12-ből 1, azaz 1 milliárd forint áll rendelkezésre.

Pedig a tervek már elkészültek, a bontást kezdenék.

Ekkor találták ki a vezetők a hülyébbnél-hülyébb ötleteiket.

El tudja valaki képzelni, hogy a Fradi a Megyeri úton, vagy épp a Bozsik Stadionban játssza a hazai meccseket?

Ugye hogy nem.

Az pedig már a vicc kategória volt, amikor a XIII. kerületben található Elektromos sporttelepet nézték ki maguknak a vezetők. (Az már tényleg egy más, egyébként érdekes kérdés, hogy az ország egyik legjobb állapotú futballpályáját, melynek lelátója is van, lényegében senki nem használja, persze a Budapest-bajnokságban szereplő amatőr csapatokon kívül.) Felvetődött a Puskás-stadion használata is, ami ugyan akkora baromság volt, mint mondjuk a Szusza Stadion ötlete.

De most kitalálták a tutit – ami tényleg tuti.

A Népligetben rendbe tennénk a gyepet és egy ideiglenes stadiont húznák fel, egy olyan 6-8 ezres lelátórendszerrel, amelynek a nagy része később is ott maradna. Ez a pálya a visszaköltözés után a második számú és az utánpótláscsapatoknak lenne az otthona, s így nekik nem kellene feltétlenül az új Albert-stadion centerpályáján játszaniuk a mérkőzéseiket” – mondta Orosz Pál, a Ferencváros Labdarúgó Zrt. vezérigazgatója, aki hozzátette, szívesebben költenének fejlesztésre, mint bérleti díjra.

Na kérem szépen, ha időbe, na meg sok-sok pénzbe is került, mire a vezetők rájöttek, hogyan is kell vezetni egy klubot, de legalább rájöttek.
Mert ez tényleg egy nagyszerű, a Ferencvárost és a magyar labdarúgást szolgáló ötlet.

Persze, az éremnek van egy másik oldala is: hogyan alakítják majd át Népligeti edzőközpont pályát úgy, hogy az biztonságos legyen, hogy akár egy Fradi-Újpest meccset is meg lehessen ott rendezni?

Na meg mennyibe is kerül majd ez, és honnan lesz rá pénz?

De ezeket most hagyjuk, inkább örüljünk egy kicsit, hogy a Fradi vezetői végre azt teszik, ami a dolguk: gondolkoznak és a klub érdekeit nézik.

Remélem, ki is tartanak az elképzelésük mellett.

Fehér György

Mint ismeretes, a Videoton a második csapatba száműzte a honi élvonal egyik legjobbját, André Alvest, mert ő nem fogadta el a számára előnytelen Dél-koreai ajánlatot, inkább Ciprusra igazolt. A Vidi szerint elárulta a klubot, de mint az a csatár nyilatkozatából kiderül, ez koránt sincs így.
Sőt! Alves ugyanis korábban több alkalommal is hosszabbítani akart, a klub pedig számos külföldi megkeresésre mondott nemet mert egyre több pénzt akart szerezni.
„A Videotonnak megvolt a lehetősége rá, hogy eladjon, de nem tette. Ekkor felvetődött a szerződéshosszabbítás lehetősége, ám ez is eredménytelen maradt, miközben újabb klubok érdeklődtek irántam. Minden egy dél-koreai ajánlattal kezdődött, amely érdekelte a Videotont, mert nagy összeget kínált az egyesület. Én eközben a csapattal az edzőtáborban voltam, ott értesültem róla, hogy a dél-koreaiak megegyeztek a klubbal, és már csak velem kell egyezségre jutniuk. Elküldték nekem is az ajánlatot, áttanulmányoztam és elfogadtam, ám amikor visszatértem Székesfehérvárra, hogy aláírjak, változtattak a feltételeken. Itt kezdődtek a félreértések, ezért nem lett semmi az átigazolásból. Aztán már itt, Magyarországon voltam, amikor az Omonia is megkeresett. Számtalan ajánlatom volt, ezért előbb a családommal egyeztettem, és úgy láttuk, a ciprusiaké a legjobb, ezért fogadtam el azt. A Videoton elküldött engem és egy vezetőt a klubtól Ciprusra, hogy meghallgassuk az Omoniát, de arról nem sikerült megegyezni, hogy azonnal elengedjenek. Amikor hazaérkeztünk, akkor szóltak a fehérváriak, hogy a második csapatnál kell folytatnom az edzéseket. Nem vagyok megbántva, csak szomorú a végkifejlet miatt, hiszen én korábban mindent megtettem a Vidiért, mindig tudásom legjavát nyújtottam a klubnál töltött három évem alatt, mindig a jó játékra és a gólszerzésre törekedtem, és alázatosan segítettem csapattársaimat. Most többen úgy vélekednek, hogy elárultam a klubot, de én nem így látom, hiszen több kecsegtető ajánlat is érkezett értem, ám ezekkel nem éltek. Többször szerettem volna hosszabbítani, de sohasem mondtak igent arra, amit kértem. Tehát inkább szomorú vagyok, hiszen mint már sokszor elmondtam, második hazámként szeretem Magyarországot, és ezen a történtek sem tudnak változtatni, mert itt tudtam igazán megmutatni, mire vagyok képes a pályán. Cipruson viszont egyezségre jutottunk. A Videotonnál tudtál, hogy megállapodni megyek Nicosiába, hiszen mondtam a fehérváriak képviselőjének, hogy az Omoniában szeretném folytatni. Végül egy vezetővel együtt utaztunk ki Ciprusra, ahol én megegyeztem az Omoniával, a Videoton viszont nem."
Ennyi a történet – legalábbis Alves szemszögéből.
Ha minden szó igaz – márpedig miért ne lenne az – arcátlanság, vagy keményebben fogalmazva pofátlanság az, amit a Vidinél művelnek, hiszen a játékos minden lépésről tudtak a klubnál, sőt, az egyik vezető társaságában utazott ki Ciprusra.
Ha minden szó igaz – márpedig miért ne lenne az – akkor nem a játékos árulta el a Videotont, hanem az egyre éhesebb vezetői, akik minden héten több pénzt akartak kisajtolni az esetleges vevőből, ám pórul jártak, és most egy fillért sem kapnak Alvesért.
Megérte?

Az elmúlt héten mást sem olvastam sportnapilapunkban, hogy a Vasasnál most már minden rendben, minden adósságot kifizetnek.

Persze, találtak rögtön bűnbakot is: mindenért az eddigi ügyvezető Erdős László a felelős. Ő tehet mindenért, ő a felelős a tartozásokért, az elmaradt bérekért, az át nem utalt átigazolási díjakért, sőt, még azért is, mert a Róma elleni mérkőzés bevétele sem folyt be a kasszába.

Mert másra mutogatni sokkal könnyebb, mint elismerni a saját hibánkat.

Az új ügyvezetőnő viszont mindent rendbe tesz, sőt, már el is kezdte a rendcsinálást, így a Vasas nyugodtan készülhet. Hozzátette, nem is érti miért jelentek meg cikkek a hatalmas tartozásokról, mert ezek nem igazak

Mondta ezt úgy, hogy ő már tudta, a csapat egyik légiósa talán pont akkor csomagolta össze cuccait a Fáy utcában, amikor ő nyilatkozott a rendről.

Sőt, a klub nem is hozta nyilvánosságra az esetet, viszont a horvátok megerősítették: Marko Simicet visszahívta korábbi horvát klubja, a Lokomotiv Zagreb, mert az angyalföldi klub nyár óta nem volt képes kifizetni az átigazolási díjat.
Igaz, ha megtette volna ezt a klub, Simic akkor sem biztos, hogy maradt volna, mert bár múlt hétfőn megjelent a csapat első edzésén, állítólag október óta nem kapott fizetést, és hiába kapott decemberben arra, hogy az első januári tréningen a kasszához járulhat, ez most sem tehette meg. Pontosabban odamehetett, ám mivel az kongott az ürességtől, legfeljebb nézhették egymást a pénztárossal.

Mindezt egy olyan klubnál, ahol mint tudjuk, minden rendben, ahol nem igazak a tartozásokról szóló hírek.

De akkor most ki hazudik?

És még azt sem értem, ennek a csapatnak hogy lehet még mindig liszensze?

Fehér György

Ezt a történetet mindenki másképp fogja értékelni attól függően, hogy melyik oldalon áll.
Mert ugye egy klub mindig a saját érdekeit nézi, és ha egy játékost el akar adni, akkor a vezetésnek az a fontos, hogy minél több pénz jöjjön a futballista eladásából a büdzsébe.
Ezzel szemben a játékos elsősorban a saját érdekeit nézi egy klubváltásnál. Azt, hogy olyan csapatba szerepeljen, ahol jól be tud illeszkedni, ahol azt látja, ragaszkodnak hozzá, ahol feltehetőleg biztos csapattag lehet.
A Videoton és André Alves esetében is ez történt.
Bár minden átigazolási időszakban felmerült a játékos eladása, eddig nem váltott csapatot a támadó. Nyáron viszont lejár a szerződése, akkor pedig már ingyen igazolható lesz.
Nem csoda, hogy a Vidi most szerette volna értékesíteni a csatárt. Ezért mindent feláldozott volna, pontosabban bárhova eladta volna, csak jöjjön érte pénz, sok pénz.
Meg is egyeztek egy dél-koreai csapattal. Csakhogy Alvesnek esze ágában sincs oda költözni, ő a napfényes Ciprust részesítené előnyben.
Bár a Videoton vezetői azt bizonygatják, az ajánlat Alvesnek is előnyös lett volna, ez szinte biztos hogy nem igaz.
A játékos tetteivel egyértelműen kinyilvánította, hogy ő az Omonia Nicosiába akar igazolni.
És ezt a székesfehérvári vezetők is észrevették volna, ha nem dugták volna homokba a fejüket, ha nem azon dolgoztak volna, hogy a támadó egy olyan csapatba menjen, ahova semmi kedve.
Az ügy vége az lett, hogy Alves nemet mondott a dél-koreai ajánlattal, megegyezett viszont a ciprusiakkal, hogy nyáron náluk folyatja.
Ám jött a tipikus magyar fordulat.
A bosszú!
Bosszú azért, mert a vezetők nem tudták ráerőltetni saját akaratukat a játékosra.
Kiderült ugyanis, hogy a csatár előszerződést kötött az Omoniával, ami arról szól, hogy nyártól, tehát amikor már nem függ senkitől, oda igazol. Hozzá kell tenni, Alves a fehérvári vezetők tudtával tárgyalt cipruson, csak nekik nem felelt meg az az összeg, amit a szigetországiak ajánlottak. Alvesnek viszont tetszett az ajánlat, így úgy határozott: tavasszal még a Vidit segíti, ám nyártól, amikor már 100 százalékosan saját maga dönthet a sorsáról, Ciprusra költözik. Alvest ismerve úgy akarta ezt megtenni, hogy a Videotont még gólokkal segíti az előttünk álló hónapokban.
Ám a vezetők másképp gondolták. Szerintük ilyen magatartással egyetlen játékos sem szerepelhet az első csapatban.
Azaz egy futballista, aki saját maga akar dönteni sorsáról, akinek nem tetszik, ha mondjuk Dél-Koreába akarja eladni a klubja, ha saját gondolkodása, saját akarata van, az nem játszhat a Vidiben.
Nem játszhat, mert ellenáll.
Inkább bosszút állnak rajta.
Alvest például az NBII-es második csapatba száműzték az egész tavaszi idényre.
És észre sem veszik, milyen piti viselkedés is ez.
A csatár ugyanis összeszorítja fogait, letudja ezt a pár hónapot, aztán elmegy Ciprusra, és talán soha többet nem néz Magyarország felé. Sőt, talán honfitársainak is elmeséli majd, milyen piti kis alakok lehetnek itthon sportvezetők.
A Videoton pedig duplán veszít: egyrészt jelentős összegtől esik el azért, mert nem próbált már most megegyezni az Omoniával - mert bár az a pénz, amit most kapott volna Alvesért, kevesebb, mint amennyit Dél Koreából ajánlottak, még mindig klasszisokkal több, mint amennyiért nyáron távozik - másrészt Alves a legjobb csatár a honi bajnokságban, góljai pedig biztosan fognak hiányozni a tavasszal.
Mindezt azért, hogy fitogtassák hatalmukat, hogy megmutassák, ki az úr a háznál.
De úgy tűnik, az orruknál tovább nem látnak.

Fehér György
 

Múlt hét kedden azt írtam, hogy az egyik fogadási csalásba keveredett szereplő életveszélyesen megfenyegetett. Akkor azt is írtam, hogy részletet egyelőre nem szeretnék elárulni, mert az egyik újság cikket készült írni a történtekről.
Most elérkezett az idő.
Elérkezett, mert a holnapi Sport Pluszból mindenki megtudhatja a történteket.
A fenyegető fél Selmeczi Krisztián volt.
Az a Selmeczi Krisztián aki elsők között került előzetes letartoztatásba a magyar fogadási botrány miatt.
Az a Selmeczi Krisztián, akit az ünnepek eljövetelkor házi őrizetbe helyeztek.
Róla és ténykedéséről a nyár folyamán ezen az oldalon két anyag készült.
Nem tagadom, kemény hangvételű volt - bár megvallom, visszaolvasva nem is tűnt annyira annak.
Persze, azt nem csodálom, hogy a "főszereplőnek" nem tetszett.
Ennek hangot is adott előbb egy sms formájában:
"Elsősorban te nyalhatod ki a seggem, te kis csira, csicska, fasszopó geci. Ha találkozunk, úgy szájba baszlak, hogy leszopod az anyádat is te büdös gyökér."
Bár a számot, melyről érkezett, nem ismertem, ám a feladó nem titkolta személy azonosságát, hiszen Selmeczi Krisztián aláírta az üzenetet.
Ezek után én is rövid, de tömör sms-ben válaszoltam neki, hogy szép az üzenete, másnap elolvashatja a neten.
Egy perc sem telt bele, csöngött a telefonom. A vonal másik végén Selmeczi Krisztián volt. Mintegy 3 percig ecsetelte, miként fog "kifilézni a Moszkva téren", és miként fogja "kiverni az összes fogam". Természetesen a három perc alatt a köcsög, fasszopó, geciláda és hasonló jelzők többször is elhangoztak.
Mindezt egy olyan ember mondta, aki - és ezt a véleményemet most is fenntartom - a magyar labdarúgás szégyene.
Aki a vád szerint mérkőzések eredményét befolyásolta, és ezért pénzt kapott.
Hát ennyi történt.
Pontosabban annyi, hogy a Sport Plusz az én történetem mellé természetesen megkereste Selmeczit is - és ez így természetes -, aki nem is tagadta a fenyegetést.
Sőt!
Megerősítette, hogy amint kiszabadul a házi őrizetből, nagyon meg fog verni.
További részletek a telefonbeszélgetésről az eheti Sport Pluszban olvashatóak.
 

Fehér György
 

Talán még az ünnepek előtt azt írtam, csodálkoznék, ha Marian Vlakkal kezdené meg a Vasas a felkészülést. Nos, egyszer tudnám így a lottószámokat megjósolni.
Gondolom, a horvát szakembernek nem tetszett, hogy amellett, hogy sem ő, sem a játékosok hónapokig nem kaptak fizetést fizetést, a csapatot a télen nem az elképzelései szerint akarták megerősíteni.
Vlak tehát ment, jött helyette eddigi segítője, Urbán Flórián.
Az az Urbán, aki már az első nyilatkozatával kinevette magát.
Azt mondta, elég volt a milliókért csak sétálgató játékosokból a Vasasnál. Aztán bedobott három nevet, akikkel megerősíteni a csapatot, de akikről köztudott, hogy mindenhol milliókat kerestek.
Azaz pont olyan játékosok, akikből Urbánnak elege van.
De nézzük őket egyesével.
Maróti Béla neve nem cseng idegenül a Vasasnál.
Egyszer ugyanis már majdnem az angyalföldiek játékosa lett....csak túl éhes volt.
Vancsa Miklós, az akkori ügyvezető mondta el nekem - tehát ez nem pletyka - az egyik edzésen, hogy leült tárgyalni az akkor még Kaposváron játszó Marótival, aki több mint egymilliós fizetési igénye mellé tizenöt, azaz 15 millió forintos aláíráspénzt kért.
Vancsa természetesen ezt nem adta meg, a játékos pedig meg sem állt Kispestig. Azt nem tudom, ott milyen igényei voltak, de gondolom egy-két nap alatt nem változott az elképzelése. Igaz, Kispesten aztán aláírt.
És ez egy ötéves sztori.
Gondolom, ma sem akar sokkal kevesebbért futballozni - sőt - mint akkor.
A következő név Oláh Lóránté.
Azé az Oláhé, aki szintén Kaposváron lett ismert játékos, aki bár Debrecenben és a Ferencvárosban is próbálkozott, de egyik csapatban sem futott be túl nagy karriert.
Kaposváron ugyan király volt, de csak addig, amíg a gárda edzője, Sisa Tibor rá nem jött, hogy Oláh nemcsak a pályán, de esetleg a tippmix szelvény kitöltésénél is király.
Főleg, ha a saját csapatának meccsei is szerepelnek a szelvényen.
Persze ezt Sisa bizonyítani nem tudta, de azért pár társával a tarcsiba száműzte a játékost, és ez után már nem is szenvedett érdekes vereségeket a Kaposvár.
A harmadik játékos az a Herczegfalvi Zoltán, akinek tehetségét senki sem vitatja, de aki nem oly rég még Amerikába menekült a kispesti szurkolók haragja miatt.
És nem fogják kitalálni miért haragudtak rá a drukkerek.
A szóbeszéd szerint Herczegfalvi is előre sejtette saját csapatának eredményét akkor, amikor a tippmix szelvényt kellett kitölteni.
Persze, erre sincs bizonyíték.
Na, Urbán úgy gondolja, ezzel a három játékossal előrébb juthat a Vasas.
A milliókért sétálgató játékosok helyett.

Fehér György

Mint ezen az oldalon is megjelent, hivatali visszaélés, hűtlen kezelés és bűnpártolás gyanújával ismeretlen tettes ellen feljelentést tett Tátrai Miklós, a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt. korábbi vezérigazgatója a Fradi-pálya visszavásárlásával kapcsolatban.

Tátrai érveit már véleményeztem is, és megtettem volna ugyan ezt Kubatov Gábor Fradi elnök érveivel is.

Megtettem volna, ha lennének érvei.

Ám a Fradi első embere által az MTI-hez eljuttatott válasz értékelhetetlen.

Az ugyanis nem az ügyről szól, hanem egy arrogáns vélemény – Tátrai Miklósról.

"A börtönben töltött időszak nyilván mindenkit megvisel és befolyásolja ítélőképességét. Ez történhetett az állami vagyonkezelő több korábbi felsővezetőjével, így Tátrai Miklóssal is, aki feltehetően szokatlannak tartja, hogy a nemrégiben megszületett, nemzeti vagyon védelméről szóló törvény értelmében az állam szigorú szabályokkal igyekszik az "eltékozolt" állami vagyont visszaszerezni. Ha a szabályozás már korábban létezett volna, talán Tátrai Miklós sem hajthatta volna végre erősen vitatott ügyleteit és így most nem lenne több ügyben gyanúsított és egy esetben vádlott (a jelenlegi folyamatban lévő ügyeit sajnos helyhiány miatt a teljesség igénye nélkül volt módunk felsorolni). A Ferencváros egy börtönt is megjárt, a médián keresztül üzengető ember groteszk hattyútáncát nem kívánja kommentálni."

A zöld-fehérek első embere egyetlen szót sem ejt az ügyről, egyetlen mondatával sem cáfolja a Tátrai által felhozott vádakat és véleményeket.

Pontosabban azt megemlíti, hogy az állam szigorú szabályokkal igyekszik az "eltékozolt" állami vagyont visszaszerezni.
Csak halkan említem meg, hogy a Ferencváros több mint száz éves történelme során sosem volt állami vagyon, főleg nem a rendszerváltás után.

Legalábbis nem a szó szoros értelmében.

Amikor a Fradit kizárták az NBI-ből a tartozások miatt, akkor az állam nem akarta megvenni a zöld-fehéreket, mondván egy állami vagyon nem szerepelhet a másodosztályban, miként az angolok megjelenésekor sem mondta senki, hogy a Fradit ne nekik adják el, hanem az államnak. 

Persze, az egy másik állam volt - pontosabban egy mások által vezetett állam.

Csak megjegyzem, számos magyar klub van külföldi tulajdonban, még akkor is, ha magyar a tulajdonos. Az, hogy melyik országban van bejegyezve a Vasasos Faragó Attila cége, talán ő maga sem tudja, és érdekes módon az állam nem kiabált hangosan akkor - és nem kiabál most sem - amikor az Újpest belga kézbe került.

Kérdem én - és kijelentem, egyáltalán nem vagyok Újpest drukker, de még szimpatizáns sem - ha a Fradi állami érték, akkor az Újpest miért nem?

A lilákat miért nem akarja visszavásárolni valamelyik Fideszes vezető irányításával az állam?

Vagy a Vasas - melynek tulajdonosa nem csak az angyalföldieket, hanem a nyíregyháziakat is módszeresen kivérezteti - miért nem az?

Tehát Kubatov válasza semmit sem ért, sőt, egy nagy hülyeség.

Korrekt hozzáállás helyett megpróbálja erőből lesöpörni Tátrait. (Vajon az ország jelenlegi helyzetében meglepődik ezen a viselkedésen valaki?)

Előhoz olyan dolgokat, melyekkel kétség kívül negatív fényben állíthatja be a volt MNV vezetőt.

Talán elegánsabb, és sokak számára érdekesebb lett volna, ha azokra tényekre válaszol, melyeket Tátrai felhozott.

Mert az embereket az érdekli, valóban öt milliárddal kevesebből is meg lehetett-e volna úszni ezt a visszavásárlást.

Mert az embereket talán az sem érdekli, milyen ember Tátrai, mit is csinált régebben rosszul, az meg főleg nem érdekli – legalábbis szerintem – hogy mit gondol róla Kubatov.

Sokkal inkább arra lennének kíváncsiak, hogy miért fizettek valamiért bruttóban majd 8 milliárdot, amikor azt 800 millióból is meg lehetett volna oldani.

Mert ezt a dolgot nem szerencsés arroganciával megoldani.

Fehér György

Talán Újpesten rosszul érezték magukat, hogy most minden rendben van a csapatnál, hogy az igazolások mellett nincs valami negatívum, amiről folyamatosan cikkeznének az újságok.

Na, most gondoskodtak arról, hogy egy fél ország rajtuk röhögjön.

Alig egy hónappal ezelőtt bejelentették, hogy ez egyik legjobb belga szakember érkezik a lilákhoz ügyvezetőnek, de belga most köszönte az újpesti kalandot, és máris továbbállt.
Filips Dhondt portfóliója szerint valóban olyan szakembernek tűnt, akivel csak nyerhetnek Újpesten, akinek a vezetésével oda kerülhetnek – ha nem is rögtön – ahol egy Újpest kaliberű és múltú magyar csapatnak tartoznia kell. Ráadásul az úriember is elmondta, hogy milyen nagy megtiszteltetés számára, hogy Újpesten dolgozhat, és hogy mostantól aztán tényleg csak a lilák számítanak.
Na ez a nagy lendület egy, azaz egy hónapig tartott.
Egy olyan hónapig, melyben volt egy karácsony és egy szilveszter, és azt azért még véletlenül se gondolja senki, hogy a belga úriember Budapesten töltötte az ünnepeket. Most kezdődne az igazi munka, de a derék belga úgy gondolta, ideje tovább állni.
Újpesten így gyorsan be is jelentették, hogy Filips Dhondt az AS Monacóhoz távozik. Persze, értem én, hogy ott minden bizonnyal több pénzt kap, na meg Monaco mégsem Budapest IV. kerülete, de amit ez az ember meg mert csinálni, az több, mint felháborító.
Dhondt ugyanis néhány hete került Újpestre, de most azt mondta, a Monaco felkéréséről már hetek óta tudott, és családjával közösen döntött arról, hogy Franciaországba költözik.
Vajon mit jelent a néhány hét?
Újpestre „igazolása” előtt már tudott az érdeklődésről, csak nem érezte biztosnak azt a lehetőséget, és nem akart két szék közé a földre esni, így igent mondott az Újpestnek, és most meggondolta magát?
Vagy esetleg előbb írt alá Újpestre, és az után érkezett a monacoi ajánlat? És azt a fair play „szellemében” el is fogadta azt annak fényében is, hogy friss állása volt a liláknál?
Talán mindegy is melyik változat az igaz, mert történt bárhogy is, mindkét eljárás undorító!

Fehér György