Szomorú, amikor egy olyan focistára kell emlékeznünk, aki még közöttünk lehetne, akinek még a futballpályán lenne a helye.
Még szomorúbb, amikor a fájóan korán elhunyt futballisták emlékére életre hívott tornákat felejtik el.
A Zavadszky Emléktorna volt az első olyan rendezvény, melyet még a „BS-be” is megpróbáltak bevinni, és bár ez nem aratott akkora sikert, egy félháznyian azért voltak.
Aztán a Zavadszky tornát összefonták a Bánka Kristóf Emléktornával – az Újpest egykori játékosát 22 évesen érte utol a végzett – és egy alkalommal szinte telt házat varázsoltak a Körcsarnokba.
A téli holtidényben ugyanis a szurkoló ki volt, ki van éhezve egy jó kis meccsre, egy Újpest-Fradira, vagy épp egy Fradi-MTK-ra.
Mert ezen a tornán az NBI-es és NBII-es csapatok – azok, melyekben a két játékos megfordult – legjobbjai léptek parkettre, és ezt a drukkerek honorálták.
Ám a tornák az elmúlt időben elfelejtődtek, a felnőtt csapatot elmaradtak.
Tudja valaki, hogy idén mikor volt a Bánka Emléktorna, mely csapatok vettek részt rajta, és ki nyerte meg a viadalt?
Nem.
Nem, mert a szervezőknek elment a kedvük attól, hogy az ő lelkesedésük már nem elég – ma már nem lehet szeretettből emléktornát szervezni, ez ma már kőkemény biznisz -, segítséget viszont nem kapnak sehol.
Azért segítek, a Grund FC. csapata nyerte a tornát.
Igaz, a 10 évesek csapata.
A felnőttek ugyanis már nem vesznek részt ezeken a megmérettetéseken.
És még csak nem is azért, mert a játékosoknak nem lenne kedvük – sokkal inkább azért, mert akiknek segíteniük kellene egy ilyen emléktornát, azok – már bocsánat - szarnak az egészre.
Talán az MLSZ-nél lehetne valaki, aki rájön, kellenek az ilyen tornák.
Az MTK-nál azért legalább próbálják méltókép megőrizni Zavadszky emlékét. Ennél a klubnál legalább a szurkolókból és játékosokból álló csapatok megküzdenek egymással.
Ez becsülendő, és szép dolog, de Zavadszky – aki lényegében Atlantába rúgta olimpiai csapatunkat – többet érdemelne.
Szomorú, amikor egy olyan focistára kell emlékeznünk, aki még közöttünk lehetne, akinek még a futballpályán lenne a helye.
Még szomorúbb, amikor a fájóan korán elhunyt futballisták emlékére életre hívott tornákat felejtik el.
(Holnap egy érdekes témát dolgozok fel. Idén ugyanis elmarad a terembajnokság – melyet tavaly a Debrecen nyert – meg a szervezők képtelenek voltak azt összehozni. Amíg ők azt mondták, szinte lehetetlen, az amatőrök összefogtak, ennek köszönhetően egész télen pattog majd a labda egy téli bajnokság keretében. És nem, nem a teremben, hanem a szabadban – mert az amatőröket a hideg sem érdekli. Ők ugyanis a futball szeretetéért játszanak.)

Fehér György