Megváltozott a világ. Ma már az NBII-es bajnokságban szereplő jobb játékosoknak teljesen más a céljuk, mint tíz, húsz évvel ezelőtt, vagy még régebben.
Mert mit szeretett volna elérni egy fiatal játékos régebben a másodosztályban?
Természetesen azt, hogy olyan produkciót nyújtson, amely felkelti az NBI-es csapatok megfigyelőinek érdeklődését. Főleg igaz ez a támadókra – minden ifjú a Ferencváros, az Újpest, a Honvéd vagy a Vasas mezében látta magát, vagy épp válogatottságról álmodott.
És ez így is volt rendjén. Sőt, azt gondolom, így is lenne rendjén most is.
Ám nem így van.
Ma már nem vonzó egy NBII-ben edződő játékosnak az NBI.
Pontosabban azt mondom, hogy az osztrák harmadosztály vonzóbb, mint a magyar elsőosztály.
Fekete Ádám, a Szigetszentmiklós támadója, igazán jó idényt tudhat magáénak. Tíz gólt szerzett egy olyan csapatban, amely azért nem tartozik a második vonal élvonalába, de így is vezeti a Nyugati csoport góllövőlistáját. Megnyerni azonban már biztos nem fogja.
Fekete ugyanis a Leobenben folytatja.
Senki ne magát okolja, hogy nem tudja hova tenni ezt a csapatot Európa futballtérképén. Nevezett gárda ugyanis az osztrák harmadosztályban vitézkedik.
Az is baj, hogy az osztrák harmadosztály többet ér egy gólkirály-jelöltnek, mint a magyar NBII., az viszont még nagyobb gond, hogy Fekete – legalábbis most – meg sem próbál eljutni az NBI-ig. Ő inkább választja azokat az eurókat, amit Ausztriában kap majd, mint a lehetőséget a magyar élvonalra. Persze, kétség kívül több eurót kap majd, mint amit Szigetszentmiklóson kapott, sőt, talán több eurót, mint kapna jó pár NBI-es csapatnál. (Arról nem beszélve, hogy itthon a kemény magyar forintba kapná a fizetését.)
Persze, most azt gondolják, most Fekete Ádámra vagyok mérges.
Pedig ez nem igaz.
Én azokra a hozzá nem értőkre vagyok mérges, azokra a klubtulajdonosokra, edzőkre, sportvezetőkre, akik ideáig jutatták a magyar futballt.
Akik miatt egy tehetséges és eredményes csatát inkább megy az osztrák háromba, mint a magyar első osztályba.
Fehér György
