Több alkalommal írtam már a magyar futball egyik legnagyobb ígéretéről, az örök ígéretről, Németh Krisztiánról. Lehetett bármilyen hangvételű is a cikkem, egy dologról megbizonyosodtam ezen a héten.
Németh Krisztián szeret focizni.
És nem derogál neki bárhol játszani ezt a nagyszerű játékot.
Most éppen egy igazi utcák-terek bajnokságban, a XI. kerület, Fehérvári út-Andor utca sarkán található műfüves bajnokságban mutatta, mutatja meg tudását.
Az MTK játékosa, aki Garami József szerint biztosan külföldre szerződik, néhány társával – mind NBI-es játékos – benevezett abba a téli kispályás bajnokságba, ahol kifejezetten amatőr játékosok játszanak.
Sokáig gondolkodtam azon, hogy ez jó-e a játékosnak – aki azért kockáztat egy esetleges sérülést úgy, hogy az elmúlt években egymást érték sérülései – ám végül arra jutottam, hogy igen, ez dicséretes.
Mert Németh Krisztián profi játékos, de ebben a bajnokságban, ezzel a cselekedetével megmutatta, hogy egy profi is csak ember, aki imád focizni.
Ráadásul Némethnek a hozzáállása is példaértékű.
A héten ugyanis vereséget szenvedtek egy totálisan amatőr gárdától, - melyben nem megbántva, de egy több mint 100 kilós játékos is pályára lépett – ám ő (és a társai sem) érzékeltette, hogy egy válogatott játékos, aki szerepelt a Liverpool csapatában is.
Sőt, szó nélkül futott, cselezett lőtt, ha kellett utolsó emberként védekezve próbálta csapatát megóvni a góltól. Akkor sem szólt egy szót sem, amikor szabálytalankodtak ellene, amikor megrúgták, elsodorták, vagy amikor egy száz százalékosan szabálytalan megoldás után nem fújt neki szabadrúgást a spori.
Ment, küzdött, hajtott becsülettel, és a vereség után gratulált az ellenfélnek.
Az amatőrök között is profi maradt, aki ezzel példát mutatott azoknak, akik egy ilyen kispályás bajnokságban többet reklamálnak, mint fociznak.
Megmutatta, hogy így is lehet ezt csinálni.
Na és végkép bebizonyította, imád focizni.
Fehér György
