mifocink

„Készülünk a bravúrra, most talán jobb esélyünk van ellenük, mint másfél éve. Azóta több jó meccsünk is volt, amire építhetünk. A fiúk mindent el fognak követni, szeretnénk megfelelni a saját és a szurkolók elvárásainak. Máshogy kell készülnünk, mint Andorra ellen. Jobb csapattal találkozunk, így zárt rendszerben kell védekeznünk és a réseket megtalálnunk. Ezekre kell rájátszani, hogy a támadóharmadban eredményesek legyünk. A hollandok új csapatot építenek, a védekezésük még nem állt össze. Most még nem tudnak hatékonyan védekezni, megzavarhatók. Mikor lenne elérhető egy jó eredmény, ha nem most? Már nem vagyunk esélytelenek a pontszerzésre.”
"A mai teljesítmény alapján látható volt, hogy nem vagyunk még elég érettek ahhoz, hogy felborítsuk a papírformát. Nagyon remélem, hogy az októberi mérkőzéseken már képesek leszünk erre. Nem rendít meg bennünket a vereség, nem adjuk fel az álmainkat. A két októberi mérkőzésünkön nyerni szeretnénk, hogy versenyben maradjunk a céljainkért. Most gratulálni kell az ellenfélnek, megérdemelten nyert, még ha mi durva egyéni hibákat is vétettünk hátul. Ahogy futottunk az eredmény után, egyre inkább kinyíltunk, a hollandok pedig megtalálták a gyenge pontjainkat. Sajnos fejjel megvertek minket, pedig tele vagyunk százkilencven centi magas játékosokkal. Ajándékoztunk néhány gólt az ellenfélnek, ami nem volt korábban jellemző ránk. Ráadásul több ilyen is volt, a holland pedig van olyan jó csapat, hogy ezeket kihasználta.”
Bármilyen hihetetlen, de ezt a két teljesen ellentmondó nyilatkozatot ugyanaz az ember mondta.
Egervári Sándor szövetségi kapitány.
Két nap különbséggel, ugyanarról a meccsről.
A magyar-hollandról.
A pszichiátereknek van erre egy jó szavuk, pontosabban diagnózisuk.
A legnagyobb probléma viszont az, hogy a „mester” mindenkiben megtalálta a hibát – csak saját magában nem.
Mindent meg tudott magyarázni, mindenre van egy frappáns válasza, de egyikben sincs benne az, hogy uraim, bocsánat, én is hibáztam.
Mint például: „Laczkó Zsolt térdét valószínűleg műteni kell, korábban Pintér Ádám és Mészáros Norbert is megsérült, így kényszerűségből játszott Elek Ákos a bal oldalon. Valamilyen áldozatok mentén meg kellett oldanunk a védekezésünket, Lipták Zoltán középen szerepeltetésénél nem volt jobb alternatívám.”
Tehát nem Egervári hibázott, hanem a körülmények hozták úgy, hogy serdülő szinten teljesítő magyar védősort láthattunk tegnap a Puskás-stadionban.
Hát ezért sem jutunk előrébb.
Azoknak pedig, akik a meccs előtt győzelmi esélyeinkkel behülyítették drukkereket azt ajánlom, hogy mielőtt a hollandok legyőzését jósolják, nézzék meg a következő statisztikát. 
A hollandokat utoljára 1984-ben vertük meg utoljára – tehát régebben, mint amikor utoljára világbajnokságon szerepeltünk, pedig az sem most volt - az utolsó öt meccsünk eredménye ellenük pedig: 1-7, 1-6, 0-4, 3-5, 1-4. Összesített gólkülönbség: 6-26...

Fehér György

Nagyon kíváncsi vagyok, hogy azok, akik napok óta félrevezették a szurkolókat, most mivel magyarázkodnak.
Nagyon kíváncsi vagyok, hogy azok a szakemberek, akik azt vizionálták, akik közvetítették minden fórumon, hogy Andorra legyőzése után már a hollandok sem jelentenek akadályt, most mit mondanak.
Maguknak!
És nekünk!
Nekünk, akik három napja mást sem olvasunk, csakhogy nyerünk, vagy legalább pontot szerzünk Hollandia ellen.
Persze gyorsan rájöhettünk, hogy hiába lebegünk 4-5 méterre a földfelszín felett, a vendégek hamar visszarángattak minket a földre.
És rohadt nagyot koppantunk.
Fájdalmasan nagyot.
Ezen a meccsen ismét kiderült – ismét, tehát nem az első alkalommal -, hogy a védelmünk légyegében egy serdülő csapat szintén áll.
Na nem a holland serdülőjén, mert Hollandiában talán még a 13-14 évesek sem kapnak olyan gólokat, mint amilyenek mi tudunk kapni.
Volt itt minden, ami szem-szájnak (persze holland szem-szájnak) ingere.
Sneijder pédául 40 méteres gólpasszt adott az ötösön egyedül álldogáló Bruno Martins Indinek.
Nem, nem úgy, hogy labdát szerzett, és előrevágta, hanem szabadrúgásból.
Olyan helyzetből, amikor áll a labda, amikor lehet helyezkedni.
Hát mi helyezkedünk.
Hogy hova, azt senki nem tudja.
„Ezt nem hiszem el, a kurva életbe”
Pontosan ez volt leolvasható Egervári-kapitány szájáról a hollandok harmadik gólja után 3 másodperccel. Persze, ez nem is csoda, mert ehhez az sem kellett, hogy holland passzoljon hollandhoz.
Sneijder próbált egy keresztlabdát adni társának, de ez nem sikerült. Elek Ákos azonban biztosan megsajnálta a derék hollandod, hiszen bár a labda pont az ő fejére szállt, ő ahelyett, hogy kifejelte volna azt, becenterezte Jermain Lensnek.
A balhátvéd pozícióból befejelte a labdát középre.
Jobb helyeken a 10 éves gyereknek megtanítják, hogy ilyet nem csinálunk.
A 10 évesnek.
Ám védelmünk parádés teljesítményének ezzel még nem volt vége.
A vendégek félpályán jutnak szabadrúgáshoz. Sneijder talán állítgatta volna egy kicsit a labdát, ha nem vette volna észre, hogy az összes magyar játékos – mindenki – háttal sétál a labdának. A szabadrúgás 12 méteres körzetében egyetlen magyar játékos sem állt.
Pedig azt is megtanítják a gyerekeknek, hogy megállunk a szabadrúgás előtt, hogy azt ne lehessen elvégezni.
De nemhogy a szabi előtt, nem állt senki, de máshol sem.
Minden piros mezes magyar háttal a labdának sétált úgy, hogy Lens és Klaas-Jan Huntelaar is szabadon volt. Sneijed pedig köszönte szépen, Lenshez passzolt, aki Huntelaarhoz, ő pedig az üres kapuba.
Hát, ilyen gólokat tudunk kapni.
Bevallom, ha az a megye II-es csapat, ahol én edzősködöm, három ilyen serdülő szintű gólt kap, bizony zengene az öltőző.
Ezt sajnos nem is lehet minősíteni.
Ez nem válogatott, sőt, nem is NBI-es teljesítmény.
Félreértés ne essék, nem a srácokat akarom szidni.
Még véletlenül sem őket.
Egyrészről már elmondtam, hogy ha egy nem válogatott szintű játékos bekerül a nemzeti csapatba, az nem az ő hibája, hanem azé, aki beválogatta.
Másrészről ezek a srácok nagyjából ennyit tudnak – a világranglista majd 200. helyén álló Andorrát meg tudják verni emberelőnyben 5-0-ra, a világ legjobbjai közé tartozó hollandok viszont kis túlzással meg sem izzadnak ellenük.
És ezt mindenki tudja, aki egy kicsit reálisan tekint a magyar futballra.
Ezért voltam nagyon mérges arra, amit az elmúlt napokban olvastam.
És már előre tudom, hogy ezért leszek nagyon mérges akkor, amikor a kamu, semmitmondó magyarázatokat olvasom majd.
Kb fél évvel ezelőtt szóba került, hogy az egyik, magyar bajnoki meccseket közvetítő televízióba behívnak egy-egy meccsre, hogy mondjam el a véleményem.
Vagyis nem az én véleményemre voltak kíváncsiak: azt akarták, mondjam el én azt, amit ők akarnak.
Az volt a kérés, hogy ne nézzem annyira reálisan az eseményeket.
Hogy ne mondjam ki mindig azt amit gondolok.
Vagy legalábbis ne olyan keményen. (És ez szó szerint el is hangzott a megbeszélésen.)
Mondtam, szerintem a tévétársaság nem engem akar.
Mert én nem adok rózsaszín szemüveget senkinek – és magamra végképp nem veszek.
Azóta nem is kerestek.
Három napja mást sem szajkózom, minthogy én is a magyaroknak drukkolok, én is szeretném végre világversenyen látni csapatunkat – erre, legyen bárhol, még személyesen is elmennék – nem szabad elhitetni az emberekkel, hogy mi vagyunk az esélyesek egy olyan meccsen, ahol nem mi vagyunk az esélyesek.
Tegnapi cikkemben azt írtam, hogy az ilyen „ide velünk az oroszlánt is, mert most még puszta kézzel is legyőzzük a fenevadat” lelkesedésből pofon lehet.
Hatalmas pofon.
Hát, ez most nagyot csattant.

Fehér György

Én a megyei II. osztályban edzősködöm. Az a magyar futball ötödik osztálya.
Az edzéseket szinte tilos az ívelés.
Mert azt a legkönnyebb levédekezni.
Mert száll a labda. (Persze, ha a játék képe úgy követeli meg, akkor jöhet az ívelés)
Erre mit látok: száll a labda, kit tudja hol áll meg.
És a következő támadásnál is csak száll a labda.
És a következőnél is…
És a következőnél is…
A magyar válogatottban.
Hiába a négy kreatív játékos – Hajnal, Gera, Koman, Dzsudzsák – csak ívelünk, ívelünk, és ívelünk.
Ők nem is érnek szinte labdába.
Még az sem térít el ettől a hitünktől, hogy amikor földön tartjuk a labdát, rögtön gól szerzünk – igaz, büntetőből. De ahhoz az is kell, hogy passzoljunk, a földön négyet egymás után.
Csupán négyet.
A szünet után már jobb a helyzet – földön van a labda, ám gól így is csak ívelésből van.
Igaz, előtte, a földön passzoltunk, nem is akárhogy - és mint mondtam, ha  a helyzet úgy kívánja, lehet ívelni.
De...
A hollandok ellen ez biztosan nem fog menni.,
A hollandok nem fogják engedni, hogy 40 méteres szálló labdát a csatárunk úgy vegyen át, hogy az 10 méterre pattanjon tőle, és így is gólt szerezzen.
De... 
A második félidőben már jobb volt a helyzet,
Néha már passzoltunk is a földön.
Emberelőnyben.
Oldalra.
Előre, ritkán.
Szóval mondtam, meg fognak kövezni.
De ez a tegnapi járték, az 0-5 ellenére, rohadt kevés volt.
Mint megtudtuk a közvetítés előtt, az ellenfél játékosai nagyrészt az spanyolt 6. ligába játszanak.
Az a magyar megye III.-nak felel meg.
A megye III.-nak.
Na jó,. az erősorrendet tekintve vegyük a megye I-et.
A magyar megye I-et.
Nem is mondom, mit jelent, ha a legjobb magyar játékosok egy megye I-es csapatot csupán 5-0-ra tudnak legyőzni.
De tudják mit, nem is az eredmény számít.
Nem is mondom, mit jelent, ha a legjobb magyar játékosok ilyen, az Andorra ellen mutatott játékkal tudnak legyőzni egy megye I-es csapatot.
A hollandok nem fogják engedni, hogy ívelgessünk előröl, hátra, oldalról-oldalra.
De…
Akkor is hajrá Magyarország.
Aztán meglátjuk, ez mennyit is számít kedden.

Fehér György

Futballcsapat és szurkoló.
Ez a két fogalom szorosan összefügg egymással.
Szurkoló és agresszivitás. Sajnos, egyes helyeken ez is.
És hogy a szurkoló fejbe akarja rúgni saját játékosát…..Zalaegerszegen ez is.

Legyünk őszinték: történt már olyan nemcsak a magyar – egy azóta, már a felesége által megöltetett Kispintér nevű ultra például a Megyeri úti stadion bejárata előtt törte el a lilák játékosának, Egressy Gábornak az orrát -, hanem a külföldi labdarúgásban is, hogy egy csapat szurkolói, ultrái megpróbálták tettleg bántalmazni egyik saját játékosukat.
Zalaegerszegen most egy olyan játékost próbált fejbe rúgni egy magát szurkolónak nevező állat, akinek a neve lényegében összeforrt a zalai klubbal.
Kocsárdi Gergely fél évet leszámítva – amikor Szlovéniában légióskodott – egész életét Zalaegerszegen töltötte. Kék-fehérben kezdett futballozni még kisgyerekként, és végigjárva a szamárlétrát lett felnőtt játékos, csapatkapitány. A csapat legnagyobb sikerei (bajnoki cím, BL-meccsek) mellett akkor is hűséges maradt szeretett klubjához, amikor több hónapig nem kapott fizetést, amikor gyenge volt a csapat, amikor kiesett a gárda az NBI-ből. Sőt, a másodosztályban sem hagyta el a gárdát.
Futballcsapat és szurkoló.
Ez a két fogalom szorosan összefügg egymással.
Vannak drukkerek is, akik kitartanak a klub mellett.
Az, hogy elégedetlenségüknek hangot adnak, teljesen érthető.
A ZTE-nél azonnal visszajutást ígértek nekik a vezetők, de a csapat eddig várakozás alatt teljesít: két döntetlen mellett legutóbb Ajkán szenvedtek vereséget. Ráadásul még csak három forduló telt el, de már arról hallani, hogy fizetési csúszás van.
Az örök kérdés: vajon hogy kaphatott liszenszet egy olyan csapat, amelyik a bajnokság eslő hónapjában nem tud időben fizetni.
De most nem ez a téma.
Az ajkai vereséget nem bírták elviselni a szurkolók, és botrányt csináltak Ajkán. Ekkor a még a szurkolók által is "Kapitányunknak" hívott Kocsárdi próbálta nyugtatni az ultrákat.
A válasz egyetlen, a kerítés tetején álló, szurkolónak nem nevezhető állat nemes egyszerűséggel megpróbálta fejbe rúgni Kocsárdit.
Nem szemből, hátulról,akkor amikor a játékos már megfordult.
Nemes cselekedett volt, mondhatom.
Ráadásul Kocsárdi mellett ott állt már Vlaszák Géza is, akit szintén eltalálhatott volna a rúgás.
Persze a kapus egyből reagált, és megpróbálta lerángatni ezt a görényt a kerítésről.
Sajnos nem sikerült neki.
Hozzá kell tenni, hogy ez az állat nem egyedül állt a kerítés tetején, hanem egy társa is ott volt vele.
Bizony én, ha a mellettem álló görény a saját játékosomat akarja fejbe rúgni hátulról…nos akkor én úgy lepofozom a kerítésről, hogy azt élete végéig megemlegeti.

Fehér György
(A rúgási kísérlet 2:20-nál látható a videón)

Négy pontot szeretne szerezni Egervári Sándor az első két világbajnoki selejtezősorozaton.
Merész vállalás?
Nos, ha az ellenfeleket, és csapatunk elmúlt időbeli játékát nézem akkor….igen.
A válogatott pénteken Andorra vendégeként kezd, és ez a gárda semmilyen összeállításban nem lehet akadály.
Tehát az első három pont megvan.
A baj a maradék egyel van.
Jövő kedden ugyanis Hollandia látogat el hozzánk.
Márpedig akárhogyan is leszerepeltek a hollandok az Eb-n, akárhogy is kaptak egy sima négyest legutóbb Belgiumtól, olyan messze vagyunk tőlük, mint Makó Jeruzsálemtől.
És itt megint előjön a magyar sajtó, na és a magyar sportvezetés óriási hibája.
Persze, én is szurkolok a csapatnak, én is nagyon-nagyon-nagyon szeretném, ha nemhogy egy, de rögtön három pontot szerezzünk a hollandok ellen, de….a realitások talaján kell(ene) maradnunk.
És a célokat is így kell(ene) meghatározni.
Legalábbis a közvéleménynek.
Mert ami az öltözőben elhangzik, az megint egy másik dolog.
Ott lehet bármit mondani, de a sajtónak a reális esélyeket kell(ene) közvetíteni.
A realitás pedig az, hogy ezen az első két meccsen három pontot szerzünk.
Ha esetleg négyet – na akkor lehet ünnepelni – egy kicsit.
"Most csak az első mérkőzésre koncentrálunk, a hollandokkal utána foglalkozunk - mondta hétfői sajtótájékoztatóján Egervári Sándor. - Rengeteg információnk van az andorrai csapatról, rendkívül fegyelmezett, védekező stílusú együttes. Biztosan nehéz dolgunk lesz az első gólig, addig maximálisan kell koncentrálnunk, hogy megtaláljuk a rést a pajzsukon. Alapvetően a szokásostól eltérően kell hozzáállni a mérkőzéshez, és ez a mentális felkészülésben is megmutatkozik. Ellenfelünk a FIFA-ranglista végén álló csapat, nem számíthatunk arra, hogy komoly iramot diktál majd a találkozón, magunknak kell arról gondoskodni, hogy már a meccs elejétől a megfelelő legyen a fordulatszám. Az első gólig nehéz lesz a meccs, a hazaiak minden bizonnyal megpróbálják elrontani a játékot, beállnak tíz emberrel védekezni, és ilyen esetekben nem könnyű érvényesülni. Úgy gondolom, az első gól után érvényre tudjuk juttatni az esélyeket. A hazaiaknak van két-három veszélyes emberük, ezért figyelnünk kell a kontrajátékukra. A célunk, hogy a támadó harmadban gyors, egy-két érintős játékkal feltörjük a védekezésüket, csak kreatív, szellemes futballal tudunk eredményt elérni. Egyszerre két mérkőzésre készülünk, ésszerűen kell versenyeztetni a csapatot, súlyozni kell a meccsek között. Ez azt is jelenti, hogy más típusú futballistákra lehet szükség a két összecsapáson, ezért nem tartom kizártnak, hogy pénteken nem lépnek pályára olyan labdarúgók, akikre a hollandok ellen kulcsszerep hárul. Nevek említésébe azonban még nem mennék bele, mert a heti munka során dől el, hogy kik jutnak szerephez a mérkőzéseken.
A lényeg a lényeg: kezdődik.
Kezdődik egy új sorozat.
Új reményekkel.
Hogy 1986 – pontosabban 1996-os atlantai olimpia - után végre ismét kijutunk egy világversenyre.
De…reálisan ehhez nem a hollandokat kell megelőzni.
Persze, a bravúr kell majd a sikerhez.
Akár egy hollandok elleni bravúr is.
Szóval….négy pont.
Ízlelgessük, számolgassunk.
Kedd estig.
Akkor úgyis kiderül, mennyi jött be ebből a négy pontból.

Fehér György

Nincs jobb szó erre: Czvitkovics Péter hazakullog Belgiumból.
Az MTK is a Debrecen korábbi futballistája 2011-ben igazolt a Belgiumon kívül szinte sehol nem ismert Kortrijkhez. Bár döcögősen indult a légióskodás, azért a középpályás a legutóbbi időben csak pályára lépett 22 tétmeccsen, sőt, három gólja mellett négy gólpasszt is jegyzett.
Igen ám, de a jelenlegi szezonban egyik bajnokira sem nevezte csapata.
Czvitkovics egyébként pont ugyan azt az utat járta be, mint sok más honfitársa: a középpályást néhány ügyes megmozdulása után már a magyar labdarúgás legnagyobb tehetségének kiáltották ki.
Igen ám, de az a nagy tehetség kis túlzással semmit sem tett ezért a titulusért.
Az MTK-ban és a Debrecenben is voltak jó meccsei – a hazai bajnokságban.
Nemzetközi színtéren azonban nem sokat virított, viszont valahogy mégiscsak el kellett adni külföldre.
Igen ám, de ezt nehezen lehet megtenni egy örök ígéretnek kikiáltott játékossal, aki nem volt válogatott. (Pontosabban 2006 óta néhányszor magára húzhatta a nemzeti mezt olyan csapatok ellen, mint Málta, Moldova, Litvánia, San Marino, Izland vagy épp Liechestein)
Ma már viccesnek tűnik a történet, amikor a magyar nemzeti csapat egymás után két meccset játszott és a két meccs között a reptéren ott volt a várakozók között Mezei György is, aki gratulált a csapat tagjainak – csak Czvitkovicsnak nem. (A játékos egyébként nem játszott az első meccsen).
- Magának majd a következő meccs után – mondta Mezey György.
Legalábbis a fültanúk szerint.
Ez pedig előre vetítette, hogy Czitkovics a következő meccsen már játszani fog a nemzeti csapatban, és azt is, hogy ezt Mezey talán már előbb tudta, mint maga a szövetségi kapitány. ( Egyesek szerint ugyanis nem mindig Egervári Sándor állítja össze a nemzeti tizenegyet, legalábbis nem az egészet. Vannak érdekcsoportok, akiknek a játékosát akkor is be kell tenni, ha épp nem válogatott szintű játékos. Mondjuk, ha azt a játékost el akarjuk adni külföldre.)
Bár ezt az elméletet Mezey és Egervári is vehemensen cáfolta, láss csodát: Czvitkovics pályára lépett a következő válogatott meccsen
És láss csodát, a középpályás - immár a fenn említett veretes csapatok mellett már két, Hollandia elleni összecsapáson is fel tudott mutatni 3 félidőnyi játékot – ez után már hipp-hopp külföldön találta magát.
Igaz, a Kortrijk nem egy veretes csapat, de arra pont jó, hogy egy tehetségnek kikiáltott, de azért olyan jól teljesítő játékos egy kis pénzt összekaparjon magának – és a menedzserének.
(Csak összehasonlítás képen: pályafutása elején sokszor hasonlították Illés Bélához, pedig egyrészről a két játékos tudása között fényévnyi különbség van, másrészről Illés sosem ment volna egy ilyen kis csapathoz. Ő tisztában volt tudásával, azzal, hogy itthon király, de azt is tudta, hogy ez a királyság csak itthon királyság. És ezt nem adta fel néhány euróért, így viszont pályafutása végéig király maradt.)
Arra viszont talán egyikük sem számított, hogy a belga kaland csupán egy évig tart – arra meg végképp nem, hogy az útilapu után sehol nem találnak csapatot külföldön a középpályásnak.
Igaz, én azt sem értem, hogy Czvitkovics miért adja fel ilyen könnyen, hiszen tavaly azért játszott 22 meccsen, és az, hogy eddig nem került be a csapatba, nem azt jelenti, hogy már nem is fog.
A középpályás – és menedzsere – viszont inkább a könnyebb utat választja: jönnek vagy inkább jönnének haza, Debrecenbe.
Igen ám, de nem biztos, hogy a Lokinak kell Czvitkovics. Szima Gábor, a klub elnöke ugyan letett egy ajánlatott Czvitkovics elé, amit a játékos nem fogadott el.
Elsőre.
Aztán felbontotta a szerződését a belgáknál, majd becsöngetett a debreceni stadion kiskapuján, hogy mégis jó az a szerződés.
Kérdés, ez után a színjáték után a Lokinak kell-e még a játékos?
Gondolom, nemsokára olvashatjuk majd az NS oldalain, hogy Czvitkovics mindent megtett, ám a szemét edző mégsem tette be a csapatba, pedig ő a jók között volt.
Pedig az igazság az, hogy Czvitkovics az első nehézség után fogta magát, és hazakullogott.

Fehér György

Fehér György

Az NSO a mai délután a következő cikket közölte:
"A labdarúgó NB I-ben szereplő Ferencváros hivatalos honlapján jelentette be, hogy egy évre kölcsönvette a Videoton szerb támadóját, Milan Pericset. „A mai nap folyamán megszületett a megállapodás, így eldőlt, hogy Milan Perics a Ferencvárosban folytatja a pályafutását. A 26 éves szerb csatár a 2012–2013-as szezonra érkezik kölcsönbe a Videotontól” – olvasható a fradi.hu-n."
A cikkben a sportnapilap online kiadása hozzáteszik, hogy időközben a Fradi weblapjáról valamiért lekerült a hírt.
Igen, ám, de Ferencváros vezetői azt állítják, soha nem is volt. Pontosabban azt mondják, hogy karanténban volt, melynek feltöréséért büntetőfeljelentést tesz.
A zöld-fehérek közleményét szó szerint idézzük:
„A Nemzeti Sport Online ma délutáni cikke miatt a Ferencvárosi Torna Club büntető feljelentést tesz számítógépes rendszerekbe történő illegális behatolás, valamint szerzői jogok megsértése miatt. Klubunk az elkövetőkkel szemben kártérítési igénnyel lép fel. 2012. 08. 27-én, délután fél 3 környékén a Nemzeti Sport online kiadásán a fradi.hu-ra hivatkozva megjelent egy cikk Milan Peric leigazolásával kapcsolatban. A hír tervezetét a fradi.hu a saját belső hálózatán tárolta (karanténba helyezve, amelyről illetéktelenül kép és írás jelent meg az nso.hu-n), várva arra, hogy az utolsó aláírást követően a leggyorsabban tudja tájékoztatni szurkolóinkat. A cikk a játékossal kapcsolatos tárgyalássorozat lezárását megelőzően került nyilvánosságra, amely a Ferencvárosi Torna Club tárgyalási pozícióit jelentősen gyengítette. A hír maga a fradi.hu-n jelen pillanatig sem jelent meg, így a hír megjelenésének tényét valótlanul állítja a Nemzeti Sport Online.
A Ferencvárosi Torna Club nem csak etikátlannak, hanem ez idáig példátlannak, és erkölcstelennek is tartja ezt az eljárást. A Ferencvárosi Torna Club az ügy lezárulásáig a Nemzeti Sport, a Nemzeti Sport Online, valamint a hozzájuk kapcsolódó összes médium akkreditációját – valamint munkatársai szurkolói kártyáját - visszavonja. Tájékoztatjuk továbbá szurkolóinkat, hogy a Videotonnal az egyeztetés a kölcsönadásról az utolsó simításoknál tart, a vonatkozó kölcsönadási szerződés még aláírásra nem került.
Kubatov Gábor
A Ferencvárosi Torna Club elnöke”
Na mármost jelentem, az aláírás megtörtént, Perics a Fradié.
De térjünk vissza egy kicsit ehhez az ügyhöz.
A Fradi elnöke ugyanis nem mást állít, minthogy az NSO-túl valaki hozzáfér a fradi.hu kezelőfelületéhez, és az ott, vázlatban megírt, és élesítés előtt álló cikkeket eléri.
Hát ez elég lehetetlennek tűnik, valljuk be.
És tegyük hozzá, az NSO - mint fentebb is látszik - a fradi-hu-ra átvezető hivatkozást is betett az anyagba, és aligha hiszem, hogy olyan hivatkozást tennének bele egy átigazolási anyagba, amely nem vezet sehova
A másik, hogy az NSO képet is csatolt a cikkhez.



Képet, melyet a fradi.hu-ról szedett le, és melyen Perics kezet fog a ferencvárosi sportvezetővel.
Nem, nem a sarki közért előtt, hanem a Fradi szponzorfala előtt.
A fotó pontosan úgy néz ki, mint amikor egy sportvezető és egy játékos megegyezik, és pózol a fényképeszeknek.
Ez viszont azt jelenti, hogy Kubatov Gábor – már bocsánat – hazudott, amikor azt írta a közleményben, hogy „a vonatkozó kölcsönadási szerződés még aláírásra nem került”
Pontosabban azt jelenti, hogy bár nem ebben a pillanatban írták alá a szerződést, hanem épp csak megegyeztek egymással.
Vagy már előre kezet fogtak a szponzorfal előtt, és utána kezdtek tárgyalni.
Ugye mennyire valószínűtlen ez a történet.
És van még egy bökkenő ebben a Kubatov írásban.
A képhez képaláírás is tartozik.
Márpedig ha ez nem a fradi.hu-n jelent meg, akkor azt jelenti, hogy az NSO szerzői nemcsak hozzáférnek a karanténban lévő cikkekhez, de szerkeszteni is tudják őket.
Pontosabban azt jelenti, hogy az NSO fényképeszei elmennek az Üllői útra, beállítják a játékost és a sportvezetőz a szponzorfal elé, lefotózzák őket úgy, hogy egyébként megállapodás nem is kötettett, ezt előbb felteszik a fradi.hu-ra, majd átveszik azt az NSO-ra.
Na ugye, ezt senki nem hiszi el.
Sokkal inkább az lehet az igazság, hogy valaki túlbuzgó ember gyorsan kitette a hírt a Fradi weblapjára, amikor még nem akarták közhírré tenni a játékos kölcsönszerződését, aztán, amikor kiderült a hiba, gyorsan levették onnan.
Csakhogy akkor már késő volt.
És ezek után ők háborodnak fel, és még ők tiltják ki a Fradi rendezvényeiről az NS újságíróit.
Már bocsánat, de százszor elmondtam: nem az újságírók vannak a klubokért, hanem a klubok az újságírókért.
A klubok érdeke, hogy az újságíró első kézből kapjon információt.
Mert mindenki elhiheti: az információ akkor is kiszivárog, ha a sportvezető nem akarja azt.
Azt tanácsolom egyébként Kubatov elnöknek, hogy először is állítson fel egy sajtóosztály – szinte hihetetlen, de a Fradinak nincs sajtófőnöke, így senkihez nem lehet fordulni a kérdésekkel, és ilyen egyoldalú kommunikáció (arról beszélünk és úgy, amiről és ahogy mi akarunk) még az angolok uralkodása alatt sem volt – és gyorsan ez után nézzen körül a saját háza táján.
Ott tisztogasson.
És nézzen ő maga is tükörbe.
Mert azért, hogy a Fradi szakmailag, játékosállományban a sok-sok kifizetett millió ellenére sem lépett előre, nos arról – bármennyire is fáj az igazság - lényegében ő tehet.

Fehér György

(Csak halkan teszem hozzá: nem Messi érkezett az Üllői útra, hanem egy olyan játékos, aki tavaly alig-alig játszott a Vidiben, és aki olyan veretes csapatokban játszott eddig, mint a Mladoszt Lucsani, a Tavrija Szimferopol, a Hajduk Kula, a Partizan Beograd,  a Jagodina, a Nafta Lendava, a Mladi Radnik, vagy épp a Metalac G.M. Hogy ezt miért kell titkolni, letagadni, azt csak Kubatov tudhatja.)

Úgy néz ki, Felcsúton ország lesz az országban.
Vagy mondjuk királyság.
Százszor, ezerszer elmondtam, leírtam, hogy nem szeretnék politizálni ezen az oldalon, hiszen ez egy sportblog.
De….
Bevallom, nem követem figyelemmel, melyik kormányzás mennyi vasúti vonalat zárt be, indított újra, de az tény, hogy van néhány olyan szakasz, ahol nem oly rég még vonattal közlekedhettek a lakosok, most pedig egy romantikus naplemente során legfeljebb a síneket nézhetik….persze csak akkor, ha még nem szedték fel őket.
Székesfehérvár és Bicske között is volt vasúti közlekedés, igaz, azt biztosan nem a mostani kormány zárta be, hiszen úgy a 80-as évek közepén zárt be a vonal.
Most azonban újranyitnák a vonal egy részét.
És hogy hogy jön ez a futballhoz?
Nos, a tervek szerint Bicske és Alcsútdoboz között, a felcsúti fociakadémiát is érintő turisztikai kisvasutat nyitnának.
Pontosabban az Orbán Viktor által alapított felcsúti fociközpont nyitná meg vonalat: augusztus elején fordult a Felcsúti Utánpótlás Neveléséért Alapítvány a Nemzeti Közlekedési Hatósághoz a Bicske-Alcsútdoboz közötti vasúti vonalszakasz rehabilitációja miatt. A Puskás Ferenc Labdarúgó Akadémia keretein belül működő alapítvány az egykori Bicske-Lovasberény-Székesfehérvár vasútvonal egy szakaszán szeretné újraindítani a vasúti közlekedést.
Arról fingom sincs, hogy ha az államnak nincs pénze a vasútvonalak üzemeltetésére, akkor egy futballakadémiának honnan van, mint ahogy azon is erősen el kell gondolkoznom, hogy milyen turisztikai látnivaló van Bicske és Alcsútdoboz között. Az viszont biztosnak tűnik, hogy az új szakaszon két új állomást is építenek, az egyik az Alcsútdobozi Arborétum megállóhely lesz.
A másik természetesen az Orbán Viktor által létrehozott Puskás Akadémia.
Mert az kétség kívül elég „májer” ha egy küldöttséggel felülők az általam újranyitott vasútvonalon közlekedő nosztalgiavonatra, amely megáll az általam alapított futballakadémiánál.
Na, ennél nagyobbat nem sokan tudnak majd virítani ebben az országban.
Azt még nem tudni, hogy mennyiért és milyen forrásból épülhet újra a vasút, de elképzelhető, hogy turisztikai támogatásra is pályáznak majd.
Nos, abból kiindulva, hogy a látványsportokra való pályázatokon is a Puskás Akadémia kapta a legnagyobb összeget – kicsit több, mint 4 milliárd forintot -, nincs kétségem afelől, hogy egy ilyen pályázaton is nyerne a klub néhány száz milliót.
Persze, sokan azt gondolják most, hogy milyen jó lenne, ha az akadémia még fel is újítaná a közvagyonnak számító vasúti vonalat, de ez koránt sincs így.
Most ugyanis az is kiderült, hogy maga a vasútvonal is az akadémia tulajdonában van. A 2007-ben alapított futballakadémia még 2009-ben vásárolta meg a MÁV-tól az 1980 óta lényegében nem használt vasútvonal egy nagyjából húsz kilométeres, Bicske és Vértesboglár közötti szakaszát. Ezen a vonalon a most beadott úgynevezett vasútilétesítmény-engedélyezési eljárás szerint Bicske és Alcsútdoboz között tervezik a vonatközlekedés újraindításához szükséges úgynevezett rehabilitációs munkát.
A „májer” dolog tehát így már úgy néz ki, hogy egy küldöttséggel felülők az én tulajdonomban lévő vasútvonalon, az általam újraindított nosztalgiavonatra, amely megáll az általam alapított futballakadémiánál.
Na ez a király.
Szöllősi György, a Puskás Akadémia kommunikációs igazgatója az Indexnek elmondta, a beruházás  tervét évek óta dédelgetik, de most jutottak a konkrét kivitelezés előkészítéséig. Első lépésként tavaly tavaszra felújították a régi felcsúti állomásépületet, amelyből vendégházat alakítottak ki.
Kérdés, ki a fene száll meg egy nem használt vasútvonal egyik állomásán lévő vendégházban?
A mostani engedélykérelemben egy 5724 méter hosszú, három állomást magába foglaló vonalszakasz megépítése szerepel.
Persze, azért ne legyünk rosszmájúak, hiszen rengeteg fejlesztést is véghez visznek majd a területen: Szöllősi szerint műszaki karbantartásra üzemi csarnok is létesül majd Felcsút állomáson, emellett Szöllősi tájékoztatása szerint idővel a vasútvonal mellett bicikliutat is kialakítanának. Az alapítvány tervei szerint legfeljebb 25 kilométer/órás sebességgel közlekedő, turisztikai célú, motorvonattal közlekedő nosztalgiavonat járna az újjáépített síneken. A felcsúti fociakadémia „a térségben kiépült, illetve kiépülő turisztikai- és sportcentrumok, szórakoztató központok összekötésével” indokolta a beruházást.
Ám a nagy kérdésre a kommunikációs igazgató sem tudott választ adni.
Ez a kérdés a miből és mennyiért?
És kinek a pénzéből?
Korábban volt szó arról, hogy az akadémia a regionális fejlesztési társasággal közösen indul turisztikai célú pályázatokon, de Szöllősi nem tudta megmondani, hogy végül indultak-e, és ha igen, mennyi pénzt és mire igényeltek.
A finanszírozás és az esetleges támogatás nemcsak Mészáros Lőrincnek az állami szektorral ápolt szoros kapcsolata miatt érdekes – az Átlátszó.hu riportja szerint ő az egyik nagyobb nyertese a Nemzeti Földalapkezelő állami földbérlet-pályázatainak Fejér megyében –, hanem azért is, mert a felcsúti futballbázis máig élvezi alapítója, Orbán Viktor kiemelt figyelmét és támogatását. A miniszterelnök idei nyári szabadságának egy részét is az akadémián és az akadémia ügyeivel töltötte, és ismert az is, hogy Felcsúton milliárdos befektetéssel épül stadion. Az akadémiától amúgy eddig sem állt távol a közpénzek hasznosítása, az alcsútdobozi kastélykert megújítására uniós pályázaton is nyertek pénzt.
Nos, a történet nem magyaros: a kiskirályok minden országban saját országot építenek maguknak.
Most ez történik itthon is.
Úgy néz ki, Felcsúton ország lesz az országban.
Vagy mondjuk királyság.
Mert ez a királyság.

(Bevallom, utólag elolvasva az anyagot nekem egy kicsit politizálásnak tűnik, pedig tényleg nem ez volt a célom. A lényeg nem az, hogy Orbán Viktor vagy épp más, egy más kormány alatt építené közpénzből a saját kis országát, hanem az, hogy ezt bárki megteheti ma Magyarországon.
És az, hogy mindezt a magyar futball, az utánpótlás-nevelés mögé bújtatva teszi, felhasználva az egyik legnagyobb magyar futballista nevét.
Na ez a gáz)

Fehér György
(forrásfelhasználás: Index.hu)

„A kiállításig egyenrangú ellenfelei voltunk a belgáknak”
„ A kiállításig pariban voltunk, sajnos a kiállítás megpecsételte sorsunkat. Ha nincs a piros lap, reális esélyünk lett volna a továbbjutásra, úgy éreztük, addig jobbak voltunk.″
Bla-bla-bla-bla.
A szokásos „megmagyarázom miért kaptunk már ki megint”.
Az igazság az, hogy a Loki lassú, körülményes, tutyi-mutyi focit játszott.
Az igazság az, hogy a Loki két „hazai” nemzetközi kupameccsén – amikor euró százezrekről van szó – öt, azaz öt gólt kapott, és egyet sem lőtt.
Az igazság az, hogy a Loki két „hazai” nemzetközi kupameccsén – amikor euró százezrekről van szó – kétszer került emberhátrányba, kétszer állítottak ki debreceni játékos.
Az igazság az, hogy a Loki ezért a nagyszerű teljesítményért feláldozta a hazai bajnokságban lévő veretlenségét.
Az igazság az, hogy a Loki ezért a nagyszerű teljesítményért azt is felvállalta, hogy néhány csapat sportszerűtlenséggel vádolja meg, miután az egyik, mondjuk úgy, bennmaradásért küzdő gárda ellen a „C” csapatával állt ki, hogy a nagy nemzetközi kupameccsre minden kulcsjátékosa friss és pihent legyen.
Az igazság az, hogy ilyen cselekedetért Angliában például pénzbüntetést kapnak a csapatok – mondjuk ott nem is jut ilyen eszébe senkinek.
Az igazság az, hogy Debrecenben állami pénzből, több mint 10 milliárdért akarnak új stadiont építeni, hogy a Loki tényleg saját pályán tudja játszani a nemzetközi mérkőzéseit.
Az igazság az, hogy a Loki a 2012-23-as idényben a nemzetközi szintéren csupán egyetlen meccset tudott megnyerni – az első körben, akkor, amikor még az európai középcsapatok játékosai is még a strandon sütettik a hasuk, felülmúlta nagynevű albán ellenfelét.
Az igazság az, hogy ehhez a teljesítményhez nem kell új stadion.
Pontosabban kell, mert azért mégiscsak kell egy igazi hazai pálya, csak azt ne az adófizetők pénzéből építsék fel.
Az igazság az, hogy ez marha gyenge produkció volt a Lokitól.

Fehér György

- Hi, mister Moniz, Kubatov vagyok
- Hogy kicsoda?
- Kubatov Gábor. Tudja, a Ferencváros elnöke. Minden rendben.
- Hogy érti, hogy minden rendben?
- Kikapott a csapat.
- És, ez jó?
- Persze, hogy jó, így kirúghatjuk végre ezt a Détárit.
- Ja igen, most már emlékszem. Maguk hívtak el múlt hétre, hogy nézzem meg a csapatot, és hogy legyek a Fradi edzője. Aztán mégsem lettem.
- Hát igen. Múlt héten nyertünk, nem lehetett váltani. Mégsem a Balkánon vagyunk, hogy egy parádés 4-1-es diadal után kirúgjuk az edzőt.
- És akkor mit mondott az edzőnek és a szurkolóknak?
- Mit mondtam volna? Természetesen azt, hogy jó edző ez a Détári, és megingathatatlan a helye a csapatnál.
- És, mi változott mára?
. Kikaptunk. Hál Istennek. Mert mi lett volna, ha nyerünk? Akkor még mindig ez a Döme irányítaná a csapatunkat.
- De hát őt is maga hozta a csapathoz.
- Ez igaz, de azóta annyi minden megváltozott. Én bajnoki aranyat, vagy legalább dobogót ígértem a szurkolóknak, és már most 5 pont a hátrányunk. Pedig csak 4 forduló ment le. Valakit ki kellett ezért rúgni, és hát magamat mégsem küldhetem el.
- És mit szeretne most tőlem?
- Akar még a Fradi edzője lenni? Mert most itt a lehetőség.
- Eddig sem én jelentkeztem, maguk kerestek. És mikor kellene átvenni a csapatot?
- Hát holnap. Én már be is jelentettem, hogy bemutatjuk az új edzőt.
- Várjunk csak. Hiszen Ön, mint klubelnök, egy hete azt mondta a magyaroknak, hogy Détári helye megingathatatlan. Ma mégis kirúgta, és azt is elmondta, hogy már meg is van az új edző. Ilyenkor a csapatok mindenhol a világon 2-3-4 napot keresgélnek, hacsak nincs már meg az új tréner. Ön átvágta a magyarokat a múlt heti nyilatkozatával.
- Ez nem gond. Ezt már megszokták ezek az emberek. Ebben az országban nem szokás az egyenes beszéd. És úgysem veszik észre. Buták ezek, nem figyelnek erre. Csak az a lényeg nekik, hogy a Fradi jó legyen. Annyira nem szeretik ezt a Détárit, hogy ilyen kis átverésre, hazugságra oda sem figyelnek.
- És ha nem megyek?
- Akkor a Szivics lesz az edző. Évek óta úgyis azt hangoztatja, hogy nagyon szeretne a Fradi kispadján ülni. De mi magát szeretnénk. Mégiscsak egy holland edző.
- A Détári meg egy egykori világválogatott futballista, mégis megcsinálták vele azt, hogy az egyik nap még azt mondták, biztos a helye, aztán a másik nap kirúgták.
- Vele nem lesz baj. Csak visszafogadják Vecsésre. Én meg majd beszélek a vecsési büféssel, adok neki pár ezrest, így Döme legalább ingyen ihat néhány kisfröccsöt. Persze, a rövidet már magának kell majd fizetnie.
- Ez ilyen könnyen megy maguknál?
- Persze, ez Magyarország. Itt semmi nem úgy működik, mint a normális futballkultúrában. Itt hazudunk, csalunk, és ha kell, a játékosoknak sem fizetünk időben.
- És mi lesz, ha velem is ezt csinálják majd?
- Magával? Dehogy! Mégiscsak egy holland edző?
- És mi a biztosíték?
- Mi-mi? Hát a becsület szavam.

 Fehér György

Ültem a tv előtt, és azon gondolkoztam, mit is akar játszani a Ferencváros.
Jó, nyilvánvalóan futballozni akar(t volna), sőt, nyilván nyerni akar(t volna).
Ám az akarat az Újpest elleni meccsen semmilyen elképzeléssel nem társult.
Pontosabban az Újpest elleni meccsen sem társult.
A zöld-fehérek csak rúgták a labdát és futottak.
Ezzel szemben a lilák azt játszották, amit kell: az elején kihúzták kapott gól nélkül az akkor lelkesen játszó vendégekkel szemben, majd szereztek egy gólt, ezek után tartották az állást.
Igaz, a 90. percben majdnem elúszott a győzelem, de 94. percben azért csak sikerült nekik begyötörni a győztes találatot. Persze, azért mindezt magyar tempóban, magyar minőségben.
Félre értés ne essék: aki ismer engem, tudja, egyáltalán nem vagyok Újpest drukker, de ami tény az tény: ezen az Újpest-Fradin nem lett volna igazságos még a döntetlen sem.
Ami pedig a Fradit érinti: úgy látom, ugyanolyan idióta – már bocsánat – hozzá nem értő emberek vezetik a klubot, mint az elmúlt öt –hét évben bármikor, csak most nem Berkinek hívják őket, vagy épp nem angolok.
A hozzá nem értés egyik jele az a nagyszerű fekete mez, amiben játszik a gárda.
Hát kérem szépen, az Orosz Pál által jegyzett, és a Testnevelési Egyetem edzői szakán használt Edzéselmélet és módszertan könyvének 80. oldala táján van egy apró szösszenet, melyben pár mondatban összefoglalja a szerző, milyen színű mezt is kell(ene) választania egy csapatnak.
Nem árulok egy nagy titkot, hogy olyat, melyben világos – lehetőleg fehér vagy sárga – rész is van, mert azt hamarabb észreveszi a játékostárs. Egészen egyszerűen azért, mert az ember térlátása hamarabb észleli a világos színt, mint a sötétet.
A feketét pedig a legkésőbb.
Ez lefordítva annyit tesz, hogyha egy játékos, aki a labdát vezeti, és passzolni akar, az az olyan társát, aki világos mezben – vagy olyanban, amiben van világos rész – tizedmásodpercekkel hamarabb észreveszi, mint azt, aki feketében futkorászik, ráadásul egy olyan pályán, aminek a fele árnyékban van.
Hát, ez ennyire egyszerű.
Érdekes, hogy ezt a fekete mez dolgot Détári is megemlíti: lényegében a játékvezetőt veszi elő azért, mert fekete sportszárban és nadrágban volt, és Szomália azért adta el a labdát.
Kérem szépen, Détári ezzel még ki is röhögteti magát, hiszen a játékvezető, mióta futball a futball, fekete sportszárban és fekete nadrágban - sőt, régebben fekete mezben - volt. Détári azt mondja, az esettel kapcsolatban, hogy be kellene tartani a szabályokat, de nem véletlen, hogy régebben senki nem játszott feketében.
Abban a színben ugyanis a spori van.
Ráadásul az edző szerint Szomália azért is adta el a labdát, mert "lenn volt a feje, és csak a feketét látta", csak hát a készség és a képesség között pont az a különbség, hogy míg az ügyetlen játékos labdavezetés közben a labdát nézi, addig az ügyes a társát. És olyan játékos, akinek labdavezetés közben azt kell néznie, merre pattan a játékszer, nem Fradi szintű játékos, aki pedig mégis beteszi a csapatba, nem Fradi szintű edző.
Détári ráadásul azzal is a nevetség tárgyává vált, hogy szerinte a második félidőben a  kapuja elé szegezte a Fradi az Újpestet, pedig aki látta a meccset, az pontosan tudja, hogy az történt a meccsen, amit az Újpest akart.
A hozzá nem értés második jele, hogy Détári még mindig a kispadon ülhet.
Hozzá teszem: megfelelő edzői végzettség nélkül.
Döme ugyan nagy játékos volt, de edzőként egy nagy semmi. Semmit, semmilyen eredményt nem ért még el sem a magyar, sem pedig a nemzetközi labdarúgásban. Már ha nemzetközi karriernek lehet azt nevezni, hogy edzősködött valamikor Vietnámban – halkan jegyzem meg, nem töltötte ki a szerződését – ahova magával vitt négy olyan magyar „futballistát”, akik ma már a magyar fogadási csalások fő gyanúsítottjai.  
Magyarországon egyetlen eredményt ért el: az Unione nevű, amatőr budapesti csapattal egyszer megnyerte a BLSZ. I. osztályt, de az NBIII-at már nem vállalat a gárda. Na, annak a csapatnak a meccseire élmény volt járni, igaz, a gárda tele volt egykori NBI-es játékosokkal, így az lett volna szégyen, ha nem nyerik meg az amatőr futballisták „versengését”.
Ezen kívül egyrészről semmit nem ért még el, másrészről sehol nem töltötte még ki a szerződésének idejét. Két évvel ezelőtt pedig attól volt hangos a magyar sajtó, hogy egyik vecsési kollégája szerint minden nap tök részeg.
Szerintem egyébként a Vecsés edzőjeként szünnapon, vagy az edzések után lehet tök részeg a tréner, hívják bárhogy – egyébként amikor ez az ügy kipattant, személyesen is elmentem Vecsésre, egy interjúra, és rossz kimondani, de Döme bácsit a büfében valóban csak a szentlélek tartotta fenn a széken, 3 évvel ezelőtt pedig egy szolnoki teremtornán pedig már az sem – de a Fradi edzőjeként még kicsit ittasan sem mehet ki az utcára.
Mert a Fradi, az más dimenzió. (És a többi, első osztályú csapat is. emlékszem, milyen nagy volt a felháborodás, amikor az egyik soproni trénerről kiderült, hogy a kaszinók állandó vendége. Pedig „Gyuri bácsi” nem is ivott, csak játszott.)
Ezt akkor is megírtam, amikor Détári a Fradi trénere lett.
De nem az a legnagyobb baj, hogy Détári iszik-e vagy sem, hanem hogy a Fradi mutat-e valamit a pályán valamit, vagy nem.
És nem.
Détári edzősködése óta nincs egyetlen olyan meccs sem, amit a drukkerek máig emlegetnének.
Détári úgy vonult be a klub történelem könyvébe, mint a legrosszabb idényt produkáló edző, aki úgy néz ki, próbálja felülmúlni Prukner mester abban a külön kis versenyben, hogy ki tud több rossz, szürke, semmitmondó és nem sokra képes játékost az Üllői útra hozni.
 Egy ilyen idény után maradhatott edző a klubnál, pedig látszik…..a nagy semmi.
Senki nem tudja, mit is akar játszani ez a mai Fradi, a tegnapi, Újpest elleni összecsapás második félidejében például összesen egyet rúgott kapura a csapat.
Komolyan mondom, ennél az a bizonyos 6-0-s vereség is jobb volt, mert ott Prukner legalább felvállalta, hogy 2-0-nál is támad, hátha sikerül megfordítani az eredményt, más kérdés, hogy ez nem jött be.
Az elmúlt hetekben több oldalon is olvastam, és bár nem foglaltam állást, most kimondom: ahhoz, hogy a Fradi előrébb lépjen, hogy jobb eredményt érjen el, mint tette ezt tavaly, Détárinak mennie kell.
Egészen egyszerűen azért, mert ő nem egy Fradi szintű edző.

Fehér György

Fehér György

Fehér György

Természetesen nem maradhatott el a nagy monológ, a Vidi edzőjének magyarázata.
Mint ismert, Szabó Zsolt játékvezető a lelátóra küldte a portugál edzőt, és bevallom, kíváncsian vártam, mivel fog ma előállni. Nos, azt kell hogy mondjam, teljes mértékben igaza van.
- Ne felejtsük el, ennek a játéknak a futballistákról kellene szólnia – mondta ma az NS-nek.
és mint mondtam, teljesen igaza van.
A futballistákról kellene szólni, és nem róla!
Négy forduló ment el a bajnokságból, de több cikk jelent meg róla, többen beszéltek az ő viselkedéséről, mint a Vidi játékáról.
Azt hiszi, itt ő a főszereplő, pedig egyáltalán nem így van.
Itt a csapat a főszereplő.
Érdekes, hogy amikor a játékvezetőkről van szó - őszintén hozzá kell tenni, abban is igaza van, hogy ma Magyarországon a futball talán második-harmadik leggyengébb pontja pont a játékvezetés, de erről én is írtam már, így talán nem lehet megvádolni azzal, hogy védeném a sporikat – akkor a futballistáit helyezi előre, mégis minden alkalmat kihasznál arra, hogy ő kerüljön reflektorfénybe.
Minden meccsen egy igazi színházi előadást „nyom le” a kispadon, és az embernek olyan az érzése, hogy erre még egy lapáttal rátesz, amikor úgy érzi, őt pásztázza a kamera.
Minden alkalommal ott toporzékol a vonal mellett, és mindent, de tényleg mindend tud kommentálni.
 Azt meg, amit védekezés képen hozott fel a kiállítására, na azzal ki is neveteti magát.
-Igen, tapsoltam, amikor kiállított. Pedig én egyáltalán nem a játékvezetői döntést tapsoltam meg, hanem a játékosom teljesítményét - mondta.
Na, ezzel a hülye dumával már a megye 8-ban sem próbálkozik senki, mert mindenki tudja, hogy ez nagy kamu.
Már a megyei csibészek is jobb dumát találnak ki, minthogy nem is a bírót tapsoltam meg.

Fehér György

A Honvéd legyőzte a Videotont.
Ez még önmagában nem nagy hír, hiszen a Honvéd az előző bajnokságban is stabil csapat volt, most pedig olyat látnak a kispesti szurkolók, melyet már rég nem. Csapatuk négy forduló után 100 százalékos teljesítménnyel vezeti a bajnokságot.
Persze, ez a mai nem mindennapi meccs volt.
Néhány nappal ezelőtt a Videoton edzője – a nevét attól függetlenül, mert a csapata továbbjutott az EL-ben, továbbra sem írom le amiatt az ominózus fejes miatt – azért hisztizett ország világ előtt, mert úgy gondolja, a magyar játékvezetők túl jóban vannak a honi játékosokkal, edzőkkel.
Nos, az ma számára is kiderülhetett, hogy ez egyáltalán nincs így. Na és az is, hogy lehetett bármilyen nagy játékos, csapata játszhatott bármilyen sikeresen – eddig – a nemzetközi kupában, neki sem szabad mindent.
Sőt!
Neki, mint a honi mezőny egyetlen, játékosként igazi nemzetközi karriert befutó sportemberének példát kellene mutatni a többi edzőnek na és a játékosainak, ám ő folyamatosan hisztizik, toporzékol, reklamál a vonal mellett.
Persze, nemzetközi meccsen jól, vagy mondjuk úgy, jobban viselkedik, de kis országunkban úgy gondolja, mindenki hasra esik előtte, és mindent megengedhet magának.
Na, Szabó Zsoltnál ez nem jött be.
A játékvezető úgy felzavarta a lelátóra a magáról megfeledkező trénert, hogy annak lába sem érte a földet.
Kíváncsi leszek, holnap és holnapután mivel traktálja majd a közvéleményt a sportnapilap hasábjain keresztül. (Azért érdekes az NS hozzáállása is: míg korábban amiatt a fejes miatt még meccs utáni nyilatkozatot sem kértek az edzőtől, addig ma már kis túlzással ha fingik egyet, azt is megtudjuk. Nagy volt tehát a pálfordulás, bár élek a gyanúval, hogy ez inkább egy „felülről jött parancsnak” köszönhető.)
Na de vissza az edzőhöz, vagy inkább a klubvezetéshez.
Valakinek fel kellene már világosítani a Vidi vezetését arról, hogy ez nem pálya. Valakinek már el kellene mondani ennek az edzőnek, hogy neki az egyik feladata a példamutatás, ám ha a játékosai azt látják, hogy a tréner a vonal mellett mi mindent enged meg magának, és hogy milyen ambivalens magatartás tanúsít….nos akkor a játékosok is így fognak viselkedni.
És tudják mit: én azt mondom, igenis meg kell mutatni ennek az embernek, hogy ő azért még nem sok mindent tett le az asztalra, ő itt nem egy király, hanem egy edző, aki nem tehet meg mindent, amit akar. Igaz, hozzáteszem, a többi edzőre is ugyanezek a szabályoknak kell hogy érvényesek legyenek.
Szóval a tréner már a lelátóról nézte végig, hogy játékosai a 94. percben még büntetőből sem találtak be a Honvéd kapujába, pedig ekkor már mezőnyjátékos állt a kapuban. Kemenes Szabolcs kiállítása után már nem volt cseréje a Honvédnak – amely ekkor már egy sérülés miatt eleve emberhátrányban játszott – így Ivan Lovrics állt be a kapuba. Egyszer, évekkel ezelőtt láttunk már ilyen Kispesten, akkor Negrau lett a vészkapust, ám olyan hőstettet ő sem hajtott végre, mint Lovrics.
A légiós ugyanis egy nagyszerű vetődéssel – nem amolyan kamu védéssel, hanem parádés „párducugrással” – kivédte Nikolic büntetőjét, és élen tartotta ezzel a Honvédot.
Ez a meccs egy kicsit már volt, mint a többi.
Ezen az összecsapáson a Videoton edzője a hétközi javulás után visszasüllyedt arra a szinte, amit hazánkba érkezése óta képvisel – ez egészen pontosan a béka segge alatt van – míg Kispesten, legyen bármi is a bajnokság végeredménye, új hős született.
Ivan Logricsnak hívják.

Fehér György

Fehér György

Fehér György   

Elkezdődött a labdarúgó bajnokság, és valljuk be, nem sok váratlan dolog történt. A pontvadászat nagyjából ott folyatódott, ahol nyár elején abbamaradt: a Debrecen könnyedén vette az első, egyébként nehezebbnek vett akadályt a Győr ellen, a Diósgyőr fanatikusai előtt megverte az Újpestet, a sokak által megerősített mondott Fradi csak szenvedett a Kecskeméttel szemben, a Honvéd egyel verte a Siófokot, a Pécs legyőzte a Paksot.
Hát, nem rágtuk le a körmünket.
Persze, mondjuk a Vidi pápai pontvesztése kissé meglepő, de a fehérváriak edzője rommá rotálta a Slovan ellen továbbjutó csapatát, amely arra volt jó, hogy mindenki lássa: egyrészről mégsem olyan bombaerős a Vidi kerete, hogy mindent kibírjon, másrészről azért korántsem verhetetlen csodacsapatról beszélünk.
És akkor elérkeztünk az újoncokhoz: a fiatal tehetségekből álló MTK legyőzte a Kaposvárt. Az várható volt, hogy a kék-fehér gárda meghatározó csapatta lesz az NBI-nek, hiszen korábban NBII-esként is megmutatták erejüket a fiatalok a Magyar Kupában. Szegény Prukner mester pedig nem tanult korábbi hibájából. Azt gondolom, hogy egy edzőnek, aki sok-sok kudarcot élt meg az elmúlt időben, igenis pihenni, feltöltődni kellene, és nem rögtön egy új munkába kezdeni. Főleg nem úgy, hogy a zalaegerszegi kiesés után idén a Kaposvárral is a bennmaradás kiharcolásáért küzdhet majd, ami bizony megviseli az ember idegeit.
Szándékosan hagytam a végére az Egert, mert amit a Heves megyei csapattal művel az MLSZ, az több, mint felháborító.
Minden azzal kezdődött, hogy a 25 év után ismét az első osztályba jutott csapat stadionját nem találták alkalmasnak NBI-es mérkőzés megrendezésre.
A dolog szépséghibája csupán annyi, hogy az MLSZ döntéshozói majd 20 nappal a felújítás határidejének lejárta előtt jutottak erre az elhatározásra.
Az országos felháborodás hatására aztán a honi futball vezetői változtattak az álláspontjukon, és azt mondták, ha az egriek egy új határidőre minden munkálatot befejeznek, amit a szövetségben előírnak, akkor a nem kiemelt meccseket megrendezhetik Egerben.
Nos, határidő eljött, az egri „jelentések” szerint minden munkát elvégeztek.
Vagy mégsem….
„ Egy korábbi hírünkből kiderült, hogy az utolsó bejáráson mindent rendben talált az MLSZ, különböző ígéretekkel erőn felüli munkára kényszerítve az egri vezetést, akik mindent teljesítettek, ennek ellenére a világítás kiépítéséig nem rendezhetünk hazai mérkőzéseket!
NO COMMENT!”
Ez a közlemény olvasható a csapat weblapján.
Nos, igazságot tenni nem a mi dolgunk, de úgy gondolom, az MLSZ vezetői saját magukat köpték szemen ismét.
Amit megígértek, most nem tartják – ez pedig a magánéletben is felháborító, nemhogy egy országos szövetség tisztviselőjeként.
Csak azt nem tudom, hogy ha az Eger tulajdonosa, aki több mint százmillió forintot költött a klubra egy év alatt, tényleg azt mondja, hogy „jól van, szórakozzatok az any….tokkal”, és kivonul az egri futballból, akkor az MLSZ hőn szeretett vezetői hogyan néznek majd tükörbe.

 Fehér György

Első szó a dicséreté.
A Loki, a Videoton, sőt, kiesése ellenére a Honvéd dicséretéé.
Mindent megelőz klubcsapataink szereplése, mert most minden dicséretet megérdemelnek.
Második szó a hitetlenkedéséé.
Az, hogy nálunk tényleg bármi megtörténhet.
Két nappal az után, hogy Vácon bejelentették, Berki mehet, amerre lát, mégis Berki lett a váci vezér.
És ezt gyorsan közhírré is tétette: Mi nem beszélünk hanem cselekszünk...Tető alá került a megállapodás! Pető Tibor alpolgármester Úr közbenjárásával a felek ma tárgyalóasztalhoz ültek melynek eredményeként a befektető és a tulajdonos közötti megállapodás megszületett. A szerződést aláírtuk, így a váci nbII-és csapat új kezekbe került. Ezzel egyidejüleg a Kft. és az egyesület közti fennálló pénzügyi vita is rendeződött."
Ezt a szöveget  saját Facebook-oldalára írta ki Berki Krisztián.
A bohózatnak tehát nincs vége, sőt, belső informátorom szerint soha nem is szünetelt.
Akkor sem, amikor azt hittük, Berkit elküldték Vácról.
Akkor, amikor az eddigi többségi tulajdonos, Héger József közleményében azt írta, hogy a klub alkalmazásában álló Híres Gábor vezeti az edzéseket – nos akkor sem ő vezette.
Akkor is Berki emberei tartották a tréninget, akkor is Berki dirigált. Híres egyetlen edzést sem vezetett, igaz, a közvélemény felé ezt mondták.
Megkockáztatom, semmi más nem volt ez a másfél hónap, mint egy nagyszerű pr. fogás, és igen, annak tényleg jó volt.
A másik lehetőség az, hogy Berki - akit kidobott már Markovits és Kubatov is - valamivel mégis "megfogta" a vezetőket.
Vagy pénzzel, vagy valami mással.
Visszavonom tehát a váci vezetőkre tett dicséretemet. Úgy gondolom, tényleg nem tudják, ki is Berki Krisztián, és mit is tett az elmúlt időben.
Honnan és mi tűnt el, amíg ő ott „dolgozott”.
Na de mindegy, magukra vessenek.
Sőt, bár ilyet nem szoktam mondani, azt kívánom, hogy a saját kárukon tanulják meg: Berkivel nem szabad üzletelni.

Fehér György