„A kiállításig egyenrangú ellenfelei voltunk a belgáknak”
„ A kiállításig pariban voltunk, sajnos a kiállítás megpecsételte sorsunkat. Ha nincs a piros lap, reális esélyünk lett volna a továbbjutásra, úgy éreztük, addig jobbak voltunk.″
Bla-bla-bla-bla.
A szokásos „megmagyarázom miért kaptunk már ki megint”.
Az igazság az, hogy a Loki lassú, körülményes, tutyi-mutyi focit játszott.
Az igazság az, hogy a Loki két „hazai” nemzetközi kupameccsén – amikor euró százezrekről van szó – öt, azaz öt gólt kapott, és egyet sem lőtt.
Az igazság az, hogy a Loki két „hazai” nemzetközi kupameccsén – amikor euró százezrekről van szó – kétszer került emberhátrányba, kétszer állítottak ki debreceni játékos.
Az igazság az, hogy a Loki ezért a nagyszerű teljesítményért feláldozta a hazai bajnokságban lévő veretlenségét.
Az igazság az, hogy a Loki ezért a nagyszerű teljesítményért azt is felvállalta, hogy néhány csapat sportszerűtlenséggel vádolja meg, miután az egyik, mondjuk úgy, bennmaradásért küzdő gárda ellen a „C” csapatával állt ki, hogy a nagy nemzetközi kupameccsre minden kulcsjátékosa friss és pihent legyen.
Az igazság az, hogy ilyen cselekedetért Angliában például pénzbüntetést kapnak a csapatok – mondjuk ott nem is jut ilyen eszébe senkinek.
Az igazság az, hogy Debrecenben állami pénzből, több mint 10 milliárdért akarnak új stadiont építeni, hogy a Loki tényleg saját pályán tudja játszani a nemzetközi mérkőzéseit.
Az igazság az, hogy a Loki a 2012-23-as idényben a nemzetközi szintéren csupán egyetlen meccset tudott megnyerni – az első körben, akkor, amikor még az európai középcsapatok játékosai is még a strandon sütettik a hasuk, felülmúlta nagynevű albán ellenfelét.
Az igazság az, hogy ehhez a teljesítményhez nem kell új stadion.
Pontosabban kell, mert azért mégiscsak kell egy igazi hazai pálya, csak azt ne az adófizetők pénzéből építsék fel.
Az igazság az, hogy ez marha gyenge produkció volt a Lokitól.
Fehér György
