mifocink

A Honvéd legyőzte a Videotont.
Ez még önmagában nem nagy hír, hiszen a Honvéd az előző bajnokságban is stabil csapat volt, most pedig olyat látnak a kispesti szurkolók, melyet már rég nem. Csapatuk négy forduló után 100 százalékos teljesítménnyel vezeti a bajnokságot.
Persze, ez a mai nem mindennapi meccs volt.
Néhány nappal ezelőtt a Videoton edzője – a nevét attól függetlenül, mert a csapata továbbjutott az EL-ben, továbbra sem írom le amiatt az ominózus fejes miatt – azért hisztizett ország világ előtt, mert úgy gondolja, a magyar játékvezetők túl jóban vannak a honi játékosokkal, edzőkkel.
Nos, az ma számára is kiderülhetett, hogy ez egyáltalán nincs így. Na és az is, hogy lehetett bármilyen nagy játékos, csapata játszhatott bármilyen sikeresen – eddig – a nemzetközi kupában, neki sem szabad mindent.
Sőt!
Neki, mint a honi mezőny egyetlen, játékosként igazi nemzetközi karriert befutó sportemberének példát kellene mutatni a többi edzőnek na és a játékosainak, ám ő folyamatosan hisztizik, toporzékol, reklamál a vonal mellett.
Persze, nemzetközi meccsen jól, vagy mondjuk úgy, jobban viselkedik, de kis országunkban úgy gondolja, mindenki hasra esik előtte, és mindent megengedhet magának.
Na, Szabó Zsoltnál ez nem jött be.
A játékvezető úgy felzavarta a lelátóra a magáról megfeledkező trénert, hogy annak lába sem érte a földet.
Kíváncsi leszek, holnap és holnapután mivel traktálja majd a közvéleményt a sportnapilap hasábjain keresztül. (Azért érdekes az NS hozzáállása is: míg korábban amiatt a fejes miatt még meccs utáni nyilatkozatot sem kértek az edzőtől, addig ma már kis túlzással ha fingik egyet, azt is megtudjuk. Nagy volt tehát a pálfordulás, bár élek a gyanúval, hogy ez inkább egy „felülről jött parancsnak” köszönhető.)
Na de vissza az edzőhöz, vagy inkább a klubvezetéshez.
Valakinek fel kellene már világosítani a Vidi vezetését arról, hogy ez nem pálya. Valakinek már el kellene mondani ennek az edzőnek, hogy neki az egyik feladata a példamutatás, ám ha a játékosai azt látják, hogy a tréner a vonal mellett mi mindent enged meg magának, és hogy milyen ambivalens magatartás tanúsít….nos akkor a játékosok is így fognak viselkedni.
És tudják mit: én azt mondom, igenis meg kell mutatni ennek az embernek, hogy ő azért még nem sok mindent tett le az asztalra, ő itt nem egy király, hanem egy edző, aki nem tehet meg mindent, amit akar. Igaz, hozzáteszem, a többi edzőre is ugyanezek a szabályoknak kell hogy érvényesek legyenek.
Szóval a tréner már a lelátóról nézte végig, hogy játékosai a 94. percben még büntetőből sem találtak be a Honvéd kapujába, pedig ekkor már mezőnyjátékos állt a kapuban. Kemenes Szabolcs kiállítása után már nem volt cseréje a Honvédnak – amely ekkor már egy sérülés miatt eleve emberhátrányban játszott – így Ivan Lovrics állt be a kapuba. Egyszer, évekkel ezelőtt láttunk már ilyen Kispesten, akkor Negrau lett a vészkapust, ám olyan hőstettet ő sem hajtott végre, mint Lovrics.
A légiós ugyanis egy nagyszerű vetődéssel – nem amolyan kamu védéssel, hanem parádés „párducugrással” – kivédte Nikolic büntetőjét, és élen tartotta ezzel a Honvédot.
Ez a meccs egy kicsit már volt, mint a többi.
Ezen az összecsapáson a Videoton edzője a hétközi javulás után visszasüllyedt arra a szinte, amit hazánkba érkezése óta képvisel – ez egészen pontosan a béka segge alatt van – míg Kispesten, legyen bármi is a bajnokság végeredménye, új hős született.
Ivan Logricsnak hívják.

Fehér György