mifocink

A következő évben ismét átszervezik a magyar labdarúgást.
Megszüntetik a kétcsoportos NBII-öt, sőt, a hat NBIII-as csoportból is csak három lesz. Korábban leírtam már, hogy kell az átszervezés – de nem a második, hanem az első osztályban kellene kezdeni. Van ugyanis egy – mára sajnos néhol elfeledett – íratlan szabály: a futballt alapvetően a nézők szórakoztatására játsszák. Tegnap két NBI-es meccset összesen 256 néző tekintette meg.
Azaz kis túlzással szart se érdekel néhány csapat.

Gondolatom leírása előtt csak halkan jegyzem meg, hogy már leírták, kis túlzással kőbe vésték, hogy jövőre 16 csapat alkotja majd az NBII-öt, ami természetesen nem tetszik a csapatoknak. A klubok azt szeretnék, ha legalább 20 csapatos lenne a bajnokság. Azaz még semmi sem biztos.
Csupán az, hogy a mai NBI egyes részei teljesen érdektelenek.
Nem értem, minek, kinek van NBI-es csapat ott, ahol ez senkit nem érdekel.
Tegnap  a Siófok–Kecskemét (0–2) és az Eger–Lombard (1–1) találkozót 256 néző tekintette meg. Persze, tudom, hogy az egri csapat idegenben kényszerül lejátszani a hazai meccseit is, de azért mégiscsak mulatságos az, hogy a pápai vendégjátékot 56, azaz ötvenhat néző tekintette meg.
Ennyien még egy rossz, megye III-as meccsre is kijárnak.
Sőt, egy közepes megye II-es meccsen többen vannak, mint a tegnapi két NBI-es összecsapáson összesen.
Nem tudom kinek, miért éri meg ilyen körülmények között futballt csinálni.
Mert nem hiszem, hogy például Siófokon biznisz évek óta milliókat ölni egy csapatba, amelyre szinte senki nem kíváncsi, és ahonnan jó eséllyel egyetlen játékost sem lehet haszonnal eladni.
Mondhatnám az MTK-t is, hiszen a kék-fehérek nézőszáma sem nagyon haladja mag az 500-at, de a Hungária körútról néha egy-egy játékos (régebben azért több) eligazolt külföldre, és hozott egy kis hasznot.
I. Viktor király, mint mindenhez, így a futballhoz is ért – nem is csoda, hiszen néhány évvel ezelőtt, Nagy László szívműtétje miatt három fordulón keresztül még a Felcsút néven futó NBII-es csapat vezetőedzője is volt – meg is mondta, hogy nemsokára 8000 lesz a honi bajnoki fordulók átlag nézőszáma.
Hát nem lesz.
És ez biztos.
Azt mondom egyébként, hogy az átalakítást az NBI-nél kell kezdeni, és csupán két profi osztályt kell működtetni.
Két olyan osztályt, ahol a klubok júliusban be tudják mutatni a következő egy évre szükséges anyagi fedezetet. Nem úgy, hogy ebből meg abból majd jön a pénz, hanem úgy, hogy már megvan a pénz.
Ha ezt tíz NBI-es csapat tudja megtenni, akkor legyen 10 csapat az első osztályban. ha 14, akkor 14.
Ha a másodosztályban csak 8, akkor legyen nyolc csapat az NBII-ben, mert annak semmi értelme, hogy például a ZTE vezetői a kiesés után egyből visszajutást tűztek ki célul, ám az elmúlt négy hónap alatt már három hónapnyi tartozást halmoztak fel mindenki felé, aki valaha egyetlen percet is töltött a ZTE-nél. (Azt hangosan megkérdezném az illetékesektől, hogy ez a csapat hogy kaphatott liszensezt, ha már a második havi fizetésre sincs pénze)
Viszont a többi osztályban megtiltanám, hogy a vállalkozók pénzt osztogassanak mindenkinek, aki egyszer is rúgott már labdába. Van tudomásom olyan megye II-es csapatról, ahol 10-15 ezer forintos meccspénzt kap minden játékos. Persze feketén, zsebbe, de ez egy másik kérdés.
A megye II a magyar futball alulról a második osztálya.
Tudom, mindenki maga dönti el, hogy mire, kire költi a pénzét, de azért túlzásnak érzem, hogy a megyei futballpályákon kiskirályok rohangálnak, és pénzt keresnek azzal, hogy egy amatőr bajnokságban játszanak.
Na de vissza az első osztályhoz, ahol tisztán látszik, hogy 10-12 csapat bőven elég lenne.
10-12, gazdaságilag érett csapat, ahol a nézők is kíváncsiak a meccsekre.
Mert a futball a nézőkért van.
 Márpedig ha a nézőt nem érdekli egy-egy csapat teljesítménye, akkor nincs létjogosultsága
Mert bármennyire is üzlet lett a futball, értük, a nézők, a nép szórakoztatására találták ki.
És ezt 2012-ben sem szabad elfelejteni.

Először is: gratuláció és még egyszer gratuláció a Videotonnak a tegnapi, EL. meccséért.
A fehérváriak akár tovább is juthatnak a csoportból, ehhez lényegében még egy meccset kell megnyerniük – de lehet, hogy egy vagy két döntetlen is elég.
Írhatnék a meccsről – de nem teszem.
Az ilyen győzelmek után mindig lelkes, sőt, túl lelkes, és már EL győzelmet sejtető honi sportsajtó úgyis megteszi ezt helyettem.
Van azonban egy sokkal érdekesebb téma.
George F. Hemingwayt, a Budapest Honvéd tulajdonosa úgy érzi, jó irányba haladnak a dolgok Kispesten. Nem is merült fel az edzőváltás – ami szerintem sem indokolt.
De van itt két téma – ami a Honvéd tulaj szerint teljesen normális.
Az első a felnőtt csapathoz tartozik.
Debreceni András, klubhoz hét éve tartozó játékos a hírek szerint azért nem játszhat, mert nem kívánja meghosszabbítani a jövő nyáron lejáró szerződését.
Na, kérem szépen, ez tipikus MTK-s mentalitás.
Ott zsarolják így a játékosokat, ott teszik tönkre így egy tehetséges futballista egy-két igen fontos évét.
Most Kispesten is ezt csinálják.
És tudják, mit mond erre a Honvéd tulaj?
– Itt van ez a papiros, kérem, ez a hivatalos álláspontunk a középső védőnkkel kapcsolatban. A papíron ez áll: „A Debreceni Andrással kapcsolatos kérdésére közöljük, hogy a Budapest Honvéd minden személyzeti kérdést, amely egy alkalmazott és a klub viszonyával foglalkozik, bizalmasan kezel. Ez a klub belügye, és erről sem a játékos, sem a klub nem nyilatkozik vagy nyilatkozhat."
Zsarolás és kussolás.
Ezt így nevezik.
Kommunikációnak semmi kép.
Más csapatnál is észre vettem már, és a Honvédnál is az a módi, hogy csak azzal készíthető interjú, akinek a tulaj/vezető megengedi, és az újságíró csak azt kérdezhet, amit a tulaj/vezető megenged.
Na, kérem szépen, ezt meg cenzúrának hívják.
Amit már ugye 1848-ban el akartak törölni.
Ma erősebb, mint bármikor.
És nem csak a sport területén.
De itt egy másik, Honvédhoz tartozó történet – immár utánpótlás szinten.
Az egyik ismerősöm gyermeke a Honvéd Akadémia lakója.
Mint a szülő elmondja, szinte sorban álltak a klubok a gyerekért a nyáron, (a nevét leírhatnám, de nem teszem, mert félek, gondja származna ebből), ők végül a Honvéd Akadémiát választották.
Már bánják.
Egyrészről évente változik az edző – mert aki nem nyer bajnokságot a csapatával, azt kirúgják.
Pedig a futball alapvető gondolata, hogy az utánpótlás csapatoknál nem az eredmény az elsődleges, hanem az, hogy a gyerek megtanulja a futball tanulható elemeit, és felkészüljön a felnőtt futballra.
De nem csak ez a gond.
A szülő elmondása szerint tavaly más volt az edző, neki volt 6-7 kedvenc gyereke, aki mindig játszott.
A mostani edzőnek másik 6-7 kedvenc gyereke van.
Ez ahhoz vezetett, hogy 14-15-16 éves gyerekek, aki egy csapatot alkotnak, szinte utálják egymást.
Mert az edző nem játéktudás alapján választja ám meg a kedvenceket.
Hanem a pénztárca mélysége alapján.
A szülő pénztárcájának mélysége alapján.
Ha valaki nem értené: az a gyerek biztosan játszik, akinek a szülője ezt támogatja – nem az egyesületnél tagdíjjal, hanem az edzőnél plusz pénzzel.
Nem ismeretlen probléma ez, aki a futball körül él, az tudja.
Már 15-20 évvel is arról szóltak a pletykák, hogy az NBI-es csapatoknál csúszópénzt kell adni, hogy bekerüljön a gyerek a csapatba.
Saját élmény is van ezzel kapcsolatban, csak hogy megerősítsem ezt a tézist.
Van egy ismerősöm, akivel két évvel ezelőtt meg együtt játszottam – Gábor.
Gábor egy igazi tehetség volt. Újpesten nevelkedett, de már ifistakén megfordult Ausztriában.
Nem is akár hol: a Rapid Wienben.
Nos, Gábor 19 évesen az akkor még létező tartalékbajnokságban rúgta a labdát, amikor felhívta az irodában az első csapat edzője – Péter.
A tréner azt mondta: ha leteszel 4 millió forintot az asztalra, a hétvégén már kezdő vagy az NBI-ben, és amíg én vagyok itt az edző, mindig játszani fogsz.
Gábornak épp akkor nem volt 4 millió forintja – így a következő másfél évben nemhogy az első csapatban, de a tarcsiban sem játszott.
Utána még szerepelt svájci, alacsonyabb osztályú csapatokban, és a magyar NBII-ben is, de bizton állíthatom: nem futotta be azt a karriert, amit tehetsége alapján befuthatott volna.
Ma, 32 évesen Németországban, egy Burger Kingben dolgozik, mert itthon két diplomával sem kapott állást.
Na de vissza Kispestre, ahol úgy látszik, az évek múlásával semmi sem változott.
Na de mint azt a magyar futball megmondó embere, George F. Hemingwayt kifejtette, Kispesten minden rendben van.
Na, ez a nagy baj: egy klubnál akkor van minden rendben, ha az egyik tehetséges, U20-as vb-n bronzérmet szerzett játékost játéklehetőséggel zsarolják aláírásáért cserébe, míg a Magyar Futball Akadémián minden évben lecserélik azokat az edzőket, akik nem nyernek bajnokságot a csapatukkal, és ahol az edzők így csúszópénzeket fogadnak el, sőt, kérnek a szülőktől, hogy az ő gyerekeket játszassák.
Mi lenne Kispesten, ha nem jó irányba haladnának?

Fehér György

„Az első szezonunkban megnyertük a Szuperkupát, a Ligakupát, és a klub történetében rekordnak számító pontot és gólt értünk el. Az Európa-liga csoportkörébe jutással pedig az egész magyar labdarúgás számára fantasztikus eredményt értünk el.”
Na, ez az igazi néphülyítés.
Csak szerencsére ezzel nem minket hülyítenek most, hanem az angolokat.
Történetesen a Videoton trénere, aki a brit Sky Sports Goals on Sunday műsorának vendége volt.
Egy nappal a Vidi MTK elleni veresége után.
És hogy miért érdekes ez?
Nos, sokan már a szövetségi kapitányi székben látnák már a portugál edzőt, de a nemzeti csapat két győzelme után ezzel a mérhetetlen baromsággal most nehéz lenne előhozakodni.
Felkerült tehát a lemezjátszóra a régi lemez: jó-jó ez az edző, de azért Angliában inkább edzősködne.
Be is került gyorsan a kalapba két csapat: az angol sajtóban pletyka szinten bedobták a nevét a Blackburnnel és a Boltonnal kapcsolatban.
Persze, szigorúan a Benfica, egyébként tényleg káprázatos legyőzése után.
(Na ide jó nagy baromságot írtam, de itt hagyom, hogy mindenki lássa. de a Vidi természetesen a Sportingot győzte le, nem a Benficát)
És ez ám az igazi menedzselés: a pletykák után most szakérteni, pontosabban vendégnek hívták az angol stúdióba.
Ezelőtt sosem tették ezt. Még akkor sem, amikor Angliában edzősködött. Vagy legalábbis nem mostanában.
Most pedig élő műsorban mondhatta el, mekkora sikereket ér el egy kis magyar csapattal, (van, amiben igaza van, az EL csoportba jutás tényleg nagy, és elismerésre való siker), és erre biztosan felkapják a fejüket az angol klubvezetők.
Szép képet festett magáról, igaz, azt elfelejtette elmondani, hogy szinte minden mérkőzésen a lelátóra lehetne zavarni a viselkedése miatt, hogy ittléte alatt már rendőrségi feljelentés volt ellene, mert egy uli-buli meccsen lefejelt egy újságírót. Hogy valóban megnyert három kupát – a Szuperkupát kétszer - itthon, de az angoloknak fingjuk nincs arról, milyen értéket is képviselnek ezek a kupák. Hogy például a Ligakupa bevallottan a fogadási csalások melegágya, ahol feltűnés nélkül kereshetnek a besározódott játékosok milliókat egy vereséggel, és hogy ezeket a meccseket 4-500 néző előtt játsszák le. Hogy a magyar Szuperkupa  lényegében a nevetség tárgya, legutóbb például nem is kellett volna megrendezni, hiszen a bajnok és a kupagyőztes is a Debrecen volt, így a Szuperkupának is a Loki vitrinjébe kellett volna kerülnie, mégis a Videotoné lett, aki egyébként tavaly nem nyert semmit ezen kívül.
Elhallgatta azt is, hogy igazából a Vidivel egyszer sem volt bajnok, sőt, az idei bajnoki „menetelésről” sem esett szó.
Na ez az igazi néphülyítés.
Szerencsére mi, akik ebben az országban élünk, és látjuk ezeket a dolgokat, tisztában vagyunk a helyzettel.
Elismerjük a Vidi sikereit, de az árnyoldalait is látjuk ennek a „sikersztorinak”.

Fehér György

Nem szapulni akarom Dzsudzsák Balázst, de tipikusan magyar történet az övé.
Egy srácé, aki igazán tehetséges, aki Debrecenből élete lehetőségét megragadva Hollandiába szerződik.
Egy srácé, aki itt aztán megzavarodik, és egy szakmaiatlan döntést hoz, ami azért sok-sok euróval gazdagítja bankszámláját.
Annyival, hogy észre sem veszi, amikor bájos barátnője néhány tíz millával megrövidíti – pontosabban észreveszi, csak nem foglalkozik vele.
Egy srácé, aki azért Oroszországban is tud még jobb szerződést kötni, sőt, Dagesztánból Moszkvába való igazolása már szakmailag sem annyira elfogadhatatlan. Hiszen a Dinamo Moszkva, bár még annyi sem Európa élcsapata, mint a PSV, azért ismert márka.
Egy srácé, aki – valljuk be őszintén – Oroszországban még nem nagyon mutatott semmit, ami nem is csoda, hiszen mint már több alkalommal leírtam, az orosz bajnokságban nem elég jó, technikás futballistának lenni.
Igen, tudom, hogy a mostani idényben már adott néhány gólpasszt, szerzett néhány gólt, de egyrészről ez még mindig kevés egy Dzsudzsák Balázstól, másrészt ez még mindig kevés a Dinamótól, ami fennállásának legrosszabb idénykezdetét produkálja.
Nem is tetszik ez a szurkolóknak, akik múlt pénteken festékpatronos puskával lövöldöztek a játékosokra, sőt Dzsudzsákot és három légiós társát levélben is megfenyegették, mondván, ha a klubvezetőknek nem sikerül őket motiválniuk, majd ők megteszik helyettük.
És Dzsudzsák ettől rögtön be is szart. (Már elnézést a kifejezésért). Vörösbaranyi József – aki egyébként Dzsudzsák Balázzsal egyetemben szintén megkapta azt a bizonyos segítséget kérő emailt, és aki Dzsudzsák Balázzsal egyetemben szintén nem válaszolt -  menedzser elárulta, a játékos egyelőre teszi a dolgát, de  megviseltek a történtek.
– Korai most még a jövőjéről beszélni, de nincs kizárva, hogy változtatni kell.
Hát, erre azt mondom, nem kellett volna egyáltalán Oroszországba szerződni.
Másrészről nem is tudom, mire számított Dzsudzsák. Az orosz szurkolókról köztudott, hogy fanatizmusok nem ismer határt, hogy bármire képesek.
Bármire.
És ezt többen, több alkalommal is elmondták Balázsnak, csak ő nem ezzel foglalkozott.
Őt a dollár vagy az euró kötegek érdekelték.
Most pedig, amikor a szurkolók nem nézik jó szemmel, hogy kedvenc csapatuk vergődik (na jó, persze nem azt mondom, hogy a legjobb megoldást választották a játékosok felrázásra, de hát ők mégiscsak az oroszok), már megpendítik a távozás lehetőségét.
Csúnyát mondok, de nagyon remélem, egy ideig nem lesz egyetlen csapat sem, amelyik kivásárolná Balázst Moszkvából.
Egye meg, amit főzött. Töltse csak ki a szerződését, és a saját bőrén jöjjön rá arra, a pénz nem minden

Fehér György

Nagyszerű kezdeményezés volt a 80-as években futó tehetségkutató, ahol számos jó futballistát fedeztek fel.
Ma már nincs ilyen.
Illetve van…csak kicsiben.
És Kispesten például idióta módon megszervezve.
Idióta módon kitalálva.
A klubok rendszeresen szerveznek amolyan toborzó próbaedzéseket, ahol az edzők árgus szemekkel figyelik a tehetségeket. Legközelebb például a Budapest Honvédnál várják a tehetségeket.
Az 1998-1999 ben születettek mutathatják, mutathatnák meg tudásukat.
Csak ez nem olyan egyszerű.
Egyrészről a tehetségkutatóra előre regisztrálni kell, de nekem nem is ez a bajom ezzel az egésszel.
Van egy feltétel, amit sehogy nem értek meg.
Ami egy olyan bődületes nagy baromság, hogy aki kitalálta, azt elzavarnám a focipályák környékéről.
Itt ugye lényegében 12, jó esetben 13 éves gyerekekről beszélünk.
Hollandiában ebben a korban kezdik el versenyeztetni.
A Honvéd tehetségkutatójára azonban csak olyan 12 éves gyerek jelentkezhet, aki igazolni tud öt éves igazolt futballmúltat.
Azaz aki igazolni tudja, hogy már hét évesen igazolt labdarúgó (?) volt.
Na, azt mondja meg nekem, hogy ennek mi a f….sz értelme van.
Erre válaszoljon az a nagyokos, aki ezt kitalálta.
Bácsi kérem, hol lehet itt focizni?
A jelek szerint Kispesten 12 évesen csak akkor, ha már hét évesen is fociztál, kisfiam!

Fehér György

Japánban a másik előtt való meghajlás a tisztelet jele. Azt is mondják, hogyha találkozol egy japánnal, sosem szabad mélyebbre hajolni, mint ő.  Nos, nálam mélyebbre most kevesen hajolnak. Mert igen, ez a mai teljesítmény, ez a törökök elleni meccs olyan volt, amely előtt szíves örömest, és teljes szívvel meghajlok, ezzel mutatva ki tiszteletemet.
Pedig bevallom, én nem gondoltam, hogy ma nyerhetünk. Egyrészről mert a törökök ellen nekünk az elmúlt két évtizedben nem igazán megy, másrészről mert a magyar válogatott az eddigi három meccsén mindent mutatott, csak jó játékot nem.
A hollandok elleni meccsen mutatott teljesítményt eleget szapultuk, most ne tegyük, az Andorra elleni 5-0 sem volt túl meggyőző, hiszen hibákkal tarkított volt, míg a pénteki meccsen akár fordított eredmény is születhetett volna.
De ez a mai meccs más volt, mint a többi, sőt, más, mint az elmúlt években bármelyik.
Ezen a meccsen végre láttam a tűzet, a minden áron győzni akarást a srácokban.
És van még egy kötelességem – ennek is szívesen, és most teljes szívvel teszek eleget.
Sokat szapultam Egervári kapitányt, mert azt gondolom, általában nem reálisan méri fel, pontosabban nem reálisan mondja el a közvélemény felé az esélyeket.
És igen, nem tagadom, amikor azt mondta, hogy az elmúlt két meccsből hat pontot szerzünk majd, megint azt gondoltam, azt mondtam, hogy ez olyan néphülyítés, mint a hollandok elleni győzelmi esély kommunikálása. Igaz, a kapitány az elmúlt időben Egervári finomított a „célokon”, a hatból négy pont lett az terv, ám a fiúk most bebizonyították, tudnak ők jól is focizni – ha nagyon kell.
Most tényleg nagyon kellett, és ennek hat pont lett a jutalma.
És ez igazi jutalom.
Ám nem szabad azonban átesni a ló túloldalára.
Nagyszerű volt ez a mai győzelem, ez nem vitás, de még nem értünk a sorozat végére. Még sok meccs van hátra, de ha úgy játszunk, mint ma, akkor Isten úgyse, tényleg odaérhetünk a második helyre.
Vagy akár….
Na de az álmokat hagyjuk…egyelőre.
Bár elmondom,  megfogadtam, hogyha nemzeti csapatunk kijut egy világversenyre, legyen az bárhol, én bizony szurkolóként kimegyek minden meccsre.
Sőt, erre egy alapot is létre hoztam – bár a barátnőm kifejezetten hülyeségnek tarja ezt.
Szóval azt mondom, Egervárinak még mindig vannak hibái, még mindig van olyan dolga, amit kritizálni fogok ezen az oldalon, a csapatunk még azért mindig nem egy világverő alakulat, de a mai este olyat mutatott, amiért igenis lehet lelkesedni.

Fehér György

Bevallom, az elmúlt héten egy más futballkultúrájú országba vetett jó sorsom, így nem láttam, a magyar válogatott meccsét. Láttam viszont az olasz meccset, és nemcsak láttam, át is éltem mindazt, amit úgy neveznek: szurkolás, labdarúgás.

Az csak természetes, hogy Róma utcáin minden sarkon lehet kapni valamilyen szurkolói ereklyét, mezt vagy sálat, esetleg melegítőt, szabadidő felsőt, de a meccs napján már délután nehéz olyan helyet találni a vendéglátóipari helységekben, ahol jól is lehet látni a kivetőt.
Már a kezdő sípszó előtt elkezdődik az őrület, a szurkolók úgy beszélik meg a meccs előtti esélyeket, hogy zeng még az utca is.
A meccsen aztán még ezt is felülmúlják.
Szavakkal nem is lehet leírni a hangulatot a meccs alatt, és a győzelem után.
Életre szóló élmény volt.
Persze, az internet segítségével figyelemmel követtem a magyar válogatott szereplését is, ám mivel nem láttam az egész meccset, nem mondhatok véleményt.
amennyit az összefoglalóból leszűrtem: Hajnal nagyon szép gólt lőtt, ha a többi helyzetünk egy részét értékesítjük, akkor simább lett volna, ám ha Bogdán a végén nem véd ilyen jól, ki is kikaptunk volna.
A lényeg a lényeg: a 3 pont megvan, de most jön a neheze.
Egervári hat pontos jövendöléséhez – érdekes, múlt héten már csak négy pont kellett, lehet, hogy valaki észhez térítette a kapitányt – a törököket is meg kell verni, és ez bizony nem lesz könnyű fejezet.
Érdekes viszont, hogy az észtek elleni meccs kelljen ahhoz, hogy pontosan megtudjuk, hogyan is látják a focinkat – itt játszó külföldiek. Mert mondott itt már véleményt mindenki, csak ha az nem tetszett a kapitánynak, akkor azt mondta, a nyilatkozó valamilyen érdekeket képvisel.
Arra mondjuk kíváncsi lennék, egervári szerint milyen érdekeket képvisel a Győri ETO válogatott csatára, az észt keretbe ezúttal is meghívott Jarmo Ahjupera.
„Négy klubtársam is szerepel a magyar válogatottban. Ők három nullás magyar sikert várnak. A futballnak nagy hagyománya van Magyarországon, habár most nem a legjobb időszakukat élik. A visszafogottabb teljesítmény ellenére mindenki világbajnoki részvételről beszél, nagyon magasak az elvárások" – fogalmazott  az ETO támadója.

 Fehér György

Új, minden vasárnap – hétfőn jelentkező rovatot indítunk, melyben az elmúlt hét vicces nyilatkozatait szedjük össze persze, kommentálva egy kicsit. A cél, hogy legalább mi, olvasók nevessünk egy jót.
Az első részt egy kis visszatekintéssel kezdjük.

Még augusztus végén nyilatkozott Varga Endre, a Vasas ügyvezetője a Bors című napilapnak arról, szívesen látnának-e újpesti játékosokat a keretbe.
- Nem hiszem, hogy kegyvesztett újpestiekkel kellene feltöltenünk a keretünket. Ha a kiselejtezendő játékosok komoly értéket képviselnének, akkor a Megyeri úton is kapnának lehetőséget – mondta Varga.
Gyorsan igazoltak hát egy halom légióst, igaz, az NBII-ben csak három játszhat egyszerre, így több olyan, külföldi játékost is fizetnek, akik egyáltalán nem játszhatnak. Megérte.

Várhidi Péter a Sport TV Zuhanyhíradó műsorában fejtette ki, hogy Vanczák Vilmos szinte mindenhol játszott már a védelemben a magyar válogatottban. Elmondta, a Sion védője lassan 70-szeres válogatott lesz, így bármelyik poszton bevethető lenne – miután a hollandok ellen csődöt mondott a védelmünk. Ám Bognár György gyorsan reagált is Várhidi felvetésére: - Elég baj.. Mármint hogy ennyiszer válogatott lehetett. A legjobb volt, amikor a kispadon ült.

- Amikor abbahagytam a védést, csak mezőnyben játszottam kispályán, a strandon a kedvenc játékom a tengó-rántotthús-kisfröccs hármas volt. Szerintem ettől is híztam meg – mondta a 22-szeres válogatott Katzirz Béla egy interjúban.
Úgy látszik, több volt a rántott hús és a kisfröccs, mint a tengómeccs.

Véber György mindig elmondja kendőzetlenül elmondja a véleményét, akkor is, ha a játékosaival van gondja. Nem volt ez másképp a Balmazújváros elleni 2-1-es vereség után, ahol csapata elveszítette hat meccs óta tartó veretlenségét.
- Ha valakinek teher a zsinórban aratott hat győzelem, az menjen vagont pakolni, vagy a Bosnyák téri piacra pakolni. A győzelem ne legyen teher. Felkészültem a károgó hangokra is, de erre csak azt tudom mondani, hogy négy pont előnnyel vezetjük a tabellát – mondta Véber.

- Fejesgólt nagyon keveset szoktunk rúgni – mondta Artner Tamás, a Haladás edzője az MTK ellen 3-0-s győzelem után.
Csak annyit tennénk hozzá- nem keveset, hanem egyet sem.
 
 - Tegnap Óz a nagy varázslónál jártam és a szokásosat kértem játékosaim számára, erőt, bátorságot és szívet. Ezt megkaptam, legközelebb Aladdinhoz megyek - mondta Horváth Ferenc, a KTE vezetőedzője csapata Eger elleni 2-0-as győzelme után.
Kecskeméten remélik, Horváth Ferenc sok mesehőst ismer.

- A második félidőben mutatott játékunk érthetetlen számomra. még az újpesti öregfiúk csapata is különb tempót diktált volna, mint mi. Egyesek azt hitték, mi vagyunk a Barcelona, pedig a fiúk még álmaikban sem érik el azt a szintet – mondta Jos Daeren, az Újpest edzője, miután a lilák 1-1- döntetlenre adták a Pápa elleni meccset.
A bölcs öregek ilyenkor szokták mondani, az a jó edző, aki jól tud belenyúlni a meccsbe, és fel tudja rázni csapatát. Ez a Pápa ellen nem történt meg, tehát talán nem csak a játékosok a hibásak.

- Mi mindig a soron következő mérkőzéssel foglalkozunk, a szezon végén kell az évkönyvekbe bekerülni – mondta Pintér Attila, miután a Győr 0-0-át játszott a Paks ellen, így bár beállította a klub hátmeccses győzelmi rekordját, megdönteni nem tudta az.

– Ilyen kevés ember előtt futballozni több mint lesújtó, ezt mindig „megköszönjünk" azoknak, akik miatt erre kényszerülünk. Nem is akarom tovább ragozni, éppen elég gondot jelent ez nekünk - mondta Simon Antal miután csapata, az Eger 2-0-ra kikapott a Kecskeméttől.
Csodálkozom, hogy Simon még az Eger edzője lehet, hiszen ez a nyilatkozata a klubvezetők „fikázása” volt. Hiszen ki más tehet arról, hogy az egri stadionban nem készültek el időre az előírt felújítási munkálatok?

- Egy edző hetven százalékban tudja felkészíteni a játékosát, a maradék harmincban már a labdarúgónak kell döntenie a pályán. Ám ha képességbeli gondok adódnak, cserélni kell, s ha még ez sem megy, akkor fejleszteni a játékos képességeit – mondta Prukent László a Haladás – Kaposvár (0-0) mérkőzés után arra felvetésre, mennyire van megelégedve a támadósorban játszó légiósával. Már csak halkan teszem hozzá: képességet fejleszteni nem egy első osztályú felnőtt csapatban kell, hanem a serdülőben. Ha egy felnőtt játékos nem rendelkezik megfelelő képességekkel – akkor azt nem szabad leigazolni. Vagy nem szabad játszatni.  

Most ismét eljött a tisztelet ideje.Volt már ilyen, és remélem, sokszor lesz még, mert nekem nem esik nehezemre elismerni egy magyar csapat sikerét. Márpedig tegnap a Videoton sikert ért el. Óriási sikert.

Most mondhatnám azt, hogy a Videoton edzője előre megmondta, de ilyet még véletlenül sem teszek. Leginkább azért nem, mert a meccs előtti fellengzős nyilatkozatot még most, az eredmény ismeretében sem tartom túl sportszerűnek.
De ezen túllépek, mert a Videoton játékosai tegnap olyat mutattak, mint a régi nagyok abban a bizonyos UEFA Kupa menetelésben.
Sokan kérdezhetnék, mi volt a siker titka, hogyan tudta megverni a Vidi az Európa Liga tavalyi elődöntősét.
A válasz egyszerű: szinte 100 százalékosan használta ki a helyzetit.
És ez itt a kulcs.
Az első 20 percben volt a Vidinek két helyzete – és mind a kettőt értékesítette.
Ez az egyik oldalon igencsak demoralizáló, míg a másikon tartalék energiákat szabadít fel.
Nikolic gólja pedig maga volt a káprázat.
A támadó több alkalommal bizonyította, nagyon érzi a kaput, de ilyen tökéletesen kivitelezett befejezést ritkán láthatunk – nemcsak tőle, bárkitől a világ futballjában. Meg merem kockáztatni, talán ha egyetlen milliméterrel jobbra vagy balra megy a labda, már nem gól, mert vagy a kapus véd, vagy a kapufáról kifele pattan a labda.
De a labda pont azon a „nyomsávon” ment, amely gólt eredményezett.
Csodálatos volt.
Persze, a siker pillanataiban eszembe jutnak Pintér Attila szavai a Pápa 6-0-s kiütése után.
„Most kell szerénynek maradnunk” – mondta akkor a Győr mestere.
Ugyan ezt tudom ajánlani a Videoton mesterének és játékosainak.
A siker már-már világra szóló, de most kell szerénynek maradni, most nem szabad elhinni, hogy a Vidi már továbbjutott a csoportból.
(Zárójelben, és halkan: ha a csapat így játszik majd minden hazai meccsén, akkor akár tovább is juthat a csoportból. És az lenne csak a szenzációs eredmény)

Fehér György

Na nem az átlala vezetett nemzeti csapat, és nem a pályán.
Egervári Sándor, szövetségi kapitány megtámadta Dárdai Pált, miután a Herthában már-már hősként tisztelt Dárdai elmondta a véleményét.
Azt, hogy, butaság volt állítni, azt sulykolni az emberekbe: legyőzhetjük Hollandiát, mert erre reálisan nem sok esélyünk volt. Sőt, Dárdai azt is hozzátette, ugyan ez a helyzet Törökország ellen is.
És kitért a Huszti ügyre is.
 "Szabi két klasszissal jobb bármelyik másik magyar futballistánál. Ezen nem kell megsértődni, ez tény. Nyerő típus, aki több poszton is bevethető, nagy hasznára lenne a válogatottnak. A kapitány intelligens ember, hiszem, hogy meg tudná oldani ezt a problémát"
És a kapitány elgondolkozott azon, amit Dárdai mondott.
Nem, nem olyan aspektusból, hogy leüljön beszélgetni Husztival, hanem olyan megközelítésből, miként tudná megtámadni az egyébként őt nem bántó Dárdait.
És a nyilatkozat megszületett.
"Palinak van egyfajta kiállása a haverjai mellett, gondolom, ez késztette arra, hogy megszólaljon ebben az ügyben. Korábban a Torghelle-Huszti-Dárdai hármas más irányba vitte a morált a keretben, más szellemiséget képviselt, mint mondjuk a Juhász-Gera-Hajnal vonal. Erről szól a fáma. És abban is biztos vagyok, hogy nem ez volt az utolsó ilyen tartalmú megnyilvánulása. De tudom kezelni a helyzetet."
Egervári szerint a visszavonult, és ma már edzőként tevékenykedő Dárdainak az nem tetszik, hogy már nem olyan a morál a keretben, mint mikor ő volt válogatott.
Ezzel a nyilatkozattal Egervári – már bocsánat a kifejezésért – még hülyébbnek állította be magát, mint amilyen.
Ezt talán ő maga sem gondolta komolyan.
Mellesleg Huszti és Dárdai mellett megtalálta magának Torghellét is, akiről sok rosszat el lehet mondani, csak azt nem, hogy amikor felvette a válogatott mezt, ne csúszott-mászott volna a sikerért.
Vagy esetleg pont ez zavarja Egervárit?
Egervári azt mondja, más vonalat képvisel ez a mostani Juhász-Gera-Hajnal vonal.
Ezzel megint kinevetteti magát.
Gera összesen majd másfél évig sérült volt, nem is volt a válogatottal.
Vajon ő milyen vonalat képvisel?
Egyáltalán, milyen tengelyben volt ő benne?
Vagy épp Hajnal, akit állandóan el vagy becserélget a kapitány.
Egervári ezzel épp azt bizonyította, hogy egyáltalán nem tudja kezelni a helyzetet. Sőt, inkább üldözési mániája van, mert csak egy ilyen ember reagál ilyen mérhetetlen nagy baromságot egy egyébként jó szándékú nyilatkozatra.
Egervárit eddig is sokan támadták – kívülről.
De most már az egyébként „Juhász-Gera-Hajnal” vonalról is ismert öltözőből is érik kritikák, vagy legalábbis vannak meg nem válaszolt kérdések.
Tegnap előtt Szalai Ádám adott őszinte nyilatkozatott arról, hogy nem érti, miért nem játszott a Hollandok ellen. Nem számon kérte a kapitányt, sőt, kiemelte, hogy a kapitány dolga és felelősége eldönteni, ki mikor játszik, csak megemlítette, hogy nem értette a dolgot, és az rosszul esett neki, hogy míg korábban mindent megbeszélhetett a kapitánnyal, addig erről most egy szó sem eset.
És valljuk be: Szalai mellőzése valóban érthetetlen volt.
Egervári több alkalommal kijelentette, várja, hogy a játékos felépüljön sérüléséből. És a játékos amikor egészsége volt, mindig, minden meccsen kapott lehetőséget a bizonyításra.
És általában ezt góllal hálálta meg.
De Egervári Szalai nyilatkozatára is reagált: szerinte Szalai olyat tett a holland meccs előtt, amit nem kellett volna neki, de azt nem mondja el, hogy mi volt az.
Nos, ha a kapitány nem mondja el, nekünk, szurkolóknak csak a találgatás marad.
Szalai gólt rúgott Andorrának.
Lehet, hogy ezt nem kellett volna!
Érezhetően fogy a levegő Egervári körül, akinek még azzal sincs szerencséje, hogy az utóbbi két hétben bármelyik magyar labdarúgóval készül interjú, az egy-két mondatban mindig kitér a válogatottra, vagy épp a magyar viszonyokra.
Vass Ádám is így tett. A jelenleg sérült játékos korábban többször utalt rá, bár örömmel jönne a nemzeti csapathoz, érzése szerint szándékosan mellőzik, mert 2009-ben jelentést tett az U21-es válogatottnál tapasztalt fogadási csalásokra. Mostani
 nyilatkozata igencsak elgondolkodtató. 
– Lehet, hogy fiatal vagyok, de nem szeretem, ha hülyének néznek. Amikor rendszeresen játszottam a Bresciában, akkor sem kaptam lehetőséget, egyszer sem. Közben pedig azt láttam, hogy olyanokat is behívnak, akik kevesebbet tettek ezért. Amikor az edző úr elbeszélgetett velem, buta kifogásokkal indokolta, miért nem számít rám.  Nem akarok valótlant állítani, nem emlékszem pontosan, hogy mit mondott, de úgy éreztem, hogy más van a háttérben. Csalódott vagyok, hogy ide jutott a magyar futball, és itt már nem csak a válogatottról beszélek. Nem vagyok elveszett gyerek, nagyjából észlelem a viszonyokat. Érdekekről szól minden, arról, hogy ki kinek az ismerőse. 2009-ben a Wales elleni, 41-re elveszített U21-es Eb-selejtező lefújása után teljesen kifakadtam. Ordítottam az öltözőben. Nekem a válogatott a minden, emlékszem, amikor tizenöt-tizenhat éves koromban először játszhattam az ifjúsági csapatban, úgy mentem ki, hogy felszántom a pályát, a lelkemet kiteszem. Erre néhány évvel később azt látom, hogy a társaim megbundázzák a válogatott meccset. Ilyen nincs, nem létezik, ilyen nem juthat az embernek az eszébe! Csalódtam bennük.  Jó barátom, a kapus Somodi Bence szólt, hogy be akarták venni őt is. Vele együtt álltam oda a meccs után az akkori szövetségi edző, Wilco van Buuren elé, hogy szóljunk, mi történik. Semmi következménye nem lett, leszámítva, hogy hamarosan távozott a holland edző. Azt nem szeretném elmondani ki voltak benne, de hárman mentek be a szobába, amikor megpróbálták Somodit beszervezni. Akik megkeresték, mind a mai napig játszanak az NB I-ben.

Fehér György

A csoportkör talán legnagyobb erőpróbája előtt áll a Videoton. Persze, csínján kell bánni ezekkel a szavakkal, főleg a két héttel ezelőtti, belgiumi kaland után, de ettől még tény, ha ránézünk az EL. csoport csapataira, abban mindenki egyet érthet, hogy a Sporting a legnagyobb név a Vidi ellenfelei között.
Ma pedig ez a Sporting lép pályára Székesfehérváron, ahol a Vidi portugál edzője, - a nevét azért még mindig nem vagyok hajlandó leírni – aki épp a Sportingban nevelkedett, ismét nagyot álmodik.
Mint mondja, nem írja alá előre a döntetlent. (Azt hiszem egyébként, hogy ezzel nincs egyedül, Sá Pinto, a portugálok szakvezetője is ezt gondolhatja, csak az ő gondolatai megalapozottabbnak tűnik.)
De vissza a székesfehérvári gárda edzőjéhez, és nyilatkozatához:
- Nagyon kell értékelnünk azt a sikert, hogy eljutottunk a csoportkörbe. Biztos vagyok benne, hogy mindkét csapat a győzelem szándékával megy ki a pályára. Tudjuk, hogy a Sporting nagyszerű csapat, komoly nemzetközi eredményekkel büszkélkedhet, de a Videotonnak is helye van a nemzetközi porondon .Nem írom alá előre a döntetlent,le akarjuk győzni a Sportingot
Nos, egyrészről százszor elmondtam már, hogy a múltból nem lehet, nem szabad megélni, mi mégis mindig ezt tesszük. Tudom, óriási sikert ért el, és a világ futballtörténelmének egyik, ha nem a legnagyobb csapata volt az Aranycsapat, de azért is tart ott a labdarúgásunk, ahol, mert mi még mindig őket sírjuk vissza, mindig hozzájuk mérünk mindent.
Pedig ez egyrészről nevetséges, másrészről lehetetlen.
A múltban élünk, miközben a jelenünk…..
Szóval ezt a pár gondolatot azért írtam le, mert a Vidi edzőjének gondolatmenete, miszerint nagy siker volt a csoportkörbe jutás, igaz, de már történelem.
A múlt.
Most már a jelennel kell foglalkozni, nem pedig azzal, mi történt egy hónappal ezelőtt.
És a Vidi láthatja a pozitív példát, mert elképzelni sem tudom, hogy a BATE Boriszov vezetői a tegnapelőtti, Bayern elleni győzelem után – vagy a meccs előtt – a Debrecen elleni selejtezőre gondoltak volna. Hogy milyen nagy siker volt túljutni a magyar csapatot.
De nem szabad túlesni a ló túloldalra sem, márpedig a Vidi trénere két mondatban megteszi ezt is.
Dicséretes, hogy győzelmet várunk, sőt, minden magyar emberrel én is szurkolók a Vidinek, de….
Ezen a meccsen nem a Vidi az esélyes.
És aki mást mond hazudik.
Vagy hülyíti az embert.
Igaz, abban nagyok vagyunk.
De nézzük, mit vár a mérkőzéstől a másik tréner.
- A Videoton ellen is nagyon oda kell figyelnünk. Nem lehet még tudni, hogyan alakul a mérkőzés, de a hátsó biztonságot meg kell tartanunk. A hazaiak a kiváló védelmüknek köszönhetően remekül szűkítik a teret, és a kontrajátékot nagyon magas szintre emelték. A csoportban nincs favorit, csak olyan ellenfelek léteznek, akiket le kell győzni.
Ezt nevezik reális, az ellenfelet nem félvállról vevő, korrekt nyilatkozatnak. Nincs benne, hogy most aztán ledöngöljük a Vidit, és nem fogadjuk el a döntetlent sem.
Tanulhatnánk belőle.
Mert ez is kell ahhoz, hogy az európai futball része legyünk, és ne csak röhögjenek rajtunk, csapatainkon, játékunkon és nyilatkozatainkon.

Fehér György

Teszteltem az NBI-s,és az NBII-es klubokat. Nem újságíróként, sportvezetőként, és bevallom, kicsit úgy, hogy nekem is – pontosabban környezetemnek – jó legyen. Lehangoló és szomorú eredményt kaptam.

Mint azt több alkalommal leírtam, egy Budapesthez közeli település megyei II. osztályban szereplő kicsiny futballklubjánál tevékenykedem. Júliustól én vezetem a felnőtt csapatot, sőt, az óvódásoknak is tartok foglalkozásokat, de lényegében a klub összes ügyes-bajos dolgát én intézem.
Kicsi, amatőr klub vagyunk, szerény anyagi lehetőségekkel. Egy szövetségi döntés nyomán mesterségesen, de kötelezően kellett duzzasztanunk a létszámot – erről egy későbbi cikkemben – így most mintegy 100 gyerek focizik az U7, U9, U11, U14, U19-es korcsoportban, és mellettük ott vannak még a felnőttek.
Mint említettem, kötelezően kell ennyi csapatot indítanunk – na jó, az U14 nem lenne kötelező, de csak nem zavarunk el 15 gyereket, mert az U13 már nem, az ifibe pedig még nem játszhatnak – ahhoz, hogy a felnőtt csapat a magyar futball alulról a második osztályában szerepelhessen.
Persze, az anyagi feltételek ehhez nem igazán adottak, hiszen bár segít az önkormányzat, sőt, Kompp György futball-fanatikus elnök is rengeteget tesz bele a saját pénzéből, még így is igen szerény körülmények között, de lelkesen dolgozunk.
Az egyesület összes játékosa egyetlen, elég rossz minőségű pályán edz, amely a vízhiány miatt – a locsolás díját már nem tudja állni az önkormányzat – néha beton keménységű. De hogy ennél kisebb dolgot is említsek: összesen 24 darab labdánk és 40 darab bójánk van.
Összesen.
Mondhatná valaki, hogy miért nem veszünk labdákat, de ha egy közepes minőségű játékszert is veszek, annak is 3500 forint darabja. 30 darabnál az 100.000 forint.
Ez nálunk lényegében az elképzelhetetlen kiadás.
Arról már nem is beszélve, hogy az U7,U9,U11-es korosztályt most kezdjük versenyeztetni, de még nincs mezünk.
Egy hirtelen, és abszurd ötlettől vezérelve e-mailt küldtem az összes NBI-es, és jó pár NBII-es klub vezetőjének, részletesen leírva, milyen helyzetben is vagyunk.
Bevallom, kértem, mert azt gondolom, kérni nem szégyen.
Nem pénzt, de segítséget.
Leírtam, nagy örömmel fogadnánk minden felajánlást – például egy garnitúra mezt, labdákat, kútfúrást, vagy bármi mást – amivel jobbá tudjuk tenni az edzések minőségét, és javítani tudjuk körülményeinket. Hozzátettem, a pályánkon található kis épület – melyben csupán két öltöző áll a sportolók rendelkezésére – homlokzatára készítünk egy nagy táblát, melyre mindenki neve felkerül, aki idén a klubot támogatta.
És nem azért szeretnénk támogatást kérni, hogy egy kis csapat nagy legyen, hanem azért, hogy az itt focizó gyerekek méltó körülmények között készülhessenek a következő bajnoki mérkőzésre.
A levél aljára odaírtam az én összes elérhetőségemet, az egyesület postacímét, és az egyesület weblapjának elérhetőségét.
Ennek immár két és fél hete.
Tudják hányan kerestek meg?
Sehányan!
Még válaszra sem méltattak.
Senki egyetlen sort sem írt, nem telefonált.
Annyit sem, hogy megkaptuk a levelét, de segíteni nem tudunk.
Hozzáteszem, én lettem volna a legboldogabb, ha valaki csak hív, vagy ír egy e-mailt, vagy adná Isten hozott volna 10-20 új labdát, vagy bármi mást.
Bocsánat, a levél megírása előtt, még nyáron egyetlen ember segített: Varga Endre, aki jelenleg a Vasas ügyvezetője, forgalmazza itthon a Dragon Sport sportszereket. Ő a sajátjából- tehát nem a klubjáéból, hiszen amikor adta, még nem is volt a Vasas ügyvezetője – adott megkülönböztető mezeket edzésre és mérkőzésre.
Rajta kívül senki semmit.
Aki ismer, tudja, ha valakitől érkezett volna valamilyen felajánlás, vagy csak egy e-mail, azt is megosztottam volna ezen az oldalon.
Mert akkor legalább nem lenne olyan negatív ez a teszt.
Mert így kiderült: beszélni tudunk arról, hogy segíteni kell a kicsiket, de amikor tenni is kellene, amikor tényleg segíteni kellene, akkor csend van.
Síri csend.

Fehér György

Valaki adjon már egy szemüveget Egervári Sándornak.
Ja, már van neki?
Akkor valaki cserélje már ki azt.
Nem, nem azért mert a győri csapatból hív be játékosokat, hanem azért, mert nem azokat hívja be, akiket kellene.

Szép nagy öles betűkkel adtál tudtunkra tegnap, hogy négy győri játékos is bekerült a következő két világbajnoki selejtezőre készülő magyar válogatott keretbe. Ez érthető is, hiszen a Győr hazánk jelenleg legjobb formában lévő csapata. Az már kevésbé érthető, hogy ebből a csapatból a két legjobb formában játszó játékos nem került be a keretbe.
Könyörgöm, vajon Koltai Tamásnak hogyan kellene játszania ahhoz, hogy válogatott legyen?
Eddig hét gólt lőtt a bajnokságban, volt olyan meccs, ahol mesterhármast jegyzett. Még az NS szerint is élete formájában játszik.
Úgy látszik, Egervárinak nem kell egy ilyen támadó.
Koltai mellett Varga Roland sem tétlenkedik, a Pápa ellen ő szerzett mesterhármast, és már öt találatnál jár.
Ő sem kell Egervárinak.
És itt most nem arról van szó, hogy nem teszi be őket a meccsen.
Meg sem hívja őket a válogatottba.
Nem is kíváncsi rájuk.
Meg sem nézi őket egy keretedzésen.
Ezt nehéz minősíteni.
Egyébként a hollandok elleni pofon után kapitányunk azt mondta, lesznek változások a keretben.
Nem sok lett.
Ott van a keretben Lipták, és ott van Elek is. Mintha nem is történt volna semmi. Mintha nem óvódás módjára futballoztak volna.
Halkan jegyzem meg, ott van Halmosi is, aki ott volt a hollandok ellen is, és aki vagy „ezerszer” játszott balhátvédet, csak erről a nagy taktikus Egervári nem tudott, és azért játszatta ezen a poszton Eleket, mert Laczkó kiesése után szerinte nem volt más.
Kihagyta viszont azt a Priskint, akibe három hete még szerelmes volt, aki mellett Szalai szinte nem is jutott szóhoz Hollandia ellen.
Sőt, a sérülteken kívül csak ő maradt ki az utóbbi kerethez képest, ami leegyszerűsítve azt jelenti, hogy Egervári őt kiáltotta ki bűnbaknak.
Persze, ez nem ilyen egyszerű.
Azt gondolom, Egervárinak „fingja” sincs, mi miatt kapott ki a csapat Hollandia ellen. Pontosabban azt látja, hogy milyen hibák előzték meg a holland gólokat, de a nagy egészet, az ok-okozatot nem látja.
Ez pedig az, amit Dárdai is elmondott: a hollandok minden tekintetben mérföldökkel előttünk járnak, és a 1-4-es eredmény reális volt.
És ha ezt kommunikáltjuk a meccs előtt, akkor nincs is semmi gond.
Sok helyen hallani, hogy a Videoton mestere már rajtra kész, azaz I. Viktor már őt látná a kapitányi poszton.
Nem tudom, jó lenne-e.
Egyrészről bár a Vidit bejuttatta a EL. csoportkörébe, de a bajnokságban csak szenved, másrészről nem sok magyar játékos található a Vidinél, márpedig a válogatottban nem lehet külföldieket játszatni.
Harmadrészt és nem utolsó sorban a viselkedése több mint visszataszító.
Bevallom, ha tőlem kérdeznék, én nem tudnék mondani egy nevet, hogy ki legyen kapitány.
Az a baj, hogy egymás után „szarjuk” az állás nélküli pro liszenszes edzőket, de egyetlen egy karizmatikus, igazi vezető képességekkel megáldott trénerünk sincs.
Egyetlen egy sincs.

Fehér György

(A héten egy érdekes cikket közlök arról, miként duzzasztja mesterséges módon az MLSZ az igazolt játékosok számát, csakhogy jobb legyen a statisztika, nem törődve azzal, hogy így milliós terheket tesz az amatőr csapatokra. Arról, miként lehetséges az, hogy az óvódás korú gyerekeknek is versenyigazolást kell készíteni, ezzel is növelve az igazolt játékosok számát, de ezeknek a gyerekeknek is játékengedélyt kell váltani, több ezer forintért, sőt, sportorvoshoz is el kell vinni, szintén több ezer forintért.  Miként lehetséges az, hogy egy megyei II. osztályban – ami alulról a második csoport - szereplő csapat sorsa attól függ, hogy van-e a faluban 15, 2000 január 1. után született gyerek, aki még focizni is akar, vagy ha nincs, akkor van –e több mint húsz, ennél fiatalabb gyerek. De olvashatnak majd egy cikket arról, hogy sportvezetőként teszteltem az NBI-es klubok segítő készségét, de az eredmény lehangoló volt.)

Két-három hete mást sem hallok, minthogy rehabilitálni kellene Huszti Szabolcsot a válogatottba. Nos, nekem van szerencsém személyesen is ismerni a játékost, és tudom, ha ő egyszer kimond valamit, akkor az úgy is marad. Gera Koemnnál mondta le a válogatottságot, és Egervárinál került vissza – miután a kapitány könyörgött egy sort – a nemzeti csapatba, Huszti pedig akkor lesz legközelebb válogatott, ha már nem Egervári lesz a kapitány.
– Ahogy ugyanaz a játékos, ugyanaz az ember is vagyok, aki két éve voltam. És ugyanaz a véleményem is, ami akkor volt – mondta az újságírói kérésre Huszti, lényegében gyorsan lezárva a vitás kérdéseket.
Na de mi is volt a játékos véleménye?
Huszti Szabolcs anno azért mondta le a válogatottságot, mert nem volt szimpatikus neki az a légkör, ami a csapat körül kialakult, és ami történt, annak köze sincs a realitásokhoz.
Már megint az a fránya realitás.
Pedig ez az eset két éve volt.
Huszti egyébként nem titkolózott, nyílt levélben adott magyarázott. Ezt most újra elolvashatjuk, persze egy két kommenttel.
Érdemes visszagondolni arra az időre. Egy-két részlet ugyanis megmutatja: két év alatt semmi sem változott. Akkor is Vidibe kellett igazolni, hogy valaki tuti válogatott legyen, akkor is megvoltak azok a kedvencek, akikre nem vonatkoztak a szabályok, akkor is hülyítették a népet rendesen, akkor is lehetett olyan hangokat hallani, hogy nem(csak) Egervári, de Mezey is beleszól a nemzeti csapat összeállításába.
„Elszomorít, hogy azt olvastam egyik-másik internetes sportoldalon, hogy kedden földúltan távoztam a Szusza Ferenc Stadionból, azt pedig egyenesen fölháborítónak tartom, hogy a pepsifoci.hu azt állítja cikkében: azért voltam feldúlt, mert nehezen dolgoztam fel a mellőzöttséget. Elhiszem, sokakat meglepett a döntésem, pedig nem hirtelen felindulásból határoztam el, hogy lemondom a válogatottbeli szereplést. Nem a moldovaiak elleni meccs után született ez a döntés, ha a pályán vagyok és – mondjuk – két gólt szerzek, akkor is ugyanígy teszek. Először akkor fogalmazódott meg bennem ez a gondolat, amikor az angolok elleni mérkőzést megelőző edzésen a szakvezetőség azzal vádolt, hogy motiválatlan vagyok. Rólam, aki mindig a maximális odaadásra törekedett, azt feltételezte Egervári Sándor, hogy lélektelenül készülök. A barátságos összecsapás után már jeleztem néhány társamnak, hogy nem szimpatikus nekem az a légkör, ami a csapat körül kialakult, a svédországi Eb-selejtező pedig végérvényesen rádöbbentett, nem tetszik az az út, amelyen járunk.”
Volt tehát egy játékos, aki ki merte mondani: nem mindegy jó úgy, ahogy kapitányunk gondolja. Egyébként csak egy adalék Egervári emberségéről: amikor még U20-as kapitány volt, és minden kétséget kizáróan tényleg nagyszerű eredményt ért el a korosztályos világbajnokságon, akkor még kint, Egyiptomban összeveszett az orvosi stáb egyik tagjával. Nem, nem a csapaton, magánügyben. A stábtag egészen egyszerűen más véleményen volt valamiben, mint a kapitány. Nos, Egervári hazaküldte az „ellentmondót”, és a világbajnoki prémiumból sem kapott egy fillért sem. Pedig a csapat teljes felkészülését végigdolgozta, és a világbajnokságon sem szakmai hibát vétett, csak nem értett egyet Egervárival.
Nos, ilyen ember a mi kapitányunk.
Na de vissza Husztihoz, és ahhoz a bizonyos nyílt levélhez.
„Tiszta a lelkiismeretem, mert a véleményemet – amit eddig, s amit a következőkben elmondok – személyesen Egervári Sándorral is megosztottam. A Moldova elleni összecsapás után jeleztem a kapitánynak, hogy szeretnék néhány percet az idejéből. Négyszemközt beszélgettünk. Elmondtam neki, hogy sajnos az utóbbi időben kevés szerepet kapok a klubcsapatomnál, ezért a jövőben a Zenitre kívánok koncentrálni, ott kiharcolni, hogy stabil csapattag legyek – ezzel pedig megkönnyítem az ő dolgát is, nem kell, hogy számoljon velem a kerethirdetéseknél, nem kell, hogy megmagyarázza, mi az oka a mellőzésemnek. „Sanyi bá’ a meccshiánnyal magyarázta, hogy nem jut nekem főszerep a válogatottnál, amit el is fogadok, ugyanakkor azt nem tartom korrekt húzásnak, hogy több társamnál nem veszi figyelembe, milyen és mennyi szerep jut az adott futballistának az egyesületében. Való igaz, az utolsó két Zenit-mérkőzésen nem kerültem a keretbe, de majd’ száz Bundesliga-, körülbelül húsz francia és jó néhány orosz bajnoki, valamint nemzetközi találkozó van a hátam mögött –, míg aki kezdőként jut szóhoz a válogatottnál, sosem játszott külföldön, vagy felnőtt meccse sincs nagyon. Mondjuk érdemes megnézni, Van der Vaart vagy Huntelaar úgy húzóember a hollandoknál, hogy az elmúlt évben perceket kaptak a klubjukban. Klose pedig úgy volt gólzsákja Németországnak a világbajnokságon, hogy nem volt stabil helye a Bayernben, de Podolski válogatottbeli szerepe sem attól függött, milyen szerep jutott neki annak idején a müncheni együttesben. Ezért mondom, fura, hogy Hajnal Tamást, akinek eddigi teljesítményét Németországban nagyra értékelik; Vanczák Vilmost, aki évek óta alapember Svájcban; vagy éppen Huszti Szabolcsot, akit minden állomáshelyén megbecsültek, olyanok helyettesítenek, akik a gyengébb színvonalú magyar bajnokságban szerepelnek. Én nem fogok visszatérni az NB I-be, nem igazolok a Videotonba, hogy sztenderd válogatott lehessek. Alig vártam, hogy kikerüljek külföldre, és azt tanácsolom minden magyar focistának: amint lehetősége van, igazoljon ki, mert ég és föld a különbség a hazai és a külföldi labdarúgás között. Én mindig híve voltam a pozitív hozzáállásnak, éveken át hangoztattam, az eredményhez szüksége van a válogatottnak a szurkolók és a média felől érkező támogatásnak, de ami most zajlik, annak köze sincs a realitáshoz. Az hülyítés. Az nevetséges. Simán kikaptunk Svédországban, de dicsérjük az első félidőt, miközben momentumunk sincs – a házigazdáknak pedig ziccerei egymás után. A meccset közvetítő riporter dicshimnuszokat zeng a produkcióról, egekbe emel játékosokat, a stúdióban ülő szakkommentátorok pedig fényezik az edzőt, és fejlődésről beszélnek. Szerencsével, kínkeservesen megverjük Moldovát, és elégedetten értékelünk. Tavaly, amikor oda-vissza felülmúltuk a moldovaiaknál jelentősen nagyobb erőt képviselő Albániát, akkor természetesnek vettük a sikert. És hiába álltunk helyt becsülettel Svédországban, s játszottunk jobban egy félidőn át ellenfelünknél a vb-selejtezőn, kizárólag a végeredmény, a 2-1-es vereség volt a téma. Holott aközött a stockholmi és a múlt pénteki negyvenöt perc között hatalmas volt a differencia. Persze tiszta sor, hogy egy külföldi trénernek nehezebb elfogadtatni magát egy idegen országban, de Erwin Koemant végig bírálták, most, hogy magyar edzőnk van, most aztán határtalan a türelem.”
Nicsak-nicsak. A nem reális meccsértékelés, esélyek kezelése sem most került elő Egervárinál.
„Azt is elmondtam Egervári Sándornak, hogy érdekesnek találom Mezey György szerepét. Amikor hazaértünk Stockholmból, gratulált a Vidi-játékosoknak, majd meglátta Czvitkovics Pétert, tőle azzal búcsúzott: „Magának majd a keddi meccs után”. Aztán Peti valamiért kezdőként kapott helyet a gárdában úgy, hogy az azt megelőző két meccsen még a keretbe sem került. Angliában azzal indokolta kihagyását a kapitány, hogy nála az értékrend számít, és abban Hajnal és Huszti előrébb áll. Állt – ezt már én mondom... Amikor ezt felhoztam, Sanyi bácsi azt mondta, ez csak véletlen egybeesés. Arra viszont szerintem nincs magyarázat, hogy amikor én otthagytam a válogatottat, féléves büntetést szabott ki rám a szövetség, Gera Zolit pedig nagy csinnadrattával hívta vissza az MLSZ – miután csapatkapitányként otthagyta Dániában a társaságot. Ráadásul Juhász Rolandtól hirtelenjében elvették a karszalagot, és visszakerült Zolihoz. Most még véletlenül sem Gerzson ellen szólok, ő régóta barátom, megbeszéltem vele ezt a témát, ismertettem vele a véleményemet, pusztán arra kívánom felhívni a figyelmet, hogy a válogatottnál jelenleg nem azonos a mérce. Szóval bőven van olyan dolog, ami véleményem szerint nem normális, és sajnos rajtam kívül több játékosnak is feltűntek ezek az érdekességek – más kérdés, hogy én úgy határoztam, ezt nem tartom magamban. Nem szeretném, hogy a döntésemmel lavina induljon el, ugyanakkor azon sem lepődnék meg, ha a jövőben más is felállna. Aki ismer, tudja, milyen fontos szerepet töltött be az életemben a válogatott, büszke vagyok az eddigi ötvenegy meccsemre, különösen, hogy az ötvenediket a Wembleyben értem el, ugyanakkor sajnálom, hogy ilyen körülmények között, ilyen módon fejezem be a nemzeti csapatban való szereplést. Átgondolt, megfontolt döntést hoztam, mert úgy vélem: karrieremből így tudom a maximumot kihozni, ráadásul úgy ítéltem meg, ha rávilágítok a csapat háza táján lévő problémákra, azzal a magyar futball ügyét is szolgálom.”
Hát, kedves olvasó, most visszaolvasva ezt a nyílt levelet, ez akár tegnap előtt is íródhatott volna.
Visszaolvasva ezt a nyílt levelet, rájöhetünk, hogy bár az elmúlt évben tényleg volt néhány jobb eredményünk, két éve semmi, de tényleg semmi nem változott.
Sőt, nemcsak az elmúlt két évben.
És erre Huszti is kitért – nem két éve, hanem két napja.
–A 'nyolcvanhatos világbajnokság volt az eddigi utolsó, amelyen részt vettünk. Akkor én hároméves voltam. Azóta nem jutottunk ki sehová, és ez nem csak az én vétkem. Talán érdemes lenne elgondolkodni, minden rendben működik-e odahaza?
Dárdai kijózanító nyilatkozata után itt van most Huszti nyilatkozata.
Azon gondolkozom, az MLSZ vezetőit – tényleg, vannak az MLSZ-nek vezetői? – és a válogatott irányítóit ki kellene egy időre költöztetni Németországba.
Úgy látszik ugyanis, onnan reálisabban látni a magyar futballt, mint itthonról.
Igaz, akik onnan reálisan látják futballunk helyzetét, azok nem a magyar futballból, hanem a saját tudásukból élnek.  Egervári és segítői viszont ebből a nagy magyar futballból élnek, nem is rosszul. És egy jól jövedelmező állást biztos nem adnának fel csak azért, hogy egyszer elmondják az igazi helyzetet.
Mert ha a milliókat kereső kapitány és segítői azt mondanák, ami tényleg reális: ebben a csoportban a harmadik helyet is csak szerencsével érhetjük el, akkor biztosan szétszednék őt, őket. Mert mi már csak ilyenek vagyunk.
Szeretjük – pontosabban egyesek szeretik – ha hülyítik őket.
Így legalább egy kicsit álmodozhatnak.
Csakhogy ez megint felvet egy kérdést.
Ha Egervári látja, és pontosan tudja, mi a helyzet, mi a realitás, de mást mond – akkor hazudik.
Mindenkinek.
Ha viszont azt is gondolja, amit mond – akkor nem ért az egészhez.
Mindkettő alkalmatlanná teszi a feladatára.

Fehér György

Nagyon remélem, hogy Egervári Sándor, és azok az újságírók, médiamunkások, akik egy-egy válogatott mérkőzés előtt győzelmi esélyekkel hülyítik a népet, olvasták Dárdai Pál tegnapi nyilatkozatát. És végre én is találtam egy embert, aki reálisan látja a magyar válogatott helyzetet, a magyar válogatott esélyeit.

Dárdai Pál az, akit senkinek nem kell bemutatni. Több mint egy évtizedet húzott le ugyanabban a klubban, a Hertha BSC-ben, játszott akkor, amikor a csapat még csak másodosztályú volt, és akkor is, amikor újra másodosztályú lett. De szerepelt a csapattal a Bajnokok Ligájában is.
Jóban-rosszban kitartott a kék-fehérek mellett, így nem csoda, hogy Berlinben most, pályafutása végén is ragaszkodnak hozzá, sőt, példaképként állítják a fiatalok elé.
Kis túlzással azt lehet mondani, Dárdai berlini népszerűsége már-már eléri azt, amit Puskás érezhetett Madridban.
Dárdai jelenleg a Hertha Akadémia koordinátora, a 8 évesektől a 17 évesekig minden gyerek, minden edző hozzá tartozik, de emellett van saját korosztálya is: a 13 éveseknek az edzéseket is ő tartja.
Na és odafigyel a válogatottra is – hozzáfűzve, komoly tervei vannak, amiben egyszer a szövetségi kapitányi poszt is szerepel.
Nos, azt nem tudom, Dárdai milyen edző, és mondjuk évek múlva milyen kapitány lenne, de az biztos, hogy eddig az egyetlen – mondjuk úgy – szakember, aki reálisan látja  válogatottunk helyzetét, és esélyeit a selejtezőcsoportban.
- Nem lepett meg válogatottunk Hollandia elleni veresége. Akár válogatott, akár klubszinten négygólós különbség reális a magyar és a holland labdarúgás között. Butaság volt azt képzelni, hogy van sansz a győzelemre.”
Ez egyenes beszéd.
Talán a meccs előtt is meg kellett volna kérdezni Dárdait, és akkor talán néhány szurkolót, szakembert, és győzelmi esélyeseket világgá kiabáló újságírót is visszarángatott volna a földre.
Ám Dárdai szólt a következő két mérkőzésről is.
Arról a két összecsapásról, melyen Egervári kapitány hat pont megszerzését jósolta.
 „A két következőm októberi selejtezőben sem mi vagyunk az esélyesek, a helyzet mégsem reménytelen. Ha a papírformát veszem alapul sem az észtországi, és a Törökország elleni hazai mérkőzésen nem várható el a győzelem, de némi szerencsével mindkettő megnyerhető.”
Dárdai kimondja azt, amit más nem, amiről más – már bocsánat – hazudik.
Bár volt egy két-három kiugró eredménye válogatottunknak, sem Észtországban, sem a hazai, törökök elleni meccsen nem vagyunk az esélyesek.
Nem vagyunk esélyesek, de nyerhetünk.
Nagyon remélem, hogy Egervári Sándor, és azok az újságírók, médiamunkások, akik egy-egy válogatott mérkőzés előtt győzelmi esélyekkel hülyítik a népet, olvasták Dárdai Pál tegnapi nyilatkozatát.  
És nagyon remélem, hogy tanulnak is Dárdai Pál nyilatkozatából.
És amikor eljön az idő, reálisan jósolgatnak majd a két mérkőzést illetően, ezzel együtt pedig nem hülyítik újra a népet.

Nem, nem ütöttem meg a fejem. És meg sem őrültem.
Bajnokok Ligája mérkőzést játszanak ma Budapesten. És az egyik főszereplő egy magyar csapat lesz. Az MTK női csapata.

Az MTK Baráti Kör kezdeményezésére a klub vezetése úgy döntött, hogy az MTK Hungária eredményes szereplését szem előtt tartva és a lelkes MTK szurkolóknak kedvezve mindenki számára ingyenessé teszi a belépést a Bajnokok Ligája-mérkőzésre!

Az elmúlt években letaszíthatatlan a magyar női futball trónjáról az MTK. Sőt, két évvel ezelőtt Európában is letette a névjegyét Turtoczki Sándor együttese, miután a földkerekség egyik legjobb csapata, az Everton ellen hazai pályán 0-0-s döntetlent ért el. A visszavágón ugyan vereséget szenvedtek az angol gárdától, de lányoktól már senki nem veheti el azt az élményt, amikor a Hungária körúton telt ház előtt, nagyszerű hangulatban játszhattak az angolok ellen.
Nos, ma, 18 órától a Hidegkúti Stadionban ismét a női futball egyik nagyágyúja, a Malmő ellen lép pályára az MTK. A svédek jelenleg a legerősebb csapatnak számítanak a skandináv országban, ahol rendre a Göteborggal vívnak ádáz csatát a bajnoki címért. A klubnak tizenkét korosztályos női csapata van az U-8-as korosztálytól az U-19-ig bezárólag, beleszámítva a felnőtteket közel négyszázötven lány rúgja a bőrt a klub saját tulajdonú műfüves stadionjában.
Nos, azt hiszem, nem is kell tovább összehasonlítani a két ország női futballját - a svédek nem is olyan régen megnyerték a korosztályos Európa-bajnokságot. A Malmő vezetői ennek ellenére nem becsülték le az MTK-t, sőt, a klub igazgatója Erling Nilsson, a helyszínen tekintette meg a csapat egyik bajnoki mérkőzést, hogy teljes képet kapjon a gárdáról.
Nos, hazatérve Svédországban bizakodóan beszélt a Sydsvenskan helyi újságnak az MTK-ról.
A szakember az újságnak elmondta, hogy Pádár Anitára oda kell figyelniük, ám magabiztos ötgólos győzelmünk sem tévesztette meg, biztos benne, hogy mindkét meccset megnyerik majd ellenünk. A szakember a Sydsvenskannak elmondta, hogy meglátása szerint a Szeged túl gyenge játékerőt képviselt ahhoz, hogy reális képet kapjon az MTK játékerejéről, ettől függetlenül egy ügyes csapat benyomását keltették lányaink a találkozón. Kiemelik a meccsen szerephez jutó válogatottjainkat is, de közülük is Pádár Anitát tartják veszélyesnek, igaz, Szőcs Rékát, Vágó Fannyt és Zágor Bernadettet sem láthatta játszani a svéd megfigyelő, hiszen ők ezen a meccsen nem léptek pályára. Ettől függetlenül a svédek szinte biztosak a sikerben, s a realitás valóban az ő továbbjutásukat prognosztizálja, így már csak lányainkon múlik, hogy borsot törnek-e a sztárcsapat orra alá, vagy akár felborítják a papírformát.
Remélem, a lányoknak legalább olyan élményben lesz részük, mint két évvel ezelőtt, azaz sokan látogatnak ma ki a Hidegkúti Stadionba. Ráadásul az MTK Baráti Kör közbenjárásával sikerült megoldani, hogy minden érdeklődő ingyen tekintheti meg az összecsapást.
Azaz már nincs más hátra, minthogy aki tud, menjen ki a Hidegkúti Stadionban, és drukkoljon az MTK női csapatának.

Fehér György

Saját magát röhögtette ki az MLSZ Fegyelmi Bizottsága.
Nevetséges, sőt, felháborító ítéletet hozott Torghelle Sándor ügyében.
A csatár mindössze 3 meccses eltiltást kapott.

A nemzet Sanyija színészkedett, feldobta magát, hogy büntetőt harcoljon ki csapatának – nem jött be.
A nemzet Sanyija ezután lekönyökölte az ellenfelét – szándékosan.
A nemzet Sanyija ezután buzizott!
Nem csak úgy bele a nagyvilágba – hanem pacekba, a játékvezető szemébe.
Fábián sporitól egyenesen azt kérdezte, hogy a meccs után otthon kiveri-e.
A pályáról való lesétálás közben a tartalék játékvezetőt felszólította, hogy Fábiánnal kettesben inkább kézen fogva sétáljanak az utcán egy-egy mérkőzés levezetése helyett.
A nemzet Sanyija ezután „példás büntetést” kapott.
A Fegyelmi Bizottság ahelyett, hogy egész évre eltiltotta volna, kiszabott rá egy hárommeccses eltiltást. (Halkan jegyzem meg, a csapat edzőjét is eltiltották már az idén, az is hasonlóan vicces, egymeccses pihenő volt. Visszaesőként. Vajon milyen büntetést kapott a tréner az első esetnél? Egy fejsimogatást egy kis ejnye-bejnyével?)  
Most három meccset osztottak ki szándékos könyökléséért, a játékvezető megsértéséért, sárba tiprásáért.
Hát mit mondjak?
A bizottság tagja saját magukat röhögtették ki!
Tegnap azt írtam, valakinek most már meg kellene fékezni ezt a fehérvári ámokfutást, de most ez nem sikerült azoknak az embereknek, akiknek egyébként ez lenne a dolguk.
Néhány fordulóval ezelőtt a Honvéd kapusa gólhelyzetben szabálytalankodott a Videoton csatárával szemben – és kapott négy, azaz négymeccses eltiltást.
Torghelle az ámokfutásáért, a minősíthetetlen, suttyó viselkedéséért hármat.
Vicces.
Nevetséges.
Felháborító.
Ehhez már csak az kellene, hogy a bizottság tagja az „ítélethirdetés” közben azt kiabálják, hogy hajrá Vidi!
De már ezen sem lepődnék meg.

Fehér György
  

Király Gábor a Haladásban, Gera Zoltán a Fradiban, Juhász Roland az MTK-ban, Priskin Tamás a Győrben? Egy nagy szart. (már bocsánat). Az, amit előbb Dzsudzsák, majd Juhász megpendített – mármint hogy esetleg hazatérnének, és az NBI-ben játszanának – semmi más, mint a közvélemény hülyítése.

Vasárnap a mi Balázsunk, hétfőn pedig Juhász mondta azt, hogy esetleg befejeznék légióskodásukat, és inkább az NBI-ben játszanának. Sőt, az is kiderült, hogy erről ők már beszéltek is, ráadásul a többi, toplégióst is hazacsábítanák, hogy magasabb legyen az NBI színvonala.
Nos, egyrészről gyorsan el kellene felejteni, hogy Magyarországnak vannak toplégiósai.
Nincsenek.
Egyetlen magyar játékos sem szerepel vezető európai csapatban.
Senki.
A mi toplégiósaink, az európai középmezőny közepére tartozó klubokban játszanak.
Vagy ülnek a kispadon.
Persze, azon nem csodálkozom, hogy épp Juhász pendítette meg ezt a hazaköltözöm dolgot.
Roland ügyes kis csatár volt, akiből az MTK-ban belső védőt faragtak. Ez volt a szerencséje, hiszen csatárként azért sosem került volna az Anderlechtbe, belső védőként azonban jobban játszott.
Juhász úgy készült, hogy ez a Belgium csak egy két-három éves kaland lesz. Az irányított újságírásnak köszönhetően így minden átigazolási időszakban elolvashattuk, hány meg hány csapat áll sorba érte. A bökkenő csak az, hogy Juhász még mindig Belgiumban van, sőt, ott is csak kispadon.
Nem kellett senkinek.
És hagyjuk itt most azt, hogy sokba került, mert azért látjuk, hogyha egy csapatnak kell egy játékos, akkor bizony belenyúl a kasszába. Juhásszal kapcsolatban néhány éve még a Bayern is szóba került, és ugye nem gondoljuk, hogyha a bajorok épp őt szerették volna a védelembe, akkor nem fizetnek ki érte 3 millió eurót. Ez az összeg a németeknek aprópénz.
Az igazság az, hogy Juhászért senki nem fizetett.
Szóval nem csodálom, hogy épp ő az, aki a hazatérésen gondolkozik, hiszen nagyon úgy néz ki, hogy Belgiumból már nincs feljebb neki, és mint mondtam, ott sem játszik.
Itthon pedig istenítik őt, tehát nem vitás, bárhova jönne, király lenne.
Dzsudzsák más eset.
Sokan bíráltak, hogy negatív cikkeket írok róla, és Oroszországba való szerződéséről, de az idő engem igazolt. A mi Balázsunkat – csak úgy, mint a többi, orosz földön játszó magyart – bedarálta az a bajnokság.
Ott nem elég szépen cselezni, jól beadni.
Ott brusztolni kell.
Sokkal jobban, sokkal többet, mint Angliában vagy épp Németországban.
Senki nem gondolja ugye komolyan, hogy például Huszti rosszabb játékos volt a Zenitben, mint most Németországban. Egészen egyszerűen az a helyzet, hogy az a stílus nem fekszik a magyar iskolán nevelkedett játékosnak.
Az a véleményem, hogy Balázsnak nagyon gyorsan el kell onnan jönnie, de még véletlenül sem szabad hazatérnie. Látjuk, Huszti is megújult, és hiszem, hogy Dzsudszák is így tenne mondjuk egy német csapatnál.
Ráadásul van itt egy bökkenő.
Balázs igazi parasztgyerek – ez itt most még véletlenül sem negatív jelző – aki bár Hollandiában még jól kezelte a sikert, az oroszoktól kapott euró milliók azonban elvették az eszét. Kis túlzással egy szerződés aláírásánál nem azt nézi, mely csapat neve van a papíron, hanem azt, milyen összeg szerepel rajta.
Ez óriási hiba, de legalább nem jön haza, itthon ugyanis nincs csapat, amelyik meg tudná fizetni. Ráadásul nem gondolom, hogy a bajnokság színvonala emelkedne, mert ami itt folyik, az vicc, és nem bajnokság. Sokkal inkább gondolom azt, hogy vagy beleszürkülnének a magyar viszonyokba, vagy egy év után újra menekülnének külföldre.
Szerintem, a cikk elején felsorolt nevekből a Király Gabi – Haladás házasságnak van a legnagyobb esélye, hiszen a válogatott kapusa százszor elmondta, pályafutásának lezárását a Haliban képzeli el. Márpedig Gabi már túl van a 35-ön, igaz, még így is vezére a Bundesliga II.-ben vitézkedő 1860 csapatának, ahol nem szívesen válnának meg tőle, így úgy gondolom, hamarabb látjuk őt a Bundesliga I-ben védeni – már ha feljut a csapatával – mint az NBI-ben.
Juhász hazajöhet – de vétek lenne ezt a bajnokság szintjének emelésével magyarázni.
Sokkal inkább azzal, hogy Roli már nem játszik az Anderlechtbe, és nem akarja hazakullogásnak beállítani azt, hogy nem kell senkinek.
Végezetül álljon  gazdasági szakembereknek a véleménye erről az egész nagy átcseszésről. (forrás NSO.hu)

„Ugyan már... – vágott bele Muszbek Mihály, sportgazdasági szakember. – A nézőszám amúgy sem számít, nem gazdasági tényező, kizárólag hangulati elem a stadionokban. Ennél manapság már sokkal lényegesebb, hogy hányan ülnek le a televízió elé a közvetítést nézni. Furcsa, de könnyen lehet, hogy a legutóbbi Eger–Debrecen bajnokin jelen lévő kétszáz fizető néző hatékonyabb volt, mint ha kétezren lettek volna a lelátón. A kérdés, hogy odahaza hányan ültek le a televízió elé...Dzsudzsák Balázs hazahozatala akkor térülne meg, ha a mostani kétszáz-kétszázötvenezres nézettség felugrana hirtelen nyolcszázezerre – csak hogy erre vajmi kevés az esély. Arról nem is beszélve, hogy a hazatérésnek mennyire rossz üzenete lenne. Ha egy piacra eladnak egy portékát, amely ott kudarcot vall, arról a területről a szokásjog alapján a továbbiakban már nemigen akarnak vásárolni.  Idehaza azért még vannak tehetségeink, akik minden bizonnyal örömmel futballoznának Belgiumban vagy Oroszországban, de egy ilyen „hazamenekülésnek” rendkívül rossz üzenete lenne. Rontaná a fiatalok esélyeit.”
Muszbek Mihály szerint Dzsudzsák Balázs ma már a negyedét, ötödét éri annak, mint amikor csúcsformában volt a PSV-ben, majd a sportgazdasági szakember gyors fejszámolást is végzett: miután a légiós fizetése a Dinamo Moszkvánál évi egymilliárd felett van, már az is óriási kérdéseket vetne fel idehaza, ha az ötödéért térne haza. „Az évi kétszázmillió nettó bér azt jelenti, hogy az adott klubnak háromszázötvenmilliót kellene Dzsudzsák Balázsra költenie, ennyi többletbevételt kellene a középpályás hazacsábításának generálnia. Ez az itthoni körülmények között elképzelhetetlen...”
Dénes Ferenc sportközgazdász önmagában már azt is jelzésértékűnek tartja, hogy a legjobban kereső magyar sportolóban felmerül a hazatérés lehetősége.
„Sportközgazdászként örömmel olvastam a hírt – mondta Dénes Ferenc. – Ez ugyanis azt jelenti, Dzsudzsák Balázs elképzelhetőnek tartja, hogy ma Magyarországon valaki meg tudja fizetni a bérét. A középpályás pályafutása eddig inkább tűnt anyagi karriernek, mintsem szakmainak, így azt mondom: végre valami megmozdult a magyar sportban.”
Dzsudzsák Balázs nyilvánvalóan nem a levegőbe beszélt, amikor megpendítette a hazatérés lehetőségét, Dénes Ferenc szerint az sem elképzelhetetlen, hogy már beszélt is erről valakivel. Ugyanakkor egy fecske biztosan nem csinál nyarat. - Ha a legjobban kereső magyar futballisták szétszóródnának az élvonalban, rövid távon biztosan megmozgatnák a futballunkat. Ahhoz azonban, hogy hosszú távon is érezhető legyen az emelkedés, éveken át kellene kiemelkedően futballozniuk.”
A PR-szakértő Ferling József szerint egy ilyen hazatérés csúnyán vissza is üthetne, ráadásul butaság azt hinni, hogy ettől eladhatóbb lenne az NB I.
„Dzsudzsák Balázs esete erre az egyik legjobb példa, annak idején leszálló ágban lévő világsztárok közé igazolt Oroszországba. Ha hazatérne, csak tovább vágná maga alatt a fát. Márpedig szerintem fiatal ahhoz, hogy elkezdje temetni magát...”
Hát, erről ennyit.
Én csak arra kérnék mindenkit, hagyják már abba a hülyítést:

Fehér György

Szokták mondani, lehetett volna fordítva is.
De nem most.
Most nem lehetett volna fordítva.
A Videoton ugyan jól játszott, de számottevő helyzetet nem dolgozott ki a Genk kapuja előtt, így végül kikapott 3-0-ra egy olyan meccsen, amelyen akár 5-0 is lehetett volna a vége.

A genkiek nem estek abba a hibába, mint honfitársaik két fordulóval ezelőtt.
Akkor a gentiek lebecsülték a Vidit, és ez – na és a fehérváriak nagyszerű hazai és idegenbeli játéka - a kiesésükbe került.
A Genk játékosai rendesen felkészültek a Vidiből, és lezárták a területet a gyors fehérvári kontrák előtt. Küzdött a csapat, hajtottak a játékosok, de be kell látni, ezen az estén a belgák nem sok esélyt adtak a Videotonnak.
A legfájóbb az volt, hogy az ember úgy érezte magát, mintha a Vidi védői a meccs előtt megnézték volna a magyar-holland meccset, és úgy döntöttek, überelik a magyar válogatott védőinak hibáit.
Na jó, ez így most erős túlzás volt, de az első és a második találat is óriási hibából esett. A másodiknál például egy szélén történő indítást húzott be középre, hollandhoz az egyik magyar – pontosabban légiós – játékos.
És őszintén be kell vallani: a második félidőben a Vidi támadott, a Genk pedig helyzeteket dolgozott ki. Ha a kontrákból kialakított ziccerek felét beverik, akkor nem három, hanem öt gólt kap a Vidi.
- 70 percig egyenrangú ellenfelei voltunk a Genknek. Voltak apróbb kihagyásaink, az egyik ilyenből született az első hazai gól. Tanulnunk kell a hibákból, amelyeket a Genk találatai előtt elkövettünk. A második félidő első 20–25 percében egyértelműen az ellenfelünk fölé nőttünk, ekkor voltak lehetőségeink, de sajnos nem sikerült értékesítenünk azokat. A labdabirtoklásunk is jó volt ekkor. Sajnos azonban a játékosokat nagyon vitte a szívük előre, kicsit túlzottan is, a nagy akarásnak pedig az lett a vége, hogy fegyelmezetlenül kezdtek el játszani a hajrában – ez pedig azt eredményezte, hogy a döntő pillanatokban kihagyott a koncentrációnk. Természetesen csalódott vagyok, hiszen a góljainkat gyakorlatilag kontrákból kaptuk. Remélem, hogy tanultunk ebből a vereségből – mondta a Videoton edzője. 
A kérdésre, hogy mi kell az EL-ben való sikeres szerepléshez, így felelt a tréner.
„A legfontosabb, hogy a minket jellemző fegyelmezett és szervezett játékot egy pillanatra se adjuk fel. Egy olyan csapat ellen, mint a Genk, mindig figyelni kell. Voltak olyan időszakok, amikor az ellenfél fölé nőttünk, erre tehát lehet építeni. A helyzeteket ki tudjuk alakítani, csak jobban kell figyelni a befejezéseknél.”
És tudják mit? Bár bevallottam nem tartozik kedvenceim közé a portugál – nem az edzői kvalitásai miatt, hiszen azt nekem nem tisztem és nem is jogom megítélni, hanem a viselkedése miatt – most azt kell mondanom: végre valaki reálisan értékeli csapata teljesítményét.
Nem fényezi a játékosait, nem mondja azt, hogy királyok voltunk, mégis kikaptunk. Tudja, látja, miért maradtak alul, és ez az önelemzés dicséretes.
Ráadásul idén a Videoton a magyar futball zászlóshajója, így teljes szívemből drukkolok a sikerének.

Fehér György