Nincs jobb szó erre: Czvitkovics Péter hazakullog Belgiumból.
Az MTK is a Debrecen korábbi futballistája 2011-ben igazolt a Belgiumon kívül szinte sehol nem ismert Kortrijkhez. Bár döcögősen indult a légióskodás, azért a középpályás a legutóbbi időben csak pályára lépett 22 tétmeccsen, sőt, három gólja mellett négy gólpasszt is jegyzett.
Igen ám, de a jelenlegi szezonban egyik bajnokira sem nevezte csapata.
Czvitkovics egyébként pont ugyan azt az utat járta be, mint sok más honfitársa: a középpályást néhány ügyes megmozdulása után már a magyar labdarúgás legnagyobb tehetségének kiáltották ki.
Igen ám, de az a nagy tehetség kis túlzással semmit sem tett ezért a titulusért.
Az MTK-ban és a Debrecenben is voltak jó meccsei – a hazai bajnokságban.
Nemzetközi színtéren azonban nem sokat virított, viszont valahogy mégiscsak el kellett adni külföldre.
Igen ám, de ezt nehezen lehet megtenni egy örök ígéretnek kikiáltott játékossal, aki nem volt válogatott. (Pontosabban 2006 óta néhányszor magára húzhatta a nemzeti mezt olyan csapatok ellen, mint Málta, Moldova, Litvánia, San Marino, Izland vagy épp Liechestein)
Ma már viccesnek tűnik a történet, amikor a magyar nemzeti csapat egymás után két meccset játszott és a két meccs között a reptéren ott volt a várakozók között Mezei György is, aki gratulált a csapat tagjainak – csak Czvitkovicsnak nem. (A játékos egyébként nem játszott az első meccsen).
- Magának majd a következő meccs után – mondta Mezey György.
Legalábbis a fültanúk szerint.
Ez pedig előre vetítette, hogy Czitkovics a következő meccsen már játszani fog a nemzeti csapatban, és azt is, hogy ezt Mezey talán már előbb tudta, mint maga a szövetségi kapitány. ( Egyesek szerint ugyanis nem mindig Egervári Sándor állítja össze a nemzeti tizenegyet, legalábbis nem az egészet. Vannak érdekcsoportok, akiknek a játékosát akkor is be kell tenni, ha épp nem válogatott szintű játékos. Mondjuk, ha azt a játékost el akarjuk adni külföldre.)
Bár ezt az elméletet Mezey és Egervári is vehemensen cáfolta, láss csodát: Czvitkovics pályára lépett a következő válogatott meccsen
És láss csodát, a középpályás - immár a fenn említett veretes csapatok mellett már két, Hollandia elleni összecsapáson is fel tudott mutatni 3 félidőnyi játékot – ez után már hipp-hopp külföldön találta magát.
Igaz, a Kortrijk nem egy veretes csapat, de arra pont jó, hogy egy tehetségnek kikiáltott, de azért olyan jól teljesítő játékos egy kis pénzt összekaparjon magának – és a menedzserének.
(Csak összehasonlítás képen: pályafutása elején sokszor hasonlították Illés Bélához, pedig egyrészről a két játékos tudása között fényévnyi különbség van, másrészről Illés sosem ment volna egy ilyen kis csapathoz. Ő tisztában volt tudásával, azzal, hogy itthon király, de azt is tudta, hogy ez a királyság csak itthon királyság. És ezt nem adta fel néhány euróért, így viszont pályafutása végéig király maradt.)
Arra viszont talán egyikük sem számított, hogy a belga kaland csupán egy évig tart – arra meg végképp nem, hogy az útilapu után sehol nem találnak csapatot külföldön a középpályásnak.
Igaz, én azt sem értem, hogy Czvitkovics miért adja fel ilyen könnyen, hiszen tavaly azért játszott 22 meccsen, és az, hogy eddig nem került be a csapatba, nem azt jelenti, hogy már nem is fog.
A középpályás – és menedzsere – viszont inkább a könnyebb utat választja: jönnek vagy inkább jönnének haza, Debrecenbe.
Igen ám, de nem biztos, hogy a Lokinak kell Czvitkovics. Szima Gábor, a klub elnöke ugyan letett egy ajánlatott Czvitkovics elé, amit a játékos nem fogadott el.
Elsőre.
Aztán felbontotta a szerződését a belgáknál, majd becsöngetett a debreceni stadion kiskapuján, hogy mégis jó az a szerződés.
Kérdés, ez után a színjáték után a Lokinak kell-e még a játékos?
Gondolom, nemsokára olvashatjuk majd az NS oldalain, hogy Czvitkovics mindent megtett, ám a szemét edző mégsem tette be a csapatba, pedig ő a jók között volt.
Pedig az igazság az, hogy Czvitkovics az első nehézség után fogta magát, és hazakullogott.
Fehér György
