A futball örök közhelye, hogy a győzelmet nem kell megmagyarázni.
Mondjuk én érdekesnek találom, hogy ezt a mondatot mindig olyan edzők, játékosok mondják, melyek az esélytelenebb csapat tagjaként szerepeltek győztes mérkőzésen.
Tegnap a magyar válogatott legyőzte Csehországot, idegenben.
Talán nem sértődnek meg a fiúk, ha azt mondom: ennek a meccsnek nem ők voltak az esélyesei. Nem azért, mert a magyar rosszabb csapat mint a cseh, hanem azért, mert vendéglátóinknak – akik jövő héten már az EB-n szerepelnek – most kellene csúcsközeli formában lenni, míg a mieink már inkább a tengerparton nyaralnának. (Tudom, én is olvastam, hogy azért fontos ez, meg az ír meccs, mert mi már a vb selejtezőre készülő csapatot építjük, meg hogy a friss kerettagok most bizonyíthatnak, de hagyjuk ezt a talán még nagyobb közhelyet.)
A mérkőzés képe pedig pont az esélyeket mutatta.
Igaz, Dzsudzsák szemfülességének köszönhetően már a 7. percben vezettünk, de valljuk be őszintén, ehhez a gólhoz pont annyira kellett a játékvezető jóindulata, mint Dzsudzsák helyzetfelismerése. Ha mi kapnánk ilyen gólt, most minden újságban és netes hírfelületen azt olvasnám, hogy a bírók megint a kárunkra tévedtek.
A derék spori ugyanis igen jól látható módon felemelte azt a kezét, melyben a síp volt, jelezvén, hogy csak hangjelzésére lehet elvégezni a szabadrúgást. A mi Balázsunk – aki egyébként szerintem nem látta a jelzést – egy pillanattal később a cseh kapuba ívelte a labdát, a bíró pedig megadta a gólt. És ez még akkor is így van, ha Dzsudzsák lenyilatkozta, ő bizony megbeszélte a játékvezetővel, hogy elrúgja a labdát.....hiszen ennek ellenére látszik a felvételen, hogy a spori keze a magasban van...
Hogy a csehek miben járnak előttünk, azt ez után is bizonyították: egyáltalán nem reklamáltak, hiszen tudják, ez teljesen felesleges. (Nem úgy, mint Juhász egy kicsivel később, de erről nemsokára)
A mérkőzés ez után sem változott: mi lényegében át sem léptük a félpályát, a csehek támadásában viszont semmilyen átütő érő nem volt.
Igazából csak az lepett meg, hogy úgy éreztem, a kommentátor egy másik meccset néz, nem azt, amit én. Abban viszont igaza volt, hogy Juhász Roland ugyan nem rúgta meg Baros lábát a büntetőnél, viszont előtte ippont érően birkózta le a csatárt. És mint a jelenet után láthattuk: reklamálni felesleges. (Csak visszatérve egy kicsit a szabadrúgás jelenethez, az első, és a második megnyitott internetes oldalon is azt olvastam, hogy jogtalan volt a büntető, pedig aki egyszer is látott már futballmeccset, vagy uram bocsá, akár játszott is, az pontosan tudja, hogy Juhász, becsúszása előtt megmozdulásának egyetlen pillanata sem volt szabályos. És ha mi nem kaptunk volna büntetőt egy ilyen esetben....nos akkor ezzel lenne tele a honi sajtó.)
A második félidőben semmi nem változott: lényegében egyáltalán nem volt nálunk a labda, amikor mégis, kettőt-hármat nem tudtunk egymáshoz passzolni. Szegény Szalai és Koltai azon versenyzett, ki tud kevesebbszer labdához érni, de a védekezésünk szinte tökéletes volt.
A csehek nem találtak rést a pajzson, Bogdánnak nem nagyon volt védeni valója.
Két bravúrt így is bemutatott: lábban való védése akrobatikus, egy fejes utáni védése pedig bravúros volt.
Aztán amikor már senki nem számított semmire, Dzsudzsák újra megvillant: hetesünk szenzációs passzal hozta helyzetbe élete első válogatott mérkőzésén szerephez jutó Gyurcsót, akinek labdalevétele tökéletes, lövése pedig mesteri volt.
Végül 2-1-re legyőztük az Eb-re készülő cseheket, akik bár végig mezőnyfölényben voltak, nem tudtak mit kezdeni a védelmünkkel.
Győzelmünk egy kicsit a Chelsea – na jó, azért erős összehasonlítás – BL. győzelmére hasonlít. Legalábbis abban, hogy úgy szereztünk két gól – az angolok ugye csak egyet – hogy kétszer rúgtunk kapu felé.
De mint az elején is mondtam: a győzelmet nem kell megmagyarázni.
(És nagyon fontos: a magyar csapatot meg kell dicsérni, tudatos, a helyzeteket maximálisan kihasználó, eredményes játékáért! Bravó fiúk!)

Fehér György