Másfél napig nem olvastam egyetlen hírt sem, sőt, még a számítógépemet sem kapcsoltam be.
Úgy gondolom, kellenek az ilyen napok, pihenők.
Ma reggel pedig egy szomorú hírrel találtam szembe magam: maghalt Imre Mátyás, sportújságíró, fotóriporter.
Most azt gondolják, elkezdtek majd áradozni róla, hogy ilyen meg olyan jóban voltunk, de nem teszem….
Vitáktól sem mentes munkakapcsolatban voltunk.
Mindig elismertem munkásságát, de fiatalabb kollégához nem méltóan néha-néha odaszóltam neki.
Évekig dolgoztunk egy szerkesztőségben, a Sport Pluszban.
Egy februári lapszámba, amikor nem mellesleg a Honvéd sajtófőnöki teendőit is ellátta, a kispesti játékosok disznóvágási kalandjairól készítette egy kétoldalas képriportot, mire én pofátlanul azt mondtam: Matyi, szerinted kit érdekel, hogy a játékosok disznóvágáson jártak? Kit érdekel nyolc-tíz kép egy ilyen eseményről? Lett is ebből egy kis vita. Persze, a képriport bennmaradt az újságban, de éreztem, benne ez tüskét hagyott.
Néhány hétre rá az újság főszerkesztője, Bocsák Miklós elutazott valahova, és Matyit bízta meg az újság szerkesztésével. Gondoltam magamban, most aztán lesz ne múlass számomra, de nem így történt.
Intelligensebb ember volt annál, minthogy ilyen piti módon, az én már bocsánat, szivatásommal „álljon bosszút” – ez nem a legjobb szó, de nem találtam mást – egy korábbi vitánkért.
A már említett szóváltás után néhány évvel egy baráti beszélgetésen, melyen mellettem több más, sportplusszos kolléga is ott volt elmondta, pont azért kedvel, vagy mondjuk úgy becsül engem, mert ellent mertem mondani neki.
Pedig nem az ellentmondás volt akkor a szándék, egészen egyszerűen úgy gondoltam, az a képriport akkor, ott felesleges. Később, amikor az élete más területre sodort minkét, jó párszor felhívtam, hogy Matyi, kellene nekem erről vagy arról az eseményről egy-két kép, természetesen odaírjuk, hogy te fotóztad, vagy hogy forrás NB1.hu.
Soha, egyetlen alkalommal sem mondott nemet, mindig küldött képet.
De azért mindig hozzátette, félig viccesen, félig komolyan, hogy a disznóvágási képek persze nem kellettek.
Bevallom, nem tudtam, hogy ilyen beteg, hiszen jó egy éve nem találkoztunk már, ezért aggódva olvastam a hírt, mely arról szólt, hogy már az Eb. döntőt sem tudta megnézni a helyszínen. Aggódtam, de arra gondoltam, mint sok más dolgon, ezen is túllendül majd.
Sajnos, nem így történt.
Matyi, Isten nyugosztaljon és…..
Úgy kéne egy kép arról a kispesti disznóvágásról….
Fehér György
