Tegnap megtörtént.
Sorsoltak az európai kupákban.
Hozzászokhattunk, hogy csapatainak már júliusban beszállnak a körforgásba, nagyjából akkor, amikor mondjuk a máltai, örmény, csapatok.
Vagy épp a szlovák és az albán gárdák.
Fortuna istenasszonya jóvoltából ugyanis idén Szlovákiába és Albániába utaznak csapataink az első körben.
Debrecenben hivatalosan nem ülnek örömünnepet, de talán megtehetnék.
Tudom, hogy a futballpályán minden megtörténhet – mekkora nagy közhely ez – de az albán bajnok Skënderbeu Korcë nem jelenthet problémát a Lokinak. Főleg úgy, hogy a területi felosztás alapján a bosnyák FK Zeljeznicar, a macedón FK Vardar vagy épp az izraeli Ironi Kirjat Smona is lehetett volna az ellenfél.
Úgy gondolom, nehéz helyzetben van a magyar labdarúgás – vagy mondjuk inkább úgy, nincs olyan fényes helyzetben, mint ahogy azt egyesek mondják – de annyira azért nem, hogy az albán bajnok gondot okozzon a Debrecennek.
Ugyanezt gondolom a Honvédról is.
Bár Kispest amolyan fekete lyuk a honi futballtérképen, azaz sosem lehet tudni, hogy a megyei bajnokságokban játékvezetőként is részt vevő Hemingvay tulajdonos mit talál ki a következő percben, azért ha az ég a földel egybeér, a Honvédnak akkor is ki kell ejtenie a Flamurtari Vlorë-t.
Persze, tudom, hogy honvédnál most nagy változások vannak. A tulaj ismét olasz edzővel próbálkozik, és talán még a szertáros sem tudja, a következő napon melyik játékosoknak kell edzésszerelést adnia, azért a gárdának még így is jobbnak kell lennie az albánoknál.
Kérdőjel számomra az MTK.
Bevallom, az elmúlt időben csak a két kupaelődöntőben láttam játszani a csapatot, és bár ott nagyon jó benyomást tettek rám a fiúk, fogalmam sincs, milyen játékerőt képvisel most a gárda.
Igaz, azt sem tudom, hogy a szlovák kupagyőztes Senica milyen játékerőt képvisel. Így nem marad más hátra, minthogy teljes szívemből drukkoljak – ez most biztosan meglepő azoknak, akik százszor, ezerszer elmondk rólam, hogy a Hungária körútiak ellensége vagyok – az MTK-nak.
Persze, bármi lesz is a két csapat eredménye az első körben, az már szinte most garantálható, hogy mindkét gárdának tiszavirág életű lesz az idei nemzetközi kupaszereplése. Az MTK továbbjutása esetén ugyanis az APOEL-lel, míg a Budapest Honvéd továbbjutása esetén az Anzsi Mahacskalával meccsel majd, és azt azért gondolom nem kell ecsetleni, miért utóbbiak továbbjutására van nagyobb esély.
A Vidi viszont már most jól belenyúlt a közepébe: a Slovan Bratislava egyáltalán nem tűnik könnyű ellenfélnek. Arra azért viszont nem számítottam, hogy a fehérváriak edzője már a sorsolás napján magyarázkodik.
Előre.
- Úgy tűnik, a végzetünk, hogy mindig a nehezebb feladatok jutnak nekünk. A mai sorsolás sem kivétel ez alól. Már az 5 lehetséges ellenfél is rendkívül erős volt, amelyek közül véleményem szerint a lehető legnehezebb jutott nekünk. Ezzel persze lehet vitatkozni, de az összecsapásig még lesz időm bőven kifejteni, miért gondolom így - mondta P.S.
Eléggé negatív szavak ezek, főleg annak tükrében, hogy alig egy évvel ezelőtt ugyanez az edző még 100 százalékos teljesítményről, azaz minden meccs megnyeréséről álmodozott.
Na és ne feledjük, azért még nem a Reál Madridról beszélünk.
Persze, a tréner védelmében legyen mondva, azért az első, magyarázkodó, védekező mondatot után valami pozitívumot is üzent a fehérvári drukkereknek.
- Az előttünk álló feladatokat meg kell oldani, és ez a helyzet most is. Emberként és vezetőedzőként is pozitív felfogás jellemző rám, ami a mostani helyzetre is igaz főleg, hogy már egy esztendőnyi közös munka van mögöttünk. Kiegyensúlyozott selejtezőkörben bízom, ahol a szurkolóknak döntő szerepe lehet a teljesítményünkben. A közelben fogunk pályára lépni, így roppant fontos, hogy a lehető legtöbb szurkolónk biztasson minket az idegenbeli meccs első percétől a hazai visszavágó utolsó másodpercéig.
Bevallom, és nem rejtem véka alá, attól függetlenül, hogy a tréner a bajnokság végére jól összerakta a Vidit – és ezt most még egyszer elismerem – nem tartozik a kedvenc edzőim közé.
Azért nem, mert egy trénernek minden szinten példát kell mutatnia, és ő azzal a bizonyos fejessel, amit előbb letagadott, majd beismert, nálam teljesen leírta magát.
Sőt, azt gondolom, hogy egy ilyen cselekedett után már egyik országban sem lenne edző, csak Magyarországon.
Mindettől függetlenül a Vidi sikeréért is szorítok, mint ahogy az összes több magyar gárda jó szereplésének is örülnék.
Fehér György
