Egy napot vártam, hogy lecsillapodjon bennem a Videoton Bajnokok Ligája meccsével kapcsolatban érzett indulatom. Nem akartam első felindultságomban írni. Aztán az indulat nem csillapodott. Igen, most is fel vagyok háborodva, hogy Sousa szétverte a bajnokcsapat védelmét, idehozta a spanyol spanjait, és ez most nagy valószínűséggel a Vidi kieséséhez vezet. Persze, lehet jót is mondani a bajnokcsapatról. Bevallom, számomra meglepően jól játszott a gárda, és meg volt az esély, hogy egy nagyon jó eredményt érjen el idegenben. Persze, az óriási edzői hiba volt - persze, lehet azt mondani, hogy a kibic könnyen beszél - hogy a fehérváriakat úgy küldte a pályára Sousa mester, hogy fussanak versenyt az osztrák bajnokság iramához szokott graziakkal. A futó és erőversenyt aztán senki számára nem meglepő módon az osztrákok nyerték, akik a mérkőzés 65. percére teljesen felőrölték a Vidi játékosainak erejét. Aztán jött az a labda, amely az egyik védőn átszállt, majd levette azt az osztrák csapat támadója, meghülyítette az egyik spanyol „barátot”, majd gólt lőtt. Az egyetlen pozitívum, hogy ez a csatár az a Szabics Imre volt, aki immár sorozatosan bizonyítja: nagy hiba volt őt évekre elfelejteni. Még az 1-0-is egész jó eredménynek számított volna, de az osztrákok a ráadásban még egy védelmi hibát kihasználva gól szereztek, és ezzel nagy valószínűséggel eldöntötték a továbbjutás sorsát.Nem azt mondom, hogy a Vidi nem tud 3-0-ra nyerni hazai pályán – illetve bocsánat, ezt mondom. A VIDI NEM TUD 3-0-RA NYERNI HAZAI PÁLYÁN A GRAZ ELLEN. Nem megy ki a fejemből a gondolat, hogy Mezey doktorral a kispadon ezt a meccset hozta volna a bajnok. Mert megmaradt volna a védelme. És ezt már nem csak én látom így: Verebes József a Szuperkupa döntő után, Détári Lajos pedig a Bajnokok Ligája meccs után vélekedett így. És nagy kérdés, hogy ezek a kutya spanyolok minek kellettek ide? Persze, én drukkolok a Vidinek, és nagyon örülni fogok, ha sikerül a továbbjutás.

Mint ahogy örültem a többi klubcsapatunk európai szereplésének is. Bár én személy szerint egy kicsit többet vártam a Kecskeméttől, de most valóban igazat kell adni Sivic edzőnek: ha a játékvezető a hajrában megadja nekik a jogosnak tűnő büntetőt, akkor legalább egy gólos előnnyel utazhatna a gárda Kazahsztánba. A Paks szereplése, pontosabban eredménye számomra pozitív csalódás, mert nem lebecsülve a Kis legénységet a Tromsö inkább jegyzett csapat Európában, mint a Paks. Persze, a magyar srácok már a tavalyi bajnokságban is bizonyították, képesek meglepetést okozni, és erre a tulajdonságukra a visszavágón is szűkség lesz. Egyetlen csapatunk, amely nyerni tudott a „kupaszerdán”, az a Ferencváros. Őszinte leszek: bár én is olvastam az óvatos nyilatkozatokat a meccs előtt, azért szerintem a Fradinak illett volna több góllal megverni azt a Aalesundot, amelyik csak a Fair Play versenyben elért eredményének következtében indulhatott a nemzetközi kupában. A zöld-fehéreknek erre meg is volt a lehetőségük, ám számos gólszerzési lehetőséget puskáztak el, míg a svédek egy támadásból elérték azt a céljukat, amiért Budapestre jöttek: gólt szereztek. Szerencsére az látszott, hogy ennek a Fradinak a játékosa küzdeni már megtanultak, és két szép góllal sikerült megnyerni az összecsapást, de kérdés, ez a soványka előny mire lesz elég a norvégiai, műfüves pályán.

Fehér György

Talán nem bántom meg Gángó Andrást, ha azt mondom, Magyarországon nem sokan ismerik a nevét. A 27 éves kapus itthon legutóbb Gyírmoton játszott, majd egy hirtelen ötlettől vezérelve egy dániai sportiskolához került, ahol egy harmadosztályú csapattal edzett. Egyik tanítványa (!) ajánlotta feröer-szigeteki NSÍ csapatához. A hálóőr pedig elutazott a szigetre, ma pedig a klub történelmének legnagyobb sikerének főszereplője volt.

A futball mellett boltvezetőként dolgozó Gángó András csapata ugyanis az Európa Liga selejtezőjében 0-0-s döntetlent játszott az angol Fulham-al, úgy, hogy a gárda, és a meccs legjobbja egyértelműen a magyar kapus volt. És ezt a meccs összefoglalója tökéletesen bizonyítja. Mindezt úgy, hogy a mérkőzés előtt még egy kicsit dolgozott az élelmiszer boltjában, Sőt, a párosítás első meccsén – melyen csapata 3-0-ra kikapott Londonban – is őt választották az összecsapás legjobbjának. 

-  A visszavágó második félidejében egy szögletnél odajött hozzám Andy Johnson, és azt mondta: "Kétszer a meccs legjobbjának lenni, ez igen, haver!" A feröeri sajtó a valaha volt legnagyobb klubsikernek nevezte a 0-0-t. – mondta erről a magyar játékos, aki amellett, hogy boltvezetőként dolgozik, barátságból, azaz ingyen a feröeri U21-es válogatott kapusedzőjeként is dolgozik.
- Több éve segítem a csapatot, pedig egy koronát sem láttam még belőle, de nem is a pénzért csinálom. Büszke vagyok arra, hogy egy válogatottnál dolgozhatok, ez a legnagyobb dolog, amit elértem sportemberként, egyúttal ez volt a gyerekkori álmom is – mondta a játékos. Itthon sok magyar kapus milliókat kér, és a közelébe sem jut annak a sikernek, amit Gángó András most átélt. (Legutóbbi óriási negatív tapasztalatom, hogy ahhoz a megye II-es csapathoz, ahol játszom, kapust szerettünk volna hozni, ám a három megkeresett játékos mindegyik 100000 forint feletti igénnyel állt elő. A megyei II. osztályban, azaz a magyar futball utolsó előtti osztályában. És van csapat, amelyik megadja nekik ezt a pénzt.) Persze, Andrásnak is az az álma, hogy egyszer egy olyan csapatban védjen, ahol csak a futballra kell koncentrálnia, de helyén kezeli a dolgokat. Igaz, ennél nagyobb esélye talán soha nem lesz, hiszen egész Angliában a magyar kapus teljesítménye a téma.
- Jól érzem magam itt a barátokkal, teljes az életem, de egy hiányérzetem azért van: szeretném magam magasabb szinten is kipróbálni kapusként. Ha most nem történik semmi, akkor nem tudom, minek kell történnie ahhoz, hogy erősebb csapathoz igazoljak, hiszen máskor nem lát senki.

Most viszont megmutatta magát.

Fehér György

Sokan, sok helyen elmondták már, hogy bár a felnőtt válogatottunk nem igazán tartozik Európa élcsapatai közé, azért az utánpótlás-nevelés terén még mindig a legjobbak közé tartozunk. Persze, ezt csak mi, pontosabban a honi klubok utánpótlás csapatainak edzői, és a klubok vezetői gondolják így, Európa futballvezetői nem.

Erre enged következtetni az a tény, hogy immár korosztályos – azaz U19-es – Bajnokok Ligája sorozat kiírásán dolgoznak a nagyok, amibe minket, magyarokat még csak véletlenül sem hívtak meg. Az elképzelés szerint egy Bajnokok Ligájához hasonló rendszerű torna rajtol el augusztusban a kontinens legjobb U19-es csapatainak részvételével.  Az  első körben 16 csapat kezd (még egy hely kiadó), négy angol (Aston Villa, Liverpool, Manchester City, Tottenham) és két norvég (Molda, Rosenborg), egy skót (Celtic), egy spanyol (Barcelona) egy német (Wolsburg), egy olasz (Inter), egy francia (Marseille), egy portugál (Sporting), egy holland (PSV), egy török (Fenerbache) és két svájci (a Basel mellet egy hely még kiadó).

Persze, erre lehetne azt mondani, hogy a nagyok megint elosztották a helyeket egymás között, ám mindenkinek a figyelmébe ajánlom, hogy a sorozat első kiírásából kimaradt az Ajax,
Anglia ifjúsági bajnoka, a Manchester United, és a két maradék nagy - Chelsea, Arsenal - a Juventus és a Bayern München is. Hogy csak néhány nagy csapatot említsünk.

Persze, mi magyarok szóba se kerültünk, a Ferencváros, az Újpest, vagy bármelyik labdarúgó akadémia meghívása még fel sem vetődött, miközben Svájc és Norvégia is két-két csapatot indíthat a sorozatban.

Úgy látszik, külföldön nem tudják, hogy utánpótlás-nevelésben még mindig a világ élvonalába tartozunk.

Vagy mi tudjuk rosszul.

Fehér György

A Videoton, és ezzel Paulo Sousa megnyerte első idei trófeáját. A fehérvári csapat a Kecskemétet győzte le a Szuperkupa döntőjében – méghozzá Kecskeméten, és a Hírős városban nyerni ma már minden csapatnak nagy fegyvertény.

Fehér György

Talán arra mindenki emlékszik, hogy Kiprich Dánielt egy évvel ezelőtt a Magyar Labdarúgó-szövetség fegyelmi bizottsága egy évre eltiltotta a futballtól. Az akkor a Gyirmót alkalmazásában lévő játékos ugyanis a Tatabánya elleni bajnoki előtt a győzelem érdekében vesztegetési kísérlettel kereste meg az ellenfél két játékosát, valamint telefonon a kapusát. Aki történetesen Dombai András volt.

És hogy került most egy csapatba a két játékos? Nos, a Tatabánya edzője Kiprich József lett, aki Gyírmóton is edzője volt saját fiának, és aki most, hogy az ifjabb Kiprich büntetése lejárt, hozta őt magával Tatabányára is.

- Akkor is jöttem volna, ha éppen nem apu ülne a kispadon. Hívott a Bányász, az ajánlatot pedig elfogadtam – mondta ezzel kapcsolatban Kirpich, és bár nincs okom kételkedni szavaiban, azért az mindenképp érdekesnek tűnik, hogy egy bundázással vádolt labdarúgót eltiltása után épp az a klub keresi meg, amelynek játékosait bundázásra próbálta rávenni. Én legalábbis klubvezetőként ezt akkor sem tenném meg, ha Kirpich-el lennénk tizenegyen.

Azt hiszem, ez a történet nagyon sántít, úgyhogy én inkább azt hiszem el, hogy Kipu vitte magával a fiát, akinek talán ez volt az egyetlen esélye, hogy legalább egy NBII-es klubban focizzon. És hogy milyen lesz a hangulat a csapaton belül feljelentő és feljelentett között? Nos, ezt talán előrevetíti, hogy míg Kiprich Dániel most is azt hangsúlyozza, hogy ő bizony ártatlan, addig a 32 éves kapus a mai napig kitart amellett, hogy Kirpich megkereste őt.

- A múltat nem bolygatom, de tartom, akkoriban az igazat mondtam - szögezte le Dombai, aki vallomásában arról beszélt, hogy a védő telefonon kért tőle találkozót a 2-2-re végződő Tatabánya-Gyirmót bajnoki előtt, de ő nemet mondott. - A jövőben egy csapatban játszunk majd, ezért nyilván fogunk beszélni a múltról. Mint mindenki mással az öltözőben, vele is normális viszonyt akarok kialakítani.

Egy biztos a történetben: valaki hazudik. Az igazságot mi nem tudjuk, ám az interneten jó pár hozzászólásból lehet arra következtetni, melyik futballista milyen ember. v001 hozzászólásában például ezt írja: ”Én Dombainak hiszek. Főleg úgy, hogy Kiprichben a Fair Play nyomai sem látszódnak. Márciusban ketten kezdtek el ütni egy náluk kb 15 kilóval könnyebb embert egy tatai szórakozóhelyen... Aztán amikor már egyedül kellett verekednie (mert a másikat leszedték), akkor jól megverték Danikát.” Nos, a történet már önmagában is felháborító, de jellemrajzot ad egy magát futballistának valló emberről, akit szegény apja – aki az ország egyik legjobb játékosa volt egykor – minden bizonnyal százszor húzott már ki a szarból. adamesz1977 pedig csak ennyit írt a neten:” Csatlakozom v001-hez! Mondhatom, hogy András gyerekkori jó haverom volt, és mindig becsületesen állt a focihoz” Sajnos, egyetlen, Kiprich mellett kiálló hozzászólást sem találtam. A történet viszont a következő bajnokságban folytatódik Tatabányán.

 Fehér György

Csák János bundabotrány miatt letartoztatott játékvezetők egyike. A fiatal kora ellenére még a Budapesti Labdarúgó Szövetségben is fontos funkciót betöltő fiatalember érdekes dolgokat művelt.

Mint korábban megírtam, a fiatalembert az MTK apartman-házában tartóztatták le. Azóta kiderült, Csák János ott is lakott – igaz, hivatalosan bérelt egy kis lakást, és a bérleti díjat mindig kifizette. Informátorom azonban azt is elmondta, hogy Csák János lényegében kettős életet élt. Míg az egyik nap bundázásával lényegében bűncselekményt követett el, addig másnap önkéntes rendőrként tevékenykedett.

- Szerette fitogtatni hatalmát – mondta az informátor. – Így viselkedett a futballpályán és a civil életben is.

Informátorom az is elmondta, hogy Csák János URH adóvevőt, az autójára kék lámpát – amire nem volt engedélye – sőt, még fegyvert is szerzett magának. Igaz, ezért már egyszer megütötte a bokáját. Néhány hónappal ezelőtt ugyanis egy hivatali visszaélés miatt – ahol önkéntes rendőri igazolványát használta – már rabosították, és az ügyben jelenleg is vizsgálat folyik ellene. Így minden bizonnyal nehéz napok, hónapok, vagy épp évek várnak rá.

Fehér György

„Üdvözlöm Önöket! Az én nevem Róka Zoltán 22 éves vagyok 184 centiméter magas, 75 kilós és az Önök csapatában szeretnék játszani! Ha tetszik a kis videóm, amit elküldök Önöknek, akkor az adott telefonszámon válaszoljanak!”

Nem, nem hülyültem meg, ezt a kis videofelvételt – és a hozzá tartozó mintegy 10 perces bemutatót egy bizonyos Róka Zoltán töltötte fel a Youtube videó-megosztóra. A fiatalembernek ugyanis feltett szándéka, hogy profi futballista lesz, és erre a video világát is segítségül hívta. Persze, arra az eshetőségre is gondolt, hogy a nagy klubok vezetői nem ülnek egész nap az internet előtt, és böngészik ezeket a videó-megosztókat, tehetségek után kutatva, így főhősünk közel 90 klubnak küldte el a felvételt. A legtöbb magyar NBI-es klub – például a Ferencváros, a Győri ETO, a Budapest Honvéd, a Diósgyőr, a Kecskemét – is kapott a felvételtől, de Róka Zoltán attól sem riadna vissza, ha nemzetközi karriert kellene befutnia. Erre ad tanúbizonyságot az a tény, hogy a címzettek között ott volt a Chelsea, a Juventus vagy a Manchester United is.

Persze, kissé viccesnek tűnik, amit az atlétába öltözött fiatalember egy falusi pályán pet-palackokat kerülget egy labdával – több-kevesebb sikerrel – miként az is megmosolyogtató, ahogy kapura lő egy hasonló felszerelésben lévő társának, de….

Sokszor mondják, hogy a magyar játékosoknak nincs önbizalmuk. Hát ez Róka Zoltánról nem mondható el. Én, ha mondjuk egy magyar klubnál dolgoznék, már csak a kíváncsiság kedvéért is adnék neki egy esélyt. Hátha egy csiszolatlan gyémántra bukkannék. Mert csodák igenis vannak!

Fehér György

Kenesei Zoltán és Lázár Mátyás a bundabotrány két főszereplője lehet. Sok helyen megjelent már, hogy a két futballistát Ázsiában szervezték be - bár a nyomozás szerint Kenesei 2010-ben került kapcsolatba az ázsiai szervezettel, azért jó nyolc évvel ezelőtt már mindkét játékos játszott Vietnámban, és ez minimum érdekes tény -, ám mindenkinek elkerülte a figyelmét az „albán szál”. A két játékos ugyanis az ázsiai kaland előtt az albán FK Tirana játékosa volt – Lázár elmondása szerint ott ismerte meg Keneseit – és a tények azt igazolják, hogy a csapatnál nem csak futballozni oktatták a játékosokat. Legalábbis a magyarokat. Lázár és Kenesei ugyebár most került előzetesbe, egyik egykori csapattársuk azonban most szabadult a rácsok mögül. Akkoriban ugyanis Lázár és Kenesei mellett az a Sütöri Péter is az albánok alkalmazásában állt – sőt, Wukovics László is, az edző pedig Temesvári Miklós volt – aki kábítószerrel való visszaélés miatt „pihent” hét évet. Nos, mindezek fényében azért lehet azt mondani, hogy a három magyar játékos sok mindent megtanult Albániában.

És tovább lehet gondolni, vajon ki és milyen módon van még benne ebben a botrányban. Mert azt senki nem gondolhatja komolyan, hogy Kenesei Zoltán 10-20, vagy éppen 100 millió forintot kaszál egy mérkőzésen, és erről nem tud, mondjuk a testvére. (Bocsánat Kenesei Krisztiántól, akit az egyik legjobb magyar futballistának tartok, de ez a véleményem.)

Na, és az albán szálat továbbgöngyölve elérkezünk Ázsiába, ahol szintén találunk még magyar kapcsolódásokat. Kenesei Zoltánt ugyanis Détári Lajos vitte a hanoi ACB csapatához, ahol Lázár Vilmos és Téger István is, valamint Kovács Béla is a csapattársa volt. És minő véletlen, utóbbi robbantotta ki néhány hónappal ezelőtt Ciprus legnagyobb bundabotrányát, amikor februárban megkereste honfitársát, Nagy Zoltánt, az akkor az utolsó helyen álló Doxa Katokopias kapusát. Kovács Béla akkor 4 ezer eurót (1,1 millió Ft) ajánlott, hogy segítse elő a vendégek sikerét az Alki Larnaca elleni meccsen. Arra viszont nem számítottak, hogy Nagy – akinek első ciprusi csapata éppen az Alki Larnaca volt, és az Anorthoszisz Famagusztától a nyáron szerződött a Doxa Katokopia együtteséhez – azonnal jelezte a megkeresést a klub elnökének.

Persze, mindez okfejtés felesleges, hiszen Kenesei Zoltán üzent, ő bizony ártatlan. Ebben az esetben viszont elárulhatná, hogy lehet 100 millió forint eurót összegyűjteni egy megye csapat (Kenesei és Lázár a Ladánybene csapatában szerepelt az utóbbi időben) játékosaként.

Vagy csak nekem érdekesek ezek a párhuzamok?

Fehér György

Az egész világ a magyar játékvezetőn röhög. Kis – na jó, annál azért nagyobb – túlzással azt állíthatjuk, hogy amit Kassai Viktor és segítői felépítettek, azt Gaál Gyöngyi lerombolta. A legjobb honi női játékvezetőnk a női labdarúgó-világbajnokságon próbálja, illetve próbálta megismételni Kassai tavalyi szereplését, de vélhetően neki csupán egy mérkőzés jut a legjobbakat felvonultató tornán Igaz, ezen az egy meccsen is tudott olyat hibázni, amilyet talán még nem láttak a világon.

Egy-egy kézgyanús szituációnál szokták mondani viccesen, hogy „egy kéz nem kéz”. Nos, Gaál Gyöngyinél úgy néz ki, kettő sem az. A magyar sípos az Ausztrália - Egyenlítői-Guina meccs 16. percében egészen egyszerűen nem vette észre, hogy a guineai Bruna két kézzel ért a labdához. A felvételt megnézve egyértelmű, hogy védekezni felesleges. Az afrikai focista nemcsak hozzáért a labdához, hanem két kézzel megfogta azt, sőt, két-három lépést tett is vele. Gaál Gyöngyi azonban – nemcsak az ausztrálok, hanem az afrikaiak teljes megrökönyödésére – nem fújt a sípjába. (Az eset a videón 0:14-nél látható) A FIFA természetesen külön foglalkozik az esettel, Gaál nagy valószínűséggel nem csak a világbajnokságnak, hanem egy időre a nemzetközi mérkőzéseknek is búcsút inthet. Ennél azonban sokkal nagyobb probléma, hogy a hölgy olyan szégyenfoltot ejtett a magyar játékvezetői testületen, amit nehéz lesz „kitisztítani”. Persze, sokan mondhatják most azt, hogy a női foci nem tart ott, mint a férfi, és így nincs is annyira szem előtt, ám akik így vélekednek, annak egy adat: a Németországban zajló vb. eddigi összes meccse több, mint 70 ezer néző előtt zajlott. Ezt, és a televíziós közvetítéseket figyelembe véve tehát nem lehet azt mondani, hogy nincs szem előtt a női foci. Ráadásul a mérkőzésen két másik kontinens csapata játszott, így Ausztráliában és Afrikában is nagyobb figyelmet kapott a meccs, minta két európai válogatott csapott volna össze. Így bizton állíthatjuk: most az egész világ Gaál Gyöngyin és ezzel együtt sajnos a magyar játékvezetőkön röhög.Na és azt sem szabad elfelejteni: Gaál Gyöngyi itthon férfi NBI-es mérkőzéseket is vezet. És bár sportnapilapunk minden egyes alkalommal "kifényezi" őt értékelésében, azért a játékosok és a szurkolók nem bánnak vele ilyen kesztyűs kézzel. Bírónknak csupán egy szerencséje van: az auszik így is megnyerték a meccset, ám kérdéses, hogy a honi szövetség miként "honorálja" majd ezt a hibát.

Fehér György

Megyeri Balázzsal komolyan számol az Olympiakos. Legalábbis a védőből menedzserré avanzsált Hrutka János szerint, aki hozzátette, az előttünk álló szezonban akár 15-20 meccsen is védhet a magyar kapus. Igaz, Hrutka egy évvel ezelőtt is azt mondta, Megyeri Balázzsal komolyan számol az Olympiakos. A többi ma már történelem: a Fradi első számú kapusa Görögországban egyetlen percet sem állt a gólvonalon. Legalábbis bajnoki mérkőzésen nem. Hrutka szerint jó irányba halad Megyeri pályafutása, igaz, a szakemberek – az igazi szakemberek szerint a lehető legnagyobb hiba, ha egy kapus huszonévenes nem véd, csupán csereként nevezik őt a mérkőzésre. Persze, szokták mondani, hogy van az a pénz, amiért elpadozik valaki, és mint Hrutka még játékos korában kötött 93 milliós szerződése óta tudjuk, hogy ő bizony arra tökéletesen alkalmas, hogy előnyös szerződéseket kössön. Gondolom, ez a tudománya menedzserként is megmaradt. Az egykori védő azt mondja, Megyeri pályafutásán, mint minden fiatalén, nagyot dobott volna, ha védett volna a touloni tornán, vagy ha nem védett, akkor tartalékkapusként elmehetett volna a válogatotthoz. Ezek rendkívül sokat számítanak egy fiatal játékos karrierjében. Igaz, ehhez védenie kellett volna a bajnokságban.

Fehér György

Selmeczi Krisztián, a magyar bundabotrány miatt letartoztatott játékvezető igazi királyként viselkedett ma. Na, nem a nép által szeretett királyként, sokkal inkább olyan uralkodóként, aki magasan tesz arra, kinek mi a véleménye róla. A mai napon megtartott bírósági tárgyalásra – melyen úgy döntöttek, egy hónapja előzetes letartoztatásba helyezik a hét gyanúsítottat – a magyar válogatott melegítőjében érkező bíró (nevezzük így, mert a játékvezető megnevezésre nem méltó) mosolyogva sétált végig a bíróság folyósólyán. Olyan jókedvű volt, hogyha nem kisérték volna rendőrök, és a kezén nem lett volna bilincs, akkor akár a Riviérán is érezhette volna magát. Arca pedig pont ezt tükrözte. Gúnyos mosolyáról azt lehetett leolvasni: kinyalhatjátok a seggem. Persze, ez nem is csoda. A külföldi bűnszervezet tagjai – ilyenek a most letartoztatott magyarok is – akkor is részesülnek ugyanis a fogadási nyereségből, ha épp rács mögött vannak, mert lebuktak. Selmeczi tisztában van ezzel, így pontosan tudja, amíg ő a hűvösön csúcsul, külföldi bankszámláján társat tovább gyűjtik neki a pénzt. Nos, a tárgyalás végére még magabiztosabb lett Selmeczi. Immár fekete atlétában, és az elmaradhatatlan nyájas, másokat lenéző mosollyal az arcán sétált ki a tárgyalóteremből.

Fehér György

Mint ismeretes, lecsapott a magyar fogadási maffia tagjaira a rendőrség. A mai napon hét embert – három egykori és aktív futballistát és négy játékvezetőt - vett őrizetbe a nyomozó hatóság. Előbbiekkel nem, sőt, utóbbiak közül is csak kettővel foglalkoznék. Pontosabban egy érdekességgel: Csák Jánost „véletlenül” épp az egyik MTK játékos szobájában tartoztatták le.

Na de ne szaladjunk ennyire előre.

Ezen az oldalon már megírtam, hogy Selmeczi Krisztián játékvezető lényegében bármit megtehetett a budapesti futball világában. Mérkőzéseket, bajnoki címeket dönthetett el, sőt, az első kiderült botránya után is nemzetközi utánpótlás-tornán vezethetett meccset. Persze, ez nem csoda, hiszen édesapja, Selmeczi József a Budapesti Labdarúgó Szövetség játékvezető-küldő bizottságának vezetője – immár vagy két évtizede. Aki járt már benn a szövetségben, az pontosan tudja, hogyan zajlanak a dolgok. Az elején még csak néhány doboz sör, aztán néhány százas, majd ezres volt az ára egy-egy jó meccsnek. Nem egy, nem két játékvezető élt meg kényelmesen abból, hogy amatőr futballmeccseket vezetett. Mert azért minden nap egy meccs, plusz hétvégente 3-4-5 összecsapás az még a budapesti amatőr futballban is szépen hozott a konyhára. Ezért nem kellett mást tenni, mint részesedést adni a küldőnek. Nos, ezek után nem csoda, hogy a fiú, Selmeczi Krisztiánnak volt kitől tanulnia. Igaz, ő már nagyban űzte az ipart.

És itt van Csák János esete.

Egy fiatalemberé, aki soha életében nem futballozott, ám aki játékvezetőként királyként élt, királyként viselkedett. Aki az egyik budapesti csapat fiatal játékosaival nagyon jó viszonyt ápolt – nem véletlen, hogy ezek a játékosok pontosan tudták, melyik meccseket kell megfogadni a tipp-mixen.

Nem titok, az MTK fiataljaira gondolok, akikről már nemcsak szóbeszéd, hogy fogadásokkal egészítették ki keresetüket. Előfordult, hogy Csák bíró az MTK-s játékosok Váci úthoz közeli apartman-házában bulizott, majd megbeszélve a dolgokat ezen játékosoknak vezetett meccset másnap. És minő véletlen, az MTK ezeken a meccseken szinte mindig kikapott. Sokan nem értették akkor a dolgot, egészen addig, amíg meg nem nézték a fogadási szorzókat.

Tudom, most sokan azt gondolják, nem szeretem az MTK-t, hiszen több alkalommal is ez a csapat volt írásom tárgya. Nos, el kell mondanom, hogy sok játékossal jó viszonyt ápolok, sőt, a téli szünetben nem egy alkalommal voltam velük pénzdíjas teremtornán játszani. Persze, hallottam ezt-azt, de azok a játékosok, akiket ismerőseimnek, egyiket-másikat barátomnak mondhatok – legalábbis bevallásuk szerint – nem voltak benne ezekben a balhékban.

A tényekről próbálok írni. És tény, az MTK-s játékosok némelyike jó kapcsolatban állt azzal a játékvezetővel, akit most bundaváddal tartoztattak le. Sőt, bár még sehol nem jelent meg, tény, hogy Csák János urat a klub apartman-házában tartoztatták le. Minő véletlen, a játékvezető épp az egyik játékos – információim szerint vagy Ódé Norbert, vagy Szabó László – szobájában pihent, amikor rátörtek a rendőrség emberei.

Fehér György

Nem szoktam más újságok, vagy weplapok cikkét közölni, mert ez az oldal nem ezért jött létre. Nem szoktam hosszú cikkeket írni, mert úgy gondolom, az emberek nem szeretnek túl hosszú cikkeket olvasni. (Én legalábbis így vagyok vele, pontosabban – sokak által maradinak mondott újságíróként – neten csak híreket és rövid cikkeket olvasok el, ám nyomtatott formában már „vevő” vagyok a hosszabb, kifejtős cikkekre is.) Most azonban mindkét pontban kivételt teszek. Kivételt, mert Mokány Lajos nagyszerű interjút készített Matyi Dezsővel, az NBI-be jutott Pécs tulajdonosával. Véleményt nekem nem kell hozzá fűznöm, hisz a pécsi tulaj szókimondó szavai magukért beszélnek. Fontos megemlíteni, hogy a cikk a www.pepsifoci.hu-n található, ám ha valaki ott nem olvasta – vagy nem látogatja az oldalt – itt most megteheti.

Érdemes!

A napokban alaposan középpontba került Matyi Dezső, a PMFC tulajdonosa azzal a lépésével, amelynek révén legalább egy féltucatnyi futballistát költöztetne Nyíregyházáról Pécsre. Szükség is van az erősítésre, hiszen a gárda sokadik nekifutásra idén kiharcolta a feljutást, ezzel pedig megtette az első lépést az üzletember nagy célja felé. Az Alexandra könyváruház milliárdos tulajdonosát az utóbbi időben gyakran támadták gyakori edzőváltásai miatt, Matyi most azt mondja, neki nem kell értenie a futballhoz, csupán egyetlen dolgot kell tudnia eldönteni. A klub tulajdonosát bárki felhívhatja a drukkerek közül mobiltelefonon, igaz, a baranyaiak első embere szerint igazán nincs is miről beszélniük. Népszerű "Tilos passzolni!" rovatunk legújabb vendége a PMFC tulajdonosa, aki beszél arról, nem tart-e attól, hogy a játékosai rosszul fogadják kemény kinyilatkoztatásait, szóba kerül az is, miért nem hallgatott először a súgókra, de arra is választ ad, miért lett hányingere a pécsi fociból.

1. félidő

1. Korábban azt mondta, ha nem jutnak fel, akár ki is szállhat. Komolyan gondolta? Más csapattól hívták-e egyébként valaha, hogy szálljon be?
– Isten ments… Persze, amióta Pécsen vagyok, azóta igen, de előtte nem, nem is lenne realitása. Számomra kizárólag Pécs jöhetett szóba. Pedig a logikus ott is az volna, hogy ezt nem kéne csinálni, Magyarországon teljesen felesleges pénzkidobás. Sportmúltam nincs, az egóm volt az, ami ebbe belevitt, jelen pillanatban is a legértelmesebb az lenne, ha abbahagynám. De nem teszem meg, mert semmit nem hagyok félbe. Ezt talán legfeljebb úgy lehetett volna elegánsan megcsinálni, hogy amikor Szigetszentmiklóson kiharcoltuk a feljutást, és a bíró lefújta a meccset, odajött volna hozzám mondjuk Ön, hogy nyilatkozzak, és azt mondtam volna magának, hogy "köszönöm szépen, halál boldog vagyok, de most abbahagyom". Ez elegáns lett volna, de ennyire tökös csávó nem vagyok. Pedig ez egy logikus lépés lett volna. Szerencsére feljutottunk, de tudták a csapatnál, ha idén sem csináljuk ezt meg, akkor minden megváltozna. Megtettem volna azt, amit három éve kellett volna. Nem igazolni, az NB II-ben maradni, a saját utánpótlásból építkezve 19 évesekkel elindulni, és 3-4 év alatt felépíteni valamit. Most is ez várt volna a társaságra, ezért nem tárgyaltunk például korábban a lejáró szerződésű játékosokkal, mert annak nincs értelme, hogy megkötöm velük a szerződést, aztán meg azt mondom, menjetek el. Mindenki tudta, mi lesz, ha nem jutunk fel. Nem vonultam volna ki, mert nem szeretném bajban hagyni a PMFC-t. Ne jusson a szegedi foci sorsára, de egy másik út ideje jött volna el.

2. Érthető, hiszen Ön eddig nem kevés pénzt áldozott a focira, korábban a lapok 300 milliós költségvetést írtak a PMFC kapcsán. Az NB I-re emelni tudja-e a pénzt? Elérhető lehet a közeljövőben az élcsapatok költségvetése?
– Óhatatlanul nagyobb lesz egy kicsit, ez szívfájdalmam persze, de ez van. Nem pofozógép akarunk lenni, stabil középcsapat kialakítására vágyunk, mindezt ár-érték arányosan, nem fordulhat elő a korlátlan pénzkidobás. Pont annyit akarunk költeni, ami ahhoz kell, hogy a céljainkat elérjük. Most, az elmúlt két hétben azért csak kapkodom a fejem az igények kapcsán, pedig azt hittem, mi már NB I-es költségvetéssel dolgozunk. Valami oknál fogva idehaza sokaknál a realitások messze vannak a valóságtól, pedig azzal, hogy az NB I-be jutottunk, vajon mi változott volna. Azt hiszik néhányan, innentől ez egy más világ, pedig ettől még ugyanúgy meg kell dolgozni a pénzért. Ez egy elég fontos fogalom az életben, kívánom a magyar játékosoknak, hogy tudják meg, mi is az.

3. Ön most is nyíltan beszél a játékosok vélt morális problémáiról, egy éve a hajrában pedig azt mondta, nem hajlandó kimenni a saját csapata meccsére. A hangzatos nyilatkozatok a sajtónak csak jól jönnek, de nem üthet vissza a klubnál ez a kemény beszéd?
– Lehet, de ezzel nem tudok mit kezdeni. A játékosok felnőttek, profik, már az NB II-ben is szinte mindenkinek ez a fő állása. Természetes, hogy van egy elvárás feléjük, aminek eleget kell tenniük. Ha valaki ezt nem tudja hozni, akkor akár meg is sértődhet, de valószínűleg ő szeg akár morálisan, akár ténylegesen szerződést. Nem dadája vagyok a focistáknak. De akikkel most kiharcoltuk a feljutást, pszichikailag fel tudták dolgozni az elvárásokat.

4. Az origo.hu-nak erről a témakörről a következőket mondta: "ahogy nézem, még nem sikerült elérniük a hazai tulajdonosoknak, hogy a játékosok megszakadjanak, ami pedig morál kérdése". Beszélt ez ügyben a tulajdonosokkal? Van egyáltalán bárkivel is szorosabb kapcsolata?
– Nem, ugyanis nem is ismerem igazán az NB I-es tulajdonosokat, nem vagyok egy társasági ember. Amit mondtam, vállalom, én így érzem, bár elsősorban az edzőnek a feladata az, hogy a játékosai mentalitását számon kérje. De amíg én az Alexandrában azt látom, hogy az embereim 110%-ot akarnak nyújtani, addig a csapatomnál legfeljebb 2-3 embernél éreztem ezt tavasszal, de már ez is sokkal több, mint ami eddig volt. Úgy tűnik, mintha a magyar játékosok nagy része szívességet tenne azzal, hogy kimegy a pályára, és ott tölt 90 percet. Már bocsánat, ne töltsenek. Nekik ez egy munka, és abban a kiváltságos helyzetben vannak, hogy a hobbijuk a munkájuk. Ezért nem értem, miért nem lehet mindig örömfutballra törekedni. Ez kellene lennie a célnak, ehelyett néhányan kifejezetten beérik az alibifutballal.

5. Ön szerint mivel volt jobb ez a mostani Pécs azoknál, amelyek nem jutottak fel?
– Nem hiszem, hogy jobb volt, mint az előző évek PMFC-je, ellenben a tavaszi valóban jobb volt, mint az őszi. Ez Mészáros Ferencnek köszönhető, aki fel tudta rázni a csapatot, megtalálta a hangot a játékosokkal, csapategységet tudott kialakítani, és valódi futballt kezdett játszatni a pécsi játékosokkal.

6. Mészáros Ferenccel feljutott a csapat, ez a húzás tehát bevált. Őszintén: nem félt, hogy az edzőt támadni fogják majd a szcientológus videója miatt?
– Úgy voltam vele, hogy kapják csak fel, nem érdekel, ez egy ilyen ország. Magánügy. Ha ezek nem kerülnek be az öltözőbe, ezért nem lobbizik házon belül, addig mi tiszteljük a nézeteit. A másodedzője meg a Hit Gyülekezetének a tagja, ez egy jó párosítás, úgy tűnik… Én meg református vagyok, de katolikusok is vannak a csapatban. Most erre mi mást mondjak még?! Sajnálom azokat, akik mindenben kapaszkodót keresnek, amibe beleköthetnek, és azt hiszik, számít a véleményük. Nem számít.

7. Volt olyan pillanat, amikor Mészáros Ferencnek is meleg volt helyzete?
– Nem lehetett. Bár volt, hogy úgy nézett ki, elment a feljutás, hiszen a közös munka kezdetén volt három vereségünk, de az a szemléletváltás időszaka volt, szerintem ez matematikailag tervezhető volt. Az addigi stratégiának - ami ment egész télen - nem lehetett más a folyománya. Elhibázott volt a korábbi taktika, vagyis taktika se volt igazán. Mészáros egy brutálisan túledzett csapatot vett át, amelynél várható volt, hogy kell legalább három meccs, míg átállnak a játékosok egy másik módszerre. Alakulhattak volna azok a mérkőzések is másként, hiszen pechesek voltunk, de ennyibe belekerült az mentális átállás, ami elengedhetetlen volt. Addig csak azt hallották, hogy "munka, munka, munka", és ennek majd meg jön az eredménye. Mondhat olyat egy edző, hogy fussál, és ha eléred, világsztár vagy, de ha előtte meghalsz, akkor meg mártír. Mindkettő nagyon jó, csak hát… Ész nélkül ment nálunk minden. Az edzőcsere idején brutális volt a helyzet, mert ugyan Pécs valódi labdarúgást szerető város, de nagyon sokan végeztek akkor aknamunkát. De hát a tükörbe majd nekik kell belenézniük valamikor…

8. Önnek ki súg? Szakmai ügyekben, például az edzőváltásoknál volt bármiféle tanácsadója?
– A végeredményt mindig én hoztam meg, a személyről, a váltás idejéről is mindig én döntöttem. Legalábbis eddig azt hittem, de rájöttem, hogy mire eljutottam a döntésekig, addig óhatatlanul - ha nem is direktben, de - befolyásoltak dolgok. A legutóbbi váltásnál nem befolyásolt először senki, egészen addig igen, amolyan suttogó propaganda révén. Így nevezem azt, amikor olyan, mintha senki nem akarna befolyásolni, de valójában nagyon ügyesen mégis valahogy befolyásoltak. Ez a propaganda az egyik halála egyébként a magyar focinak. Én soha nem mondtam, hogy értek is a futballhoz, legfeljebb valamennyit, vagy gondolok róla valamit, de amikor utólag kielemeztem a döntéseimet, megállapítottam, hogy azok mindig a számomra kijelölt döntések voltak. Most ezt másként csináltam, tudatosan alakult így, ez egy fejlődési folyamat része. Mondhatnám, hogy most nőttem fel odáig, hogy magam hoztam meg a döntést. Eddig is úgy tűnt, de valójában nem így volt.

9. Önről azt tartják a sajtóban, hogy a baloldalhoz kötődik és Pécsen emiatt az önkormányzattól sem várhat segítséget. Kérdés, hogy ebben a környezetben meddig lehet csinálni.
– Hogy kihez kötődöm én? Támasszák alá ezt a vélekedést! Az Alexandrára nem foghatják, hogy valamelyik oldalra elkötelezett lenne, ezt kimondottan kikérem magamnak. Nekem nem is ez a feladatom. Én Pécsen egy aránylag vezető vállalkozónak számítok, nem az a dolgom, hogy a mindenkori hatalomnak megfeleljek, és aszerint vezessem a cégemet. Egyáltalán nem dolga a vállalkozásomnak az, hogy állást foglaljon, hiába állít a sajtó bármit erről. Mondják meg, kinek ártottam, vagy miért kötnek ide vagy oda! Semmi problémám nincs a jelenlegi városvezetéssel, vagyis csak egy akad, de az nem is igazán probléma. Mondhatnám, hogy nagyon zseniális az, hogy ők tudják, valahogy meg fogom oldani a futball helyzetét támogatás nélkül is. Erkölcsileg igazam van, kéne, hogy segítsen a város, de eddig elfogadtam, hogy nem tudnak adni, mivel a bérekre is alig van pénze az önkormányzatnak, jellemzően a többieket sem tudja kiszolgálni. A korábbi tárgyalás köztünk úgy zajlott le - mert pályázat nem is volt -, hogy odamentem, és elmondtam, hogy ez így nem működik, ahogy van. Ők meg azt mondták, értsd meg, most nincs pénz, vagy annyit tudnak adni legfeljebb, amiből mondjuk az Ön ásványvízét ki tudnám most fizetni. Akkor azt mondtam, felejtsük el, egy fillért ne adjatok, de majd ha NB I-esek leszünk, akkor igen. Ebben maradtunk, várom szeretettel a segítséget. Most teljesítettünk, kíváncsi vagyok, mennyit fognak adni, de leszögezném egyébként, hogy van hajlandóság a részükről, összeget viszont ne kérdezzen. Ettől még nekik valahol kényelmes ez a szituáció, mert tudják, hogy meg fogom oldani nélkülük is a pénzügyi helyzetet, ha úgy alakul.

10. Nem tartott attól, hogy eleve bukás lehet egy olyan városban focit csinálni, ahol világszínvonalú kosárlabda csapathoz szoktak az elmúlt 15 évben, és óhatatlanul ehhez hasonlíthatják majd a futballisták eredményeit?
– Szerintem nem lehet összehasonlítani a két sportágat: a sportcsarnokban a telt ház 3000 ezer nézőt jelent, egy focistadionban, ha ennyien vannak kint, akkor még szinte üres a lelátó. Ha lesz összehasonlítgatás, azzal sem tudok mit kezdeni. Ha mi azt fogjuk nyújtani, amit a nézők elvárnak, akkor ezzel nem lehet gond. Látványos focit várok, valamennyire eredményeset is persze. A Pécsnek mindenki ellen esélyesnek kell lennie, legalább hazai pályán. Hogy lehetne másként kimenni a pályára? Ez nem világsztárok kérdése, hanem a mentalitásé. Ha nem ez a hozzáállás lenne az elvárt nálunk, akkor nem jutottunk volna fel, nem lettünk volna ilyen eredményesek az utolsó 9 meccsen.

2. félidő

1. Azt mondja, legfeljebb valamennyire ért a futballhoz. 1-től 10-es skálán mégis mennyire?
– Mínusz 3-asra. Miért gondolják azt, hogy itthon mindenki ért a focihoz? Pedig legalább 8 millióan hiszik ezt magukról. Amikor felülről nézem a meccsünket, az egy más perspektíva, nem ugyanaz, amit az edző lát lentről, de én is látok azért valamit. Ilyenkor csak egyet tudok eldönteni: tetszik, amit látok, vagy nem tetszik. Szerintem ennyi a feladatom, nem több. Én szurkolói szemmel nézem a futballt, de nem is kell másként néznem. Nem kell taktikát szabnom, megmondanom, ki hol játsszon, hanem élveznem kell a meccset. Azt kell elérnem, hogy az erre pénzt áldozó szurkolót szórakoztassam, az edzőknek, a kéttucatnyi játékosunknak az a feladata, hogy ezt az igényt kiszolgálja. Csak azt kell eldönteni, hogy amit látok, az milyen érzést okoz. Olyan ez, mint a bor. Nem kell szakértőnek lenni ahhoz, hogy el lehessen dönteni, hogy ízlik, vagy nem ízlik, jobban vagy kevésbé. Itt mindenki piszkosul okos akar lenni, mindenki elemez, és pont a lényeget nem látják, hogy ez a szórakoztatásról szól, a bővebb elemzést hagyjuk meg a szakembereknek. Olyan fertő alakult ki ezen a téren, ami borzasztó. Ha nem akarná majdnem mindenki megmondani a tutit - amit egyébként nem is tud -, nem lenne ennyi probléma, ez az országra is igaz. Törődjön mindenki a saját dolgával, feladatával, a többség meg majd eldönti, hogy amit ő csinál, az jó-e.

2. Igaz, hogy sok szurkoló tudja a mobilszámát?
– Tudják. Hívni nem nagyon hívnak, nincs ugyanis miről beszélni. Tudják, hogy igazam van. A PMFC stadionja nem a részeg emberek gyűjtőhelye, azokkal nincs miről tárgyalnom, akik állat szintjére alacsonyodnak le. Lehet, azt hiszik, fájdalmas ez a helyzet nekem, de nem az. Tanácsot attól tudok elfogadni, aki tesz is valamit a PMFC-ért, azt még meg is köszönöm, de amíg egyesek kárt okoznak, ne várják, hogy ne rendbontóként tekintsek rájuk. De igyekszem mindenkit felnőttként kezelni, bízom az illető értelmében, ezért hiszem, hogy a mi B- közepünkkel is megtaláljuk a közös utat. Mindenki el tudja dönteni, hogy szórakozni akar-e, igénybe akarja-e venni a szolgáltatásunkat - különben nem kell kijönni. Az utolsó mérkőzés előtt azért megcsörrent a telefonom, a B-közép vezetőjével beszélgettem. Átbeszéltük, mire számíthatok, megkérdeztem, mit szeretnének, amiben maradtunk, tudattam a biztonsági igazgatóval is. Elmondtam nekik is, hogyha betartják, amiben megállapodunk, akkor lesz miről beszélni. Betartották, kulturáltak voltak, mindenki jól érezte magát. Ez így helyes, nincs átmenet, vagy így lehet, vagy sehogy. Mindig a klub viszi vásárra a bőrét. Üdvözlendő az új törvény a huliganizmus ellen, ahol már nincs mérlegelési lehetőség, ezzel lekerül a tulajdonosok a válláról egy teher. Mindenki, aki meccsre megy, dönthet, hol szeretné az estéit tölteni a következő 3 évben. Két hét alatt rend lesz, ha valaki sörös poharat akar bedobni, az jó, ha tudja, az egy nagyon drága sörös pohár lesz. Elkötelezett vagyok, és egyet ne felejtsen el. Pécsett én senkinek nem tartozom beszámolóval, nagyon kevés tulajdonos van olyan helyzetben, hogy saját maga pénzel mindent, és döntési jogosultsága is csak neki van. Nem tudom, ez szerencse vagy nem, de a felelősség itt egy személyben csak az enyém.

3. Korábban kijelentette, hogy csak PMFC-zászló és a magyar lobogó lehet a lelátón. Ezt betartják?
– Tökéletesen betartották. Most volt az utolsó meccsen egy más zászló, majd meg fogom kérdezni a fiatalembert, megérte-e ez neki, mert mostantól kezdve nincs miről beszélnünk.

4. Régen Ön is nagy meccsre járó volt? Ha igen, hol szurkolt? A B-középben? Kint volt például a Manchester United vagy a Stuttgart ellen?
– Vagy 20 éve voltam utoljára, de lehet, több is volt az. Gyerekként egyébként Újpest-szurkoló voltam. A nagy többség körülöttem fradista volt, ezért én már nem lehettem az, így lettem újpesti. De Pesten csak 20 évesen jártam először, más világ volt az. A maiaknak elképzelhetetlen, hogy egy szegény faluban milyen volt az életünk. Jó dolgok voltak ezek, hiányunk nem volt semmiben, mert amiről nem tudtunk, az nem fájt, nem hiányzott. Nekünk még Pécsre bejutni is komoly pénzkiadást jelentett. Egy Újpest elleni Pécs-meccsre emlékszem, amin biztosan kint voltam: szakadt az eső, talán volt vagy nyolc szöglet a 90. perc után, azután fújták le. Követtem persze a pécsi csapat életét, de nem jártam ki, inkább dolgoztunk helyette, mert az kötelező volt. Egy faluban mindig akad mezőgazdasági munka hétvégén, meccsidőpontban is. Akkor ábrándultam ki a pécsi futballból, amikor a játékosok, miután nem kapták meg időben a pénzüket, sztrájkfelhívást tettek közzé, hogy akkor nem játszanak. Ez nem mostanában volt, és akkor a város ott volt a klub mögött teljes mellszélességgel, így tudni lehetett, hogy úgyis mindenki megkapja majd a pénzét, de ez a tett engem annyira felháborított, hogy elvesztettem az érdeklődésemet. Nagyot csalódtam attól, hogy a futballisták a nyilvánosság elé kivitték a belső ügyeket, ezt tenni a legaljasabb emberek szokása. Azt mondtam, ahol ilyen mentalitás uralkodik, oda nem megyek soha többé. Aztán most meg itt vagyok, tulajdonosként… Hogy miért?! Hányingerem lett abból, ami itt volt Pécsen az elmúlt években. Bődületesen hülyének néztek embereket foci címszó alatt, mind a városvezetést, a helyi embereket, a vállalkozói szférát. Arra alkalmatlan emberek éltek nagyon jól a pécsi fociból, miközben valójában nem is volt pécsi futball. Nem tudom miért, de belevágtam, és azt mondtam, majd én megoldom. Hiba volt, de ha már ebben benne van valaki, akkor azért azonnal visszaszökik a gyerekkor fociszeretete az emberbe.

5. Pécs régen igazi fellegvár volt, de egy ideje kevesen, kevesebben járnak ki. Hány nézővel lenne elégedett a meccseken?
– Karácsony előtt el fogom ezt mondani... Alapból 3-5 ezret várunk, ennél többen be se férnének nagyon. Kéne nálunk is egy rekonstrukció, de ezt én már nem tudom megfinanszírozni saját erőből. Meglepett egyébként, hogy ennyire széles érdeklődést váltott ki a PMFC ügye, hogy ennyi ember akarja megmondani nekünk kívülről, mit hogyan csináljunk. Ebben igaza van Orbán Viktornak, hogy nincs olyan dolog, ami a focinál nagyobb tömegeket tudna megmozgatni, talán még egy a bércsökkentés vagy egy adóemelés sincs ezen a szinten. Ha megállít a rendőr, tudja, hogy a PMFC tulajdonosa vagyok, pedig nem hiszem, hogy ez lenne életem legkomolyabb sikere, ennél azért hoztam létre komolyabb dolgokat is.

6. A Facebook-on fenn van a Londonban élő lánya, aki feltöltött képeket, ahol a húgával fényképezkednek az aranyérmes csapattal. Mennyire családi ügy a PMFC?
– Az, mert az időmet alaposan elviszi a foci, sőt az én közérzetemet is erőteljesen befolyásolja, ami a család életére óhatatlanul is hatással van. Ráadásul nem túl jó hatással, hiszen a kedélyállapotom ritkán mozdult a jó irányba a pécsi futball miatt, és ez olykor rajtuk csapódhatott le. A nagyobbik lányom lesz majd az Alexandra vezetője 5-6 év múlva, amelynek része a PMFC is, akkor majd őt lehet már kérdezni ez ügyben. Pécsi focisták személyes ismerősei, vele egykorúak. A középső lányom is sportol erőteljesen, hivatásszerűen lovagol, a foci kevéssé köti le, a kisfiam pedig még csak ötéves. Nincs más választásuk, ez része lett az életüknek, én kértem egyébként, hogy álljanak össze egy közös fotóra.

7. A sajtó cikkezett arról, hogy Gera Zoltán beszállhat a PMFC-be, de állítása szerint Ön azóta is röhög ezeken a híreken. Ettől függetlenül hol látja az ő, vagy például Dárdai Pál helyét a pécsi futball jövőjében? Mindketten komoly vagyonra tettek szert alighanem, kizártnak tartja, hogy egyszer beszálljanak?
– Szerintem lokálpatriotizmusról jobban beszélhetünk jelenleg Dárdainál, de ez magánvéleményem. Gera Zoltán még aktív focista, Dárdain azonban érzem, hogy szeretne tenni, és fog is tenni a futballért, és nem is elsősorban anyagi szerepvállalásra kell gondolni. Egyébként sem hiszem, hogy azért kereste meg a pénzét, hogy azt elköltse, a futballban megkeresett pénzt nem focira szokták költeni. De amíg a gyerekei nem nőnek fel, addig ő aligha jön haza. Gera-ügyről csak annyit, hogy ezzel az erővel azt is írhatta volna az újságíró, aki kitalálta a sztorit, hogy almafákkal akarok a jövőben foglalkozni a PMFC helyett, kb. annyi lett volna a valóságalapja annak is. Ami nekem meglepő, hogy Gera esetleges szerepvállalása mindezek ellenére már vagy 10 helyen volt téma azóta, ezek után joggal gondolom, hogy az újságíróknak is fel kell nőniük arra a szintre, hogy a futballt segítsék.

8. Ha már pécsi visszatérők: mi igaz abból, hogy Garami Józsefet évek óta csábítja, és ugyanezt hallani Tököli Attila kapcsán is?
– Ezek nem csak találgatások voltak, mindig volt alapja a híreknek, megbeszélések is voltak. Tökölivel tárgyaltunk, jó srác, többször is beszélgettünk már, de szerintem ő nem igazán gondolja komolyan azt, hogy visszajöjjön, pedig ettől nagyon boldog lettem volna. Ami Garami Józsefet illeti: nincs olyan ember, aki nála többet ért volna el Pécsen a futballban, a pályáját lezárandóan ő szerintem nem mehet máshonnan nyugdíjba, csak Pécsről - itt kezdte, itt is kell majd befejeznie. A Garami-féle csapat volt a kedvencem, pont a Mészárosék generációja.

9. Mikor futballozott utoljára?
– Vagy fél éve, eltartott, amíg kipihentem. A focit mindig is imádtam, sokszor ebédelni se mentünk, egyből a labda került elő. Kézilabdáztam is az iskolacsapatban, a kapuba is beálltam, de profi szinten sose sportoltam.

10. Türelmes ember? Korábbi jóslatai szerint már 2, legfeljebb 3 éven belül nemzetközi porondon kellene szerepelnie a Pécsnek.
– Még akár meg is lehet, van még 2 évünk... De amikor a célokat megfogalmaztam a beszállásom idején, akkor gyorsabb előrelépést reméltem, 5-6 évben gondolkodtam. Azóta pont a harmadára lassultak a folyamatok, de nincs 18 évem erre. Ha 3-5 éven belül nem tudunk kijutni a nemzetközi porondra, akkor azért sok mindenen el kell gondolkodni, mert középcsapatra nem biztos, hogy van értelme pénzt áldozni. Ittlétem alatt egyébként én még olyan embert nem láttam, aki a pécsi fociba be szeretett volna fektetni, pedig várom szeretettel, meg fogjuk találni a módját az együttműködésnek, ha jó szándékkal közeledik. Ennél többet én nem is kérek, tanácsadók jelentkezését ezután sem várom, köszönöm. Mokány Lajos

Csizmadia Csabát nem nevezhetjük ősfradistának. Nem mondhatjuk róla, hogy az Üllői úton nőtt fel, nem mondhatjuk, hogy 17 évesen már a kezdő csapatba követelte a zöld-fehér publikum. Sőt, volt időszak, amikor az ellenfél játékosaként akár az utálat tárgya volt a Népligetben.

Most viszont olyat tett, ami az IGAZI FRADISTÁK közé emelte őt. Olyat, amit csak olyan tesz, aki tudja, mit jelent a klubhűség – legyen az a klub az Újpest, a Fradi vagy épp a Debrecen.

Azért, hogy az Üllői úton maradhasson, lemondott a fizetése egy részéről.

„Nem minden a pénz. Amikor azt nyilatkoztam korábban, hogy szeretnék megbecsült fradistává válni, aki valóban a klubhoz tartozik, nem üres patronokat durrogtattam. Valóban jelentősen csökkent a fizetésem, de ha ez az ára, hogy rend legyen a klubban, hogy a vezetők elmondásuk szerint is be tudják tartani mindazt, amit ígértek, vállalni kell az áldozatot. Imádok itt játszani, a szurkolók, azt hiszem, szeretnek, legalábbis erre utalt az is, ahogy a Dunaszerdahely elleni edzőmeccsen kérleltek, hogy maradjak. Nagyszerű közösség a miénk, amelyet nem szívesen hagytam volna el. Gondolkodási időt természetesen kértem, az ember végigskálázza, mi lehet az oka, hogy le akarnak csípni a pénzéből, ám eszemben sem volt eligazolni. És nem azért, mert nem volt hová. Magyar ajánlat mellett két külföldi lehetőséget is kínált a menedzserem, az egyiket csak alá kellett volna írnom, nagyjából annyit kaphattam volna, mint amennyi az eredeti Üllői úti szerződésemben állt, mégis maradtam, mert hangsúlyozom, nem minden a pénz.” – mondta.

Csizmadia Csaba ezzel a tettével példát mutatott. Nemcsak csapattársainak, hanem az összes magyar futballistának (ugye-egye Dzsudzsák Balázs, lehet így is viselkedni). Cselekedetével elérte célját, megvalósította álmát.

IGAZI FRADISTÁVÁ VÁLT!

Igen, pofátlanság. Mármint az, amit Garancsi István a Videoton tulajdonosa művel. A klub történelmének első bajnoki címe után leváltotta az edzőt – ehhez joga van, hiszen, ahogy mondani szokták, ő fizeti a zenészt, hát az játsszon, akit ő akar. Hetek óta asszisztál ahhoz, hogy Paulo Sousa szétveri a „történelmi aranyérmet” szerző gárdát – hiszen eddig tizenegy játékos távozott, többeknek van jó ajánlata, míg összesen két légiós érkezett – ám hogy ez jó döntés, vagy rossz, azt majd az idő dönti el. Miként azt is, hogy az új edző már az első edzés előtt kirúgta a csapatkapitány Farkas Balázst – mert nem illeszkedik az játékrendszerbe. (Még egyszer mondom, mindezt az első edzés előtt mondta a tréner, amikor még egyáltalán nem lehet új játékrendszerről beszélni). Azóta persze kiderült, mi volt Farkas bűne – az, hogy kiállt Mezey mellett. Az, hogy egy interjúban azt nyilatkozta, a csapatot a bajnoki címig vezető edző nélkül legfeljebb a hatodik lett volna a Videoton. Mindezt még akkor mondta a játékos, amikor Paulo Sousa nevét csak benfentesek emlegették a fehérváriak edzőjeként. Persze, csak Magyarországon, és csak erőhatalommal, már-már diktatúrával irányított klubnál fordulhat elő, hogy ezért kegyvesztett lesz a csapat egyik legjobbja.

Ám az már tényleg POFÁTLANSÁG – így nagybetűkkel – hogy két héttel ezután megtiltja a játékosnak, hogy nyilatkozzon. Most ez történt. A Sport Plusz Extra című újság a „11-es nem mindig büntető” rovatának ugyanis ezen a héten Farkas Balázs lett volna a vendége. A rovat lényege, hogy 11 vezető magyar sportújságíró minden héten feltesz egy-egy kérdést egy sportolónak. Volt szerencsém ezt a rovatot a kitalálásától kezdve két évig vezetni és sem ez idő alatt, sem az én távozásom óta nem fordult elő, hogy valaki ne válaszolt volna. Még Szentes Lázárt is sikerült szóra bírni anno, amikor a  Debrecen edzőjeként kiesett a csapata a Brugge ellen. Sőt, a mérkőzés napján, tehát a lefújás után, este fél 12-kor állt a lap rendelkezésére. Aki egy kicsit is ismeri Szentes Lázárt, aki egyszer is csinált vele interjút, azt tudja, ez óriási eredménynek számít. A héten Vámos Tamás kollégám a barátom Farkas Balázst kereste – aki örömmel vállalta a felkérést. Délutánra azonban változott a helyzet. Garancsi István megtiltotta a nyilatkozattételt egy játékosnak, akit lényegében már elküldtek a csapattól. Persze, szegény Farkas beszélt volna – mint mondta, lenne miről – ám érthető, ha megijedt. Jelenleg ugyanis még szerződés köti a Videotonhoz, így a jövője az egyesület, a tulajdonos kezében van. Mondani szokták, hogy a fejétől bűzlik a hal. Garancsi kétség kívül sokat tett a Vidiért – akkor is, amikor megmentette a csapatot a csődtől, és akkor is, amikor bajnok lett. Ő az, aki pénzt áldozott és áldoz a csapatra. Persze, ma már egyre több helyről hallani, hogy nem mindig, vagy nem csak a sajátját, sokkal inkább a nagy közöst. És hogy ehhez hogy fér hozzá, azt mindenki tudja. Ám az sokkal nagyobb gond, hogy Garancsi István elfelejtett viselkedni. Pontosabban nagy kár, hogy rövid időn belül a második olyan, az ország leggazdagabb emberéről, aki szerepet vállal a magyar futballban, derül ki, hogy elfelejtett úriember lenni.

Fehér György

Ismét együtt próbálja sikerre vezetni a tatabányai futballcsapatot Kiprich József és Vincze István. A jövőre már Duna FC Tatabánya néven szereplő együttesnél előbbi a vezetőedzői, utóbbi a szakmai igazgatói posztot tölti be, munkájukat kapusedzőként Kiss Imre segíti majd.

A két szakember tíz év után tért vissza Tatabányára.

- Különösen jó érzés úgy nekivágni a munkának, hogy komoly célokat tűztek ki a vezetők: már az első évben az NB II Nyugati csoportjának első hat helyezettje közé kell kerülnünk, a második szezonban pedig egyértelműen a feljutás lesz a cél – mondta a korábbi 70-szeres válogatott csatár, Kiprich József.

Vincze István 2007 óta tevékenykedett a Puskás Ferenc Labdarúgó Akadémiánál, így az új szponzor megjelenésével logikus volt az ő visszatérése is. A Duna FC Tatabánya főtámogatója ugyanis az a Mészáros és Mészáros Kft., amelynek tulajdonosa Mészáros Lőrinc, aki egyben a labdarúgó akadémia kuratóriumi elnöke.

- Minél jobban szeretnénk megerősíteni a csapat keretét, mert csak így tudjuk megvalósítani a céljainkat. Vincze István felcsúti tapasztalata révén elképzelhető, hogy a Puskás Akadémián végzett növendékek egy része Tatabányán kap lehetőséget, de vannak NB I-es kiszemeltjeink is – hangzott el a szakmai stáb bemutatásakor Mészáros Lőrinc szájából.

- Mikor először hallottam a tatabányai munka lehetőségéről, nem is akartam elhinni – fűzte hozzá Vincze István. - Bár titokban mindig is álmodoztam arról, hogy egyszer újra itt dolgozhatok – ezúttal erre sportigazgatóként nyílt lehetőségem. Az együttes kerete hat-hét helyen biztosan változik: távozik tőlünk Bencze Zsolt, Dombai Viktor, Kaiser Balázs és Németh Viktor, míg Bozsik József és Deme Imre egyelőre gondolkodási időt kért. Az akadémia fiataljai mellett vannak még kiszemeltjeink, őket azonban most még nem szeretnénk megnevezni.

A szakmai stáb mellett egy tanácsadó testületet is létrehoztak, amelynek a legendás egykori futballisták közül Csapó Károly és Szabó György is tagja lett.

- Remélem, hasznos tippekkel tudjuk majd segíteni a klubot – mondta el új szerepéről Szabó György, aki a Bányász színeiben 510 első osztályú bajnoki mérkőzésen lépett pályára. - Az egyik legfontosabb célunk az lenne, hogy visszacsábítsuk a közönséget a meccsekre, hiszen a Bányász találkozóira hagyományosan több ezren kijártak.

- Olyan szakemberek kerültek a csapat élére, akik biztosan jó irányba vezetik majd a klubot – tette hozzá Csapó Károly. - Kipu és Pilu jól ismerik a várost, a csapatot és egymást is, így van esély egy élvonalbeli gárda kialakítására. Ez az utánpótlás-nevelés szempontjából is fontos lenne, hiszen a gyerekeknek fontosak a helyi példaképek, mivel így jelentős motiváció lehet számukra a felnőtt csapatba kerülés.

- Egy hónapja vetődött fel a tatabányai szerepvállalás lehetősége, Vincze Pilu csatasorba állítása már az első pillanatban egyértelmű volt számomra, ahogy a többi tatabányai legenda visszacsábítása is magától értetődőnek tűnt – mondta az együttes új szakmai koncepcióját kidolgozó Jakab János, aki a jövőben a Duna FC Tatabánya sportigazgatójaként is tevékenykedik.- Remélem, hamarosan ismét első osztályú együttesnek tapsolhat a bányászváros publikuma.

A tervek szerint az együttes stadionját Grosics Gyuláról, az Aranycsapat legendás kapusáról nevezik el – a névadásra várhatóan augusztusban, egy gálamérkőzés keretein belül kerül sor.

I.R.

Mielőtt bárki azt gondolná, hogy valami bajom van Garami Józseffel, annak elárulom, hogy az egyik legfelkészültebb honi edzőnek, és a legjobb pedagógusnak tartom. És nincs kifogásom az életkora ellen sem – ám úgy gondolom, eljárt felette az idő.

Már akkor is ezt gondoltam, amikor a Fradi edzője volt, hiszen bár sikeres időszakot tölthetett az Üllői úton, bajnokságot nem tudott nyerni – mert nem tudott cserélni. Ez azt jelenti, hogy a lehető legkevesebb alkalommal változtatott a kezdő csapatot. Akkor még nem tudtam, miért van ez, és most is csak néhány, MTK-s fiatal elbeszélésből próbálok következtetni. (Néhány sráccal egészen jóban vagyok, sőt, van több olyan játékos, akivel rendszeres egy csapatban játszom különböző kispályás tornákon). Szóval, nem kell mit szépíteni, Garami nem tudja a játékosai nevét, és néhányukról azt sem, hogy milyen poszton játszik. Persze, a meghatározó játékosokat, a magot ismeri, sőt, vannak kedvencei is, de a többi játékost, a kiegészítő és csereembereket nem. (Ne legyünk álszerények, azért az nem véletlen, ha valaki otthagyja a benzinkúton a feleségét, mert elfelejtette, hogy amíg ő tankolt, addig a neje ment be fizetni). Szegény Garami pedig most ismét nagy bajban van. A szakmai igazgatóként funkcionáló szakember ugyanis elfogadta – (volt más lehetősége?) a klubvezetés felkérését, így ő irányítja az MTK-t a következő szezonban, melynek egyértelmű célja a visszajutás az élvonalba.  

- Örültem a vezetők felkérésének, és volt lehetőségem végiggondolni, hogy elfogadom-e az ajánlatot.  Végül az elmúlt évek közös sikerei sarkalltak arra, hogy igent mondjak. Nagyon fontos szempont volt a döntésem meghozatalakor, hogy terveink szerint a játékoskeret jelentős része együtt marad, tehát alkalmas lesz a cél elérésére – mondta az MTK weblapján Garami József. Azt viszont nem mondta, hogy a játékosok nagy része egyáltalán nem akar az NBII-ben játszani, sőt, akármit mond vezető, vagy épp csapatkapitány, már az MTK-ban sem akarnak játszani. Egész egyszerűen menekülnének a Hungária kőrútról, ahol minden megmosolyogtató sztori ellenére nem Garamban, hanem Domonyai László klubigazgatóban látják a sikertelenség zálogát. Mert kevés olyan játékost ismerünk a világon, aki utálja a klubvezetés első emberét, mégis örömmel és jól focizik az adott egyesületben. Az MTK-nál – és Domonyai Lászlóval sincs semmi bajom, csupán ez az igazság, és ezt talán ő is tudja – nem egy, hanem szinte az összes játékos utálja őt. Persze, ez nem is csoda, hiszen amíg az MTK játékosai ott voltak az NBI. legrosszabban kereső futballistái között (akkor is, amikor bajnokok lettek), és amíg Garami mester több mint 10 éves autóval jár, addig az Újpest serdülő csapatának egykori edzőjéből lett MTK-s klubigazgató évente más-más autóval gördül be az ütött-kopott Hidegkúti Stadion elé. Nem kell szépíteni: ez, és az a stílus, amit a futballistákkal szemben tanúsít, bizony sok futballistának, sőt, sok szülőnek nem tetszik. (Volt olyan játékos, aki már – bocsánat – veréssel is megfenyegette.)

Szóval, ha tehetnék, sokan menekülnének az MTK-ból, ám erre nincs sok lehetőségük, hiszen a Domonyai rutinosan már 17-18 évesen 5-6 éves szerződésekkel a klubhoz láncolta a tehetségeket, akiknek most kevés mozgásterük van. Gyors számolás után kiderülhet, a következő évben mintegy 20, felnőtt korú játékos nem kap majd játéklehetőséget, és akkor még nem beszéltünk az Akadémiáról kikerülő fiatalokról. Az MTK első és második csapatának ugyanis 24-24-es kerete volt. Előbbi kiesett, ezzel utóbbi megszűnt. Az egyik játékos elmondása szerint 40 fős kerettel – így ezeket a játékosokat máshova nem is engedik el - vág neki a csapat az NBII-nek, de hát abból sokan, nagyon sokan egy percet sem fognak játszani. És ez megbocsájthatatlan bűn egy huszonéves futballista esetében.

Persze, Garami egyféle képen még jól kijöhet a dologból: ha megnyeri a bajnokságot. Akkor legalább bajnoki aranyéremmel vonulhat vissza. Igaz, ez azokat a játékosokat, akiket idén partvonalon kívülre állítják, egyáltalán nem boldogítja.

Fehér György

Szeptembertől akár két év szabadságvesztéssel is büntethetik azokat, akik megzavarnak egy sportrendezvényt. Az NB I-es focistadionokban jövő nyártól kötelező lesz a beléptető-rendszer a kiemelt kockázatú meccseken, továbbá országos nyilvántartás készül a randalírozókról. Az intézkedésektől jelentős nézőszám emelkedést várnak a döntéshozók.

Nos, az ötlet nagyszerű, bár azt mindenki tudja, hogy ehhez fejlesztésekre van szükség.
Bánki Erik, az országgyűlés sport- és turizmusbizottságának elnöke elmondta a létesítmények korszerűsítésére és a biztonság fejlesztésére a klubok 70 százalékig igénybe vehetik majd a látványsportokra vonatkozó, július 1-jén életbe lépő adókedvezményt. Ezzel mondjuk az a probléma, hogy az Európai Unió egyértelműen visszadobta ezt a törvényjavaslatot, azaz egyelőre nem lehet bevezetni. Nos, egy olyan adókedvezménnyel könnyű dobálózni, ami egyáltalán nem létezik. Elhangzott az is, hogy 2012. július 1-től minden kiemelt kockázatú NB I-es labdarúgó-mérkőzésen kötelező lesz a stadionokban a beléptető-rendszer használata. Emlékezetem szerint van egy klub, amelyiknek már van ilyen beléptető-rendszere. Deutsch Tamás sportminiszterkedése alatt a kormányzópárt akkori kiválasztott csapata – amelyik most előbb a Debrecen, majd a Videoton -, az Újpest számára 5 millió forintért vettek beléptető rendszert. Kér, hogy bár a pénz elfogyott, a rendszert sosem állították fel a Megyeri úton.

Fehér György

Már bocsánat szókimondó címért, de ez volt az első gondolatom, amikor kezembe vettem a keddi sportnapilapot. (na jó, bevallom, ennél cifrább dolgok is eszembe jutottak). Az még rendben van, hogy a Sturm Graz nehéz ellenfélnek ígérkezik a Videotonnak. Ne nekem legyen igazam, de szerintem a csapat vezetői most alaposan melléfogtak: pár hét múlva kezdődik a bajnokság, na és itt a BL. selejtező is, de Paulo Sousa már négy-öt, eddig kezdő játékost küldött el a csapattól, míg az érkezési oldalon csupán egyetlen spanyol védő található. Kérdés, hogy lesz ebből csapat. Ám amit a Fradi és a Kecskemét vezetői mondtak az európai kupasorsolás kapcsán, az számomra felháborító.

„Ismeretlen ellenfelet kaptunk, így aztán felelőtlenség lenne azt állítani, hogy abszolút favoritjai vagyunk a párosításnak.” Mindezt Prukner László mondta, miután kiderült, hogy a Fradi az örmény bajnokság harmadik helyezettjével – tehát még csak nem is a bajnokkal -, az Ulisses FC-vel került szembe. A mindig, mindenki ellen nyerni akaró kecskeméti tréner, Tomoiszlav Sivics pedig egyenesen azt mondta, kész rémálom, hogy a kazah bajnokságban dobogós Aktobe lesz az ellenfelük. „Nagyon nehéz ellenfelet kaptunk., Nem is tudom, lehetett-e volna rosszabb a sorsolásunk” – reagált pontosan a tréner.

Na mármost kérem szépen, bár a magyar futball napjainkban valóban nem jár európai magaslatokban, azért az már pofátlanság, hogy két magyar kupaszereplő vezetői már most beszartak az örmény és a kazah ellenféltől. És főleg az felháborító, hogy az egyik csapat épp a Ferencváros. Kérdem én, mi értelme az egész európai kupaszereplésnek, ha a vezetők már egy kazah vagy egy örmény csapatnak sem tudnak örülni? Nincs annyi andorai – na jó egy akadt a Paksnak, melyen edzője egyenesen ki is mondta, hogy kötelező továbbjutniuk – san-marinoi, lichesteini csapat, amennyi nekünk kellene. Na és kérdem én, mit is szeretnénk elérni, felmutatni Európában, ha már egy örmény vagy egy kazah csapat ellen sem mi vagyunk az esélyesek? Mire készülnek, miért küzdenek akkor a magyar csapatok?

Na és miért, mitől szartak be a Fradi és a Kecskemét vezetői?

Fehér György

A Kaposvár labdarúgó csapata az egyik legnagyobb meglepetés volt a mögöttünk hagyott futballbajnokságban. Főleg annak tükrében, hogy Prukner László, na meg számos játékos távozása után lényegében kiesőjelölt csapatnak kiáltották ki a gárdát.

Ám jött Sisa Tibor, aki egész jó csapatot gyúrt össze. Olyan gárdát, amely még a dobogó harmadik fokára is odaérhetett volna. Ám az edzőnek a bajnokság végén olyan problémával kellett szembenéznie, amelynél mit sem ér az edzői pedagógia. A kaposvári drukkereknél a Szolnok vereség után szakadt el a cérna. Nem csoda, hiszen a már kieső Tisza-partiak hazai pályán való legyőzése után megmaradt volna az esély a bronzéremre. Persze, az minden bizonnyal kevesebb pénzt „hozott volna a konyhára”, mint a 7.7-szeres tippmix-szorzó. A klub hivatalos honlapján például zzoli ezt írta: „kiscsapat-kispénz nagy kísértés (tippmix). ez itten kérem Magyarország. Addig, amíg lesznek megvehető játékosok, akiknek nem a csapat számít, csak a saját zsebük...”  „valaki” pedig a következőket írta: „hát látjátok, más nem lehet csak a tippmix. ez a csapat már nem a kaposvár rákóczi, hanem a szerb válogatott. A szerbek kintről irányítják a tippmixet, itt meg a csapat esését, hiszen így is úgy is jó pénzt kapnak, nekik nem kell a meccspénz. Sajnálom, hogy a saját kinevelésű játékosainkat kiutálják.” És hogy nem szurkolói túlkapásokról beszélünk, azt még a bajnokság során maga Sisa Tibor sem tagadta. Igaz, nem szavakkal, hanem tettek tett beismerő vallomást akkor, amikor öt játékost - a gól és gólpasszkirály Oláh Lórántot, Grúzt, Mátét, Gujicot és Milintét - az NB III-as csapatba száműzött.

„Talán az okoz egy kis hiányérzetet, hogy a képzeletbeli hajónkkal még ennél is szebb helyen kiköthettünk volna, ha tavasszal mindenki tiszta erővel húzza az evezőket.” – mondta sokat sejtetően.

A bajnokság végén sem csitulnak a kedélyek Kaposváron, bár Sisa – jó pedagógusként – egy kicsit védi játékosait. Legalábbis azokat, akik ezt megérdemlik. És bár ki nem mondja, ő is el tudja képzelni, hogy valakik bizony eladták a Kaposvár meccseit.

„ Voltak, akik minden meccsen maximálisan, sőt, afölött teljesítettek, de néhány játékos adós maradt a teljesítménnyel. Én edző vagyok, s nem nyomozó. Annyit azért elárulok: ha valakinek egyszer nem sikerül jó teljesítményt nyújtani, az benne van, de ha hosszú távon nem látja el rendesen a feladatát, akkor abból sok mindenre lehet következtetni. És én tisztában vagyok vele, hogy pár játékos tudott volna jobb teljesítményt nyújtani. Viszont olyanok is akadtak, akik a meccsek után a cipőfűzőjükhöz is alig tudtak lehajolni, mert alig tudtak megmozdulni, annyira elfáradtak. Őket sokszor sajnáltam is. Csak meg kell nézni, ki milyen teljesítményt nyújtott, abból úgyis látszik, mi a pálya. De ilyen csúnyaságokra sosem tudjuk meg a választ, bár azért már tudom: Kaposváron is átugorja a macska a kerítést – nyilatkozta a mester.

Nos, én már nagyon várom, mikor hívnak össze egy sajtótájékoztatót Kaposváron, és mikor állnak elő konkrét nevekkel. Bár a mai, internetes világban szinte sehogy nem lehet kideríteni, ki-mikor mennyiért fogad. És a legnagyobb disznóságok egyébként nem is az NBI-ben történnek. Van olyan weblap, ahol az NBIII-as meccsekre lehet fogadni. Olyan csapatok összecsapásaira, ahol a játékosok lényegében amatőrök. És amely bajnokságra nem sokan figyelnek oda.

Fehér György

Hopeful John Doe nevű rendszeres olvasóm – köszönöm neki, és mindenkinek, aki látogatja a blogot - a Győr kapcsán írt cikkem után kifejtette, hogy az általam felvázolt liszensz-ötlet miért megvalósíthatatlan. Többek között említette, hogy a klubok betervezik a jegybevételt is a költségvetésükbe. Hozzászólása után eltöprengtem azon, vajon miként lehet a jegybevételt betervezni az éves költségvetésbe. Hiszen ki tudja megmondani, mennyien jönnek ki egy meccsre szeptemberben, novemberben, márciusban vagy épp június elején.

Úgy látszik, az UEFA-nál másképp kezelik a liszenszügyeket, mint nálunk.

Itthon, bár egymást érik a tartozásokról, fizetési csúszásokról, ki nem fizetett számlákról a hírek, csupán egy csapatot, a világverő célokkal az NBII-be jutó Tököltől vonták meg a klubliszensztől. Európában másképp rendezik ezeket a dolgokat. Az UEFA hivatalos honlapján közzétett információ szerint a győriek úgy vettek részt az Európa-liga 2010–2011-es selejtezőjének első, második és harmadik fordulójában, majd a playoffban, hogy nem tettek eleget mindenben a részvételi feltételeknek. Ennek következménye a következő három idényben a Győr semmilyen, UEFA égisze alatt zajló tornán nem indul.

Pontosan nincs kifejtve, milyen hiányosságok voltak a Győrnél, de elképzelhető, hogy mindez mekkora veszteséget jelent a csapatnak. Annak a gárdának, amely tulajdonosa az elmúlt években pénzt és energiát nem kímélve új stadiont építettet. Olyan Arénát, ahol igazán lehetne európai kupameccset. Ám mindez most egy kicsit kidobott pénz volt, hiszen három évig talán Győr közelébe sem jönnek a kontinens nagycsapatai. Arról már nem is beszélve, hogy 50 ezer eurót is be kell fizetni az UEFA kasszájába. Kérdés, miként, miért érdemes így csapatot építeni.

Az MLSZ sem úszta meg, hiszen az, hogy a Győr nem felelt meg a feltételeknek, az a honi szövetség ellenőrző rendszerének is a hibája. Most pedig sokba került ez a hiba: egészen pontosan 100.000 euróba, igaz, ennek a büntetésnek egyelőre csak felét kell befizetnie a szövetségnek, a másik részlet befizetését kétévnyi próbaidőre felfüggesztették.

Ezen a blogon is több alkalommal elmondtam, hogy a honi liszenszadó bizottságnak jelen állapotban semmi értelme. A Tökölön kívül eddig minden csapat megkapta a liszenszet, ám az a mostani eset után komolyan kérdéses, hány csapat menne át egy rendes vizsgálaton.

Egyébként én egy teljesen átlátható, és egyértelmű, na és szigorú rendszert – amit nem lehetnek kijátszani - ajánlottam már több alkalommal is az MLSZ vezetői figyelmébe. Ez nem más, minthogy minden csapatnak – miután bizonyította, hogy senki felé egyetlen forint tartozása sincs - részletesen be kellene mutatnia a szövetségnek, hogy egy bajnokságra mennyi pénzre van szükségük. Ennek a beadványank tartalmaznia kellene a villanyszámlától kezdve a játékosok, edzők, takarítónők, jegyszedők, biztonsági emberek fizetésén, és a mostanában elterjedt arculati díjon (azaz hirdetési jutatáson) át az utazási költségekig és a mosatási költségekig, na és az államnak kötelezően megfizetendő közterhekig mindent. Az összesítés kiadna egy számot. Nos, a liszensz-kérelemkor ennek a számnak, azaz pénzösszegnek kellene szerepelnie a csapat bankszámláján, és ha ez stimmel, akkor a klub kaphat liszenszet. Ha nem stimmel, nem kaphat. Na, és persze a szövetségnek minden hónapban ellenőrizne kellene a bankszámlát, hogy a hónap kiadásainak megfelelő összeg került-e csak le róla, és a többi rajta van – csak hogy biztos legyen, nem trükköztek a vezetők a liszensz-kérelemnél. Ha valamelyik csapat nem felel meg a havi ellenőrzéskor, akkor az is „mehet a levesbe”. Szerintem ez így egyszerű. És akkor az ilyen malőr is elkerülhető lenne.

Fehér György

Úgy látszik Prukner Lászlónak elég volt egy év, hogy rájöjjön, a Fradiban a légiósók és az aktuális közönség-kedvencek mellett kell néhány olyan játékos, aki igazi FRADISTA. Akit akkor sem szidnak a szurkolók, ha rosszul játszik, aki a Zöld Sas emberi megtestesítője. Lipcsei Péter és Dragóner Attila ilyenek voltak, de visszavonultak. Maradt Balog Zoltán, de az edző számára egyértelmű volt: körbe kell nézni, ki lehet ilyen igazi vezért. A döntés egyértelmű volt. A magyar élvonalban ugyan csupán egy ilyen játékos játszik.

LISZTES KRISZTIÁN.

A játékos, aki 1993-ban tizenhét évesen játszotta első mérkőzését a Ferencvárosban, s 1997-ben vágott bele a légiós életbe, a német VfB Stuttgart, majd a Werder Bremen és a Mönchengladbach alkalmazottja volt. 2008-ban hazajött az akkor az NB II-ben szereplő FTC-be, ám fél év után a REAC-hoz igazolt, majd megjárta a szintén német Hansa Rostockot, a Paksot, tavasszal pedig a Vasast erősítette. Lisztes a felkészülést a piros-kékekkel kezdte meg, de ma már újra az Üllői úton járhatott. Bár a hírt a Fradi részéről még senki nem erősítette meg, a másik oldalról Erdős László, az angyalföldiek stratégiai igazgatója elmondta fájó szívvel mondanak le a középpályásról, hiszen a Vasasnak is része van abban, hogy a játékos ismét magára talált, de az FTC vezetői egyfajta imidzsépítés részeként szeretnék egykori játékosukat ismét a IX. kerületben tudni. Prukner ezzel tényleg igazi Fradistává vált. Nemcsak azért, mert igazi „sast” hozott a Fradi szurkolóknak, hanem azért, mert így lehetőséget ad egy játékosnak, hogy abban a mezben bizonyítsa tehetségét, tudását, amely még mindig a legtöbbet jelent számára. És azért, mert nyitva hagyja a kiskaput: ha Lisztes egyszer a visszavonulás mellett dönt, akkor egykori csapattársait – az új Fradi ikonok – követve az Üllői úton teheti ezt meg. Bravó Prukner! 

Fehér György

Az ország egyik leggazdagabb emberéről azt gondolnánk, kőkemény üzletember, de igazi úriember. Az ország egyik legnagyobb könyvesbolt és kiadóhálózatának vezetőjéről az ember azt gondolná, kőkemény üzletember, de úriember. Ha azonban megtudnánk, hogy ez az üzletember beszállt a magyar futballba, megvett egy futballcsapatot, akkor már tudnánk, hogy ez az üzletemberből lett sportvezető, klubtulajdonos miért nem viselkedik úgy, ahogy mindenki elvárná tőle. A magyar futballban – tisztelet a kivételnek – már rég nem úriemberek irányítanak.

Matyi Dezső még akkor bocsátotta el a Pécs vezetőedzőjét, Kiss Lászlót a kispadról, amikor a gárda az első helyen állt az NBII-es tabellán. Az indok szerint hiába volt első a csapat, nem játszott látványosan, és nem volt garantált az első osztályba jutás. Aztán sokáig úgy tűnt, ez a döntés nem jött be: Mészáros Ferenccel bukdácsolni kezdett a csapat, volt úgy, hogy az adott forduló után nem is volt az első háromban. A hajrá viszont már a pécsieké volt: az utolsó nyolc meccsét megnyerte a baranyai gárda, és feljutott az első osztályban. Abban viszont mindenki egyetérthet, hogy ez legalább annyira – ha nem jobban – Kiss László érdeme, mint az őt váltó Mészárosé. Úgy látszik, Matyi Dezső és a pécsi klubvezetők nem így gondolják: Kiss László ugyanis nem kapott aranyérmet. Igaz, mint mondta, nem is számított rá. „Én a Péccsel kapcsolatban már semmire sem számítottam. Ha két hónapig nem fizettek ki, akkor mire számítsak?” – nyilatkozta az edző az NB1.hu-n. Mindez érthető, ha hozzátesszük, fizetést is csak akkor kapott, amikor nem volt más lehetősége, minthogy feljelentse a klubot az MLSZ-nél. A pontlevonást már nem kockáztatta meg a tulajdonos, így utalt: májusban a márciusi, júniusban az áprilisi fizetést. (Nem is értem, ez a Pécs miként kaphatott a tartozás ideje alatt NBI-es liszenszet. Na, mindegy)
Pécsen Kiss sikert ért el, még akkor is, ha idő előtt felállították a kispadról. Valami nagyon bűzlik ebben a dologban, mert a mindig szókimondó tréner azért nem szokott így nyilatkozni volt klubjáról: „Azt is elfelejtettem, hogy ott dolgoztam, azt is kitörlöm az életemből, hogy a Pécs edzője voltam. Pedig ez a PMFC, amióta itt van a Matyi úr, még soha nem állt az első helyen, csak velem. Ráadásul ugyanazokkal a játékosokkal dolgoztam, akik már korábban is itt voltak.”

Kiss Lászlót egyébként sokan nehéz embernek tartják. Nos, nekem van szerencsém személyesen ismerni. Az biztos, hogy a szakma a kisujjában van. És az is biztos, hogy senkit nem enged beleszólni a munkájába. Nála senki nem mondja meg, ki legyen a kezdő, ki a csere, kinek mikor kell beállni, és milyen taktikával játsszon a csapat. Ezt csak ő dönti, ő döntheti el. Ezt viszont ma Magyarországon sokan nem szeretik. Akik a pénzt adják, úgy gondolják, mindenbe beleszólhatnak. Rendben van, ilyen világban élünk. Van, aki ezt elfogadja, és van, aki nem. Kiss László – az én szememben nagyon becsülendő módon – nem fogadja el.

Ám amit a becsület diktált, megtette. Első helyen adta át a csapatot utódjának.

Úriember volt

Matyi Dezső még visszaszerezheti ezt, az üzleti életben méltán kivívott rangot. Csupán annyit kell tennie, hogy egy aranyéremmel, és a bajnoki címért járó prémium időarányos részével felkeresi az edzőt.

Fehér György