Igen, pofátlanság. Mármint az, amit Garancsi István a Videoton tulajdonosa művel. A klub történelmének első bajnoki címe után leváltotta az edzőt – ehhez joga van, hiszen, ahogy mondani szokták, ő fizeti a zenészt, hát az játsszon, akit ő akar. Hetek óta asszisztál ahhoz, hogy Paulo Sousa szétveri a „történelmi aranyérmet” szerző gárdát – hiszen eddig tizenegy játékos távozott, többeknek van jó ajánlata, míg összesen két légiós érkezett – ám hogy ez jó döntés, vagy rossz, azt majd az idő dönti el. Miként azt is, hogy az új edző már az első edzés előtt kirúgta a csapatkapitány Farkas Balázst – mert nem illeszkedik az játékrendszerbe. (Még egyszer mondom, mindezt az első edzés előtt mondta a tréner, amikor még egyáltalán nem lehet új játékrendszerről beszélni). Azóta persze kiderült, mi volt Farkas bűne – az, hogy kiállt Mezey mellett. Az, hogy egy interjúban azt nyilatkozta, a csapatot a bajnoki címig vezető edző nélkül legfeljebb a hatodik lett volna a Videoton. Mindezt még akkor mondta a játékos, amikor Paulo Sousa nevét csak benfentesek emlegették a fehérváriak edzőjeként. Persze, csak Magyarországon, és csak erőhatalommal, már-már diktatúrával irányított klubnál fordulhat elő, hogy ezért kegyvesztett lesz a csapat egyik legjobbja.
Ám az már tényleg POFÁTLANSÁG – így nagybetűkkel – hogy két héttel ezután megtiltja a játékosnak, hogy nyilatkozzon. Most ez történt. A Sport Plusz Extra című újság a „11-es nem mindig büntető” rovatának ugyanis ezen a héten Farkas Balázs lett volna a vendége. A rovat lényege, hogy 11 vezető magyar sportújságíró minden héten feltesz egy-egy kérdést egy sportolónak. Volt szerencsém ezt a rovatot a kitalálásától kezdve két évig vezetni és sem ez idő alatt, sem az én távozásom óta nem fordult elő, hogy valaki ne válaszolt volna. Még Szentes Lázárt is sikerült szóra bírni anno, amikor a Debrecen edzőjeként kiesett a csapata a Brugge ellen. Sőt, a mérkőzés napján, tehát a lefújás után, este fél 12-kor állt a lap rendelkezésére. Aki egy kicsit is ismeri Szentes Lázárt, aki egyszer is csinált vele interjút, azt tudja, ez óriási eredménynek számít. A héten Vámos Tamás kollégám a barátom Farkas Balázst kereste – aki örömmel vállalta a felkérést. Délutánra azonban változott a helyzet. Garancsi István megtiltotta a nyilatkozattételt egy játékosnak, akit lényegében már elküldtek a csapattól. Persze, szegény Farkas beszélt volna – mint mondta, lenne miről – ám érthető, ha megijedt. Jelenleg ugyanis még szerződés köti a Videotonhoz, így a jövője az egyesület, a tulajdonos kezében van. Mondani szokták, hogy a fejétől bűzlik a hal. Garancsi kétség kívül sokat tett a Vidiért – akkor is, amikor megmentette a csapatot a csődtől, és akkor is, amikor bajnok lett. Ő az, aki pénzt áldozott és áldoz a csapatra. Persze, ma már egyre több helyről hallani, hogy nem mindig, vagy nem csak a sajátját, sokkal inkább a nagy közöst. És hogy ehhez hogy fér hozzá, azt mindenki tudja. Ám az sokkal nagyobb gond, hogy Garancsi István elfelejtett viselkedni. Pontosabban nagy kár, hogy rövid időn belül a második olyan, az ország leggazdagabb emberéről, aki szerepet vállal a magyar futballban, derül ki, hogy elfelejtett úriember lenni.
Fehér György
