Dzsudzsák átigazolása igazi internetes forradalmat indított el. A szurkolók fantáziájának semmi sem szabott határt.Volt, aki szerint ez igazi Bukás volt. Olyan, amely még Hitlert is teljesen kiborította.

- Noha sokszor ugratjuk egymást, valójában mindig is igazán jó barátok voltunk és leszünk is, így természetesen örülünk, hogy újra együtt dolgozhatunk a tatabányai labdarúgásért – fogalmazott Vincze István. Kiprich József pályafutásában mindig a közös munka, a közösen elért eredmények játszották a főszerepet. - Ez a továbbiakban is természetesen így lesz, ezért igazából nem fontos, ki a vezetőedző és ki a szakmai igazgató, Piluval és a csapattal együtt közösen kell alakítanunk a várhatóan eredményes jövőt – mondta Kiprich.

A futballklub felügyelő bizottságának elnöke, dr. Kancz Csaba alpolgármester a csapat jövőjéről beszélt.

- Fontos elem, hogy a klub két hajdani legendás csatára együtt fog dolgozni a sikerekért. Vincze István szakmai vezetőként, míg Kiprich József vezetőedzőként segíti a labdarúgócsapatot. Az ő feladatuk lesz az új keret tagjainak meghatározása, stabil, a mérkőzéseken győzelmi eséllyel harcba szálló alakulat kialakítása – utalt a döntés hátterére dr. Kancz Csaba. - Nem okozhat problémát, hogy többen távoztak az elmúlt két hétben a csapattól, hiszen azok a játékosok próbálnak máshol szerencsét, akikkel már a klubvezetés sem kívánta folytatni a közös munkát. Ez természetesen Farkas Jánosra nem vonatkozik, vele meg voltunk elégedve, szerettük volna megtartani, de nem tudtunk versenyezni egy NB I-es klub, a Siófok által nyújtott lehetőségekkel. Köszönjük János eddigi munkáját, sok sikert kívánunk neki az első osztályú bajnokságban. Hamarosan érkeznek új játékosok, hiszen jelenleg is több labdarúgót figyel a vezetés, a védelembe, a középpályára és a csatársorba is érkezhet erősítés. Várhatóan 6-7 játékos érkezhet hozzánk, főként csatárposzton sürgető a távozó játékosok pótlása.

(molnár)

Legalábbis erre enged következtetni két a tény. Egyrészről, mint elmondta,  az utóbbi időben Fehérváron végzett kemény munkának híre ment, és a csapat külföldön sem ismeretlen. Ez ám az igazi világsiker, hiszen a portugál nem túl sok edzést tartott meg a csapatnak. Egészen pontosan június 10-én volt az első edzés, és ilyen sikerre még senki nem volt képes a világ futballjában. Persze, ha pedig mindez Mezey doktor érdeme, akkor igazán felesleges volt edzőt váltani. A másik tény, hogy Sousa pillanatok alatt kipenderítette a csapat kapitányát, Farkas Balázst, akinek az a bűne, hogy a játékstílusa nem passzol az elképzeléseibe. Az új világklasszis tréner edzés nélkül is rájött, hogy a csapat eddigi kapitánya nem kell neki, hiszen Farkas Balázsnak már át sem kellett öltöznie az első foglalkozásra, igaz, érdemei elismerése mellett ezért a tapasztalt középpályás csak a második csapattal készülhet a jövőben.

 Fehér György

A mi Balázsunk átigazolása mellett méltatlanul kevés szó esik Simon Ádámról. Pedig azt kell mondani a szombathelyi játékos Palermóba való szerződése biztos nagyobb előrelépés, mint Dzsudzsák dagesztáni aláírása

A Haladás védekező középpályása – aki a mögöttünk lévő bajnokságban a szombathelyi gárda egyik legjobbja volt, 26 mérkőzésen egy gólt szerzett – mindössze 45 élvonalbeli meccsel a háta mögött szerződött a Serie A-ban szereplő Palermoba. Igaz, Simon nem ismeretlen a külföldi csapatok menedzserei számára, hiszen 2009-ben tagja volt az U20-as egyiptomi vb-n bronzérmet szerző magyar csapatnak, a világbajnokságon hat mérkőzésen lépett pályára.

Remélem, Simon megállja a helyét, és bár még nem ismerik annyian, mint Dzsudzsákot, az elkövetkezendő időszakban Európa legjobb bajnokságában játszhat. És az már csak rajta múlik, hogy egy év múlva már senki ne emlékezzen a dagesztáni klub nevére, és sokkal inkább róla szóljanak a hírek.

Sokat tehet ezért Rudolf Gergely is. Bár az ő helyzete még nem tisztázott, elképzelhető, hogy az olasz bajnokság egyik legpatinásabb csapata, a Lazio igazolná le. Olasz hírforrások ugyanis tudni vélik, hogy a Genoa magyarja, Rudolf Gergely és a laziós Pasquale Foggia a nyáron helyet cserélhet. A bokasérüléséből felgyógyuló válogatott támadó hallott a hírről, és szívesen igazolna a római klubhoz – mondjuk ezt nem csodáljuk. A Debrecen Bajnokok Ligája szereplésének egyértelműen ő a legnagyobb győztese, mert bár az elmúlt egy évben nem sokat csinált Olaszországban, a Fiorentina ellen szerzett góljára úgy tűnik, még mindig emlékeznek.

Sokáig úgy volt, hogy Lázár Pál is Nyugat-Európában öregbítheti a magyar futball hírnevét. A Videoton tehetsége védője azonban kelet felé vette az irányt. Nem tanult a magyar futballisták eseteiből – még egyetlen honi játékosnak sem sikerült nagy karriert befutnia Törökországban – és a török élvonalbeli labdarúgó-bajnokságban szereplő Samsunsporhoz igazolt. Legalábbis a török élvonal újonca, a Samsunspor SK egyik Facebook-oldalán arról számolt be, hogy megegyezett a magyar válogatott hátvéd átigazolásáról a Videotonnal. Sőt, az egyik török napilap azt írta, hogy a két klub közel egyhetes, titkos tárgyalássorozatot folytatott.

A törökök biztos el akarták titkolni az igazolást a Bayern, az Inter vagy épp a Barcelona elől, nehogy elhappolják előlük Lázárt. Persze, senki ne magát okolja, ha nem ismerős neki a Samsunspor neve. A „vörös villám" becenévre hallgató gárda a 2011–2012-es idényben a török másodosztály 2. helyén végzett, ezzel feljutott a Szuperligába. A klub keretében a török másodosztályú csapatokra nézve kötelező légiós-korlátozások miatt csak három külföldi labdarúgó található, az élvonalba jutással viszont már jóval több légiós érkezhet. A csapat egyébként „ingázónak" számít az élvonal és a másodosztály között, igaz, a klubtörténet legjobb időszakában, 1993 és 2005 között megszakítás nélkül a Szuperliga tagja volt. Legjobb eredménye két élvonalbeli bronzérem.

A következő távozó pedig Elek Ákos lehet. Persze, csak akkor, ha valaki le is akarja majd igazolni. Vele kapcsolatban ugyanis az elmúlt egy évben csak pletykákat lehetett hallani, ám mint azt Fülöp Ferenc menedzser megerősítette, eddig semmilyen konkrét megkeresés nem történt vele kapcsolatban. Egyébként is élő szerződése van a Videotonnal, igaz, ez az új edzőt nem zavarja: a csapatkapitány Farkas Balázs is úgy kipenderítette a gárdából, hogy a lába nem érte a földet. Mint mondta, a középpályás játéka nem illeszkedik a csapatjátékba. Érdekes, eddig illeszkedett, sőt, bajnoki aranyat ért. De ez már a következő írásom témája lesz.

Fehér György

Az első sokk után egyre többen, és egyre hevesebben kezdték el magyarázni, miért is jó, hogy Dzsudzsák Balázs az orosz bajnokságba szerződött. Sokan, sok fórumon elmondták, hogy az orosz pontvadászat erősebb a hollandnál, és Balázs szakmailag fejlődni fog.

Persze, volt, aki ki merte mondani azt, amit mások nem. Détári Lajos például kerek-perec megmondta, hogy Dzsudzsák csak azért hozott jó döntést akkor, amikor Dagesztánba szerződött, mert nem olyan jó futballista, hogy Európa élcsapataiban játsszon. Döme hozzátette, Dzsudzsák nagyszerűen felmérte, esélye sem lenne a kezdő csapatba kerülésre mondjuk egy Juventusba, vagy épp a Real Madridba – azért ezeket a csapatokat említem, mert ezekkel hozták hírbe – és mivel kispadozni nem akar, elmegy inkább pénzt keresni egy olyan csapathoz, ahol játszhat is. Persze, sokan emlékeznek még Huszti Szabolcs esetére, aki szintén játszani – na meg sok-sok pénzt keresni – ment a Zenitbe, aztán az elmúlt egy, másfél éve még csak a pálya közelébe sem ment tétmeccsen – vagy legalábbis nem sokat. Azért sokan bíztak abban, hogy Balázsnak legalább volt annyi esze, hogy belátható időtartamra szerződik a Mahacskalához, ám már az is kiderült: a játékos 4 évre írt alá az orosz csapathoz. Csak reménykedni tudok abban, hogy fél év múlva nem érkezik egy új edző, vagy épp egy év múlva nem érkezik még 10 új sztár a csapathoz, és Balázs nem jut arra a sorsra, mint Huszti. Mert akkor bizony négy év alatt keres majd 4 milliárd forintot – persze, ha megkapja a pénzét, és a csapat tulajdonosa nem került nézeteltérésbe mostani társaival (azért tudjuk, mire gondolok) – de végleg eltűnik.

Pontosabban – és most sokan rosszindulatúnak fognak tekinteni – azt mondom, Dzsudzsák megérdemli a sorsát. Akármi legyen is az. Viszont egy új reklámkampányt már elindított: az interneten ugyanis holnaptól kapható az „idősebb vagyok, mint Dzsudzsák csapata” feliratú póló.

Fehér György

Kemény, Angliában edződő védőt igazolhat a Ferencváros. Kovács Jánost én még nem láttam játszani, ám a probléma biztos nem a pályán mutatott játékával van. És ezt két hírből is kiderült.

„A Ferencvárossal készül Kovács János, az angol negyedosztályú Hereford 25 éves védője. A kőkemény hátvéd hat éve játszik Angliában, de elképzelhető, hogy idén nyáron hazatér.
- Három napja edzek a Ferencvárossal, de egyelőre nem tudom megmondani, hogy hol folytatom - kezdte Kovács. - A Herefordnál nem maradok, szívesen jönnék a Fradihoz, jövő héten eldőlhet a sorsom. 19 évesen kerültem ki Angliába, voltak szép időszakaim, például a legutóbbi csapatomnál légiósként csapatkapitány lehettem, de aztán akadtak problémák, ezért is szeretnék váltani. Ha a Ferencvárosnál folytathatnám, óriási megtiszteltetés lenne számomra."

Mindezt tegnap mondta a játékos. Kár, hogy sokan elfelejtik, ugyanez a játékos másfél éve még inkább maradt az angol ÖTÖDIK osztályban, mintsem a Ferencváros labdarúgója legyen

2010. 01. 26.-án ugyanis ez a hír látott napvilágot: „FTC: Kovács az angol ötödosztályt választotta a zöld-fehérek helyett. A100% Fradi információi szerint nem lesz a Ferencváros játékosa Kovács János, ugyanis a Lincoln City hátvédje elfogadta az angol ötödosztályban (Conference National) szereplő Luton Town ajánlatát. - Egyszer szívesen játszanék a Ferencvárosban, de most még úgy gondoltam, hogy maradok Angliában, és elfogadom a Luton ajánlatát – nyilatkozta a zöld-fehérek honlapjának Kovács.”

Nos, másfél éve alatt sokat változott a világ. Kovács nem hódította meg Angliát – bár az ötödik ligából legalább egyet lépet felfelé – és a Ferencvárosnál is stabilizálódni látszik a helyzet.

Egy dolgot azonban egyáltalán nem értek.

A Fradi vezetői miként kereshetnek meg egy játékost, aki egyszer már – nincs jobb szó rá – megalázta azzal a klubot, hogy egy angol ötödosztályú csapatot választott.

Kovács József viselkedését - és nyilatkozatát - pedig inkább nem minősítem, mert az inkább a napraforgóra hasonlít. Arra fordul, ahonnan a nap süt.

Fehér György

Az egyik legjobb magyar játékos nem érti az átigazolásával kapcsolatos megnyilvánulásokat.

Dzsudzsák Balázs nem érti, miért ítéli el őt a magyar szurkolók nagy része azért, mert vélhetően nehéz és rögös, ám sztárrá vezető út helyett ő a könnyű pénzszerzést választotta.

Dzsudzsák Balázs nem érti, miért nem tetszik a magyar szurkolónak, ha ő holland, olasz, angol, vagy spanyol bajnokság topcsapata helyet a „jónevű” Anzsi Mahacskalához szerződik.

Mi meg azt nem értjük, mit nem ért ezen Dzsudzsák Balázs!

Vörösbaranyai József menedzser sem ért valamit, bocsánat, nincs tisztában valamivel. „Dzsudzsák Balázs nem érti, mi az oka a felé áradó gyűlöletnek, ezért nem is szeretne nyilatkozni. A pályafutásáról neki kell döntést hoznia, ha rosszul dönt, ő viseli majd a döntés következményeit is, de ez az ő ügye.” – nyilatkozta az NSO-n.

Nos, ez óriási tévedés!

Dzsudzsák Balázs a magyar futball nagy értéke, legnagyobb tehetsége. Ha ő rosszul dönt, ha neki rosszul súgnak, akkor ennek a következményeit nem csak ő, hanem a magyar labdarúgó válogatott, a magyar futball viseli majd.

Dzsudzsák Balázs ma sok száz, sok ezer fiatal példaképe, akik most azt látják, nem kell továbbmenni a megkezdett úton, nem kell a világ legjobb csapataiba szerződni, nem kell Bajnokok Ligájában szereplő csapat játékosának lenni, és nem kell a magyar válogatott érdekeit nézni – ha a serpenyő másik felében sok millió forint van.

És három dolog most biztossá vált!

Dzsudzsák Balázs sajnos nem érti, mit jelent a legjobb magyar futballistának lenni!

Dzsudzsák Balázs sajnos nem érti, mit jelent bálványnak, és talán egy kicsit megmentőnek lenni!

Dzsudzsák Balázs sajnos nem érti, mit jelent - és milyen kötelességekkel jár - sok száz, sok ezer gyerek példaképének lenni!

Fehér György

Meglepve olvastam a mai Nemzeti Sportot.

Az hagyján, hogy lényegében megmagyarázták, miért jó, hogy Dzsudzsák Balázs az Isten háta mögötti csapathoz írt alá, hiszen ezt a témát mellettem sokan értékelték már. Aki azt mondta, hogy Balázs jó helyre igazolt - az bizony hazudott. És nem csak saját magának, hanem az olvasónak, tévé-nézőnek is. Sokkal inkább tettek bosszússá a magyar válogatott San Marino elleni meccsének utózöngéi. Vanczák Vili például nem tudta, hány sárga lapot kapott már a selejtezők során. Nos, tapasztalatból tudom, ezt még egy megyei bajnokságban is figyelemmel kísérik, nemhogy a magyar válogatottnál.

De a legfurcsább Laczkó Zsolt nyilatkozata volt.

„Az első gól eldöntötte a mérkőzés sorsát, utána szerintem a játékunkkal is kiszolgáltuk a közönséget.”

Nos, biztos vagyok abban, Laczkó még nem nézte vissza a meccs felvételét, mert ellenkező esetben, nem nyilatkozott volna ekkora baromságot – már bocsánat. A csapat a játékával senki nem szolgált ki: a meccs egyetlen haszna a három pont megszerzése volt. Kár tagadni, sem látványosan, sem gólerősen nem játszott a gárda. A fiúk azt mondják, sok helyzetet alakítottak ki, ám én úgy láttam, az ellenfél kapusa egyetlen nagy ziccert nem védett. Nem mondom, volt pár nagyon jó játékba avatkozása, de hát épp ezért állították a kapuba. Nem hiszem, hogy nagy dicsőség azt mondani, hogy volt pár lövésem, de a San Marino-i kapus védte azt. Helyzetecskék, kisodródott helyzetből leadott lövések, rossz beadások persze voltak, de azt nem szabad, nem lehet a közönség kiszolgálásának nevezni. Laczónak – és a csapatnak – talán csak egy szerencséje volt. Az, hogy a miniállamba ellátogató magyar drukkerek nem olyan vérmérsékletűek voltak, mint a Sampdoria szurkolói. Mert ez a játék inkább volt elkeserítő – igaz eredményes – mint szép jövőt előre vetítő, Laczkó pedig nem olya rég Olaszországban már megtapasztalta, milyen, ha a fanatikusoknak nem tetszik a csapat játéka. Attól, hogy – egyébként nagyon helyesen - most nem zúdultak kövek a magyar válogatott buszára, még nem szabad azt hinni, hogy a játékosok kiszolgálták a közönséget. Mert mint már mondtam, ez egy nagy baromság!

Fehér György

Ez most kemény lesz. Nagyon kemény. Mert az éhség kemény dolog. A pénzéhség még keményebb. Az ugyanis nem csillapítható. Olyan mint egy gyógyíthatatlan betegség – ha valaki megkapja, felemészti.

Nem tagadom, amikor Dzsudzsák Balázs a PSV Eindhovenhez igazolt, szinte minden hétvégén ott ültem a tévé előtt, amikor a holland csapattal játszott. Azt sem tagadom, hogy több ezer futballt szerető társammal együtt örültem sikerének. És azt sem tagadom, hogy jelenleg az egyik legjobb magyar futballistának tartom.

Az első negatív élményem egy évvel ezelőtt ért vele kapcsolatban. Akkoriban a Nagyítás című, egyébként irodalmi hetilap úgy gondolta, a labdarúgó-világbajnokság előtt eltér a szokásostól, és megjelentett egy sportanyagot, melyben a kor egyik legjobb magyar játékosa mesél a selejtezőkről, az előre lépés lehetőségéről, a világbajnokság esélyeiről, és arról, mit csinál egy magyar játékos akkor, amikor a vb-n kellene lennie, de csapata nem jutott el oda. Engem kértek fel a cikk megírására, és a választás végül Dzsudzsák Balázsra esett. Rögtön sikerült felvenni a kapcsolatot Balázzsal, így megbeszéltünk egy találkozót. Ám a játékos „elfelejtett” eljönni a megbeszélt helyre, ráadásul a telefonját is kikapcsolta. Ezt újabb telefonhívás, újabb egyeztetés, újabb találkozó követte – amire szintén nem jött Dzsudzsák. Ez után még háromszor játszottuk ezt el, igaz, utolsó két esetben már telefonon beszéltünk, hiszen nagyképűen csak annyit mondott, nem tud velem találkozni, mert nincs ideje rá. Ám készüléke az általa kért időpontban szintén ki volt kapcsolva. Az interjú végül összejött – Vörösbaranyi József menedzser segítségével. Ő volt az, akit felhívtam, akinek elmondtam a történetet, és aki talán egy kicsit odakoppintott Balázs fejére. Azt hittem egyszeri történetről van szó – igaz, nála nagyobb játékosok, mint például Henrik Larsson, vagy épp Lionel Messi pontosan meg tudott jelenni a velem megbeszélt időpontra – ám a nyáron még több, érdekes történetet hallottam megbeszélt, majd elmaradt találkozókról, na meg átbulizott éjszakákról. Hozzá kell tenni, ez utóbbi egyáltalán nem gond, hiszen Balázs folyamatosan bizonyított, és már kinőtte a holland bajnokságot.

Ám most úgy gondolom, sosem fogja megérteni, mit is jelent igazi futballistának lenni. Az orosz Szport Ekszpressz szerint ugyanis Dzsudzsák Balázs aláírt az oroszországi Anzsi Mahacskala csapatába. Bizton állíthatjuk, hogy a döntést nem szakmai érvek, hanem a pénz motiválta. Az egyébként magyar szinten már így is milliomos Dzsudzsák még többet akar keresni – az más kérdés, hogy ezt egy jegyzett európai topcsapatba is megtehetné. Ő azonban most a könnyebb utat választotta, a pénz szaga megtévesztette őt. Egyetlen pozitívuma a döntésnek, hogy Balázs így együtt játszhat egy igazi világklasszissal, hiszen az orosz bajnokságban legutóbb 11. helyen végző Anzsi csapatkapitánya a világbajnok Roberto Carlos. Igaz, a brazil már 38 éves, nem pedig 24, mint Balázs. Félő, Dzsudzsák úgy eltűnik a süllyesztőben, mint a szintén tehetséges Huszti, aki a Mahacskalához képest is ezerszer jobb csapatba, a Zenitbe igazolt, ma már viszont nem sokan emlegetik a nevét.

Dzsudzsák 2008-ban elindult egy úton, mely a profi futball világába vitte. Most, három év után letért erről az útról, sőt, visszafordult, és már nevelő klubja, a Debrecen is a háta mögött van – csak rossz irányban. Dzsudzsák éhes lett, nagyon éhes. És ezt az éhséget annak kárára is csillapítja, hogy azért van már mit „ennie”, és annak kárára is, hogy ezzel a lépésével talán sosem lesz már igazi futballista. Sokak szemében ő ugyanis már csak egy pénzéhes futballista. Ezzel a döntéssel legalább annyi szimpatizánst veszített, mint amennyi pénzt nyert.

Fehér György

Hogy mi a pozitívuma a San Marino elleni meccsnek?

Nem sok. Legfeljebb, hogy nyertünk, na meg az, hogy Szabics ismét bizonyította gólerősségét.

Hogy mit veszítettünk San Marino ellen?

Két védőt. És bár nem megbántani akarom Vanczákot, de Juhász Roland a nagyobb veszteség. Hogy pontosabban fogalmazzak, ő az egyetlen magyar védő, aki jelenleg rendszeresen játszik egy Európában jegyezett – igaz, azért nem az élvonalban jegyzett – bajnokságban. És épp ez az, amiért nem értem, hogy egy ilyen rutinosnak nevezhető védő miként kaphat sárga lapot – ráadásul eltiltást jelentő sárga lapot – a sorozatban még gólt sem szerző San-marino-i csatárokkal szemben. Juhász így nem játszhat a svédek elleni – akik 5-0-ra legyalázták a finneket – talán a csoport második helyéről döntő találkozón. Igaz, lassan ez már megszokottá válik, hiszen Juhásszal mindig történik valami, ha a svéd válogatott az ellenfelünk. Vagy fejbe rúgják, vagy eltörik néhány bordája, vagy – úgy mint most – eltiltatja magát. És hogy milyen volt maga a mérkőzés.Egy szó jut eszembe, de nem írom le. Maradjunk annyiban, hogy lekocogtuk ezt a meccset, amiről már akkor lehetett tudni, hogy megnyerjük, amikor vége lett a sorsolásnak, és amelyen csak az volt a kérdés, hogy így kocogva milyen különbséggel győzünk.

Egervári megfelelőnek találta a csapat hozzáállását, de úgy vélem, erről inkább a szurkolókat kellene megkérdezni. Vagy épp Détári Lajost, aki a televíziós stúdióban kerek-perec megmondta: ennél több kell a magyar válogatottól. Mindig, minden ellenféllel szemben. Talán Dzsudzsák Balázs érdemel dicséretet: ő valóban úgy pörgött, ahogy egy ilyen meccsen illik. Minden támadásban benne volt, ha kellett jobbról, ha kellett balról veszélyeztetett, és lőtt egy gólt, amit sajnos nem adtak meg. A többiek közül néhányan talán csak kötelességből rohangáltak a pályán. De ne legyünk igazságtalanok, mert megnyertük a meccset, ráadásul idegenben, és szereztünk három pontot.

Ha a múltkori cikkemben egy trabantéhoz hasonlítottam a csapat pörgését, akkor el kell ismerni, előrébb léptünk. Most talán elértük a Zaporozsec végsebességét. Ám abban a kocsiban csak három sebesség volt. Európa élcsapatai viszont már inkább hatos, de van amelyik hetes sebességi fokozatban játszanak.   

 Fehér György

FC Barcelona – Tardosi FC, London – Tatabánya, Lionel Messi – Minárcsik Dániel. A párhuzamos egyenesek a végtelenben, az előbbi párhuzamok Kassai Viktor életében találkoznak. Világhírű játékvezetőnk egy héttel a Barcelona – Manchester United Bajnokok Ligája döntő után a Magyar Kupa megyei döntőjén fújta a sípot Tatabányán.

- Amikor tehetem, hazajárok a szüleimhez, és a Carbonex kézilabdameccseire is kijárok időnként. Mindig is tatabányainak vallottam magam, bár már nem itt lakom – vágott bele kissé fáradtan, de mosolygósan Kassai Viktor. - Játékvezetői szemmel a megyei mérkőzésre is ugyanúgy készültünk, mint a BL-döntőre, hiszen a szabályok ugyanazok. Nem nehéz dolog a játékvezetés, csak jó döntéseket kell hoznunk a különféle szituációkban, és meg kell találnunk a motiváció megfelelő módját, hogy kellően komolyan vegyük minden feladatunkat.  Természetesen a Wembley-ben lejátszott meccs a tét és a feszültség miatt különösen nagy jelentőséggel bírt, hiszen tudtuk, egy ott elkövetett hibának óriási ára van – akár a játékosokra, akár ránk nézve.

- Szinte pontosan huszonegy év telt el a Barcelona – Manchester United és a Szárliget-Óbarok mérkőzés között, ahol asszisztensként bemutatkozott. Mennyire emlékszik abból a találkozóból?

- Nem sokra, hiszen rengeteg idő telt el azóta, több mint ezer mérkőzésen működtem közre játékvezetőként vagy asszisztensként. Olyan szempontból volt ez fontos összecsapás, hogy ez volt a karrierem első lépcsőfoka. Bevallom őszintén, az elején a játékvezetés egyfajta kényszerpálya volt számomra, hiszen gyermekkoromban focista szerettem volna lenni, játszottam is Tatabányán nyolc-kilencévesen a korosztályos csapatokban. Nem bizonyultam azonban elég tehetségesnek, így édesapám hatására a játékvezetés mellett döntöttem, bár eleinte nem tudtam pontosan, mibe vágom a fejszémet. Természetesen nekem is akadtak hullámvölgyeim, amikor több volt a kritika, mint a dicséret, de ilyenkor a legfontosabb, hogy az ember túltegye magát ezen a helyzeten. Aki erre nem képes, az fájó szívvel befejezi a pályafutását.

- A kilencvenes években járta végig a játékvezetők szamárlétráját, amikor Puhl Sándor szerzett rengeteg dicsőséget a magyar játékvezetés számára. Az akkori legjobb sípmesternek milyen szerepe volt az Ön életében?

- Felnéztem rá, mint példaképre, de sohasem akartam rá hasonlítani. Most is azt vallom, hogy nem másokat kell kopírozni, hanem a saját utunkat kell járni – el kell lesni a jót azoktól, akik jól végzik a dolgukat, és a rosszat azoktól, akik kevésbé jól. Puhl Sándor sokat segített a pályafutásom során, hiszen egy fiatal játékvezetőnek talán a legfontosabb, hogy esélyt kapjon arra, hogy megmutassa a képességeit – ő pont ezt az esélyt adta meg nekem.

- Olimpiai döntő, világbajnoki elődöntő és Bajnokok Ligája finálé után lehet még feljebb?

- Magasra tettük a mércét, de jövőre például Európa-bajnokságot rendeznek, ott is szeretnénk képviselni Magyarországot. A hitvallásom egyébként rövid távra szól: mindig a következő mérkőzésen kell hibátlanul teljesíteni.

Roland

Felpörögtünk San Marino elleni meccsre. Legalábbis Egervári Sándor szerint. Nos, aki már látott angol harmadosztályú mérkőzést, az bizony össze tudja hasonlítani ezt a „pörgést” és azt a „pörgést”. És annak most igencsak meglehet a véleménye. Nincs mit tenni, be kell ismerni, hogy a mi pörgésünk Európa középmezőnyéhez – tehát nem is az élvonalhoz – képest olyan, mint amikor egy Trabant pörög egy Passathoz képest.

A – szintén a kapitány szerint – lelkesen edző magyar válogatott Egervári „nagyszerű” taktikájának megfelelően ráadásul egy szem csatárral kezdett a világverő hírében álló Luxemburg ellen. Nem is tudom, mire készültünk, hiszen a miniország válogatottja szökő évente nyer meg egy meccset – és idén már legyőzte Szlovákiát. Más kérdés, hogy Tököli Attila így is mennybe mehetett volna, ha nem flegma énjét veszi elő. (Sajnos, olyan is van neki, és bizony, amikor ez az én kerül „hatalomra”, a játékos már-már nagyképűnek tűnik. Talán ezért nem futott be nagyobb karriert külföldön.) Talán kapitányunk is észrevette, hogy ez a meccs jobban hasonlít két, NBII-es, NBIII-as csapat edzőmeccsére, mint egy válogatott összecsapásra, így a második játékrészben már két támadóval rohamoztunk. Szabics Imi – akiről már különböző újságokban százszor leírtam, hogy a válogatottban a helye – köszönte szépen a lehetőséget, és gólt szerzett. Később kiderült, győztes gólt.

Mint azt kapitányunk a mérkőzés előtti időben sugallta, ez a meccs arra jó, hogy a csapat felkészüljön San Marino ellen. Nos, a hercegség csapatát itthon 8-0-ra győztük le, de félő, hogy ha kedden olyan támadójátékot produkálunk, mint Luxemburg ellen, bizony ismét csalódni fog a szurkoló. Félre értés ne essék, nem azt mondom, hogy nem győzzük le San Marinót – ha ez mégis bekövetkezne, a játékosoknak szerintem már haza sem kell jönniük -, de a hazai nyolc gól után a drukker megint azt várja, hogy látványos támadójátékkal verjük meg ellenfelünket. Ebből pénteken két dolog hiányzott: a látványosság és a támadójáték.

 Fehér György

Igazi közhely, de egy játékosnak, egy labdarúgónak megtiszteltetés kell, hogy legyen a nemzeti mez viselése. Bizony, vannak olyan klasszis játékosok, akik fél életüket vagy pályafutásukat odaadnák azért, ha egyszer szerepelhetett volna a magyar válogatottba.

Sőt, ha egyszer is edzhetett volna a nemzeti csapattal. (Jómagamnak életre szóló élmény volt, amikor 1994-ben, egy margitszigeti rendezvényen játszhattam a magyar csapat ellen. Ez még Mészöly Kálmán kapitánykodása alatt volt, és egy vasárnapi program csúcspontja volt a törökök ellen készülő nemzeti csapat elleni „bulimeccs”. Nem volt egyszerű bekerülni a csapatba: a margitszigeti stadionban több más program mellett – én például 20 évesen egy Pál Utcai Fiúk koncert miatt mentem ki a barátaimmal - egész nap zajlott az a büntetőrúgó verseny, melynek legjobb 11 játékosa alkotta a válogatott ellenfelét. Valami csoda folytán aztán nekem sikerült egymás után 24 büntetőt értékesíteni, pedig a kapuban a BVSC akkori kapusa, bizonyos Elbert állt. Így este játszhattam a csapat ellen, és ez életem egyik legnagyobb élménye volt, még akkor is, ha azért néhány NBII-es meccsen azért szerepet kaptam pályafutásom során. Na mindegy, bocsánat a kitérőért.)

Szóval vissza a válogatotthoz, amely a mai nap Luxemburgban lép pályára. Egervári Sándor szövetségi kapitány pedig a csütörtöki sajtótájékoztatón a következőket mondta szó szerint: „Példaértékű, hogy a futballisták nem a szabadságról álmodoztak, senki sem érezte nyűgnek, hogy a szezon végén a válogatott rendelkezésére kell állnia. Ezt jelzi, hogy a keddi fakultatív edzésen is szinte minden futballista részt vett.”

Nos, már eleve nem értem, hogy egy barátságos, és egy Európa-bajnoki selejtezőre készülő válogatottnak (jövő szerdán San Marino ellen lép pályára a csapat) miként lehet fakultatív edzése, de lehet, hogy ez csak az én, edzéshez való maximalizmusomnak köszönhető.

Azt viszont végkép nem értem, miért kell megdicsérni egy válogatott játékost, aki részt vesz az edzésen, még ha az „fakultatív” is.

Sőt, szerintem azt a játékost kell kérdőre vonni, aki nem vett részt rajta.

De szóljon valaki, ha mindezt rosszul gondolom!

Fehér György

Mielőtt bárki elolvasná a következő írást, mindenkit arra kérek, ne a külföldi játékosok nevét és ismertségét vegyék elsősorban figyelembe, sokkal inkább nemzetiségüket, na és az összehasonlításokat.

Szóval, évek, évtizedek óta azért „sírunk” mert nemzeti válogatottunk ott áll, ahol. Vannak ugyan fellángolások, előre lépések, de aztán mindig visszazuhanunk oda, ahova jelenlegi tudásunk és játékosállományunk alapján valóak vagyunk. A FIFA ranglistájának 50. helye köré. (Arról már végképp ne álmodjunk, hogy valamelyik klubcsapatunk nemzetközi szinten is sikeres lesz. Megnézhetjük a Debrecen példáját: a csapat előbb a Bajnokok Ligája, majd az Európa Liga pofozógépe volt, sőt, lassan kiderül, hogy az elmúlt két-három évet lényegében végigbundázták a játékosok. Az is érdekes, hogy erről a honi sajtó miért hallgat erről, amikor már tudva lévő, hogy a fogadási botrányokkal foglalkozó szervezet az összes debreceni nemzetközi meccset vizsgálja. Na mindegy, ez már egy másik téma.) Szóval vissza a válogatottunkhoz, a játékosainkhoz. Nem tudom, miért várjuk az előre lépést, amíg egyetlen futballistánk sincs nemzetközileg elismert csapatnál. Persze, említhetnénk Dzsudzsák Balázst az Eindhovenból – nemzetközi színtéren nem sok mindent mutatott a csapat, Balázst pedig a kimondhatatlan nevű orosz csapat tudná soraiba. Vagy ott van például Juhász Roland, fájó, az Anderlecht még annyit sem mutatott, mint a hollandok, ráadásul középső védőnknek már rég el kellett volna hagynia a belga bajnokságot. Persze, ez be is következett volna, ha lenne annyira jó, hogy ne csak érdeklődjenek felőle, hanem valaki végre ki is fizessen az árát. Huszti Szabolcs már kizárta magát a nemzeti csapatból, igaz, be sem fér a nemzetközileg nem túl veretes Zenitbe. Marad hírmondónak Gera Zoli, aki tavaly újra igazi magyar sztár lett, aki az Európa Liga selejtezőből a sorozat fináléba vezette – és ezt szó szerint kell érteni – a Fulham csapatát. Igaz, idén már az angol bajnokságban sem nagyon kapott szerepet.

Miközben ezen gondolkoztam, néztem a két, Bajnokok Ligája döntős csapat játékoskeretét. A Barcelonánál Seydou Keita félig szomáliai, félig mali származású. Hát, egyik országot sem a nemzeti csapatról ismerjük, mégis van világklasszis játékosuk. A Manchesterben Antonio Valencia a világ futballjában szintén nem nagy szerepet betöltő Ecuador szülöttje, mígHHhhh Ji-Sung Park dél-Koreai. Még szélesebb a kőr, ha megnézzük az elődöntő másik két csapatát. A Real Madrid sztárja, Sheyi Emmanuel togói, a német Schalkéban pedig szerepet kapott a japán Ucsida, a macedón  Ibraimi, a kínai Hao Csun-Min, a grúz Levan Kenia, a szlovák Jendrisek. És még korántsem teljes a lista, ám valljuk be be, egyik nevezett országot sem futballjáról ismerjük leginkább. Ám ettől függetlenül tény: úgy látszik akár Koreából, akár Togóból, akár Grúziából, akár Ecuadorból oda lehet kerülni a világ legjobbjai mellé, közé. Lassan úgy néz ki, csak Magyarországról nincs erre esély. Valamit nagyon elrontunk.

Fehér György

Azok után, hogy Kassai Viktor közmegelégedésre vezette a Barcelona - Manchester United Bajnokok Ligája döntőt, újabb nagy feladat előtt áll. Bár első számú játékvezetőnk, Kassai Viktor hétfőn reggel az MR1-Kossuth Rádió 180 perc című műsorában úgy nyilatkozott, hogy az NB I-es rajtig már nem lesz feladata, pihenéssel tölti az idejét, a Magyar Labdarúgó Szövetség megyei igazgatóságának tájékoztatása szerint a tatabányai játékvezető fújja majd a sípot szombaton az Ácsi Kinizsi - Tardosi FC Magyar Kupa megyei selejtező döntőjében. Mindkét csapat a Legea megyei I. osztályú labdarúgó-bajnokságban szerepelnek. Kassai segítői Erős Gábor és Szalai Dániel lesznek. A mérkőzés 15 órakor kezdődik a tatabányai Grosics-stadionban. Persze, senki ne gondolja, hogy Kassainak könnyebb dolga lesz, mint Londonban. Egy játékvezető munkájának minőségét ítéletei mellett ugyanis nagyban befolyásolja a játékosok viselkedése, bocsánat intelligenciája. És a játéktudás mellett itt van a legnagyobb különbség. Persze, én örülnék a legjobban, ha a két csapat játékosai rácáfolnának szavaimra, és amellett, hogy nagyszerű meccset játszanak majd, viselkedésükkel is kivívják majd a honi futball elismerését.

Fehér György

A Népszava internetes újságján a következő hír látott napvilágot: „A labdarúgó NB I utolsó két-három fordulójában nem talált gyanús mérkőzést az európai szövetség (UEFA) fogadási csalások kiszűrésére létrehozott speciális egysége. A szervezet munkatársa a Népszavának elmondta, hogy az előzetes várakozásoknak megfelelően a hajrában sokkal több volt a gyanús meccs Európában, mint a szezon korábbi időszakában, de a magyar bajnokikon sem a fogadások száma, sem a feltett tétek nagysága, sem a mérkőzéseken történt események nem adtak okot a gyanakodásra.”

Nos, nem tudom hogy van beállítva az a bizonyos figyelő rendszer, de nem kell nagyon okosnak lenni ahhoz, hogy rájöjjünk arra, hogy a már tuti kieső és az biztos ezüstérmes mérkőzésén született hét gól biztos nem fizetett rosszul egy-két internetes fogadónak. Ráadásul ezen a mérkőzésen az az MTK lépett pályára, amely csapatról már nem csak mende-mondák keringenek, hanem…. Hanem bizony játékosok – persze nevük elhallgatása mellett – vallanak furcsa dolgokról. Nos, a kiesés sorsára jutott kék-fehérek három gól „vertek” az év meglepetés-csapatának, a Paksnak, igaz, a vendég zöld-fehérek erre négy góllal válaszoltak. Hét gól – biztosan nem fizetett rosszul.

Fehér György

A magyarok szeretnek mesei motívumokat beleszőni életükbe. Most hétvégén viszont egy igazi Magyar Népmesével találkoztam az egyik honi, pest megyei futballpályán. Egy olyan történettel, ahol a jó végül elnyerte méltó jutalmát.

Adott egy 38 éves amatőr futballista –a neve lényegtelen -, aki tavaly nyárom úgy döntött, abbahagyja a futballt, és inkább az edzőskődés felé fordul. Akkori trénere viszont rábírta a maradásra – mondván, nem sikerült a posztjára megfelelő embert igazolni. A játékos így becsülettel megcsinálta a nyári alapozást, és valóban jó erőben érzete magát az első bajnoki mérkőzésen.

A sors azonban úgy akarta, hogy ha már a játékos a visszavonulás mellett döntött, történjen is úgy. A futballista az első mérkőzés 70. percében – pont a születésnapján – súlyos bokasérülést szenvedett. Olyat, amivel az egész őszi idényt kihagyta. Persze végig ott volt a csapat mellett: intézte a szövetségi ügyeket, és besegített az edzői munkába.

Elérkezett a téli alapozás, ám mivel a gárda műfüves pályán edzett - ami nem tett túl jót a gyógyulófélben lévő bokának – a játékos ezt a félkészülést lényegében teljesen kihagyta.

Ám a csapatot eltiltások és sérülések súlytották, így a játékos, edzője kérésére újra csatasorba állt. Bokája már nem fájt, de edzeni lényegében nyolc hónapja nem edzett. Az második és az ötödik tavaszi fordulóban  még csak csereként állt be, ám a hatodik meccsen már kezdőként segítette győzelemre csapatát. Ám egy fejes utáni leérkezésnél megroppant a térde. Akkor még nem érzete, hogy nagy a baj, ám másnap már nem tudott lábra állni. Azóta is biceg, futni és lőni egyáltalán nem tud. Elérkezett azonban az utolsó forduló, ahol megkérte edzőjét, ha minden eldőlt, hagy álljon be 4-5 percre csatárnak. Hátha jön egy jó ívelés, amiből gólt fejelhet. Edzője igent mondott a kérésére, és a meccs 87. percében – épp egy szögletnél – pályára küldte játékosát. Még hallotta, ahogy a nézők nevetnek, amint sántikálva beszaladt a pályára. A beadást aztán bedobásra csúsztatta egy védő játékos, ám a taccs utáni ívelés tökéletesen érkezett középre. A játékos pedig remek ütemben emelkedett, és miközben a kapus mozgását figyelte, eldöntötte, merre fogja fejelni a labdát.

Vissza oda, ahonnan a kapus épp ellépett.

A kivitelezés tökéletesre sikeredett, a labda a jobb felső sarokban kötött ki. A játékos szemébe könny szökött, és kicsit elérzékenyedve fogadta társai gratulációt.

Sántítva, sérülten gólt szerzett, úgy, hogy az volt az egyetlen labdába érése a meccsen.

Fehér György

Kassai Viktor az egész világnak megmutatta, még mindig életben van a magyar futball! Ha a válogatottunk, ha a klubcsapataink nem is ott tartanak, ahol mi, szurkolók szeretnénk, a magyar játékvezetés újra a csúcson van. Most nem szeretném részletezni, hogy Kassai volt a legfiatalabb játékvezető, aki BL. döntőt vezetet, dicsérni, hogy kézben tartotta a meccset – mert ezt már jó néhányan megtették előttem.

Inkább két jó, mit jó, tökéletes, és egy rossz ítéletével foglalkoznék csak.

És kezdjük a rosszal.

Nem szabad ünneprontónak lenni, ám el kell ismerni, a Manchester United egyenlítő gólja előtt bizony lesen kapta a labdát Giggs – az már egy más kérdés, hogy passza után Rooney zseniális gólt szerzett. Szegény Hajdú B. István hangja már akkor elakadt, amikor az első visszajátszásból kiderült: legalább egy fél „testhosszal” előrébb volt az angol játékos, mint az utolsó spanyol védő, dicsértére legyen mondva, nem hangoztatta a tévedést. Igaz, ez nem is annyira Kassai, mint inkább asszisztense, Erős Gábor hibája. És aki nem ért egyet ezzel, bizony önmagát csapja be. (Akit a visszajátszás sem győzött meg, annak ajánlom a sportnapilap internetes oldalán megjelent fényképet, amely egyértelmű bizonyíték.) Szerencsére, hibából ez volt az egyetlen a meccsen, és ez sem bizonyult végzetesnek.

Na és ott volt a két zseniális ítélet.

Az első és a második játékrészben is történt egy-egy kezezés a büntetőterületen belül. Előbb egy angol, míg a második 45 percben egy spanyol játékos ért kézzel a labdához. Pontosabban pattant a kezére a labda. Mindkét esetben egy-két méterről leadott lövés vagy passz után, melynél a védőnek esélyes sem volt arra, hogy elhúzza a labda útjából a kezét. Kassai sípja – helyesen – mindkétszer néma maradt. A magyar bajnokságban, főleg az alacsonyabb osztályban ilyen eset után lényegében megrohamoznák a játékvezetőt, az edzők a meccs után lenyilatkoznák, hogy „a bíró megint nem adott meg nekünk egy tizenegyest”. Jómagam a megyei futballbajban töltök be egy jelentéktelen szerepet – az egyik pest megyei csapatban játszom, és emellett segítem az edző munkáját, és amolyan technikai vezetőként is dolgozom – és jó párszor tapasztaltam hasonlót. Sőt, mivel játékvezető vizsgával is rendelkezem – számomra megtiszteltetés, hogy bő másfél évtizeddel ezelőtt a BL. döntő negyedik játékvezetőjével, Vad II. Istvánnal (a „Kisbikával”) dolgozhattam együtt több Budapest-bajnoki és NBIII-as meccsen is – szóval ilyenkor mindig hozzám jönnek a játékosok, hogy mit szólok a bíróhoz, aki megint nem adod büntetőt. Nem tudom elmagyarázni nekik, hogy az a tény, hogy egy játékosnak a kezéhez ér a labda, önmagában még nem büntetendő tett. Akkor sem, ha az a tizenhatoson belül történik.

A szabály egyszerűen elmagyarázza: ha a kéz keresi a labdát – vagyis a kéz mozgása a labda irányába történik – akkor az szabálytalan, ha a labda a kezet – vagyis a labda olyan sebességgel és olyan közelről érkezik, hogy a játékosnak esélyes sincs elhúzni a kezét – akkor az nem szabálytalan. A Bajnokok Ligája döntőben mindkét esetben ez utóbbi történt – Kassai pedig tovább engedte a játékot.

Nagyszerű ítélet volt.

Fehér György

Keveset hallani mostanában Nagy Lászlóról. Pedig az Újpest olimpiai bajnok futballistája, és későbbi edzője nem tűnt el, csupán a honi élvonal helyet az NBIII-ban dolgozik. Most éppen a Tököl csapatát vezeti a bajnoki aranyérem felé, persze az még kétséges, hogy ez osztályváltást is jelent-e majd a klub számára.

Nagy László a Fonyódon kezdett el futballozni, majd 1965-ben igazolt az Újpesti Dózsához, ahol pályafutásának legnagyobb sikereit élte át. Első felnőtt sikere az 1968-as mexikóvárosi olimpián szerzett aranyérem volt. 1969-ben lett először magyar bajnok, melyet a Dózsával sorozatban hatszor megvédett. Összesen kilencszeres magyar bajnoki cím tulajdonosa. Emellett ötszörös MNK győztes. 1983-ban távozott az Újpesttől: egy évig a svájci Locarno együttesében vezette le aktív pályafutását. A magyar válogatottban huszonöt alkalommal szerepelt. Még játékosként, 1980-ban szerzett szakedzői diplomát. Első munkahelye edzőkén régi klubja, az Újpesti Dózsa lett, melynek pályaedzője, és a tartalékcsapat edzője lett 1985-ben. 1992-ben vállalta első vezetőedzői pozícióját a BKV Előre együttesénél, majd 1994-ben rövid ideig Bicskén edzősködött. 1995-ben az MTK pályaedzője volt Bicskei Bertalan mellett, majd 1996-ban az Újpest FC vezetőedzője lett, ahonnan – egy ezüstérem megszerzése után -1997-ben menesztették. Pár hónappal később a Siófok FC csapatánál, majd 1999 és 2001 között a Kecskeméti TE vezetőedzőjeként dolgozott. Rövid szünet után egy hónapig a Marcali futballklub edzője, később Ercsiben és a Felcsút FC-nél dolgozott két és fél évet, jelenleg pedig a Tököl vezetőedzője.

Nagy László több mint két éve került az akkor még az NBII- es bajnokságban szereplő csapat élére.  

- Eredetileg az utolsó hét fordulójára kerültem Tökölre, de akkor már menthetetlen volt a csapat – mondta Nagy László. – Ahogy mondani szokták: a katicának több pontja volt, mint nekünk. A srácok ettől függetlenül jól teljesítettek az utolsó meccseken, és kialakult egy mag, amire fel lehetett építeni az NBIII-as csapatot. Tavaly a Duna csoportban szerepeltünk, míg most 3 pont előnnyel vezetjük az Alföld csoportot.

A gárda így akár jövőre is az NBII-ben szerepelhetne, ám az MLSZ licencadó bizottsága közbeszólt.

- Számomra teljesen érthetetlen, miért nem kaptunk NBII-es klublicencet.. Már azt sem értem, miért kell nekünk licencet kérni az NBIII-as bajnokság közben úgy, hogy nem is tudjuk még, jövőre melyik osztályban szerepelünk majd. A versenykiírásban az van, hogy az lehet NBII-es csapat, amelyik megnyeri az NBIII-as bajnokságot, és megfelel a követelményeknek. Ez rendben is van, de az NBIII-ba nem kell licenc, és még három forduló hátra van a pontvadásztaból. Előfordulhat, hogy csak harmadikok leszünk. Persze, mi szeretnénk bajnokok lenni, hiszen aki pályára lép, az minden meccsen nyerni akar. Persze, nem tagadom, mi is hibáztunk. Valóban, a megadott időponthoz képest késve adtuk be az Apeh igazoltást, és a közjegyzői okiratot, de megengedték, hogy fellebbezzünk, és hogy pótoljuk a hiányt. Most pedig újra ugyan azzal az indokkal utasították el a kérelmünket, mint először. Hihetetlen, de ha a megadott időben egy soros levélben beadjuk, hogy a Tököl indulni akar az NBII-ben, és kéri a klublicencet, de ehhez semmilyen papírt nem csatolunk, akkor most nem lenne semmi gondunk. Akkor felszólítottak volna minket a hiánypótlásra, és most minden rendben lenne.

Nagy László hozzátette, a csapatban amatőr játékosok játszanak, akiknek példaértékű az edzésekhez való hozzáállása.

-                     Nem olyan régen épp Temesvári Miklós hozott ki néhány külföldi edzőt az egyik foglalkozásra, akik előtte az Újpest és a Vasas edzésén voltak. Bizony, elcsodálkoztak, hogy a harmadosztályban is lehet úgy dolgozni, mint a profiknál. Ezek a játékosok megérdemlik az NBII-es bajnokságot, épp ezért mondom azt, hogyha bajnokok leszünk, mindent megteszünk majd azért, hogy érvényesítsük a jogainkat. Persze, ehhez az kell, hogy mi is meg tudjuk teremteni az NBII-es feltételeket. Mert azért nem árulok el nagy titkot, ha elmondom, ebben az osztályban is a pénz számít.

Nagy László 1996-97-ben ezüstérmet szerzett az Újpesttel, így mondhatjuk, hogy a következő évben már Váhidi Péter irányításával bajnoki címet szerző csapat alapjait ő rakta le. Neve azonban már jó ideje fel sem merült egyetlen, első osztályú klubnál sem.

- És már nem is fog. Sőt, nem is akarok már az NBI-ben dolgozni. Egyrészről nincs pro licences végzettségem, és 62 évesen nem is fogok másfél millió forintot erre költeni, másrészről azt látom, hogy rengeteg pro licences edző van állás nélkül, és azt gondolom, ennek így nincs értelme. Úgy látom, a magyar foci még csak el sem indult a beígért úton, és nemhogy támogatnák a kis csapatokat, de egyesületek, velük együtt pedig gyerekek tűnnek el. Mi pedig csak lessük a csodát, és várjuk, hogy a magyar foci újra számottevő lesz Európában. Hát, így nem lesz az! Azt is bevallom, hogy ennyi idősen már nem akarok idegroncs lenni. Az elmúlt évem nagyon nehéz volt, hiszen elveszettem a feleségem, és hirtelen rám tört a magány. Nagyon jó és szép házasság volt a mienk, még szerencse, hogy a két fiam és az öt unokám mellettem állt. Velük szeretnék még nagyon sok időt eltölteni, értük szeretnék még élni. Persze, a labdarúgástól sem szeretnék elszakadni, hiszen ez az életem. Szeretnék egy csapatot, ahol jól érzem magam, ahol kedvemet lelelem a munkában. Tököl – bár azért lehetne fejleszteni a klubot – most egy ilyen csapat.  

A tréner természetesen a Pest megyei kispadjáról is figyelte szeretett klubjának, az Újpestnek a szereplését.

- A véremet nem lehet, és nem is akarom kifehéríteni. Amíg élek, az Újpestnek fogok szurkolni. Nem irigyelem Mészöly Gézát, hiszen amint hallottam, nem túl jó anyagi körülmények között sok fiatalból kellett összegyúrnia a csapatot. És mint azt az MTK példája is mutatja, csak fiatalokkal hosszú távon nem lehet eredményt elérni. Egy csapatba kellenek a rutinos játékosok, mert a fiatalokat érzékenyebben érintik a hullámvölgyek. Ez az Újpestnél is beigazolódott, szerencsére a srácok a bajnokság végére elkapták a fonalat. Úgy gondolom, a hatodik hely több, mint siker.

Fehér György

Az MLSZ licencadó bizottságának tagjai is olvashatták írásaim. Csak ezzel tudom magyarázni, hogy miután kritizáltam tevékenységüket, rögtön keményebb hangnemre váltottak. Gyorsan le is csaptak, és megvan az első áldozat:

„Az MLSZ Fellebbviteli Licencadó Testülete május 24-i ülésén, figyelemmel a hatályos MLSZ (NB II) Klublicenc Szabályzatra, az alábbi határozatot hozta. Az MLSZ Elsőfokú Licencadó Testülete 2011. május 12-én kelt 064/2011. számú határozatával szemben a Tököli VSE sportszervezet képviseletében Dr. Nagy Béla ügyvéd által benyújtott fellebbezést, amelyben kérte a határozat megváltoztatását, megvizsgálta. A Fellebbviteli Licencadó Testület az MLSZ Elsőfokú Licencadó Testületének 064/2011. (05.12.) számú határozatát helybenhagyta. A fellebbezés elutasítása azt jelenti, hogy a Tököl nem indulhat a másodosztályú bajnokságban. (mlsz.hu)”

Szegény Tökölnek biztosan szép nagy tartozásai vannak. Milliókat kereshetnek ott a játékosok, illetve csak keresnének, mert biztosan nem kapják meg a pénzüket. Félre a tréfát, a hírek szerint késve adták be az Apeh igazolást és a közjegyzői okiratot. Valóban ez lenne a magyar futballban történt legnagyobb bűn? Valóban egyenlő ez azzal, hogy több, a magyar élvonalban szereplő játékos hónapok óta nem kap fizetést? Bocsánat, dehogy egyenlő, hiszen utóbbi játékosok csapatai simán megkapták a klublicencet. A Tököl viszont – amely az olimpiai bajnok Nagy László vezetésével lényegében már megnyerte az NBIII-as bajnokságot, és ahol nem kevesebb, mint hét korosztályos csapatban több száz gyerek tanulja a futball alapjait – nem.j

Mert késve mutatott be néhány papírt. Bohócverseny!

(Holnap interjút olvashatnak a csapat edzőjével, Nagy Lászlóval, aki a csapat élete mellett természetesen beszél majd saját magáról, na és szeretett csapatáról, az Újpestről is.)

Fehér György

Bevallom nehéz bármilyen, negatív hangvételű cikket írnom a Vasasról. Na nem mintha piros-kék drukker lennék – nálam Hajrá Kerület, Első a becsület – de azt kár tagadnom, Markovits Lászlót, a Vasas SC. elnökét a legkorrektebb, legkörültekintőbb sportvezetőnek tartom Magyarországon. Olyan sportvezetőnek, aki bár biztosan követett el hibákat az elmúlt években, de mindig próbálta a lehető legjobb megoldást választani klubjának.

Akkor is, amikor Mészöly Géza helyett az olaszok kezébe adta a focicsapatot – ha nem így tett volna, ma már nem lennének NBI-es meccsek a XIII. kerületben – akkor is, amikor elhajtotta a klub környékéről az ügyeskedőket, állbefektetőket. Köztük azt a Berki Krisztiánt, aki aztán a Fradinál is „majdnem” tulajdonos lett, aki aztán elment nyaralni, mikor nem került a zöld-fehér klub élére, akit lényegében lopással gyanúsítanak, és aki ennek ellenére él, mint Marci Hevesen, sőt, még „jópofáskodik” is. Na de hagyjuk Berkit – ő egy másik, sokkal hosszabb történet – térjünk vissza a Vasashoz, és Markovits Lászlóhoz.

Szóval miután elhessegette az összes ügyeskedőt a Fáy utcából, eladta a futballcsapatot a HÍD Akvizíciós Zrt-nek. Akkor talán ő sem gondolta, hogy ezen cég is az ügyeskedők közé tartozik. Jómagam is ott voltam azon a sajtótájékoztatón, melyen a bemutatták az új tulajdonosokat, az új játékosokat. A Faragó Attila vezetette team nem vázolt fel világmegváltó célokat, nem ígért Bajnokok Ligája indulást, és főleg nem hozott külföldi edzőt a kispadra. De ígért átlátható gazdálkodást, nyugodt hétköznapokat, rendszeres fizetéseket, és a klub 100 éves centenáriumához méltó szereplést. Nos, ez utóbbi kitétel inkább a játékosokon múlt, és becsületükre legyen mondva, a gyászos őszi szezon után jónak nevezhető tavaszt produkáltak.

Nem úgy az új tulajdonosok.

A márciusi sajtótájékoztatón ugyanis szó sem volt arról, hogy már abban a hónapban sem fizetnek a játékosoknak. Információk szerint legutóbb februárban érkezett pénz a sportolók számlájára: azóta csak elvárások, követelések vannak, a kötelességek elfelejtődtek. A bajnokságnak ugyebár vége van, igaz, néhány játékos hétfőn és kedden is a Fáy utcában járt. Persze, nem baráti látogatásra érkeztek, az ígéretek szerint ezen a napon kapták volna meg a márciusi és áprilisi fizetésüket. Tán mondani sem kell, most érkezett meg a pénzük. A legújabb ígéret szerint ma kapnak majd pénzt a futballisták. (Holnap erre még visszatérek.) Igaz, még mindig csak a márciusi és április fizetésekről van szó. A prémiumok kifizetésére június 6-áig kell várniuk a játékosoknak. Az ígéret szerint.

És még egy érdekesség: a Vasas is megkapta a klublicencet!

Fehér György   

Mintha csak előző cikkem megerősítésére írta volna az NB1.hu interneres portál a következőket:

„Egyelőre nagy kérdés, hogy mi lesz az FTC sorsa. A zöld-fehérek a 3. helyen végeztek, így indulhatnak az Európa Liga selejtezőjében, ám többekben is felmerült a kérdés: minek, ha nincs csapat, nincs játékos, aki pályára lépne?
Információink szerint a klub vezetősége jelenleg is tárgyalásban áll 2-3 olyan szponzorral, amely révén, ha nem is lennének paradicsomi állapotok az Albert-stadionban, de az elmaradt tartozásokat kiegyenlíthetnék, és stabil lábakon állhatna a klub.  Úgy tudjuk, hogy a csapatot jövőre is Prukner László irányítja, ám élő szerződése ellenére is kérdéses Józsi György sorsa, aki iránt van NB I-es érdeklődés. Egyelőre azt sem tudni, hogy Rósa Dénes marad-e a klubnál. A csapatkapitány szerződése az idény végén lejár, és pár héttel ezelőtt még ő sem tudta megmondani, hogy miként alakul a jövője. Máltai források szerint Justin Haber elutasította a Fradi szerződéstervezetét, így ő biztosan távozik, honfitársa, André Schembri távozása is biztosnak tűnik abban az esetben, ha nem rendeződnek gyorsan a körülmények. A "zuhanyhíradó" szerint mindenesetre Schembrinek már megtette ajánlatát a klub.
Úgy tudjuk, Emil Miljkovic végleg távozik a zöld-fehérektől. Mint ismert, a bosnyák származású labdarúgó engedély nélkül utazott el próbajátékra egy görög csapathoz. A keretből egyébként egyedül ő nem vett részt a Lombard Pápa elleni éremátadást követő ünneplésben."(czp)

Felhívom a figyelmet az „elmaradt tartozások” szóösszetételre. Ez az egyik kitétele – pontosabban ennak hiánya – a licenc megadásának. Persze, nem azt mondom, hogy más csapatnál nincsenek ilyen gondok. Sőt! Azt viszont most már bizton állítom, hogy a licencadó testület egy „bohócverseny”, amelyre így, ebben a formában semmi szükség.

Nem tudom, kapnak-e fizetést a testület tagjai, de ha igen, arra kérném őket, bizony – úgyis ez lesz a szokás ebben az országban, úgyhogy mutassanak szépen példát – fizessék vissza azt.

Fehér György

Véget ért az NBI-es bajnokság. A Videoton lett a bajnok, a Paks az ezüst, a Ferencváros a bronzérmes, míg a Szolnok és az MTK kiesett. Jön a nyári szünet, az átigazolási és a felkészülési időszak.És oly sok zaklatott év után immár nyugodtan készülhetnek a bronzérmes Ferencvárosnál – legalábbis ami a klublicencet jelenti.

Ám néha elgondolkozom azon, kik, és miért néznek hülyének. És nem csak engem, mindenkit.

Az Elsőfokú Licencadó Testület 2011. április 27-én megtartott ülésén az NB I-es licencet igénylő klubok közül az FTC Labdarúgó Zrt. megkapta az UEFA (Nemzetközi) licencet. A Magyar Labdarúgó Szövetség igazolta, hogy az FTC Labdarúgó Zrt. eleget tett az MLSZ (UEFA) Klublicenc Szabályzat által, a nemzetközi (UEFA) klublicenc megszerzéséhez szükséges kötelezően előírt összes sport, infrastruktúra, személyi- és adminisztratív, jogi és pénzügyi követelményeknek.

Hát, biztosan csodát tettek az Üllői úton.

Alig 10 nappal a licencadó testület „igene” előtt ugyanis a következő jelent a honi médiában: 350-400 milliós tartozás a Fradinál. Orosz Pál, a Fradi vezérigazgatója a Népszabadságnak elmondta az előzetesen vártakhoz képest egyre csak emelkedik a ferencvárosi futballt működtető zrt. adósságállománya.

„Tartok tőle, nem csupán százötven-kétszázmillió forintos adósságot nyögünk, hanem a valós szám háromszázötven-négyszázmillió is lesz. A jelenlegi szituáció alighanem az FTC történetének legnehezebb helyzete. Ezzel együtt derűlátó vagyok” – mondta szó szerint a sportvezető. Mindez azt jelenti, hogy pontosan még Orosz Pál sem tudta, mekkora a Zrt. adóssága, ám úgy látszik, ő már tudta, látta a 10 nap alatt bekövetkező csodát.

Ha hozzávesszük, hogy tavasszal a Ferencvárosnál lévő anyagi gondoktól volt hangos a honi sajtó, bizony nem értem, miként sikerült ezt a majd négyszáz milliós lyukat. Sőt, mint tudjuk, ha valahol 400 milliós hiányt vallanak be, akkor ott minden bizonnyal valamivel nagyobb ez a szám.

Na mindegy, a licencadó testületnél biztos nem hallották ezeket a híreket, nem olvasták ezeket a cikkeket. Ők csak a beadott papírokat vizsgálták, amiken, minő véletlen, minden rendben volt. Ebben az esetben viszont arra kérném a Fradi vezetőit, segítsenek nekem is, abban, miként kell 10 nap alatt pótolni 400 milliót. Na jó, nekem nem kell ennyi pénz. Ennek 10 százalékával is megoldódna az életem.

És nem érezném magam úgy, megint hülyének néztek.

Fehér György

Koman Vladimir besokalt. Azt mondja, elhagyná Olaszorszot, elhagyná a Sampdoriát.

Azt is hozzátette, Hollandiába csupán az első két helyezett csapathoz igazolna, mert a többi gyenge.

Koman Valdimirnek.

Annak a játékosnak, aki még mindig a magyar labdarúgás egyik nagy ígérete, aki kétség kívül az egyik legjobb futballistája volt az U-20-as világbajnokságon bronzérmet szerző csapatnak, de azóta nem sok mindet mutatott.

Annak a játékosnak gyenge a holland bajnokság mondjuk ötödik helyen végzett csapata, aki bár az őszi idényben játszott, tavasszal már alig-alig jutott szóhoz az olasz első osztályból simán kieső Sampdoriában.

Pedig nem így indult, az Európa Kupában vitézkedő olasz csapatban helyet kapott a magyar játékos, sőt, a Debrecen elleni Puskás Ferenc Stadionban lejátszott Európa Liga meccsen még a csapatkapitányi karszalagot is ő viselte.

Óriási esélyt kapott a sortól, de nem élt vele. Alig tett hozzá a csapat játékához, amikor játszott, hosszú percekre eltűnt, és nem is tűnt úgy, hogy megszakítaná magát. A Sampdoria pedig egyre rosszabbul teljesített, igaz, ezt egy idő után Koman ezt már a padról nézte. Még egy rosszul teljesítő, kiesés felé menetelő csapatban sem tudott magának állandó helyet kiharcolni. Csereként azért számoltak vele: 11 alkalommal léphetett pályára.

Ja, el ne felejtsük: az idényben összesen két alkalommal találta el a kapu felületét. Talán mondani sem kell, egyikből sem lett gól.

Ezek után azt gondolom, Koman Vladimir ne „fikázzon” egyetlen csapatot sem, hacsak előbb nem tette meg ugyan ezt saját magával szemben, mondjuk egy tűkör előtt állva.

Sőt, talán örüljön, ha jelentkezik érte bármelyik európai csapat úgy, hogy még egy évig a Sampdoriához köti a szerződése.

Fehér György

Selmeczi József, a Budapesti Labdarúgó Szövetség játékvezető bizottságának vezetője szerint nem aggályos, hogy a Felcsúton rendezett nemzetközi futballtornán, a 15 év alattiak Nike Premier-kupáján - ahol húsz európai csapat lépett pályára – olyan játékvezető bíráskodott, akinek egész Európa ismeri a nevét azóta, hogy februárban még a nemzetközi szövetség is fegyelmi eljárást indított ellen.

Persze, Selmeczi József álláspontja teljesen érthető. A nevezett játékvezető ugyanis – minő véletlen – saját fia, Selmeczi Krisztián.

Hogy egy kicsit visszamenjünk a múltba: február elején három magyar játékvezető olyan nemzetközi mérkőzést vezetett, amelyikre nem lett volna jogosultságuk, hiszen egyikük sem FIFA-bíró. Ez azonban ki sem derült volna, - pedig négy büntetőt adtak a 2-2-es döntetlenre végződő bolgár-észt meccsen – ha véletlenül pont erre az eredményre nem 1,3 milliárd forint értékben fogadtak volna Szingapúrban. A Nemzetközi Labdarúgó Szövetség vizsgálatot indított a három játékvezető, Lengyel Kolos, Selmeczi Krisztián és Csák János ellen. Utóbbi játékvezetővel – bár a mostani botrányban nem érintett – több alkalommal volt "szerencsém" találkozni. Sajnos, ő a példája annak, bárkiből lehet játékvezető, hiszen a futballhoz játékosként nem sok köze volt. Játékvezetőként viszont igazi „király” lett belőle, legalábbis annak alapján, ahogy a pályán viselkedett, és pökhendi, "ki ha én nem" módon beszélt a játékosokkal. Persze, nem mindenkivel, hiszen több alkalommal előfordult, hogy az MTK fiataljainak a Nyugati Pályaudvar környékén fenntartott apartman-házban bulizott és aludt, épp olyan meccs után vagy előtt, melyen az MTK fiataljainak vezetett.

Érdekes módon ez sem tűnt senkinek aggályosnak.
De most ne is foglalkozzunk Csák „sportival”, hiszen Felcsúton nem vezetett meccset. Talán azért nem, mert a hazai bírófőnök, Vágner László a februári eset után kijelentette, ez a három bíró Magyarországon nem vezethet többé.

Épp ezért volt meglepő, hogy az egész Európában híres Nike-kupán Selmeczi Krisztián is bíráskodott. Mentegetőzhetett is szegény Szöllősi György, egykori MLSZ, most pedig a tornára a pályáit bérbeadó Puskás Akadémia sajtófőnöke. Az egyébként szintén játékvezetői vizsgával bíró sajtós – aki egykor maga is a Budapesti Labdarúgó Szövetség legjobb játékvezetői közé tartozott - magyarázata elfogadható, sőt, teljes mértékben igaz: Felcsút jó házigazdája volt az eseménynek, ám a játékvezetők kijelölésébe nem volt beleszólásuk.

Persze, amikor kiderült, hogy ifjabb Selmeczi is a „sporik” között van, többen figyelmeztették a szervezőt, hogy Selmeczi szereplése aggályos, mert egy nemzetközi botrányban érintett. Sőt, édesapjánál is panaszkodtak, ám a több évtizede budapesti bíróküldő királynak is nevezett Selmeczi József nem izgatta magát, és nem látott kivetnivalót abban, hogy a fia közreműködik egy ilyen tornán, hiszen sem eltiltva, sem felfüggesztve nincs. Ennél meglepőbb és pofátlanabb volt a szervező – csak hogy az érdekes összefonódásokat lássuk, a Videoton (volt) edzőjének Mezey Györgynek fiának – megjegyzése, aki a kínos eset után cinikusan annyit mondott az egyik honi újságnak: szervezőként annak fizeti ki a játékvezető díjat, akinek akarja.

Minősíthetnék az esetet, de felesleges.

Megtették ezt maguk az eset főszereplői. Egytől egyig.

Fehér György