Csizmadia Csabát nem nevezhetjük ősfradistának. Nem mondhatjuk róla, hogy az Üllői úton nőtt fel, nem mondhatjuk, hogy 17 évesen már a kezdő csapatba követelte a zöld-fehér publikum. Sőt, volt időszak, amikor az ellenfél játékosaként akár az utálat tárgya volt a Népligetben.

Most viszont olyat tett, ami az IGAZI FRADISTÁK közé emelte őt. Olyat, amit csak olyan tesz, aki tudja, mit jelent a klubhűség – legyen az a klub az Újpest, a Fradi vagy épp a Debrecen.

Azért, hogy az Üllői úton maradhasson, lemondott a fizetése egy részéről.

„Nem minden a pénz. Amikor azt nyilatkoztam korábban, hogy szeretnék megbecsült fradistává válni, aki valóban a klubhoz tartozik, nem üres patronokat durrogtattam. Valóban jelentősen csökkent a fizetésem, de ha ez az ára, hogy rend legyen a klubban, hogy a vezetők elmondásuk szerint is be tudják tartani mindazt, amit ígértek, vállalni kell az áldozatot. Imádok itt játszani, a szurkolók, azt hiszem, szeretnek, legalábbis erre utalt az is, ahogy a Dunaszerdahely elleni edzőmeccsen kérleltek, hogy maradjak. Nagyszerű közösség a miénk, amelyet nem szívesen hagytam volna el. Gondolkodási időt természetesen kértem, az ember végigskálázza, mi lehet az oka, hogy le akarnak csípni a pénzéből, ám eszemben sem volt eligazolni. És nem azért, mert nem volt hová. Magyar ajánlat mellett két külföldi lehetőséget is kínált a menedzserem, az egyiket csak alá kellett volna írnom, nagyjából annyit kaphattam volna, mint amennyi az eredeti Üllői úti szerződésemben állt, mégis maradtam, mert hangsúlyozom, nem minden a pénz.” – mondta.

Csizmadia Csaba ezzel a tettével példát mutatott. Nemcsak csapattársainak, hanem az összes magyar futballistának (ugye-egye Dzsudzsák Balázs, lehet így is viselkedni). Cselekedetével elérte célját, megvalósította álmát.

IGAZI FRADISTÁVÁ VÁLT!