Hopeful John Doe nevű rendszeres olvasóm – köszönöm neki, és mindenkinek, aki látogatja a blogot - a Győr kapcsán írt cikkem után kifejtette, hogy az általam felvázolt liszensz-ötlet miért megvalósíthatatlan. Többek között említette, hogy a klubok betervezik a jegybevételt is a költségvetésükbe. Hozzászólása után eltöprengtem azon, vajon miként lehet a jegybevételt betervezni az éves költségvetésbe. Hiszen ki tudja megmondani, mennyien jönnek ki egy meccsre szeptemberben, novemberben, márciusban vagy épp június elején.
Már épp azon gondolkoztam, hogy ez a jegybevétel dolog sokkal inkább lehetne a következő év alapja, amikor eszembe jutottak Verebes József szavai, aki jó tíz évvel ezelőtt egy interjúban elmondta nekem a győri aranycsapat sikerének egyik zálogát. (persze a siker legnagyobb oka az volt, hogy tudtak futballozni).
Verebes József ugyanis kitalált egy olyan premizálási rendszert, amelyet talán azóta sem használnak egyik klubnál sem. A történet szerint Verebes bement a Rába ETO akkori vezetőihez, és az alapfizetés, valamint a célprémium mellett nem kért meccsek utáni premizálási rendszert sem magának, sem pedig a játékosainak. Pontosabban forintban nem meghatározott prémiumot kért. Azt mondta, hogy ő és játékosai kapják meg a jegybevétel egy részét. Akkor is, ha 15 ezren vannak kinn egy meccsen, és akkor is, ha csak hatszázan. Ez lesz az ő prémiumuk. (Ki kell emelni, hogy nem kért mást, mint amit a játékosainak is kiharcolt)
Verebes – bár sokan sok rosszat is mondanak rá – ugyanis még mindig tudja az örök igazságot: a futball a közönségért van. A futballistának az az első számú feladata, munkaköre, hogy szórakoztasson. Ő pedig azt vallotta: ha a néző kijön a stadionba, és szórakozik, akkor edző és játékos is jól dolgozik, így keressenek jól. Ha viszont a lelátó kong az ürességtől az az edző és játékos hibája, így ne kapjanak prémiumot.
Verebes hozzátette, a megállapodásban az is benne volt, hogy mindez helyezéstől független. Tehát ha a csapat csupán mondjuk 12. a tabellán, de a szurkolónak tetszik, amit lát, és kijön a meccsre, a játékos és az edző megtette a dolgát, szórakoztatott. Ha viszont a gárda ugyan az élmezőnybe tartozik, de senki nem kíváncsi rá, valamit rosszul csinálnak.
Az már egy más kérdés, hogy Verebes akkor, ott Győrben egy olyan látványosan játszó, és eredményes csapatot épített - igaz, a játékosok csak ebben az esetben kerestek jól -, amelyre nemcsak a győriek voltak kíváncsiak.
És akik tényleg szórakoztattak.
Persze kérdés, mit szólna egy játékos ma, ha egy klubvezető így próbálna meg szerződést kötni vele?
Fehér György