mifocink

Nézegetem, barátkozom az összeggel.

64 millió forint.

Meg nem erősített információk szerint ennyi pénzt, 64 millió forintot keres majd egy évben Paolo Sousa a Videoton edzőjeként.

64 millió forint. 365 napra. Illetve annyira sem, hiszen téli és nyári szünet is van, de ezt most hagyjuk.

64 millió forint. Napi 175.343 forint. Ezért már érdemes felkelni reggel. Na és ha hozzávesszük, hogy a portugállal három éves szerződést kötött a Videoton, akkor ez az összeg máris 192 millió forint.

192 millió.

Na és kérdés, hogy az új edző kemény magyar forintban, vagy esetleg valutában kapja-e majd a fizetését? Mert akkor ez az összeg bizony még magasabb is lehet – már ahogy halad ez az ország a fejlődés útján. Kérdés, ezért a pénzért mi mindent kell majd nyernie Sousának. Mert bizony éves fizetése egy-két NBI-es csapat éves költségvetésének nagy részét kitenné, így gondolom, a fehérvári vezetők ezért nem csak egy-két meccs megnyerését várják el a gárdától.

A Videoton nagyot robbantott azzal, hogy a portugált Magyarországra hozta, és nem kell nagy jóstehetségnek lenni, hogy azt gondoljuk, a nyári átigazolási időszakban „robban még egy két ilyen bomba” a Sóstói Stadion környékén.És még mondják, hogy a magyar futballban nincs pénz! Persze, ha lehetne, ha nem lenne hazánkban szupertitkos, hogy ki honnan kapja a fizetését, én bizony megnézném az átutalási papírokat. Félek, ez az összeg nem csak a Videoton tulajdonosának pénztárcáját terheli majd meg, de beszállnak majd a fehérvári adófizetők is. Sőt! Félek, nem csak a városi adófizetők – már ha mindenki érti, mire gondolok. A kérdés az, hogy a szurkolók, az adófizetők szeretnének-e ennyi pénzt adni egy edzőnek?

 Persze, elképzelhető, hogy az egész összeget a tulajdonos fizeti majd ki, és szíve joga eldönteni, kinek adja a pénzét. Ám a vélemény-nyilvánítás szabad ebben az országban, és az én véleményem az, hogy ez egy nagy baromság. Valahogy az jut az eszembe, amikor egy játékvezető hibázik egy ítéletnél, majd hibáját tetézve még sárga, uram bocsá piros lapot is ad a reklamáló, egyébként vétlen játékosnak. Ugyan így tesz most a Videoton tulajdonosa! Persze, azt sem szabad elhallgatni, hogy ezt az embert, a Videoton tulajdonosát minden dicséret megérdemli azért, hogy néhány éve megmentette a megszűnés szélén álló fehérvári csapatot, és igen, azt mondom, ilyen emberekre van szükség magyar futball felemelkedéséhez.

Ám azt is gondolom, hogy nem csak a Videoton tulajdonosa mondja meg, mi történjen a Videotonnál.

Miként abban is 100 százalékig biztos vagyok, hogy Paolo Sousa nem lesz három évig a csapat edzője.

Fehér György   

 Nem tisztem megvédeni Dr. Mezey Györgyöt.

Aki ismeri a magyar futballt, pontosan tisztában van azzal, hogy az általa megálmodott honi edzőképzés milyen jövedelmezői volt számára – na és mennyi, állás nélküli edzőt adott kis országunknak. Ám amit Fehérváron műveltek vele, az több mint gusztustalan.

A Videotonnál megálmodták, Lothar Matthaus legyen az edző. A nagy Lothar viszont tett a fehérvári ajánlatra. Nem volt mit tenni, megkérték az „öreget”, üljön le a kispadra. Talán a klub vezetői sem gondolták, hogy épp Mezey doktor viszi véghez azt, ami előtte senkinek nem sikerült, azaz bajnoki címet szerez a csapattal.

Mezey doktor azonban többet tett, mint amit a „haza megkövetelt” tőle.Csúcsra vitte a Videotont.

Ez azonban nem zavarta a fehérvári vezetőket. Amit eldöntöttek, annak úgy kell lennie, még ha hülyeség is. (És most senki ne vonjon le következtetést abból, hogy lassan már az egész országban így történnek a dolgok, na és az ország vezetőjének és a Videoton kapcsolatát ismerhetjük.) Belerúgtak egy jó nagyot abba a trénerbe, aki a fehérvári szurkolók álmát teljesítette. Érdekes, hogy bár az edzőképzés miatt érték támadások a futball doktorát, most minden társa, ellenfele értetlenül áll az eset előtt. A bajnoki ezüstérmes Paks trénere Kis Károly például azt mondta, hogy több alkalommal elemezte a Videoton játékát, és arra jutott, hogy a csapat a legmodernebb európai futballt játssza. Jó, tudjuk, hogy ez egy kicsit túlzás – legalábbis ha a játékosok futási sebességét nézzük – de mégis: az elmúlt évtizedben talán még sosem volt annyira egyértelmű, melyik csapat nyeri majd meg a bajnokságot, mint idén. A fehérvári vezetők "becsületére" legyen mondva, találtak egy nevet, akivel elterelhetik a figyelmet cseppet sem sportszerű tettükről. Szerződést kötöttek Paulo Sousaval, az egykori világhírű portugál labdarúgóval, hogy három évig vezesse a szakmai munkát klubunknál.

Nagy név, mindenki ismeri a világ futballjában. Csak egyvalamit felejtenek el a Videotonnál.Ebben a nagyszerű magyar futballban még egyetlen külföldi edző sem tudott kimagasló eredményt elérni. Még az a Hen Ten Cate sem, aki utána még a Barcelona trénere is volt. Itthon, bár bajnokságot nyert az MTK-val, mindenki fikázta.

Most még nem Pauló Sousaval teszik ezt. Hanem a Videoton vezetőivel.

Akik ezzel a lépéssel bebizonyították, semmit nem ér a becsületük!

Sokan azt mondják, a magyar futballisták tudásukhoz, mutatott játékukhoz és főleg eredményességükhöz mérten sokat, nagyon sokat keresnek.Nos, aki ilyet állít, az bizony még nem látta egyetlen, MTK játékos szerződését.

Nekem megadatott.

Bizton állíthatom, nem keresnek sokat, sőt. Alapfizetésük nem nagyobb a magyar átlagkeresetnél, prémiumuk pedig szinte nevetséges annak fényében, ha azt nézzük, hogy azért mégiscsak a magyar futball első osztályában játszanak, bocsánat, játszottak.

Csak hogy egy példával szemléltessem: a jelenleg kölcsönben, Cegléden szereplő, korosztályos válogatott védő a múlt télen még az osztrák hatodik – nem tévedés, hatodik – ligába is eligazolt volna, csakhogy szabaduljon MTK-s fizetésétől, és szerződésétől. Mert bizony ez utóbbiak is nevetség tárgyát képezik: szinte mindegyik játékossal 3-4-5 éves kontaktus írattak alá a Hungária körúton, melyből esélytelen volt menekülni. Ráadásul a sportvezetők arra is gondoltak, hogy egyetlen játékos se távozhasson ingyen a gárdától, így az eredeti szerződés lejárta előtt már egy évvel megfogalmazták annak hosszabbítását. A játékos pedig választhatott: vagy aláírja az új szerződést, vagy egy évig nem játszik egy percet sem. emlékezhetünk, az akkor már a felnőtt válogatottban bemutatkozó Kovács Béla ez utóbbit választotta.

Még akkor sem kerestek jól a játékosok, amikor néhány évvel ezelőtt bajnok lett a gárda. Saját szememmel láttam ugyanis több játékos teljesítményarányos szerződését. A bökkenő csupán abban a pontban volt, amely megszabta, hány mérkőzésen kell egy-egy futballistának szerepelnie ahhoz, hogy a magasabb, bajnoki aranyéremért járó prémiumkategóriába kerüljön. Tán nem árulok el nagy titkot, ha elmondom, több mint tíz játékosnak hiányzott egy vagy két mérkőzés a bűvös számhoz. Mindezt úgy, hogy a bajnokság nagy részében ezek a futballisták az MTK alapembereinek számítottak, aztán a pontvadászat hajrájában valahogy mind kimaradtak a kezdő csapatból.

Egyes játékosok már ekkor is megsúgták nekem: kitalálták, hogyan pótolják a kieső pénzt.

Természetesen tippmixeléssel. Igaz, ekkor még nem az első csapat eredményeire fogadtak: jobban megérte a kevésbé kirakatban lévő, ám az NBII-ben szereplő második csapat összecsapásait manipulálni. És hogy mennyire virágzó iparág volt ez, bizonyítja: bizony volt olyan játékos, aki a bundabotrányok kirobbanásának idején a lebukástól félve mobiltelefonját nemes egyszerűséggel bedobta a Dunába. Idén azonban úgy néz ki, az első csapat játékosait is „elérte” a pénztelenség. Mert bizony olyan „összeomlást” ritkán látni, mint idén a Hungária körúton. A kék-fehérek a bajnokság hetedik fordulója után még az élmezőnybe tanyáztak, egy fordulóval a bajnokság vége előtt pedig kiestek. Mindezt úgy, hogy csupán nyolc mérkőzést nyertek meg, míg 15 alkalommal vereséget szenvedtek.  

- Nem kell ezen csodálkozni, az MTK vezetői saját maguknak köszönhették ezt – mondta a kiesés másnapján egy, a neve elhallgatását kérő játékos. – El kell fogadni, ma már nem lehet, nem szabad 100 ezer forintos fizetéseket adni az első osztályú labdarúgónak. Mert nem tévedés, a Hungária körúton több játékosnak nagyságrendileg ennyi a fizetése. Annyira nem foglalkoztak a csapattal, hogy még azzal sem törődtek, hogy egy olyan edzője van a gárdának, aki nem ismeri játékosait. Nem akarom megbántani Garami Józsi bácsit, de mit lehet mondani egy trénerre, aki hétről-hétre a meccsek előtt technikai eligazításon elmondja, hogy a szögleteknél Lambulicsnak kell érkeznie. Annak a játékosnak, aki évek óta nincs az MTK-nál.  

Az MTK eddig háromszor esett ki az élvonalból, ám mindig, azonnal visszajutott oda. Most azonban sokkal többet veszíthet a klub: mivel második csapata jelenleg az NBII-ben szerepel, és két csapat nem léphet pályára a másodosztályba, bizony ez a gárda is egy osztállyal alábbszáll. Na és kérdés, hogy a szerződésükkel nagyjából „ezer évig” az MTK-hoz kötött fiatalok a kieséssel miként tudnak kiszállni a számukra egyáltalán nem előnyös kontaktusokból.

 Fehér György