Kassai Viktor az egész világnak megmutatta, még mindig életben van a magyar futball! Ha a válogatottunk, ha a klubcsapataink nem is ott tartanak, ahol mi, szurkolók szeretnénk, a magyar játékvezetés újra a csúcson van. Most nem szeretném részletezni, hogy Kassai volt a legfiatalabb játékvezető, aki BL. döntőt vezetet, dicsérni, hogy kézben tartotta a meccset – mert ezt már jó néhányan megtették előttem.
Inkább két jó, mit jó, tökéletes, és egy rossz ítéletével foglalkoznék csak.
És kezdjük a rosszal.
Nem szabad ünneprontónak lenni, ám el kell ismerni, a Manchester United egyenlítő gólja előtt bizony lesen kapta a labdát Giggs – az már egy más kérdés, hogy passza után Rooney zseniális gólt szerzett. Szegény Hajdú B. István hangja már akkor elakadt, amikor az első visszajátszásból kiderült: legalább egy fél „testhosszal” előrébb volt az angol játékos, mint az utolsó spanyol védő, dicsértére legyen mondva, nem hangoztatta a tévedést. Igaz, ez nem is annyira Kassai, mint inkább asszisztense, Erős Gábor hibája. És aki nem ért egyet ezzel, bizony önmagát csapja be. (Akit a visszajátszás sem győzött meg, annak ajánlom a sportnapilap internetes oldalán megjelent fényképet, amely egyértelmű bizonyíték.) Szerencsére, hibából ez volt az egyetlen a meccsen, és ez sem bizonyult végzetesnek.
Na és ott volt a két zseniális ítélet.
Az első és a második játékrészben is történt egy-egy kezezés a büntetőterületen belül. Előbb egy angol, míg a második 45 percben egy spanyol játékos ért kézzel a labdához. Pontosabban pattant a kezére a labda. Mindkét esetben egy-két méterről leadott lövés vagy passz után, melynél a védőnek esélyes sem volt arra, hogy elhúzza a labda útjából a kezét. Kassai sípja – helyesen – mindkétszer néma maradt. A magyar bajnokságban, főleg az alacsonyabb osztályban ilyen eset után lényegében megrohamoznák a játékvezetőt, az edzők a meccs után lenyilatkoznák, hogy „a bíró megint nem adott meg nekünk egy tizenegyest”. Jómagam a megyei futballbajban töltök be egy jelentéktelen szerepet – az egyik pest megyei csapatban játszom, és emellett segítem az edző munkáját, és amolyan technikai vezetőként is dolgozom – és jó párszor tapasztaltam hasonlót. Sőt, mivel játékvezető vizsgával is rendelkezem – számomra megtiszteltetés, hogy bő másfél évtizeddel ezelőtt a BL. döntő negyedik játékvezetőjével, Vad II. Istvánnal (a „Kisbikával”) dolgozhattam együtt több Budapest-bajnoki és NBIII-as meccsen is – szóval ilyenkor mindig hozzám jönnek a játékosok, hogy mit szólok a bíróhoz, aki megint nem adod büntetőt. Nem tudom elmagyarázni nekik, hogy az a tény, hogy egy játékosnak a kezéhez ér a labda, önmagában még nem büntetendő tett. Akkor sem, ha az a tizenhatoson belül történik.
A szabály egyszerűen elmagyarázza: ha a kéz keresi a labdát – vagyis a kéz mozgása a labda irányába történik – akkor az szabálytalan, ha a labda a kezet – vagyis a labda olyan sebességgel és olyan közelről érkezik, hogy a játékosnak esélyes sincs elhúzni a kezét – akkor az nem szabálytalan. A Bajnokok Ligája döntőben mindkét esetben ez utóbbi történt – Kassai pedig tovább engedte a játékot.
Nagyszerű ítélet volt.
Fehér György
