Meglepve olvastam a mai Nemzeti Sportot.
Az hagyján, hogy lényegében megmagyarázták, miért jó, hogy Dzsudzsák Balázs az Isten háta mögötti csapathoz írt alá, hiszen ezt a témát mellettem sokan értékelték már. Aki azt mondta, hogy Balázs jó helyre igazolt - az bizony hazudott. És nem csak saját magának, hanem az olvasónak, tévé-nézőnek is. Sokkal inkább tettek bosszússá a magyar válogatott San Marino elleni meccsének utózöngéi. Vanczák Vili például nem tudta, hány sárga lapot kapott már a selejtezők során. Nos, tapasztalatból tudom, ezt még egy megyei bajnokságban is figyelemmel kísérik, nemhogy a magyar válogatottnál.
De a legfurcsább Laczkó Zsolt nyilatkozata volt.
„Az első gól eldöntötte a mérkőzés sorsát, utána szerintem a játékunkkal is kiszolgáltuk a közönséget.”
Nos, biztos vagyok abban, Laczkó még nem nézte vissza a meccs felvételét, mert ellenkező esetben, nem nyilatkozott volna ekkora baromságot – már bocsánat. A csapat a játékával senki nem szolgált ki: a meccs egyetlen haszna a három pont megszerzése volt. Kár tagadni, sem látványosan, sem gólerősen nem játszott a gárda. A fiúk azt mondják, sok helyzetet alakítottak ki, ám én úgy láttam, az ellenfél kapusa egyetlen nagy ziccert nem védett. Nem mondom, volt pár nagyon jó játékba avatkozása, de hát épp ezért állították a kapuba. Nem hiszem, hogy nagy dicsőség azt mondani, hogy volt pár lövésem, de a San Marino-i kapus védte azt. Helyzetecskék, kisodródott helyzetből leadott lövések, rossz beadások persze voltak, de azt nem szabad, nem lehet a közönség kiszolgálásának nevezni. Laczónak – és a csapatnak – talán csak egy szerencséje volt. Az, hogy a miniállamba ellátogató magyar drukkerek nem olyan vérmérsékletűek voltak, mint a Sampdoria szurkolói. Mert ez a játék inkább volt elkeserítő – igaz eredményes – mint szép jövőt előre vetítő, Laczkó pedig nem olya rég Olaszországban már megtapasztalta, milyen, ha a fanatikusoknak nem tetszik a csapat játéka. Attól, hogy – egyébként nagyon helyesen - most nem zúdultak kövek a magyar válogatott buszára, még nem szabad azt hinni, hogy a játékosok kiszolgálták a közönséget. Mert mint már mondtam, ez egy nagy baromság!
Fehér György
