mifocink

A hétvége legnagyobb meccse a Ferencváros Újpest elleni összecsapása volt.
Mondom ezt annak ellenére, hogy a Győr a Videotonnal, a Diósgyőr pedig a Honvéddal játszott.  Mert bár ez a négy csapat ott található a jelenlegi legjobb ötben, azért egy Fradi-Újpest az mégiscsak egy Fradi-Újpest.
A két csapat szurkolótáborának az év legfontosabb meccse.
És ezt egyáltalán nem befolyásolja, melyik csapat épp hányadik helyen áll a bajnokságban. Van egy mondás, amellyel mindkét csapat szurkolói élnek, mely szerint ők akár az NBI-ből is kiehetnek 15. helyezettként, ha a másik csapat mögöttük van egy egy helyezéssel.
Most győzelmével a Fradi - merthogy a zöldek 3-0-ra legyőzték a lilákat - épp az Újpestet előzte meg, de abban egyetérthetünk, hogy mindkét gárdának előrébb lenne a helye.
És hogy miért a Fradi győzött?
Nos, szerintem azért, mert az Üllői úton most egy kicsivel nyugodtabb a helyzet.
Na nem sokkal, leginkább úgy jellemezném a helyzetet, hogy két "háborús övezetből" a IX. kerületben régebb óta van tűzszünet, mint Újpesten.
Ferencvárosban kicsit hamarabb normalizálódott a helyzet, és a válogatottnak köszönhető kéthetes szünetben Détári összekapta csapatát. Ennek köszönhetően múlt héten Pápán, míg most hazai pályán is győzni tudott a Fradi.
Újpesten viszont a kéthetes szünetet eltékozolták, és csak a héten jelentették be az új tulajdonos érkezését. Most talán még minden ingatag lábakon áll a Megyeri úton, a játékosok és a sportvezetők sem tudják, mi lesz még velük.
Ez a mérkőzés képén meg is látszott. Ha a Fradi az első játékrészben értékesíti a büntetőt, és még egy helyzetet a számtalan kihagyott lehetőségből, akkor bizony a zöld-fehérek visszavághattak volna a tavaly, 6-0-ás vereségért.
Persze, a 3-0-ás siker miatt sem kell szégyenkezniük a Fradistáknak, míg az Újpestiek a második félidő összeszedettebb játékában bízhatnak a jövőben.
Azt viszont mindenki láthatta, hogy az ilyen meccsekre, és erre a két csapatra mindenképp szüksége van a magyar labdarúgásnak.

Fehér György
 

Lassan 38 éves leszek, 32 éve szinte minden napomat a labdarúgás tölti ki. Voltam játékos első-másodosztályban, és amatőr ligában (most is egy megyei csapatban játszom). Futsaloztam első-másod, és amikor még volt, harmadosztályban. Voltam játékvezető az amatőrök és az NBIII-as csapatok mezőnyében, edzősködtem NBII-es ificsapatnál és Budapest-bajnokságban szereplő hobbi-futballistáknál, és immár 16 éve sportújságíróként dolgozom.
Azt gondolom, sok mindent láttam már, de olyat még nem, hogy egy bajnokságban két egymás ellen játszó csapat edzője egy és ugyan az a személy. A múlt héten ez is megtörtént: bár papíron nem, a gyakorlatban Horváth Tamás irányítja az Egerszalók és Bélapátfalva szakmai munkáját is. 
Igen ám, de a két csapat az elmúlt hét végén egymás ellen játszott.
Elképzelni sem tudom, miként zajlott a két csapat felkészítése.
Horváth mester talán az egyik nap Egerszalókon tartott edzés, az ottani futballistáknak mondta el, mi a bélapátfalvai csapat gyengéje, míg a másik nap ugyan ez volt a program Bélapátfalván.
Még érdekesebb lehetett a hétvégi meccs.
Talán a tréner előbb bement a vendég öltözőbe, ott elmondta a taktikát, az összeállítást, majd átszaladt a hazaiakhoz, ahol megtette ugyanezt, azzal a kitétellel, hogy elmondta, a vendégek mit, hogyan gondolnak megvalósítani. (Elvégre azért mégiscsak a hazai csapat van előnyben).
Azt sem nagyon tudom elképzelni, melyik kispadra ült le Horváth mester, na és hogy a meccs közben kinek, milyen taktikai utasításokat adott.
Vicces lehetett a szünet is, hiszen 10 perc alatt kellett rendet tenni taktikai utasítást adni - mindkét csapat játékosainak.
Persze, lehet, hogy Horváth mester csak annyit mondott a két csapat futballistáinak: játszatok ahogy tudtok, aztán nyerjen a jobbik.
Ő ugyanis tudta, ezen a meccsen győztes csapat edzője lehet - persze, ha nem döntetlenre végződik a mérkőzés. Erre egyébként sokan fogadni mertek volna,  de a csapatok rácáfoltak a felvetésre: a mérkőzést végül a forduló előtt a 14. helyen álló bélapátiak vendégként 5-3-ra győztek a dobogóra pályázó szalókiak ellen.
Kérdés, mi lesz az eredmény a tavaszi visszavágón?

Fehér György

Tegnap írtam a kecskeméti esetről, ahol felháborító módon a játékosok ellen indítottak a szövetség és a klub is fegyelmi vizsgálatot, mert a futballisták figyelemfelkeltő akcióba kezdtek, amiért nem kapták meg a fizetésüket.
Cikkem írása közben Kecskeméttől kilométerekre, Nyíregyházán a játékosok úgy döntöttek, át sem öltöznek az edzésre, mert hetek, hónapok óta nem kaptak fizetést. Végül Gálhidi György rábészélése csak volt egy kis erdei futás este, de a helyzet nagyon érdekes.
Tegnap Miskolczi László és Pető G. Zdenkó ügyvezető a városházán találkozott Batizi Tamással, a kabinetiroda vezetőjével. Persze, a város csak "drukkolni" tud a csapatnak, hiszen az önkormányzatnak nincs beleszólása az ügyekbe.
A csapatnak ugyanis van tulajdonosa.
Igaz, őt még nem nagyon látták Nyíregyházán.
Állítólag egyszer már járt meccsen a gyerekeivel - néhány héttel ezelőtt.
Pénzt akkor sem hozott.
És hogy ki is ez a tulajdonos?
Nos, az a Faragó Attila, aki a Vasasnak is a tulajdonosa.
Ezek után talán senkit nem lep meg, hogy mindkét csapatnál csúsznak a fizetések, sőt, mindkét csapatnál felvetődött, hogy nem is játszhatnak a saját pályájukon, mert nem fizették ki azokat a költségeket, melyekre szerződésük van. 

Dejan Vukadinovics, a Nyíregyháza rutinos labdarúgója elmondta, jelezték Faragó Attilának problémájukat, amelyre még mindig nem érkezett válasz, ezért döntöttek úgy, hogy nem edzenek.
„A múlt héten küldtünk egy levelet Faragó Attilának, amiben jeleztük, hogy milyen problémái vannak a játékosoknak. Mivel nem kaptuk meg a járandóságukat, többeknek gondot jelent az albérlet kifizetés és az étkezés is. Erre a mai napig nem kaptunk választ. Mivel továbbra sem változott semmi, ezért közösen úgy döntöttünk, hogy addig nincs értelme edzenünk és meccset játszanunk, amíg ez a helyzet nem változik meg."
Faragó Attila és menedzsmenje annyira elfoglalt, hogy a tulajdonában lévő futballklub játékosai - azaz lényegében az alkalmazottjai - által írt levélre egy hét alatt sem tudott válaszolni. (Tényleg csak a hozzáállás összehasonlítása miatt: tavaly télen rokoni meghívásra az a szerencse ért, hogy Ausztráliába utazhattam pár hétre. Az utazás előtt egy hónappal megnéztem, hogy abban a városban, ahova megyek, működi-e futsal csapat. Aztán írtam egy e-mailt a menedzsernek, hogy mikor érkezem a városba, és van-e arra lehetőség, hogy körülnézzek a klubnál, és esetleg edzhetek-e néhányat a csapattal. Nem is nagypályás, hanem teremfociban érdekelt, egyébként véletlenül Ausztrália, és a térség legjobb csapatáról van szó. Egyetlen nap telt el a levél megírása után, és megjött a válasz: várnak szeretettel. Kiérkezésem után, amikor telefonon bejelentkeztem, már azt mondták, alig várták, hogy megérkezzem. Bemutatták nekem az egész klubot, edzhettem a felnőtt csapattal, edzéseket tarthattam a gyerekeknek, sőt, egy hatcsapatos tornán pályára is léphettem. Mindezt teljesen ismeretlenül, tehát nem alkalmazottként, hanem idegenként. Egy nap alatt válaszoltak a levelemre. Mert van, ahol így intézik a dolgokat)
Na de vissza Nyíregyházára, ahol a játékosok szerencséjére legalább az ügyvezető a csapat mellé állt, hiszen miként azt Pető G. Zdenkó ügyvezető elmondta, a játékosok erre a hétre felmentést kaptak a munkavégzés alól, azaz mostani demonstrációjuk így nem minősül szerződésszegésnek.
Legszívesebben megkérdezném az MLSZ vezetőitől - már ha lehetne velük kapcsolatot teremteni - hogy miként lehet még a Vasasnak és a Nyíregyházának liszensze, amikor nyilvánvaló, hogy tartozások vannak a klubnál?
Legszívesebben megkérdezném az MLSZ vezetőitől, milyen szankciókat, milyen fegyelmi eljárást kezdeményez a két csapat tulajdonosa, Faragó Attila, pontosabban az ő cége ellen?
Legszívesebben megkérdezném az MLSZ vezetőtől, miként lehet ez az ember, és ez a cég még a magyar labdarúgásban, mert az már rég kiderült, hogy ez a HÍD nevezetű cég egy kókler banda.
Legszívesebben megkérdezném Faragó Attilát, hogyan képzeli mindezt, milyen jogon dönt emberi sorsok, játékos-pályafutások és klubok felett?
Legszívesebben hánynék Faragó Attilától.

Fehér György

Furcsa a magyar klubvezető, tulajdonos felfogása.
Nem érti, miért nem tetszik egy játékosnak, ha nem kapja meg időben a pénzét.
Azt a pénzt, amit a tulajdonos, vagy épp a klubvezető ígért neki, azt, a pénzt,melynek összegét a tulajdonos és a klubvezető aláírásával hitelesített.
Már idén is több csapatnál borult a bili, kezdve a Vasas fizetési csúszásaitól egy újpesti játékos "éhezéséig".
Legutóbb a kecskemétiek választották furcsa módját a figyelemfelkeltésnek: bár a Ligakupában legyőzték a Paksot,  csapat játékosainak többsége félórányi játék után elhagyta a pályát, mondván, gyomorrontásuk van...
Persze, gyorsan kiderült, hogy még véletlenül sem a kacsaleves volt a bűnös, sokkal inkább az elmaradt járandóságért tiltakoztak a játékosok. Na meg azért, mert ami pénzt kapnak, az sem egy összegben, hanem részletekben jut el hozzájuk.
Most lehet vitatkozni, hogy jó módját választották-e a játékosok a tiltakozásnak, de most vonatkoztassunk el egy kicsit a futballistáktól.
Tegyük a szívünkre a kezünk, és valljuk be magunknak: vajon ha több hónapja nem kapnánk fizetést, csak részleteket, mi nem szeretnénk felhívni erre a főnök figyelmét?
Sőt, továbbmegyek.
Ki, mennyi ideig dolgozna azon a munkahelyen, ahol mindig csúszik a fizetés?
Számomra megdöbbentő, hogy az eset után még a klubtulajdonos van felháborodva.
- Sohasem tagadtam, hogy néha csúsznak a fizetések, most is tartozunk félhavi bérrel. Egyébként éppen tegnap kapták meg fizetésük egy részét a játékosok. Magam is kíváncsi vagyok, mi történt valójában – nyilatkozta Rózsa Pál az eset kapcsán, aki hozzátette, sehol nem látott olyan, hogy valaki fél havi csúszásért ilyet tesz.
Nos, én felháborítónak találom, hogy egy tulajdonos hisztizik azért, mert alkalmazottjának nem tetszik, hogy nem kapja meg a pénzét.
Néhány nap után pedig jött a klub közleménye:
"A klub által megindított vizsgálat során felvett jegyzőkönyvek és nyilatkozatok alapján megállapítást nyert, hogy előre megbeszélt akcióról volt szó és nem hasmenésről.
Szintén kiderült – és ezt a tényt a tv-s felvételek is alátámasztják –, hogy voltak, akik semmit vagy keveset tudtak a tervről és voltak, akik a levonulásra ki voltak jelölve és azt vállalták is. A készülő akcióról a játékvezető is tudott, mert a mérkőzés előtt Tomiszlav Szivics és Balogh Béla felkereste őt és egyeztettek arról, hogyan lehet lebonyolítani az előre kitervelt akciót. A fenti tények alapján a KTE vezetősége fegyelmi eljárást folytat le.
A mérkőzés videofelvételét és az elkészült jegyzőkönyveket az Magyar Labdarúgó-szövetség is bekérte, amelyek alapján a kedden ülésező fegyelmi bizottság dönt arról, indítanak-e hivatalos eljárást. A KTE tulajdonosi köre és vezetősége nagyobb lojalitást vár el a csapattól és elítéli az ilyen jellegű megnyilvánulást, amely rombolja az elmúlt években sok munkával és befektetéssel kivívott szimpátiát és a támogatók bizalmát.
A fegyelmi eljárás a klub hosszú távú érdekeinek maximális figyelembe vételével zajlik."
Ebből kiderült, hogy fegyelmi is lehet a dologból.
Na nem a szerződést felrúgó, és nem időben fizető klubtulajdonos ellen, hanem a játékosok ellen.
A magyar foci kétség kívül fejlődik, legalábbis válogatott szinten.
Ám ami klubszinten zajlik, az balkáni.
És a felfogás is az.
Rózsa Pál azt mondja, nem halott még olyat, hogy félhavi csúszás miatt felháborodik a játékos.
Úgy látszik, Rózsa Pál nem ebben az országban él.
Ma Magyarországon ha valaki tartozik a banknak - mondjuk autó vagy lakáshitel miatt - az intézmény már néhány napos csúszás miatt büntetőkamatot fizetett az adóssal.
Azaz ha egy kecskeméti játékosnak van valamilyen hitele, és nem tudja befizetni a törlesztőrészletet, mert nem kapta meg a neki járó pénzt időben, akkor büntetést fizet a banknak.
Továbbmegyek.
A magyar bajnokságban szereplő futballisták vállalkozók, azaz számlát állítanak ki.
Ezek után járulékot, adót, ÁFÁ-t kell fizetni.
Akkor is, ha Rózsa Pál nem utal a játékosnak.
Ráadásul október van. A vállalkozók - és gondolom Rózsa Pál is ilyen - pontosan tudja, hogy negyedéves ÁFA bevallás van.
És ma Magyarországon a NAV (Az APEH utódja), egyetlen nap fizetési csúszás miatt inkasszózza a számlát.
Nem fél hónap, egy nap csúszás miatt.
Furcsa a magyar klubvezető, tulajdonos felfogása.
És furcsa a magyar futball vezetőinek felfogása is, ha hagyják, hogy egy ilyen eset után még a játékos kapjon fegyelmit.

Fehér György

Rég volt ilyen: Nyert a Ferencváros.
A zöld-fehérek Pápáról hozták el a három pontot, és most legalább már több van ebből nekik, mint a katicának.
A mérkőzésen a csúszkálások voltak főszerepben.
A pápaiak vezető gólja előtt a játékvezető, majd a Szomáliára állított pápai védő került a földre, a támadó pedig köszönte szépen a lehetőséget, és egyenlített.
Sőt, olyan történt, ami idén még nem: hátrányból nemcsak egyenlített, de fordított is a Fradi, és megszerezte idei második győzelmét.
Üröm az örömben, hogy a csapat szégyenszemre még így is az utolsó előtti, kieső helyen áll, mivel a nagy rivális, a szintén a kiesés előtt menekülő Újpest nyerni tudott Zalaegerszegen. (A zalai csapat sorsa megpecsételődni látszik, a gárda idén még nem tudott nyerni, és csupán 3 pontja van).
Egy hét múlva pedig jön a derby, sok szurkoló szemében a meccsek-meccse, a Fradi-Újpest.
Annak a meccsnek, amely az évek során bajnoki címről döntött, most az a tétje, a forduló után melyik csapat áll majd a kieső helyen.
Persze, egy Fradi-Újpest - álljon bárhol is a két csapat a tabellán - sokkal több egy szimpla bajnokinál.

Fehér György
 

Néhány héttel ezelőtt nagy felzúdulást váltott ki a Zsarolás a Hungária körúton címmel írt cikkem.
Tudják, az, amiben azt ecseteltem, miként lehetetlenítenek el játékosokat az MTK-nál, ha azok nem írják alá új szerződésüket.
Akkor tiltakozott a klub - sőt, arról is tudomást szereztem, hogy Domonyai László a beperlésemre készült -, és hivatalosan tiltakozott Kákonyi Dániel játékos is. Hivatalosan, az ő általa aláírt nyilatkozatban, amit nem is ő küldött el nekem. Azt már hagyjuk, hogy azóta hányszor beszéltem a játékossal, és miket mondott nekem, mert nem az a cél, hogy ő nehéz helyzetbe kerüljön.
Bár nem tudom, ennél kerülhet-e nehezebb helyzetbe a következő időbe.
Szerződése ugyanis a bajnokság végén lejár, és utána jártam, miként változott meg az élete a cikk megjelenése óta.
Nem, nem őt kérdeztem, informálódtam, edzésre jártam.
Nos, Kákonyi még mindig nem írt alá új szerződést, és bár nem sérült, még mindig nem játszott egyetlen percet sem a csapatban. Sőt, továbbra sem edz a csapattal.
Persze, öltözői pletykák szerint azonnal a csapatban találná magát - ha aláírná az új szerződését. Sőt, azt hallani, Domonyai már fél éves hosszabbítással is beérné - ebben az esetben talán még fél évet játszadozhatna a futballistával.
Az igazság "odaát van"!

Fehér György
 

Nehéz bármit is írni a tegnapi meccsel kapcsolatban.
Nehéz, mert a fiúk nem biztos, hogy úgy játszottak, ahogy azt a szurkolók elvárták volna.
Nehéz, mert az első félidőben megvoltak a helyzeteink, és akár nyerhettünk volna - több góllal is.
Nehéz, mert a második félidőben a finneknek akkora helyzeteik voltak, hogyha Király nem véd királyi módon, akár nyerhettek is volna - több góllal.
Nehéz,mert a kapitány olyat tett, amit az elmúlt meccseken nem: a második félidőben csatár helyett középpályást cserélt és ezzel egyedül hagyta Szabicsot a védők között, lényegében feladva ezzel a gólszerzés lehetőségét. Jó-jó tudom, hogy átszervezte a csapatot, és hogy Dzsudzsákot balszélsőnek hozta be, de egyrészről Dzsudszáknak nem tipikusan így a posztja a balszélső - ő akkor tud eredményes lenni, ha egy kicsit hátrábbról, a balösszekötő helyéről lendületből tudja rávinni a védőkre a labdát -másrészről nagyon-nagyon játszott, hogy Balázs az elmúlt időben nem játszott egyetlen percet sem.
Nehéz, mert végül nem kaptunk ki, sőt, a megszerzett 19 ponttal messze túlszárnyaltunk minden, az elmúlt évtizedben lejátszott selejtezőcsoport eredményét.
Nehéz, mert azért ez a válogatott az elmúlt időszakban csak megmutatta, hogy igenis van potenciál a magyar futballban.
Nehéz, mert ennek ellenére a szurkolót az adott pillanatban csak az adott meccs érdekli, és ez a meccs, ennek a meccsnek a második félideje nem tetszett a szurkolóknak.
Nehéz, mert a csapatnak épp az volt az erénye, hogy maga mellé állította a drukkereket.
Nehéz, mert ezek a drukkerek a kezdés előtt tapssal köszöntötték, majd a lefújás után füttyszóval kísérték a válogatott játékosait az öltözőben.
És csak remélni tudom, hogy a következő meccs előtt a drukkerek nem a tegnapi produkcióra emlékeznek majd vissza, mielőtt eldöntik: vesznek-e jegyet a mérkőzésre.

Fehér György
 

Ma este a magyar labdarúgó válogatott búcsút int a 2012-es Európa-bajnokságban.
Ám ez a búcsú nem olyan, mint az elmúlt évek, évtizedek búcsúja az ép aktuális selejtező-sorozattól.
Erre a búcsúra telt ház előtt kerül sor.
Van, aki tudja a dátumát annak a meccsnek, mikor volt utoljára telt ház egy olyan válogatott meccsen, amely egy selejtező-sorozatot zárt le, amikor lényegében már semmi esélyünk nem volt továbbjutni a csoportból? Mert bevallom, én nem emlékszem.
A finnek elleni összecsapás igaz tét nélküli tétmeccs lesz.
És a tét sokkal nagyobb, minthogy kijut-e a csapat valamilyen világversenyre, vagy sem. A tét szurkolók szeretetének megtartása. 
Mert kár tagadni, ezt a mai magyar válogatottat szeretik a szurkolók. Nem kellett ehhez más, minthogy a csapat felvállalja a bátor támadójátékot mondjuk egy olyan meccsen is, melyen két-három évvel ezelőtt még hét védekező játékossal álltunk fel.
Nem kellett ehhez más, minthogy a csapat az utolsó utáni percekben is győzni akarjon, sőt, győzzön is.
És ma sem kell más, ma sem kell több akartnál, sok futásnál, helyzeteknél, küzdésnél. Nem vagyok jós, de azt gondolom, ezt a mai meccset megnyerjük.
Ám akkor sincs nagy baj, ha nem. Pontosabban, ha úgy kapunk ki, hogy a közönség látja,a csapat minden egyes tagja mindent megtesz a győzelemért, de ezen az estén nem sikerül nyerni.
Hiszem, tudom, hogy a mai magyar válogatott jobb csapat, mint a finn, de előfordulhat, hogy "északi rokonainak" ma jobb futballal rukkolnak elő. Ebben az esetben gratulálni kell nekik a meccs végén, de addig mindent meg kell tenni, hogy a szurkoló azt lássa, egyetlen játékos sem nyugszik bele, ha esetlen vereségre áll a csapat.
De mint mondtam, a mai magyar válogatott jobb csapat, mint a finn. És egy jó csapat ismérve, hogy ezeket a meccseket egy jó csapat megnyeri.
Így hiszem, hogy nemzeti csapatunk ma győzelemmel búcsúzik az Európa-bajnoki selejtezőktől.
Hosszú idő óta először telt ház előtt.

Fehér György
 

Itt állok a kapui előtt.
Pontosabban álmodtunk egy világot magunknak, itt álltunk a kapui előtt.
És ez a kapu az Európa-bajnokság bejárati kapuja volt, ám most azonban nem sikerült ezen a kapun bejutni.
Nem sikerült, és ez nem rajtunk múlt.
Nem rajtunk, hanem azon, hogy csoportunkban egyetlen meglepetés-eredmény sem született.
A magyar válogatott hozta a kötelező győzelmeket, idegenben is nyerni tudott Moldova és Finnország ellen, sőt, végre sikerült a svédeket is legyőzni hazai pályán. A magyar csapat egyetlen olyan meccset sem bukott el, melyet ne lehetett volna elbukni. Hollandia ellen ki lehet kapni, még hazai pályán is, nemhogy idegenben, és bizony a svédországi vereség sem tartozik a meglepetés eredmények közé. Szereztünk -eddig - 18 pontot, több mint 30 helyet léptünk a világranglistán.
És igen, bizakodtunk. Bíztunk, reménykedtünk abban, hogy a selejtező-sorozat utolsó előtti körében megszületik az első meglepetés eredmény: a finnek legyőzik a svédeket.
Nem tették meg, így már biztos, hogy Svédország válogatottjának lesz esélye kijutni a kontinens-viadalra, míg a magyar csapat a harmadik helyen végez.
Persze, a szép búcsúra van esély: kedden a finnek jönnek a Puskás-stadionba, és fiainknak előtt ott a lehetőség, hogy telt ház előtt ünnepeljék a győzelmet.
Mert nyerni kell - már csak a szurkolók miatt is.
Nyerni azokért a drukkerekért, akik már akkor megvették szinte az összes jegyet, amikor még senki nem tudta, lesz-e igazi tétje a meccsnek. Persze, igazi tétje így lesz az összecsapásnak. Ez a mai magyar válogatott ugyanis kivívta magának azt, hogy minden meccsen győzelmi eséllyel lép pályára, és ezt a jogot most meg kell védeni.
De bármi lesz is az eredmény, ezek a fiúk büszkén nézhetnek a tükörbe, sőt, az egész ország büszke lehet rájuk. 
"Álmodtam egy világot magamnak, itt állok a kapui előtt. Adj erőt, hogy be tudjak lépni, van hitem a magas falak előtt"
Ez a világ, melyet álmodtam, a világbajnokság világa. A világbajnokságé, melynek selejtezőjében a hollandokkal, a románokkal, a törökökkel, az észtekkel és az andoraiakkal vagyunk egy csoportban.
Hiszem, hogy ebben a sorozatban legalább egy hellyel előrébb végez majd nemzeti csapatunk, mint most.
Ez pedig azt jelentené......
Na de erről most még ne beszéljünk.
Egyelőre álmodjunk.....

Fehér György
 

Kubatov Gábor hatásos beszédet mondott székfoglalójában. Jó pár hónapja már, hogy ő lett a Fradi elnöke, de abból, amit ígért, egyvalami biztosan nem valósult meg.
Kubatov ugyanis akkor azt ígérte, hogy színre lépésével megváltozik a kommunikáció, és nem lesznek titkok a klubnál.
Az elsőről csak annyit, ma egy Ferencváros játékossal úgy lehet interjút készíteni, ha azt előre egyezteted a klubvezetéssel, elküldöd a kérdéseket, és ők jóváhagyják azt.
Amit nem hagynak jóvá, azt nem lehet megkérdezni.
Ha valaki nem tudná, ezt nevezik cenzúrának.
És ha valaki nem emlékezne: ennek az eltörlése volt az egyik követelése a népnek - még 1948-ban,
Persze, ezen nem kell csodálkozni, az egész ország összes médiumára ez vonatkozik - és nem csak sportszinten. Miért lenne másképp annál a klubnál, ahol azt ezt bevezető kormányzó párt egyik vezetője az elnök.
Megfogadtam, hogy a politikát kizárom erről az oldalról, de...
Nem lehet nem észrevenni, hogy a politika, az országot kormányzó párt vastagon belefolyik a magyar futballba. Sőt, sorsokat dönt el, irányított támogatásokat intéz.
Amelyik klub szimpatikus, vagy amelyik város vezetője ezen párt embere, oda bizony ömlik a pénz. Elég csak a Debrecent, a Videotont, a Győrt, vagy épp a kiscsapatnak titulált Paks példáját megnézni.
Ellenpéldaként vehetjük az Újpestet: nyílt titok, hogy amíg Tolnai a lilák tulajdonosa, nem sok támogató jelentkezik a klubnál. Talán nem véletlen, hogy tegnap már be is jelentették, hogy tárgyalnak a klub eladásáról.
Na és itt van a Ferencváros.
A csapat rég nem látott mélységben van, de a támogatók egymásnak adják a kilincset a klubházban.
Érdekes, hogy a Szerencsejáték ZRT. még sosem akart nagyobb pénzt fektetni a Fradiba - még akkor sem, amikor az Európa Liga elődjében, az UEFA kupában a csoportkörig jutott a gárda - ám most, amikor a kiesés szélén van a csapat, 100 millióval ők is beszálltak a zöld-fehérekhez. Gondolom, valakinek a székházukban eszébe jutott: jó csapat ez a Fradi, jól fog minket reklámozni, dobjunk nekik egy százast.
De ennél az esetnél azonban legalább megtudta a közvélemény, mennyi is az annyi.
Alig telt el néhány hét, jött az újabb támogató.
Ezúttal a Grupama-biztosító vezetői gondolták úgy, hogy adnak egy kis pénzt a Fradinak. Vagy nem is olyan kicsit, hiszen mint kiderült, gyémánt fokozatú támogató érkezett a klubhoz.
Ám ekkor már a titkok nélküli Fradinál - titkolóztak.
- Megválasztásom apropóján is azt hangoztattam: rendet kell tenni, az teremti meg felénk a bizalmat, s akkor lesznek támogatóink is. A Ferencvárosnak nincsenek titkai sem gazdaságilag, sem szakmailag - mondta Kubatov elnök a sajtótájékoztatón, majd a következő kérdésre - mely arra vonatkozott, mennyi pénzt ad a Grupama - azt mondta, hogy az titok. 
Egy perc sem telt el, és saját magát hazudtolta meg a klubelnök.
Természetesen az együttműködés anyagi vonzatáról Yann Menetrier, a Groupama Garancia Biztosító vezérigazgatója nem óhajtott részletekbe menően nyilatkozni.
Hiába, ahol hangoztatják, hogy nincsenek titkok, ott vannak a legnagyobb a titkok.

Fehér György
 

Szentségtörés most rosszat írni a magyar labdarúgó válogatottról, és annak kapitányáról, Egervári Sándorról.
Szentségtörés, és bevallom, nem is erre készülök, csak egy érdekes elszólás megütötte a fülemet.
Tudom, hogy mindig az aktuális kapitánynak a szíve-joga eldönteni, mikor kit hív meg a nemzeti csapatba. Ráadásul az eredmények Egervárit igazolják, és igen, én is együtt örülök sok ezer szurkolótársammal együtt azért, mert csapatunk rég nem látott eredményes játékkal rukkol elő. Persze mindig vannak, és mindig lesznek játékosok, akiket a közvélemény a nemzeti csapatba követel, és akik ennek ellenére tán sosem lesznek válogatottak.
Na de vissza az elszóláshoz.
Két magyar játékos remekül szerepel klubcsapatába. Mindkét magyar játékosnak komoly érdemei vannak abban, hogy ez a klubcsapat jelenleg a legjobbak között, azaz a Bajnokok Ligája főtábláján szerepel.
Igen, Kötelesről és Tőzsérről beszélek. 
Pontosabban most csak Tőzsérről.
Úgy látszik, az egykori ifjú tehetség mára érett labdarúgóvá vált. Igazi vezérré.
Legalábbis klubcsapatának vezérévé.
Hogy helye lenne-e a válogatottban? Nos, ez érdekes kérdés, és csak akkor kapnánk rá választ, ha egyszer-kétszer Egervári kipróbálná. De erre semmi esély. Legalábbis az elszólás szerint.
Az elmúlt hétvégén Tőzsér csapata Juhász Roland csapat ellen meccselt a belga bajnokságban. Ám Tőzsér edzője nagy gondban volt, hiszen az összes bevethető középső védője sérült volt. Gondolt egy merészet, és Tőzsért állította a védelem tengelyébe. És bár csapat végül 1-0-ra kikapott, a beszámolók szerint Tőzsér csapat legjobbja volt egy olyan poszton játszva, ahol még soha életében nem játszott. 
Jött is az újságírói kérdés - Juhászhoz. A zsurnaliszta viccesen megkérdezte válogatottunk középső védőjét, nem fél-e, hogy Tőzsérrel egy komoly riválist kapott a posztján. Juhász pedig őszintén válaszolt.
"Nem, mert egyrészről Tőzsérnek nem ez az igazi posztja, másrészről ő úgysem lesz Egervárinál soha válogatott."
Szókimondó nyilatkozat volt, talán Juhász sem tudja, mennyire. 
Persze, mint a cikk elején mondtam, az eredmények Egervárit igazolják. És mint mondtam, örüljünk együtt a csapat sikerének.
Kérdés, Tőzsér mennyire tud örülni annak, hogy úgy mondtak le róla, hogy lényegében soha ki sem próbálták?

Fehér György

Megint kikapott a Ferencváros.
Eddig csupán a tök utolsó Zalaegerszeget tudta megverni.
Most az a Videoton tudott nyerni az Üllői úton, amely idén inkább középcsapatnak számít, és amelyik 5 hónapja nem nyert egyetlen meccset sem idegenben.
Eddig.
Kieső helyen van a Ferencváros.
Erre legutóbb - legalábbis ilyen hosszú ideig - ...........
Na igen, erősen kell gondolkodni, mikor is volt erre legutóbb példa. Talán a 80-es évek közepén, amikor Vincze Géza volt a csapat edzője.
Détári Lajos a bajnokság kezdete előtt a bajnoki cím egyik esélyesének kiáltotta ki a Ferencvárost. Akkor biztos nem gondolta, hogy nem oly sokára ő lesz a Fradi edzője - és az ő irányítása alatt sem tud nyerni a csapat - persze, persze, kivéve a ZTE elleni meccset.
Pedig, sok csapat csak irigyelhetné a klub büdzséjét. Igen, így van, mégha most sokan meg is mosolyognak ezért a kijelentésért.
Az ő figyelmükbe ajánlom Kubatov Gábor klubelnök bajnokság előtti nyilatkozatát, mely szerint felére csökkentették az éves költségvetést. Igen ám, de az a költségvetés Kubatov szerint is több mint kétmilliárd volt. Azaz most legalább egymilliárdból gazdálkodik a szakosztály. Na ez az összeg azért a magyar futballban is tetemesnek számít, ebből már lehetett volna csapatot csinálni. (Na és azt is látjuk, hogy "központi irányítással" milyen szponzorok jönnek a Fradihoz - de ez a keddi cikkem témája lesz)
Ehhez képest csak szabadon igazolható, ingyen megszerezhető játékost igazoltak, viszont nem tudták megtartani azt a két csatárt, akik tavaly legalább gólokat lőttek.
Több, mint egymilliárdból eddig öt pontra futotta - szokták mondani, a katicának is több van.
Mármint pontból.
Ráadásul a zöld-fehérek ellenfelei úgy-ahogy elkezdték gyűjtögetni a pontjaikat. A csapat előtt az Újpest található a tabellán - 3 pont előnnyel.A Kaposvár 4, a Vasas és a Siófok már 6, a Paks és a Haladás már 9 ponttal "vezet" a Fradi előtt.
Mindez azt jelenti, hogy ha valamit nem találnak ki gyorsan az Üllői úton, már nézegethetik az NBII-es ellenfelek.
És - már bocsánat, hogy ezt írom - de ez lassan már a szurkolókat sem érdekli. A sokak által csak rettegett kemény magot sem. Egy-két évtizeddel ezelőtt egy ilyen teljesítmény után háborús övezetté vált volna a Népliget, és igen, a csapatért mindent megtevő, és sok mindent feláldozó drukkerek talán "megfenyítették" volna a játékosokat. Napjainkban 30 szurkoló látogatta meg a szerdai edzést.
Félre értés ne essék: nem azokat az időket sírom vissza. Ám ezekből a reakciókból leszűrhető, a szurkoló, a kemény mag sem a régi már.
A legnagyobb probléma pedig az, hogy azoknak a játékosok, akik ma a Ferencvárosban játszanak - tisztelet a kivételnek - fogalmuk sincs, mit  jelent egy futballistának a Ferencvárosban játszani, mit jelent ezt a csapatot a kiesés szélére vezetni.
Hülye gondolat, de ha Détári reaktiválná azokat a Fradistákat, akik ma a klubnál dolgoznak utánpótlás edzőként, és ő is szerelést húzna, a csapat, ha nem is diadalmenetben, de megindulna felfelé a tabellán.
Persze, erre Détárinak nincs lehetősége, így valami mást kell kitalálnia.
De nagyon gyorsan.

Fehér György
 

Sanyi - bocsánat, de mindenki csak így hívja - hazatért. 
Haza Magyarországra.
És haza Kispestre.
Sanyi, jókor, jó időben rúgott két nagyszerű gólt Németországnak, és ezt a teljesítményét tökéletes ki is használta.
A Kahnak rúgott két gól egészen Angliáig repítette, de Crystal Palace után játszott a Panathinaikosz, a PAOK, a Jena és az Augsburg csapataiban is. Hogy mennyire voltak sikeres és eredményesek ezek a légiós évek, az megítélés kérdése. Anyagilag mindenképp jól járt: legutóbb a Fortuna Düssedorf évi 300 ezer eurós fizetést adott neki - még úgy is, hogy szinte alig-alig játszott. És nem ez volt a legnagyobb pénz, amit légiósként keresett. Persze, a németek rájöttek, hogy ennek így nincs értelme, és megváltak tőla. Talán a világ labdarúgásában nem történt még ilyen: a csapattól 100 ezer eurót kapott, csak távozzon.
Sanyi pedig meg sem állt Kispestig. Persze, az elmúlt hetekben olvashattuk a Nemzeti Sportban az ilyenkor szokásos, és talán már kívülről fújt szöveget: Sanyi csak edz Kispesten, hiszen belga, német, angol csapatoktól vannak ajánlatai.
Hát, én nem tudom, milyen feltételek tartalmaztak ezek a nagyszerű ajánlatok, de Sanyi tegnap aláírt - a Honvédhoz. Mégpedig 2012 júniusáig.
„Maradjunk annyiban, nem az anyagiak döntöttek a Honvéd mellett – mondta ezzel kapcsolatban Sanyi. – Kispesten nevelkedtem, ide kellett visszajönnöm! Volt belga első osztályú, a tabella alján lévő csapattól ajánlatom, a német második ligából kettő is, de anyagilag vagy szakmailag nem feleltek meg."
Jöhet tehát újabb egy év, immár a magyar első osztályban. Igaz, Sanyi okos gyerek, nem szeretne végleg itt maradni, ezért a szerződésének is van egy speciális pontja.
"Bár júniusig írtam alá, a megállapodásban van egy pont, amely szerint ha télen lesz olyan külföldi ajánlatom, amelyet elfogadok, ingyen távozhatok a klubtól. Célom továbbra is az, hogy légiós legyek, de erről egyelőre fölösleges beszélni."
Arról viszont szívesen beszél Sanyi, hogy mennyire szeretne gólokat lőni.
„Nem szeretnék jóslásokba bocsátkozni.Ebben az idényben még nyolc mérkőzésünk van, szeretném minél több góllal segíteni csapatomat. Az edző fejébe nem látok bele.Úgy tervezem, rendszeresen a pályán leszek, de hogy kivel, Danilo de Oliveirával vagy mással, s hogy két csatárral támadunk-e vagy csak eggyel, nem tudom – gólokkal szeretném segíteni nevelő klubomat, egyedül ez foglalkoztat."
Sanyi vágyaiban pedig ezek a gólok pedig ismét egy jó, külföldi szerződést hoznak majd.
A cikket olvasva sokan azt gondolhatják, nem szeretem Sanyit.
Pedig ez nem így van. Sőt!
Kevés olyan magyar játékos van, akit jobban szeretek, mint Sanyit. Ő az a futballista, aki pontosan tisztában van képességeivel, tudja, mit tud a labdával, és mit nem. És amit nem tud, azt még véletlenül sem akarja megcsinálni. Legalábbis nem tétmeccsen. Ám a győzelemért kúszik-mászik. Nem mindig játszik jól, vagy eredményesen, de felszántja a pályát.
Egy igazi, kispesti csibész, aki a Havannán nőt fel, és akinek viselkedésében ez meglátszik. Mégpedig jó értelemben.
Egyenes, karakán srác. Még nem fordult elő olyan, hogy felhívtam valamiért, és ne válaszolt volna a kérdésemre. Bármit kérdezhettem tőle, mindig a "frankót" mondta. Soha nem köntörfalazott, soha nem "mesélt", ha felelősnek érezte magát valamiben, vállalta, és soha nem mutogatott másra.
Úgy gondolom, megérdemelte a külföldi lehetőséget.
Emlékezzünk vissza arra a németek elleni meccsre. Senki nem akart a világbajnokságra készülő német csapat ellen játszani, így egy csapatra való játékos mondta le a válogatottságot ilyen-olyan indokok miatt.
Ő nem tette. Elment, játszott, lőtt két pazar gólt, és ki is aknázta ezt a lehetőséget.
A lendület most megtört, de ki tudja, itthon talán újra magára talál, és nyáron, vagy talán már télen, ismét egy külföldi csapat tudhatja majd soraiban.
Én drukkolok neki.

Fehér György
 

Lipták Zoltán zuhanásban van.
Nyáron még a Videoton csapatkapitányaként a Bajnokok Ligájában játszott, az ára megközelítőleg másfél millió euró volt. Persze azóta kiderült, ez a pénz csak a Videoton szerint ez az árra, más csapat nemhogy ennyit nem ad érte, de ingyen sem igazolja le.
Persze, a magyar játékos most a League-ben szereplő Swansea-nél van próbajátékon, és bár még esély van egy szerződésre, ez lassan a csodával lenne egyenlő.
Lipták ugyanis több mint 10 napja van próbajátékon. A Nemzeti Sport már szeptember 20-án hírül adta, hogy aláírhatja szerződését, sőt, néhány nappal később már a "Chelsea elleni taktikát gyakorolta", tegnapig viszont egyetlen meccset sem játszott a csapatban.
Tegnap aztán pályára léphetett a Swensea tartalékcsapatában - de ebben sem volt köszönet.
A csapat ugyan 0-3 után felállt a padlóról, ám a 3-3-as egyenlítés után a középkezdés utáni 10. másodpercben tudott büntetőt érően szabálytalankodni a magyar védő. Innen pedig már nem volt visszaút, a Swansea kikapott - a mostani bajnokságban először.
Na de lépjünk egy kicsit vissza az időben.
Lipták nyáron kapitány volt, majd a BL.-beli hibák után is "királyként" nyilatkozott. Úgy, mintha nyert volna a csapat, úgy mintha ő lett volna az ász.
Pontosabban nem nyilatkozott. Mint mondta, nem érdekli az őt ért kritikák, sőt, azokat támadásnak véli, hiszen nem is hibázott. Nos, aki látta a Sturm elleni két meccset, az pontosan tudja, mikor, hol és mennyit hibázott a játékos.
Ezek után kurtán-furcsán távozott is a Viditól - a játékos védelmében azért el kell mondani, hogy ez tipikus fehérvári eset, hiszen a védőt azért fosztották meg kapitányai karszalagjától, majd azért távozott, mert nyár elején azt mondta, szeretne külföldre igazolni - de ezt legalább ingyen tehette. Azaz a korábban másfél millió euróra tagsált védő bármelyik gárda ingyen leigazolhatta volna - ha akarta volna.
De senki nem akarta.
Lipták ezt később, az NS-ben adott, kicsit pr. szagú interjúban nehezményezte is.
Azt mondta, nem tudja elképzelni, miként lehetséges, hogy egy ingyen igazolható magyar válogatott védő négy hét után sem talál magának csapatot. Nem akarom senkinek bebeszélni, de talán ha szerényebb a fiú - főleg a BL. vereségek, és az ott mutatott játék után - talán kell valakinek. Persze, én már akkor megírtam, hogy az, hogy ő válogatott lehet, az nem biztos, hogy az ő erénye.
Na de hagyjuk is ezt ennyiben.
Öt hét csapatnélküliség után megváltóként érkezett a Swansea érdeklődése - bár sokkal inkább tudnám azt képzelni, hogy a menedzsere szívességet kért, minthogy a PL-ben szereplő gárda szúrta ki magának a csapat nélkül tengődő Liptákot. (Ez nem gond, sőt, azért megszokott a világ futballjában.)
Ezt a próbajátékot pedig csak húzzák, csak húzzák, sőt, időközben Lipták vetélytársat is kapott a görög Vangelisz Morasz személyében.
És aztán jött a tegnapi meccs, az újabb hiba.
Persze, remélem Lipták megtalálja számítását, talán nem veszik figyelembe, hogy akkor hibázott, amikor leginkább nem kellett volna, talán nem veszik figyelembe, hogy az általa irányított védelem öt gólt kapott.
Talán.
Bár a Premier League-ben ilyenekre oda szoktak figyelni.

Fehér György

Dr. Bartha Csaba, az Újpest ügyvezetője, kiakadt a lilák szombati meccse után tartott sajtótájékoztatóján.
És mondott egy mondatot, amely már tényleg sok mindenkinél kiverte a biztosítékot.
"Ha valaki nem mond igazat, azt nem tudom tolerálni" - mondta ezt Bartha úr. Nem ismétlem önmagam, aki olvassa ezt az oldalt, az pontosan tudja, mikor nem mondott igazat Bartha Csaba az elmúlt időben.
Ám két nyilatkozatát csak kiemelném.
Két nyilatkozatát, melyet két, egymás követő napon tett.
Pénteken, Pollák Zoltán ügyében a következőket mondta.
"Pollák Zoltánnak nem tartozik semmivel az Újpest. Ő az egyik legjobban megbecsült tagja a keretnek. Nem csupán a prémiumokkal együtt hétszámjegyű juttatásaival, hanem azzal is, hogy ő volt az, aki mindig a leghamarabb hozzájuthatott a pénzéhez keret tagjai közül."
Szinte alig telt el egy nap, és a sajtótájékoztatón már ezt mondta Bartha Csaba:
"Én vállalom minden egyes szavamért a felelősséget. Vannak csúszások a fizetésekben, de júliusig ki vannak fizetve a játékosok, és csak a prémiumokkal tartoznak. Vannak csúszások a fizetésekben, ez tény, de Magyarországon a jelenlegi gazdasági helyzetben rengeteg helyet tudnék felsorolni, ahol csúszások vannak, köztük állami cégeknél is. A játékosok bére júliusig ki van fizetve, minden egyes embernek, azaz most az augusztusi fizetést kell rendeznünk. Itt jegyezném meg, hogy Pollák Zoltán helyzetét e tekintetben máshogy kell megítélnünk, mert őt a klub egyéb módon segítette az elmúlt hetekben. Szeretném hangsúlyozni azt is, hogy csak prémiumokkal vagyunk elcsúszva, ettől függetlenül természetesen mindenkinek jár a teljes összeg azért, amiért megdolgozott, és azért dolgozunk, hogy ezt a problémát megoldjuk"
Csak halkan jegyzem meg, hogy ezt szeptember 24-én mondta Bartha Csaba, márpedig a júliusi fizetés már jó rég volt, tehát a mondat az a része, hogy csak a prémiumokkal tartoznak, már nem igaz.
Azt figyelmbe véve pedig, amit egy nappal korábban mondott megállapíthajuk, hogy az két nyilatkozat közül az egyik teljes hazugság volt.
Persze, ezt nehezen lehet elhinni, hiszen mint tegnap óta tudjuk, ha valaki nem mond igazat, azt Bartha Csaba nem tudja tolerálni.

Fehér György
 

Nem oly rég, Kovács Zoltán, az Újpest egykori sportigazgatója azt mondta az egyik televíziós felvételen, hogy a legnagyobb baj Újpest az, hogy az ügyvezető, Dr. Bartha Csaba "nem tudja, milyen meccsen van".
Tegnap beigazolódott, hogy ez valóban így van.
Kezdődött a Pollák üggyel, melyben a védő elmondta, folyamatosan tartozik neki a klub, és már nem is tudják megmondani, mikor fizetnek neki. Elmondta, hogy előfordult, éhesen kellett játszania, és folyamatosan kiteszik az albérleteiből, mert nem tudja fizetni a bérleti díjat. Még a tulajdonos is kitette a lakásából, mondván, hogy tartozik.
Nem telt el két óra, és az Újpest máris kiadott egy közleményt.
Nem, nem bocsánat kérőt, nem védekezőt, vagy mondjuk magyarázót.
Támadót.
Hogy a szemét média mindig csak támadja az Újpestet.
"Az Újpest FC egy ideig türelmesen figyelte a klubunk ellen indított rágalomhadjáratát, amelyet a nyilatkozók, médiumok legtöbbször légből kapott összeesküvés-elméletekkel „színeztek". Pollák Zoltán pénteken megjelent nyilatkozatával azonban túl messzire ment, így az Újpest FC vezetése úgy döntött, hogy a bíróság előtt számoltat el mindenkit, aki valótlan állításaival a klubot hamis színben tünteti fel és azzal kárt okoz. Ami a konkrét esetet illeti: Pollák Zoltán „nincs kirúgva" Újpestről, ő az egyik legjobban megbecsült tagja a keretnek. Nem csupán a prémiumokkal együtt hétszámjegyű juttatásaival, hanem azzal is, hogy ő volt az, aki mindig a leghamarabb hozzájuthatott a pénzéhez keret tagjai közül."
Mindenki figyelmébe ajánlom a leghamarabb szót. Ez ugyanis pontosan azt jelenti, hogy nem időben, csak csúszással. De legalább mindig ő kapta meg elsőként - a tartozást. És a "nincs kirúgva" szóösszetételhez csak annyit, hogy azért az eset után a játékost felmentették az edzések látogatása alól.
"A „kilakoltatásról" annyit, hogy az Újpest FC – annak ellenére, hogy ez a játékos szerződésében nem szerepelt – lakáshoz segítette Pollák Zoltánt, akinek ezért a piaci árnak csupán töredékét kellett bérleti díjként fizetnie."
A nyilatkozat nem cáfolja, hogy Pollákot kitették a lakásból, csupán annyit mond el, hogy olcsóbban bérelhetett lakást - a klub egyik tulajdonosától. Egyébként ez a lakás, pontosabban ezek a lakások nagyon szép környezetben, a Rózsadomb lábánál vannak, a Tasnádi villával szemben. Ha jól tudom, Kovács Péter tulajdonában vannak, és évtizedes szokás - tehát nem Pollákkal tettek kivételt - hogy az Újpest játékosai ott laknak.
Jómagam több alkalommal voltam például Kovács Zoltánnál ott interjún, de több, lila-fehér játékos is lakott a lakóparkban.
" Folytathatnánk a játékos Nemzeti Sport mai számában megjelent állításainak cáfolatát, részletezhetnénk a tulajdonosnak, a sportigazgató(k)nak, az ügyvezetőnek küldött gyalázkodó, gyűlölködő, nyomdafestéket nem tűrő üzeneteit, azonban klubunk nem kívánja viszonozni a „sárdobálást".
Tehát végül is nem válaszolnak semmire!
"Az azonban tény, hogy az Újpest FC Pollák Zoltánnak sem fizetéssel, sem prémiummal nem tartozik."
Na most jön az igazi becsapás.
Mert ez az állítás információim szerint igazak.
Ám az is igaz lehet, amit sokan állítanak: az újpesti játékosok az Újpest FC-től csak az alapfizetésüket kapják. A prémiumok nagy része, és a külön juttatások, például a fizetés alapbéren felüli része - csakhogy az államnak ne kelljen adót és még több járulékot fizetni - egy Seychelle-szigetekre bejegyzett cégtől jön, amiben történetesen Tolnai Sándor is szerepet vállal.
Az a Tolnai Sándor, aki az Újpest tulajdonosa.
Tehát a nyilatkozat tartozásokra vonatkozó része igaz lehet - csak komoly csúztatás.
Még le sem nyugodtak a kedélyek, jött az újabb, Újpestet érintő hír.
A Nemzeti Sportközpontok vezetője a Nemzeti Sport kérdésére elmondta, eljárás indult az Újpest FC-vel szemben.
„A Nemzeti Sportközpontok szolgáltatásidíj- és közüzemi költség-tartozás jogcímén idén június huszadikán adta be felszámolási kérelmét a Fővárosi Bírósághoz az Újpest FC Kft. ellen – nyilatkozta Vígh László kormánybiztos, a Nemzeti Sportközpontok vezetője. – Az intézet munkatársai számos tárgyalást folytattak az Újpest FC Kft. illetékeseivel a cég tartozásának rendezése érdekében. A megbeszélés eredményeként megegyezés született a fizetés átütemezéséről. Ezt azonban nem tartotta be az Újpest FC Kft., így a tartozások kiegyenlítésének tartós elmaradása után több alkalommal írásban – legutóbb május tizenkettedikén – és szóban is felkérték az intézet munkatársai a káefté illetékeseit a tartozás rendezésére. Ennek eredményeként az elmaradás elenyésző részét törlesztette a cég."
Ezt követően kezdeményezte a felszámolási eljárást az Újpest FC Kft. ellen az NSK.
Na erre szokták mondani, hogy nem semmi.
Miután Bartha Csaba egy sajtótájékoztatón lényegében a kánaánt jelentette be, hiszen Beenhakker érkezésekor elmondta, hogy most aztán 3 évig senkinek nem fognak tartozni, hiszen minden adott a működéshez, most lassan a villanyt sem tudják felkapcsolni Újpesten.
Természetes a közlemény most sem maradt el újpesti oldalról.
„A sajtóban eddig megjelent hírek részben valótlanok, ugyanis sportszervezetünk ellen senki nem rendelt el felszámolást. Legfeljebb annyi történhetett – hangsúlyozzuk, hogy az ügyben az Újpest FC semmilyen hivatalos értesítést nem kapott –, hogy az NSK felszámolási eljárást kezdeményezett az Újpest FC Kft. ellen.
Nos, ezek szerint Bartha Csaba nem tud a felszámolásról - amit három hónapja kezdtek meg a klub ellen. Ezt a mondatot talán ő maga sem hiszi el.
"Amennyiben ez valóban megtörtént, akkor ez azt vonja maga után, hogy a Fővárosi Bíróság az Újpest FC Kft-hez fordul, és nyilatkoztatja arról: elismeri-e azt, hogy van lejárt, nem vitatott tartozása az NSK felé."
A kormánybiztos szerint fordultak ők az Újpesthez, sőt, tárgyaltak, csak a lila fehérek - már bocsánat - "szartak" a megállapodásra.
"Figyelemmel arra, hogy jelen állás mellett nem tudjuk, hogy mi áll a kérelemben, arról sem tudunk nyilatkozni, hogy valós-e vagy sem.Az tényként kijelenthető, hogy az Újpest FC Kft. és az NSK közötti szerződésben vannak nyitott kérdések, amelyek gyors rendezést igényelnek. Álláspontunk szerint azonban nemcsak az Újpest FC Kft. részéről, hanem az NSK részéről is."
Nyitott kérdések?
Na ez az, ami nem igaz. Itt semmi sem nyitott kérdés. Az Újpest tartozott, az NSK belement tartozások átütemezésébe, de a liláknál ezt sem teljesítették. Az Újpestnél egyetlen nyitott kérdés van: valóban Bartha Csaba-e megfelelő személy arra a posztra, amit most betölt?"
Kijelenthető: az általunk bérelt Szusza Ferenc Stadion olyan infrastrukturális hiányosságokban szenved, amely problémákat rövid határidőn belül meg kell oldani, és amely megoldása a bérbe adó, tehát az NSK kötelezettsége, továbbá amelyet az NSK sajnos ezirányú felhívásunk ellenére eddig nem teljesített.Figyelemmel arra, hogy az Újpest FC Kft. a jövőben is a Szusza Ferenc Stadionban szeretné a mérkőzéseit megrendezni, ezért – bár ezirányú jogszabályi kötelezettsége nincs, hanem ez hangsúlyozottan az NSK kötelezettsége – az infrastrukturális problémákat meg kívánja oldani.
Tehát Barta azt mondja, azért nem fizetnek, mert nincs fejlesztve a stadion. Csak halkan jegyzem meg, az Újpest stadionja volt az első stadion, melyet felújítottak - még az előző Orbány-kormány ideje alatt. Még több tízmillióért beléptető rendszert is kaptak. Igaz, ez soha nem lett felszerelve, és ma már senki nem is tudja, hol van.
De ez nem Bartha hibája.
"Ennek megfelelően – mint korábban is hírül adtuk – pályázatot adtunk be felvállalva azt, hogy amennyiben pályázatunk sikeres lesz, az Újpest FC Kft. biztosítja az előírt önrészt, azaz a költségek 30 százalékát. Természetesen az Újpest FC Kft. álláspontja az, hogy ezen költségeket jogszerűen nem neki kellene viselnie, hanem az NSK-nak, hiszen ő a bérbeadó, továbbá az, hogy a helyzet rendezése érdekében mihamarabbi egyeztetés szükséges. Álláspontunk szerint – hangsúlyozva ismételten, hogy nem ismerjük az NSK beadványának tartalmát – ebből a rendezetlen helyzetből fakadhat az NSK beadványa a Fővárosi Bírósághoz, ami távolról sem egyenlő azzal, hogy az Újpest FC Kft. felszámolását elrendelték volna.”
Na most ez a néhány mondta pontosan azt jelenti, amit a kormánybiztos mond.
Az Újpestnek nincs pénze, tartozik, de nem fizet.
Helyette felújítaná azt, ami nem az ő dolga - persze csak akkor, ha nyer a pályázaton. Ebben az esetben az önrészt, azaz a 30 százalékot is biztosítja majd a pályázathoz
Ez nonszensz.
Szerintem abból a harminc százalékból fizesse ki a tartozásait. Vagy legalábbis egy részét.
A véleményem szerint az Újpest fizesse ki, amit neki ki kell, a Nemzeti Sportközpont meg végezze el azokat a feladatokat, amit neki kell. Persze, csak azokat, melyeket ő szükségesnek tart, és nem azokat, melyeket az "újpesti vezetőség" kitalál.
Szóval két nap, két nyilatkozat, két - már bocsánat - félre magyarázat.
A tényeken egyik sem változtat.
A csapatnál pénztelenség van - ugye azért a Pollák előtt kirúgott Böőr Zoltán is azt mondta, hogy lényegében könyörögni kellett a pénzükért - a kormánybiztos elmondása szerint felszámolás van a klub ellen, a csapat hátulról a harmadik, eddig egyetlen meccsen tudott nyerni.
És közben Bartha Csaba mindenen megsértődik. És a legnagyobb érdekesség az, hogy az elmúlt három-négy hónapban mindenki valótlanságot állított az Újpesttel kapcsolatban - legyen szó egykori sportvezetőről, játékosról, vagy épp kormánybiztosról.
Mindenki hazudik, csak az Újpest mond igazat.
Na ez az igazi gond Újpesten.

Fehér György
 

Bartha Csaba ügyvezető megsértődött.
Ne nem most - bár lehet, sőt biztos, hogy most is megfog - hanem Leo Beenhakker bemutatásakor.
Akkor ugyanis, a sajtótájékoztatón azt mondta, a holland Újpestre való szerződésének megvan az anyagi fedezet - három évre.
Akkor én megkérdeztem, hogy ugyanez elmondható-e a játékosok fizetéséről is?
A válaszként Bartha csak annyit mondott: igen.
Hozzátette, unja már ezeket a kérdéseket.
Nos, ma végérvényesen kiderült: Bartha ott, akkor, nekem a szemembe hazudott.
A mai NS-ben Pollák Zoltán arról vall, volt, amikor korgó gyomorral kellett pályára lépni, mert nem volt pénze enni, ma pedig kirakják a családjával együtt az albérletből, mert nincs pénze a bérleti díjra.
Mert az Újpest tartozik neki.
Mert az Újpest tegnap még egy részét sem tudta kifizetni a tartozásnak.
Nem tudom, ez hogyan lehetséges, hiszen Bartha Csaba nagy nyílvánosság előtt jelentette ki, hogy ilyen három évig nem fordulhat elő Újpesten, mert addig biztosítva van minden anyagi feltétel.
Tehát - Bartha Csaba hazudott.
Igaz, ez nem vígasztalja Pollák Zoltán.
Mondjuk, igazán bicskanyitógató, amit elmond.
„Csütörtökön is jeleztem Bartha Csaba ügyvezető igazgatónak, hogy szorult helyzetben vagyok, mert pénteken ki kell fizetnem a lakás bérleti díját, de nincs miből – mondta a Nemzeti Sportnak Pollák Zoltán. – Kértem, hogy adja oda azt a pénzt vagy legalább egy részét, amivel az Újpest tartozik nekem, de nem tudta teljesíteni a kérésemet. Megértő volt, de a vége az lett, hogy kirúgott, mert sokba kerülök, és a klub nem tud fizetni. Pénteken nem tudjuk kifizetni az albérletet, így mennünk kell. Hogy miként és hova, fogalmam sincs."
„Sokan talán el sem hiszik, de volt olyan meccs, amelyen üres gyomorral léptem pályára – elevenítette fel egyik hihetetlen történetét a játékos. – Akkor a bajnoki cím volt a tét, mi pedig Pakson játszottunk, de nekem nem volt pénzem arra, hogy egyek. Korgó gyomorral futballoztam, de nemcsak én, mások is. Ki is kaptunk. Ez csak az egyik bajnoki volt a sok közül, amelyiken ilyen helyzetben voltam, voltunk. Előfordult, hogy nem volt mit ennünk, és már arra gondoltam, hazamegyek édesanyámhoz. A többiek hallgatnak, de nálam betelt a pohár. Sajnálom a drukkereket és a patinás klubot, de én ezt nem tudom így tovább csinálni."
A védő eddig nem sok jót kapott a fővárosi kluboktól. Hét év alatt hét albérletben lakott, de mindegyikből költöznie kellett. „Persze hogy kitettek mindenhonnan, mert a fizetésem folyamatosan csúszott, mindenhol elmaradtunk a bérleti díjjal. Legutóbb nyáron kellett költöznünk. Akkor az Újpest tulajdonosának egyik lakásában éltünk. Éppen edzőtáborban voltam a csapattal, amikor szóltak, hogy költözni kell. Nem is értettem, miért. A főnököm ingatlanja volt, de ott is fizetnem kellett, s egyszer csak szóltak, hogy azonnal el kell hagyni a lakást. Az volt az ajánlat, hogy költözzek ki a pályára, a családom meg menjen, ahová akar. Most meg az utcán leszünk hamarosan. Hiába kértem az Újpest tulajdonosát, hogy legalább a kislányomra való tekintettel fizessen, nem értem el semmit."
Pollák Zoltán egyedül szólal meg az Újpestből, a többi játékos hallgat. Legalábbis hivatalosan. A futballista elmondása szerint eddig többször jelezte, szüksége lenne arra a pénzre, amellyel tartozik neki a klub, de csak hitegették.
„Az utóbbi időben az volt a válasz, hogy majd a jövő héten kapok. Csütörtökön már az sem. Bartha Csaba nem kért időt, azt mondta, nem tud fizetni. Minden hónapban hatalmas balhé volt abból, hogy kértem, ami jár nekem, amiről papírom van. Csak annyit szerettem volna megkapni, ha már megállapodtunk, egy fillérrel sem többet. Folyamatosan arról van szó, hogy egy futballista mennyit keres. Tessék, én most újpestiként elmondtam: ennyit."
Már az is érdekes, hogy éhesen kell egy NBI-es játékosnak pályára lépni, az meg egyenesen felháborító, hogy a tulajdonos kiteszi a játékost a lakásából, amit azért nem fizet a futballista, mert ő nem ad neki időben fizetést.
Ez nem is felháborító.
Ez undorító.
Mint ahogy Bartha Csaba viselkedése is. Gondolom, ő nem éhezik, gondolom, neki van hól laknia.
Nem tudom, tud-e tükőrbe nézni reggelente?
Én a helyében nem tudnék - legfeljebb, ha minden nap szembe köpném magam!

Fehér György
 

Van itt ez a Németh Krisztián gyerek.
Az egykor az MTK-ból a Liverpoolba igazoló egykori tehetség - vagy mondjuk úgy, örök ígéret - még mindig csak keresi helyét a futballban.
Az angolok tartalék-csapatában egész jól teljesített, sőt, edzőmeccsen a felnőttek között is bemutatkozhatott.
De csak edzőmeccsen.
Persze, nálunk már akkor sztár volt. A játékos, aki az angol tarcsiban focizik.
És a legnagyobb baj az, hogy ő is elhitte, már sztár.
Aztán jött az első pofon: az angolok azt mondták, az Liverpool helyett edződjön a srác egy évet - Görögországban. Az AEK Athén egy évre vette kölcsön Némethet, aki gólpasszal kezdett - majd bokasérüléssel folytatta. Azért így is jutott neki 18 bajnoki, amiken összesen 3 gólt lőtt.
Erre szokták mondani, nem túl jó mutató.  Itthon, ha egy légiós így szerepelne, azt mondanánk, ehhez nem kell idehozni, ennyit egy saját nevelésű fiatal is tud.
Hát, Athénban sem marasztalták.
De ekkor még jó, nagyon jó volt a marketingje: az Olympiakosz egymillió fontért három évre szerződtette - három meccs lett belőle.
És a pofonoknak még nem lett vége.
Jött a Volosz, amely gárda kölcsönvette az Olympiakosztól a csatárt - aki aztán összesen négyszer kezdhetett, ezen kívül hatszor még becserélték.
Németh nem érti miért nem kapta meg a lehetőséget. Talán azért, mert ezeken a meccseken összesen egy gólt szerzett.
De amíg külföldön már rég elfelejtették, már talán a tucatlégiósok között sem tartották számon - itthon még mindig sztár volt. Legalábbis Egervári szemében.
Szövetségi kapitányunk ugyanis meghívta a válogatottba úgy, hogy az elmúlt két évben összesen 13 meccsen játszott. A nemzeti tizenegyben gólt szerzett, és talán ez jót tett önbizalmának.
Akkor.
Mert hosszú távon nem biztos, hogy használt neki.
Németh ugyanis csapat nélkül van - és itthon edz az NBII-es MTK-val.
Nem érti, miért nincs csapata, hiszen nem oly rég a válogatottba (de csak ott) játszott, de az biztos, hogy nem akar a magyar bajnokságba szerződni.
Persze, kérdés, tudja-e pontosan, mit akar.
Ő azt mondja, két év múlva már régi önmagát idézve újra csúcsformában futballozik majd. Ám nem alábecsülve "régi önmagát", ez akkori is csak a Liverpool tarcsihoz volt elég.
Kérdés, mire lesz elég most. Na és melyik csapatban.
Nem akarok vészmadár lenni, sőt, drukkolok Némethnek, de az az érzésem, a csatár ha most nem is, nem oly soká ismét a magyar pályákon rúgja majd a labdát.
Ahogy sok már, hozzá hasonló örök ígéret.

Fehér György
 

"Kedvelem Adamo Coulibalyt".
Mindezt az NS állandó szakértője, Bognár György jegyezte a keddi napilapban.
Bevallom, majdnem kiesett a kezemből az újság.
Ugyanez a Bognár György nem oly rég még a hazánkban játszó legügyetlenebb légiósnak titulálta a Debrecen játékosát.
Bizony, nagyot változott a világ.
Két eset lehetséges.
Vagy odakoppintottak "valakik" Bognár György orrára, hogy ilyet azért már ne mondjon
a debreceniek üdvöskéjére, vagy Coulibaly lett hirtelen mini "Messi".
(Valakik alatt olyan személyeket értek, akiknek az az érdekük, hogy a debreceni játékosról jó cikkek szülessenek.)
Nos, az biztos, hogy a francia légiós nem vállt Messivé - igaz, Bodnár első megjegyzése sem volt helytálló. Coulibaly tavaly tizennégy gólt lőtt a magyar első osztályban, idén pedig már hatnál tart úgy, hogy eltiltás miatt nem játszhatott minden meccsen. Ha ezt nézzük, bizony teljesíti azt, amiért leszerződtették: gólokat lő.
Márpedig sok olyan, támadó sorban bevethető légiós rohangál a magyar mezőnyben, aki csak álmodik ilyen mutatókról.
Maradt az első variáció.
Bár Bognár most is megjegyezte, hogy a játékos képzetlensége, ügyetlensége most is meglátszik, azért hasznos tagja a csapatnak. Ezzel a megállapítással csak az a baj, hogyha Coulibaly ilyen rohadtul képzelten, és ügyetlen, akkor a magyar bajnokság színvonala még Coulibaly tudásánál is alacsonyabb.
Szóval visszatérve Bognár szavaira: ha tényleg megtörtént az a koppintás, és ezért szerette meg hirtelen Bognár azt a játékost, akit nem oly rég még a határig zavart, akkor most vele kellene ezt megtenni. Mármint a határig zavarni.
Ezt ugyanis bárújságírásnak nevezik.
Érdekes, hogy a múlt héten kirobban botrány kapcsán - a Videoton edzője, kontra NS újságírója között történt fejes - több internetes fórumon olvastam hasonló vádakat sportnapilapunk egész labdarúgó-rovata ellen.
Nos, én, bár szinte mindenkit ismerek ott, egyetlen percet sem dolgoztam a rovatnál, így nem is tisztem megvédeni őket, de azért ennél árnyaltabb a kép.
Nem azt mondom, hogy például az angolok Ferencvárosnál történő szerepvállalásánál ez nem történ meg, hiszen a Sport Extra című hetilapban már az első héten megjelent az, hogy az egész egy nagy átverés, a Nemzeti Sport hónapokig - évekig védte a mundér, pontosabban az angolok becsületét. Mostanában jönnek elő azokkal a sztorikkal, amit Bocsák már 4-5 éve megírt, ráadásul úgy, mintha ők találták volna ki. 
Vagy elég, ha csak a Koemant védő kampányra gondolunk.
Hiába, ha elzárják az egyik "csapot", kell keresni egy másikat.
Szóval nem mondom azt, hogy korábban nem fordultak elő hasonló dolgok, de kompletten "bérújságírással" vádolni egy egész rovatot .....na az necces.
Én egyébként is inkább nevezném érdekvédelemnek - más kérdés, hogy ez mennyire fér bele az emberek értékrendjébe.
Ám mindez egyetlen dolognak köszönhető: az újságnak nincs versenytársa.
Volt ugyan próbálkozás egy másik napi sportújság beindítására, de hamvában holt ötlet volt. A legnagyobb baj az, hogy más újságoknak sincs értékelhető sportrovatuk, így valóban bármi megjelenhet az NS-ben, mert nincs más. Külföldön - Olaszországban például - minden napilapban (még a politikai újságokban is) több oldalas sportrovat található, így aki nem akar sportnapilapot venni, de érdekli a sport, az is tud tájékozódni.
Ez nálunk nincs meg - ugye a Blikk négy oldalas "viccrovatát" nem nevezzük sportrovatnak - így marad a Nemzeti Sport.
Messzire jutottam, de gyorsan visszakanyarodok Bognár Györgyhöz.
Én bizony megvizsgálnám, hogy jött ez a gyors pálfordulás, és ha odakoppintás volt, akkor megköszönném neki "szakértői" hozzászólásait.
Más kérdés, hogy az én értékrendembe már eleve nem férne bele, hogy valakik megmondják azt, hogy egyes játékosokról mi legyen a véleményem nekem.

Fehér György

Rangos vendégek jelenlétében avatták fel a Grosics Gyula labdarúgó stadiont Tatabányán. A Nemzet Sportolója, az 1957-62 között a Tatabányai Bányász labdarúgójaként szerepelt Grosics Gyula tiszteletére eljött Orbán Viktor miniszterelnök, Borkai Zsolt, a MOB elnöke, de ott volt a stadionban a régi csapattárs, Buzánszky Jenő és természetesen az 1981-ben a Real Madrid-ot verő hajdani Bányász-csapat tagjai is, akik az évforduló tiszteletére megmérkőztek a hírességek válogatottjával.

A Fekete Párduc becenévre hallgatott világklasszis kapust Lázár Vilmos, világbajnok fogathajtó szállította az ünnepségre díszes hintóján. Gyula bácsi helyet foglalt a mostantól az ő nevét viselő stadionban, majd a beszédekben a miniszterelnök mellett Borkai Zsolt és Schmidt Csaba polgármester is köszöntötte az ünnepeltet.

- Annyira meghatódtam, hogy alig jutok szóhoz. Noha én annak idején kényszerből kerültem Tatabányára, mégis feledhetetlen éveket tölthettem el itt, ahol mától a stadion viseli a nevemet – jelentette ki az ünnepelt, Grosics Gyula.

- Gyula bácsi valamennyiünk számára példakép, hiszen az Aranycsapat legendás kapusaként a világ egyik legjobb játékosa volt. Nekünk, tatabányaiaknak külön büszkeség, hogy míg korábban a Nemzet Sportolója, Földi Imre a sportcsarnokunknak adta nevét, a futballstadionunkat Grosics Gyuláról nevezhetjük el. Ilyen talán máshol nincs is az egész országban – mondta magát kifújva a polgármester, aki jó negyedórát játszhatott a Hírességek Válogatottjában a Real Madrid ellen győztes TBSC együttese ellen. - Nem gondoltam volna, hogy egyszer Csapó Karcsi, Szabó Gyuri bácsi, vagy éppen Vincze Pilu ellen szerepelhetek a tatabányai labdarúgó stadion gyepén, de ma ezt is megérhettük. Természetesen érezhető volt, hogy ők valódi profi labdarúgók, mi pedig csak a sportágat kedvelők vagyunk. Az pedig külön öröm, hogy a TBSC csapata győzelemmel ünnepelhette a Real ellen harminc éve aratott győzelmet.

A Bányász öregfiainak sikeréből jókora részt vállalt a harminc évvel korábbi hős, Csapó Károly. Amíg 1981. szeptember 16-án szabadrúgásból, addig három évtizeddel később csodálatos egyéni akció után volt eredményes Csapó Károly a 4-1-es győzelemmel zárul meccsen.

- Gondolkodtam, amikor Nyilas Elek szabadrúgáshoz jutott úgy tizennyolcról, hogy mezt cserélünk, és a nosztalgia miatt elvégzem a szabadrúgást, ám Elek megelőzött, és szép gólt rúgott, de ez csak a szépítéshez volt elegendő – közölte Csapó „Tanár Úr”. - Mi napi rutinnal rendelkezünk, hiszen az öregfiúk bajnokságban holnap is pályára lépünk. Külön öröm volt a mai napon, hogy számos kisgyermek jött autogramokat kérni tőlünk, és bízom abban, hogy egyszer, talán a negyvenedik, ötvenedik évfordulón újra sikerül találkozni a Tatabánya és a Real csapatainak.

. Egy olyan ünnep, melyen egy igazi legendát ünnepeltünk. Jó lenne, ha a mai futballisták közül néhányat mondjuk harminc év múlva ugyanígy köszönthetnénk.
Nagyon jó lenne - bár  nem tudom, van -e rá esély

Tovább folytatódik ....., a Videoton "edzőjének" fejesének története. A tegnapi nap a FFT. magazin főszerkesztője, a barátságos meccs szervezője saját újságjának internetes felületén elmondta, ő hogy is látta a történteket. 
Nos, az NS által ezzel csak az a gond, hogy nem ugyan azt mondja hivatalosan, mint amit gondol - igaz, ez ebben az országban már nem gond, elég csak a politikai élet vezetőinek megszólalásaira gondolni.
Szóval az NS. egyből válaszolt, és nyilvánosságra hozott egy e-mailt, amit Szöllősi főszerkesztő küldött Vincze rovatvezetőnek.
Idézet az e-mailből: „Mondjuk az, hogy mi összeverekszünk, simán benne van, de hogy Sousa lefejel valakit, ez nem volt egyik forgatókönyvben sem benne... A dolognak fordítva kellene történnie: egymással veszekszünk, vitatkozunk, de a nyilvánosság előtt nem basztatjuk egymást egy barom miatt, aki talán holnap már itt sem lesz, és röhög rajtunk."
Nos, ez a véleménye állítólag Szöllősinek Sousáról, meg a történtekről - nem hivatalosan.
Na mindegy. Ez az oldalt már csak a végkifejlettel kíván foglalkozni - kivéve, ha végre Sousa is eláll attól az álláspontjától, mely szerint a meccs hevében egy játékszituációban történt a sérülés. Mert ezt mindenki, tehát a saját csapattagjai is cáfolják.
Ma délután viszont sokkal örömtelibb dolog is történik majd: Tatabányán egy nagyszerű ünnepség keretében Grosics Gyuláról nevezik el a stadion.
Az eseményről ma este már olvashatnak is: csak itt a mifocink.blog.hu-n

Fehér György
 

Talán hibáztam.
Na nem abban, amit a  Videoton tréneréről, Székesfehérváron véghez vitt eddigi munkásságáról gondolok.
Ám tény és való, nem néztem meg, mit is mond arról a bizonyos fejesről – melynek következtében Borbola Bence újságíró fejét össze kellett varrni – a másik fél.
Még úgy sem, hogy a mérkőzést szervező FourFourTwo magazin főszerkesztőjét jó 15 éve ismerem.
Szöllősi Györgyel ugyanis nagyjából egy időben kezdtünk mérkőzéseket vezetni a Budapest-bajnokságban, és nagyjából egy időben kezdtünk el sportújságírással foglalkozni. (Na jó, neki talán vagy egy-két év előnye.)
Hibámat belátom, és bár a Fehérváron folyó bóhozatról – magyar játékosok elküldése, bajnokcsapat szétverése, legutóbb pedig az acélosnak egyelőre egyáltalán nem nevezhető Vasas ellen döntetlen – a véleményem nem változott, hibámat korrigálva most meghallgatom a másik felet is.
Pontosabban helyt adok annak az írásnak, ami FFT magazin online kiadásában jelent meg az esetről. Aztán mindenki eldöntheti, hol az igazság.
„Szerda este a FourFourTwo magazin válogatottja barátságos mérkőzésre állt ki a felcsúti Puskás Ferenc Labdarúgó Akadémia centerpályáján a Nemzeti Sport együttese ellen, a mérkőzés 50. percében, 5–1-es FFT-vezetésnél azonban egy sajnálatos incidens véget vetett a találkozónak. A csapatunkat erősítő (?) Vidi-edző, Paulo Sousa és a Nemzeti Sport újságírója, Borbola Bence (előbbi szabálytalansága, utóbbi durva törlesztése után) egymásnak esett, ami után az NS csapata tüntetőleg elhagyta a pályát.
A későbbi sajtóhírek alapján Borbola Bencének az esetnél felrepedt szemöldökét három öltéssel kellett összevarrni, mi több, az NS munkatársa rendőrségi feljelentést tett a portugál tréner ellen.
A kétségkívül szégyenteljes üggyel azóta tele van a magyar sajtó, és sajnálattal állapítjuk meg, hogy sok valótlanság, ferdítés, csúsztatás látott napvilágot alig 48 óra alatt, mióta az első beszámoló megjelent a borsonline-on, míg mi visszafogottan hallgattunk.
Különösen méltatlan a Nemzeti Sport bántóan egyoldalú, a semleges olvasó által is megmosolygott comment:com drámai leírása, amely szerint csapatuk tagjai riadt kisgyermekekként menekültek az öltözőbe a vérben forgó szemű, megvadult Paulo Sousa elől.
A lap tudósítása elhallgat sok mindent. Azt is, hogy az első, piros lapot érő durvaságot Borbola Bence követte el, azt is, hogy a lap pályán lévő munkatársai kezdettől fogva minősíthetetlen hangnemben szidták, pocskondiázták az őket nagy szeretettel és kiváló körülményekkel fogadó vendéglátókat. Elhallgatja, hogy a hazaiak felajánlották az akadémia orvosi stábjának és rendelőjének azonnali segítségét, amelyet az NS visszautasított, és elhallgatja, hogy Paulo Sousának azok is nekiestek, akiknek az esethez semmi közük sem volt, fenyegették, szidalmazták az edzőt. Kimaradt a tudósításból az is, hogy az NS egyik vezető újságírója ezt harsogta a pályáról lefelé jövet: „Ennek az embernek ez az állásába fog kerülni”. A lap – a jelen nem lévő Murányi András által írt – jegyzete a közszereplők példamutatásáról beszél, és arról, a történtek után nem maradhat Sousa a Vidi edzője. Nos, ha így van, akkor a lap futballrovatának létszámát is azonnal csökkenteni kell néhány fővel. De – tudjuk – az eset legfeljebb az edzőnek kerülhet az állásába.
Szerettünk volna egy jó bulimeccset játszani, amelyen a résztvevők jobban megismerhetik egymást, aki pedig még nem járt Felcsúton, az körülnézhet a Puskás Akadémián.
Álmunkban sem gondoltuk volna, hogy a jó szándékú meghívás verekedésbe torkollik, és mérhetetlen fájdalom, hogy kudarcba fúlt a kezdeményezésünk, még a meccset sem tudtuk befejezni. Hogy kinek a hibájából nem, és kit milyen mértékben terhel a felelősség, azt szemtanúként is, még ha azóta százszor átbeszéltük is a dolgokat, nehéz megállapítani, de cinikus csúsztatás egyedül Sousát tenni felelőssé.
Megdöbbentő és elkeserítő, ami a pályán történt, de legalább ennyire döbbenetes, hogy a szereplők mi mindent ki nem találnak utólag.
Hiába nyertük mi a focit, a bunyót és immár a tárgyilagossági versenyt is, a csalódás és a szomorúság leírhatatlan a képletesen arcul csapott jóhiszemű résztvevőkben.
Megjegyezzük, hogy bár a vacsorát, az orvosi segítséget és a békejobbot elutasította az NS küldöttsége, a vendégöltözőbe bekészített 20 db FourFourTwo magazinból egy sem maradt ott, amit egyértelmű szakmai sikernek könyvelünk el.
A Nemzeti Sport főszerkesztője, Buzgó József ezt az SMS-t küldte a meccs után a FourFourTwo magazin főszerkesztőjének, Szöllősi Györgynek: „Szöllő! Szégyeld magad!”.
Őszintén úgy gondoljuk, hogy nem nekünk kellene.
De az egészen biztos, hogy két l-lel.”
Eddig hát az idézet. A döntés az olvasók, na és a rendőrségi feljelentés miatt a nyomozók – vagy inkább vizsgálók – kezében van.
Azért kíváncsian várom az ügy megoldását.

Fehér György

Mint arról már minden honi sajtóorgánum beszámolt, Paulos Sousa egy barátságos mérkőzésen szándékosan lefejelte Borbola Bencét, a Nemzeti Sport újságíróját. (Az erről készült írást egyel lejjebb találhatják)
Mondjuk a portugál edző úgy emlékszik, hogy egy mindennapi ütközés során sérült meg az újságíró, igaz, ennek teljesen ellentmondanak a szemtanúk.
Ráadásul a fejelés után tovább folytatta a gusztustan viselkedését Sousa.
- Szörnyű, megdöbbentő és megalázó érzés volt mindaz, amit Paulo Sousa tett, és miután dühből lefejelte Borbola Bencét, nem is volt kérdés számomra, hogy azonnal le kell hívni a csapatot a pályáról nyilatkozta az újság labdarúgó rovatvezetője, Vincze András. - Beálltam Sousa és Bence közé, és csak arra gondoltam, hogy minél gyorsabban letereljem Bencét és a többieket a fűről, az öltözőbe érjünk, és a vérző társamat mihamarabb ellássa az orvos. A pályabejáróból visszanézve – hogy jönnek-e utánunk a többiek – azt láttam, hogy még mögöttünk jön Sousa, aki a másik kollégám, Borsi Gergely felé nyújtotta a kezét, mintha éppen békülni akarna, majd hirtelen beleköpött a kifordított tenyerébe, és összedörzsölte... Ez is megdöbbentő, megalázó látvány volt, és ahogyan még most sem, úgy akkor sem értettem, hogyan dolgozhat ekkora düh, gyűlölet ebben az emberben...
Ha ezek után is maradhat ez a ……..(ezentúl ez a néhány pont fogja jelenteni Sousát, hiszen nem ember, hanem egy nagy senki), akkor a Videoton vezetői is szegénységi bizonyítványt állítanak ki magukról.

Fehér György