Ma este a magyar labdarúgó válogatott búcsút int a 2012-es Európa-bajnokságban.
Ám ez a búcsú nem olyan, mint az elmúlt évek, évtizedek búcsúja az ép aktuális selejtező-sorozattól.
Erre a búcsúra telt ház előtt kerül sor.
Van, aki tudja a dátumát annak a meccsnek, mikor volt utoljára telt ház egy olyan válogatott meccsen, amely egy selejtező-sorozatot zárt le, amikor lényegében már semmi esélyünk nem volt továbbjutni a csoportból? Mert bevallom, én nem emlékszem.
A finnek elleni összecsapás igaz tét nélküli tétmeccs lesz.
És a tét sokkal nagyobb, minthogy kijut-e a csapat valamilyen világversenyre, vagy sem. A tét szurkolók szeretetének megtartása.
Mert kár tagadni, ezt a mai magyar válogatottat szeretik a szurkolók. Nem kellett ehhez más, minthogy a csapat felvállalja a bátor támadójátékot mondjuk egy olyan meccsen is, melyen két-három évvel ezelőtt még hét védekező játékossal álltunk fel.
Nem kellett ehhez más, minthogy a csapat az utolsó utáni percekben is győzni akarjon, sőt, győzzön is.
És ma sem kell más, ma sem kell több akartnál, sok futásnál, helyzeteknél, küzdésnél. Nem vagyok jós, de azt gondolom, ezt a mai meccset megnyerjük.
Ám akkor sincs nagy baj, ha nem. Pontosabban, ha úgy kapunk ki, hogy a közönség látja,a csapat minden egyes tagja mindent megtesz a győzelemért, de ezen az estén nem sikerül nyerni.
Hiszem, tudom, hogy a mai magyar válogatott jobb csapat, mint a finn, de előfordulhat, hogy "északi rokonainak" ma jobb futballal rukkolnak elő. Ebben az esetben gratulálni kell nekik a meccs végén, de addig mindent meg kell tenni, hogy a szurkoló azt lássa, egyetlen játékos sem nyugszik bele, ha esetlen vereségre áll a csapat.
De mint mondtam, a mai magyar válogatott jobb csapat, mint a finn. És egy jó csapat ismérve, hogy ezeket a meccseket egy jó csapat megnyeri.
Így hiszem, hogy nemzeti csapatunk ma győzelemmel búcsúzik az Európa-bajnoki selejtezőktől.
Hosszú idő óta először telt ház előtt.
Fehér György
