Sanyi - bocsánat, de mindenki csak így hívja - hazatért.
Haza Magyarországra.
És haza Kispestre.
Sanyi, jókor, jó időben rúgott két nagyszerű gólt Németországnak, és ezt a teljesítményét tökéletes ki is használta.
A Kahnak rúgott két gól egészen Angliáig repítette, de Crystal Palace után játszott a Panathinaikosz, a PAOK, a Jena és az Augsburg csapataiban is. Hogy mennyire voltak sikeres és eredményesek ezek a légiós évek, az megítélés kérdése. Anyagilag mindenképp jól járt: legutóbb a Fortuna Düssedorf évi 300 ezer eurós fizetést adott neki - még úgy is, hogy szinte alig-alig játszott. És nem ez volt a legnagyobb pénz, amit légiósként keresett. Persze, a németek rájöttek, hogy ennek így nincs értelme, és megváltak tőla. Talán a világ labdarúgásában nem történt még ilyen: a csapattól 100 ezer eurót kapott, csak távozzon.
Sanyi pedig meg sem állt Kispestig. Persze, az elmúlt hetekben olvashattuk a Nemzeti Sportban az ilyenkor szokásos, és talán már kívülről fújt szöveget: Sanyi csak edz Kispesten, hiszen belga, német, angol csapatoktól vannak ajánlatai.
Hát, én nem tudom, milyen feltételek tartalmaztak ezek a nagyszerű ajánlatok, de Sanyi tegnap aláírt - a Honvédhoz. Mégpedig 2012 júniusáig.
„Maradjunk annyiban, nem az anyagiak döntöttek a Honvéd mellett – mondta ezzel kapcsolatban Sanyi. – Kispesten nevelkedtem, ide kellett visszajönnöm! Volt belga első osztályú, a tabella alján lévő csapattól ajánlatom, a német második ligából kettő is, de anyagilag vagy szakmailag nem feleltek meg."
Jöhet tehát újabb egy év, immár a magyar első osztályban. Igaz, Sanyi okos gyerek, nem szeretne végleg itt maradni, ezért a szerződésének is van egy speciális pontja.
"Bár júniusig írtam alá, a megállapodásban van egy pont, amely szerint ha télen lesz olyan külföldi ajánlatom, amelyet elfogadok, ingyen távozhatok a klubtól. Célom továbbra is az, hogy légiós legyek, de erről egyelőre fölösleges beszélni."
Arról viszont szívesen beszél Sanyi, hogy mennyire szeretne gólokat lőni.
„Nem szeretnék jóslásokba bocsátkozni.Ebben az idényben még nyolc mérkőzésünk van, szeretném minél több góllal segíteni csapatomat. Az edző fejébe nem látok bele.Úgy tervezem, rendszeresen a pályán leszek, de hogy kivel, Danilo de Oliveirával vagy mással, s hogy két csatárral támadunk-e vagy csak eggyel, nem tudom – gólokkal szeretném segíteni nevelő klubomat, egyedül ez foglalkoztat."
Sanyi vágyaiban pedig ezek a gólok pedig ismét egy jó, külföldi szerződést hoznak majd.
A cikket olvasva sokan azt gondolhatják, nem szeretem Sanyit.
Pedig ez nem így van. Sőt!
Kevés olyan magyar játékos van, akit jobban szeretek, mint Sanyit. Ő az a futballista, aki pontosan tisztában van képességeivel, tudja, mit tud a labdával, és mit nem. És amit nem tud, azt még véletlenül sem akarja megcsinálni. Legalábbis nem tétmeccsen. Ám a győzelemért kúszik-mászik. Nem mindig játszik jól, vagy eredményesen, de felszántja a pályát.
Egy igazi, kispesti csibész, aki a Havannán nőt fel, és akinek viselkedésében ez meglátszik. Mégpedig jó értelemben.
Egyenes, karakán srác. Még nem fordult elő olyan, hogy felhívtam valamiért, és ne válaszolt volna a kérdésemre. Bármit kérdezhettem tőle, mindig a "frankót" mondta. Soha nem köntörfalazott, soha nem "mesélt", ha felelősnek érezte magát valamiben, vállalta, és soha nem mutogatott másra.
Úgy gondolom, megérdemelte a külföldi lehetőséget.
Emlékezzünk vissza arra a németek elleni meccsre. Senki nem akart a világbajnokságra készülő német csapat ellen játszani, így egy csapatra való játékos mondta le a válogatottságot ilyen-olyan indokok miatt.
Ő nem tette. Elment, játszott, lőtt két pazar gólt, és ki is aknázta ezt a lehetőséget.
A lendület most megtört, de ki tudja, itthon talán újra magára talál, és nyáron, vagy talán már télen, ismét egy külföldi csapat tudhatja majd soraiban.
Én drukkolok neki.
Fehér György
