"Kedvelem Adamo Coulibalyt".
Mindezt az NS állandó szakértője, Bognár György jegyezte a keddi napilapban.
Bevallom, majdnem kiesett a kezemből az újság.
Ugyanez a Bognár György nem oly rég még a hazánkban játszó legügyetlenebb légiósnak titulálta a Debrecen játékosát.
Bizony, nagyot változott a világ.
Két eset lehetséges.
Vagy odakoppintottak "valakik" Bognár György orrára, hogy ilyet azért már ne mondjon
a debreceniek üdvöskéjére, vagy Coulibaly lett hirtelen mini "Messi".
(Valakik alatt olyan személyeket értek, akiknek az az érdekük, hogy a debreceni játékosról jó cikkek szülessenek.)
Nos, az biztos, hogy a francia légiós nem vállt Messivé - igaz, Bodnár első megjegyzése sem volt helytálló. Coulibaly tavaly tizennégy gólt lőtt a magyar első osztályban, idén pedig már hatnál tart úgy, hogy eltiltás miatt nem játszhatott minden meccsen. Ha ezt nézzük, bizony teljesíti azt, amiért leszerződtették: gólokat lő.
Márpedig sok olyan, támadó sorban bevethető légiós rohangál a magyar mezőnyben, aki csak álmodik ilyen mutatókról.
Maradt az első variáció.
Bár Bognár most is megjegyezte, hogy a játékos képzetlensége, ügyetlensége most is meglátszik, azért hasznos tagja a csapatnak. Ezzel a megállapítással csak az a baj, hogyha Coulibaly ilyen rohadtul képzelten, és ügyetlen, akkor a magyar bajnokság színvonala még Coulibaly tudásánál is alacsonyabb.
Szóval visszatérve Bognár szavaira: ha tényleg megtörtént az a koppintás, és ezért szerette meg hirtelen Bognár azt a játékost, akit nem oly rég még a határig zavart, akkor most vele kellene ezt megtenni. Mármint a határig zavarni.
Ezt ugyanis bárújságírásnak nevezik.
Érdekes, hogy a múlt héten kirobban botrány kapcsán - a Videoton edzője, kontra NS újságírója között történt fejes - több internetes fórumon olvastam hasonló vádakat sportnapilapunk egész labdarúgó-rovata ellen.
Nos, én, bár szinte mindenkit ismerek ott, egyetlen percet sem dolgoztam a rovatnál, így nem is tisztem megvédeni őket, de azért ennél árnyaltabb a kép.
Nem azt mondom, hogy például az angolok Ferencvárosnál történő szerepvállalásánál ez nem történ meg, hiszen a Sport Extra című hetilapban már az első héten megjelent az, hogy az egész egy nagy átverés, a Nemzeti Sport hónapokig - évekig védte a mundér, pontosabban az angolok becsületét. Mostanában jönnek elő azokkal a sztorikkal, amit Bocsák már 4-5 éve megírt, ráadásul úgy, mintha ők találták volna ki.
Vagy elég, ha csak a Koemant védő kampányra gondolunk.
Hiába, ha elzárják az egyik "csapot", kell keresni egy másikat.
Szóval nem mondom azt, hogy korábban nem fordultak elő hasonló dolgok, de kompletten "bérújságírással" vádolni egy egész rovatot .....na az necces.
Én egyébként is inkább nevezném érdekvédelemnek - más kérdés, hogy ez mennyire fér bele az emberek értékrendjébe.
Ám mindez egyetlen dolognak köszönhető: az újságnak nincs versenytársa.
Volt ugyan próbálkozás egy másik napi sportújság beindítására, de hamvában holt ötlet volt. A legnagyobb baj az, hogy más újságoknak sincs értékelhető sportrovatuk, így valóban bármi megjelenhet az NS-ben, mert nincs más. Külföldön - Olaszországban például - minden napilapban (még a politikai újságokban is) több oldalas sportrovat található, így aki nem akar sportnapilapot venni, de érdekli a sport, az is tud tájékozódni.
Ez nálunk nincs meg - ugye a Blikk négy oldalas "viccrovatát" nem nevezzük sportrovatnak - így marad a Nemzeti Sport.
Messzire jutottam, de gyorsan visszakanyarodok Bognár Györgyhöz.
Én bizony megvizsgálnám, hogy jött ez a gyors pálfordulás, és ha odakoppintás volt, akkor megköszönném neki "szakértői" hozzászólásait.
Más kérdés, hogy az én értékrendembe már eleve nem férne bele, hogy valakik megmondják azt, hogy egyes játékosokról mi legyen a véleményem nekem.
Fehér György
