mifocink

Pontosabban fogalmazva az előzetes letartoztatásban, de ez csak részletkérdés.
A tény az, hogy míg az egyik, a magyar labdarúgásban élő szakembert kiengedtek a rend őrei, addig a másik ilyen ember önként adta fel magát. Persze a véd ellenük más és más.Kezdjük a Haladás trénerével, Aczél Zoltánnal.
Az edzőt csapata Videoton elleni kupameccse után verték bilincsbe, majd helyezték előzetes letartoztatásba, mondván, vastagon benne volt az elmúlt évek fogadási csalásaiba. A nyilvánosság előtt két mérkőzést neveztek meg, amiből a gyanúsítás szerint Aczélnak 4000 eurót hozott a konyhára a Siófok, Zalaegerszeg elleni 5-3-as veresége.
Az edzőt ráadásul azért is helyezték előzetesbe, mert állítólag a fogadási csalások mellett más bűncselekményekben is benne lehetett.
Na, mára valami nagyon megváltozott, mert 7 nappal az előzetesbe helyezése után kiengedték, mondván szabadlábon védekezhet. Nem tudom, mi lehet a háttérben, mert azt nem gondolnám, hogy egy héttel ezelőtt a döntéshozók úgy vélték, Aczél elszökhet, bizonyítékokat semmisíthet meg, vagy éppen tanúkat veszélyeztethet, ám mára megváltozott a véleményük.
Két dolog lehetséges.
Az első, hogy rájöttek, hogy Aczél mégsem sáros, ám akkor meg is szüntették volna ellene a nyomozást, sőt, sűrűn bocsánatot kértek volna a szakembertől, mert 8 napig a fogda vendégszeretetét élvezhette.
A második, hogy „nyílt a madárka szája”, azaz Aczél feladta az első napok tagadó taktikáját, és elmesélt egy-két dolgot a nyomozóknak. Bárhogy is történt, az ügy még nincs lezárva, és hallunk még a folytatásról.
Mint ahogy a másik ügyről is biztosan hallunk majd.
Itt is kifejtettem, hogy elfogult vagyok Herczku Szabolccsal kapcsolatban, hiszen a barátomnak vallhatom az egykori NBI-es játékost, akit egy szolnoki házaspár elrablásával és meggyilkolásával gyanúsítanak. Szabit 15 éve, a feleségét pedig gyerekkorom óta ismerem. Az egykori középpályást én még hangosan beszélni sem hallottam soha, nemhogy kiabálni.
Ettől még tény, hogy miután eltűnt nagytarcsai otthonából, Szolnokon is eltűnt egy házaspár, akikkel ő üzleti kapcsolatban állt.
Tény, hogy azután sem jelentkezett, hogy tudta, őt gyanúsítják.
Tény, hogy a héten aztán megtalálták a házaspár – holtestét.
Tény, hogy ez után pár nappal Szabi és feltételezett tettestársa önként feladta magát a rendőrségen.
Tény, hogy Szabi minden ellene felhozott vádat tagad – persze kérdés, hogy akkor miért bujkált hetekig.
Tény, hogy nem tudom Szabi megtette-e, amivel gyanúsítják – titkon abban reménykedem, hogy nem – de mindentől függetlenül ő még mindig a barátom.
És az is marad.

Fehér György

Nincs egy hete, hogy a Vasas tulajdonosa, Faragó Attila, a fogadási csalásokkal kapcsolatban a tisztességről papolt. Akkor azt mondta, belső vizsgálatot indít a klubnál, mert az nem járja, hogy a tisztességes klubtulajdonosokat – mint például ő – átverjék a játékosok néhány ezer eurórért cserébe.
A „tisztesség szobra” azonban arról nem szólt, hogy immár két hónapja egyetlen forint fizetést nem utalt sem a játékosoknak, sem az edzőknek.
A „tisztesség szobra” nem mondta el, hogy a csapat edzője még nem tudja, vajon a téli felkészülést is vele kezdi-e meg a csapat, mert bár Vlak szeretne minőségi munkát végezni, ehhez az alapvető feltételeket sem biztosítja neki Faragó. Na és a fizetését sem.
A „tisztesség szobra” nem kiabálta világgá, hogy az ősangyalföldi Komjáti Andrásnak nem maradt már lehetősége, minthogy feljelentse szeretett klubját az MLSZ-nél, mert nem kapta meg a járandóságát, de még csak a részleteit sem.
A „tisztesség szobra” nem magyarázta meg, hogy miként lehetséges az, hogy azért még a magyar NBI-ben is potom összegnek nevezhető 5 millió forinttal tartozik – nyár óta - a klub egy átigazolás miatt, és ezért még pontlevonás is fenyegeti a gárdát.
A „tisztesség szobra” azt sem verte nagydobra, hogy bár a csapat még edz, sőt, mérkőzéseket játszik alacsonyabb osztályú csapatokkal, ezt már légiósai nélkül teszi, hiszen a vezetőség hazaküldte külföldi játékosait, mert azoknak felmondták az albérletüket. El sem tudják képzelni miért….Mert a klub nem fizette a bérleti díjat.
Csak Markovits Lászlót, a Vasas elnökét sajnálom, aki bár igyekezett kiszűrni a kóklereket akkor, amikor a labdarugó kft-t kínálta eladásra, de úgy néz ki, ez most nem sikerült neki.
Faragó Attila színre lépésével megváltozott a tisztesség fogalma angyalföldön – és azt hiszem, ezzel a tulajdonos is tisztában van.

 Fehér György

Roderick Duchatelet, az Újpest tulajdonosa menesztette Bartha Csaba ügyvezetőt.

A több alkalommal és hazugságon kapott sportvezető nevéhez több olyan cselekedett is tartozik, amiért 10-15 évvel ezelőtt akár komoly pofonokat is kaphatott volna a drukkerektől. Ugye senki nem felejti el azt, amikor a „Kispintér” becenévre hallgató fanatikus – akit később saját felesége öletett meg – nemes egyszerűséggel eltörte Egressy Gábor orrát, mert a támadó épp másik csapathoz készült igazolni.

Hol van ez Bartha tettéhez képest?

Ahhoz az emberéhez, aki elüldözte a klub emblematikus figuráját, Kovács Zoltánt, hogy aztán a nehéz anyagi helyzetben lévő klubhoz hozzák azt a Leo Beenhakkert sportigazgatónak, aki a krízis és a tartozások ideje alatt is havi hat millát vett fel a nagy semmiért.

Bocsánat, egy dolgot azért tett a derék holland: munkába állása után két héttel, mondvacsinált okokkal kirúgta Mészöly Géza vezetőedzőt.

Ezek után a játékosok következtek: kis túlzással már szemlesütve közlekedtek a futballisták a Megyeri úton, mondván ha véletlenül Bartha úgy gondolja, rosszul nézett rá valaki, annak le is út, fel is út.

Hát most neki mondták ezt, bár azt gondolom, ő ezt már jó előre tudta. (Azért annyi tartás volt benne, hogy amint jött az új tulaj, felajánlotta lemondását. Persze, a belgát nem ejtették a fejére, úgy gondolta, az ősz hátralévő felében Bartha csak fürödjön abban a szarban, amit kavart.)

Persze, lehet azt mondani, hogy az új tulajdonos hozza a saját embereit, hiszen az új ügyvezető a szintén belga Filips Dhondt lett, ám ebben az esetben Csehi Istvánnak is távoznia kellene. Csakhogy Csehi munkájával – aki szintén ügyvezető a liláknál, sőt, Bartha érkezése előtt is az volt – teljes mértékben meg van elégedve a tulaj, így őt megerősítette pozíciójában.

És akkor még nem beszéltünk a szakmai kvalitásokról, hiszen Dhondt négy évig a Cercle Bruges, kilenc évig pedig az FC Bruges ügyvezetője volt, de dolgozott a Zulte-Waregemnél is, míg Bartha fel tud mutatni egy kétség kívül sikeres időszakot még a debreceni korszakából, ám Újpesten nemhogy elfogadtatni nem tudta magát, rossz döntései miatt közellenséggé vált.

Ám ahogy Kovács Zoltán fogalmazott egy interjúban: az ilyen zsoldosok előbb utóbb úgyis eltűnnek a színről, és néhány hónap múlva már a nevükre sem emlékszik senki.

Nos, Bartha Csabának öt hónap jutott a Megyeri úton.

Persze, a drukkerek most úgy gondolják, ez pont öt hónappal több, mint amennyire szükség lett volna.

Fehér György

Állítólag ez volt Aczél Zoltán kérdése a fogdában.
Az őrök először tán nem is tudták, kire is gondolhat a 30 napra előzetes letartoztatásba helyezett futballedző.
Tán a Siófok egykori elnökére, akit edző és játékosai kart karöltve vert át 4000 euróért cserébe? – gondolta az egyik foglár hirtelen….
Tán arra a kevés siófoki drukkerre, akik fejcsóválva álltak fel a Zalaegerszeg - Siófok meccs után, mondván, megint kikapott a csapat, és most már menthetetlenül kiesik, nem tudván azt, hogy ezt az eredményt – legalábbis a különbséget – edző és játékos már a meccs megkezdése előtt tudta? - folytatta a gondolatsort a másik őr....
Tán azokra a zalaegerszegi drukkerekre, akik örömittasan csaptak a levegőbe ugyanezen meccs után, nem tudva, hogy ez a győzelem nem csak a zalai futballistákon múlott? - gondolkozott ezen a harmadik.
Mert igen, ők is sérültek.
A lelkeikben.
De nem.
Aczél Zoltán egyében nem ők jártak.
Aczél Zoltán mostani csapatára, a Haladásra gondolt, amelyik gárda ma a Videoton ellen játszik Magyar Kupa mérkőzést, amelyik gárda ma 1-0-s hátrányból próbálja kiharcolni a továbbjutást. Már-már „szívszorító” volt olvasni a NSO-n, hogy Aczél azt üzente csapatának: Harcoljatok a sikerért, mire a csapat tagjai kifejtették, bíznak a fogdában ülő edzőben.
Persze, az is lehet, hogy a tréner tud valamit, amit mások nem.
Talán valaki nagy összegben fogadott arra, hogy a Hali 0-1-ről is továbbjut?
Na jó, ne legyünk álszentek.
Az, hogy Aczél Zoltánt csak szándékosan belekeverték az ügybe, csupán addig volt kérdés – és addig is csak nagyon halványan – ameddig előzetes letartoztatásba nem helyezték. Halkan jegyzem meg, az ügy gyanúsítottjai közül sem „pihen” mindenki előzetesben, csak azok, akik vezető szerepet játszottak a bundázásokban. Ebből azért le lehet vonni valamilyen következtetést.
Olvastam tegnap, hogyha bebizonyosodik a trénerről, hogy tényleg a Mocskos Csalók tagja, 5-10 éves börtönbüntetést is kaphat.
Ha benne van: megérdemli.
Csak azt remélem, hogy ennek az ügynek a szereplői együtt rohadnak meg a rácsok mögött.

Épp készültem cikket írni arról, miként lehetséges, hogy az előre beharangozott Békéscsaba – Ferencváros Magyar Kupa mérkőzés nem kerülhetett képernyőre azért, mert néhány ezer kilométerrel odébb két külföldi csapat épp akkor feszül egymásnak az Európa Ligában, amikor az egyébként 8000 nézőt vonzó MK. összecsapás is elkezdődne.
Persze, értem én, hogy valamilyen szabályozás szerint nem adhat a televízió semmilyen meccset, ha épp E.L. összecsapás van valahol – illetve dehogyis értem, valaki elmagyarázhatná ezt nekem – de azt is tudom, hogy ez csak a pontos kezdési időpontra vonatkozik. Azaz ha a Sport TV mindenkép ki akart volna szolgálni nézőit, azaz műsorra akarta volna tűzni a kupaforduló legnagyobb érdeklődéssel kísért meccsét, meg lehetett volna oldani: csupán 5 perccel kellett volna előrébb hozni a kezdést.
Mondom, pont ezen morfondíroztam, amikor jött a hír: Aczél Zoltánt, a Haladás edzőjét bilincsbe verték, letartoztatták.
Aczél Zoltán is bekerült a Mocskos Csalók – már bocsánat, de én már csak így hívom azokat, akik a bundabotrányba keverednek – közé.
Persze, Aczél mindent tagad, de egyrészről, mint tudjuk, nem zörög a haraszt, ha nem fújja a szél, másrészről az ebben az ügyben eljáró nyomozóhatóság még egy esetben sem futott lyukra. Azaz akit eddig letartoztattak, arról mindről kiderült, hogy sáros. Gondolom, Aczél Zoltán letartoztatása sem egy hirtelen ötlettől jött cselekedett volt.
„Aczél Zoltán együttműködő volt a hatóságokkal, részletes vallomást tett, de természetesen azt nem vallhatta be, amit nem követett el. Két korábbi játékosa, Sütő László és Horváth Gábor azt vallotta, hogy az szakember a fogadási csalók kívánsága szerint állította össze csapatát még a Siófok vezetőedzőjeként, és ezért tőlük a találkozók után pénzt is kapott. Aczél Zoltán a nyomozóknak elmondta, nem követte el a szóban forgó cselekményt” – nyilatkozta Czeglédy Csaba, az edző ügyvédje.
Az első kérdés, hogy az edző miről is tett részletes vallomást, ha nem tudott semmiről?
Na és a két, korábban lebukott játékos miért mártaná be az edzőt – ha az tényleg nem tudod semmiről. Hiszen a szóban forgó mérkőzéseket két évvel ezelőtt játszották ­- 2008–2009-es szezonban Aczél Zoltán irányításával a Siófok május 23-án 5–3-ra kikapott Zalaegerszegen, míg a Magyar Kupában, április 21-én 2–2-es döntetlent játszott a Budapest Honvéd vendégeként – és a szezon óta talán nem is találkozott egymással játékos és edző.
Persze, ha a két játékosnak személyes konfliktusa volt az edzővel, és így akartak bosszút állni rajta egy régi sérelemért, akkor ez a húzás bejött. Na de ki hiszi el ezt az elméletet?
Ha pedig nem ez az igazság, akkor…….
Két játékos – aki egymással sem beszélt már vagy egy éve – két különböző napon, két különböző kihallgatáson ugyanazt vallja: a csapat edzője, Aczél Zoltán is tudott a csalásról, sőt, részt is vett benne.
Miért tennék, ha nem így volt?
Miért tennék tönkre egy fiatal edző karrierjét, ha annak semmi köze nem volt ehhez a két, elcsalt mérkőzéshez? Mert ugye azt sejtjük, hogy Aczél Zoltán telefonszámát ezek után elfelejtik majd a klubtulajdonosok.
És én azt mondom, jól is teszik….
És remélem, ha Aczél tényleg benne volt – hangsúlyozom, ha tényleg a Mocskos Csalók táborába tartozik -, akkor egy ideig a börtön falai között követi figyelemmel a magyar futball történéseit…. majd onnan szabadulva soha többet nem irányíthat semmilyen szintű csapatot.

Fehér György

Csányi Sándor, az MLSZ sok mindent szeretne.

Bocsánat a kifejezésért, de már-már olyan az ember érzése, mintha álmodna, és az álmait megosztaná mindenkivel.

Hogy aztán mindenki egy szép nagy rózsaszín álomvilágban éljen.

„Szeretnénk, ha lennének fűthető pályák, és normális lenne minden stadionban a vízelvezetés. Azt szeretnénk, ha nyolc-tizenötezer férőhelyes stadionok épülnének mindenhol, mivel ez a közönség igényeit is kiszolgálná”.

Hát kérem, szépen, ez a szép beszéd a nagy semmiről.
Én is sok olyan dolgot szeretnék, ami valószínűleg sosem volt megvalósulni.

Fűthető pályákat és normális vízelevezést?

Miből?

Kérem, jelentkezzen, aki fel tud sorolni öt olyan csapatot az NBI-ben, ahonnan az ősz folyamán nem hallottunk fizetési csúszásokról. Csak ötöt a tizenhatból!

10-15 ezres stadionok?

Miből ...és kinek?

Ki menne ki ezekbe a stadionokba.
A bajnok Fehérvár legutóbbi hazai meccsén 1978 néző volt – az NS adatai alapján.
Persze most Diósgyőrben el lehetett volna adni akár 30 ezer jegyet is, de könyörgöm, ez csupán egy meccs az évben.
Újpesten emberemlékezet óta nem volt telt ház, Győrben fájóan kevesen mennek ki a szépen felújított stadionba. Úgy, hogy most még megy is a csapatnak.
Az Üllői út már rég elveszítette a „pokoli” jelzőjét, és bár Debrecenben most újra sikk meccsre járni, emlékezzünk csak vissza a tavalyi évre. Arra az évre, amikor a gárda nem volt harcban a bajnoki címért, már közel sem mentek ki annyian a Nagyerdőbe, mint korábban, vagy mint most.

A többi csapat?

Ki menne ki egy Siófokra, Pápára, Pécsre, vagy épp a Hungária körútra – merthogy az MTK szinte biztosan visszajut az NBI-be - felépített 15 ezres stadionba.
Na és ki építené fel ezeket a stadionokat.
Az állam? – ugyan már, ne vicceljünk.
A szövetség? – ez még viccesebb, mint az előző felvetés.

A klubtulajdonos? – ezt sem gondolta senki komolyan, ugye?

Kérem szépen, nem megbántani akarom Csányi urat, de ez tipikusan olyan nyilatkozat volt, aminek semmi értelme, és semmi valóságalapja nics.

Ennél azért komolyabban kellene foglalkozni a magyar futballal.

Fehér György

Olvasom Sütő László nyilatkozatát, és nem találok szavakat.
Az angyalföldi játékos azt mondja, sosem felejti el azt a napot, amikor rendőrök mentek értek, és vitték el kihallgatásra.
Merthogy Sütő András az egyik gyanúsítottja a hazánkban gyűrűző bundabotránynak.
Persze, Sütő László semmi érdemlegeset nem mond a cikkben, csupán sajnálkozik.
Gondolom, akkor nem sajnálkozott amikor - feltéve persze, ha valóban benne volt a buliban - felvette "munkájáért" a pénzt, és elköltötte azt. Akkor nem sajnálta társait, akik semmit sem tudtak az egészről, akik hajtottak egész meccsen a nagy semmiért, mert volt köztük valaki, aki nem ugyan abba az irányba húzta a szekeret, mint ők.
És Sütő László azt mondja, nagyon reméli, hogy futballozhat még.
Én meg remélem - persze itt is él a kitétel, miszerint ha bebizonyosodik bűnössége - hogy soha többet nem léphet pályára.
Sem ő, sem a többi csaló társa.
Ha én lennék az MLSZ vezetője, megszabnám, hogy az a játékos, akiről kiderült, hogy benne volt a bundabotrányban, soha, semmilyen osztályban - tehát még a megye III.-ban sem - kaphasson játékengedélyt, így hivatalos meccsen soha életében ne léphessen pályára.
Persze, a cikk itt még nem ért végett, Sütő után megszólalt Faragó Attila klubtulajdonos. Az a vezető, akit akkor, amikor hatalmas tartozások voltak a klubnál - pontosabban klubjainál, hiszen a Nyíregyháza is az ő kezében van - még véletlenül sem lehetett elérni.
Most persze megszólalt, és elmondta, vizsgálatot rendelt el a Vasasnál.
"Azt gondolom, a többi tulajdonos nevében is mondhatom, hogy ebből elég. Azok, akik pénzt, nem kevés pénzt áldoztak a sportágra, elvárhatják, hogy az általuk fizetett futballisták tisztességgel tegyék a dolgukat."
Nos, ezzel mindeni egyet is érthet, mert felháborító az egész történet, csak kissé furcsa, hogy Faragó Attila beszél tisztességről.
Az a klubtulajdonos, aki februárban vette át a Vasast, de már márciusban - és áprilisban és májusban sem - nem adott fizetést.
Az a klubtulajdonos, aki inkább hónapokig nem ment Nyíregyházára, csakhogy ne kelljen találkozni a feldühödött szurkolókkal, meg a hónapok óta nem fizetett játékosokkal, akik éppen sztrájkra készületek. 
Az a tulajdonos, akinek mindkét csapatát, tehát a Vasast és a Nyíregyházát is ki akarták tenni saját stadionjukból, mert nem teljesítette a szerződésben vállat feltételeket.
Szóval ez a klubtulajdonos ne papoljon tisztességről, mert nem sok minden különbözteti meg a bundázó játékostól.

Fehér György
 

Köteles állva, az ég felé meredve...
Köteles gugolva, messzibe révedt tekintettel...
Köteles négykézlábra ereszkedve...
Köteles hátán fekve, arcát a kezébe temetve...
Köteles hason fekve, arcát a kezébe temetve...

Köteles a földön ülve....
Köteles.....hetet kapott a Valenciától.
Pontosabban Köteles csapata, a Genk - melynek csapatkapitánya Tőzsér Dani volt - hetet kapott a Bajnokok Ligája csoportkörében a Valencia otthonában.
Mit bizonyít ez?
Hát, azt biztos nem, hogy Köteles rossz kapus.
Sőt!
Köteles semmivel sem rosszabb kapus, mint két hete, amikor 0-0-át játszott a csapata a Chelea-val. Semmivel sem rosszabb kapus, mint amikor a selejtezőben büntetők védésével segítette csapatát a csoportkörbe jutáshoz.
Ám tény, hogy a kapusokat sokkal jobban megviseli, ha egy meccsen hetet kapnak.
Szokták mondani, a kapusok igazi csodabogarak. Tény, hogy ők, bár egy csapat tagjai, egyedül vannak. Bravúrjaik, vagy épp hibáik meccseket, továbbjutásokat, bajnoki címeket, kupagyőzelmeket dönthetnek el.
Erről ugyan most szó sem volt, a Genk már a mérkőzés előtt is csak a csodák csodájával juthatott volna a csoportjából, ám ettől függetlenül tény, egy kapusban benne marad egy ilyen zakó.
Ám remélem, Köteles tovább fejlődik majd, és kit tudja, egyszer egy olyan szintű csapatban védhet, amely eséllyel lép pályája a Valencia otthonába.
Mert csupán egy dolog derült ki tegnap este: a Genk nem ilyen szintű csapat.

Fehér György
 

Ma nagyon megdöbbentem!
Nagyon-nagyon!
Délelőtti internetes keresgélésem első találata az a cikk volt, melyben az Index.hu közölte, hogy elraboltak egy szolnoki házaspárt. A bűncselekménnyel pedig Herczku Szabolcs egykori NBI-es játékost gyanúsítják.
Herczku Szabolcsot, a barátomat.
Herczku Kispesten, a Budapesti Honvédnál ismerkedett meg a labdarúgás alapjaival, sőt itt is mutatkozhatott be az élvonalban. Ezek után szerepelt Győrben, a Gázszerben, a Diósgyőrben és Szegeden is, míg az NB II-ben a Százhalombatta, a Vecsés és a Soroksár csapatait is erősítette. A magyar első osztályban több mint 90 alkalommal szerepelt az első osztályban. Visszavonulása után sem szakadt el a futballtól, edzőként is képezte magát. Foglakozott gyerekekkel, legutóbb pedig Kistarcsán volt játékos-edző. Két hónappal ezelőtt, a csapattól való távozása után beszéltünk telefonon, akkor a Sportszelet című, Pest megyei futballal foglalkozó szaklapnak készítettem vele interjút.
Szabit több mint tíz év ismerem. Egy közös barátunk, a jelenleg az NBII-es BKV Előrében futballozó Varga Endre esküvőjén ismerkedtünk meg, és mivel sok közös témánk volt, kapcsolatunk ez után sem szakadt meg. Amikor nem volt csapata, próbajátékra vittem a REAC-hoz, sőt, amikor Varga Endre a Dragon Sport magyarországi képviselője lett, ketten próbáltunk bevezetni a sportmárkát az országba, mivel Endre akkor még Németországban játszott.
Első közös sikerünk volt, hogy az akkor az NBI-ben szereplő Vác ebben a márkában játszhatott - és játszik a mai napig.
Sosem felejtem el, ahogy két nap alatt megszerveztük, hogy a mezek Vácra érkezzenek, ahogy a cég német tulajdonosáért mentünk a reptérre, ahogy együtt vittük a felszerelést Vácra, ami az utolsó pillanatban érkezett meg a Nemzeti Sport csapatfotózása előtt 1 órával.
De azóta is sokszor találkoztunk.
Tudom, hogy Kistarcsán egy műfüves pályát üzemeltetett, sőt, ilyen pályák építésével is foglalkozott. A nyár elején úgy volt, hogy ő építi meg csapatomnak, a Budajenőnek a pályáját is, és ez ügyben el is látogatott a kis Pest megyei faluba. Aztán a pályaépítéséből nem lett semmi - de ez nem az ő hibája volt.
Szabit jó embernek ismertem meg. Mindig tartotta a szavát, mindig, mindenkivel kedves
volt. Száz meg száz közös kalandunk volt.
Amikor megláttam a hírt, el sem hittem.
Százszor, ezerszer elolvastam.
És még akkor sem hittem el.
Megdöbbentem, de.....
Sajnos azt kell mondanom, hogy országos és nemzetközi elfogató-parancsot nem adnak ki akárki ellen.
Szabi!
Ha esetleg olvasod ezt, kérlek, add fel magad!
Neked, és a családodnak - a feleséged teljesen összetört, amikor kommandósok törték rá az ajtót - is így lesz a legjobb!
 

Fehér György
 

Régen is volt ilyen.
Mármint hogy a hatalom eldöntötte, melyik csapat lesz a bajnok.
Ne legyünk álszentek: a Budapesti Honvéd világverő csapata talán sosem jött volna létre, ha nem kommunista hatalom irányít Magyarországon 40 évig, miképp az Újpest is kevesebb bajnoki címet tudhatna magáénak a belügy támogatása nélkül.
Persze, akkoriban zsenik futkostak a magyar pályákon.
Zsenik, akiknek megmondták, melyik csapatban kell játszaniuk.
A helyzet mára csak kicsit változott.
Most nem a játékosoknak, hanem a támogatók egy részének van kiadva az ukász.
Persze, a címben elhangzott mondat csak feltételezés.
Feltételezés, ami azért tényeken alapszik.
Nézzük csak, az utóbbi években miként dőlt el a bajnoki cím sorsa kis hazánkban.
A debreceni polgármester ébredt legkorábban. Ő jött rá, hogy a futball támogatásával sok ezer szavazatot szerezhet magának és a pártjának. Aztán arra is rájött, hogyha a csapat bajnokságot nyer, sőt, bejut a nemzetközi kupák csoportkörébe, akkor a támogatottság még jobban nő.
Az ötletet tettek is követték, és a Debrecen egyeduralma évekig szinte megtörhetetlen volt. Dőlt a lé - hogy honnan, azt titok fedi -, jöttek az új, az ezen a szinten meghatározó játékosok. Akik aztán "teljesítették is kötelességük", azaz bajnokok lettek, bejutottak a BL. és a EK. csoportkörébe. Ott aztán gyorsan felmérték, hogy azért ezzel az állománnyal nem lehet csodát tenni, így elkezdték a saját maguk pecsenyéjét sütögetni. Mára a nemzetközi szövetség bebizonyította - mégha ezt Magyarországon nem is veszik figyelembe - hogy a játékosok egy része bizony végigbundázta a csoportkör meccseit.
Megtehették, mert sokáig érinthetetlenek, és legyőzhetetlenek voltak.
Igen ám, de a Videoton egy olyan tulajdonos kezébe került, aki hajlandó volt sokat áldozni a csapatra. Aztán, mert nem sikerült bajnokságot nyerni, még többet áldozott a csapatára.
Persze, ezt a még többet már nem biztos, hogy csak a sajátjából adta. 
A fehérvári csapat mögött ugyanis teljes mellszélességgel ott áll Orbán Viktor. És ahol ő ott áll, ott pénz is van.
Álomfizetésekről, csúcspénzekről, na meg néhány sztárigazolásról szóltak a pletykák - aztán a sztárigazolások ugyan elmaradtak, de a csúcsfizetéseknek köszönhetően minden valamire való futballistát Székesfehérvárra csábítottak. (Csak egy példa: az egyik, ma már Kecskeméten futballozó, egyébként Fehérváron méltatlanul mellőzött, a Videotonhoz az MTK-tól érkező csatár 1,5-2 milliós alapfizetést vehetett fel havonta úgy, hogy szinte alig lépett pályára.)
Az eredmény nem is maradt el, a Videoton tavaly megnyerte történelme első bajnoki címét. Ám itt nagyot hibáztak a döntéshozók. Ahelyett, hogy a debreceni példát követve egyben tartották volna, megerősítették volna a csapatot, egy nagy névre, de egy kóklerre bízták a csapatot. A tréner - a névét még mindig nem írom le -aztán szétverte a bajnokcsapatot, nevesincs légiósaival pedig kiesett a Bajnokok Ligája selejtezőjének selejtezőjében, és a bajnokságban is igencsak le van maradva a címvédéstől.
Úgy néz ki, idén ismét a Debrecen lehet a befutó, és bár a győriek makacsul ragadnak a civis város csapatára, Debrecenben most helyi értékekhez nyúltak. Olyan játékosok tolják a banda szekerét, akiknek az elmúlt évek sikercsapatainak tagjai a példaképei, akik igenis meg akarják mutatni, érnek annyit, mint a mögöttünk álló évtized legeredményesebb magyar csapata.
Kérdés, bírják-e a Fradi által, pontosabban a Fradi vezér által diktált tempót. Na nem idén, mert a zöld-fehérek finoman szólva beragadtak a rajtnál, így nagy valószínűséggel már nem szólhatnak bele az aranyérem sorsába. Ám nem lehet nem észre venni egy új vár, vagy inkább egy új erőd építését az Üllői úton. 
Mert azt Kubatov Gábor Fideszes Fradi elnök is tudja, egy bajnokcsapat kialakításával sokat nőne az ázsiója. És azt is tudja, ehhez pénz, sok pénz kell.
Amióta ő került a Fradi élére, egymás sarkát tapossák a székház előtt a klubot támogatni kívánó szponzorok. Ez azért is érdekes, mert az elmúlt évtizedben senki egy petákot sem akart adni az ország kétség kívül egyik legkedveltebb csapatának.
Ám ez az elmúlt időben megváltozott, a héten például a Szerencsejáték ZRT. és a Grupama után a Provident ZRT vezetőnek a fejéből pattant ki (vagy inkább "pattintották ki), hogy kéne adni néhány tíz-húsz milliót a zöld-fehéreknek.
Az elképzelést - hogy kinek az elképzelését, azt mindenki döntse el maga - tett is követe, és a pénzügyi cég vezetője már kezet is fogott Kubatov Gáborral.
Ismét dől a lé - ezúttal a Ferencvároshoz. És gondolom, a csapatot "támogatni szándékozók" sora még nem fogyott el.
Ezek után senki ne legyen meglepődve, ha jövőre a zöld-fehérek nyerik meg a bajnokságot
És azon se, ha ezt a klub elnöke más módon is megpróbálná meglovagolni.

Fehér György

Borongós, hideg, késő őszi péntek délután volt.
Egy öreg, Skoda 105-össel indultam Akasztóra, hogy a csodatévő juhászról készítsek riportot.
A kölcsönkocsi azonban csak a Deák térig szolgált jól, ott megállt.
Megállt, és nem mozdult.
Jött a "sárga angyal", és hipp-hopp, 3 órás csúszással el is indultam Akasztóra.
Akkor még nem volt elterjedve a mobiltelefon, így csak remélni tudtam, hogy riportalanyomat még ott találom, és nem feleslegesen teszem meg az oda-vissza mintegy 150 kilométeres utat.
Ám Stadler József - merthogy róla van szó - még este kilenckor is ott ült stadionjának irodájában, ott beszélgetett a stadion vendégszobáiban elszállásolt játékosaival, akik - és ez nem túlzás - Istenként néztek rá.
Stadi-bá - mert azóta én csak így hívom - amikor meghallotta kálváriám, rögtön riasztotta az egyébként már otthon lévő konyhásait, és a mintegy 45 perces beszélgetésünk végére ott gőzölgött az asztalon a friss rántott hús petrezselymes krumplival.
Merthogy Stadi-bá szerint ilyen kálvária után biztosan éhes vagyok.
Mindezt úgy, hogy akkor látott először, és korábban csupán egy alkalommal beszéltünk telefonon.
Mindezt csak azért írtam le, hogy mindenki lássa, milyen ember is Stadler József.
Persze, ez nem felmentő körülmény, és tény, Stadi-bá ismét börtönbe vonul.
A szegedi ítélőtábla ugyanis jogerősen négy év tíz hónap börtönbüntetéssel és 67 millió forintos vagyonelkobzással sújtotta Stadler Józsefet, aki strómanok segítségével irányított vállalkozásai nevében valótlan adóbevallásokat nyújtott be, a könyvelésekben fiktív számlákat szerepeltetett, és nem fizetett be 67 millió forint társasági adót.
Persze, azzal mindenki tisztában van, hogy Stadi-bának nem ez az első esete.
Az akasztói vállalkozó ellen első alkalommal 1997-ben emeltek vádat. Első fokon kilenc évre ítélték, mert 1993-94-ben fiktív számlák felhasználásával és jogtalan áfa-visszaigénylésekkel több milliárd forint kárt okozott az államnak. Ezt a döntést később megsemmisítette a Legfelsőbb Bíróság, a megismételt eljárásában végül négy és fél év fogházbüntetést kapott, melyből kedvezménnyel 2005 januárjában szabadult.
Azt viszont kevesen tudják, hogy lényegében teljes vagyonelkobzással is büntették - igaz, amit tudott, azért kimentet a cégéből.
Persze, tudom, Stadi-bá a törvény szemében bűnöző, de ne felejtsük el: ő a pénzét - bárhonnan is szerezte - a magyar futballba fektette.
Olyat tett, amit az elmúlt évtizedekben senki ebben az országban: saját pénzből épített egy stadiont.
Egy stadiont, amelyet aztán hagytak, hagynak elporladni, kárba veszni.
Pedig meg lehetett volna menteni.
Az MLSZ 3 milliárd forintból épített Telkiben egy edzőközpontot. Ahová aztán ilyen költségvetés mellett nem vettek saját hókotrót, és azt minden egyes alkalommal bérelik egy helyi embertől (persze valakinek a valakijétől) 60 ezer forintért. Azaz egy pályatakarítás a téli időszakban ennyibe kerül. Na nem az edzőközpontnak, mert ezt a költséget ráterhelik az épp pályát bérelő csapatra, azaz ha egy gárda kifizeti az óránként majd 30 ezer forintos bérleti díjat, és nincs szerencséje, és épp esik a hó, akkor az még plusz 60 ezrébe kerül. De ez egy másik történet.
Szóval egy ilyen edzőközpontot simán lehetett volna építeni az Akasztói stadionhoz kapcsolódva, és legalább egy rendes stadion is lenne hozzá, ahol például méltó keretek között lehetne megrendezni azokat a korosztályos eb és vb selejtezőket, melyeket most Telkiben rendeznek.
Szóval az esély meglett volna arra, hogy egyrészt ne az enyészeté legyen egy egyébként nagyszerű létesítmény, másrészt hogy nemzeti csapataink még jobb környezetben készüljenek, játszanak. És nem került volna 3 milliárdba.
Na de vissza Stadi-bához, aki szabadulása után áruházat nyitott Solton, ahol ruházati kereskedelemmel foglalkozott. Mivel büntetett előéletű volt, nem lehetett gazdasági társaság vezető tisztségviselője, ezért strómanként az ügy másod- és a harmadrendű vádlottját jegyezték be ügyvezetőnek. A cégek többségi tulajdonosa és tényleges irányítója azonban Stadler József volt, és az alapításhoz szükséges tőkét is ő biztosította. Aztán Stadi-bá 2007 első felében számla nélkül ruházati termékeket vásárolt, melyeket a solti áruházban értékesítettek. Az áruházat működtető vállalkozás könyvelésében bruttó 151 millió forintnyi fiktív számlát szerepeltetett, aminek segítségével megpróbált jogosulatlanul 17 millió forintnyi általános forgalmi adót visszaigényelni. Bár a vállalkozásnak 2007-ben több mint félmilliárd forintnyi forgalma volt, ő nem nyújtott be adóbevallást, ezzel 67 millió forintnyi adóhiányt okozott.
A táblabíróság folytatólagosan elkövetett csalás bűntettének kísérletében és más bűncselekményekben mondta ki bűnösnek Stadler Józsefet, s ezért négy év tíz hónap börtönre ítélte, és 67 millió forint értékre vagyonelkobzást rendelt el.
Nem tisztem megvédeni Stadler Józsefet, hiszen ha másodszor is börtönbe kerül ugyan azért a tettért, akkor biztosan van valami vaj a füle mögött, de....
Szóval - bár bevallom, nem járok naponta tárgyalásokra - nem sok ügyben hallottam olyat, hogy valakit elítéltek úgy, hogy papíron semmi köze az ügyhöz, a céghez, a bolthoz.
De ez is egy másik történet.
A mai magyar törvényhozás, igazságszolgáltatás, uram bocsá', tisztogatás története.
Azért én nem féltem Stadi-bát.
Gondolom, újra leüli azt, amit kiszabtak rá, aztán újra talpra áll.
Csak ne villogjon a megszerzett pénzzel, mert az valakiknek mindig szúrja a szemét. Leginkább azoknak, akiknek nem ad belőle!

Fehér György
 

Ahogy mindenkiiiiiii....- szól egy régi LGT nóta.
Ahogy mindenkiiii....- én is bundáztam - szólhat ma egy magyar sportvezető, játékos, játékosügynök.
Ahogy mindenkiiii....- ez azt jelenti, hogy tényleg mindenki!
A nyári letartoztatási dömping után ismét akcióba lendültek a nyomozók, és egymást érik az újabb kihallgatások.
A kozármislenyi "sráccal" kezdődött az egész, és úgy látszik, a rendőrség megtalálta a gyenge pontot. Amíg ugyanis a nyáron elfogott bundázók hallgattak, mint a sír, sőt, ártatlannak vallották magukat, addig ez a vagány gyerek rögtön vallott. Dőlt is a dominó, és újabb játékosokat vettek őrizetbe. Sőt, immár egy FIFA liszenszes játékosügynököt is.
A most őrizetbe vett csalókkal egy új csapat, a Siófok mérkőzései kerültek előtérbe. A Balaton-parti csapatra ugyanis - már bocsánat  - senki nem figyel oda. Nézők sem nagyon járnak ki a meccsekre, és már elnézést a kifejezésért, a helyi sportvezetőkön és játékosokon kívül senkit nem érdekel, hogy a gárda bennmarad, vagy éppen kiesik az első osztályból. És éppen ez az, amiért furcsa ez az egész.
Az elképzelés szerint a mostani letartoztatottak még a Siófok játékosaként manipulálták, vagy legalábbis próbálták manipulálni a csapat eredményeit.
Nos, ez kétféle képen lehet.
Vagy "eladják" a meccset, és szándékosan arra játszanak, hogy kikapjanak, vagy az ellenfelet veszik meg a tuti győzelem reményében.
Az előző bajnokságban a Siófok hatalmas tavaszi menetelésbe kezdett, és ennek - valamint az MTK botlásainak (vagy ahogy a Hungária körúti folyosói pletyka mondja, játékosainak tippmix-bizniszének) - köszönhetően a gárda bennmaradt az NBI-ben.
Tehát ha a Siófok játékosai bundáztak, akkor biztosan nem eladták a meccseiket.
Legalábbis ezt nehezen lehet elképzelni.
Ebben az esetben viszont kellett a bundázásához egy másik fél is...
És mindig más ellenfél. Pontosabban az épp aktuális ellenfél.
Nos, a Siófok tavaly idegenben legyőzte a Ferencvárost, a Kecskemétet, a Honvédot, a Pápát, a Szolnokot, az MTK-t. A gárda többek között kétszer döntetlent játszott az Újpesttel, és kétszer legyőzte a Debrecent. (Azt a Debrecent, amelyik gárdáról lényegében kiderült, hogy végig bundázta az elmúlt évek európai kupasorozatait, kezdve a BL selejtezőkön át az Európa Liga  és Bajnokok Ligája csoportkörig, de érdekes módon ehhez a csapathoz még nem jutottak el a nyomozók. Ajánlom nekik, hogy kérjék ki a nemzetközi nyomozóiroda aktáit...)
Szóval lehetséges "társból" van elég.
Lassan úgy lehetne jellemezni a magyar futballt, hogy vannak, akik lebuktak azért, mert bundáztak, és vannak, akik még nem.
Mert ahogy az LGT nóta mondja:
Ahogy mindenkiiiiiii.

Fehér György

A héten két alkalommal is kritizáltam Egervári Sándort, most kötelességem dicsérni.
Úgy látszik, válogatottunk szövetségi kapitánya azért más cselekszik, és más mond, mert amíg hétfőn óvatoskodó, már-már előre védekező nyilatkozatott tett, addig pénteken olyan támadó szellemű csapatot küldött pályára, amilyet már rég nem látott a magyar.
Elől Priskin és Fereczesni, míg a középpályán Dzsudzsák, Tőzsér, Hajnal, Gera – mind támadó játékos.
Dicséret és köszönet ezért.
A játékosok pedig megmutatták a pályán, ők igenis tudják, hogy a magyar válogatottnak mindig le kell győznie Liechtenstein csapatát.
Már az első percben nyomás alá helyezték a vendégek kapuját, és bár a második félidő elején volt idő, amikor egy kicsit engedtek a szorításon, végül remekül kiszolgálták a közönséget.
Hozzá kell tenni, a vendégek jó ellenfélnek bizonyultak, hiszen lényegében semmilyen ellenállást nem tanúsítottak. Volt ugyan egy-két szép passzuk, egy helyzetecskéjük, de alapjában véve sehol nem volt az a „nem nyeretlen kétévesekből” álló csapat, amit Egervári beharangozott. Igaz, ez semmit nem von le játékosaink dicsőségéből.
Gólt szerzett Koman, Fereczesin, Dzsudzsák – nem is akármilyet – és kétszer talált az ellenfél kapujába Priskin, ám én most mégsem rájuk térnék ki.
Volt a pályán egy játékos, aki az elmúlt időben iszonyatos fejlődésen ment keresztül. Aki hétről-hétre kiemelkedően teljesít klubcsapatában, ahol idegenlégiósként csapatkapitány lehet. Egy játékos, akinek hatalmas érdemei vannak abban, hogy csapata a Bajnokok Ligájában szerepel, és akinek játéka láttán még a Chelsea menedzsere is elégedette csettintett, kiemelve, hogy Tőzsér csodálatos játékos.
Mert most arról a Tőzsérről van szó, akit eddig Egervári elfelejtett, és akiről Juhász Roland egy interjú során véletlenül elkottyintotta, hogy amíg a mostani kapitány regnál, soha nem lesz válogatott.
Szerencsére Egervári változtatott döntésén, Tőzsér pedig jött, látott és győzött.
És ezt nem szó szerint kell érteni.
Tőzsér nem azért győzött, mert a csapat nyert, hanem azért mert szenzációsan játszott. Ha kellett pontos rövid passzokat adott, ha kellett, zseniális hosszú labdákkal hozta helyzetbe társait. 30-40 méteres passzai tényleg élményszámba mentek. Bebizonyította, hogy igenis lehet rá számítani, és igenis vezére tud lenni ennek a magyar csapatnak.
Ez a teljesítmény – Tőzséré és a csapaté is - most csillagos ötös volt. Folytatás kedden, Lengyelországban.

Hét és fél millió forint nagy pénz.
Mindenkinek.
Hét és fél millió forintot kölcsönkérni veszélyes vállalkozás - csak tuti üzletre szabad.
Hét és fél millió forintot kölcsönadni még veszélyesebb vállalkozás - csak tuti üzletre szabad.
És nagyon nagy jóindulat kell hozzá.
És ez az, ami az egyik budapesti klub volt kapusát nehéz helyzetbe sodorta.
A kapus Magyarországon is az egyik legjobb volt a posztján, de Belgiumban igazi sztár lett. Kétszeres bajnok és kétszeres kupagyőztesként tért haza nevelőegyesületébe, ahol még két évig védett.
Aki ismeri, csak két szóval jellemzi: jó ember.
Milliomos nem lett Belgiumba, de ő sem tagadja, amikor hazatért, azért volt pénze.
És voltak barátai.
Igaz, és álbarátok.
Az egyik - mindenki döntse el, melyik kategóriába tartozik - gyorsan "le is csapott" a kapusra.
A társ igazi bohém alkat, egy életművész, aki játékosként azért penge volt, és aki edzőként is igazi megmondóember. Aki sosem tudott a pénzzel bánni.
Már akkor, amikor a kapus hazatért volt egy több, mint 5 milliós tartozása - egy egykori válogatott játékos felé, aki akkor már a REAC trénereként bontogatta szárnyait.
A játékos tehát kölcsön kért, hogy visszafizesse a kölcsönt.
Persze, egy kicsivel többet kért, mint amivel tartozott.
Hét és fél milliót - három hónapra.
A kapus - aki jó ember - adott. Még papírt sem írtak róla.
Ennek lassan nyolc éve.
A kapus még nem kapta vissza a pénzét - de az évek során legalább egy papír született, amiben a játékos közjegyző előtt elismerte a tartozást.
Ám fizetni nem tudott.
Pontosabban az elmúlt években, amikor az egyik NBI-es vidéki csapatnál volt edző, csöpögtetett valamit.
Néhány 100 ezret.
Időnként.
Persze, időközben sok minden történt.
A kapus például hosszú ideig munka nélkül volt, és bizony elfogytak a tartalékok.
Jelenleg is csak két, NBIII-as csapatnál - ahol egykori játékostársai az edzők - tart kapusedzéseket.
Persze, ebből megélni nem lehet.
Ám a kapus most is jó ember.
Azt mondja, küldhetne behajtó embereket, akik hivatalos úton szereznék vissza a pénzét, de nem teszi.
Nem akar rosszat a "barátnak".
Sőt, még mindig bízik benne.
Azt mondja, talán lesz még benne annyi tartás, ha valahol újra munkát kap, akkor őt is beajánlja kapusedzőnek, és a munkabéréből talán újra csepegtet valamit.
Tipikus magyar történet.
És sajnos, igaz történet, amiben bár nem írtam le a neveket, egy kis gondolkodás után az olvasó kitalálhatja, kiről, kikről is van szó. És csak remélheti, hogy a jó - mert itt tényleg van jó - elnyeri végső jutalmát.
Vagy legalább visszakapja a majd nyolc éve, három hónapos futamidőre kölcsönadott pénzét.
 

Fehér György
 

Egervári Sándor szövetségi kapitány ismét igencsak meglepett.
Azután, hogy behívott a keretbe egy olyan csatárt Szabics Imre helyett, aki idén két meccset játszott összesen – azt is a válogatottban (bocsánat, a hét végén pályára lépett az NBII.-es MTK-ban) – tegnap esélylatolgatásba kezdett a pénteki, Liechtenstein elleni meccset illetően.
Olyan esélylatolgatásba, amely sokaknál kiverte a biztosítékot.
„Elvárható tőlünk a győzelem. Tart már ott ez a magyar válogatott, hogy esélyesként lépjen fel Liechtenstein ellen. Természetesen nem szabad félvállról venni a meccset, erre jó bizonyítékul szolgáltak a legutóbbi mérkőzések eredményei. A skótok is csak nyögvenyelősen verték meg őket 1–0-ra, míg a litvánokat legyőzték. Nem nyeretlen kétéves társaság, de reális esélyünk van a győzelemre megszerzésére – jó játék esetén.”
Már bocsánatot kérek, nem lebecsülve ellenfelünket, de a magyar nemzeti válogatottnak mindig, minden körülmények között le kell győzni egy liechtensteini csapatot.
Mit jelent az, hogy tart ott ez a csapat, hogy esélyesként lépjen pályára?
Liechtenstein az az ellenfél, aki ellen nem szabad felett kézzel pályára lépni, aki ellen ki kell mondani, hogy mindig (!), minden körülmények között mi vagyunk az esélyesek.
Akkor is, ha ellenfelünk megszorongatta a „világverő” csapat hírében álló Skóciát, és legyőzték a szintén „világsztárokkal” teletűzdelt Litvániát.
Sok mélypontot megélt már a magyar labdarúgás – és kétségtelen, hogy Egervári irányítása alatt sokat fejlődött a csapat – de sosem volt, és sosem lehet olyan mélyen, hogy ne legyen száz százalékig esélyes Liechtenstein ellen.
Egervári úr, melyik bolygón tetszik élni?
Sosem volt, és sosem lehet olyan helyzet, hogy egy magyar szövetségi kapitány már a mérkőzés előtt öt nappal magyarázkodjon, hogy miért is mi vagyunk az esélyesek, és hogyan is juthatunk el ahhoz, hogy legyőzzük Liechtensteint.
És mondom, nem az ellenfelet becsülöm le. Egészen egyszerűen így reális. Egy magyar válogatottnak mindig le kell győznie Liechtensteint. Ha ez mégsem sikerülne, azokat a játékosokat, akik pályára léptek, és vereséget szenvedtek,  örökre el kell tiltani a futballtól.
Az edzőjükkel együtt!

Most sokan nem fognak szeretni, de úgy gondolom, valaki most "rákoppinthatna" Egervári Sándor fejére. A kapitány kétség kívül az elmúlt évtized legsikeresebb kapitánya, ám mindig van olyan rossz döntése, amivel meglepi az embereket.
Mint ez a mostani is.
Ha valaki nem tudná, a magyar válogatott pénteken Liechtenstein ellen lép pályára. A Magyar Labdarúgó Szövetség a Császár halála miatt Albert Flórián emlékmeccsé nevezte át az összecsapást.
Már az is felvett egy kérdést, hogy Albert tiszteletére miért nem kerestek egy nívós csapatot ellenfélnek. Tudom, minden nemzetnek sűrű a versenynaptár, de a fél életemet ráteszem, hogy egy ilyen szomorú esemény kapcsán Európa szinte összes válogatottja igent mondott volna a hívó szóra.
A másik dolog az, hogy Egervárinak - már bocsánat - ha magától nincs annyi esze, hogy egy Albert Emlékmeccsen legalább egy Fradistát a pályára küldjön, akkor szóljon neki valaki.
Persze, én is tudom, hogy a mostani Ferencvárosban egyetlen olyan játékos sincs, aki jelenlegi formája alapján bekerülhetne a nemzeti csapatba, de.....
Felvetődött, hogy ez az összecsapás legyen Lisztes Krisztián búcsúmeccse, így a Ferencváros szurkolók kedvence az Albert Emlékmeccsen búcsúzna a nemzeti meztől.
Egervári - eddig legalábbis - hallani sem akart erről, viszont mivel Szabics Imre megsérült, be kellett hívni valakit a csapatba.
Sosem találják ki, kire esett a választása.
Németh Krisztiánra.
Arra a csatárra, aki egyetlen európia csapatnak sem kellett, még ingyen sem.
Arra a csatárra, aki ezek után a hétvégén visszatért a magyar pályákra - az NBII-es MTK színeiben.
Arra a csatárra, aki ez előtt az összescsapás előtt idén lényegében csak a válogatottban játszott mérkőzést, hiszen előző munkaadójánál sem lépett pályára.
Erre szokták mondani: Ébresztő Egervári!

Fehér György
 

Lipták után újabb, válogatott labdarúgónk esett komolyan pofára.
A gyakran flegmán, nagyképűen viselkedő, de kétség kívül óriási tehetséggel megáldott Németh Krisztián augusztus 31-én bontott szerződést az Olympiakosszal. Azóta pontosan ugyan azt az utat járta be, mint Lipták - azzal a kivétellel, hogy őt még próbajátékra sem hívták sehova.
Pedig Németh minden kétséget kizárólag az egyik legjobb magyar csatár - lehetne.
Ha nem lenne oly nagyképű.
Persze, ezért nem csak ő a felelős.
A magyar sajtó már akkor megváltónak kiáltotta ki, amikor még lényegében semmit nem csinált, amikor az MTK játékos-politikájának és összeköttetéseinek köszönhetően Liverpoolba került.
Németh ott hibázott óriásit, amikor már ekkor elhitte: ő a király.
De nézzük, mit is tett azért Németh, hogy ténylegesen a magyar futball koronáját viselje.
Nem sokat.
Az angolok tartalék-csapatában egész jól teljesített, sőt, edzőmeccsen a felnőttek között is bemutatkozhatott.
De csak edzőmeccsen.
Persze, nálunk ez már elég volt ahhoz, hogy az évtized sztárjának kiáltsuk ki. És még azt sem zavart senkit, hogy az angolok úgy gondolták,Liverpool helyett edződjön a srác egy évet - Görögországban. Az AEK Athén egy évre vette kölcsön Némethet, aki gólpasszal kezdett - majd bokasérüléssel folytatta. Végül mindössze 18 bajnokin 3 gólt rúgott. Itthon, ha egy légiós így szerepelne, azt mondanánk, ehhez nem kell idehozni, ennyit egy saját nevelésű fiatal is tud.
De itt legalább még játszott, sőt, eladta magát.
Az Olympiakosz ugyanis egymillió fontért három évre szerződtette.
Három év helyett mindössze három meccsen játszott.
Jött a Volosz, amely gárda kölcsönvette az Olympiakosztól a csatárt - aki aztán összesen négyszer kezdhetett, ezen kívül hatszor még becserélték.
De amíg külföldön már rég elfelejtették, már talán a tucatlégiósok között sem tartották számon - itthon még mindig sztár volt. Legalábbis Egervári szemében.
Szövetségi kapitányunk meghívta a válogatottba úgy, hogy az elmúlt két évben összesen 13 meccsen játszott. A nemzeti tizenegyben gólt szerzett, és talán ez jót tett önbizalmának.
Akkor.
Mert azóta Németh csapat nélkül tengődött. Azt gondolta, hogyha majd szabadon, és ingyen igazolhatóvá válik, akkor majd két kézzel kapnak érte Európa középcsapatai.
Hát, nem ez történt.
Persze, az elmúlt fél évben hallottuk - leginkább a jó pr.-nak, meg egy kis újságírói nyalizásnak köszönhetően -, hogy mely csapatok állnak sorba Némethért.
Persze, aztán egyik csapatnak sem kellett.
A csatár három hónapja azt mondta, két év múlva már régi önmagát idézve újra csúcsformában futballozik majd.
Erre akkor azt mondtam - nem alábecsülve "régi önmagát" -, hogy ez akkor is csak a Liverpool tarcsihoz volt elég. Na és azt, hogy érzésem szerint Németh nemsokára a magyar NBI-ben játszik majd.
Na, ebben speciel tévedtem.
Németh ugyanis még az NBI-ig sem jutott el.
Inkább aláírt az NBII-ben szereplő MTK-hoz.
„Sokakat talán meglep a döntésem, de ez számomra szinte magától értetődő volt azt követően, hogy világossá vált, januárnál előbb nincs esélyem arra, hogy megfelelőnek tartott külföldi klubba igazoljak. Számos magyar klub is megkeresett az elmúlt hetekben, mindenkinek megköszöntem az invitálást, ám bennem fel sem merült, hogy itthon az MTK-n kívül más klubban is pályára lépjek. A sérülésem után itt kezdtem el edzeni, sokat köszönhetek Garami Józsi bácsinak, és amikor megkérdezte, hogy nem lenne-e kedvem játszani is, azonnal igent mondtam. Az elmúlt hetekben itt gyakoroltam, és nagyon jól éreztem magam a srácok között, akiknek egy részével még futballoztam is együtt. Ha minden jól megy, akkor a Magyar Kupa- és a Ligakupa-meccsekkel együtt játszom majd nyolc mérkőzést, és most pont erre van szükségem, hiszen június óta nincs tétmeccs a lábamban. Természetesen azon vagyok, hogy segíteni tudjak a csapatnak, remélem, mielőbb megfelelő formába lendülök, és januárban már tökéletes állapotban érkezhetek az új klubomhoz.” - mondta az MTK honlapján Németh, ami azt jelenti, hogy a játékos még mindig külföldi szerződésben reménykedik.
Mint mondja, ehhez játszani kell.
Azt viszont nem tudom, miért gondolja, hogy egy külföldi szerződéshez a magyar másodosztályban lejátszott néhány meccs elég lesz.
Persze, lehet, hogy télen eladják majd Némethet egy belga vagy holland középcsapatnak, de szerintem sokkal valószínűbb, hogy tavasszal is a magyar NBII-es pályákon rohangál majd a csatár.
Akárhogy is történik majd, egy - sajnos - már biztosnak tűnik.
Válogatott játékosaink, reménységeink ingyen sem kellenek az európai csapatoknak.

Fehér György

Szerdán hivatalosan is eldőlt, hogy Lipták Zoltán az Újpest labdarúgócsapatánál folytatja a pályafutását.
Az a Lipták, aki nem oly rég még kijelentette, nem akar Magyarországon futballozni, akit – állítólag – épp ezért küldtek el a Videotontól.
Az a Lipták, aki a Videotonnal szerzett aranyérem után megközelíthetetlen volt, akinek akkor lett „az arca”, hogy egy rendes ajtón már be sem fért vele a válogatott védő.
Az a Lipták, akitől nem lehetett kérdezni, akit nem érdekeltek a Vidi Bajnokok Ligája mérkőzés utáni kritikák.
Az a Lipták, úgy gondolta, miután felbontotta a Videotonnál a szerződését, két kézzel kapnak utána a csapatok.
Az a Lipták, aki ezek után komolyan pofára esett:kiderült, egyetlen európai csapatnak sem kell – még ingyen sem. Több mint két hónap alatt sehova sem tudta eladni magát.
Az a Lipták, aki a Swensea-nál tett próbajáték után azt nyilatkozta, azért nem igazolták le, mert magyar. És Lipták még el is hitte ezt. Persze, azt a tényt már nem sorolja a szerződés elmaradásának okai közé, hogy egyetlen tétmeccset játszott a csapatnál – pontosabban a tartalék gárdában – és akkor az addig veretlen zöld-fehérek 5 gólt is kaptak, sőt, Lipták egy büntetőt is összehozott.
Az a Lipták, akiről a múlt héten kiderült, még az angol másodosztályba sem kell. Ingyen sem.
Az a Lipták, akinek a menedzsere, Vörösbaranyi József ezek után azt merte nyiltakozni a sportnapilapban, hogy Zoli úgy döntött, nem vár tovább a külföldi lehetőségre, inkább Magyarországon marad.
Na, kérem szépen, ez a világ legnagyobb ámítása, becsapása.
A valóság az, hogy senkinek, egyetlen csapatnak sem kellett az ingyen igazolható Lipták Zoltán.
És ezek után Lipták azt mondta, többek között Bartha Csaba személye miatt igazolt Újpestre.
Nos, kedves Lipták Zoltán, vagy nyalizni akartál, vagy egyáltalán nem vagy képbe az újpesti viszonyokkal.
Mióta Bartha Csaba Újpestre került, kirúgta a klub emblematikus figuráját, Kovács Zoltánt, idehozta a helyére azt a Leo Beenhakkert, aki nagy pénzért semmit nem csinált, majd lelépett. Persze, előbb kirúgta a csapat edzőjét, Mészöly Gézát, ami még sok-sok millióba kerül majd az Újpestnek.
Bartha Csabát többször hazugságon kapták eddigi újpesti tevékenysége alatt, a játékosoknak folyamatosan csúszik a fizetésük – van olyan, aki elmondása szerint éhezett is – és az ügyvezető ellen nyíltan, és egy egyre hangosabban tüntetnek a szurkolók.
Szóval, kedves Litpák Zoltán, a nyalizáson kívül túl sok értelme nem volt ennek a mondatnak.

Fehér György

Saját hazádban nem lehetsz próféta – szól a mondás.
Persze, ez a labdarúgásban nem nagyon szokott bejönni, de tény, vannak olyan játékosok, edzők, akik pont Magyarországon nem érnek el sikereket.
Azt gondolom, ilyen Urbányi István is.
Bár játékosként kétszer még a válogatottba is játszhatott, de nem túlzás azt állítani, hogy nem a hazai karrierjétől – játszott Salgótarjánban, négyszer igazolt a Honvédba, Győrben és a BVSC-ben, kétszer volt bajnokcsapat tagja – volt hangos a magyar sajtó.
Egészen addig, amíg jó érzékkel el nem adta magát, és így ő lett az amerikai futballbajnokság első magyar játékosa. Két év alatt 23 meccset játszott a San José Clash csapatában, és ez idő alatt többet olvashattunk róla, mint addig.
Urbányi valahogy edzőként ugyan azt az utat járja be, mint játékosként, bár itt van egy különbség. Volt idő, amikor sokat lehetett róla olvasni: na, nem a sikereiről, sokkal inkább a sikertelenségeiről.
Újpesten például – ahova a lilák ifjúsági csapatától került - szinte közellenség lett, és a tavalyi kecskeméti szerepvállalása sem volt diadalmenet. Sőt, a csapat talán csak azért maradt benn az első osztályban, mert a klubtulajdonos időben elküldte őt a kispadról.
Magyarországon a már említett két NBI-es csapat mellett dolgozott a BKV-ban, az MTK és az Újpest ificsapatainál.
Úgy néz ki azonban, Urbányi nagyon ért ahhoz, hogy mindig valami jó helyre kerüljön akkor, amikor itthon már nem nagyon kell sehova. (És azt most egyáltalán nem rossz felhanggal írom)
Az újpesti vesszőfutás után egyszer már volt a Maldív szigetek szövetségi kapitánya, és láss csodát, az ottani futballvezetők most is benne látták a megmentőt.
Urbányi tehát összepakolta kis bőröndjét, és átköltözött a világ másik felére, hogy egy ottani válogatottat készítse fel India, Banglades, Nepál, Srí Lanka, Afganisztán, Bhután és Pakisztán ellen a Dél-Ázsia Bajnokságra.
A játékosok megnézésben, kiválasztásában nem lesz gondja, az biztos. A kisebb szigeteken van helyi futball, mindenhol van egy iskola és mellette egy homokos, néhány helyen műfüves focipálya, de az országban egy igazi stadion van, a fővárosban, Maléban a Nemzeti Stadion, itt rendezik a bajnokság minden meccsét. Általában pénteken és szombaton is van két-két meccs, úgy kell elképzelni, mintha kettős rangadókat játszanának.
Urbányi tehát hetente két napra felül a lelátóra és megnézi az összes szóba jöhető játékost – hiszen egyetlen légiósa sincs az országnak.
A bajnokság is érdekes lehet, hiszen így nincs hazai pálya, meg idegenbeli meccs, minden gárda ugyan abban a stadionba játszik. Az már más kérdés, hogy melyik csapatnak hányan szurkolnak, de az biztos, hogy a válogatott meccsei nem fulladnak érdektelenségbe.
A nemzeti csapat meccseire ugyanis átlagban 17 ezren mennek ki.
És hogy milyen körülmények között él Urbányi?
„Én főleg Maléban vagyok, és azért ez itt más világ, mint az üdülőszigetek, ez egy nyüzsgő kis ázsiai főváros, amelyet folyamatosan fejlesztenek. Egy apartmanban lakom a feleségemmel, otthon szinte egyáltalán nem főzünk, mert a maldív konyha nagyon jó. Nem autót, hanem motort kaptam a szövetségtől, mert az autó itt teljesen fölösleges, mindenkinek robogója van. Egy-egy piros lámpánál olyan érzésem van, mint ha a MotoGP-ben a rajtrácson lennék, észnél kell lenni, hogy jól kapjam el a rajtot. Ebben az időszakban itt nincs eső, de mióta itt vagyok, két hete folyamatosan esik, ami nekem nem akkora gond, nem úgy a turistáknak. A hőmérséklet ilyen esős időben akár kettő fokot is visszazuhanhat, 30-ről, egészen 28-ig. Az állásról azt gondolom, hogy egy ország válogatottját vezetni mindig hatalmas megtiszteltetés és nagy felelősség, hiszen egy nemzetet képviselsz, ezért nem illendő nyaralásnak nevezni. Az ugyanakkor tény, hogy kényelmes állás, hiszen leülök egy stadionba, és egy hétvége alatt megnézem az összes játékost, nem kell beutaznom fél Európát. Irigyelni is lehet engem, ezt elismerem, ráadásul pluszjuttatásként itt vannak a gyönyörű turistalátványosságok. A Maldív-szigetek nem olyan pörgős, mint Kuala Lumpur vagy Bangkok, ez egy másik Ázsia, de nekem tökéletesen megfelel. Az kétségkívül megfizethetetlen, amikor az ember kimegy az óceánpartra, és csak a vizet és a hatalmas hullámokat meglovagló szörfösöket látja. Itt szövetségi kapitányként dolgozni valóban irigylésre méltó munka, sőt a sok teendő ellenére nem is munkának, inkább kikapcsolódásnak nevezném”
Urbányi minden bizonnyal a szerencse lovagja. Sokan talán egész életüket eltöltenék ilyen helyen, ám ő mindig képem meglepni valamivel az embert.
„ Két évre szóló szerződésem van itt, de ha Újpestről keresnének, még a Maldív-szigetekről is visszamennék, hiszen már több mint tíz éve ott élünk.”

Fehér György

Verőfényes hétfői nap volt. Kihasználtam én is: kedvesem édesanyjának vidéki háza körül dolgoztam. Faleveleket söpörtem, virágokat téliesítettem, ablakredőnyt szereltem.
Kellemesen elfáradtam.
Fogalmam sem volt arról, hogy ezen a napon bármi rossz történhet.
Aztán hazaértem, bekapcsoltam a gépet, és az első hír, ami megjelent: Meghalt Albert Flórián.
Fel sem fogtam, nem is értettem miről van szó.
Persze, én is tudtam, hogy a Császár a múlt héten koszorúér műtéten esett, de mint mindenkihez, hozzám is az az információ jutott el, hogy a műtét sikerült, és bár Albert még az intenzíven fekszik, állapota kielégítő.
Aztán jött a hír....
A hír, ami felfoghatatlan, ami megmagyarázhatatlan.
Albert Flórián meghalt.
Elment az egyetlen magyar aranylabdás, a játékos, akit Puskás után igazi világklasszisnak tartottak nemcsak itthon, külföldön is. Persze, sosem próbálhatta ki magát neves, nagy csapatnál, erre abban a rendszerben talán még gondolni sem lehetett. Nem tudjuk, mi lett volna ha eljut mondjuk a Reál Madridba, vagy bármely más, európai topcsapatba.
Azt viszont pontosan tudjuk, mit tett a Ferencvárosért játékosként, majd vezetőként.
Irodájában a fotel a pálya felé volt fordítva, hogy akkor rálásson a játéktérre, ha ott épp nem történik semmi.
Remélem, most azért szégyellik magukat Ferencváros angol befektetői, és a hozzájuk csapódó magyar nyalizók, akik statisztáltak ahhoz, hogy Flóri bácsi irodáját egy fallal zárják el a stadiontól.
Attól a stadiontól, melyet róla neveztek el.
Tán nem véletlen, hogy amikor Kubatov Gábor lett az FTC elnöke, első intézkedése volt, hogy lerombolják a falat. Tudom, hogy Albert bízott abban, hogy megéri azt, amikor az új ferencvárosi stadionban lép majd pályára a csapat.
A sors nem így akarta.
De mindannyian tudjuk: Albert - amikor abbahagyja majd egy kicsit a focit ott fenn, a régi sztárokkal, a régi barátokkal - leül egy felhő szélére, és onnan nézi majd a zöld-fehér fiúkat, ahogy felavatják az új Albert Stadiont.
Mi pedig sosem felejtjük őt
 

Fehér György

 

Ferencváros - Újpest:
A Fradi szép akció végén megszerezte a vezetést! Somália és Pölöskey Péter volt a főszereplő: a brazil támadó lefejelte a labdát magyar társának, majd kényszerítő után visszakapta, és elfutott a bal szélen. Pontosan passzolt középre az alapvonal közeléből, és Pölöskey estében Balajcza Szabolcs kapujába lőtt.
Szolnok - Ferencváros:
Pölöskey Péter újabb tétmérkőzésén volt eredményes: a 9. percben Aleksandar Jovanovic ballal zseniálisan szolgálta ki a leshatárról kilépő 23 éves támadót, aki elegánsan lőtt a kilépő Modla Sándor felett a kapuba.
Siófok - Ferencváros:
A 26. percben váratlanul vezetést szerzett a Ferencváros: Mark Otten 40 méteres előreívelését Pölöskey Péter az ötös sarkáról háttal fejelte a bal felső sarokba.
Három meccs, három gól, egy gólszerző.
Pölöskey Pétert egy éve majdnem kirúgták a Fradiból, sőt, egy időre kölcsön is adták a REAC-nak.
Lehet, van olyan klub, ahol már nem lenne a csapat tagja.
Hogy miért?
Mert Pölöskey Péter szemtelen fiatalságához, szemtelen flegmaság, néha szemtelen viselkedés, talán egy kicsit szemtelen nagyképűség párosul.
És szerencsére szemtelen tehetség.
És ezt vette észre Lipcsei Péter a zöld-fehérek második csapatának edzője, aki adott neki még egy esély. És ezt vette észre Kutasi Róbert, a REAC sportigazgatója, aki talán fiaként istápolta a futballistát, amikor a sárga-kékeknél volt kölcsönben. És ezt vette észre Détári Lajos, a csapat szakmai igazgatója is, amikor a Fradihoz került.
Persze, Pölöskeynek nincs könnyű dolga: meg kell küzdenie a egy névvel, és ez - mármint hogy valakinek az édesapja zseniális futballista volt, és Pétert talán sokan talán hozzá hasonlítják - eddig Magyarországon nem sok mindenkinek sikerült.
Talán ez a magyar közeg miatt van.
Pölöskey viszont - legalábbis elmondása szerint - akkor is tudta, mit akar, amikor sokan már úgy hitték, egy újabb tehetség tűnik el a süllyesztőben.
Ő a Ferencváros csatára akart lenni - akkor is, amikor a REAC csatára volt.
Kellett hozzá Kutasi, Lipcsei, Détári, és kellett hozzá Pölöskey Péter, de....
Ma már ő a Ferencváros - góllövő - csatára.

Fehér György
 

Sok van még hátra az NBII-es labdarúgó bajnokságból, és még csak megtippelni sem lehet, mely csapat nyeri meg a pontvadászatot, ám én mégis azt gondolom, hogy az igazi győztes már megvan.
Békéscsabán évek óta nem is halódott, sokkal inkább - már bocsánat a szóért - döglődött a futball. Aztán a vezetők a jól bevállt recepthez, pontosabban emberhez nyúltak.
Visszahívták a klub emblematikus figuráját, Pásztor Józsefet.
Azt a Pásztort, aki játékosként 1974-ben érkezett Békéscsabára, pedig akkor hívta a Debrecene, a Diósgyőr és a Nyíregyháza is. A döntés jónak bizonyult, hamarosan az egyik alapembere lett a csapatnak. Vékony, gyors, kiváló technikájú labdarúgó volt, igazi labdazsonglőr és karmester, akit imádott a közönség. Magyarországon csak Békéscsabán játszott, habár szinte mindegyik fővárosi csapat hívta évente. 13 éven át erősített a lilákat, 361 meccsen lépett pályára, ahol 45 gólt szerzett, minden bizonnyal ez a rekord nem fog hamar megdőlni. Négy évig aztán külföldön, svájci és belga alacsonyabb osztályú csapatokban is kipróbálhatta magát.
Pályafutását 1991-ben fejezte be, hazatért Magyarországra. Minő véletlen, a Békéscsaba épp kiesésre állt, az akkir elnök Szűcs Mihály bedobta a közönség-kedvencet a mélyvízbe. Bár a mentőakció nem sikerült, a csapat kiesett, ám Pásztor maradt, a következő évben az első helyen magabiztos játékkal feljutott az NBI-be, majd három éves igazi sikerszéria köszöntött az egyesületre. Előbb újoncként ötödik lett a gárda, de egy év múlva a csapat végig versenyben volt a bajnoki aranyért, nagyon sokáig vezette is a tabellát, az utolsó 3 fordulóban bukva el a végső győzelmet, de így is bronzéremre így is büszkék a Viharsarokban, Rá egy évre újabb 5. hely, majd féltucat játékos eligazolása után már csak a 14. helyet tudta megcsípni Pásztor a csapattal. Ekkor kimerült, egy évet pihenéssel töltött, majd újra átvette a gárdát, de 1998-ban már ő sem tudta megmenteni a lilákat a kieséstől. A klub végig szerény anyagi körülmények között működött, de 2002-ben visszatért a klubhoz, és Dajka Lászlótól átvett csapatot ismét feljuttatta az NBI-be, ahol aztán két meccs után utána váratlanul lemondott. Klubhűsége megkérdőjelezhetetlen, hiszen az után, hogy játékosként csak a lila-fehérek csapatában játszott, NBI-es edzőként is csak a Békéscsaba kispadján ült, összesen 161 mérkőzésen.
Az elmúlt években nem sokat lehetett hallani, de tavaly ismét visszatért, az akkor az NBII-es kieséstől menekülő gárdához.
És ismét várat épített - ismét bocsánat - a szarból.
A gárdát benntartotta az NBII-ben, majd a nyáron szinte a semmiből olyan csapatot épített, amelyik....
Amelyik a legutóbbi fordulóban pontot szerzett a tavaly még az élvonalban szereplő Szolnok otthonában, és amelyik így egyetlen pontra van az első helyezett Szolnoktól.
És hogy mi lehet Pásztor sikerének titka?
Ez egyértelmű.
Ő pontosan tudja, mit jelent a klubhűség, pontosan tudja, mit jelent egy olyan csapat kispadján ülni, olyan csapatnál, pontosabban olyan csapatért dolgozni, ahol egész életét töltötte.
Ha olyan emberek dolgoznának futballunkban, mint Pásztor József, sokkal, de sokkal előrébb tartanánk, mint most.

Fehér György
 

Lassan véget ér a 2011-es év. Sok minden történt a mi kis labdarúgásunkban, ám ha az év végén számot kell vetni, és el kell dönteni, mely döntés volt az év hibája, számomra egyértelmű a döntés.
Beenhakker Újpestre "igazolása".
Persze, akár jól is elsülhetett volna, ha a holland nem úgy érkezett volna a IV. kerületbe, ahogy.
Minden azzal kezdődött, hogy Beenhakker érkezéséhez menni kellett a lilák ikonjának, Kovács Zoltánnak. És ő utána nehéz volt bárkinek jót tenni.
Nemcsak azért, mert az Újpest eleve nehéz helyzetben volt, hanem azért is, mert ezt a nehéz helyzetet Kovács bárkinél jobban tudta kezelni, kommunikálni.
Az már más kérdés, hogy Beenhakker nem is tett semmi jót.
Már az első héten bele akart szólni a szakmai munkába, a második héten pedig olyan indokkal küldte el Mészöly Géza vezetőedzőt, hogy ez még sok-sok millióba kerülhet a klubnak.
Ezen kívül pedig...........
Hát igen, ezen kívül semmi nem jut eszembe, hacsak az nem, hogy alig néhány nappal az után, hogy három évre Újpestre "igazolt", már arról nyilatkozott, hogy szívesen lenne egy nemzet szövetségi kapitánya.
Aztán néhány héttel ezelőtt hazautazott Hollandiába.
Akkor ugyan még arról szólt a fáma, hogy csak néhány napra, magánügyeit intézni tért haza, de talán már akkor is csak a legnaivabbak gondolták, hogy Beenhakker valaha visszatér Magyarországra. Bár az Újpest hivatalosan még nem jelentette be a holland távozását, a szakembert a magyar pályák helyett a holland stadionokat járja. Szerdán például az Excelsior–GVVV Veenendaal kupameccsen tűnt fel.
Azt már csak a lilák tudják, mennyibe is kerül nekik Beenhakker rövid magyarországi kirándulása, na meg az, hogy a holland feladja ezt a minden bizonnyal szépen gyümölcsöző állást.

Fehér György

Véber György tehetséges edző. Bizonyította ezt már pár helyen, de leginkább az elmúlt időben, Pápán. A kisváros csapatára sokan odafigyeltek, sokak számára szimpatikus volt, leginkább a mutatott játék miatt.
Persze, másért is oda lehetett figyelni Pápára.
Véber György ugyanis az elmúlt másfél évben szinte mindenkivel összeveszett, akivel csak lehetett a magyar labdarúgásban. És még csak azt sem lehetett mondani, hogy nem volt mindig igaza.
Sőt, leginkább igaza volt, ám ma Magyarországon nem lehet felkavarni az állóvizet, mert az sok ember érdekeit sérti.
Véber is érezte ezt - leginkább a Fegyelmi Bizottságtól kapott büntetésekből.
Bíró Péter azonban tűrte a kétség kívül tehetséges edző kirohanásait, amíg jöttek az eredmények. Szó se róla, a Pápa igen szimpatikus, támadó focit játszott, ahol nem az volt a lényeg, hogy csak nehogy kapjon egy gólt a csapat, hanem hogy egyel többet rúgjon, mint az ellenfele.
Persze, minden meccsen ez nem jöhet be, ám amíg az eredmények úgy ahogy jöttek, "Gyurika" azt mondhatott, amit akart, azzal veszhetett össze, akivel csak akart.
Igen ám, de az elmúlt időszakban nem jöttek az eredmények. A pápai fiúk talán egy kicsit belefásultak Véber módszereibe, az utóbbi kilenc fordulóban a megszerezhető 27 pontból csupán ötöt szerzett a csapat.
Erre szokták mondani, nem túl veretes eredménysor.
Ezért is meglepő, Véber nyilatkozata, mely szerint nem gondolta volna, hogy kirúgják Pápáról.
– Úgy gondolom, és ezt tiszta lelkiismerettel mondom, jó munkát végeztünk Pápán. Ráadásul a mostaninál jóval nagyobb hullámvölgyben is voltunk már az elmúlt években. De hagyjuk is ezt, a tulajdonos így döntött, ehhez joga van. Nekem most valamiféle összegzést kellene készítenem, átértékelni mindazt, ami velem és a csapatommal történt, ám ehhez nincs kedvem. Inkább előrenézek - mondta ezzel kapcsolatban.
Persze, most kérdéses mi lesz Véber jövője. Valószínűleg éli egy ideig a csapat nélküli edzők életét.
Bár én úgy gondolom, nem sokáig lesz munka nélkül a tréner, és ez így is van rendjén.
Véber a kispadon ugyanis pont olyan, mint a pályán volt játékosként.
Nagyszájú, bocsánat, néha kicsit nagyképű, néha flegma, de felkészült és zseniális.
Na és játékospárti - persze kérdés, hogy ez egy tulajdonos személyében előny, vagy hátrány.
És csak halkan jegyzem meg olyan focit játszat a csapatával, amely pont illene - az Újpesthez. Félre értés ne essék, nem vagy Újpest drukker, de kár tagadni, hogy egy olyan támadófutballt, ami Vébert jellemez, felállva tapsolna a Megyeri úti publikum. Talán akkor is, ha nem minden meccsét nyerné meg a csapat. És hát ugye, Véber vére lila-fehér, és őt talán mindenki szereti Újpesten.
Persze, van egy-két ember, aki azért mostanában nem zárta szívébe Vébert.
Információm szerint van két játékostárs, aki szívesen találkozna vele, kár, hogy Véber nem akar ezekkel a srácokkal találkozni. Pedig egykor jó barátok voltak ők hárman: a kapus és a két középpályás. Olyannyira megbíztak egymásban, hogy ketten kölcsön is adtak a harmadiknak. Hét számjegyű összeget, ami nem egyessel, de még csak nem is kettessel kezdődött.
Aztán Véber Pápán Bíró Péter védőszárnyai alatt egy kicsit megközelíthetetlen volt, a két egykori társ pedig egyre türelmetlenül várt a pénzére. Most viszont "Gyurika" elkerült Pápáról, a két társ pedig bizakodik abban, hogy most talán valamit visszakapnak abból az összegből.
Hacsak nem lesz megint valaki, aki védőszárnyai alá veszi a trénert.
Persze, mint mondtam, ez egy olyan utcai információ, mondjuk úgy szóbeszéd amit valószínűleg Véber soha nem fog megerősíteni.
De vajon a másik két játékos kiáll majd a nyilvánosság elé?
Aligha hiszem.
Tehát maradjunk annyiban, mindaz amit írtam, csak lehetséges.
Bár én épp az egyik társtól tudom a történetet.

Fehér György
 

Értem én, ha valamivel el kell adni, pontosabban nézettséget kell szerezni egy esti híradónak.
Értem én, hogy erre pont jó egy Fradi-Újpest mérkőzés.
Azt viszont már nem értem, miért kell műbalhét csinálni.
Na és azt sem értem, a rendőrség szóvivője miért mondott olyan – már bocsánat - méretes baromságokat a híradóban, amitől az ember haja az égnek állt.
Szóval egy nappal a mérkőzés után már kora délután a „balhé a mérkőzésen” felkiáltással harangozták be az RTL Klubon a híradót, kiemelve, hogy kamerájuk előtt tartoztattak le szurkolókat. Kíváncsian vártam a hírösszefoglalót, ahol semmi mást nem láttam, mint egy átlagos futballmeccsen – bárhol a világban. Félre értés ne essék, nem a balhé mellett vagyok, de nem történ semmi olyan, ami extra lett volna.
Persze, volt egy kis anyázás, kis dobálózás, a stadionban egy kis székégetés – na erről speciel egy kockát sem mutattak – néhány előállítás. Pontosan 13, amiből 12 személyt azonnal elengedtek.
Ennyi, nem több.
Persze, nem azt mondom, hogy ennek így kell lennie, de nem oly rég, 5-10-15 évvel ezelőtt – valóban elítélendő módon - még hadszíntérré változott volna a Népliget egy ilyen összecsapás alkalmával – ezt most még a legpesszimisták sem mondhatják.
Láttam viszont egy, a munkáját botrányosan végző rendőrséget, akiknek „nagyon okos” emberei lényegében bezárták az újpesti drukkereket az aluljáróba, mesterséges és felesleges pánikot keltve ezzel. Rossz volt nézni, ahogy a bezártságból szabaduló lila-fehér sálba burkolózó lányok sírógörccsel küszködtek.   
Ám ezzel még nem volt vége: egyik baromság követte a másikat.
A műsorban előadták, hogy a mérkőzés miatt olyan dugó alakult ki Budapest egyik legnagyobb kereszteződésében, amilyet még ember nem látott.
Hát kérem, aki ezt a riportot csinálta, azt azonnal elzavarnám. Nem azért, mert hülyeséget mondott – ilyen mindenkivel előfordul, velem is számtalanszor – hanem azért, mert fingja nincs, milyen egy focimeccs. Fogalma sincs arról, hogy ebben a Stadionban évek, évtizedek óta rendeznek focimeccseket – a tegnapinál sokkal több nézővel.
Hét persze, hogy dugó van egy olyan helyen, ahol az ország egyik legnagyobb szurkolótáborával rendelkező csapatának stadionja van, ahol épp a legnagyobb riválisnak számító fővárosi csapat vendégeskedik.
Így volt ez tavaly, 2005-ben, 1999-ben, vagy épp 1980-ban is.
És igen, akkor is zártak le utakat, akkor sem ját a villamos, akkor is másfelé kellett mennie az autósoknak – mégsem állt meg az élet. Mégis mindenki elérte a repülőjét – merthogy tegnap az is előfordult, hogy volt, aki nem ért ki a Liszt Ferenc Repülőtérre időben.
Legalábbis az RTL Klub híradója szerint – ami szinte biztos kamu. Már csak azért is, mert a rendőrség a reptérre vezető utat már a mérkőzés előtt 5 órával elterelte egy kerülőútra, hogy ilyen biztosan ne forduljon elő. Így aki a reptérre igyekezett, az nem is a Fradi pálya felé ment.
A híradó stábjára még egy lapáttal rátett a rendőrség ügyelet szóvivője, aki elmondta, azért volt fennakadás a beléptetésnél, mert nem számítottak arra, hogy ilyen sokan kimennek a meccsre.
Már bocsánat, de arra gondoltak, hogy 2000 ember lesz kíváncsi a meccsre?
Vagy 3000.
Tegnap 13000 ember ment ki a Fradi-Újpestre. (15 évvel ezelőtt ez a szám 20-25 ezer volt, még régebben még több)
Ennyi ember Németországban, Angliában egy másodosztályú meccsre mennek ki.
Ha a magyar rendőrség nem tud lebonyolítani egy ilyen biztosítást, akkor a vezetőket le kell váltani, az embereket pedig ki kell képezni.
Normálisan.
Az RTL Klubos kollégákat pedig arra kérném, ha a jövőben IGAZI atrocitás történik egy futballmeccsen, akkor arról igenis számoljanak be.
De az ilyen műbalhékra semmi szüksége a magyar labdarúgásnak.

Fehér György