mifocink

Erre szokták mondani, hogy nem semmi.
Éhes Supka Attila és éhes menedzsere megpróbált minden bőrt lehúzni Matyi Dezső pécsi tulajdonosról.
Éhes Supka Attila és éhes menedzsere megpróbálta jó nagy adag pénzre levenni Matyi Dezső pécsi tulajdonost….de ő jól beintett.
Most pedig Supka Attila ott rohadhat meg Pécsen, egy olyan csapatnál, ahol a játékosok nem bíznak benne, ahol a szurkolók utálják….és ahol fölé helyeznek egy szakmai igazgatót.
Kérdem én…megérte?
Supka Attila egyértelműen nem teljesítette a szerződésben vállaltakat, hiszen a csapat kiesett a Magyar Kupából, míg a bajnokságban célként megszabott 6-8. helytől olyan messze van a gárda, mint Makó Jeruzsálemtől. Mindezt úgy, hogy szabad kezet kapott a tulajdonostól, így annyit költhetett játékosokra, mint még soha nem költötte a baranyai megyeszékhelyen. A gárda mégis gyalázatosan szerepel, sőt, Supka egy esetben azt is megemlítette, hogy azért, mert a keret nem alkalmas a magasabb célok elérésére.
Az a keret, amelyet ő alakított ki.
És még ezek után sem küldték el a kispadról rögtön, csak most, a téli szünet beálltával.
Leírtam, hogy én egy fillért sem fizetnék az edzőnek, aki nem végezte el a rá bízott feladatott, de megjelent a színen egy éhes és pofátlan menedzser.
És jól elcseszte Supka minden esélyét.
Matyi Dezső ugyanis felajánlotta – még úgy is, hogy Supka szart se csinált Pécsen, legalábbis semmi értékelhetőt -, hogy 2015 júniusáig minden hónapban megkapja a fizetését az edző úgy, hogy semmit nem kell csinálnia.
De a korgó gyomornak – korgó gyomroknak – ez nem volt elég, az éhes szájakat valamivel be kell tömni: Supka Attila és menedzsere egy összegben szerette volna megkapni a pénzt.
Már az is felháborító, hogy ilyen szereplés után mer pénzt kérni, az meg még inkább, hogy ilyen pofátlan.
Na de úgy látom, Matyi Dezső kezd beletanulni a magyar futballba, és ezek után úgy döntött, ha Supka nem egyezkedik, akkor ő sem bontja fel a szerződést.
Így is tett, úgyhogy jelen állás szerint a szakvezető 2015. június 30-ig marad a csapat trénere, igaz, kap maga fölé egy szakmai igazgatót, akit csak később neveznek meg.
Supka tehát kap egy főnököt, aki – és erről ne legyen illúzióink – minden egyes napját meg fogja keseríteni.
Supka megtarthatja a csapatot is melynek minden tagja - és erről se legyen illúzióink –, rajta röhög most, és nagyjából pont szarik arra, amit mond.
Supka maradhat abban a városban, melyben szinte minden szurkoló - és erről se legyen illúzióink – utálja őt, és amit az elkövetkezendő időben kapni fog a drukkerektől, olyat talán még senki sem kapott nemhogy a magyar, hanem a világ futballjában.
És tudják mit.
Supka mindezt megérdemli.
Egyrészről azért, mert a menedzsere jól telepofázta a fejét a nagy hülyeséggel, melynek köszönhetően mindketten azt hitték: itt a nagy alkalom egy kis pénzlehúzásra.
Na de az éhes szájakat nem úgy tömik be, ahogy azt ők ketten hitték.
Másrészről, ha nem volt neki jó az, hogy havonta kap egy összeget úgy, hogy nem kell neki ennél a csapatnál maradnia, sőt, kereshet magának másik csapatot, akkor…..
Rohadjon meg Pécsen.

 Fehér György

Olyan pofátlan dolgot, olyan pofátlan embert, mint Kiss József menedzsert még az életemben nem láttam.
Nevezett (ember) Supka Attila menedzsere, és eddig azt sem tudtuk, hogy létezik.
Nyilvánvalóan azért tűnt fel a színen, mert Supkát úgy kirúgták Pécsről, hogy lába sem érte a földet, és így kevesebb pénz áll a házhoz.
Úgy látszik, Kiss József nem ebben az országban él, ellenkező esetben látta volna, hogy Supka „mester” csak azért nem vezette kieső helyre a több tíz millió forintból megerősített pécsi gárdát, mert eddig idén a Siófokot és az Egert nem lehet alulmúlni.
Supka ezért nem pénzt érdemelne, de keményebb helyen még bujdosnia is kellene a szurkolók elől.
Matyi Dezső tulajdonos szépen kivárta a telet, aztán egy közleményben leírták hogy Supka Attila vezetőedzővel megegyeztek, hogy nem folytatják tovább a közös munkát.
Ekkor nyílt ki Kiss József éhes kis szája, aki világgá kürtölte: szó sincs közös megegyezésről, a klub egyoldalúan bontott szerződést úgy, hogy az abban vállaltakat nem teljesítették.
- Mi küldtünk a Pécsnek egy levelet, amelyben leírtuk, hogy amennyiben ma 14 óráig teljesítik a szerződésben foglaltakat, akkor nem hozzuk nyilvánosságra a tényeket, de nem kaptunk választ. A Pécsi MFC felmentette Supka Attilát a munkavégzés alól, szó sem volt közös megegyezésről. Egyoldalúan mondták fel a szerződést, anélkül, hogy az abban foglaltakat teljesítették volna. Matyi Dezsőnek joga van ezt megtenni, de csak abban az esetben, amennyiben teljesíti a szerződésben vállaltakat, ez nem történt meg. Tisztességtelennek tartom, hogy a Pécs edzőt keres, miközben az MLSZ szabályzata kimondja, hogy addig nem lehet új szakvezetőjük, míg az előzővel nem rendezték a vitás kérdéseket. A klub próbál egyeztetni, de nincs miről, ugyanis a szerződésben minden tisztán le van írva– nyilatkozta Kiss József.
Na kérem szépen, Kiss József fejét – már bocsánat – szépen beleverném abba a szerződésbe. Abba ugyanis feketén-fehéren le van írva, miként kell teljesítenie a csapatnak, és ezért milyen összeget kap Supka.
Matyi Dezső százszor elmondta, a Magyar Kupa kiemelt szerepet kell hogy kapjon, mert annak megnyerésével már most kijuthat a gárda a nemzetközi színtérre.
Supka ennek ellenére lényegében a cserecsapatot küldte a pályára, így a Pécs már akkor elbúcsúzott a Magyar Kupa küzdelmeitől, amikor még a futball iránt nem érdeklődők a Balatonba lógatták a lábukat.
A szerződésben feketén-fehéren le van írva, Matyi Dezső pedig százszor elmondta, hogy a csapatnak idén a 6-8 helyen kell végeznie.
Most a 14. helyen áll.
Még épp nem kieső.
A Magyar Kupa esetleges megnyerése, és a 6-8. hely elérése volt a feladata Supka Attilának, ezért járt neki a pénz.
Kérdem én, a csapat mostani helyzetét nézve ki az, aki nem teljesítette a szerződésben leírtakat?
Ki az, aki nem végezte el a munkáját?
Supka Attila!
Egy ilyen fél év után nem kiabálni, hanem elsunnyogni kell, hiszen Supka idei munkáját bizony nem teheti ki a kirakatba.
Úgyhogy jó lenne, ha Kiss József szépen befogná az éhes kis száját.

Fehér György

Utóélet
Az NB1.hu portál megszólaltatta dr. Elbert Gábort, a pécsiek cégvezetőjét. Bár a sportvezető semmi olyat nem mondott, amit eddig ne mondott volna el, fontos, hogy álláspontja itt legyen.
- Azt tudom mondani, amit eddig is hangoztattunk, hogy a közös munkának vége, mert a tulajdonos és az edző megállapodtak ebben. A két fél között erről kedden született egy papír, amit elfogadott Matyi Dezső és Supka Attila is. A felek ezt kézfogással elfogadták, és úgy gondolom, ez a cselekedett mindkettőjüket kötelezi. Nem mondtuk senkinek, hogy tárgyalásban lennénk bárkivel is edzőkérdésben. Nem akarok Kiss József nyilatkozataira reflektálni, mert az számomra már korábban is kiderült, hogy kettőnk gondolkodásmódja távol áll egymástól. A szerződésnek van egy pontja, ami azt írja le, hogy mi történik akkor, ha a tulajdonos úgy ítéli meg, hogy nem Supka Attilával képzeli el a jövőt.  Mi a tisztesség pártján vagyunk, ezt határozottan kijelenthetem.

Elöljáróban: szerintem egyáltalán nem rossz a magyar játékvezetés.
Pontosabban nem rosszabb, mint a magyar a futball.
Egy magyar játékvezető nem hibázik többet egy meccsen, mint a magukat sztároknak képzelő játékosaink vagy edzőink ugyan azon az összecsapáson.
Sőt, ha szigorúan az eredményességet nézzük, akkor a magyar játékvezetők az elmúlt évtizedekben olyan világeseményeken vettek részt, sőt, játszottak főszerepet, melyeket játékosaink, nagy tudású edzőink, sportvezetőink és megmondó embereink, okoskodóink legfeljebb a televízió képernyőink néztek.
Persze, azért van gyenge pontja a játékvezetésnek.
Egyrészről a profinak nevezett futballunkban csak a játékvezetők amatőrök, és ezen az MLSZ mostani törekvése sem fog változtatni.
Az elképzelés szerint lenne nyolc profi bírónk – ha a következő bajnoki kiírást nézzük, akkor 32 profi csapatra, melyek egy hétvégi fordulóban 16 meccset játszanak. (Ugyebár az NBI mellett az NBII is profi osztály)
Na ugye ez csak viccnek szánták.
Ez semmi mást nem jelent, hogy lesz nyolc játékvezető, akiket kiemelnek a munkahelyükről, több fizetést adnak nekik, és bármikor beugraszthatóak lesznek a meccsekre.
Halkan jegyzem meg, azok a sporik, akik szóba jöttek eddig, már eddig is ezt csinálták.
Szóval ez a nagy dirrel - dúrral bejelentett profizmussá alakítás megint csak olyan intézkedés, amivel egy kicsit el akarjuk terelni a témát az igazi problémáról.
Márpedig az igazi probléma az – legalábbis szerintem -, hogy játékvezetőink nagy többsége sosem futballozott.
Volt olyan NBI-es játékvezető ismerősöm – már nem tagja a keretnek, ne nevezzük nevén, de a monogramját leírom: VB. – aki kettőt nem tudott dekázni.
Nem tízet.
Kettőt.
Jó, persze, a játékvezetők egy része futballozott valamilyen szinten – Vad II például kifejezetten tehetséges játékos volt, ha jól emlékszem, még a korosztályos válogatottnál is szóba került a neve anno -  de a legtöbb semmilyen szinten nem játszott.
Ez pedig ahhoz vezet, hogy a szabályokat bemagolják, de a játékot nem érzik, nem értik.
És a szövetség nem is ösztönzi erre őket.
Csak hogy egy példával is alá támasszam: a megyei szövetségek most indítják az új játékvezetői tanfolyamokat.
Melyre 14 éves kortól lehet jelentkezni.
14 éves kortól.
Hát mondja már meg nekem valaki, hogy aki 14 éves korában játékvezető lesz, az mikor futballozik?
Mikor érti meg ennek a sportnak az alapját, a lényegét?
Soha.
Nem beszélve arról, hogy ezeket a 14-15 éves gyerekeket a sikeres vizsga után elküldik olyan megyei rangadókra, ahol rutinos, régi motorosok rúgják a labdát, és ahol „megeszik” őket.
És tudják, ez mihez vezet?
Ezekben a gyerekekben gyorsan kialakul, hogy „én vagyok a játékvezető, én vagyok a király”.
Ugye emlékszünk az elmúlt fél évben felerősödő hangokra, melyek szerint a játékvezetők némelyike flegmán, magas lóról, uram bocsá’ pofátlanul beszél a játékosokkal a meccs közben.
A fentiekben leírtak után csodálkozunk ezen?
Egy 14-15 éves gyerek talán még azt sem tudja, kinek szurkol, vagy milyen csapatok játszanak a világon.
És ilyen gyerekeket képzünk mi játékvezetőknek, ilyen gyerekekből lesznek 15-20 év múlva NBI-es kerettagok.
Olyanok, akiknek soha, semmi közük nem volt a labdarúgáshoz.
Tudom, hogy vannak olyanok, akik futballoztak, de megsérültek, ezért mentek el játékvezetőnek. Ilyen például Kassai Viktor is, de könyörgöm: ő 18 évesen végzete el a tanfolyamot, és addig legalább játszott már 3 évet egy ifi bajnokságban.
Egy 14 éves gyerek még azt sem tudja, mi szeretne lenni felnőtt korában, nemhogy azt, hogy miként kell levezetni egy felnőtt meccset.
Nem mellesleg – és ezt saját tapasztalatból mondom – nem mindig a legjobb játékvezetők lépdelnek a ranglétrán csúcssebességgel, hanem azok, akik a legjobban helyezkednek, uram bocsá’ a legjobban nyaliznak.
A budapesti szövetségben korábban – a mostani viszonyokat nem ismerem – akár 3-4 év alatt is el lehetett jutni az országos kerettagságig, ehhez nem kellett más, mint a keddi szövetségi napon jó néhány sörrel érkezni a Curia utcában. Ezen néhány sör megfelelő személynek való átadása után biztosított volt a heti 4-5 mérkőzés, ami amellett, hogy nagyszerű pénzkereseti forrás, gyors előre lépést is biztosított.
Azt gondolom, ahogy a játékos képzésben lépünk előre, úgy a játékvezető képzésben is kellene fejlődnünk. Sőt, talán az egészet át kellene szerveznünk. Megdöbbennének, ha tudnák, hogy az írásbeli teszten olyan dolgokat kell tudni, hogy mennyi a labda kerülete, és milyen nyomásnak kell benne lenni.
Azt hiszem, nem ez a legfontosabb.
Miként 14-15 éves, soha nem futballozó gyerekeket sem szabad játékvezetőnek képezni.
Szerintem legalább 18, de inkább 20 évnek kellene lenni az alsó korhatárnak, és legalább 3 év igazolt labdarúgó múlttal kellene rendelkezni 14 éves kor után. Mert aki a serdülő III-ban, 10 évesen játszik egy évet, az még nem ismeri a futballt, de azért aki 17-18 évesen az ifi bajnokságban edződik, már ért valamit ebből a játékból.
Szóval azt gondolom, nem olyan intézkedéseket kell hozni, ami valóban jól hangzanak, és azt mutatják a közvéleménynek, hogy igen, ezt is megoldottuk, mert ez egyrészről nem igaz, másrészről  nem ez a megoldás.
A játékvezetésünk nem lesz attól jobb, hogy azok a bírók, akik eddig amatőrként hibáztak egy-egy meccsen, mostantól profiként, több pénzért teszik azt.
A megoldás az, hogy egyrészről megreformáljuk a képzést, nem engedünk minden, testnevelésből felmentett embert játékvezetőnek csak azért, mert befizette a tanfolyam díját. Másrészről pedig körbe nézünk, keresünk olyan 20-25-28 éves játékvezetőket, akik tehetségesek, akik korábban fociztak, akik értik, ismerik ezt a játékot, akik talán már a játék csibészségével is tisztában vannak, és őket elkezdjük úgy képezni, fejleszteni, hogy a két-három év múlva bevezetett profi játékvezető keretben már ők legyenek a főszereplők. Egy olyan profi keretben, amibe nem 8 játékvezető kerül be, hiszen egy hétvégén nálunk 16 profi meccset rendeznek.

  Fehér György

Azt olvastam a mai sportnapilapban, hogy senkit nem lep meg az, hogy kirúgtál Pécsről Supka Attilát.
Bevallom, engem meglepett.
Azt gondoltam, Matyi Dezső kitart amellett, hogy Supka Attila egye meg, amit főzött.
Igaz, már az is csoda volt – és a magyar futballban eddig nem tapasztalt dolog – hogy nem rúgta ki egyből az edzőt. És gondolom, a szerződésben van egy pont, amely a félévi helyezéssel kapcsolatos.
Erre utalnak az ügyvezető, Elbert Gábor ügyvezető szavai is.
„Látni kell sajnos, hogy a tulajdonos nyilatkozata óta egy tapodtat sem jutottunk előrébb, nem fejlődött az együttes, jelét sem lehetett látni, hogy javulnánk. Nem akartuk elhamarkodni a döntést, ezért sem változtattunk korábban, ám most már muszáj volt. A tulajdonost úgy ismertem meg, mint aki a szerződés szerint jár el, vannak az eredeti megállapodásban a búcsúra vonatkozó pontok, a továbbiakban aszerint zajlik minden. A szezon előtt a hatodik-nyolcadik hely valamelyikét határoztuk meg elérendő célnak, a következő idényben kellene eljutni az európai kupaporondra.
Nos, a célokhoz ugyebár a Magyar Kupa esetleges megnyerése is hozzá tartozó, de mint tudjuk, erre már semmi esélye nincs a csapatnak.
Sőt, a 6-8 hely is legfeljebb álom kategória, mivel a csapat a 14. helyen áll.
És gondolom, egy ilyen botrányos szereplésre megvan a megfelelő pont a szerződésben. Egy olyan, amelynek köszönhetően az edzőnek nem kell kifizetni a szerződéséből hátra lévő pénzt.
És tudják mit?
Én egy fillért sem fizetnék Supkának.
Talán még vissza is követelnél tőle.
Ugyanis nem csinált semmit.
Elköltött egy halom zsét – ne feledjük, lényegében szabad kezet kapott az igazolásoknál – aztán amikor jöttek a vereségek, azt mondta, a keret nem alkalmas a komolyabb célok eléréséhez.
Az a keret, amelyet ő alakított ki.
Sőt, ezek után még üzengetett is a tulajdonosnak – gondolom, azért, hátha kirúgják, és felmarkolhatja a „végkielégítést”.
Hát ez nem jött be.
Supka leszerepelt – és nem edzőként, hanem emberként.
Folyamatosan oda szart, ahonnan enni kapott – már elnézést a kifejezésért.
És a magyar futball legnagyobb baja, hogy ez az edző, ez az edző nem sokáig lesz kispad nélkül…..

Fehér György

George F. Hemingway szerint az MLSZ-nek határozottan fel kell lépnie azok ellen a klubvezetők, edzők vagy épp játékosok ellen, akik erősen kritizálják a játékvezetőket. Kíváncsi lennék, Hemingway úr szerint az MLSZ-nek miként kellene szankcionálnia azt a játékvezetőt, aki leszarja, hogy mérkőzést kellene vezetnie, és egész egyszerűen nem jelenik meg az összecsapáson, sőt, hazudik arról, hogy hol van. Kifejezetten kíváncsi lennék George F. Hemingway véleményére akkor, ha ő az a bizonyos játékvezető.

Igen ő.
Merthogy valami csoda folytán George F. Hemingway vizsgázott játékvezetőként megyei futballmérkőzéseket dirigálhat.
Mindenki figyelmébe ajánlom, hogy ma egy megyei játékvezetőnek nagyjából ugyan azt a fizikai tesztet kell megfutnia, mint az NB-s kollégáiknak.
Nem ugyan azzal a szintidőkkel, de ugyan azt a mennyiséget.
Ebben 150 méteres lendületes futások és 30 méteres sprintek vannak.
Több, egymás után, minimális pihenéssel.
Nem akarok hülyeséget mondani, de talán 150 méteres futás után 50 méter séta van, utána ismét 150 méteres futás következik, és ezt kell majd 10 percig folytatni úgy, hogy minden 150 méteres futásnak szintidőn belül kell lenni. De mondom, ezt pontosan nem tudom.
Az viszont teljesen biztos, hogy ha George F. Hemingwaynek csak valami hasonlót kellene futnia, bizony komoly egészségügyi problémái lennének.
Ki tudja miért és hogyan, ő mégis ott lehet a pályán.
Halkan jegyzem meg, az elmúlt fél évben legalább négy, olyan 19 éves fiatalemberrel találkoztam, aki szintén kizárt, hogy megfutja ezt a tesztet. Bizonyos Lőrincz Gábor például 1991-es születésű, de nem megbántva őt, legalább 120 kiló, így nem futni, de még sietni sem tud igazán. Mégis mérkőzéseket vezet.
Na, azt hiszem, itt kezdődik az amatörizmus.
És ezt most óriási negatív előjellel kell érteni.
Mert azt mondom, azt vallom, hogy az amatőr sport az egyik legfontosabb az életben, de aki az amatőrök között is kitűnik amatőrizmusával – nem mellesleg ezért pénzt kap – annak semmi helye a futballpályán.
Na de vissza George F. Hemingwayhez, aki valami csoda folytán, több mint hatvan évesen, és nem megbántva, de legalább 30 kiló felesleggel vezető bíróként vesz részt hétről-hétre megyei labdarúgó mérkőzéseken.
Pontosabban csak azokon a meccseken, amelyiken úgy gondolja, meg is jelenik.
Kis Pest megyei csapatom legutóbbi mérkőzését ő vezette – volna.
Ha megérkezett volna.
De ő úgy gondolta, nem alacsonyodik le hozzánk, szombat déli egy órakor nem jön el a meccsre.
Persze, olyan előfordul, hogy egy játékvezetőnek közbe jön egy betegség vagy egy nem várt baleset.
Ám itt erről szó sincs.
Ellenfelünknél játszott ugyanis az egykori NBI-es játékos, Pálvölgyi László, aki fél órával a meccs kezdése előtt beszélt a Budapest Honvéd technikai vezetőjével, aki elmondta, már a faluban vannak, csak nem találják a pályát.
Hát kérem szépen, olyan nagy faluban játszottunk, hogy mostanáig nem ért oda.
Pedig már egy hét is eltelt.
Persze, az sokkal inkább elképzelhető, hogy George F. Hemingway nagy ívben szart arra a huszonegynéhány amatőr játékosra, aki rá várt.
Olyan mértékben szart rájuk, hogy még hazudott is arról, merre jár.
"Az MLSZ elnökségének éppen azért kell lépnie, mert bizonyos klubvezetők, edzők, és mások olyan megengedhetetlen módon támadják a játékvezetőket, hogy az az üzletünk rovására megy. Úgy vélem, nem kell tartani a Rákosi korszak visszatérésétől azzal, hogy az MLSZ szankcionálni fogja azokat, akik úgy gondolják, hogy a civilizáció ne érje el a magyar labdarúgást."
Ez olvasható George F. Hemingway - aki ráadásul az NBI-es bizottság tagja - pepsifoci.hu-n futó blogján.
Olyan kíváncsi lennék, hogy George F. Hemingway miként büntetné azt a játékvezetőt, aki nem jelenik meg a meccsén, sőt, fél órával a kezdés előtt hazudik is arról, merre jár.
Csak annak a jegyében, hogy a civilizáció elérje a magyar labdarúgást.
De félek, erre sosem kapok majd választ.

Fehér György

Ezen az oldalon több alkalommal emeltem fel a hangom az ellen, amikor egy-egy klub nem ad játéklehetőséget egy olyan játékosának, aki addig meghatározó szerepet töltött be a csapatba csak azért, hogy ezzel bírja szerződéshosszabbítására. Legfrissebb ilyen eset Debreceni Andrásé, akit a Honvédban jegelnek, de a legnagyobb felháborodást a Zsarolás a Hungária körúton című cikkem váltotta ki.
Ezek után a klubigazgató például példa nélküli pofátlanságot követett el: megzsarolta a cikkben szereplő játékosát, Kákonyi Dánielt, hogy helyreigazítást kérjen, de olyan amatőr módon tette mindezt, hogy a helyreigazítást az MTK titkárságáról küldték el.
Sajnos hazánkban engedik ezt a féle zsarolást – úgy néz ki, Európában ennél tökösebb legények is vannak.
Tegnap éles hangú közleményt jelentetett meg a profi labdarúgók szakszervezete (FIFPro), és bírálta a klubok gyakorlatát, mely szerint a szerződést hosszabbítani nem kívánó futballistákat klubjaik „jegelik.”
„A FIFPro a FIFA-val, az UEFA-val és az Európai Bizottsággal is tárgyalni akar az ügyről, mivel egyre több klub viselkedése ad okot aggodalomra. Nyomás alá helyezik a játékosokat a hosszabbítás érdekében. A klubok számára a futball már inkább üzlet. Maga a játék a második helyre szorult. A klub megpróbálja új szerződés aláírására kényszeríteni játékosát, és ha a labdarúgó nem megy bele ebbe, akkor a kispadra vagy a lelátóra száműzik. Profi labdarúgóként nem játszhat, csak akkor, ha új kontraktust ír alá. Jelenleg két példa igazán látványos: az Internazionale kötelékébe tartozó Wesley Sneijder és a Bilbao alkalmazásában álló Fernando Llorente ügye” – tér rá a példák ismertetésére a FIFPro. „Sneijder szerződése 2015 nyaráig szól. Az Inter azt akarja, hogy írjon alá 2016-ig, ugyanakkora összfizetésért, mint amennyit 2015-ig kapna. Tehát a klub egy évvel többet akarja dolgoztatni a játékost ugyanazért a fizetésért. Sneijder ezt az ajánlatot elutasította, és azóta Andrea Stramaccioni vezetőedző nem teszi be a csapatba. Llorente szerződése 2013 nyaráig szól. A nyáron elutasította a szerződéshosszabbítást, ezért hiába volt kulcsembere az El-döntőbe jutó Bilbaónak, spanyol válogatottként is csak a kispadon ülhet."
„Sneijder és Llorente esete csak látványos példa. Régebben ez volt a kivételes eset, de sajnos most már egész Európában klubok sora zsarol ily módon. A klubok azzal védekeznek, hogy a játékosoknak tiszteletben kell tartani a szerződésüket, de miért nem vonatkozik ez rájuk is? Nem értem, mi a hasznos egy klubnak abban, ha nem játszat egy szerződtetett játékost. Tönkreteszik vagy hátráltatják a labdarúgók karrierjét. És ezzel mit érnek el? Mi a haszna a klubnak?” – tette fel a kérdést a FIFPro főtitkára, a holland Theo van Seggelen a Volksrant lapnak nyilatkozva.
És most jönnek a különbségek.
Itthon a klubok – tisztelet a kivételnek – olyan terrorban tartják a játékosokat, hogy azok inkább befogják a szájukat. Ez mondjuk érthető is, hiszen külföldi kollégáik már kerestek annyi pénzt, hogy ha soha többet nem kapnának egyetlen eurót sem a futballért, akkor sem esnének kétségbe, míg itthon néhány helyen örülhetnek a havi 150-200 ezres fizetésnek.
És ha az kimarad, nagy a baj.
Mint mondom, korábban az MTK járt élen ebben a tisztességtelen viselkedésben, sőt, a kék-fehéreknél azt sem nézték, hogy kivel csinálják ezt meg.
Kákonyi esetével egy időben ugyan így jártak el a ma már a Győrhöz tartozó Pátkaival, csak míg ő az első csapat meghatározó tagja volt, addig Kákonyi a második csapatban rúgta a labdát hétről-hétre.
Hetekig-hónapokig mindketten a stadionban, a kapu mögötti 15 négyzetméteres területen edzhettek csak.
De ez teljesen mindegy volt, a lényeg, hogy az történjen, amit a klub akar – ha nem, akkor se a klubnak, se a játékosnak ne legyen jó.
De nehogy azt gondolják, hogy az MTK-n akarom elverni a port: a FIFPro által készített felmérésen 94 Magyarországon játszó futballista jelezte, hogy a klub kirakta őket a keretből és egyedül kellett edzeniük, közülük 19.3 százalék okként azt jelölte meg, hogy a klub szerződésbontásra akarta kényszeríteni őket, 18.1 százalék pedig azt, hogy mellőzésük oka az új szerződés alá nem írása volt. A FIFPro statisztikái szerint a magyar bajnokikon pályára lépő minden 22 játékos közül 2-t helyezett nyomás alá klubja új szerződés aláírásának reményében.
Ha jó tudom, hazánkban is van amolyan szakszervezet, bár a mostanában nem hallani semmit róluk.
Csak remélni tudom, hogy a magyar sportvezetők is észhez térnek, észre veszik, hogy amit csinálnak, azt egész Európában elítélik.
Persze, nem vesztettem el az eszem, és nem gondolom, hogy ettől a hírtől a Honvéd tulaja Geroge F. Hemingway visszahelyezteti a csapatba az onnan általa kimozdított Debrecenit.
(Hemingwayről jut eszembe: holnapi cikkem részletesen foglalkozik azzal, miként lehetséges, hogy a Honvéd klubtulajdonosa több mint 60 évesen és X kilós súlyfelesleggel megyei futballmérkőzéseket vezethet. És miként lehetséges az, hogy pont akkor vezet meccset, amikor ő akar, és ha nincs kedve hozzá, egészen egyszerűen nem jelenik meg a mérkőzésen.)

Fehér György  

Végre van egy magyar klubtulajdonos, akit a honi megélhetési edzők nem tudnak hülyére venni.
Korábban több alkalommal kritizáltam Matyi Dezsőt, a Pécs tulajdonosát azért, mert akkor is kirúgta az edzőt, amikor a csapat jól ment, sőt, azt is megtette, hogy a kirúgott edzőnek hónapokig nem fizette ki járandóságát, pedig ezt könnyedén megtehette volna.
Ám minden kritikánál megjegyeztem, hogy ettől függetlenül olyan emberek kellenek a magyar futballnak, mint Matyi Dezső, aki saját pénzét – nem is keveset – teszi bele a magyar futballba.
Amit most csinál Matyi Dezső, az viszont furcsa, érdekes.
Talán ilyen még nem is történt a magyar futballban, de bevallom, nekem nagyon tetszik.
Nem rúgja ki a neki nemzetközi szereplést ígérő, és tőle szabadkezet kapó Supka Attilát, pedig csapata olyan messze van a nemzetközi porondtól, mint Makó Jeruzsálemtől.
Nem rúgja ki, hanem hagyja, hogy edző szenvedjen abban a közegben, amit kialakított magának.
Nem fizet a trénernek sok-sok millió végkielégítést azért, mert nem oldotta meg rendesen a feladatát.
Az pedig, ahogy üzengetnek egymásnak, mosolyt csal az ember arcára, és komolyan mondom, jó értelemben viccessé teszi a helyzetet.
A múlt heti döntetlen után Supka üzent a klub vezetőinek, szerinte mindenki láthatta, mit is akar játszani a csapata. Nos, a gárda legutóbb kilátástalan játékkal szenvedett 3-1-es vereséget hazai pályán a Pakstól, és ezúttal Matyi Dezső nevetettet meg. (És komolyan mondom, nagyon jól szórakozom, mert legalább van egy ember, akinek van egy kis humora is.)
Szóval a 3-1-es vereség után Matyi Dezső a pepsifoci.hu-nak ironikusan annyit mondott: biztos volt a csapatának taktikája, majd a vezetőedző elmondja, ha visszatér a szabadságáról.  - Múlt héten Supka úr azt nyilatkozta, hogy mindenki láthatta, mit akart játszani a csapat. Lehet, hogy az én látásommal van baj, de most sok mindent láttam a mérkőzésen, csak épp azt nem. De biztos volt taktika, a vezetőedző majd elmondja, ha visszatér a „hétvégi szabadságáról”, mert a miénk egy ilyen csapat, ilyenkor szabadság van.
Supka Attila, a Paks elleni mérkőzés után arra a felvetésre, hogy a szurkolók a távozását követelték, úgy reagált, hogy ez nem csak neki szólt. A tulajdonos ezt nem igazán értette.
- Kíváncsian várom már őt, szeretném megkérdezni tőle, hogy ezzel mire is gondolt valójában. Lehet, nekem is át kell gondolnom itt a jövőmet, vagy helyet cserélni vele, nem tudom, de majd ő megmondja.
Matyi Dezső arról is beszélt, hogy mit vár csapatától az Üllői úton a Ferencváros ellen az idei utolsó bajnokin.
- Biztos megint megtalálja a nyerő taktikát és sikeres lesz, hiszen mindenkitől azt hallom, hogy ő az ország egyik legjobb szakembere. Úgyhogy én nyugodt vagyok...
A pécsi tulajdonos reagált a bama.hu mai cikkére is, amelyben azt állította a portál, hogy „a tulajdonosnak sikerült egy még rosszabb egyezséget kigondolni, a sajtón keresztül próbálja saját közönségét az edző ellen hangolni, hátha az önként távozik, lemondva a végkielégítése nagy részéről.”
- Mindig vannak nagyon jól informáltak. Semmivel sem kötöttem rosszabb szerződést, mint korábban bármelyik edzővel. A hétvégi meccs után pedig nem hiszem, hogy a szurkolókat ellene kellene uszítanom…. Az ő tekintélye nem csorbult senki előtt. Vár rá egy szép feladat, hogy elmozdítsa a csapatot a 14. helyről.
Sokan nem értik, Supka edző miért van még a helyén, de azt kell, hogy mondjam, ez a legjobb tulajdonosi döntés, amit az elmúlt sok-sok évben láttam a magyar futballban.
Matyi Dezső ugyanis pontosan látja, az eredetileg kitűzött célok már elúsztak. A csapat kieset a Magyar Kupából, a bajnokságban pedig a 14. helyen áll. Kiesni nem fog, annyira nem gyenge, így Matyi tudja, teljesen mindegy, ha a végén 14., 13., netán 8. lesz a csapat.
És ezért – teljesen érthető módon – nem hajlandó több pénzt áldozni az edzőre. Mert ha kirúgja Supkát, akkor egyrészről végkielégítést kell fizetnie, másrészről meg kell egyeznie egy új trénerrel.
Matyi Dezső üzletember, mégpedig az ország legjobb üzletembere.
És most nagyon okosan viselkedik.
Tudja, hogy csinált egy rossz üzletet Supka szerződtetésével, de ezt nem tetézi azzal, hogy csinál még egy rossz üzletet azzal, hogy ki is rúgja az edzőt.
A magyar edzők figyelmébe ajánlanám: végre van egy magyar klubtulaj, akit nem tudnak hülyére venni…

 Fehér György

 Nem elég hogy gusztustalanul viselkedett Vincze Ottó a Rakaczki Bence megsegítésére rendezett jótékonysági tornán, még hazudik is.
"Határozottan visszautasítom azokat az állításokat, amelyek szerint miattam kezdődött dulakodás - áll Vincze Ottó közleményében. - Mind a két csapat nagyon komolyan vette a meccset, ezért voltak keményebb összecsapások a játék során, de ezek nem lépték túl a megengedett szabályokat. A megjelent hírekkel ellentétben nem az én állítólagos 'belépőm' után, hanem percekkel később alakult ki a sajnálatos feszültség a két csapat játékosai között.”
Nos, pechére videó is készült az esetről.
Abban az látszik, hogy előbb ő hátulról, szándékosan a palánkra lökte Molnárt.
Olyan helyzetben, amikor esélyes sem volt megszerezni a labdát.
Igaz, nem ezek után alakult ki a dulakodás, hanem amikor egy fél perc múlva ismét Molnár ellen szabálytalankodtak.
Igaz, a lökdösődést Milovanovic kezdte, de amit ez után tett Vincze, az még undorítóbb.
Minden játékos lökdöste egymást, de tettlegességre senki nem vetemedett.
Egyedül ő volt „legény a gáton”.
Ő volt az, aki visszatért a tömegbe, majd egy jobb-bal-jobbhorog kombinációval próbálta lezárni a vitát.
Megütött háromszor egy nála idősebb embert.
Nagyon remélem, hogy azok a médiumok, melyek eddig szakkommentátorként foglalkoztatták Vinczét, most elgondolkoznak.
Mert én biztosan nem dolgoznék együtt egy olyan emberrel, aki verekedést provokál egy jótékonysági meccsen, aki ezen a rendezvényen három alkalommal is megüt egy nála idősebb embert, és aki ezek után pofátlanul közleményt is ad ki, abban pedig hazudik.
Vincze Ottó neve ezek után már csak Hazug Ottó lesz.

 A linkre kattintva elolvashatják a Telesport cikkét, sőt, videón megnézhetik Vincze pofonjait:

http://www.telesport.hu/Hirek/2012/11/23/16/Osszeverekedtek_az_oregfiuk_a_Fradi_Diosgyoron.aspx

Fehér György

Vincze Ottó bebizonyította, miért is nem lett igazán jó futballista.
Mert nincs….agya – már bocsánat.
Tegnap például hányingert keltően gusztustalanul viselkedett: képes volt verekedést kezdeni egy jótékonysági tornán, melyen a Diósgyőr leukémiában szenvedő kapusának, Rakaczki Bencének gyűjtöttek.

Vinczét játékos korában  sokan nagyképűnek tartották, és bár ebben sok igazság, bevallom, én kifejezetten szerettem a játékát.
Olyan futballista volt, aki sok mindent elérhetett volna.
De tipikus magyar futballista volt.
Olyan, aki nem tudja kihasználni saját tehetségét.
Ő a – ha csak az elmúlt évtizedeket nézzük – a Töröcsik – Fischer vonulat következő tagja. Törő ugye tudjuk hol tart, és sokan nem tudják, de Fischer is hasonló utat jár be, pedig az Ajaxban igazi sztár lehetett volna.
Vincze pedig a Barcelona B-ben tudta magát kiállíttatni az első meccsek egyikén, és élete nagy lehetőségének kapujában tudott hat meccses eltiltást kapni.
Ez már a múlt.
Miként azt is, hogy láttam én olyan videót, melyen néhány évvel ezelőtt ő és testvére tömegverekedést provokál a Biatorbágy bajnoki meccsén, melyen mindketten játékosként vettek részt.
De a tegnapi események még ennél is gusztustalanabbak.
Az Érted, Bence! elnevezésű tornán a DVTK mellett a Ferencváros és a Tatabánya öregfiúk csapatai vettek részt. A meghívottak között volt Nyilasi Tibor, Détári Lajos, Ebedli Zoltán, Lipcsei Péter, Pintér Attila, Vincze Ottó, Gelei Károly, Kiprich József és Vincze István is. Az utolsó mérkőzésen az FTC 6-5-re vezetett a Diósgyőr ellen, amikor Vincze Ottó a szándékosan palánkra lökte diósgyőri Molnár Istvánt, aki akár súlyosan meg is sérülhetett volna. A játékosok ezek után egymásnak mentek.
Olyannyira, hogy csak a biztonságiak tudták szétszedni őket.
Nehezen állt helyre a rend, ám a DVTK honlapja szerint az öltözőfolyosón már megnyugodtak a kedélyek, sőt, este a játékosok egy asztalnál fogyasztották el a vacsorát a három csapat játékosai és közösen idézték fel pályafutásuk legemlékezetesebb pillanatait.
Hát, erre csak azt tudom mondani:
„Bravó Vincze Ottó. Elérted, hogy a te gusztustalan viselkedésedtől legyen hangos egy olyan torna, amelynek egyáltalán nem erről kellene szólni. Remélem, reggel, amikor másnaposan a tűkőrbe néztél – információim szerint azon a vacsorán bizony jelentős mennyiségű alkohol is elfogyott – jól szembe köpted magad.”
A magyar futball kétség kívül nagy játékosainak, Nyilasi Tibornak, Détári Lajosnak, Ebedli Zoltánnak, Kiprich Józsefnek vagy épp Vincze Istvánnak azt üzenném, az ilyen gusztustalan embereket rekesszék ki maguk közül, mert az olyan viselkedés, amit például Vincze Ottó bemutat, az ő ázsiójukat is rontja.
Azt hiszem, egy ilyen pofátlan embert nem szabad egy lapon említeni velük.

Fehér György

Két fordulóval ezelőtt még attól volt hangos az ország, hogy a Videoton továbbjutásra áll az Európa Liga csoportkörében.
Nagy tett volt.
Még nagyobb lett volna, ha a Vidi saját maga dönt a sorsáról.
Persze, tudtuk, hogy ez nem egy egyszerű dolog, hiszen előbb Báselbe utazott a csapat, majd a csoportelső Genk érkezett Fehérvárra. És sajnos egyik csapat ellen sem sikerült pontot szerezni, ami ahhoz vezetett, hogy a Vidi immár nem saját maga dönt a sorsáról.
És ez most így még nehezebb lesz, mint gondolnánk.
Egyrészről a Vidinek a továbbjutáshoz nyernie kell Portugáliában, de még ez sem elég az üdvösséghez: a Genknek is nyerni kell hazai pályán a svájci egylet ellen.
És nyilván a Baseliek nem engedik majd kiénekelni a sajtot a szájukból.
Mondhatnánk, hogy a Vidi engedte, de….
Mindig azt ismétlem – ezen az oldalon is – hogy maradjunk a realitások talaján, és így határozzuk meg a célokat.
Nos a realitás az, hogy a Vidi nem jut tovább a csoportból, de drukkoljunk annak, hogy mégis.
Tegnap megvolt az esély.
A vereség ellenére egyetlen rossz szót sem lehet - és nem is szabad - mondani, sőt, azon ritka esetek egyike a tegnapi, amikor egyet kell értenem a csapat edzőjével.
„Azt kell mondanom, hogy sikerült meglepnünk a Genket, stratégiailag felülmúltuk az ellenfelet – mondta a lefújást követően a Videoton portugál mestere a Story4 kamerái előtt. – Szinte végig mi uraltuk a találkozót, akár nálunk volt a labda, akár nem. Sajnos ez ma az eredményben nem látszott meg, de egy erős ellenféllel szemben megmutattuk, mit tudunk, és tovább javítottuk a Videoton hírnevét. Jól hajtottuk végre, amit elterveztünk, sikerült komoly eredményeket elérni eddig is.”
És most azt kell mondani, ez valóban így volt.
És bár a futballban nincsenek „ha” - val kezdődő mondatok, most mégis: Ha Sándor Gyuri berúgja a két kihagyhatatlan ziccerét, akkor akár nyerhetett volna is a Vidi.
De nem rúgta be, miként Bozovic kapus is gyermeteg hibát vétett a belgák góljánál.
Így a serdülő I. - ben sem szabad kimozdulni.
És mégis, egyetlen rossz szót sem szabad szólni a kapusra, hiszen ne feledjük, ha ő nincs, pontosabban ha ő nem teljesített volna folyamatosan úgy, ahogy, akkor most a török csapat mérkőzéseit néznénk az Európa Ligában.
 Kikapott tehát a Vidi, de most nem szabad semmi negatívumot mondani.
Illetve egyet mégis.
Érdekes, hogy a Vidi edzője még véletlenül sem engedett meg magának olyan viselkedést, mint teszi azt hétről-hétre a magyar bajnokságban.
Szóval kikapott a Vidi, és bár most már nem a saját kezében van a sorsa, reméljük, hogy minden úgy alakul, hogy a fehérvári csapat továbbjut.
Mert még van hely abban a bizonyos, futball-történelem könyvben.

Fehér György

Több mint 100 műfüves pályát akar építeni az MLSZ, ezzel támogatva, fejlesztve az amatőr focit.
Jó reklámszöveg.
Kár hogy csak az.
Nem akarom nagyon ragozni, de ez a pályaépítés úgy néz ki, hogy a pálya építése után a tulajdonjog átszáll az MLSZ-re, a klub 15 évig visszabérli a szövetségtől azt, a bérleti díjat előre kifizetve – 42 millió – majd 15 év múlva visszakapja a pályát a klub.
Tudják, mennyi egy műfüves pálya várható időtartama?
15 év.
Tehát amikor az visszakerül a klubhoz, legalább 50 milliót rá kell költeni.
Na így építünk mi pályákat.
De a mai cikkem témája nem ez, hanem az, hova menjen edzeni télen az, akinek nincs pályája.
Kézenfekvő, hogy bérel egyet.
Nézzük, hogyan is támogatja az MLSZ ebben az esetben az amatőr klubokat.
Az is kézenfekvő, ha az MLSZ támogat, akkor egy megfizethető áron ki lehet mondjuk bérelni az MLSZ Telki edzőközpontját.
Mert hogy egy edzőközpontnak az a rendeltetése, hogy edzenek benne.
És mivel az MLSZ tulajdonában van, kézen fekvő lenne, hogy „támogatás” gyanánt megfelelő áron – hangsúlyozom, nem ingyen - lehet edzéslehetőséghez jutni.
Főleg az amatőr csapatoknak – hiszen ezeket ugyebár támogatja az MLSZ.
Na, kérem, ez egyáltalán nincs így.
Nézzük, egy átlagos téli napon mennyibe kerülne egy amatőr futballcsapatnak, ha mondjuk az MLSZ Telki edzőközpontjában készül a téli alapozásra. (Az amatőr csapatok nagy része nem tud a saját pályáján edzeni, mivel egyrészről ezeken a pályákon nem igazán van világítás, másrészről a rossz idő miatt, nem is lehet rámenni a pályákra.)
Telkiben a műfüves pálya bérlése 20 ezer forintba kerül.
Egy órára.
Mivel egy órás edzés a legritkább esetben van, számoljunk 90 percet – 30 ezerért.
Ebben csak a pálya és öltözőhasználat van benne.
És ez fontos kitétel.
Az amatőr csapatok játékosai kivétel nélkül munka után, este edzenek.
Ám ebben a 30 ezerben nincs benne a világítás.
Azért még 15.000 forintot kell fizetni.
Óránként.
A bökkenő csak ott van, hogy a világításból minimum két órát kell „vásárolni”.
Az már 30 ezer.
Az MLSZ nagy támogatási programjának keretein belül egy amatőr csapat az MLSZ tulajdonában lévő edzőközpontban 60 ezer forintért tud egyetlen edzést megtartani.
Hát, szép nagy támogatás.
De ezzel még nincs vége!
Ha nincs szerencsénk, esik a hó.
Ez ugye, télen igencsak lehetséges.
És hát miért is bérelnék télen pályát, ha nem azért, hogyha esik a hó, akkor is tudjak edzeni.
Igen ám, de ebbe a 60 ezer forintba nem fér bele az, hogy letakarított pályán edzhessen a csapat.
Azért még alkalmanként 55.000 ezer forintot kell fizetni.
Minden egyes alkalommal.
Azaz ha mondjuk, február közepén leesik a hó, de az amatőr csapat edzeni szeretne, az egyetlen alkalommal 115 ezer forinttal terheli meg a klub pénztárcáját.
Vagy a játékosok pénztárcáját, hiszen az ilyen kluboknál általában egy ilyen pályabérlést a játékosok dobnak össze.
115 ezer – ha esik a hó.
60 ezer – ha nem esik a hó.
Egyetlen edzésért.
Na, most értékeljük újra ezt a „mi mindenben próbáljuk támogatni és fejleszteni az amatőr labdarúgás” mondatot!

Fehér György

Ismét kiröhögtette magát a fegyelmi bizottság.
Ismét bebizonyították az ott dolgozók, hogy semmi, de semmi keresni valójuk nincs ott.
Mint szombat este írtam, kíváncsian vártam, milyen döntést hoznak a Videoton edzőjének ügyében.
annak a trénernek, aki kétség kívül masszív gárdát gyúrt a fehérvári csapatból, akinek eredményeire – mondjuk úgy – mostanában külföldön is oda figyelnek.
Főleg, ha ma olyan eredményt ért az Európa Ligában, amire most nem csak fehérvári drukkerek várnak.
Annak a trénernek az ügyébe, aki emellett ideérkezése után bebizonyította, a szakmai az csak egy , de az emberi oldalt is figyelembe kellene venni – és ezzel nem áll túl jól.
Volt ugyebár az a bizonyos fejes, melyet állítólag azért helyezett el az NS egyik újságírójának fején, mert az provokálta.
Nos, ezt a fejest annak ellenére hetekig tagadta, hogy több mint 20 ember látta.
Aztán, amikor már a bíróságon is tagadni kellett volna, hogy bebizonyosodjon, csak rágalmazás a történet, már nem volt elég tökös.
A bíróságot azért már nem merte félre vezetni, ott bevallotta a fejest, és elnézést kért az érintettől.
Mondjuk ez legalább szép gesztus, kérdés, miért kellett erre majd fél évet várni.
De a mostani történet nem a fejesről szól, hanem arról a viselkedésről, amit a tréner a pálya szélén mutat be.
Nem, nem a nemzetközi meccseket, szigorúan az NBI-ben.
Nemzetközi porondon nem „ugrál”, mert pontosan tudja, hogy itt nem oly elnézőek a Fegyelmi Bizottság tagjai, uram bocsá’ ott nem szól oda senki a szervezetnek, hogy csak óvatosan.
Tudom, most mindenki összeesküvés elmélettel vádolhatnak, de a Videoton trénerét szombaton harmadik alkalommal küldte a lelátóra valamelyik magyar játékvezető.
Az első alkalommal – nem kapott semmilyen büntetést, megúszta egy kis szóbeli feddéssel.
A második alkalommal visszaesőként egy meccses eltiltást kapott.
És most visszaesőként – ismét egy meccses eltiltást.
Pontosabban az öltözőtől és a kispadtól egy soron következő NB I-es bajnoki mérkőzésre szóló eltiltást.
Vicc.
Gyakorló sportvezetőként tudom, hogy mindenhol, minden fegyelmi bizottságnál a „visszaesők” alaphelyzetben megduplázzák az előző büntetésüket.
Csak egy példa a Videotonnal szembeni vicces intézkedésekre: Torghelle Sándor nem oly rég mindenki számára hallhatóan homoszexualítással vádolta meg az egyik játékvezetőt, sőt, azt mondta neki, miután hazamegy, verje ki magának…
Három meccset kapott.
Nagyjából ilyen verbális inzultálásért a megyei II. osztályban a Biatorbágy II játékosát 9, azaz kilenc meccses eltiltással büntették.
Azért van különbség.
Most pedig itt ez az újabb vicces büntetést.
Pontosabban van még egy kiegészítő büntetése is a Vidi trénerének.
Be kell fizetnie az MLSZ kasszájába 100 ezer forintot.
Már bocsánat, de a Fegyelmi Bizottság nem azért van, hogy lekaszálja a fegyelmi vétséget elkövetőket, nem azért van, hogy pénzt szedjenek, hanem hogy eltiltsanak.
Ráadásul ez a 100 ezer forint egyáltalán nem visszatartó erő a Vidi trénerének számára.
Az FB tagjai bizonyították, „nem ezen a bolygón” élnek.
A vicces döntéssel.
Mert ha itt élnének, tudnák, mennyit keres a tréner.
100 ezer forintra büntettek egy edzőt, akiről tudjuk, hogy prémiumok nélkül 64 millió forintot keres, ami napi 175.343 forintot jelent.
Prémiumok nélkül.
Önök szerint, ha a tréner könyvelője befizeti ezt a komoly büntetést, az edző egyáltalán észre fogja venni, hogy hiányzik a számlájáról?

Fehér György

Megvan a magyar labdarúgás leggyengébb láncszeme.
Mindenért a bíró – bocsánat játékvezető – a hibás.
Eddig egyébként leginkább a játékosok mondták ezt – most már az edzők.
A külföldi edzők.
Először csak a Videoton edzője „ugrált”, ő volt az, aki szinte minden meccs után megfogalmazott egy-egy kritikát.
Hol így, hol úgy.
Egyébként érdekes, hogy a Videoton szimpatizánsai tüntetést szerveznek az MLSZ vagy épp a játékvezető ellen, aki ismét lelátóra küldte a magáról megfeledkezett trénert.
Talán okosabb lenne az edzőhöz, uram bocsá a klubvezetőhöz fordulni, hogy a magáról megfeledkezett szakember ne égesse már folyamatosan a saját klubját a viselkedésével.
A Vidi edzője mellé beállt a Honvéd olasz edzője, Marco Rossi is, ami egyébként azért is furcsa, mert nincs két hónapja, amikor a Honvéd-Videoton meccs kapcsán azt nyilatkozta, felesleges összehasonlítani őt és a másik csapat edzőjét, mert más a habitusuk, és ő bizony sosem fogja a sportiban keresni a hibát.
Elég gyorsan elértünk a „soha” időszakhoz.
És itt van az Újpest esete.
Roderick Duchatelet, az Újpest első embere már így is történelmet írt a magyar futballban azzal,  hogy ő felülbírált egy játékvezetői döntést, és annak ellenére nem engedte rá bajnoki mérkőzésre a csapatokat az NBII-ben, hogy a játékvezető alkalmasnak ítélte a játékteret.
Nos, most Roderick Duchatelet azt találta ki, hogy ő bizony nyílt levélben iratkozik le egy játékvezetőről, azaz azt akarta elérni, hogy Andó-Szabó Sándor soha többet ne vezessen a liláknak.
Na persze, még a végén a csík húzza a repülőt.
Na nehogy már egy sportvezető, edző vagy játékos döntse el, ki vezethet neki meccset és ki nem.
Ez már a pofátlanság netovábbja.
Nem akarom védeni a bírókat, hiszen hibáznak, nem is keveset.
De nem többet, mint a játékosok, edzők vagy épp klubvezetők.
Ráadásul sokkal kevesebb pénzért hibáznak, mint a játékosok, edzők vagy épp klubvezetők.
De a legegyszerűbb, ha üvöltözünk egyet a bíróval, majd mindent rákenünk.
Nem a csatárra, aki nem tud egy normálisat rúgni a labdába, nem a középpályásra, akinek egy használható labdája nem volt, nem a védőre, aki háromszor alászaladt a labdának, nem a kapusra, aki „levente gólt” kapott, de még csak nem is az edzőre, aki ezeket a játékosokat a csapatba állította.
Nem, a bíró tehet mindenről.
Na ne már.
Ráadásul, ha már itt tartunk, megnézhetjük, hol tart a magyar futball, és hol a játékvezetés.
Mármint nemzetközi színtéren.
A magyar (amatőr) játékvezetők rendszeresen részt vesznek olyan világversenyeken, melyeket a magyar játékosok csak a televízió képernyőin keresztül látnak.
Mondjuk világbajnokságon, ahol nemzeti csapatunk utoljára 1986-ban járt.
Tehát ha így nézzük, bizony az amatőr státuszú játékvezetésünk eredményessége mérföldekkel előzi meg a profi labdarúgásunkat, a profi játékosainkat.
De nézzünk egy extrém példát: hallottak már egyetlen játékvezetőt is nyilatkozni arról, hogyan játszott a meccsen egy vagy több futballista?
Vagy hogy hogyan hagyta ki a 100 százalékos ziccert a csatár?
Egyetlen játékvezető is nyilatkozott elmarasztalónak olyan klubvezetőről, aki nem adott időben fizetést a játékosoknak, akiknek így néha már a megélhetésük is veszélybe került?
Nem.
Mert nem az ő dolguk – és ezt a klubvezetőkkel, edzőkkel vagy épp játékosokkal szemben pont tudják is.
A klubvezetőknek, edzőknek vagy épp játékosoknak semmi közük a játékvezetőkhöz, így joguk sincs minősíteni működésüket. Szerintem ők csak minősítsék a játékosokat, a sporikat meg majd minősíti a szövetség.
Mert ez a dolgok rendje.
Szóval hagyjuk ezt az egész felelősség áthárítást.
Szerencsére a mostanság tutyi-mutyi MLSZ ezúttal a lábára állt, és nem engedett az újpesti nyomásnak.
„A klubvezetőknek a jövőben sem lesz beleszólásuk abba, hogy a bíróküldést befolyásolják, azaz, hogy melyik mérkőzést melyik játékvezető dirigálja. Ez egyébként a FIFA és az UEFA jogos elvárása is minden tagszövetségével szemben, mindenfajta ún. „fekete-lista” ellentétes lenne a nemzetközi szövetség szabályzataival is.” – szól az MLSZ közleménye, amivel most 100 százalékosan egyet kell értenem.
Mindenki azzal foglalkozzon, ami az ő dolga.       

Fehér György

Az a megtiszteltetés ért, hogy a Digi Sport Reggeli Start műsorának szerkesztői felfigyeltek blogom mondanivalójára.
Az a megtiszteltetés ért, hogy a Digi Sport Reggeli Start műsorának szerkesztői meghívtak a hétfői műsorban, melyben az MLSZ és a Fegyelmi Bizottság működéséről lesz egy beszélgetés, melyen én is részt veszek hétfőn (11.19.) 8 óra 03 perctől 8 óra 15 percig.
Akit érdekel, kérem kapcsoljon a Digi Sport csatornára.

Nagyon kíváncsi vagyok arra, vajon most mit lép a Fegyelmi Bizottság.
Nagyon kíváncsi vagyok, többszörös visszaesőként mit kap a Videoton trénere, akit immár harmadik alkalommal küldtek el a kispadról, egyszer pedig önként távozott onnan.
Na, egyébként ez utóbbi történet is megérne egy misét, hiszen a szabály szerint egy játékos például nem hagyhatja el önként a játékteret, ha ezt a játékvezető engedélye nélkül megteszi, sárga lap a büntetése.
Azt viszont nem tudom, hogy lehetséges, hogy egy edző csak azért, hogy ne állítsák ki, a kispadról felmegy a lelátóra és onnan szidja a sporit.
Na de mindegy, ez már történelem.
Az viszont nem, hogy a Videoton trénere ismét megmutatta, bár szakmailag nem érheti szó a ház elejét, emberileg nem sok mindent tud felmutatni.
Az edzőt immár harmadik alkalommal állítja ki a játékvezető.
Legutóbb visszaesőként egy, az egyetlen mérkőzésre tiltották el – nem tudom, az első büntetése mi lehetett – így most legalább kettőnek kellene következni.
De az is a vicc kategória lenne.
Az edző ismét bizonyította, hogy az Európa Ligában tud viselkedni, hiszen azt látják mindenhol, de amint a mi kis NBI-es bajnokságunkban áll a vonal mellett, rögtön azt hiszi, róla kell szólnia ennek a játéknak.
A Pécs ellen – ami valóban egy kemény meccs volt – ismét ott dühöngött a vonal mellett, ismét „ámokot” futott…és ismét kiállították.
Százszor, ezerszer elmondtam, mi ezzel a bajom.
Nem a személyével, a viselkedésével.
Ha más edző cselekedne így, ugyan ez lenne a véleményem.
A tréner példakép.
A játékosai példaképe.
Egy felnőtt csapat edzője, a klub minden játékosának példaképe.
Hát mondja már meg nekem valaki, hogyan fog 4-5 év múlva viselkedni az a 12 éves kis lurkó, aki hétről-hétre azt látja, hogy egy edző, aki játékosként tényleg világsztár volt, aki – és ezt nem tagadhatjuk el – sikeres a Videotonnal, minden héten folyamatos reklamál, kiabál, rohangál, mint egy őrült.
És ugye viselkedése átragad a játékosaira is: most például Álvaro Brachi karatézta le Lantos Levente fejét úgy, hogy az még Chuck Norrisnak is dicséretére vált volna.
Kérdés, hogy mondjuk ő miként maradhatott a pályán.
És ha a játékvezető otthagyta, a tréner miért nem cserélte le.
Mert egy ilyen rúgás után egy valamire való edző rögtön cserél, és lehozza játékosát.
Mert a sportszerűség, és az ésszerűség így diktálja.
Kivéve Fehérváron.
Félre értés ne essék: ha csütörtök a Vidi kiharcolja az EL. csoportból a továbbjutás, minden elismerésem az övék, de most nem lehet dicsérni.
Most büntetni kellene.
Úgy, hogy annak legyen hatása.
Most a Fegyelmi Bizottság térfelén pattog a labda.
Remélem, most nem lesznek olyan „töketlenek”, mint az elmúlt időben számtalanszor.

Fehér György

Kiderül, mitől más, mitől profibb Ricardo Moniz bármelyik magyar vagy Magyarországon dolgozó edzőnél.
Hogy nem szarozik.
Hogy 100 százalékos hozzáállást követel a játékosoktól.
És a vezetőktől is.
És ha valamelyikük ezt nem tartja be, akkor megteszi a megfelelő lépéseket.
Most például hazaküldte a játékosait az edzésről, mert azok két hónapja nem kaptak fizetést.
Azt mondta, így nem lehet érdemi munkát végezni.
Magyar edzők figyelem: így kell cselekedni.
Nem nyalizni a vezetőknek, nem rettegni attól, hogy kirúgják a trénert, hanem ha kell, kiállni a játékosokért.
Nem akkor nyafogni, amikor a futballisták már 5-6 hónapja nem kaptak pénzt, és így nem lehet dolgozni, hanem megtenni a megfelelő lépést már az első alkalommal.
Moniz csütörtök reggel tudta meg, hogy játékosai csütörtök délelőttig nem kapták meg szeptemberi és októberi fizetésüket.
Pedig erre a  vezetőség november 15-ig kért haladékot, s megígérte a keret tagjainak, hogy rendezi a bérek átutalását. Amikor az NB I-ben jelenleg hatodik helyen álló zöld-fehérek vezetőedzője értesült a csúszásról, azonnal cselekedett: hazaküldte a focistákat, felmentve őket a csütörtöki tréning alól. Természetesen a döntésről tájékoztatta a futballszakosztály irányítóit, s jelezte, amíg nincs rendezve a tartozás, nem lehet érdemi munkát végezni.
Na ez a karakán viselkedés.
Moniz nem fosott attól, hogy ezért kirúgják, azt cselekedte, amit a szíve diktált.
És azt, amit játékosainak érdeke.
Nem papolt az öltözőben arról, hogy milyen jó is Ferencváros futballistájának lenni, és akkor is ki kell tenni a szívünket a pályára, ha történetesen a vezetőség szarik erre, és nem utalja időben a fizetést.
Nem.
Hazaküldte a játékosait.
Nincs pénz, nincs foci.
Ennyi.
És láss csodát, ez hatot.
Amint a vezetők megtudták, hogy edzői utasításra addig nem lesz edzés, amíg a játékosok nem kapják meg a nekik járó béreket, valahogy hirtelen lett pénz a kasszában.
Valahogy tudtak utalni.
Pedig minden valószínűség szerint több tízmillió forintról van szó, , de a vezetőség - Moniz lépése után - csütörtökön délután már elkezdte a törlesztést.
Ezt egyébként Józsi György csapatkapitány is megerősítette.
- Csapatkapitányként tájékoztatott a vezetőség, hogy néhány hetes csúszás várható a bérek kifizetésében, amelyet a csapat elfogadott - mondta Józsi. - A tegnapi nap átutalásra került az elmaradt fizetésünk és a most esedékes juttatást a jövő hét folyamán kapjuk. A prémiumokat mindig időben kézhez kaptuk. A csapat egységes, folytatjuk a megkezdett munkát.
A csapat egységes – és ebbe az egységbe az edző is bele tartozik.
Igazi csapatjátékos.
Igazi csapattag.
Igazi csapatvezető.
Kíváncsi lennék hány megélhetőségi magyar tréner állt volna ki hasonló képen játékosaiért, a csapatért?
Hányan gondolták volna úgy, hogy ezt mégsem teszik meg, mert akkor veszélybe kerül az állásuk?
És csak a tisztán látás érdekében: a Fradi egy embernek nem tartozott.
Az edzőnek.
Moniz mindig időben megkapta a pénzét.
Mégis kiállt a játékosaiért a vezetőkkel szemben.
Mert ez a profizmus.
És Moniz most bebizonyította, igaz profi.
És bebizonyította, miért is csapatjáték a labdarúgás.

Fehér György

Sokan és sokszor elmondták már, hogy lassan semmi értelmük ezeknek a felkészülési meccseknek.
Ezzel nem értek egyet – sőt – de azt mondom, úgy, ahogy mi használjuk ezeket a meccseket, tényleg semmi értelme.
Mert mi minden felkészülési meccsnek úgy megyünk neki, hogy ide nekem az oroszlánt is, ha pedig nem nyerünk, máris készítik elő a temetést.
Egyébként is sokszor elmondtam már, hogy a magyar futball egyik legnagyobb hibája, hogy a honi sportsajtó nem tud reálisan tájékoztatni. Ha edzőmeccsen nyerünk egy nem is annyira jegyzett csapat ellen, akkor már mi vagyunk a selejtezőcsoport legnagyobb esélyesei, ha viszont kikapunk egy nálunk előrébb járó gárdától, „sötétbe borul az egész ország”.
Meg kellene már tanulni, hogy nagyon régen volt az az időszak, amikor bárki ellen győzelmi esélyekkel léptünk pályára.
A felkészülési meccsek pedig arra valók, hogy néhány olyan játékost is megnézzünk, akik eddig keveset, vagy egyáltalán nem játszottak a válogatott mezben.
Igen, tudom, hogy a válogatott meccsel nem szabad játszani, de ez nem is azt jelenti.
Nem azt jelenti, ha a mindenkori szövetségi kapitány nem úgy csinálja, mit Matthaus csinálta, hiszen emlékezzünk vissza a derék németre: nála már az is válogatott lehetett, aki – már bocsánat – fingott egyet egy futballcsapat öltözőjében.
Soha annyi egyszeres vagy kétszeres válogatottat nem termelt Magyarország, mint az ő idejében.
Szóval, ha nem csinálunk viccet egy felkészülési meccsből, de egészséges keretek között megnézzünk olyan játékosokat, akik eddig nem szerepeltek nemzeti mezben, akkor hasznos a felkészülési meccs.
Az már egy más kérdés, hogy a szurkoló milyen gondolatokkal a fejében megy haza egy olyan meccs után, mint a tegnapi volt.
Milyen gondolatokkal megy haza az után, hogy a törökök elleni látványos játék után tegnap nemhogy döcögött a szekér, hanem egyszerűen „beragadt a sárba”.
Tegnap a mi fiaink szinte semmit nem csináltak a pályán, úgy 65. percben lőttek első alkalommal kapu felé.
Rólam tudják, hogy elég kritikus vagyok, de…..
Sokan és sokszor elmondták már, hogy lassan semmi értelmük ezeknek a felkészülési meccseknek.
Ezzel nem értek egyet – sőt – de magyar focistáknak novemberben és június-júliusban nem szabad ilyen meccset játszaniuk.
Mert már nem itt járnak fejben.
Pontosabban sehol sem járnak.
Alig várják már, hogy vége legyen az idénynek.
Tudom, én is olvasom azokat a nyilatkozatokat, melyeket a játékosok adnak, és mely szerint alig várják már ezeket az összecsapásokat, de aki valaha igazolt szinten végig edzett és játszott csak egyetlen évet is, az pontosan tudja, hogy ebben az időszakban, ebben az időben, kis túlzással már csak azért futnak ki a játékosok a pályára, mert kötelező.
És most egyébként nem csak a válogatottról van szó.
Én imádom a labdarúgást, 31 évig voltam igazolt labdarúgó, de a novemberi meccseket a hátam közepére sem kívántam. Senki ne gondolja, hogy a válogatott játékosok nem így éreznek – hiszen ők is emberek.
Tudom, szinte minden nemzeti csapat játszott tegnap, de ahogy voltak nagyon jó meccsek és nagyon jó teljesítmények (Svédország-Anglia 4-2), úgy voltak nagyon rossz összecsapások, és csalódást keltő eredmények is (Szaud Arábia - Argentína 0-0).
Szóval tegnap semmi más nem történt, minthogy egy ködös novemberi estén egy fiatal norvég válogatott többet futva, fizikálisan legyőzte a technikásnak nevezett, de ezen a napon nem sokat mutató magyar csapatot egy edzőmeccsen.
Az egyik internetes oldalon azt olvastam, hogy a szenvedés után lesz min gondolkoznia a téli szünetben a szakmai stábnak.
Ezzel egyet értek, de nem a tegnapi meccs miatt, hanem azért, mert az elmúlt időszak sikereivel palástolják azokat a belső ellentéteket, melyek igenis léteznek, csak most nem beszélünk róluk.
Na és azon, kell-e a magyar válogatottnak november közepén felkészülési meccset játszania.

Fehér György

Tényleg kezd úgy kinézni, hogy az MLSZ egy viccszervezet.
Hogy az ott dolgozóknak fingjuk sincs arról, mit is kellene csinálniuk, és egyes esetekben kik is hibásak igazán
Most éppen az NBII-es Putnok csapatától vontak le négy pontot, mert három meccsen szerepeltették Szabó Ádámot.
Azt a Szabó Ádámot, aki a fogadási csalások egyik gyanúsítottja.
Az MLSZ szerint ugyanis eljárás alatt álló személy nem vehet részt a versenyrendszerben.
Csakhogy Szabó Ádámnak az MLSZ adott ki szabályos játékengedélyt.
Az a szervezet, amelyik állítólag kitiltotta őt a saját versenyrendszeréből, játékengedélyt adott, hogy a játékos szerepelhessen a játékrendszerében.
Ki is hibázott akkor?
Abban egyet érthetünk, hogy Szabó Ádám biztosan, hiszen ő gyanúsítottja a magyar futball egyik legmocskosabb ügyének, ráadásul pontosan tudta a vonatkozó szabályt, mégis szerződést kötött a Putnokkal.
A putnokiak? (Akik a négy pont mellett 100 ezer forint büntetést is kaptak)
Semmiképp.
Legfeljebb tudatlanok, mert nem néztek utána, hogy olyan játékost szerződtetnek, aki gyanúsított. De ez nem bűn, csak hozzá nem értés.
Mert amikor a klub leadta a nevezését, és amikor az MLSZ elkészítette a játékengedélyeket, a szervezetnek kellett volna jeleznie, hogy Szabó Ádám bizony nem szerepelhet, mert a vád szerint benne volt a fogadási csalásban.
Ez egészen biztosan az MLSZ dolga lett volna, hiszen az MLSZ vonta vissza a játékos engedélyét.
Pontosabban nem vonta vissza, mert mint látjuk, mégis kiadta.
Az is érdekes, hogyan szerepelhetett a játékos három mérkőzésen?
Hogyan lehetséges az, hogy a futballvezetők csak három meccs után vették észre, hogy az egyik csapatban egy olyan játékos lép pályára, aki a bundabotrányban gyanúsított, és aki nem játszhatna?
Az az érdekes az egészben, hogyha én sportvezető vagyok, és az MLSZ kiadja a játékos engedélyét, akkor én is szerepeltetem a csapatban.
Hiszen az MLSZ engedte.
És az MLSZ most megbüntette a csapatot azért, mert egy olyan játékos játszott a gárdában, akit az MLSZ hivatalosan engedett játszani.
Az MLSZ egyik tisztviselője hibázott, ezt nem vitás.
Hibázott akkor, amikor kiadta Szabó Ádám játékengedélyét, hiszen egyetlen szervezet van az országban, amelyiknek tudnia kell, mely játékosok nem kaphatnak játékengedélyt.
És az a szervezet épp az MLSZ.
És az MLSZ még nagyobbat hibázott, amikor mást büntet meg azért, mert korábban az egyik alkalmazott hibázott.
Kíváncsi lennék, mikor jön el az ideje annak, hogy az MLSZ bármelyik tisztviselője egyetlen egyszer, egyetlen ügyben is felteszi a kezét, és azt mondja: uraim, ez a mi hibánk.
De ilyen még véletlenül sem történik meg, inkább másra hárítják a felelőséget.
És ezért válik az egész szövetség egy viccszervezetté.

Fehér György

– A pályaépítés, az amatőr futball támogatása már látható a csapatok és az igazolt játékosok számának növekedésében is. Ezzel teljesül a szövetség másik fontos célja is, hogy minél többen futballozzanak – mondta tegnap Csányi Sándor MLSZ elnök.
Na kérem szépen, ez a magyar futball történelmének legnagyobb átverése, uram bocsá, hazugsága.

Hihetetlen, de szóról-szóra az történt, amit néhány hónappal ezelőtt mondtam.
Sőt szóról-szóra az, amit egyébként a ma megjelenő Sportszelet című újságban – amely a pest megyei amatőr labdarúgás csapataival foglalkozik – lenyilatkoztam.
Csak érdekesség képen: az újság általam nagyra tisztelt főszerkesztője a nyilatkozat után egy e-mailben azt üzente, számára elkeserítő a nyilatkozat, amit adtam, és tőlem nem erre számított. Én azt írtam vissza: az az elkeserítő, hogy ez az igazság.
De hogy mindenki értse: Csányi Sándor MLSZ elnök tegnap a Csongrád-megyei Algyőn, a település új, műfüves pályájának átadásán elmondta, a Magyar Labdarúgó-szövetség a rendelkezésre álló forrásokból évente száz pályát kíván építeni
– Az MLSZ tízéves stratégiájának legfontosabb célja a pályaépítés, az infrastruktúra javítása. Jó pályák nélkül nem lehet jó futballt csinálni – hangsúlyozta a sportvezető, aki hozzátette: az elmúlt húsz évben a pályák száma drasztikusan csökkent, csak Budapesten ezer pálya tűnt el és hasonló a helyzet vidéken is. Csányi Sándor közölte, sikerült megfordítani ezt a folyamatot, az elmúlt esztendő már a pályák számának emelkedését hozta. Az idén összesen 87 pálya épül, ezek közül az algyői a negyvenharmadik.
– A pályaépítés, az amatőr futball támogatása már látható a csapatok és az igazolt játékosok számának növekedésében is. Ezzel teljesül a szövetség másik fontos célja is, hogy minél többen futballozzanak – mondta az elnök.
Na kérem szépen ez gyönyörű álomkép, nem mellesleg a magyar futball történelmének legnagyobb átverése, uram bocsá, hazugsága.
Kezdjük a pályaépítéssel.
Az amatőr futball klubok nagy része fillérekből működik.
Egy pálya viszont 140 millióba kerül.
140 millió forintba.
Minden híradás azt mutatja, hogy amikor átadnak egy pályát, az MLSZ vezetői ott paroláznak, hogy ezt a szövetség építette.
Egy nagy frászt.
Nem vitás, hatalmas támogatást adnak, de 30 százalék önrészt a helyi önkormányzatnak vagy egyesületnek kell állnia.
30 százalékot.
Most egyébként Algyó polgármestere, Herczeg József is elmondta, hogy a nagyméretű, villanyvilágítással ellátott műfüves labdarúgópálya 140 millió forintból épült, a költségekből 98 millió forintot az MLSZ biztosított, a fennmaradó részt a település önkormányzata állta.
Ez egyébként mindenhol így van, csak ezzel egy a bökkenő.
Csak Pest megyében több mint 100 amatőr klub működik.
95-98 százalékuknak nincs 42 milliója önrészre.
Nagyon szép az amatőr csapatok támogatása, csak az a baj, hogy azokat támogatják, akinek egyébként is van egy kis pénzük.
Ott épül pálya, ahol be tudnak fizetni 42 milliót az MLSZ számlájára.
De legalább ott épül pálya, és ott fejlődik a labdarúgás.
Igaz, közben máshol elsorvad, és ezt sehol nem mondják.
Nem akarok személyeskedni, de csak egy példa, hol is tud igazán fejlődni a futball. A pomázi futballklub tiszteletbeli elnöke Egervári Sándor szövetségi kapitány. Ráadásul a pomázi sporttelepen működik az Egervári-Halmai focisuli.
Meg lehet nézni, hány 100 millió forint támogatást nyertek el az elmúlt pár évben.
A másik sarkalatos pont az igazolt játékosok száma.
Pontosabban az igazolt játékosok számának növekedése.
Ez a magyar futball mostani évtizedének, de talán egész történelmének legnagyobb átverése.
A statisztikai adatok fényezése.
Ugyanis ez nem azért fejlődik, mert jó pályák vannak, hanem azért, mert kötelezővé tették az utánpótlás-nevelést.
Szinte mindenkinek.
Félre értés ne essék, nem a futball, nem az utánpótlás nevelés ellensége vagyok – sőt – csak nem hiszem, hogy megyei II. osztályban, falusi pályákon, szinte 0 forintból élő amatőr klubokkal szemben kellene olyan feltételeket támasztani, amiben nagyrészt belerokkannak.
Kérem szépen: tavaly volt megyei I., I/B, II. és III. osztály Pest megyében.
Idén összevonták az I/B-t és a II. osztályt.
Csakhogy a követelményrendszernek a tavalyi I/B-s követelményrendszert szabták meg.
Azaz a megye II-ben – ami alulról a magyar futball második osztálya – a felnőtt csapat csak és kizárólag akkor indulhat, ha van egy ifi csapata, és mellette van még egy korosztályos gárda.
Vagy egy U15, vagy egy U13.
Azt pedig már most tudni, hogy jövőre még egy csapat kell.
Csak a saját példánkkal tudom felhozni.
Egy 800 házból álló település kis csapatánál edzősködöm. Műfüves pályára esélyünk sincs, az önrész, azaz 43 millió kb. 14 éves költségvetésünk.
14 év alatt folyik be annyi pénz a település futballjába, amennyi a pályaépítés önrésze lenne.
Négy évvel ezelőtt még csak egy felnőtt csapatunk volt. Aztán saját magunktól elkezdtük kiépíteni az utánpótlást.
Előbb ifi majd serdülő csapatot szerveztünk.
Magunktól, mert így akartuk.
Sok nehézség árán.
Négy év alatt.
De mi a helyzet azokkal a klubokkal, akiknek júniusban szabták meg, hogy augusztusra kell még egy utánpótlás csapat.
Persze, mint mondtam, még nekünk sem rózsás a helyzetünk.
Sőt.
Az U13-as csapat érthető módon nem indulhatott a bajnokságban, mert hat játékos elmúlt 13 éves.
Indulhattak volna azU14-es bajnokságban.
Olyan viszont nem indult.
Az U15-ös bajnokságban meg azért nem indulhattak, mert a csapat másik fele még túl fiatal, azért nem játszhat a bajnokságban.
Azaz nem volt meg a második, kötelező utánpótlás csapatunk.
A Pest megyei szövetségnek köszönettel tartozunk, mert engedték, hogy a srácok elinduljanak versenyen kívül az U13-as bajnokságban, így a gyerekek nem széledtek szét, nem mentek el másik klubhoz azért, mert egy évig nem tudtuk őket versenyeztetni.
De kellett egy másik utánpótlás csapat.
És itt jön képbe a Bozsik program.
Igen ám, de a Bozsik programban mind a három korosztály – U7,U9,U11 – versenyeztetése kötelező.
Kötelező. A megye II-ben!
Azaz nem volt más választásunk, mind toboroztunk három új korosztály, különben a felnőtt csapatunk nem indulhatott volna a magyar futball alulról a második osztályában.
Két-három hét alatt.
Az iskolakezdés utáni második héten már Bozsik torna volt, melyen mind a három korosztállyal részt kellett venni. Akkor mi még lényegében toboroztuk a játékosokat, akiknek rendes igazolással, sportorvosi engedéllyel kellett rendelkezniük.
Egyébként körberöhögött a sportorvos, amikor bejelentettem neki, hogy viszünk 10 ovis focistát.
Azt kérdezte, mit vizsgáljon rajta? Mit csinál egy 5-6 éves gyerek egy ilyen focitornán, amit egyébként nem csinál minden nap?
Hozzá kell tenni, az MLSZ segít: a TAO-nak köszönhetően a nevezési díjak és a játékengedélyek ma már fillérekbe kerülnek. De még így is óriási pénzkiadással jár az átszervezés.
És ebbe nem gondoltak bele azok, akik erről döntöttek.
Hogy három, helyenként négy új csapatot kell felöltöztetni – csak halkan jegyzem meg, ma egy garnitúra mez 50, de inkább 80-100 ezer forintnál kezdődik – edzeni, utaztatni.
Nálunk például egyetlen pályán, ami egyrészről a pályának sem jó, másrészről megnöveli a működési rezsiköltséget. Ráadásul ebben az időben már nem tarthatunk foglalkozásokat a kicsiknek a pályán, így irány a tornaterem – amiért bérleti díjat kell fizetni.
Azon senki nem gondolkodik el, hogy egy megye II-es csapat hogyan szed össze évi 5 millió forintot, ami lényegében a vegetáláshoz, az életben maradáshoz elég.
Azt pedig szívem szerint világgá kürtölném, hogy felelős MLSZ vezető ezen aggályaimra annyit mondott: ha nem tetszik a rendszer, vissza lehet menni a megye III-ba, ott nem kötelező az utánpótlás.
Szóval térjünk vissza a Csányi úr által már említett létszámnövekedéshez.
Valóban sokkal több lett az igazolt játékosok száma, hiszen az MLSZ lényegében kötelezővé tette már az ovis korú gyerekek leigazolását is.
Azt sehol nem mondják el, hogy az új igazolt játékosok legalább a 80 százaléka 5-6 éves kisgyerek.
Ezzel villogni pedig…
Nos ez a magyar futball fennállásának legnagyobb átverése.

Fehér György

Érdekes dolgok történnek Pécsett.
Nyáron, amikor világgá kürtölték, hogy ők bizony európai porond felé haladnának, lényegében hangosan nevettem.
Nem azért, mert lenézném a pécsi csapatot, hanem azért, mert ez teljességgel irreális.
Egy évtizedben – vagy inkább kettőben – egyszer fordul elő olyan, hogy egy magyar kiscsapat kilép az európai kupaporondra, és nálunk ez mostanában kétszer is megtörtént. A Kecskemét teljesítményére már szinte senki nem emlékszik, míg a Paks legalább letette névjegyét Európában – igaz, az is csak arra volt elég, hogy mi büszkék legyünk rájuk, mert az európai futballbiznisz nélkülük is gördülékenyen meg, és senki nem hiányolja  a zöld-fehéreket.
Szóval a pécsiek nemzetközi szereplésére már akkor sem fogadtam volna, amikor ezt megfogalmazták.
Ráadásul ott van még a klub tulajdonosa, az a Matyi Dezső, aki rengeteg pénzt tesz bele a csapatba, de akinek – már bocsánat – fingja sincs, milyen edzőt keressen a csapathoz.
Ennek hatására szép sorban adott elbocsátó szép üzenetet a trénereknek – és ezzel együtt néhány milliót -, egyébként akkor is, amikor épp sikeres volt a csapata (Kiss László vagy épp Mészáros esetében)
Most azonban meglepett – és ezt pozitív értelemben kell érteni.
Mára ugyanis kézzel fogható az a feszültség, ami a mostani edző Supka Attila és a klubvezetők, Elbert Gábor cégvezető és Matyi Dezső tulajdonos között van.
Olyan egyébként nem sok helyen történhet a világon, hogy egy edző, aki egyébként szabad kezet kapott a csapat kialakításánál, nyíltan „fikázza” a főnökét, a tulajdonost, akitől a fizetését kapja.
Supka megtette, de Matyi kibabrált vele.
Nem küldte el, és így nem adott neki milliós végkielégítést.
„A bajnokság kezdetén azt mondta, ezzel a kerettel neki lehet vágni a szezonnak, el lehet érni a kitűzött célokat, ami az első hat hely valamelyikét jelenti, a Magyar Kupa pedig kiemelt prioritást élvezett, minél tovább szerettünk volna menni, s ha lehet, ki akartunk lépni a nemzetközi porondra. Supka Attila a célok érdekében szabad kezet kapott a keret kialakítását illetően, amelynek az értéke jelentősen megnövekedett; annyi pénzt nem költöttek még ennél a klubnál átigazolásokra, mint most, ráadásul ideális feltételeket biztosítottunk például két edzőtáborral! Ehhez képest azt tapasztaltam, hogy amíg futott a szekér, mondjuk a Debrecen elleni mérkőzésig, addig minden csiriviri volt. Utána viszont folyamatosan azt hallottam, hogy a vezetőedző áthárítja a felelősséget, ami piszkosul nem tetszik! Ahelyett, hogy mindig másokban keresné a hibát, önkritikusnak kellene lennie. Övön aluli ütés volt a kupakudarc, szándékos provokációnak minősítem! Miután a kupa kiemelt fontosságú volt, nem értem, miért nem az első csapat kezdett! Az edzőnek kutya kötelessége lett volna a legjobb csapattal kiállnia, s azzal, hogy ezt nem tette meg, kárt okozott a klubnak! Ezek után arcpirítóan szemtelennek éreztem a nyilatkozatát, amelyet az akkor pályára lépőkkel kapcsolatban mondott."
Mindenki azt gondolná, hogy egy ilyen tulajdonosi kirohanás után azonnal leváltják az edzőt, főleg úgy, hogy ez Pécsett akkor is megtörtént, amikor a csapat az NBII-es bajnokság listavezetője volt, vagy épp hatodik volt az NBI-ben.
De Matyi most egy másik, egyébként igen érdekes lehetőség mellett döntött.
 „Nem is az a fő baj, hogy nincsenek eredmények, hanem hogy ma senki sem tudja megmondani, mit játszik a Pécs. Ebben sok csapat elment mellettünk. A nyilatkozatokban pedig mindig a játékosok és a keret a hibás, pedig a játékoskeretet a vezetőedző alakította ki. De nem adom meg neki a kényelmes megoldást. Egye meg, amit főzött. Kíváncsi vagyok arra, hogyan oldja meg ezt a feladatot. Egy az egyben neki köszönhető, hogy a PMFC ide jutott, hát most ne tőlem várja a „kényelmes” megoldást!”
Na ezek után nem fogják kitalálni, mi volt Supka mester reakciója.
Ahelyett, hogy meghúzta volna magát, és örült volna annak, hogy tegnap csapata nem kapott ki a Diósgyőrtől (1-1-lett a vége), nyilatkozatában visszavágott a tulajnak.
„Bízom benne, hogy most már azok is, akik eddig nem vették észre, mit akarunk játszani, látni fogják, hogy a csapatnak van tartása, van stílusa és lehet látni, hogyan akarunk futballozni”.
Érdekes helyzet, annyi szent.
De ez is bizonyítja, ma Magyarországon bármi megtörténhet.
Még az is, hogy a milliós fizetést felvevő edző fikázza a pénzét adó tulajt.
És az is, hogy a tulaj ezt hagyja.
Persze, lehet, hogy neki van igaza.
Mert a magyar edzők felveszik a sok-sok pénzt, aztán ha nem úgy jön össze, ahogy gondolják, akkor kirúgatják magukat, felveszik a nagy zsét, majd továbbállnak egy várossal.
Most Supka ezt nem teheti meg.
Ahogy Matyi Dezső mondta: egye meg, amit főzött

Fehér György

„A játékvezetés hazai színvonalát összességében átlagosnak és elfogadhatónak ítéli meg.”
Ez a mondat akár a 70-es, 80-as évek szocialista Magyarországában is születhetett volna. Abban az időben gyártottak ugyanis ilyen semmit mondó, ráadásul nem is igaz értékelések az élet számos területén.
De ezt a mondatot nem 30, de még csak nem is 20 évvel ezelőtt mondták – hanem egy nappal ezelőtt.
Mégpedig az MLSZ vezetői.
Még egy adalék ahhoz, hogy miért is tart itt a magyar labdarúgás, hogy azok, akiknek az lenne a dolguk, hogy rendet tartsanak és hogy vezessék futballunknak lényegében a „cseh kettőt” nézik.
A magyar játékvezetéssel semmi sincs rendben – mondom ezt annak ellenére, hogy Kassai még mindig a világ élvonalába tartozik, és annak ellenére, hogy több magyar játékvezető is kap nemzetközi megbízatást.
A magyar játékvezetést ugyanis totális amatörizmus veszi körül.
A vezetést is, a játékvezetőket is.
És ezt szó szerint kell érteni.
A profi magyar bajnokságban ugyanis amatőr játékvezetők vezetik a meccseket.
A futballisták azért kapják a fizetésüket, hogy futballozzanak, nekik ez a munkájuk – a játékvezetők pedig a munkájuk mellett, lényegében a szabadidejüket feláldozva vezetik a profi osztály meccseit.
(Az már más kérdés, hogy én pont ugyan így tennék a játékosokkal. Talán akkor tisztulna meg a magyar labdarúgás, ha félprofi játékosok játszanának, azaz csak annyi pénzt kapnának, amennyiből még pont nem lehet megélni, és edzésre esténként, munka után mennének. Talán ilyen körülmények között csak azok maradnának meg, akik valóban szeretnek futballozni, de azt hiszem, ezzel sokan nem értenek egyet.)
Mindez azt jelenti,hogy egy olyan rendszerben, ahol még a mosodás is azért kap pénzt, mert mossa a ruhát, azaz a klubcsapatoknál mindenki profi, az egyetlen amatőr szereplő nyakába akarja varrni egy-egy edző a heti vereséget.
Halkan jegyzem meg, érdekes, hogy az amatőr bajnokságokban is végül mindig a bíró lesz a hibás, csak ott azt mondják neki: ő az egyetlen, aki pénzt kap, amiért részt vesz az eseményen. Mondjuk az amatőr bajnokságok játékvezetői egy külön könyv témája is lehetne.
Ezek után azt mondani, hogy minden rendben van, nemcsak szakmaiatlanság, hanem dillettantizmus is.
Miképp az is, hogy a szövetség ezek után úgy próbálja meg védeni a bírókat, hogy központi utasításra tiltja mag a kluboknak, hogy vezetőik elmarasztalóan nyilatkozzanak a játékvezetőkről, kiemelve hibáikat.
Én egyrészről azt gondolom, hogy a játékvezetőről egy edzőnek sosem lehet beszélni, neki ugyanis a csapattal kell foglalkozni. Azt is gondolom, ha egy-egy játékos csak annyit hibázna egy meccsen, mint egy spori, akkor bajnok lenne a csapata.
Franz Beckenbauer mondta egyszer, ha ő véletlenül játékvezető lett volna, és felé jönne egy játékos úgy, hogy beszél hozzá, azonnal kiállítaná.
Meg sem hallgatná, mit mond neki a futballista.
Egészen egyszerűen azért, mert a futballistának nem ez a dolga, hogy a játékvezetővel beszélgessen, hanem hogy futballozzon.
A másik oldalt is figyelembe véve viszont azt mondom, hogy egy szövetség központilag nem tilthatja meg egy edzőnek – amelyik nem az ő alkalmazottja, amelyikhez lényegében semmi köze nincs – hogy egy harmadik félnek – televízió vagy újság – azt mondjon, amit akar.
Ez nonszensz.
Sőt? Ez „véres” kommunizmus.
Abban az időben nem lehetett kimondani azt, amit akart az ember.
De a másik új gondolat is igazi magyar baromság.
Az MLSZ az NB I-ben két gólvonali bíró alkalmazásával erősítené a több szem többet lát gyakorlatát.
Tovább növelve ezzel az a profi bajnokság amatőr résztvevőit.
Na és tovább növelve ezzel a másra mutogatás lehetőségét az edzők, sportvezetők számára.
Ráadásul jól nyissuk ki a szemünket, és keressünk már még egy európai bajnokságot, ahol bevezették a nemzetközi eseményeken egyébként már használt gólbírót.
Sem Angliában, sem Németországban, sem Spanyolországban, sem sehol máshol nem nevezetteik ki így magukat a vezetők – pedig például ezekben az országokban profi játékvezetők vannak. (Spanyolországban például 6000 eurós havi fizetésért, míg itthon egy NBI-es mérkőzésért bruttó 80 ezer forint jár a játékvezetőnek, és ha jól tudom, bruttó 50 ezer az asszisztensnek)
Csak az a baj, hogy a futball vezetői ezekkel a nevetséges kijelentéseikkel mind mind azt sugallják, hogy egyáltalán nem alkalmasak arra a feladatra, amit épp csinálnak – és amiből a játékvezetőkkel szemben élnek.

  Fehér György

Várhidi Péter baromi nagy tévedésben van.
Az NBII-es Szigetszentmiklós edzője azt mondta, polgári peres úton vesznek elégtételt a Kozármisleny-Szigetszentmiklós mérkőzés játékvezetőjén, Radványi Ádámon a mérkőzésen elkövetett hibákért.
Na, ez a kijelentés mutatja, hogy miért is áll ott a magyar labdarúgás, ahol.
mutatja, hogy volt idő, amikor egy teljesen tudatlan ember lehetett szövetségi kapitány, és ugyanez a teljesen tudatlan ember NBI-es, NBII-es csapatokat vezethet, na és „szakérthet” a sport tv-n.
Várhidi Péter ugyanis teljes tudatlanságáról adott tanúbizonyságot ezzel a nyilatkozatával.
Egyrészről ilyen polgári peres útra egyáltalán nincs lehetősége, hiszen mint azt Borbély Zoltán, az MLSZ jogi igazgatója is kifejtette, a nevezés leadásakor minden klub, így a Szigetszentmiklós is elfogadta az MLSZ, a Nemzetközi és az Európai Labdarúgó-szövetség szabályzatát.
Amely kizárja a polgári peres eljárást.
Tehát ha lenne is ilyen joga Várhidinek, vagy az SZTK-nak, akkor sem tehetné meg.
Borbély szakmaiatlanságnak nevezte a felvetést – én tudatlanságnak.
Ám játszunk el a gondolattal, hogy a Szigetszentmiklósiak – akik ráadásul el is ismerik, hogy a játékvezető által kiállított játékosok mindegyik hibát követett el, és jogosan villant a piros lap – mégis eljutnak a bíróságra.
Nagyon kíváncsi lennék, hogy milyen beadvánnyal állnának elő, milyen ítéletet hozna a bíróság, de sokkal inkább arra lennék kíváncsi, amit ez a folyamat elindít.
Mert ez után a Szigetszentmiklósiak – na és a többi klub vezetői, játékosai, edzői – nem győznének bíróságra járni.
Mert ha egy klub, vagy egy edző beperelheti azt a játékvezetőt, amelyik nem úgy teljesít, ahogy azt a csapat elvárja, akkor a szurkoló miért ne perelhetné be a klubot, ha a csapat nem úgy teljesít, ahogy azt a szurkoló elvárja.
Vagy ahogy a szurkolónak megígérték.
Képzeljék el, ahogy egy-egy vereség után minden egyes játékost és edzőt beperel minden egyes szigetszentmiklósi szurkoló a mutatott teljesítmény miatt.
Ugye hogy nevetséges.
Pont ugyan úgy, mint ahogy Várhidi fenyegetőzése is.
Csak az a baj, hogy Várhidi ebből a futballból – és még véletlenül sem a futballért – él, tehát neki kétszer át kellene gondolni, mit is mond, sőt, kétszer át kellene gondolnia, nem tudatlanság, bocsánat, nem oltári baromság az, amit ország világ elé tár.
Mert ez az volt.
Egy tudatlan ember baromsága.

Mondhat bárki bármit, nekem Vitray Tamás még mindig A Vitray. A magyar televíziózás és a magyar sportközvetítések atyja. Emlékeszem, amikor a Sport Pluszban a 11-es nem mindig büntető című rovatot szerkesztettem – ahol ABC sorrendben voltak az épp aktuális sportolótól kérdező sportújságírók elhelyezve az oldalon -, akkor mondta nekem Bocsák Miklós főszerkesztő, ha a Vitray is benne van a 11 kérdezőben, akkor az ABC bizony V-vel kezdődik.
Néha előfordul, hogy más oldal cikkeit közlöm le – ráadásul kommentár nélkül.
Most is ezt teszem: alább Kalmár Csaba a www.origo.hu oldalon megjelent nagyszerű interjúját olvashatják a most 80 éves Vitray Tamással.  

Nyolcvanévesen is hetente többször bejár vidékről Budapestre, három műsort visz a DigiSporton. Vitray Tamás az emlékezetes pekingi Vajda-baki óta nem közvetített élőben, szerinte túl sokan vártak arra, hogy hibázzon egy nagyot. Friderikusszal soha többet nem áll szóba, Rózsa egy pletyka miatt haragszik rá, Vágó könyvét pedig nem olvasta, hogy ne húzza fel magát rajta. Úgy látja, az MTV aranykora húsz évig tartott, ő a hetvenes évek elejét élvezte leginkább - most pedig hatrészes sorozattal tér vissza az M2-re.

- Ott volt 1958-ban a magyar televíziózás őskorában, most nyolcvanéves, de bejár dolgozni vidékről Pestre, a DigiSporthoz. Drog a tévé?
- A nyolcvan év nem érdem. Őszintén szólva nem érzem valami nagy tettnek, hogy dolgozom, de ha van igény rá, örömmel teszem a dolgom.
- Nem tudna ülni otthon a karosszékben?
- Elvileg tudnék, karosszék is van, de most is vannak más teendőim. A DigiSport, ahol dolgozom, nem tölti ki minden napomat. Itt három különböző műsorom van, hetenkénti forgóban.
- Épp most indult egy újabb.
- A Kibicek a legrégebbi, ott a sport iránt elkötelezett kiváló és nagynevű publicistákkal beszélgetünk, aztán van az Amiről nem beszéltünk, amelyben társaim az itteni fiatal kommentátorok. Olyan témákat csócsálunk, amelyekre a közvetítéseikben nem jutott idő. A harmadik egy riportműsor, a régi Csak ülök és mesélek mintájára, de sportról szól: a fiatalok hozzák az ötleteiket, és ha úgy gondolom, hogy jó, akkor megcsinálhatják. Ebből eddig egy adás került képernyőre. Tavaly ehelyett még főleg oktatói tevékenységet folytattam. Mindig kettesben néztük valakivel a közvetítéseit, elemeztünk, és ha valamit én másképp mondtam volna, szóvá tettem. Rájuk nézve ez semmiféle kötelezettséggel nem járt, semmi nem volt kötelező: egy kicsit olyan voltam, mint egy angolórát adó nénike. Ugyanakkor biztosan volt olyan fiatal, aki úgy gondolta, hogy itt ez az öreg pasi, talán mond valami használhatót is.
- Mennyit dolgozik hetente a DigiSportnál?
- Most már többet. A riportokat meg kell nézni előtte, mert ha már beleülök egy műsorba, akkor lehetek finnyás, és megnézhetem, milyen az áru. Majdnem mindennap bejárok - 24 kilométerre lakom -, de nem bánom, hiszen hajnali madár vagyok, nem okoz gondot a korai kelés.
- Most, hogy nyolcvanéves, az MTV készül egy hatnapos összeállítás-sorozattal, régi Vitray-műsorokat tűznek képernyőre a retrósávban. Mennyire szólhatott bele, hogy mi menjen ki?
- Én állíthattam össze egészében a tizenkét órát. Esténként lesz, november 6. és 11. között az M2-n, kétórás adagokban. Ami furcsa volt eleinte, hogy ebben a retrósávban mindig egy műsorvezető mond valami bevezetőt. Ez az én esetemben kissé bizarr, hiszen az ilyen dokumentum-riport műfajban a szükséges infókat amúgy is elmondom a műsorban. Végül elfogadtam, az MTV viszont akceptálta azt a javaslatomat, hogy a műsorhoz írok egy levelet az ifjú művésznőnek, Földes Eszternek, amelyet felolvashat a nézőknek, és ebben megtalálják a maradék fontosnak vélt tudnivalókat, ha vannak ilyenek. Maga a sorozat számomra izgalmas kísérlet, hogy megtudjam, a régebbi műsoraim megélnek-e a mai televíziózásban.
- Ez a hatnapos műsorfolyam elégtétel önnek azért, mert 2009-ben elküldték az MTV-ből?
- Nem hiszem, hogy elégtételként kellene értelmeznem. Nem hiszem, hogy engem ki kell békíteni, és megpróbálom elhitetni magammal, hogy nem jár rosszul az MTV sem ezzel az egy héttel. Amúgy nem a fogukat szíva, kényszeredetten ismétlik most ezeket a műsorokat. Nem arról van szó, hogy "na, nyolcvanéves lett ez a fickó, végezzünk már vele!" Talán nem kell szégyenkezniük miattam.
- Egyszer mesélte, hogy amikor kapott egy szobát az akkor vadonatúj MTV-székházban, Óbudán, kiírták a nevét az ajtóra, majd elbocsátották.
- Igen, Szinetár Miklóssal volt elvileg egy közös szobám, de annyira új volt, hogy én csak egyszer jártam benne. Megnéztem kíváncsiságból - hogy Miklós járt-e ott, azt nem tudom. Aztán mindkettőnket elküldtek. Sokszor érzi úgy az ember, hogy mindenki ellene van, ellenségképet könnyen faragunk magunknak. Az ember hajlamos rá, hogy az ilyen méltatlan intézkedéseket mind a közelmúltnak rója fel. Ám milyen furcsa is az élet: Juszt Laci hívta fel rá a figyelmemet, hogy Randé Jenő - az egykori nagyszerű rádiós, később magas beosztású tévés vezető (utóbb nagykövet, végül a Magyarok Világszövetségének  vezetője) -, a könyvében leírja, hogy engem már jó korán ki akartak tenni az MTV-ből. Az MSZMP agitpropbizottságának akkori vezetője szólította őt fel, hogy a Vitrayt távolítsák el, mert az angol és amerikai sportolókkal olyan jól megérteti magát, kedves velük, de egyetlen szovjet sportolóval sem csinált még interjút. Randénak elég nagy fáradságába tellett, hogy megértesse: Vitray jól beszél angolul, de oroszul egy szót sem tud.
- Pedig még a kínai követségen is dolgozott.
- Igen, amikor kirúgtak a rádióból. Ott fordítója voltam egy havonta megjelenő, Kínát propagáló kiadványnak. De nem kínaiból, hanem angolból fordítottam ott is.
- Visszatérve a műsorhoz: nehezen szelektált az archív anyagok közül, hogy a megfelelő tizenkét órányit jelölje ki?
- Először azokra gondoltam, amelyekről úgy véltem, hogy igazán nagyon jók. Aztán kiderült, hogy hiába hiszem, hogy jók, sőt díjakat is nyertem velük, eleve túl hosszúak, és sokszor szomorúak, emberi tragédiákról szólnak. Egyrészt ma már más a világ, másrészt én azoknak a nagy riportoknak öt-tíz év múlva utánamentem,  kisebb sorozat lett belőlük, ez pedig túl sok lett volna a nézőknek. Igyekeztem olyan műsorok közül válogatni, amelyek szórakoztatnak, és válogattam azok közül is, amelyekről a legtöbben legfeljebb csak olvastak, de nem látták. Ilyen az Ötszemközt, amely 1973-ban indult. Lássanak a fiatalok egy összeállítást ezekről az időkről! Talán érdekes lesz a csaknem negyven évvel ezelőtti Törőcsik Mari, Kocsis Zoltán és sok más, ismert ember.
- Tudta, hová kell nyúlni?
- Van nagyjából 360 darab kazettám otthon a saját műsoraimból, és akad köztük olyan, amely a tévének sincs már meg. Továbbá vagy tíz évvel ezelőtt a 25 részes Egyszer volt című sorozatomban nagyjából a teljes ideillő tevékenységem benne volt.
- Készített egy ötvenrészes MTV-történeti sorozatot is. Erről az ötvenes listáról maradt le Friderikusz Sándor, aki meg is sértődött, mondván, csúcsnézettségű műsorai voltak.
- Abban régi MTV-s kollégáim portréi szerepeltek. Friderikusz azért maradt le, mert soha nem volt MTV-s, soha nem dolgozott belsősként a Magyar Televízióban. Az azóta parlamenti képviselővé lett Pálffy István mondta róla, hogy ő csak talicskán vitte ki a pénzt az MTV-ből. Én meg azt teszem hozzá, hogy cserében nagy nézettségű műsorokat készített, ám ettől még nem lépett a "pionír atyák" közé, nem lett az MTV alapító csapatának tagja. Márpedig ez az ötven portré azokról szólt, mivel az MTV fennállásának az ötvenedik évét ünnepelte.
- Dolgoztak együtt korábban, például a Hoztam egymilliót című műsorban. Már nincsenek jóban Friderikusszal?
- Életünkben sokszor voltunk hol jó, hol rossz viszonyban. Ennek szerencsére vége, eztán csak rosszban leszünk, mert a könyvében olyan mocskos hazugságok vannak, amelyeket nehéz lenne megbocsátani.
- A régi kollégákkal, mint Rózsa György, Vágó István, Egri János, milyen a viszonya?
- A régi vetélkedősökkel? Emlékszem, 1958-ban volt az első vetélkedő az MTV-n, Várkonyi Zoltán vezette, Antal Imre nyerte meg. Rendes kvíz volt, az Operettszínházban vették fel, Imre pedig nyert egy tévét. Vágó az én hívásomra jött a tévébe, ő a Riporter kerestetik-ben indult, kirostálták, de én ezzel nem értettem egyet. Egy lakótelepi interjút kellett készíteni, Pista pedig egy napraforgóval készített egy anyagot, amelyet akkor bizarrnak talált a zsűri. Én meg nagyon eredetinek, jónak. Megkerestem, és megkérdeztem, hogy lenne-e kedve az osztályomra jönni. Hezitált sokáig, mert sokat utazó vegyészmérnökként akkor nagyon jó állása volt. Bár hallom, ő is nekem esett a könyvében, de ezt csak elbeszélésből tudom.
- Nem olvasta, hogy ne idegesítse fel magát rajta?
- Igen, valahogy úgy. Többen mondták, hogy ne tegyem.
- És Rózsa Györggyel milyen a viszony?
- Nem szoktunk találkozni. Neki van velem baja, egy régi ügy miatt. Amikor hét hónapra átkerültem a TV2-höz, és feltámadt poraiból a Kapcsoltam, a távozásom után más vette át, egy azóta is teljesen ismeretlen fiatalember. Akkor valaki azt mesélte Rózsa Gyurinak, mert az illető talán jó viccnek találta, hogy én nem őt javasoltam utódnak. Pedig fordítva volt, én őt szerettem volna ott, hiszen kilenc évig vezette, és a közönség is elfogadta volna. Az akkori főnök hallani sem akart róla. Aztán el is hamvadt az a műsor a TV2-n. Rózsával nekem tehát semmi bajom nem volt, amit mi sem bizonyít jobban, mint hogy még az MTV-ben, az indulásakor csúcsra futott fenti vetélkedőt ő kapta az osztály vezetőjétől. Aki - véletlenül - én voltam.
- A Kapcsoltam-ot még ön kezdte az MTV-n, utána került Rózsához. Miért tett le róla, ha népszerű volt?
- Pályám egyetlen műsora volt, amelyet én eszeltem ki. Huszonegy adást csináltam belőle, de akkoriban váltam, és a két fiam láthatása mindig vasárnapra esett. A Kapcsoltam vasárnap este volt, így magánéleti okokból adtam le. Rózsa György, ha jól tudom, utána még kilenc évig vezette.
- Mindenki úgy emlékezik, hogy régen  milyen jó volt, csak magyar fejlesztésű vetélkedők voltak, és csak a kétezres években terjedtek el nagyon a licencműsorok. Tényleg minden kvíz és vetélkedő hazai fejlesztés volt?
- Nem voltam ott minden műsorkoncepció megszületésénél, de én azt hiszem, hogy részben idegen ötletek nyomán készültek, hiszen nem volt nekünk semmiféle előiskolánk ebben a műfajban. Ami teljesen magyar ötlet volt, az annyira látványszegény tudott lenni, hogy míg élek, nem tudom megfejteni a sikerét. Ez pedig a 12 szék volt. Óriási sikerrel ment, holott összesen két ember ült a stúdióban, egy versenyző és a műsorvezető, a kérdések pedig az orosz és szovjet kultúráról, történelemről, politikáról szóltak. Kifejezetten antitévés műsor volt, mégis sokan nézték.
- Talán mert nem volt más. Mennyire voltak hitelesek az akkori nézettségmérések?
- Egy műsorfolyamot kellett mérni, nem volt versenytárs. Nem volt értelme csalni. A vetélkedők népszerűségében akkoriban annak is szerepe volt, hogy a versenyzőt megismerhettük, volt kinek és miért szurkolnunk. A játék hőse a civil ember volt. Fontos lenne, hogy a tévéző megismerje a játékost, de manapság alig-alig jut szóhoz. A szereplőknek nem ritkán egyszavas válasz jut, pedig nem biztos, hogy nem tudna beszélni. Az ilyesminek is része van abban, hogy az emberek már elfelejtették meghallgatni egymást. Gundel Takács Gábor például remekül vezeti a Maradj talpon!-t az MTV-n, de neki is feladatául adják, hogy közölje a tudnivalókat a versenyzőről, és az ne maga mondja el.
- Pedig ha valahol, a közmédián lehetne hagyni erre egy percet.
- Csak az a baj, hogy a közmédia fut a kereskedelmi tévék után.
- Milyen sportágat szeretett közvetíteni?
- A focit én is szeretem, mint mindenki ebben az országban, így közvetíteni is jó volt. A hiúságomat viszont leginkább a jégkorong legyezgette, mert nem könnyű közvetíteni, hiszen folyamatosan cserélik a sorokat, ráadásul mindegyik játékos ugyanúgy néz ki. Több hoki-világbajnokságon voltunk együtt Knézy Jenővel, és úgy gyakoroltunk, akár az utcán sétálva is, hogy az egyik csak annyit mondott "cseh tizennégy", vagy "finn hetes", és a másiknak tudnia kellett, ki van a szám mögött. Innsbruckban, 1964-ben még egyedül voltam. Amikor az eredményhirdetésnél a dobogóhoz felsorakoztak a csapatok, mindenkit hibátlanul felismertem, aki mezben, sisakban lépett fel, hogy átvegye az érmet. Amikor azonban a már civilbe öltözött csehszlovákok kerültek sorra, egyet sem tudtam megnevezni. Csak mezben, sisakban láttam őket addig.
- Volt kedvenc műsora a sajátjai közül?
- Baló Gyurira kell hivatkoznom, A szólás szabadságá-ban elmondta, hogy az archívumban négyezernél több szócikk található a nevemmel. Hogyan tudnék választani?
- Emlékezetes baki, bukta?
- A pályám eleje és vége majdnem egyforma hibával ért véget. Rómában, 1960-ban a helyszíntől negyven kilométerre ültem, és közvetítettem a kajak-kenut. A kenu egyesek döntőjében a mindössze hét centiméterrel győztes Parti János helyett a szovjetorosz ellenfelét mondtam elsőnek, méghozzá a helyszínen ülő angol guide-kommentátor bemondása alapján. A pekingi olimpiára pedig az Eurosport kért fel, hogy itthonról közvetítsem a kajak-kenut. Vajda Attilát nagy lelkesedésemben, már 750-nél a célban hittem, és győztesnek kiáltottam ki. Ugyan végül csakugyan győzött, de ha a helyszínen vagyok, akkor nem követek el ilyen hibát, mert látom, hogy van még 250 méternyi víz. A képernyőn ez sajnos nem látszott. Sem azóta, sem ezután nem lesz több sportközvetítésem.
- Akkor Fiala meg mások osztották, hogy ideje nyugdíjba menni. Ez sértette?
- Azt kell mondanom, hogy az én korábbi sikereimet sokan nagyon rosszul tűrték. Ha hibáztam, és akár csak parányi támadási felületet adtam, mindig akadt, aki azonnal támadott.
- Tévéelnöki ambíciói nem voltak az évtizedek során?
- Sok őrületre képes voltam, de erre nem. Én erre nem vagyok alkalmas.
- Melyik volt az aranykor?
- Nekem Pécsi Ferenc idején (Pécsi az MTV elnökhelyettese volt 1968-1974 között -  a szerk.). Az MTV talán húsz évre tehető aranykorában az ő hat éve 22 karátos volt.
- Kik voltak a kedvenc műsorvezetői az évek során?
- Mindenképp Antal Imre, hihetetlen képességei voltak. A Halló fiúk, halló lányok! című műsorban tűnt fel, ott riportalany volt, és minden épelméjű ember látta, hogy neki a tévében a helye. Saját műsortalálmányai ugyan nem voltak, de bárki műsorát jobban eladta, mit maga a műsor kiötlője. Fantasztikus előadókészség, remek színészi adottságok, csodás emlékezőtehetség együttesen jellemezte. De hozzáteszem, hogy ami a szakmaiságot illeti, Friderikusz és Baló György is kiváló a maga nemében. A nők között a mostani mezőnyben nagyon szeretem Veiszer Alindát, de Szily Nórával is jót beszélgettem. Kálmán Olga nagy tisztelője vagyok, bár nem voltam műsorában. Mindenekfelett és bevallottan enyhe elfogultsággal vagyok az On the Spot ifjú párjának, Cseke Eszternek és S. Takács Andrásnak bámuló szurkolója. Tanítottam is őket a Színművészeti Egyetemen, de nem hiszem, hogy az ő műsoraikhoz lényeges segítséget nyújthattak a tőlem kapott ismeretek. Óriási a teljesítményük.
- Ők a neten is aktívak. Ön szokott internetezni?
- Igen, jól elvagyok, használom.
- És a bulvársajtót átlapozza?
- Nem. Ha szólnak, hogy benne vagyok, akkor megnézem.
- Fociban van kedvenc klubcsapata?
- Gyerekként Vasas-drukker voltam, de amikor tévés lettem, már csak akkor láttam őket, ha közvetítettem. A Barcelona játékát nagyon élvezem, illetve régi Arsenal-drukker vagyok. Őket még a harmadik osztályba is követném, ha kiesnének - de nem fognak.
- A mai magyar tévézésről mit gondol?
- Tökéletesen megfelel a jelenkor céljainak. Legfontosabb eleme a pénzt termelő reklám, amely meg a nézettség függvényében fizet egyre többet. A nézettség növelésének legfőbb eszköze pedig a színvonal csendes süllyedése.  De annyiféle csatorna van, hogy mindenki megtalálhatja a magáét.
- Hívták a főzős, celebes műsorokba?
- Hívtak ide-oda, de szerintem rég letettek rólam, mert rendre nemet mondtam. Az ember egy Vacsoracsata-meghíváskor egy pillanatig küzd önmagával, mert nem megvetendő gázsit ajánlanak, de én tudtam nemet mondani. Már csak azért is, mert éjszaka kellett volna forgatni, én pedig este kilenc után már nem vagyok hadra fogható.
- Pedig komoly, százezres gázsik voltak a celebes főzőműsorokban. Ha már pénzről van szó: az idén tavasszal elvették az MTV-s örökös tagságért járó havi 240 ezer forintjukat. Ez mennyire bántotta?
- A lapok megírták, hogy elvették az örökös tagságért járó havi apanázst, de azt nem, hogy visszakaptuk. Szeretném most jelezni, hogy két hónappal ezelőtt visszaadták, és visszamenőleg is kifizették. Tizenketten voltunk eleinte örökös tagok, de fogyunk, újak pedig nem kerülnek be. Úgy tűnik, ez már kihalásig megy.

Ez a mostani NBII-es labdarúgó bajnokság egy nagy baromság.
Már bocsánat.
És az is barom, aki kitalálta.
Legutóbb múlt héten derült ez ki, amikor az Újpest második csapata nem játszotta le soron következő bajnokiját, mert az egyesület tulajdonosa úgy döntött, hogy az esőzések miatt nem engedi, hogy a csapatok tönkre tegyék a nyáron felújított gyepszőnyeget.
Még akkor sem, ha a játékvezetők úgy döntöttek, a felázott gyepszőnyegen igenis lehet játszani.
És a versenykiírás szerint pedig a játékvezetők hivatottak dönteni arról, lesz-e meccs egy pályán, vagy sem.
Most nem volt, mert a tulaj úgy döntött – az ügy pedig a Fegyelmi Bizottság elé kerül.
És most jön a vicc kategória.
A Fegyelmi Bizottság ugyanis minden bizonnyal megbünteti majd az Újpestet – amire Újpesten nagy ívben szarnak.
Mert mi is lehet a büntetés? A versenykiírás szerint a meccset 3-0-s gólkülönbséggel a Cegléd csapata kapja majd.
Na és – mondják erre Újpesten.
Mert teljesen mindegy, hányadik helyen végez az Újpest B, az NBII-ben, teljesen mindegy, hány pontot gyűjtenek össze a lila-fehérek legények, akkor is kiesnek.
A bajnokság átszervezése után ugyanis az új, egycsoportos NBII-ben nem szerepelhetnek majd második csapatok.
Azaz hiába nyerné mondjuk meg a mostani bajnokságot az Újpest B, jövőre akkor is az NBIII-ban szerepelnének a lila-fehér srácok.
Újpesten tehát baromira tök mindegy, hogy a Cegléd elleni meccsen milyen eredmény született volna, vagy hogy a Fegyelmi Bizottság milyen döntést hoz.
De a mostani bajnokság igazi rákfenéje most jön igazán.
Ahhoz ugyanis, hogy egy NBII-es csapat jövőre is NBII-es legyen, most a legjobb hatban kell végezni.
És azt, melyik csapat végez a legjobb hatban, a második csapatok is befolyásolják. Mert egyáltalán nem mindegy, hogy egy olyan héten rendeznek bajnoki fordulót az NBII-ben, amikor az első osztályban is vannak meccsek, vagy olyan héten, amikor nincsenek.
Utóbbi esetben ugyanis a második csapatok hirtelen tele lesznek az egyébként az első csapatban szereplő játékosokkal – ezzel pedig felborítják az esélyegyenlőség elvét.
Mert egyáltalán nem mindegy, hogy mondjuk a Cegléd egy minőségileg gyengébb Újpest B-vel játszik, míg a Cegléd ellenlábasa mondjuk egy NBI-ben állandóan szereplő játékosokkal megerősített Újpest B. ellen lép pályára.
És ebbe nem gondoltak bele azok az „okos emberek”, akik ezt a „nagyszerű” versenykiírást elkészítették.    
És a legnagyobb baj, hogy az ilyen döntéseket hozó emberek irányítják a magyar labdarúgást

Sportnapilapunk és a Videoton viszonya nem oly rég még korántsem volt olyan fényes. Tudják, amita a fejes miatt, amit a portugál tréner helyezett el az NS egyik újságírója fején. Mára a helyzet megváltozott: Sportnapilapunk behódolt, sőt, nyalizik a Videotonnak.

Nyilván ez valamilyen felsőbb utasításra történik, mert ha nem így van, az még rosszabb fényt vet az NS-re.(A felsőbb utasítás meg a rendszerre, de mindannyian ebben az országban élünk, és pontosan látjuk, mi hogyan történik mostanság.)
Tény, hogy az NS hasábjain egy ideig nem tudósítottak a Vidi eseményeiről – egy ideig.
Aztán már nyáron megváltozott valami, hiszen ebben az időszakban már azt is megtudtuk, hogyan érzik magukat a Videoton játékosai az edzőtáborban. Ráadásul napi rendszerességgel, naplószerűen.
De amit ma olvastam a napilapban az a – már bocsánat – a seggnyalás seggnyalása, ami minden képzeletet felülmúlt.
Tegnap a Videoton valóban jó játékkel legyőzte a regnáló bajnok Debrecent.
A mai NS pedig a következő szalagcímmel jelent meg:
Bejelentkeztek az aranyéremre.
Na kérem szépen: a Videoton ezzel a győzelemmel faragott valamit a hátrányából, de még így is 9 pont lemaradásban van a Győrrel szemben.
A Debrecennek kettő, az MTK-nak 5 pont a hátárnya.
De jobbat mondok: A Fradinak pont ugyan úgy 9, mint a Vidinek.
Ők mégsem jelentkeztek be az aranyéremért?
De még jobbat.
A Kecskemét az elmúlt négy fordulóban minden meccsét megnyerte, (miközben ugye a Vidi csak ezt az egyet), és csupán egy ponttal van kevesebbje, mint a Videotonnak, azaz 10 pont a lemaradása a Győrrel szemben.
Miként a Honvédnak és a Diósgyőrnek is
Ők miért nem jelentkeztek be az aranyéremre?
Sőt, a Kaposvárnak is csak egyel van kevesebb.
Azaz mind-mind pont ott állnak ahol a Videoton.
Jó sokkal lemaradva a listavezető Győrtől.
Közülük mégis csak a Vidi jelentkezett be az aranyéremre.
Persze, az NS szerint.
Szerintem amit a Vidi ezen a héten véghez vitt, az szinte tökéletes: nyert az EL-ben és győzött egy igazi rangadón a bajnokságban.
Ennyi történt, nem több.
Nem kell ennél jobban fényezni.
Nem kell nyalizni, nem kell a közvéleménynek azt sugallni, hogy igen, ez a Videoton az ország legjobb csapata.
Nem kell többet mondani az embereknek egy-egy ilyen címmel, mint amennyi az igazság.
A Vidi legyőzte egyik riválisát, közelebb került a listavezetőhöz, de semmivel sem közelebb, mint a Fradi, a Kecskemét, a Honvéd a Diósgyőr vagy épp a Kaposvár.
Nem kell akkor is nyalizni, amikor erre semmi szükség.
Vagy ha már ténylég nyalizni kell, akkor egy ilyen hét után lehet ezt jobban, diszkrétebben, és értelmesebb is csinálni.      
Mert ez így……gusztustalan.

Fehér György