mifocink

Horváth Gábor, a Siófok, a REAC és a DVTK korábbi labdarúgója, a Központi Nyomozó Főügyészség koronatanúja több emberre is terhelő vallomást tett.
Olyanokra is, akiknek eddig nem merült fel a neve a bundabotrányban.
Olyan emberre is, akiről én már megírtam – igaz név nékül – hogy érintett lehet.
Horváth Gábor nem kímélt senkit.
Bemártotta volt barátnőjét.
És bemártotta Détári Lajost is.
A rangado.hu birtokába jutott hivatalos jegyzőkönyv szerint Horváth Gábor a 2011. november 23-án tett meghallgatásán azt állította, Détári Lajos, a korábbi világválogatott labdarúgó hasznot húzott a 2008. november 9-én lejátszott Siófok–ZTE (1-4) meccsből.
Csak a tisztánlátás érdekében Détári akkortájt a Siófok edzője volt.
Horváth állítása szerint Kenesei Zoltán, a fogadási botrány fő gyanúsítottja felhívta Détári Lajost, hogy figyelmeztesse, manipulálni fogják a mérkőzést.
Sőt, Kenesei azt is elmondta, kik lehetnek benne a mérkőzés manipulálásában, Détári kiket hagyjon ki, hogyha nem akar veszíteni.
Horváth azt mondta, Détári ennek ellenére is bennhagyta a bundázókat a csapatban.
Sőt, szép nagy összeggel meg is fogadta saját csapatának sokgólos vereségét.

Fehér György

Egyre nagyobb a Káosz Vácon.
Berki Krisztián jól lenyúlta az angol befektetőt, majd lelépett, ma már legszívesebben elfelejtenék a nevét Vácon, sőt, ha vissza lehetne forgatni az idő kerekét, akkor talán meg nem történté tennék a nyári eseményeket.
Persze, nem mindenki. Van olyan, aki Berkihez hasonlóan igencsak megtömte a zsebét az angol pénzével.
Létezik egy bizonyos Dunakanyar-Vác Labdarúgó Kft. melynek vezetősége tulajdonosnak vallja magát – a gond az csak az, hogy ezen vezetőség még egyetlen fillér fizetést nem adott a játékosoknak.
John Marshall viszont – aki immár Egerben is tulajdonosi szerepet tölt be, - támogatná a váci futballt.
Igaz őt a kft vezetői nem ismerik el tulajdonosnak.
Még úgy sem, hogy információk szerint az angol már nagyjából 100 millió forintot költött a csapatra, bár annak a pénznek a nagy része B.K. és az egyik kisebbségi tulajdonos, H.J. zsebében landolt.
A játékosok persze egyáltalán nem tudják, mit tegyenek.
Van a kft vezetése, ahonnan folyamatos fenyegetéseket kapnak, pénzt viszont egyáltalán nem, és van az angol befektető – ahonnan pénzt kapnának, sőt eddig is onnan kapták.
Tegnap aztán már-már csúcspontjára érkezett a Berki által elkezdett, előidézett bohózat.
A kft vezetői a stadionba mentek tárgyalásra, ahol a játékosok banánhéjjal dobálták meg őket, de volt akit egyszerűen kilöktek az öltözőből.
A helyzet kísértetiesen hasonlít a majd egy évtizeddel ezelőtti diósgyőri helyzetre. Emlékezhetünk, ott volt időszak, amikor egy időben két tulajdonos, két edző és két csapat is volt. Akkor, pontosabban az után a diósgyőri futball le is került a magyar labdarúgás térképéről.
Most a váci klubnak két hivatalos weblapja is van – érdekes módon a kft vezetősége által üzemeltette vacfc.hu azt vallja, a másik weblapon hazugságok vannak. A játékosok viszont azt mondják, ezen a weblapon az elmúlt időben egy igaz szó sem jelent meg.
A tegnapi incidensről is beszámol a vacfc.hu.
„Ma újabb megbeszélésre érkezett a Dunakanyar-Vác Labdarugó Kft. vezetősége Vácra, , hogy a helyzet tisztázódjon és nyugodtan tudjon készülni a csapat a Magyar Kupa mérkőzésre. A próbálkozás eredménytelenül zárult, hiszen a fogadtatás és a légkör nem tette lehetővé tárgyalás lebonyolítását. A stadion bejárata már zárva volt és a VLSE elnökségi tagjai várták az egyezkedni vágyókat. A nehézkes bejutást követően sem oldódott a hangulat, az öltözőben inkább vásári volt a hangulat. Egészen atrocitások fajultak az események párnak még a tettlegesség is megfordult a fejükben, nyilvánvaló nem következmény nélkül. Továbbá világossá vált az angol befektető szándéka is , hiszen az üzletember szerint támogatását akkor is fenntartja, ha a játékosok nem lépnek pályára az elkövetkezendő fél szezon során. Bizonyára sokan vannak az olvasók között is, - a mai gazdasági és futball helyzetet ismerve- akik azt gondolják vagy gondolhatják, hogy ez nem feltétlenül lehet realitás és semmiképpen nem a foci érdekét szolgálja. Vácon valószínűleg többen vannak azok akik ezt egészen máshogy élik meg. Ott szentül hiszik az angol finanszírozza a játékosokat, edzőket függetlenül attól, hogy pályára lépnek vagy sem. Ma azért az is kiderült, hogy Vácon is van még józan ember- VLSE elnöke - aki még mindig segítené a megegyezést.Tehát a remény hal meg utoljára.”
Szó szerint idéztük a beszámolót a kft vezetői szemszögéből.
És most szó szerint idézzük az egyik, neve elhallgatását kérő játékost is a tegnapi megbeszélésről.
- A kft vezetése az elmúlt időben folyamatosan fenyeget minket. Fizetést viszont nem adnak. Tegnap a kft vezetői mellett az alpolgármester is megjelent az öltözőben, és még ő volt a legnormálisabb. Arról nem esett szó, mi lesz a három havi elmaradással, ám arról igen, hogy aki az angol befektetőtől egyetlen fillért is el mer fogadni, annak bíróság elé kell állnia. Persze a játékosok egyáltalán nem voltak nyugodtak, és ez nem meglepő pár nappal az átigazolási időszak lezárulta előtt fogalmunk sincs, hogy mi lesz a jövőben. A csapatunk hatodik a bajnokságban, állunk még a Magyar Kupában, de azt sem tudjuk, lesz-e csapat tavasszal, vagy sem. A kft vezetői azonban erről nem beszéltek, csak fenyegettek. Persze, ameddig tehették. Több futballista megdobálta őket banánhéjjal, és volt, aki egyszerűen csak kilökte őket az öltözőből.”
Itt áll tehát az a váci futball, ahova Berki Krisztián nyáron betette a lábát, ahol fél évvel ezelőtt még fényes jövőt vázoltak.
És még nem szólalt meg az angol, akit a váci ügyeskedők olyan okosan lenyúltak, hogy az szinte hivatalos és támadhatatlan.

Fehér György

Százszor, ezerszer szapultam az MLSZ azért, mert látszatintézkedések mögé bújva fényezték magukat azért, hogy ők mennyire segítik az amatőr labdarúgást. Most végre tényleg olyan döntés született, mellyel az amatőr csapatok sporttelepei megújulhatnak.
Tudom, tudom, van ez a müfűves pálya építéses projekt, de mint azt korábban kifejtettem, ez az egész a magyar labdarúgás történelmének egyik legnagyobb átverése. Az MLSZ épít 140 millióért egy olyan pályát, amely egyébként 90-100 millióba kerül, 15 évig használja, de a klubtól 15 évre előre beszedi a bérleti díjat, majd 15 év múlva visszaadja a klubnak a pályát. A bökkenő csak az, hogy egy műfűves pálya átlag élettartam 15 év.
Rájöhettek erre az MLSZ vezetői is – na meg arra, hogy az amatőr klubok nagy töbségének nincs a kasszájában 43 millió forint önrész.
Így most újabb pályázatot írtak ki – ami már tényleg az amatőr csapatokat segíti.
 A Magyar Labdarúgó Szövetség az amatőr labdarúgó-létesítmények (labdarúgópályák, öltözők) felújítását támogató, előminősítéses pályázatot hirdetet a látvány-csapatsportok támogatásának adókedvezménye program (tao) keretében. Az előminősítésnek megfelelt szervezetek bruttó 700 ezer és 7 millió forint közötti összeget nyerhetnek el, amelyet a szükséges önrésszel kiegészítve a többi között például a sporttelep biztonságát (kerítés, korlát, játékos kijáró), a szurkolók és játékosok komfortérzetét (öltöző, mosdók, lelátó, eredménykijelző), valamint a sporttelep funkcionalitásának fejlesztését (pályafelszerelések, játéktér-felújítás, öntözőberendezés) célzó beruházásokra költhetnek.
Ráadásul az MLSZ most abban is segít, hogy nem a kluboknak kell megtalálni azt a céget, amelyik a TAO keretében az állam helyett a klubnak utal. Eddig ugyanis a támogatott sportszervezetnek kellett megkeresnie azt a gazdasági társaságot, amellyel megállapodott a fejlesztés megvalósítását biztosító támogatás kifizetéséről. Ez pedig jelentős erőfeszítést igényelt a sportszervezetektől, hiszen maga a potenciális támogató gazdasági társaság megtalálása, valamint a szükséges együttműködési megállapodások megkötése komoly adminisztrációs terhet jelentett. Nagyon sok esetben a – Magyar Labdarúgó Szövetség által egyébként jóváhagyott – beruházásokat támogató cég hiányában nem tudták megvalósítani a klubok.
Az MLSZ – felismerve a „hagyományos” rendszer működési nehézségeit – alternatív végrehajtási rendszert dolgozott ki, kizárólag a tárgyi eszköz beruházásra, a felújításhoz kapcsolódó fejlesztésekre. 2012-ben a tao-rendszerben jogosultan résztvevő sportszervezetek az MLSZ által jóváhagyott sportfejlesztési programjuk alapján valósíthatták meg elképzeléseiket, idén viszont a sportfejlesztési programot a sikeres előminősítést követően lehet benyújtani.
A pályázaton olyan sportszervezetek indulhatnak, amelyek legalább 6 éve részt vesznek az MLSZ versenyrendszerében, és a felnőtt férfi nagypályás bajnokságban indított csapatuk legmagasabb bajnoki besorolása legfeljebb a megyei/budapesti I. osztály, illetve önálló utánpótlás-nevelő klub esetében nem biztosítanak korosztályos csapatot NB-s osztályú sportszervezet részére.
Azt gondolom, ez a pályázat, most tényleg azoknak szól, akik a legnagyobb bajban vannak. Az amatőr csapatok – gyakorlott sportvezetőként mondom – nem fenékig tejföl. Hogy mást ne mondjak, két hét múlva bajnoki mérkőzést kell játszani, igaz, még minden pálya hó alatt van. Most valamelyest javulhat a helyzet, hiszen az a csapat sincs kizárva a pályázatból, amelynek nincs 3 millió forintja, hiszen a legkisebb pályázható összeg 1 millió forint, ehhez pedig csak 300 forint önerő szükséges.
Tehát most itt az idő, hogy dicsérni kell.
Bravó MLSZ.

Fehér György

Százszor, ezerszer szapultam az MLSZ azért, mert látszatintézkedések mögé bújva fényezték magukat azért, hogy ők mennyire segítik az amatőr labdarúgást. Most végre tényleg olyan döntés született, mellyel az amatőr csapatok sporttelepei megújulhatnak.
Tudom, tudom, van ez a műfüves pálya építéses projekt, de mint azt korábban kifejtettem, ez az egész a magyar labdarúgás történelmének egyik legnagyobb átverése. Az MLSZ épít 140 millióért egy olyan pályát, amely egyébként 90-100 millióba kerül, 15 évig használja, de a klubtól 15 évre előre beszedi a bérleti díjat, majd 15 év múlva visszaadja a klubnak a pályát. A bökkenő csak az, hogy egy műfüves pálya átlag élettartam 15 év.
Rájöhettek erre az MLSZ vezetői is – na meg arra, hogy az amatőr klubok nagy többségének nincs a kasszájában 43 millió forint önrész.
Így most újabb pályázatot írtak ki – ami már tényleg az amatőr csapatokat segíti.
 A Magyar Labdarúgó Szövetség az amatőr labdarúgó-létesítmények (labdarúgópályák, öltözők) felújítását támogató, előminősítéses pályázatot hirdetett a látvány-csapatsportok támogatásának adókedvezménye program (tao) keretében. Az előminősítésnek megfelelt szervezetek bruttó 700 ezer és 7 millió forint közötti összeget nyerhetnek el, amelyet a szükséges önrésszel kiegészítve a többi között például a sporttelep biztonságát (kerítés, korlát, játékos kijáró), a szurkolók és játékosok komfortérzetét (öltöző, mosdók, lelátó, eredménykijelző), valamint a sporttelep funkcionalitásának fejlesztését (pályafelszerelések, játéktér-felújítás, öntözőberendezés) célzó beruházásokra költhetnek.
Ráadásul az MLSZ most abban is segít, hogy nem a kluboknak kell megtalálni azt a céget, amelyik a TAO keretében az állam helyett a klubnak utal. Eddig ugyanis a támogatott sportszervezetnek kellett megkeresnie azt a gazdasági társaságot, amellyel megállapodott a fejlesztés megvalósítását biztosító támogatás kifizetéséről. Ez pedig jelentős erőfeszítést igényelt a sportszervezetektől, hiszen maga a potenciális támogató gazdasági társaság megtalálása, valamint a szükséges együttműködési megállapodások megkötése komoly adminisztrációs terhet jelentett. Nagyon sok esetben a – Magyar Labdarúgó Szövetség által egyébként jóváhagyott – beruházásokat támogató cég hiányában nem tudták megvalósítani a klubok.
Az MLSZ – felismerve a „hagyományos” rendszer működési nehézségeit – alternatív végrehajtási rendszert dolgozott ki, kizárólag a tárgyi eszköz beruházásra, a felújításhoz kapcsolódó fejlesztésekre. 2012-ben a tao-rendszerben jogosultan résztvevő sportszervezetek az MLSZ által jóváhagyott sportfejlesztési programjuk alapján valósíthatták meg elképzeléseiket, idén viszont a sportfejlesztési programot a sikeres előminősítést követően lehet benyújtani.
A pályázaton olyan sportszervezetek indulhatnak, amelyek legalább 6 éve részt vesznek az MLSZ versenyrendszerében, és a felnőtt férfi nagypályás bajnokságban indított csapatuk legmagasabb bajnoki besorolása legfeljebb a megyei/budapesti I. osztály, illetve önálló utánpótlás-nevelő klub esetében nem biztosítanak korosztályos csapatot NB-s osztályú sportszervezet részére.
Azt gondolom, ez a pályázat, most tényleg azoknak szól, akik a legnagyobb bajban vannak. Az amatőr csapatok – gyakorlott sportvezetőként mondom – nem fenékig tejföl. Hogy mást ne mondjak, két hét múlva bajnoki mérkőzést kell játszani, igaz, még minden pálya hó alatt van. Most valamelyest javulhat a helyzet, hiszen az a csapat sincs kizárva a pályázatból, amelynek nincs 3 millió forintja, hiszen a legkisebb pályázható összeg 1 millió forint, ehhez pedig csak 300 forint önerő szükséges.
Tehát most itt az idő, hogy dicsérni kell.
Bravó MLSZ.

Fehér György

A száraz hír: a fegyelmi bizottság megbüntette a PMFC Sport Kft. sportszervezetet Supka Attila sportszakemberrel szemben vállalt kötelezettség nem teljesítéséért és a bajnokságra érvényes versenykiírás megsértéséért 500.000 Ft pénzbüntetés megfizetésére kötelezte.
Pontosan nem derül ki, milyen módon nem teljesítette a klub a Supkával vállalt kötelezettséget, de élek a gyanúperrel, hogy valamilyen fizetéselmaradásról van szó.
Na mármost, gondolom, a Fegyelmi Bizottság behatóan tanulmányozta a szerződést, de félek, csak azt a részét, melyben arról van szó, milyen jogok illetik meg az edzőt.
Félek, azt már nem vizsgálta, milyen kötelezettségek.
Mert akkor biztosan nem hozott volna ilyen nevetséges döntést.
Mert azt ugyan nem tudom, hogy mikor és mennyi pénz járna, járt volna Supka Attilának, az viszont tény, hogy a tulajdonos a pénzéért az első nyolcba várta a csapatot, ráadásul a Magyar Kupában is előkelő helyezést kellett volna elérnie a csapatnak, de mint tudjuk, már a selejtezők selejtezőjében kiesett a gárda.
Félre értés ne essék, én nem kétlem, hogy a Pécs tulajdonosa nem fizetett ki valamit az edzőnek – én se tettem volna.
A kérdésem csupán az, hogy ki volt az, aki előbb szerződést szegett, és ezzel lényegében semmisé tette a megállapodást.
Mert ha a tulaj azért rúgta ki az edzőt, mert az nem tartotta be a szerződésben leírtakat, azaz nem vezette olyan helyezésig a csapatot, amit szerződésében vállalt, akkor bizony az edző szegte meg a szerződést.
Márpedig a szerződésben mindig az áll: x forint havi fizetésért legalább hatodiknak kell lennie a csapatnak. Nekem egyértelmű, ha a csapat 14. a bajnokságban, akkor nem jár az X fizetés.
Vagy ez nem ilyen egyszerű?
Na mindegy, az egésszel egyetlen kérdés merül fel bennem.
Vajon a Fegyelmi Bizottság mikor fogja ezeknek a szerződéseknek azon részét is vizsgálni, hogy mit vállalt egy edző, és mikor fog megbüntetni egy trénert, ha olyan messze van a vállalt céltól, mint Makó Jeruzsálemtől.

Fehér György

Roderick Duchatelet, az Újpest tulajdonosának is feltűnt, hogy ebben az országban nem úgy mennek a dolgok a futball körül, ahogy az normális lenne. Vezetőink szerint Európa élmezőnyébe tartunk, a körülmények azonban a Balkánt idézik. Országunk futballja minden igyekezet ellenére még mindig az ügyeskedők, a nyerészkedők, a hazugok, az ingyenélők melegágya. (Természetesen tisztelet a kivételnek)
Az Újpest FC hivatalos honlapján hétfőn este tette közé az elnök és egyben klubtulajdonos, Roderick Duchatelet nyilatkozatát, amelyben a sportvezető a klub átvételének zavaró körülményeiről fejti ki határozott véleményét. Honlapunk a közleményt változtatások nélkül közli.

Mint ahogyan azt már a legtöbb szurkolónk tudja, a klub átvételével kapcsolatban felmerült néhány furcsaság. Ezek miatt jelenleg több, mint negyven polgári, vagy munkajogi ügy van folyamatban, és a sok üggyel kapcsolatban büntetőfeljelentést is tettünk.
Amit a fenti ügyekből ezidáig megtanultam a magyar jogról az az, hogy igazságos, viszont a próbálkozásokért nem jár büntetés.
Például, amikor elbocsátottuk az egyik munkavállalónkat, aki állítólag túl beteg volt ahhoz, hogy dolgozni jöjjön, miközben az állítólagos betegsége alatt többször látták őt a mérkőzéseinken. A munkavállaló a munkaviszony megszüntetése után bírósághoz fordult, és nekem hárommillió forintot kellett fizetnem neki kártérítésként. Talán nem meglepő, hogy felmerült bennem a kérdés: ez hogyan lehetséges?  De persze érthető, hogy megpróbálta, hiszen legrosszabb esetben maximum nem nyer. Viszont azért nem kell fizetnie, hogy megpróbálja!
Véleményem szerint, nem ő maga volt az ötletgazda, hanem a mögötte álló emberek mozgatták a szálakat.
Úgy néz ki, hogy most is hasonló esettel állunk szemben néhány játékossal kapcsolatban. Azért gondolom ezt, mert ugyanazok az ügyvédek adták be a keresetet a jelen ügyekben, mint a korábbiakban.
Ezért gondolom azt is, hogy a szereplők ismét zsinóron rángatott bábok. Én a kezdetektől fogva a bábozókra és nem a bábokra akartam koncentrálni.
Azért felmerül bennem a kérdés: az ügy szereplői nem szégyellik magukat? Nem szeretik a klubjukat? Azt hiszik, hogy teljesen kihasználható vagyok?
Megpróbálom elmagyarázni, hogy véleményem szerint hogyan működik a rendszerük: Adott egy játékos (munkavállaló) akinek munkaszerződése van a klubbal. Mondjuk, hogy minimálbér a keresete és a szerződése 2011 júniusáig tart.
Bevezetésre került az EKHO rendszer szerinti adózás, amely a sportklubok munkavállalói esetében is alkalmazható, így a játékos új szerződést kap 2011. július 1-én. Az új szerződés alapján a játékos teljes fizetése 500.000.- Forint, a szerződés pedig 2013. június 30. napjáig tart.
Természetesen, ügynöki szerződést is kötnek a felek hatalmas összegeket kérve a klubtól az ügynök részére azért, hogy az ügyben eljárjon.
Aztán, jön egy hülye külföldi (jelen esetben pont én…), aki átveszi a klubot. Ez az ember kifizeti az összes, lejárt fizetésből eredő tartozást az összes játékosnak és az összes munkavállalónak (körülbelül fejenként fél éves tartozásról beszélünk).
Ezután pedig az történik hogy a szerződés, amelyet 2011. július 1. napján kötöttek, már nem elég jó (?!?), és egy új szerződés jelenik meg a Magyar Labdarúgó Szövetségben két héttel azután, hogy megtörténik a tulajdonos-váltás. Ebben az új szerződésben, a játékos már körülbelül egymillió Forintot keres havonta, és csodával határos módon, amennyiben a játékos még mindig a klubnál van három hónappal később, az összeg ismét megduplázódik. (körülbelül kétmillió Forintra havonta).
Természetesen, az ügynökök ismét díjat kérnek a szerződés módosításával kapcsolatban elvégzett munkáért cserébe (körülbelül 22 és fél millió Forintot).
Ha összeszámoljuk, eddig a pontig a játékosnak kifizettem 52 millió Forintot, a lejárt tartozásokkal együtt. Viszont, ha még mindig a régi tulajdonos lett volna a klubban, akkor csak körülbelül 7 millió forintot kapott volna, ha egyáltalán kifizetésre került volna az összeg. Így a teljes különbség 45 millió Forint.
Én eddig nem nyújtottam be keresetet és nem tettem feljelentést a játékos ellen, annak ellenére, hogy ami történt, azt az én országomban bűncselekményként kezelik. Összesen annyit tettem, hogy felbontottam a szerződését. Igen, egyoldalúan. Próbáltam klubot találni neki, és több tisztességes lehetőséget továbbítottam felé.
És mit tett a játékos azért cserébe, hogy normálisan bántam vele? Mivel a próbálkozás nem kerül semmibe, munkaügyi keresetet nyújtott be és a klubtól további súlyos milliókat követel.
Nyilvánvalóan, ez az eset a legrosszabb, de nem ez az egyetlen.
Elegem van.
Arra akarom költeni a pénzemet, amire én szánom, és ez az Újpest FC Kft., a labdarúgócsapatunk és nem pedig bábok mozgatóinak a zsebei.
Mostantól kezdve a játékosokra nem úgy fogok nézni, mint zsinórokon mozgatott bábokra, hanem, mint felnőttekre, akik maguk döntenek tetteikről. Minden olyan személy, és/vagy jogi személy, aki keresetet nyújt be az Újpest FC Kft. ellen, teljes védekezésre számíthat, ami magában foglalja esetenként a szerződések furcsa körülményeinek ismertetését, és a jó erkölcsbe ütköző tartalmak nyilvánosságra hozatalát is.
Arra fogom kérni az ügyvédeimet, hogy tegyenek meg mindent azért, hogy polgári úton visszakövetelhessük a pénzt, és ezzel egy időben büntetőfeljelentést teszek majd, hogy azok az emberek megkapják méltó büntetésüket, akik ezeket az ügyleteket kitalálták és azok is, akik segítettek ezt megvalósítani.
És még valami: a fenti állításokra bizonyítékaim vannak, ezekből vontam le bizonyos következtetéseket, amelyek a magánvéleményemet képviselik, melyet szabadon kinyilváníthatok.
Azokat, akik mégis úgy érzik, meg lettek szólítva kérem, tekintsék ezt a nyilatkozatot úgy, mint egy felhívást arra, hogy eldöntsék, melyik oldalon állnak.
Magyarország legnagyobb hagyománnyal rendelkező klubja oldalán, vagy olyan emberek oldalán, akik a joggal visszaélve, törvénytelenül és mások kárára kívánnak meggazdagodni? Épp itt az ideje a döntésnek. Így arra kérem ezeket az embereket, hogy vegyék fel a klubvezetéssel a kapcsolatot, hogy közösen meg tudjunk állapodni.
Akkor fogjuk tudni tisztességgel végezni a munkánkat és visszahozni az Újpest FC-t oda, ahová igazán tartozik, ha mindenki tiszta szívvel és megfelelő erkölcsi tartással végzi munkáját.

Magyar Kupa mérkőzést játszottak a hétvégén. Most tekintsük el attól, hogy mennyire lehet tétmérkőzést játszani a felkészülés kellős közepén. Nézzünk inkább azt a párosítást, amellyel viccesé tették a sorozatot, és amely teljes mértékben megmutatja, milyen állapotok uralkodnak a magyar futballban.
A Debrecen a Létavértessel került össze.
Ez a párosítás lehetne egy a sok közül.
Mégsem az.
Ez a tuti meccs.
A száz százalékos Loki siker.
Annak ellenére is, hogy tudjuk, kis csapatok szoktak meglepetést okozni a kupában. Még itthon is.Ám amikor kiderült, hogy ez a két csapat játszik egymással, biztosak lehettünk abban, hogy nem lesz meglepetés.
Az eredményt most szándékosan nem írom le, csak néhány tényt. Kíváncsi vagyok, vajon az olvasó kitalálja-e melyik csapat nyerte az összecsapást.
- A létavértesi szertárban a debreceni edző, Kondás Elemér „szolgálta fel” a kávét az arra járónak.
- Az NBIII-as csapatban a Lokihoz tartozó fiatal játékosok szerepelnek.
- Edzőjük a Debrecen utánpótlás-edzői stábjának tagja, Gyarmati András.
- A Debrecen csapatában hat olyan játékos szerepelt, akik korábban a Létavértesben is játszottak.
- A DVSC többségi tulajdonosa, Szima Gábor létavertesi származású, épp ezért lett a klub a Loki fiókcsapata.
- A mérkőzésre kivonuló létavértesi játékosok mezén ugyanaz a debreceni címer virított, mint a Loki dresszén.
Az NS beszámolója szerint az NBIII-as csapat alaposan megizzasztotta NBI-es ellenfelét.
Játszottak egy jót, az biztos.
Csak legalább a látszatra oda figyeltek volna.
Mondjuk úgy, hogy nem mind a két csapat Loki mezben játszik.
Na de vajon melyik csapat nyert?
 

Fehér György

Na nem én mondom ezt, hanem egyik kedves olvasóm, aki nem értett egyet az egyik cikkemmel. Félre értés ne essék, tiszteletbe tartom véleményét, és egyáltalán nem gond, ha ezt gondolja….
De….
Túllépve az adott példán azonban – a Détáriról írott anyag finoman szólva is megosztotta az olvasókat, sokan nem értettek egyet velem, ám ez nem baj (sokan igen), de nyilvánvaló, hogy a történetet nem vasárnap este a karosszékben találtam ki – el kellene azon gondolkozni, hogy vajon tényleg én hazudok-e.
Én hazudok-e azért, hogy ez a „szaros blog” olvasott legyen?
Nem az hazudik, aki letagadja a magyar labdarúgásban folyó mocskosságokat? (csak néhány, konkrét példát említek, a teljesség igénye nélkül)
Nem az hazudik, aki azt mondja, ő bizony nem zsarolja a játékosokat, de mégis, azok a futballisták, akik nem írják alá szerződésük meghosszabbítását, egy évig a pálya felé sem mehetnek?
Nem az hazudik, aki letagadja, bizony vannak olyan edzők, akik akárhova is mennek, visznek magukkal néhány játékost, akik szerződésük hálájaként minden hónapban néhány tízezer forintot juttatnak az edzőnek a fizetésükből. (Ezt, mielőtt valaki megkérdezné, még Pest Krisztián nyilatkozta le nekem néhány évvel ezelőtt, és azóta több játékos is megerősítette).
Vajon nem az hazudik, aki a bundabotrány közepén televíziós adásban mondja a kamerába, hogy hazug az az ember, akinek egyedül bizonyítékai vannak arra, mely meccseket bundázták meg a magyar futballban az elmúlt évtizedekben?
Vajon nem az hazudik, aki nyilvánosság elé állva kijelenti, klubja bizony nem tárgyal meghatározó játékosuk eladása kapcsán, ám érdekes módon a nevezett játékos egy nap múlva eligazol a Bundesligába?
Vajon nem az hazudik, aki a nyilvánosság elé állva kijelenti, klubja bizony nem tárgyal az éves szinten több mint 70 milliót kereső edzővel szerződésének felbontásáról, ám a tréner egy nappal később felbontja a szerződését?Vajon nem az hazudik, aki azt mondja, az amatőr csapatokat támogatva műfüves pályákat építünk, ám a valóság az, hogy ezek a pályák 40 millióval többért épülnek fel, mint amennyiért valóban felépülhetnének, és az amatőr klub 15 évre előre kifizeti a bérleti díjként számolt 42 milliót, hogy játszhasson, edzehessen a pályán?
Vajon nem az hazudik, hogy felháborító, hogy lelátói „zsidózás” miatt zárt kapuk mögött kell játszanunk a románok elleni selejtezőt, majd a következő mondatában kifejti: a tervek szerint a jövőben az a klub kap majd több támogatás, amelyben kevesebb külföldi szerepel majd?
Vajon nem az hazudik, aki tulajdonosként már az első hónapban nem ad fizetést a játékosainak, de jópofáskodik?
Vajon nem az hazudik, aki „profiként viselkedik”, így profiként nyúlja le immár a második magyar klubot sok-sok millió forinttal?
Vajon nem azokat hazudnak, akik mindezeket – és az összes többi, itt fel nem sorolt mocskosságot – letagadják, a szőnyeg alá seprik?
És hogy az adott kommentelőhöz visszakanyarodjak:
Vajon nem azok hazudnak, akik egy emberként összezárnak – megvédik- az előtt az ember előtt, aki valóban világklasszis játékos volt (ezt egyetlen szavammal sem vontam kétségbe), de manapság bizony elég gyakran a pohár fenekére néz. Ráadásul, ha ezt magánemberként tenné, az ellen semmi rossza szavam nem lenne, de ha ezt egy nemzeti csapat vezetőjeként, egy nemzetközi túrán teszi, akkor ne az legyen a bűnös, aki ezt elmondja, hanem az, aki hagyja.
Na és aki letagadja.
Tudom, hogy az igazság fáj.
Bevallom, nekem is.
És is rosszul érzem magam, amikor mások rádöbbentenek hülyeségeimre.
És gyakran megtörténik ilyesmi.
De….még egyetlen szavam sem volt hazugság ezen az oldalon.
Mint egyszer említettem, volt már olyan, magyar futballban vezető szerepet betöltő személy, aki bíróságra akart citálni szavaim miatt, az az ügyvédi egyeztetés után az ő képviselője azt ajánlotta, ne tegye ezt, mert amit leírtam igaz.
Ez az oldal azért „él”, azért „született”, mert leírja azt, amit mások nem.
Leírja azt, amit mások letagadnak.
Amiről mások hazudnak.
És ígérem, ez a jövőben is így lesz.
Még ha ez fáj is.

Fehér György

Mindenki emlékszik még, hány meg hány alkalommal hallottuk az elmúlt fél évben azt, hogy az MLSZ milyen nagyon támogatja, segíti az amatőr focit. Mindenki emlékszik még, hány meg hány alkalommal hallottuk az elmúlt fél évben azt, hogy az MLSZ milyen frankó műfüves pályákat épít amatőr csapatoknak. De ez a cikk nem erről szól. Hanem arról, hogyan vágja tönkre az MLSZ az amatőr futballcsapatok pályáit egy érthetetlen döntéssel.
A téli felkészülés a legnehezebb az amatőr csapatoknak. Sokan közülük nem is edzenek, mert nem lehet rámenni ilyenkor a pályákra, néhány gárda pedig keményen megfizeti az árát annak, ha műfüves pályát akar bérelni.
Aztán elkezdődik a tavaszi idény, amikorra a csapatok körül serénykedő, munkájukat általában társadalmi munkában végző önkéntesek megpróbálják játékra alkalmas állapotba hozni a pályákat. Ez általában nagy munka, tekintve a téli havazás okozta „károkat”.
Ám eddig a megyei amatőr bajnokságok általában március végén kezdődtek, akkor, amikor már néhány napig sütött is a nap.
Még így is előfordult, hogy egy-egy pálya alkalmatlan volt a játékra, és elmaradt az épp aktuális meccs, de március végén azért már van esély arra, hogy a legtöbb csapat lejátssza úgy a meccsét, hogy a pályában nem esett több százezer forintos kár.
Most azonban erősen változott a helyzet.
Tavaly nyáron nagyon okosan átszervezték a bajnokságot, nem kis gondot, és nem kevés papírmunkát okozva az amatőr kluboknak. Persze, nem a magyar labdarúgásról beszélnénk, ha idén nyáron nem szerveznék újra teljesen át a bajnokságokat.
De ezért az átszervezés miatt idén március 2-án kezdődik az amatőr bajnokság.
Pontosabban az MLSZ kötelezően megszabta, hogy minden szinten ebben az időben kell kezdődni a bajnokságoknak.
Az NBI-ben és a megye III-ban is.
Az NBI-es csapatok is siránkoznak állandóan, hogy a nagy sárdagasztás miatt mennyit költenek a pályák karbantartására – az amatőr kluboknak erre nincs pénzük.
Játszani mégis kell.
Sárban, hóban, fagyban.
Március 2-án.
Ha tönkre megy a pálya, akkor tönkre megy.
Ha több százezer forintos kár keletkezik, akkor oldja meg az amatőr futballklub, ahogy tudja.
Ha a következő meccsre nem sikerül helyre hozni a pályát, akkor még rosszabb pályán játszanak majd a csapatok.
Ha uram bocsá a sárban, latyakban tönkre mennek a mezek, akkor az amatőr klubok vegyen új mezt, amiből tudnak.
És az MLSZ végrehajtó szerve, a megyei igazgatóságok nagyon rendes emberei nem tudnak mit tenni a csapatok jelzéseivel. Csupán annyit mondanak: az átszervezések miatt osztályozókat kell játszani nyáron, és időben végett kell érnie a pontvadászatnak. Azt már halkan jegyzem meg, hogyha vártak volna még egy évet az átszervezéssel, ami idén elkerülhetetlen, akkor nem kellene ilyen korán kezdeni.
Felvetődik a kérdés, mi van, ha elmaradnak a meccsek?
Akkor az amatőr csapatoknak szerdán kell lejátszaniuk a meccseket.
Szerdán délután 2 órakor.
Vagy mondjuk májusban, 3 órakor.
Azzal senki nem foglalkozik, hogy egy csapat, melynek tagjai dolgoznak, hogyan utazik el mondjuk Nagykovácsiból Visegrádra szerda délután 2 órára.
Oldják meg.
Mert az MLSZ segíti az amatőr focit, és vigyázó szemeit az amatőr futballpályákra veti.

 Fehér György

Mindenki emlékszik, Berki Krisztián milyen körülmények között vállalt szerepet a váci labdarúgásban. Nyáron szinte naponta változott a helyzet, hol ő volt a váci vezér, hol nem. Végül ő lett, de csak néhány hónapra. Berki már rég lelépett Vácról, de amit maga mögött hagyott, az minden képzeletet felülmúl.
Most éppen az a nagy kérdés, hogy kié is a váci csapat. Merthogy a Dunakanyar- Vác Labdarúgó Kft szerint az övék, Jonh  Marshall szerint pedig az övé.
Ha valaki nem érti az egészet, az nem a véletlen műve.
Jonh  Marshall volt az, aki valamilyen megmagyarázhatatlan ok folytán Berki Krisztiánban látta azt a személyt, aki tökéletesen le tudja vezetni a tárgyalásokat a váci futballcsapat megvásárlásáról. Ma már talán átkozza a percet, amikor megbízott az egykori Fradi vezérben.
Júliusban még arról számolt be a klub weblapja, hogy minden rendben, és hogy megszületett a megállapodás. Igaz, ehhez kellett Pető Tibor váci alpolgármester közbenjárása is, de a felek tárgyalóasztalhoz ültek, a szerződést aláírták, így a Dunakanyar-Vác NB II-es csapata új, angol kézbe került, ezzel egyidejűleg a Kft. és az egyesület között fennálló pénzügyi vita is rendeződött.
Ez után elkezdődött a bajnokság, és bár csend volt a csapat körül, kiderült, ez vihar előtti csend.
Berki október környékén csendben ballagott el Vácról.
Csendben, igaz, senki nem verné nagy dobra azt, amit ő csinált.
Információim szerint – most sokan biztosan felkapják a fejüket, főleg a tegnapi cikk után, de ismét csak azt tudom mondani, egy az állását joggal féltő, neve elhallgatását kérő bennfentestől kaptam az infókat – az angol tulaj az elmúlt fél évben már tetemes összeget elutalt, csak ez nem érkezett meg Vácra.
Valaki zsebében maradt – már ha értik mire gondolok.
Olyan dolgokról szól a folyosói pletyka, hogy az szinte hihetetlen. Hogy az angol már a teljes vételárat elutalta egyszer, de abból csak az előleg lett kifizetve.
Hogy egyes játékosoknak és edzőknek két szerződésük volt. Egy, ami érvényben volt, és egy, amit Berki kiküldött az angolnak. És a két szerződésben leírt összeg között óriási különbségek voltak, a különbözet pedig valaki zsebében maradt – ha értik mire gondolok.
Persze az nyilvánvaló volt, hogy ezt csak ideig-óráig lehet játszani, hogy ennek következményei lesznek.
Decemberben aztán lettek is: mint kiderült a játékosok hónapok óta nem kaptak fizetést.
Nézett is kerek szemmel John Peter Mashall, hisz banki papírokkal bizonyítani tudta: ő bizony minden hónapban utalt. De a pénz eltűnt. Így nem volt mit tenni, decemberben az angol ismét a zsebébe nyúlt, és kifizette a játékosok bérének egy részét – újra.
Januárban aztán folytatódik a komédia.
„Dunakanyar – Vác L Kft. vezetősége szerint az angol befektető folyamatos szerződésszegése, valamint a vállalt kötelezettségek nem teljesítése okán a két cég közötti megállapodások felmondásra kerültek. John Peter Marshall és az általa delegált küldöttség - melynek tagja Bodonyi Béla is - minden nemű Dunakanyar – Vác labdarúgócsapatával kapcsolatos intézkedés, nyilatkozattétel a továbbiakban jogsértő és következményeket vonhat maga után. A vezetés kérése, hogy ezúton is tájékoztassuk a játékosokat arról, hogy az angol befektetővel kötött együttműködés felmondására tekintettel minden ajánlattétel, amelyet nem a Dunakanyar-Vác Labdarúgó Kft. vezető tisztségviselője tesz az nem lehet hivatalos, és a kötelezettségvállalás nem érvényes. Felhívnám a  kedves OLVASÓ közönség figyelmét, hogy a vacfc.com nem a csapat hivatalos honlapja és az ott megjelenő információk félrevezetők is lehetnek. Álképviselők, álinformációkat terjeszthetnek rajta, ezzel kapcsolatos jogi lépéseket is meg fogják tenni az érintettek.”
Mindez a vacfc.hu oldalon olvasható.
A törekvés nagyszerű, csak egy bibi vele.
Amíg a kft vezetői azt mondják, hogy a csapat az övék, és az angol tulajnak immár semmi köze hozzá, az ellen nem emeltek szót, hogy John Peter Marshall ismét kifizette a játékosainak a járandóságait.
Érdekes módon a káosz feltűnt az MLSZ vezetőinek is, akik az elmúlt napokban hivatalos egyeztetésre hívták Dunakanyar-Vác Labdarúgó Kft. ügyvezetését. Mint a vacfc.hu megírta, a csapat körül kialakult helyzetről vártak és kaptak hiteles tájékoztatást, illetve ismertették a Szövetség álláspontját. A tények:, az NB II es bajnokságba  benevezett csapata, valamint kötelezettsége az MLSZ felé csak a Dunakanyar -Vác L Kft-nek van, valamint szerződése a játékosokkal is. Így a játékosok is a kft ügyvezetése által kiadott hivatalos tájékoztatást kötelesek magukra kötelező érvényűnek tekinteni, amennyiben nem kívánnak fegyelmi vétséget elkövetni. Mindezekből kitűnik, hogy ha Jonh  Marshall szerepet kíván vállalni a váci labdarúgásban azt csak a Dunakanyar- Vác L. Kft-n keresztül teheti meg.
Ezt szó szerint idéztem a weblapról.
Érdekes, hogy a kft vezetői több alkalommal nyomatékosítják a játékosok felé, hogy velük tárgyalhatnak, az angollal nem.
Érdekes, mert ezt egyrészről szerintem nem egy weblapon kellene megüzenni.
Érdekes, mert a játékosok szerint ez nem igaz, és még mindig az angoltól kapják a fizetésüket.
Ja, a kft-től egy fillért sem kaptak.
Mint fentebb említettem, az angol befektető már biztosan veri a fejét a falba, amikor megbízott Berkiben.
Félre értés ne essék, és nem ismerem Marshallt, és még az is lehet, hogy ő is csak egy szerencsevadász.
Az viszont biztos, hogy egy ember nagyon sokat nyert.
Berki – aki székfoglalójában elmondta, hogy ő igazi profi – ismét nagy pénzt akasztott, kihasználva más embereket, nem figyelve azt, hogy hány játékos, edző, sportvezető kerül kiszámíthatatlan helyzetbe.
Berki már rég lelépett Vácról, a káosz pedig megmaradt.
És az biztos, hogy vannak, akik sosem felejtik el a nevét.

Fehér György

Információm szerint Détári Lajos ismét bebizonyította…..hogy személye lényegében vállalhatatlan. Korábban itt már megírtam, hogy a magyar futball utolsó világsztárja már-már "töröcsiki" nagyságba issza magát, és bár a Ferencvárosnál töltött időszaka alatt semmilyen botrányba nem keveredett, most ismét sikerült leégetni saját magát, és sajnos a magyar futballt is.
Bevallom, már azt is megdöbbenve olvastam, hogy Détári a magyar strandlabdarúgó válogatott szakmai tanácsadója lett, mert nem tudom, hogy egy ilyen csapat mellett ő mi a frászt csinál. Merthogy technikás labdarúgó volt egykor, ez tény, de egyrészről a strandfocihoz ennél azért több kell, másrészről nálunk ez a strandfoci dolog még mindig baráti összefogás, mint profi sport. (Mellesleg a világ több országában vannak olyan játékosok, akik már profi játékosok, azaz abból élnek, hogy strandfociznak.)
Másodszor akkor döbbentem meg, amikor azt olvastam, hogy a magyar strandfoci csapat a tél közepén Dubai-ba utazik edzőtáborozni. Erre szokták mondani: nem semmi.
Még a nagypályás válogatott sem jut el Dubai-ba télen több mint egy hétre, de srandfocistáinknak ez is összejött.
Igen ám, de a szövetségben mintha előre megérezték volna: Détárit nem szabad elengedni a magyar csapattal. Így hát azt mondták, felőlük mehet Döme is, de az ő költségeit nem állja a szövetség.
Bevallom, nem nagyon értem, ha a szövetség szakmai tanácsadónak nevez ki valakit, akkor hogyan lehet az, hogy nem fizetik neki azt a túrát, ahova a csapat szakmai útra megy, de ez már a szövetségben uralkodó káoszt jellemzi, és ez a cikk nem erről szól.
Hogy Détári mégis utazhatott, az a csapat egyik játékosának (és szponzorának) köszönhető, akik kicsengette Détári költségeit. Azon most nagyvonalúan lépjünk túl, hogy ezek után vajon a szakmai tanácsadó merne-e egyszer is olyan tanácsod adni a csapat vezetőinek, hogy ez a játékos ne játsszon a csapatban, de azon már érdemes elgondolkozni, milyen lehet az a gárda, ahova a játékosok egész egyszerűen bevásárolják magukat. Merthogy szakmai tanácsadó véleménye nélkül sem hagyható ki az a játékos, aki szponzorálja a csapatot. Ennél már csak az a gagyibb, amikor a szponzor fia játszik.
Dubai-ban aztán „nagyszerű” szakmai munkát végeztek játékosainak, egyszer le is győzték a házigazdákat, igaz, egyszer ki is kaptak tőlük. Az viszont kétséges, hogy ebből Détári mennyit látott, mert Döme nemes egyszerűséggel hozta a papírformát, és beigazolta az MLSZ félelmeit.
Az egyik játékos elmondása szerint a túra során egyetlen pillanatra sem józanodott ki.
Sőt!
Lehetett bárhol: szállodában, étteremben vagy épp repülőtéren, büszkén feszített a magyar válogatott melegítőjében, egyen pólójában.
Pontosabban ittasan tántorgott, uram bocsá’ böfögött, vagy épp krákogott.
A játékos elmondása szerint több magyar turistával is találkoztak, de finoman szólva sem rajongtak a segg részeg Détáriért. Sőt, kifejezetten úgy gondolták, hogy az egykor valóban zseniális labdarúgó ismét csak leégeti magát, és a magyar labdarúgást.
És nem is tévedtek.

Fehér György  

Lehet, hogy most sokan nem fognak szeretni, de nagyon furcsa mondatokat hallottam tegnap Csányi MLSZ elnök szájából. Furcsa párhuzamot vonok most, de ha belegondolunk, lehet, hogy sokan arra a következtetésre jutnak majd, mint én. (Persze lesznek olyanok is, akik nem)
Szóval miközben óriási felháborodást váltott ki itthon, hogy a FIFA bezáratta a Puskás-stadiont a magyar-román meccsre amiatt a bizonyos „zsidózás” miatt, aközben Csányi Sándor azt mondta tegnap, az a klub kap majd több tévés pénzt a nagy közösből, melyben több magyar játékos játszik.
Félre értés ne essék, én is azt mondom, hogy a tehetséges fiatal magyar játékosoknak több, sokkal több lehetőséget kell adni, de egyrészről ezt mesterségesen szabályozni nem hiszem, hogy lehet, másrészről ez pont ugyan olyan kirekesztés, megkülönböztetés, mint a „zsidózás”.
Ha erősen fogalmaznék, ha ez bevezetésre kerül, akkor immár központilag zsidózunk- csak másképp.
Mielőtt bárki kővel dobálna: nem a magyar fiatalok ellen vagyok, sőt.
Én is azt szeretném látni, ha a magyar klubokban minél több saját nevelésű fiatal játszik, csak úgy néz ki, hogy ez az egész utánpótlás-képzés nagyon rossz cipőben jár. Most már minden sarkon találni egy akadémiát, de még egyetlen épkézláb játékos nem került ki ezekből az intézményekből.
És itt most olyan játékosra gondolok, aki számottevő külföldi csapat vezetőiből is érdeklődést vált ki.
Mégis, ezek a fiatalok el vannak egy kicsit tévedve: csak ezen a télen eddig öt klubvezető szájából hallottam, hogy azért igazolnak külföldi játékost, mert olcsóbb, mint a magukat sztárnak képzelő magyar fiatalok.
Na mármost, ha itt központilag azt mondjuk, hogy az a klub kap több pénzt, amelyikben több a helyi fiatal, akkor ettől még jobban elvesztik majd ezek a fiatalok a realitás érzéküket. Hiszen ha egy klub több pénzt akar majd, akkor magyar játékossal, fiatal magyar játékossal kell játszani, ezzel pedig mesterségesen felverjük ezen játékosok árát, sőt, fizetési igényüket is. Persze csak kicsiny hazánkban, mert külföldön senkit nem érdekelnek – vagy legalábbis nem sok mindenkit – ezek a játékosok.
Na, és ha most központilag azt mondjuk, hogy az a klub kap több pénzt, amelyikben több a helyi fiatal, akkor lényegében megzsaroljuk a klubokat, és kirekesztjük a külföldieket.
Hátrányos megkülönböztetésben részesítjük azokat a csapatokat, ahol több külföldi van, mint fiatal magyar.
De ami a legfontosabb: hátrányos megkülönböztetésben részesítjük, kirekesztjük a  külföldi játékosokat a magyarokkal szemben.
Lényegében központilag zsidózunk….csak másképp.

Fehér György

Kissé megkésve, de természetesen nem mehetek el szó nélkül a Vasas edzőváltása mellett.
És bevallom, most nem is vagyok könnyű helyzetben.
A Vasas ügyvezetőjét, Varga Endrét – és családját - ugyanis több mint tíz éve ismerem, még abban a megtiszteltetésben is volt részem, hogy meghívott az esküvőjére.
Endre az elmúlt több mint egy évtizedet Németországban töltötte, másod és harmadosztályú csapatokban töltött be vezető szerepet. Irhovenben, ha jól emlékszem, még csapatkapitány is volt, tehát a németek is elismerték.
Sőt, az üzleti életben is megtalálta számítását, többek között Matthias Sammerrel is jó viszonyt ápol. Az egyik német sportszermárka kizárólagos magyarországi forgalmazója, egy német menedzseriroda magyarországi megfigyelője, kiterjedt kapcsolatrendszerrel rendelkezik.
Bevallom, hittem, hogy azzal, hogy ő lett a Vasas ügyvezetője, korrektség költözött a Fáy utcában. Németországban ugyanis a német precizitás is ráragadt, személyes tapasztalat, hogy amit ő mond, az úgy is lesz.
De nem lennék korrekt, ha nem írnám most le a véleményemet. (remélem, sőt tudom, hogy kapcsolatunk ettől még olyan marad, mint eddig.)
Decemberben a sportnapilapban lenyilatkozta, sőt, a Didi Sport élő adásában megismételte: Szapor Gábor marad a csapat edzője. Sőt, azt is elmondta, hogy abban az esetben, ha a gárda feljut az első osztályba, automatikusan Szapor lesz a tréner az NBI-ben is.
Mert ez nála becsületbeli ügy.
Aztán tegnap bejelentették, Szapor mehet, amerre lát, és jön a teljesen ismeretlen Dirk Berger.
Az a német tréner, aki legalább 100 meccsen irányított már csapatot – a német negyedik ligában.
De nem is az a lényeg, hogy honnan jön a tréner.
Sajnos, azt kell, hogy mondjam, Varga Endre szavait ezentúl senki nem fogja elhinni.
Még akkor sem, ha mint elmondta, a csapat német tulajdonosának egyszemélyes döntése volt az edzőváltás.
Mert ez itt senkit nem érdekel.
Itt van egy ügyvezető, aki ország-világ előtt lényegében a becsület szavát adta arra, hogy Szapor lesz a bajnokság végéig az edző.
Aztán egy hónap múlva kirúgta.
Varga Endrének a végsőkig ki kellett volna állnia a trénerért a tulaj előtt.
A végsőkig kellett volna védenie Szaport.
És a saját becsületét.

Fehér György

Nem oly rég egy cikkemben megírtam, körülbelül mennyi pénzt irányítanak kötelezően lényegében politikai indíttatásból a Dunakeszi Kinizsi futsalcsapatához. Ahhoz a kispályás focicsapathoz, amelyik tavaly nem tudta megnyerni az NBII-es bajnokságot, és amelyik most sem áll feljutó helyen – viszont ez a csapat Szijjártó Péter játékszere. Pontosabban ebben a csapatban játszik a külügyi és külgazdasági államtitkár, persze csak azért, mert ezt az egészet ő, és néhány másik Fideszes találta ki. Pontosabban a Fidelitas baráti kispályás csapatából hozták létre az NB II.-es csapatot, mert úgy gondolták, ők bizony olyan spílerek, hogy az NBII-ben is elfocizgatnak. Sőt, akár az NBI-ben is. Persze a gárda költségvetése szupertitkos, pontosan nem ismert, de az biztos, hogy több tízmillió forint.
Több tízmillió egy olyan bajnokságban, ahol a többi csapat majdnem csak vegetál, ahol a kétmilliós költségvetés már a mennyországot jelenti.
A Kinizsiben korábbi nagypályás sztárok, és válogatott futsalosok játszanak, új edzőjük, a spanyol Tomas Rivera Amoros pedig a sportág Mourinhója.
Számottevő eredményt – azaz az NBI-es tagság kiharcolását – azonban így sem sikerült még elérni.
Megírtam azt is, hogy a csapat meze tele van hirdetésekkel, és azt Szijjártó sem tagadta: ezeknek a cégeknek a vezetőit ő személyes ismeri.
A Index című internetes oldal azonban ennél is tovább ment. Nem volt rest megkeresni az összes szponzort, és megkérdezni, ugyan milyen indíttatásból költenek el évente több tízmilliót egy olyan csapatra, amelyiket még kis országunkban sem ismer mindenki, külföldön meg nagyjából azt sem tudják, hogy hol van Dunakeszi, nemhogy azt, hogy ott van egy futsalcsapat.
A válaszok….vérlázítóak. De egy közös bennük.
A konkrét kérdésre, mely szerint mekkora összeggel támogatják Szijjártó játékszerét, egyetlen cégvezető sem adott választ.
Mert az nálunk szupertitkos.
Alább változtatás nélkül közlöm az Index kérdéseit, és a szponzorok válaszait.
Tanulságos kis olvasmány

Az Index kérdései a szponzorokhoz

- mekkora összeggel támogatják a dunakeszi futsalcsapatot?
- hogyan jött az ötlet, azaz miért éppen a dunakeszi futsalcsapatot támogatják?
- politikus is focizik a csapatban, Szijjártó Péter. A csapat szakosztályvezetője szerint a népszerű államtitkár miatt jönnek a szponzorok a csapathoz. Önök is Szijjártó úr személye miatt támogatják a futsalt?
- az önök cége jelen van Dunakeszin, van például telephelye, üzlete, helyi érdekeltsége?
- mióta támogatják, és meddig tervezik támogatni a dunakeszi futsalt?
- elégedettek az együttműködéssel, sikeresnek ítélik meg?

Nokia Siemens Networks

A Kft. több szervezetet és intézményt is támogat, az összeget év elején ítélik oda. A Dunakeszi támogatása közvetlenül, azaz nem reklám-, ill. médiaügynökségen keresztül történik. „A támogatásra az egyesület hozzánk érkező megkeresése után, a futballszerető, ill. a teremfoci tornákon rendszeresen részt vevő munkatársaink javaslatára került sor. A támogatásnak két oka volt: egyrészt a futsal mint feltörekvő sportág egyre növekvő népszerűsége, másrészt a dunakeszi csapat kiemelkedő eredményessége és közönségvonzó képessége." A támogatás az idényre vonatkozik. Az eddigi együttműködéssel elégedettek, a jövőbeli együttműködésről még nem született döntés. A szerződés részletes tartalmáról, így például a támogatási összegről érdemi információt nem adhatnak.

Teva

A cég minden szponzorációjánál üzleti titok annak összege. Alapelv, hogy abban a térségben, ahol jelen vannak, támogatnak valamilyen sporthoz kötődő aktivitást, legyen az profi, amatőr, vagy utánpótlás. Dunakeszi határában van az egyik legfontosabb logisztikai depójuk, így nyitottak voltak az együttműködésre a futsalcsapattal, döntésük független a politikától. Egy éve támogatják a Kinizsit, hosszú távra terveznek. Elégedettek az együttmőködéssel, mivel a csapat meccseit 800-1000 néző látogatja, az ismert játékosok miatt a Kinizsi médiajelenléte erős.

Porsche Hungária

A támogatás összege üzleti titok. Mindig egyéves szerződést kötnek, utána kiértékelik az együttműködést, amivel elégedettek. A futsal a futballnál gyorsabb, kreatívabb, kiválóan megfelel márkáik imázsának. A győri futsalcsapattal már volt együttműködésük, ezt bővítették a Dunakeszivel, mert  távlatilag ők hordozzák a legtöbb lehetőséget. Telt ház előtt játszanak, így a mez- és pályareklámnak is van szerepe, vélhetőleg feljutnak az I. osztályba, így mindig érdekes meccseket játszanak, neves játékosokat és edzőt igazoltak, így televíziós kupa- vagy bajnoki meccseknek is van esélye, a hírekben sokat szerepelnek. Szijjártó személye önmagában nem indokolná a támogatást, de tény, hogy személyével nőtt a csapat hírértéke.

Közgép

A cég semmi konkrétumot nem árult el, mindössze annyit, hogy országszerte elsősorban csapatsportok – például a kosárlabda, vízilabda, jégkorong, futball – és sportrendezvények szponzorációjában vállal szerepet, néha névadó szponzorként, néha csak egy a támogatók között. Mindig a feltörekvő, tehetséges csapatok mellé állnak, ezért döntöttek a Dunakeszi Kinizsi támogatása mellett is, a csapat reklámértéke a sportágban kiemelkedő. Nemcsak telt ház előtt játssza mérkőzéseit, de számos sajtómegjelenést generál, az együttműködést PR-szempontból is eredményesnek tartják.

VALTON

A támogatás összege nem publikus, együttműködésük az előző szezonban kezdődött, és a mostani végéig érvényes, teljes mértékben elégedettek vele. A futsal egyre népszerűbb, Magyarországon a Dunakeszi Kinizsi az egyik olyan csapat, aminek tényleges reklámértéke van, körülötte nagy a médiaérdeklődés, ezért „számunkra stratégiai fontosságú, hogy egy ilyen klubot támogassunk".

Megmondom őszintén: megszólalni sem tudok.
Tegnap sem tudtam, amikor megláttam a hírt, miszerint zárt kapuk mögött kell lejátszanunk a románok elleni vb selejtezőt. Zárt kapuk mögött, mert a FIFA értesülései szerint a magyar szurkolók egy része antiszemita rigmusokat kiabált az Izrael elleni felkészülési mérkőzésen.

A FIFA közleménye szerint az európai rasszizmus ellenes mozgalom, egy bécsi izraelita kör és egy harmadik társaság (Simon Wiesenthal Központ) jelentette fel a magyar szövetséget az augusztus 15-én játszott mérkőzésen történt incidens miatt. A szurkolók egy csoportja az antiszemita rigmusokat zengett, illetve sértő transzparenseket mutogatott.
Na mármost én szinte mindenkire dühős vagyok.
Mindenkire, kivétel nélkül.
Természetesen leginkább a szurkolókra – vagy pontosabban azokra az emberekre, akik kimentek az Izrael elleni meccsre, és azt csinálták, amit.
De…..és most nem biztos, hogy mindenkinek tetszeni fog, amit írok.
Szóval mindenki tudja, milyen országban élünk.
Mindenki tudja, sokan hogyan kezelik ezt a kérdést, hogy állnak sokan Izraelhez.
Óvatosan fogalmazok, de ha a parlamentben hangosan zsidóznak, akkor mit várunk egy futballmeccsen.
Tehát a szurkolók mellett nagyon dühös vagyok a rendezőkre, akik nem tettek rendet már az első pillanatban. És most mondhatjuk azt, hogy a magyar kormány azonnal bocsánatot kért az inzultusért, meg hogy az izraeliek nem is emeltek kifogást….de ezzel pont kitörölhetjük a fenekünk.
De náluk sokkal dühösebb vagyok arra, azokra, akik leszervezték ezt a meccset.
Tudom, tudom, normális keretek között, egy normális országban nem kellene ezt írnom…de nem vagyunk normális kereteken belül, nem élünk egy normális országban.
Sokan felháborodnak a szurkolók viselkedésén, és igazuk van, de ne gondoljuk, hogy mondjuk minket olyan nagyon szeretni fognak Romániában.
Szóval mindennek köszönhetően jelen állás nem mehetnek majd be a szurkolók a románok elleni meccsre. Írhatnám azt, hogy ez ugyan olyan hatással lesz a románokra, mint a magyarokra, hiszen a románok pont azok előtt az üres lelátók előtt játszanak majd, mint a mi fiaink, de tudjuk, hogy ez egy nagy baromság.
Sokan azt mondják, ezzel el is dőlt a csoport második helyének sorsa, de én ezt is egy baromságnak tartom, hiszen ha nyerünk a románok ellen, még mindig játszunk idegenben velük és a törökkel, azaz azt lehet mondani, hogy egy győzelemmel lépéselőnybe kerülünk, azt szerintem nem, hogy ezen a meccsen bármi eldől – legalábbis ami a továbbjutás illeti.

 Fehér György

Bevallom, ebben a cikkben, legalábbis lesz egy kis politikai felhang.
Nem szokásom így írni, de ezt most nem lehet kikerülni.
Az, amit a Videotonnál kommunikáció terén műveltek, azt tipikus az egész magyar kormány kommunikációjára.
Székesfehérváron le sem tagadhatnák, hogy olyan vezetés van, amilyen: pontosan úgy félre tájékoztatták a szurkolókat és a közvéleményt, pontosan olyan pofátlanul hazudtak, mint ahogy az az egész országban tapasztalható (nem csak) kommunikáció terén.
Na de ennyit az összehasonlításról, nézzük a tényeket.
Még vasárnap, azaz január 6-án is cáfoltak minden, a portugál edző távozásával kapcsolatos hírt.
Pofátlanul azt hazudták, nincs semmi alapja a szerződés felbontásának, pedig már december közepén arról tárgyaltak a portugállal, milyen anyagi kompenzáció mellett kerülhet sor a portugál távozására.
December közepén.
Több mint két hete.
Sőt, információim szerint már december elején felmerül a portugál távozása, aki ekkor már tárgyalt a New York-i csapattal.
New Yorkban.
És erről Székesfehérváron is tudtak.
Ezek után pofátlanul azt mondani vasárnap, hogy nincs semmi alapja a távozásnak….
Nos, jellemezzem ezt?
Vagy jellemezték saját magukat a Videoton vezetői?
Sőt, mára kiderült, hogy már korábban tisztában voltak azaz, hogy az itt mindenkinek észt osztó, portugál, aki nyilatkozataival azt sugallta, hogy majd ő itt felkavarja az állóvizet, lényegében szarik Magyarországra, szarik a Videotonra.
A portugál december 7-én szólalt meg utoljára, a vidi.hu-n, majd ez után karácsonyi szabadságra ment. Az akkor még pepsifoci.hu néven futó internetes oldal azonban nem sokkal ez után az edző Belgiumban tartózkodó lányától azt az információt kapta, hogy a trénernek esze ágában sincs visszatérni Fehérvárra.
December közepén.
Sőt, ma már szinte biztosra vehető, hogy a portugál még karácsony előtt, december 20. körül közölte Székesfehérváron távozási szándékát.
December 20-án.
Ez után január 6-án közleményben cáfolni az edző távozását…
Pofátlanság.
Mindenki szembe köpése.
És hogy a portugál komolyan gondolta bejelentését, azt bizonyítja, hogy Paulo Sousa menedzselését végző Oporto Sport nevű ügynökség képviselői New Yorkban tárgyaltak. Eközben pedig Sousa stábja itthon egyeztetett arról, milyen anyagi kompenzáció mellett pattanhat le Sousa Fehérvárról.
Éjjel azt írtam, Garancsi tulajdonos gondolkozhat, kit is ültet le a kispadra, de ekkor tévedtem.
Garancsi már december elején pontosan tudta, hogy a portugál nem jön vissza Fehérvárra, sőt, talán már december közepén tudta, ki lesz az új edző.
Miközben január 6-án még mindenkinek azt mondták Fehérváron, hogy Sousa marad.
Ráadásul úgy nyilatkozták ezt, hogy eközben már Fehérváron járt az új jelölt, Sergiot Conceicao, aki ezért hagyta ki az Olhanense több edzését.
Nem ma, nem december 8-án.
Hanem a múlt héten.
Néhány nappal az előtt, hogy a Videoton vezetői kiálltak, és mindenki szemébe azt hazudták, hogy Sousa marad.
Sőt, a portugál O Jogo című lap már december 7-én megszellőztette, hogy Conceicao az aláírás pénz mellett havi 20 ezer eurós havi fizetést kap majd, ami duplája annak, mint amennyit a portugál bajnokság 8. helyén álló Olhanense edzőjeként kapott.
A Videoton klubvezetése megbukott.
Nem először, nem másodszor.
De végleg.
Hazudtak.
Hogy „klasszikust” idézzek: hazudtak éjjel-nappal.
Folyamatosan hazudtak.
Mindenkinek.

Fehér György

Nagyjából minden összedőlt, amit eddig Székesfehérváron felépítettek.
Nem, nem azért, mert a csapat portugál trénere felmondott – egy nappal az után, hogy ezt a Videoton vezetői még kategorikusan tagadták – hanem azért, mert az elmúlt másfél évben mást sem hallottunk, minthogy a „jövőt építjük”, meg hogy hosszútávon gondolkozunk, ezért kapott szabad kezet a portugál”.
Na, mindezt most jól kidobhatják az ablakon.
Ezt a jó nagy szart lenyomták az emberek torkán, akik ezt most jól kihányják.
Garancsi tulajdonos, és az egész stáb, az egész vezetőség szemen köpte magát, szemen köpte az elmúlt másfél évet.
Szemen köpték Mezey doktort, akit ezért a portugálért rúgtak ki.
Szemen köpték a játékosokat, akikkel a Videoton megnyerte fennállása első bajnoki címét, és akiket a portugál úgy rúgott ki a csapattól, hogy a lábuk nem érte a földet.
Szemen köpték azokat a játékosokat, azokat a légiósokat, akiket a portugál hozott ide.
Szemen köpték az újságírót, akit lefejelt a portugál edző, de a klubtulaj bocsánatkérés helyett kiállt az edző mellett.
Szemen köpték a játékvezetőket, akiket folyamatos kritizált a portugál, de büntetést ezért sem kapott a klubvezetéstől, pedig többet volt kiállítva, eltiltva az elmúlt másfél évben, mint mondjuk Garami mester 35 év alatt.
Szemen köptek mindenkit, aki egy kicsit is szorított a Vidiért.
Szemen köptek mindenkit, aki uram bocsá már meg is szerette a portugált, aki hitt benne.
Ez az edző olyan gyorsan verte szét a Vidi bajnokcsapatát, hogy azt sokan el sem hitték, aztán idehozott olyan légiósokat, akik most itt állnak egy szál magukban, és azt sem tudják, mit csináljanak.
„Szó sincs cserbenhagyásról” – mondta a televízióban a Videoton sajtófőnöke  -  pedig ezt ő sem hitte le.
Ha keményen fogalmaznék, akkor a sajtós jó nagyot hazudott a szurkolók szemébe, de nem mondok ilyet.
Pedig pontosan arról van szó, hogy a portugál cserbenhagyta szurkolóit, játékosait.
És cserbenhagyta, pontosabban jó nagy szarban hagyta a tulajdonost, aki most erősen gondolkozhat, hogy két nappal a háromhetes edzőtáborba vonulás előtt ki is legyen a Vidi edzője.
Egy biztos: mivel az öltözőben és a pályán – köszönhetően az elmúlt másfél év „jövőépítésének”- már nem sokan beszélnek magyarul, valószínűleg külföldön kell körbe nézni.
És ez nem lesz olcsó.
Na persze a portugál sem volt az, de ez egy másik kérdés.
De ez a  „családi okok miatt távozom” duma ez mindent felülmúlt.
Ez a pofátlanság netovábbja.
Jó nagy kamu.
És személy szerint egyáltalán nem lennék meglepve, ha néhány nap múlva ezt a portugált már New Yorkban mutatnák be, mint vezetőedző.
Vagy mondjuk Angliában.
A hétfői NS-ben azt olvastam, Csank János szerint a magyar futball dicsérete is, ha a portugál Amerikába igazol.
Egy nagy szart.
Ha Mezey doktorral, vagy bárki mással jutott volna be a Vidi az Európa Liga csoportkörébe, a trénert nem hívnák Amerikába.
Egészen egyszerűen arról van szó, hogy azért legyen bármilyen ember is a portugál, még mindig neve van a világ futballjában, még mindig reklámértéke van – főleg Amerikában.
Én személy szerint elismerem, nagy tettet hajtott végre azzal, hogy a csapatot bejuttatta az EL.-be, de amikor ott volt a lehetőség, amikor egyetlen árva győzelem kellett volna a továbbjutáshoz, akkor már beszari lett a csapat, akkor már azt az egy pontot három meccs alatt sem tudta megszerezni. Bevallom, a portugál nem tartozott a kedvenceim közé – mert egészen egyszerűen nem tudott viselkedni.
Pontosabban gusztustalanul viselkedett, és senkinek nem mutatott példát.
neki ugyanis, mint az egyik legjobb magyar csapat edzőjének példát kellett volna mutatni minden játékosnak, kezdve 6 éves ovistól a felnőtt játékosig
Ám ő ezt cseppet sem tette meg, sőt, ha lehet negatív példaképet állítani a magyar futballban, ő biztosan az.
Mondom, nem az eredményei, az undorító viselkedése miatt.
Nem akarok én az ügyeletes megmondó ember lenni, de ezen az oldalon meg lehet nézni, mit írtam két nappal a portugál kinevezése után. 2011.05.18-ai cikkem utolsó mondata a következő volt: „abban is biztos vagyok, hogy Sousa nem lesz három a csapat edzője”
Mondhatnám, ez bejött.
Bejött, annak ellenére, hogy a klubvezetők nyilván már vasárnap tudták, hogy a portugál immár szarik a Videotonra – de még hivatalosan cáfolták.
Persze, ezt sem lehet a végtelenségig.
Egy korszak lezárult.
A portugál idejött, osztotta nekünk egy kicsit az észt, aztán lepattant.
Most mindenki magába nézhet, aki már-már félistenként kezelhet a portugálra, és megkérdezheti magától: megérte?

 Fehér György

Mindig tudtam, hogy a magyar labdarúgás egyik legizgalmasabb időszaka az, amikor egyáltalán nincsenek meccsek. Amikor nem a labdarúgókra, hanem a klubvezetőkre figyelünk.
Itt van mindjárt Potoczki Tamás.
Nevezet úriember a Szigetszentmiklósi TK ügyvezetője az ősszel már azzal hívta fel magára a figyelmet, hogy polgári perrel fenyegette meg a játékvezetőt egészen egyszerűen azért, mert nem tetszett neki és a csapat edzőjének, Várhidi Péternek a spori néhány ítélete, vagy mondjuk hibája.
Persze a nevetséges felvetésből nem lett semmi, de Potoczki úr gondoskodott arról, hogy mindenki, aki egy kicsit is odafigyel a magyar futball történéseire, az most Szigetszentmiklósra vesse szemeit.
Az ügyvezető ugyanis az edzői stábba leigazolta Aczél Zoltánt. Azt az Aczél Zoltánt, aki a fogadási csalások egyik fő gyanúsítottja, aki ahány csapatnál szerpete vállalt, annyi csapatnál adtak el meccseket.  Ráadásul Potoczki csütörtökön még kategorikusan tagadta, hogy Aczél bekapcsolódott volna a szigetszentmiklósi munkába, sőt még azt is, hogy Aczél kint járt a pályán – miközben az NS fotósa már képeket csinált az edzőről munka közben, sőt, maga a tréner is nyilatkozott a sportnapilapnak – a szigetszentmiklósi pályán.
Tehát már ez az egész úgy indult, hogy hánynom kell tőle, sőt, az egész történettől hánynom kell.
Hánynom, mert hülyének néznek.
Egyrészről nézzük „szegény” Aczél Zoltán esetét, aki úgy adja elő ezt az egész történetet, mintha ő lenne a szenvedő fél, akit az MLSZ és a rendőrség meghurcolt, megszégyenített. Hozzáteszem, nem tudom, hogy Aczél bűnös-e vagy sem, csak a tényeket tudom.
És tény: amelyik csapat kispadján Aczél ott ült, az a csapat – mindegyik csapat – meccseket adott el. Kezdve a REAC-től, Siófokon át a Haladásig.
Legalábbis a gyanú szerint.
Ráadásul ebben a fogadási csalásokban két olyan játékos – Sütő László és Horváth Gábor – játszotta a főszerepet, amely két játékost Aczél, mint hűséges fegyverhordozót, mindenhova cipelt magával. Szombathelyre mondjuk nem, mert ott a vezetők nem mentek bele a játékosok szerződtetésébe, de tény, hogy alig pár nappal Aczél Haladáshoz való kerülése után már azt mondta a vezetőknek: a szombathelyi csapat elképzelhetetlen Sütő játéka nélkül.
Már leírtam százszor, Aczél minden képen megbukott, mint edző.
Ha tényleg benne volt a fogadási csalásokban, akkor azért.
Ha nem, akkor meg azért, mert kb 4 évig minden csapatánál eladták a meccseket a játékosai, de ő ezt nem vett észre.
Persze, a magánvéleményem az, hogy ez lehetetlen. A magánvéleményem az, hogy Aczél sáros, a védekezése pedig nevetséges.  Az edző szerint a két játékos akarta bemocskolni, ezért vallottak ellene.
Valaki mondja már meg nekem, vajon elképzelhető, hogy két olyan játékos, akit Aczél minden csapatánál szerződéshez, ezzel együtt pedig fizetéshez juttatott, bosszúból az edző ellen vall.
Ugye hogy nem!
És az bárki szerint elképzelhető, hogy Sütő és Horváth, akik kihallgatásuk előtt bizonyíthatóan már majd egy éve nem beszéltek egymással, egymástól függetlenül két nap különbséggel ugyan azt vallja: hogy egykori edzőjük is benne volt a csalásokban.
Ugye, hogy ez is elképzelhetetlen.
Ehhez legalább az kellett, hogy egy évvel korábban megbeszéljék: ha lebuknak, bemocskolják Aczélt is.
Büdös ez az Aczél úgy, ez nem vitás.
Azért arra is nagyon kíváncsi vagyok, mit szól ehhez az MLSZ, amely szervezett nem oly rég még pontokat vont le attól a Putnoktól, amelyik szerződtette azt a Szabó Ádámot, aki szintén gyanúsítottja a fogadási csalásoknak. Ráadásul Szabó Ádám nem is akkor nagy hal, mint Aczél. Az MLSZ szerint eljárás alatt álló személy nem vehet részt a versenyrendszerben, kérdés, attól, hogy a meccsek alatt Aczél nem ül majd ott a szigetszentmiklósi kispadon, attól még benne van-e ebben a bizonyos versenyrendszerben azzal, hogy tevékenyen részt vesz a játékosok és a csapat felkészülésében.
Szerintem igen, de ez az én véleményem.
Azért is hánynom kell, mert Potoczki klubvezető már az év első napjaiban hülyének néz. Azt mondja, hogy Aczél ingyen, társadalmi munkában végzi nap, mint nap a feladatát, csak a költségeit térítik.
Na ez az, amit tényleg senki nem hisz el, és ez az, amiért nem csak engem, hanem mindenkit hülyének néz a szigetszentmiklósi klubvezető.
Ráadásul Potoczki úr azt mondta, akár az ördöggel is cimborálna azért, hogy csapata jövőre is NBII-es legyen, és ezt barokkos túlzással úgy is lehet érteni: Aczél azért ment Szigetszentmiklóshoz, hogy most nem eladja, hanem megvegye a meccseket.
Na jó, ez tényleg túlzással, amellett viszont kitartok, hogy Aczélt nem lett volna szabad odavenni a csapathoz. Lehet, hogy felkészült szakember, de van ilyen még egy pár az országban. Ráadásul százszor elmondtam, televízióban lenyilatkoztam: egyetlen olyan embert sem szabad még csak a pálya közelébe sem engedni, aki valamilyen szinten belekeveredett ebbe a szarba.
Én még a meccsnézést is megtiltanám nekik, ha lehetne.

Fehér György

Utóélet:
Alig lettem kész a cikkel, már "robbant is a bomba". Aczél felmondott.
Két nap után.
A hivatalos indoklás szerint nem tetszett neki, hogy szerződtetése miatt támadják az SZTK-t.
Mondjuk nem tudom mire számított.
Úgy érzem, Aczél még mindig nem látja, mindig nem érzi: azzal, hogy belekeveredett a csalásokba, lényegében elásta magát.
nem tudom, mire számított, mint ahogy azt sem értem, mire számított Potoczki klubvezető. Talán arra, hogy ők lesznek a pozitív példa a magyar labdarúgásban? Mintha nem is ebben az országban élnének: az emberek hánynak a bundabotránytól, hánynak azoktól, akik belekeveredtek, és hánynak azoktól is, akik ezek után alkalmazni próbálnak ilyen embereket.
Persze, ha rosszindulatú lennék, azt mondanám, ez az egész semmi másról nem szólt, minthogy egy kis reklámot csináljanak a szigetszentmiklósi csapatnak, és ez az egész semmi más nem volt, mint Potoczki úr nagyszerű marketing tevékenysége.
Merthogy ugye tudjuk, hogy a negatív reklám is reklám.
Sőt!
Arra figyelnek csak igazán oda.

„Sajnálom” Dzsudzsák Balázst.
Iszonyú élete lehet Moszkvában.
Szegény.
Dzsudzsák Balázs meg is unta Moszkvát.
Azt a város, amelyért nem rég még odavolt, amely nyüzsgő forgatagával lenyűgözte, ma már nyűg számára.
Nyűg számára reggel fél hétkor felkelni, hogy odaérjen a 10 órás edzésre, mert olyan nagy dugó van.
Jaj de nagyon sajnálom Dzsudzsák Balázst.
Biztosan azt a temérdek pénzt is nyűg számára elkölteni, amiért feladta azt a lehetőséget, hogy igazán nagy labdarúgó legyen. Dollárkötegekért cserébe  Dagesztánba igazolt, és bár a Dinamoba kerülése szakmailag előre lépés volt – de csak az Anzsihoz mérten.
Ha mondjuk a PSV-től került volna a Dinamóba, nem sokan mondták volna azt, hogy előrébb lépett. Kivéve persze azokat, akik az Anzsiba kerülésekor előálltak azzal a tézissel, hogy milyen jó az orosz bajnokság, és Balázs milyen sokat fejlődhet majd ott. Érdekes, ezek az emberek ma már azt mondják, szakmailag jó nagy baromság volt az oroszokhoz igazolni, mert a mi Balázsunk az elmúlt egy évben talán egyetlen meccset sem játszott végig.
Érdekesség egyébként, hogy Dzsudzsák most vágyódik el Moszkvából, hiszen az elmúlt három hónapban, úgy ahogy beindult a szekér. Négy gól és hét gólpassz nem rossz mutató – főleg nem az előtte lévő háromnegyed év teljesítményét figyelve.
Na de hova is mehetne Dszudzsák?
A mai NS-ben Spanyolországot jelöli meg – és technikai tudását nézve valóban oda való lenne.
A különbség csak az, hogy amíg a PSV-től talán a Madrid és a Barcelona kivételével szinte bármelyik csapatba mehetett volna, míg most inkább csak egy középmezőnyhöz tartozó gárda jöhet szóba. Vagy inkább a kiesésé elől menekülő.
Felmerült még Portugália, de valljuk be őszintén, a portugál klubfutballra annyira figyelnek oda Európában mint a belgára.
Nem nagyon.
Az NS felveti egy belga csapatba való igazolás lehetőségét is – szerencsére ők is gyorsan elvetették ezt az ötletet.  Belgium még Moszkvához képest is visszalépés lenne.
Szerintem Törökország is, merthogy a török liga is szóba került.
Talán már Balázs is tudja: jó nagy baromság volt Oroszországba szerződni.
Nyilván nem anyagilag, hiszen a zsebét jól teletömte, de ezen kívül nem sok haszna volt ennek az orosz kalandnak. Ráadásul nem felejtsük el: Balázsnak még évekig szóló szerződése van, így ha nem jelentkezik olyan klub, amelyik kifizeti Balázs vételárát, akkor még jó néhány hónapig kell a magyar játékosnak hajnali fél hétkor (jaj de sajnálom) kelnie, hogy időben odaérjen az edzésre. És azt se felejtsük el, Dzsudzsákért a Dinamo egy évvel ezelőtt 19 millió eurót fizetett, és szerintem Moszkvában nem úgy gondolják, hogy most fillérekért elengedik a szélsőt.
Hát mondjon már nekem valaki egyetlen európai csapatot – olyat, amelyre oda is figyelnek – amelyik hajlandó lenne Dzsudzsákért legalább ennyi pénzt kifizetni.
Egy spanyol közép, vagy mondjuk kiesés elől menekülő csapat biztosan nem.
Sőt, talán egyetlen egy gárda sem.
Bevallom, nagyon sajnálom Dzsudzsák Balázst.
Sajnálom, mert Dagesztánba igazolása előtt senki nem volt, aki szólt volna neki, hogy a pénz nem minden – vagy ha szólt, akkor Dzsudzsák nem hallhatott rá.
Sajnálom, mert neki nem volt annyi esze, hogy ezt magától felfogja.
Sajnálom, mert sok-sok dollárért ugyan, de eltékozolta, eladta tehetségét.
Sajnálom, mert talán már ő is belátja, sőt, talán már be is vallja, hogy óriási hiba volt Oroszországba szerződnie.
Sajnálom, mert most senki nem kopogtatja meg a fejét, hogy tudja, hol a helye.
Sajnálom, mert egy ilyen kaland után azt gondolja, hogy bármelyik, Európában számot tevő csapat belenyúl majd a pénztárcába, hogy érte euró milliókat kifizessen.
Sajnálom Dzsudzsák Balázst……

Két nap múlva lezárjuk a 2012-es évet.
Sok újság, internetes oldal megvonja a maga egyenlegét – és érdekes módon mindenhol az jön ki, milyen nagyot fejlődött a futballunk.
Vitatkoznék ezzel a megállapítással, de nem teszem.
Inkább összegyűjtöttem néhány érdekes, mosolyt fakasztó nyilatkozatot az évből.

 - Egy sorban szerepeltem vele. (...) Akik láttak minket együtt focizni, azt mondták, nem néztünk ki rosszul, ezen felbuzdulva meg is kérdeztem Balázstól, nem keres-e csatárt az Anzsi. Azért egy Eto'o, Kenesei pároshoz szívesen adnám a nevem, még akkor is, ha a levezetéshez pillanatnyilag fiatalnak érzem magam - mondta Kenesei Krisztián, a Haladás játékosa januárban egy debreceni teremtornán.

- Az az érzésem, ő már gyerekkorában eldöntötte, hogy nem focista lesz. Pedig nagyon jó feje volt a játékhoz, nagyon jól látott a pályán. Amolyan Gerd Müller – típusú játékos volt – mondta januárban Nagy László olimpiai bajnokunk Orbán Viktorról, aki Felcsúton még a játékosa volt.

 - Detektívekkel kerestetnek. Ügyes fiúk lehetnek. Még a németek is tudják, hogy az állandó lakcímem Budapesten van, sőt, az osztrák közlekedési hatóság is ide postázza azokat a büntetőcédulákat, melyeket Ausztriában kapok a tilos helyen való parkolásért – mondta Lothar Matthaus az egyik magyar újság megkeresésére azzal kapcsolatban, hogy nem sikerült a magyar bíróságbak kézbesíteni neki egy végzést, ezért nyomozókkal kerestetik Németországban – pedig akkor Ausztriában dolgozott.

 - A támadójátékunk nulla volt, a védekező játékunk mínusz egy – mondta februárban Romanek János, a Szolnok akkori vezetőedzője a szegedi 0-4 után.

 - Ó semmi probléma, így legalább bekerülök a válogatottba – mondta márciusban Tőzsér Dániel, miután csapatkapitányként a kispadon találta magát Genkben, mióta kiderült, nyártól a Genoában folytatja. És láss csodát, tényleg bekerült.

 - Jézusom! Ezt kihagyta?! Én ezt berúgtam volna – mondta a korábbi olimpiai bajnok Szabó Bence a Vasasban futballozó fia helyzetéről az egyik mérkőzésen.

 - Gólgazdag mérkőzés volt, amelyen végül nem esett gól – mondta Vincze Ottó az áprilisi a Real Madrid – Valencia meccsről.

 - Nem is tudom, mikor szerepelt ilyen gyatrán az Újpest. Talán amikor én voltam a vezetőedző. De én le is mondtam – mondta áprilisban Göröcs János.

 - Csak odamentem a bejárathoz, és annyit mondtam: Dzsudzsak, Dinamo – mondta Dzsudzsák Balázs azzal kapcsolatban, milyen könnyen jutott be a Lenin Mauzóleumba.

 - Svájc! És nem csak azért, mert nemrég megverte a németeket. Vártuk, hogy a hazai Eb-n majd kijön nekik a lépés, de az nem sikerült úgy, ahogyan szerették volna. Szerintem most Svájc lehet az a kiscsapat, amely majd meglepetést okoz - mondta Kovács Kálmán, a magyar válogatott egykori játékosa arról, kit tart titkos esélyesnek a futball Eb.-n. Az alpesi ország csapata ki sem jutott a tornára...

- Akik nem akarták tudni a másik meccs eredményét, azok most megnézhetik az összecsapást. Egyébként a németek nyertek 2-1re – mondta az MTV stúdiójában Somogyi Dia a futball Eb.-n.

 - Nem hiszem, hogy kegyvesztett újpestiekkel kellene feltöltenünk a keretünket. Ha a kiselejtezendő játékosok komoly értéket képviselnének, akkor a Megyeri úton is kapnának lehetőséget – mondta augusztus végén Varga Endre, a Vasas ügyvezetője arról, szívesen látnának-e újpesti játékosokat a keretbe. Majd gyorsan igazoltak egy halom légióst, igaz, az NBII-ben csak három játszhat egyszerre, így több olyan, külföldi játékost is fizetnek, akik egyáltalán nem játszhatnak. Megérte.

 - Nem fogok bujkálni. És kolostorba sem vonulok – mondta Bene Ferenc miután kirúgták Pápáról, és megkérdezték tőle, mihez fog ez után kezdeni.

 - Csúnya dolgokat mondtam. Úgy gondolom, a játékosok lelki világát is megsértettem egy picit, de direkt. Ők meg a pályán nyújtott teljesítményükkel tettek engem letargikus állapotba – mondta Véber György csapata, a Mezőkövesd egyik bajnokija után szeptemberben.

- Ha valakinek teher a zsinórban aratott hat győzelem, az menjen vagont pakolni, vagy a Bosnyák téri piacra pakolni. A győzelem ne legyen teher. Felkészültem a károgó hangokra is, de erre csak azt tudom mondani, hogy négy pont előnnyel vezetjük a tabellát – mondta szintén Véber György, miután csapata a Balmazújváros elleni 2-1-es vereséggel elveszítette hat meccs óta tartó veretlenségét.

 -  Az igazság az, hogy hős akartam lenni, de hülye voltam – mondta Tornyi Barnabás egy, a Sandy hurrikán tombolása alatt történt esetről. A szakember látta, hogy dőlnek ki a fák a környéken, de még arrébb akart állni a kocsijával, amikor arra is rádőlt egy úgy, hogy már benne ült. A tréner kisebb sérülésekkel megúszta a balesetet.

  - Tegnap Óz a nagy varázslónál jártam és a szokásosat kértem játékosaim számára, erőt, bátorságot és szívet. Ezt megkaptam, legközelebb Aladdinhoz megyek - mondta Horváth Ferenc, a KTE vezetőedzője csapata Eger elleni 2-0-as győzelme után.

- Egyelőre Egervári Sándor 11-0-ra áll. Ennyiszer nem vette fel a telefont Huszti Szabolcs, amikor a kapitány hívta – mondta Csányi Sándor, az MLSZ elnöke.

 - Örülök annak, hogy a Videotont felemelték a mennyekbe, de meg kell jegyeznem, amikor a Ferencvárossal az EL-csoportkörében szerepeltünk, akkor arra csak legyintettek az emberek, mert mindenki Bajnokok Ligáját akart. Nehéz az összehasonlítás, másak az anyagi lehetőségek is, de véleményem szerint az a Ferencváros tíz pontot verne a bajnokságban a mostani Videotonra – mondta Szűcs Lajos, a Lombard Pápa jelenlegi, az FTC egykori kapusa

 - Ez egy férfias játék. Aki nem rúg, az menjen el balerinának. Normális mérkőzés volt, külföldön is hasonló stílusú meccsek vannak – mondta Vaskó Tamás, a Kecskemét válogatott védője, miután a Haladás játékosai és vezetői túlzott kecskeméti keménységről panaszkodtak.

 - Nem ültem le a kispadra, nem is voltam beírva a jegyzőkönyvbe, hanem a rendezői padon ültem. Igaz, nem volt rajtam sárga mellény, mert ha azt fel kellett volna vennem, valószínűleg örökre felhagyok a labdarúgással kapcsolatos összes tevékenységgel. Azért odáig nem jutok el...- mondta Aczél Zoltán arról, hogyan követi a megye egyes Veresegyház meccseit, amelynek a szakmai munkáját segíti.

 - A bíró is ember, így tévedhet, de ne tévedjen! – mondta Híres Gábor, a Balmazújváros mestere, aki szerint a klubok egzisztenciája szempontjából sok múlik a játékvezetők teljesítményén.

 - Nagyon szeretem Garami Józsefet, aki évek után is ugyanolyan játékstílust játszat a csapatával, és a sikerek alatt is ugyanolyan szerény tud maradni ….mint amilyen én szeretnék, de nem tudok – mondta Tomiszlav Szivics Garami Józsefről.

 - Magyarországon rengeteg olyan futballista van, aki egy fröccsért árulja sztorijait a kocsmában, de legbelül fáj a lelkiismerete, mert tudja: nem tett meg mindent azért, hogy komoly futballista legyen, és ezzel komoly pénzt keressen – mondta Horváth Ferenc, a Kecskemét edzője decemberben

MINDEN KEDVES OLVASÓMNAK ÉS TERMÉSZETESEN A MAGYAR FUTBALL RÉSZTVEVŐINEK, FŐSZEREPLŐINEK BÉKÉS BOLDOG KARÁCSONYI ÜNNEPEKET KÍVÁNOK!!!

Fehér György

Hogyan lehet ma Magyarországon profi futsal –kispályás- focicsapatot csinál, több 10 milliós költségvetéssel. Hát a kormány csapatának kell lenni, és máris sorban állnak a szponzorok. Na, nem önszántukból, inkább központi utasításra, de mindegy, a lényeg hogy dől a lé.

Szijjártó Péter államtitkár és Szikora Levente - aki szintén a Parlamentben dolgozik, két és fél éve a Miniszterelnökségen, jelenleg a fél éve létrehozott külügyi és külgazdasági államtitkárság külgazdasági főosztályán – néhány évvel ezelőtt gondolt egyet, és összehozott egy kispályás focicsapatot, amely Fidelitas tagokból állt. 2011 elejéig amatőrbajnokságokban, gálákon, néha kampányeseményeken léptek fel, de hát akkoriban ugye hazánkban rendezték a futsal Eb-t, és derék vezetőinknek kipattant a szikra a fejükből: futsalozni akarnak.
Persze ezt ma Magyarországon csak NBI-ben, és NBII-ben lehet, ahhoz pedig sok pénz kell.
Na meg futsalozni tudó játékosok.
Ám ez sem volt gond……
Előbb Szijjártó kisebb hazájában Dunakeszin létrehozták a futsal szakosztályt, majd az ország legnépszerűbb csapatától, a Ferencvárostól elcsábították Fehér Zsoltot, az év futsaledzőjét, akivel válogatott játékosok is érkeztek.
Már akkor hallani lehetett, hogy Dunakeszin kinyitották a pénzcsapot, mert hát ugye hivatalosan még az NBI-ben sem sok csapatnál keresnek a játékosok a futsalban, nem hivatalosan viszont azért néhány helyen már van fizetés-
Az NBI-ben.
Na de kérdem én – és sokan mások is – vajon mi volt vonzó a hirtelen megjelenő szponzoroknak egy új szakosztályban.
Pontosabban mi volt vonzóbb, mint mondjuk egy olyan márkában, mint a Ferencváros, vagy az Újpest. Mert akkoriban mindkét csapat az NBI-ben szerepelt, de előbbi a bajnoki bronzérem megszerzése után visszalépett a bajnokságtól, utóbbi pedig egy időre meg is szűnt.
Mert nem volt pénz a folyatásra.
Egy Ferencvárosnál, egy Újpestnél.
Ám amíg a fővárosban ez történt, addig a kis Fidelitas csapatnál már nagy terveket szövögettek az NBI-ről.
Sok pénzből.
Jöttek is a játékosok, akik megérezték, itt most lehet egy kis zsét keresni.
A futsal válogatottak mellett megjelent, Horváth Ferenc, Vincze Ottó, sőt a játékos pályafutását sérülés miatt abbahagyó  Löw Zsolt is.
„Látták az elszántságot, akaratot, kitartást, a fejlődni vágyást, az edzésmunkát."
Ezt mondta ezzel kapcsolatban Szikora Levente.
Nos, nem megbántva egyik játékost sem, tudjuk, ennek semmi köze nincs ehhez. Főleg Vincze Ottónál, akiről ugye tudjuk, hogy képes ököllel megütni egy nála 15-20 évvel idősebb embert is egy jótékonysági gálán.
De gyorsan kiderült, hogy a pénz még nem csinál csapatot.
A csapat nem jutott fel az NBI-be. A gárda második lett, az osztályozót meg elbukták.
És hogy milyen gazdasági helyzetben van a többi csapat: a feljutó Vác nem vállalta az első osztályt, mert nem volt rá pénzük.
De innen már nem volt megállás.
Most például érkezett a világ egyik legjobb, legismertebb edzője, akit csak a sportág Mourinhójának neveznek.
Tomas Rivera Amoros három éve vezeti a román nemzeti csapatot, 2009-ben bronzérmet nyertek a világkupán, az idei Európa-bajnokságon a negyeddöntőig jutottak.  2010-ben irányíthatta a világválogatottat is. Húsz évig edzősködött Spanyolországban, a Martorellel 2000-ben és 2007-ben elnyerte a Katalán Kupát, 2008-ban japán kupát, bajnoki ezüstöt nyert a Bardral Urayasuval.  Olaszországban a Napolival a bajnokság elődöntőjéig jutott, 2010-ben a Luparensével bejutott az UEFA Futsal Cup (a Bajnokok Ligája a futsalban) négyes döntőjébe, míg 2009-ben a Déva, 2010-ben a Marosvásárhely vezetőedzőjeként lett román Szuper Kupa-győztes.
Ez az edző lett az alig két évvel ezelőtt létrejött, és a magyar NBII-ben szereplő „jó nevű” Dunakeszi edzője.
Na persze, nyílván nem két forintért.
De Dunakeszin nem kell félni, hogy elfogy a pénz – legalábbis egyelőre.
Szíjjártó és a Fidelitas kis játékszere vonzza a szponzorokat.
Persze egy őszinte, és mondjuk valamilyen nagyon durva büntetés – fejfesztés – terhe mellett megkérdeznénk mondjuk a Porsche Hungária, aValton Security, a Teva, a Bombardier, a Hunland, a Nokia-Siemens Networks vagy épp a Közgép vezetőt, vajon tényleg maguktól, saját akaratukból támogatják a csapatot, bizony fura válaszokat kapnánk.
Azaz dehogy fura válaszokat.
Ebben az országban a kiemelt nagypályás csapatokat kötelező támogatni a cégeknek, irányított milliók érkeznek a Ferencvároshoz, a Debrecenhez, hogy a Videotonról már ne is beszéljünk.
Ebben az országból az ország miniszterelnöke közpénzből stadiont épített magának a pusztába, és NBI-es csapatot kreál egy fantom együttesből.
Ezekhez képest Szíjjártó játékszere alig pár 10 millióba kerül évente.
Egyébként Dunakeszin nem is tagadják, dől a pénz, nyíltan elmondják, hogy néhány tízmillió forint az éves költségvetésük.
„Nem tagadom, mindegyik cég vezetőjét ismerem, amelyik a mezünkön van. Ma a futsalban két csapatnak van reklámértéke, az egyik Európa egyik legjobb futsalcsapata, a Rába ETO, a másik mi vagyunk. Büszkék vagyunkj arra, hogy ilyen nagy cégek a Kinizsit támogatják" - mondta Szijjártó Péter a NolTV-nek.
Nagy európai gazdasági szakemberek biztosan hetekig dörzsölnék a fejüket, hogy milyen reklámértéke van egy az NBII-ben szereplő, hazai pályán ugyan telt hát előtt játszó (ez 800 nézőt jelent), de kis túlzással még az országban sem ismert Dunakeszi Kinizsi néven futó, országhatárainkon túl teljesen ismeretlen futsalcsapatnak.
Semmilyen.
Egy nagy nulla.
Ezek a szponzori támogatások tipikusan magyar mutyizások.
( Azért az igazsághoz hozzá tartozik, hogy ez az ismertség van akinek jól jön: a Dunakeszi Kinizsi Futsal Klub csapata támogatta a rászoruló családokat, az összegyűjtött pénzadományt jelképező táblát Szíjjártó adta át Kozsuch Zsolt plébánosnak, sőt, 150 ezer forinttal támogatták a bajnokság legszegényebb és leggyengébb csapatát a  sereghajtó Budapest Dream Teamet, amely megszűnt volna a támogatás nélkül).
De az is igaz, hogyha ez a pénz nem jönne Dunakeszire, ha ebből a Fidelitas csapatból nem csináltak volna irányított pénzekből NBII-es, esetleg NBI-es csapatot, és ha mondjuk Szíjjártó   ugyanolyan halandó lenne, mint mi, sehol, egyetlen futsal csapatban nem nagyon játszana.
És csak összehasonlításul: a szintén NBII-es Külker csapata – amelyik vezeti a bajnokságot a több 10 millióból gazdálkodó Dunakeszi előtt - éves szinten 700 ezer forintból gazdálkodik. A Tolna-Mözsi Futsal SE -nél évi egymillió. a Dream Team SE -nél legfeljebb 600 ezer forint. a BEAC-nél másfél millió AC Villámnál félmillió forint az éves költségvetés.
Persze, nem ezeket a csapatokat szemelte ki Szíjjártó Péter és a Fidelitas játékszernek.

Fehér György

Év végéig igyekszem olyan videókat összegyűjteni, amiért mindenki lelkesedhet, amiért mindenki újra szerelemes lehet abba a játékba, melyet úgy hívnak: futball.
(Kivéve persze, ha történik valami olyan, amit betűkbe öntenék. Most például arról gyűjtök anyagot, miként lopta meg Berki Krisztián a Vácott.
Előre legyen annyi: nagyon. Baromi nagyon.)
Na de vissza a futballszépségeihez.
Elsőként a teremfoci, hivatalos nevén a futsal világsztárjának, Falcaonak szenzációs megmozdulását csodálhatják meg.
A brazil játékos – aki névrokona az Atletico csatárnak, de tény, ezt a megmozdulást talán még a piros-fehérek támadója is megirigyelné - egy kedd esti Futsal Fest-gálán szabadrúgás után varázsolta a kapuba a labdát.
Úgy, hogy az már lehetetlen.
Ilyen mozdulat nincs – vagy mégis van…..

Eldőlt, nem lesz népszavazás arról, kell-e állami pénzből futballstadiont építeni a pusztába – azaz Felcsútra. Még novemberben Mesterházy Attila szocialista pártelnök által nyújtott be népszavazási kérdés úgy szólt: „Egyetért-e Ön azzal, hogy 2014. december 31-ig állami finanszírozással Felcsúton labdarúgó-stadion ne épüljön?"
Az OVB azért utasította el a népszavazási kezdeményezést, mert álláspontja szerint az nem tartozik az Országgyűlés hatáskörébe. Az elutasítást november közepén a tíztagú bizottság hat tagja szavazta meg.
Nos kérem, már maga a népszavazás gondolata is elvetélt ötlet volt, hiszen I. Viktort az sem érdekelte volna, ha válasz igen. A stadion így is-úgy is felépül, csak hozzá kellett volna dobni az árához egy népszavazás potom1-2 milliárdos költségét.
Ráadásul a kérdésre mindenki, még Viktor barátai is tudják a választ: szart se kell Felcsútra stadion, sőt NBI-es csapat sem kell – márpedig a helyzet most úgy néz ki, hogy az egyik legnagyobb magyar futballista nevét kibérlő felcsútiaknak jövőre első osztályú csapatuk lesz.
Igaz, már az is érdekes volt, hogyan lehet esélye Puskás Akadémiának az NBI-be jutnia, hiszen a bajnokságok átszervezése miatt tartalékcsapat nem juthat az NBI-be, sőt, az év végén automatikusan kiesik az NBII-ből. A Puskás Akadémia nem oly rég pedig még a Vidi tarcsi volt, de egy huszárlépéssel önálló klubbá vált.
Önálló klubbá, ahol a Videoton vezetőségének beleegyezése nélkül azért nem történhet semmi. Így nagyon úgy néz ki, jövőre két Videoton is lesz a bajnokságban, csak az egyiket másképp hívják majd.
Igaz, így két helyre kell majd tolni az állami pénzt, két helyre kell kötelezni majd a szponzorokat, de mint látjuk, ez most sem akadály.
Szóval a nagy kérdés nem az, hogy kell-e stadion Felcsútra, hanem hogy ki a f…sz fog oda kijárni? (Már bocsánat a kifejezéséért)
Persze I. Viktor és a sleppje, meg néhány falusi futballkedvelőn kívül.
Senki.
(Csak halkan jegyzem meg, az előző Orbán kormány alatt is olyan jó érzékkel választották ki, hova is kerüljön sok-sok milliárd egy futballstadion formájában, hogy például Dunaújvárosban mostanság 200 néző előtt játszanak NBIII-as derbiket)
Felcsúton játszhat bárki is a csapatban, szerepelhet bármelyik osztályban is, üresen fog kongani a sok-sok állami millióból megépülő stadion.
Sőt, megkockáztatom, ha egy felcsúti csapat elindulna a megyei bajnokságban, annak meccsein többen lennének, mint egy gyökételen, Puskás Akadémia néven futó NBI-es csapat meccsein.
Mert az emberek nem hülyék, pontosan tudják, hogy ennek a csapatnak már semmi köze nincs Felcsúthoz – sokkal inkább egy magamutogatás része.
És mindenki elhiheti, ebben semmilyen politikai felhang nincs. Mindenki pontosan tudja, hogy egy kis királyság épül az országon belül, és ennek egy része a Puskás nevét viselő labdarúgó akadémia, amelyben egyetlen felcsúti sem játszik.
És hiába vezeti ez a csapat veretlenül az NBII-es bajnokságot, egyetlen hazai meccsén sem volt ötszáznál több ember a lelátón – és akkor még nagyon pozitív voltam.
Sokszor elmondtam már: örök igazság, hogy a futball a szurkolókért, az emberek szórakoztatásáért van, ebben az esetben viszont ez nem igaz.
Ez a felcsúti csapat kis túlzással egy ember szórakoztatásáért van.
Na jó, nyilván ez tényleg túlzás, de valljuk be őszintén, a szülőkön, az akadémián dolgozókon és néhány futball-fanatikus mellett tényleg senkit nem érdekel ez a csapat.
És ez akkor sem fog változni, ha a gárda az NBI-ben szerepel majd.
És akkor sem, ha ott mondjuk a dobogóért küzd majd.
A magyar futball történelmében nem kell messzire menni, hogy erre példát találjunk.
Ott van mondjuk a Gázszer esete, amely gárda nem is oly messze Felcsúttól  
tényleg nagy dolgot vitt véghez: a megye I-ből jutott az NBI-be.
Nem csak úgy „megcsinálták a zöld asztal mellett” a klubot, hanem végigjárták a ranglétrát.
És nem állami pénzből.
De a zsé elfogyott, a csapat a bajnokság közben szűnt meg. Pedig az első helyen állt, csak hát senkit nem érdekelt.
Most sokan azt gondolhatják: jó-jó, de Felcsúton sosem fogy majd el a pénz.
De mi lesz akkor, ha egyszer csak nem a Fidesz nyeri majd a választást?
Akkor hogyan folyik majd az állami pénz a kirakat csapatba?
Elmondom: sehogy.
De mondhatunk a Gázszernél keményebb példát is.
Tudják ki épített utoljára futballstadiont a pusztába?
Stadler József – igaz, ő ezt a sajátjából, vagy nagyjából a sajátjából tette.
És tudják, hol van most Stadler József?

Fehér György

Kibújt a szög a zsákból.
Tegnapi cikkemben egyébként rosszul írtam, Matyi Dezső nem 2015-ig fizetné úgy Supkát, hogy annak nem kell dolgoznia, hanem „csak” fél évig.
Na de milyen fél év lenne ez…
12 milliós félév…
Az egyik napilap ugyanis kiderítette, a háromfős pécsi szakmai stáb havonta ötmillió forintjába került a klubnak, ebből a vezetőedző bruttó hárommillióhoz jutott, amelyből a levonások után kétmillió maradt az edzőnél.
Azaz Matyi kész lett volna fél év alatt 12 millát úgy kifizetni Supkának havi részletekben, hogy Supka mehetett volna,amerre lát.
Akár még másik csapatot is kereshetett volna magának.
De az éhes brigádnak – Supka és menedzsere az egykori veszprémi tulaj, Kiss – ez nem volt eég.
Ők egyben szerették volna a zsét.
Egyébként pofátlanságnak tartom, hogy Supka ezért a pénzért semmi értékelhetőt nem csinált – egyébként ehhez jött a szállás és a kocsi is – de mint szoktam mondani, nem az a hülye, aki ennyi pénzt eltesz a nagy semmiért, hanem aki adja.
És soha nem derült volna ki, milyen sok pénzt eltesz Supka erre az értékelhetetlen munkára, ha nem nagy a pofája.
Szépen csendben tehette volna el a milliókat.
De neki ez nem volt elég.
Csak halkan jegyzem meg: havi két milláért én is kiejtem a Magyar Kupából a Pécset.
Havi két milláért én is kiejtettem az NBI-ből a csapatot.
Annyi meccset, amennyit Supka nyert, talán én is nyernék.
Sőt: mivel én most keresnék életemben először ennyit, ráadásul a grundon, egy lábtenisz meccset nem tudok, nem bírok elveszíteni, lehet, hogy még többet is.
Jó-jó, nincs liszenszem, de Supkának van, és mit ért vele? (azon kívül, hogy valahogy mindig kap munkát. És nem hiszem, hogy Kispesten sokkal kevesebbet keresett volna, mint Pécsett. Sőt!)
Matyi Dezső úr: szóval nincs liszenszem – TF-es edzőim viszont van – de amint indul B liszenszes képzés, megcsinálom, utána pedig jöhet az A liszensz.
Van viszont lelkesedésem és alázatom.
Az elképzelés szerint úgyis kell egy szakmai igazgató, ahhoz nem kell liszensz.
És annyit nem kérek, mint Koeman.
Viszont azt ígérhetem, hogy Supka minden egyes nap „vért fog húgyozni” a havi két millájáért.

Fehér György