Megvan a magyar labdarúgás leggyengébb láncszeme.
Mindenért a bíró – bocsánat játékvezető – a hibás.
Eddig egyébként leginkább a játékosok mondták ezt – most már az edzők.
A külföldi edzők.
Először csak a Videoton edzője „ugrált”, ő volt az, aki szinte minden meccs után megfogalmazott egy-egy kritikát.
Hol így, hol úgy.
Egyébként érdekes, hogy a Videoton szimpatizánsai tüntetést szerveznek az MLSZ vagy épp a játékvezető ellen, aki ismét lelátóra küldte a magáról megfeledkezett trénert.
Talán okosabb lenne az edzőhöz, uram bocsá a klubvezetőhöz fordulni, hogy a magáról megfeledkezett szakember ne égesse már folyamatosan a saját klubját a viselkedésével.
A Vidi edzője mellé beállt a Honvéd olasz edzője, Marco Rossi is, ami egyébként azért is furcsa, mert nincs két hónapja, amikor a Honvéd-Videoton meccs kapcsán azt nyilatkozta, felesleges összehasonlítani őt és a másik csapat edzőjét, mert más a habitusuk, és ő bizony sosem fogja a sportiban keresni a hibát.
Elég gyorsan elértünk a „soha” időszakhoz.
És itt van az Újpest esete.
Roderick Duchatelet, az Újpest első embere már így is történelmet írt a magyar futballban azzal, hogy ő felülbírált egy játékvezetői döntést, és annak ellenére nem engedte rá bajnoki mérkőzésre a csapatokat az NBII-ben, hogy a játékvezető alkalmasnak ítélte a játékteret.
Nos, most Roderick Duchatelet azt találta ki, hogy ő bizony nyílt levélben iratkozik le egy játékvezetőről, azaz azt akarta elérni, hogy Andó-Szabó Sándor soha többet ne vezessen a liláknak.
Na persze, még a végén a csík húzza a repülőt.
Na nehogy már egy sportvezető, edző vagy játékos döntse el, ki vezethet neki meccset és ki nem.
Ez már a pofátlanság netovábbja.
Nem akarom védeni a bírókat, hiszen hibáznak, nem is keveset.
De nem többet, mint a játékosok, edzők vagy épp klubvezetők.
Ráadásul sokkal kevesebb pénzért hibáznak, mint a játékosok, edzők vagy épp klubvezetők.
De a legegyszerűbb, ha üvöltözünk egyet a bíróval, majd mindent rákenünk.
Nem a csatárra, aki nem tud egy normálisat rúgni a labdába, nem a középpályásra, akinek egy használható labdája nem volt, nem a védőre, aki háromszor alászaladt a labdának, nem a kapusra, aki „levente gólt” kapott, de még csak nem is az edzőre, aki ezeket a játékosokat a csapatba állította.
Nem, a bíró tehet mindenről.
Na ne már.
Ráadásul, ha már itt tartunk, megnézhetjük, hol tart a magyar futball, és hol a játékvezetés.
Mármint nemzetközi színtéren.
A magyar (amatőr) játékvezetők rendszeresen részt vesznek olyan világversenyeken, melyeket a magyar játékosok csak a televízió képernyőin keresztül látnak.
Mondjuk világbajnokságon, ahol nemzeti csapatunk utoljára 1986-ban járt.
Tehát ha így nézzük, bizony az amatőr státuszú játékvezetésünk eredményessége mérföldekkel előzi meg a profi labdarúgásunkat, a profi játékosainkat.
De nézzünk egy extrém példát: hallottak már egyetlen játékvezetőt is nyilatkozni arról, hogyan játszott a meccsen egy vagy több futballista?
Vagy hogy hogyan hagyta ki a 100 százalékos ziccert a csatár?
Egyetlen játékvezető is nyilatkozott elmarasztalónak olyan klubvezetőről, aki nem adott időben fizetést a játékosoknak, akiknek így néha már a megélhetésük is veszélybe került?
Nem.
Mert nem az ő dolguk – és ezt a klubvezetőkkel, edzőkkel vagy épp játékosokkal szemben pont tudják is.
A klubvezetőknek, edzőknek vagy épp játékosoknak semmi közük a játékvezetőkhöz, így joguk sincs minősíteni működésüket. Szerintem ők csak minősítsék a játékosokat, a sporikat meg majd minősíti a szövetség.
Mert ez a dolgok rendje.
Szóval hagyjuk ezt az egész felelősség áthárítást.
Szerencsére a mostanság tutyi-mutyi MLSZ ezúttal a lábára állt, és nem engedett az újpesti nyomásnak.
„A klubvezetőknek a jövőben sem lesz beleszólásuk abba, hogy a bíróküldést befolyásolják, azaz, hogy melyik mérkőzést melyik játékvezető dirigálja. Ez egyébként a FIFA és az UEFA jogos elvárása is minden tagszövetségével szemben, mindenfajta ún. „fekete-lista” ellentétes lenne a nemzetközi szövetség szabályzataival is.” – szól az MLSZ közleménye, amivel most 100 százalékosan egyet kell értenem.
Mindenki azzal foglalkozzon, ami az ő dolga.
Fehér György
