Ezen az oldalon több alkalommal emeltem fel a hangom az ellen, amikor egy-egy klub nem ad játéklehetőséget egy olyan játékosának, aki addig meghatározó szerepet töltött be a csapatba csak azért, hogy ezzel bírja szerződéshosszabbítására. Legfrissebb ilyen eset Debreceni Andrásé, akit a Honvédban jegelnek, de a legnagyobb felháborodást a Zsarolás a Hungária körúton című cikkem váltotta ki.
Ezek után a klubigazgató például példa nélküli pofátlanságot követett el: megzsarolta a cikkben szereplő játékosát, Kákonyi Dánielt, hogy helyreigazítást kérjen, de olyan amatőr módon tette mindezt, hogy a helyreigazítást az MTK titkárságáról küldték el.
Sajnos hazánkban engedik ezt a féle zsarolást – úgy néz ki, Európában ennél tökösebb legények is vannak.
Tegnap éles hangú közleményt jelentetett meg a profi labdarúgók szakszervezete (FIFPro), és bírálta a klubok gyakorlatát, mely szerint a szerződést hosszabbítani nem kívánó futballistákat klubjaik „jegelik.”
„A FIFPro a FIFA-val, az UEFA-val és az Európai Bizottsággal is tárgyalni akar az ügyről, mivel egyre több klub viselkedése ad okot aggodalomra. Nyomás alá helyezik a játékosokat a hosszabbítás érdekében. A klubok számára a futball már inkább üzlet. Maga a játék a második helyre szorult. A klub megpróbálja új szerződés aláírására kényszeríteni játékosát, és ha a labdarúgó nem megy bele ebbe, akkor a kispadra vagy a lelátóra száműzik. Profi labdarúgóként nem játszhat, csak akkor, ha új kontraktust ír alá. Jelenleg két példa igazán látványos: az Internazionale kötelékébe tartozó Wesley Sneijder és a Bilbao alkalmazásában álló Fernando Llorente ügye” – tér rá a példák ismertetésére a FIFPro. „Sneijder szerződése 2015 nyaráig szól. Az Inter azt akarja, hogy írjon alá 2016-ig, ugyanakkora összfizetésért, mint amennyit 2015-ig kapna. Tehát a klub egy évvel többet akarja dolgoztatni a játékost ugyanazért a fizetésért. Sneijder ezt az ajánlatot elutasította, és azóta Andrea Stramaccioni vezetőedző nem teszi be a csapatba. Llorente szerződése 2013 nyaráig szól. A nyáron elutasította a szerződéshosszabbítást, ezért hiába volt kulcsembere az El-döntőbe jutó Bilbaónak, spanyol válogatottként is csak a kispadon ülhet."
„Sneijder és Llorente esete csak látványos példa. Régebben ez volt a kivételes eset, de sajnos most már egész Európában klubok sora zsarol ily módon. A klubok azzal védekeznek, hogy a játékosoknak tiszteletben kell tartani a szerződésüket, de miért nem vonatkozik ez rájuk is? Nem értem, mi a hasznos egy klubnak abban, ha nem játszat egy szerződtetett játékost. Tönkreteszik vagy hátráltatják a labdarúgók karrierjét. És ezzel mit érnek el? Mi a haszna a klubnak?” – tette fel a kérdést a FIFPro főtitkára, a holland Theo van Seggelen a Volksrant lapnak nyilatkozva.
És most jönnek a különbségek.
Itthon a klubok – tisztelet a kivételnek – olyan terrorban tartják a játékosokat, hogy azok inkább befogják a szájukat. Ez mondjuk érthető is, hiszen külföldi kollégáik már kerestek annyi pénzt, hogy ha soha többet nem kapnának egyetlen eurót sem a futballért, akkor sem esnének kétségbe, míg itthon néhány helyen örülhetnek a havi 150-200 ezres fizetésnek.
És ha az kimarad, nagy a baj.
Mint mondom, korábban az MTK járt élen ebben a tisztességtelen viselkedésben, sőt, a kék-fehéreknél azt sem nézték, hogy kivel csinálják ezt meg.
Kákonyi esetével egy időben ugyan így jártak el a ma már a Győrhöz tartozó Pátkaival, csak míg ő az első csapat meghatározó tagja volt, addig Kákonyi a második csapatban rúgta a labdát hétről-hétre.
Hetekig-hónapokig mindketten a stadionban, a kapu mögötti 15 négyzetméteres területen edzhettek csak.
De ez teljesen mindegy volt, a lényeg, hogy az történjen, amit a klub akar – ha nem, akkor se a klubnak, se a játékosnak ne legyen jó.
De nehogy azt gondolják, hogy az MTK-n akarom elverni a port: a FIFPro által készített felmérésen 94 Magyarországon játszó futballista jelezte, hogy a klub kirakta őket a keretből és egyedül kellett edzeniük, közülük 19.3 százalék okként azt jelölte meg, hogy a klub szerződésbontásra akarta kényszeríteni őket, 18.1 százalék pedig azt, hogy mellőzésük oka az új szerződés alá nem írása volt. A FIFPro statisztikái szerint a magyar bajnokikon pályára lépő minden 22 játékos közül 2-t helyezett nyomás alá klubja új szerződés aláírásának reményében.
Ha jó tudom, hazánkban is van amolyan szakszervezet, bár a mostanában nem hallani semmit róluk.
Csak remélni tudom, hogy a magyar sportvezetők is észhez térnek, észre veszik, hogy amit csinálnak, azt egész Európában elítélik.
Persze, nem vesztettem el az eszem, és nem gondolom, hogy ettől a hírtől a Honvéd tulaja Geroge F. Hemingway visszahelyezteti a csapatba az onnan általa kimozdított Debrecenit.
(Hemingwayről jut eszembe: holnapi cikkem részletesen foglalkozik azzal, miként lehetséges, hogy a Honvéd klubtulajdonosa több mint 60 évesen és X kilós súlyfelesleggel megyei futballmérkőzéseket vezethet. És miként lehetséges az, hogy pont akkor vezet meccset, amikor ő akar, és ha nincs kedve hozzá, egészen egyszerűen nem jelenik meg a mérkőzésen.)
Fehér György
