mifocink

„A játékvezetés hazai színvonalát összességében átlagosnak és elfogadhatónak ítéli meg.”
Ez a mondat akár a 70-es, 80-as évek szocialista Magyarországában is születhetett volna. Abban az időben gyártottak ugyanis ilyen semmit mondó, ráadásul nem is igaz értékelések az élet számos területén.
De ezt a mondatot nem 30, de még csak nem is 20 évvel ezelőtt mondták – hanem egy nappal ezelőtt.
Mégpedig az MLSZ vezetői.
Még egy adalék ahhoz, hogy miért is tart itt a magyar labdarúgás, hogy azok, akiknek az lenne a dolguk, hogy rendet tartsanak és hogy vezessék futballunknak lényegében a „cseh kettőt” nézik.
A magyar játékvezetéssel semmi sincs rendben – mondom ezt annak ellenére, hogy Kassai még mindig a világ élvonalába tartozik, és annak ellenére, hogy több magyar játékvezető is kap nemzetközi megbízatást.
A magyar játékvezetést ugyanis totális amatörizmus veszi körül.
A vezetést is, a játékvezetőket is.
És ezt szó szerint kell érteni.
A profi magyar bajnokságban ugyanis amatőr játékvezetők vezetik a meccseket.
A futballisták azért kapják a fizetésüket, hogy futballozzanak, nekik ez a munkájuk – a játékvezetők pedig a munkájuk mellett, lényegében a szabadidejüket feláldozva vezetik a profi osztály meccseit.
(Az már más kérdés, hogy én pont ugyan így tennék a játékosokkal. Talán akkor tisztulna meg a magyar labdarúgás, ha félprofi játékosok játszanának, azaz csak annyi pénzt kapnának, amennyiből még pont nem lehet megélni, és edzésre esténként, munka után mennének. Talán ilyen körülmények között csak azok maradnának meg, akik valóban szeretnek futballozni, de azt hiszem, ezzel sokan nem értenek egyet.)
Mindez azt jelenti,hogy egy olyan rendszerben, ahol még a mosodás is azért kap pénzt, mert mossa a ruhát, azaz a klubcsapatoknál mindenki profi, az egyetlen amatőr szereplő nyakába akarja varrni egy-egy edző a heti vereséget.
Halkan jegyzem meg, érdekes, hogy az amatőr bajnokságokban is végül mindig a bíró lesz a hibás, csak ott azt mondják neki: ő az egyetlen, aki pénzt kap, amiért részt vesz az eseményen. Mondjuk az amatőr bajnokságok játékvezetői egy külön könyv témája is lehetne.
Ezek után azt mondani, hogy minden rendben van, nemcsak szakmaiatlanság, hanem dillettantizmus is.
Miképp az is, hogy a szövetség ezek után úgy próbálja meg védeni a bírókat, hogy központi utasításra tiltja mag a kluboknak, hogy vezetőik elmarasztalóan nyilatkozzanak a játékvezetőkről, kiemelve hibáikat.
Én egyrészről azt gondolom, hogy a játékvezetőről egy edzőnek sosem lehet beszélni, neki ugyanis a csapattal kell foglalkozni. Azt is gondolom, ha egy-egy játékos csak annyit hibázna egy meccsen, mint egy spori, akkor bajnok lenne a csapata.
Franz Beckenbauer mondta egyszer, ha ő véletlenül játékvezető lett volna, és felé jönne egy játékos úgy, hogy beszél hozzá, azonnal kiállítaná.
Meg sem hallgatná, mit mond neki a futballista.
Egészen egyszerűen azért, mert a futballistának nem ez a dolga, hogy a játékvezetővel beszélgessen, hanem hogy futballozzon.
A másik oldalt is figyelembe véve viszont azt mondom, hogy egy szövetség központilag nem tilthatja meg egy edzőnek – amelyik nem az ő alkalmazottja, amelyikhez lényegében semmi köze nincs – hogy egy harmadik félnek – televízió vagy újság – azt mondjon, amit akar.
Ez nonszensz.
Sőt? Ez „véres” kommunizmus.
Abban az időben nem lehetett kimondani azt, amit akart az ember.
De a másik új gondolat is igazi magyar baromság.
Az MLSZ az NB I-ben két gólvonali bíró alkalmazásával erősítené a több szem többet lát gyakorlatát.
Tovább növelve ezzel az a profi bajnokság amatőr résztvevőit.
Na és tovább növelve ezzel a másra mutogatás lehetőségét az edzők, sportvezetők számára.
Ráadásul jól nyissuk ki a szemünket, és keressünk már még egy európai bajnokságot, ahol bevezették a nemzetközi eseményeken egyébként már használt gólbírót.
Sem Angliában, sem Németországban, sem Spanyolországban, sem sehol máshol nem nevezetteik ki így magukat a vezetők – pedig például ezekben az országokban profi játékvezetők vannak. (Spanyolországban például 6000 eurós havi fizetésért, míg itthon egy NBI-es mérkőzésért bruttó 80 ezer forint jár a játékvezetőnek, és ha jól tudom, bruttó 50 ezer az asszisztensnek)
Csak az a baj, hogy a futball vezetői ezekkel a nevetséges kijelentéseikkel mind mind azt sugallják, hogy egyáltalán nem alkalmasak arra a feladatra, amit épp csinálnak – és amiből a játékvezetőkkel szemben élnek.

  Fehér György