Hét és fél millió forint nagy pénz.
Mindenkinek.
Hét és fél millió forintot kölcsönkérni veszélyes vállalkozás - csak tuti üzletre szabad.
Hét és fél millió forintot kölcsönadni még veszélyesebb vállalkozás - csak tuti üzletre szabad.
És nagyon nagy jóindulat kell hozzá.
És ez az, ami az egyik budapesti klub volt kapusát nehéz helyzetbe sodorta.
A kapus Magyarországon is az egyik legjobb volt a posztján, de Belgiumban igazi sztár lett. Kétszeres bajnok és kétszeres kupagyőztesként tért haza nevelőegyesületébe, ahol még két évig védett.
Aki ismeri, csak két szóval jellemzi: jó ember.
Milliomos nem lett Belgiumba, de ő sem tagadja, amikor hazatért, azért volt pénze.
És voltak barátai.
Igaz, és álbarátok.
Az egyik - mindenki döntse el, melyik kategóriába tartozik - gyorsan "le is csapott" a kapusra.
A társ igazi bohém alkat, egy életművész, aki játékosként azért penge volt, és aki edzőként is igazi megmondóember. Aki sosem tudott a pénzzel bánni.
Már akkor, amikor a kapus hazatért volt egy több, mint 5 milliós tartozása - egy egykori válogatott játékos felé, aki akkor már a REAC trénereként bontogatta szárnyait.
A játékos tehát kölcsön kért, hogy visszafizesse a kölcsönt.
Persze, egy kicsivel többet kért, mint amivel tartozott.
Hét és fél milliót - három hónapra.
A kapus - aki jó ember - adott. Még papírt sem írtak róla.
Ennek lassan nyolc éve.
A kapus még nem kapta vissza a pénzét - de az évek során legalább egy papír született, amiben a játékos közjegyző előtt elismerte a tartozást.
Ám fizetni nem tudott.
Pontosabban az elmúlt években, amikor az egyik NBI-es vidéki csapatnál volt edző, csöpögtetett valamit.
Néhány 100 ezret.
Időnként.
Persze, időközben sok minden történt.
A kapus például hosszú ideig munka nélkül volt, és bizony elfogytak a tartalékok.
Jelenleg is csak két, NBIII-as csapatnál - ahol egykori játékostársai az edzők - tart kapusedzéseket.
Persze, ebből megélni nem lehet.
Ám a kapus most is jó ember.
Azt mondja, küldhetne behajtó embereket, akik hivatalos úton szereznék vissza a pénzét, de nem teszi.
Nem akar rosszat a "barátnak".
Sőt, még mindig bízik benne.
Azt mondja, talán lesz még benne annyi tartás, ha valahol újra munkát kap, akkor őt is beajánlja kapusedzőnek, és a munkabéréből talán újra csepegtet valamit.
Tipikus magyar történet.
És sajnos, igaz történet, amiben bár nem írtam le a neveket, egy kis gondolkodás után az olvasó kitalálhatja, kiről, kikről is van szó. És csak remélheti, hogy a jó - mert itt tényleg van jó - elnyeri végső jutalmát.
Vagy legalább visszakapja a majd nyolc éve, három hónapos futamidőre kölcsönadott pénzét.
Fehér György
