Most sokan nem fognak szeretni, de úgy gondolom, valaki most "rákoppinthatna" Egervári Sándor fejére. A kapitány kétség kívül az elmúlt évtized legsikeresebb kapitánya, ám mindig van olyan rossz döntése, amivel meglepi az embereket.
Mint ez a mostani is.
Ha valaki nem tudná, a magyar válogatott pénteken Liechtenstein ellen lép pályára. A Magyar Labdarúgó Szövetség a Császár halála miatt Albert Flórián emlékmeccsé nevezte át az összecsapást.
Már az is felvett egy kérdést, hogy Albert tiszteletére miért nem kerestek egy nívós csapatot ellenfélnek. Tudom, minden nemzetnek sűrű a versenynaptár, de a fél életemet ráteszem, hogy egy ilyen szomorú esemény kapcsán Európa szinte összes válogatottja igent mondott volna a hívó szóra.
A másik dolog az, hogy Egervárinak - már bocsánat - ha magától nincs annyi esze, hogy egy Albert Emlékmeccsen legalább egy Fradistát a pályára küldjön, akkor szóljon neki valaki.
Persze, én is tudom, hogy a mostani Ferencvárosban egyetlen olyan játékos sincs, aki jelenlegi formája alapján bekerülhetne a nemzeti csapatba, de.....
Felvetődött, hogy ez az összecsapás legyen Lisztes Krisztián búcsúmeccse, így a Ferencváros szurkolók kedvence az Albert Emlékmeccsen búcsúzna a nemzeti meztől.
Egervári - eddig legalábbis - hallani sem akart erről, viszont mivel Szabics Imre megsérült, be kellett hívni valakit a csapatba.
Sosem találják ki, kire esett a választása.
Németh Krisztiánra.
Arra a csatárra, aki egyetlen európia csapatnak sem kellett, még ingyen sem.
Arra a csatárra, aki ezek után a hétvégén visszatért a magyar pályákra - az NBII-es MTK színeiben.
Arra a csatárra, aki ez előtt az összescsapás előtt idén lényegében csak a válogatottban játszott mérkőzést, hiszen előző munkaadójánál sem lépett pályára.
Erre szokták mondani: Ébresztő Egervári!
Fehér György
