Borongós, hideg, késő őszi péntek délután volt.
Egy öreg, Skoda 105-össel indultam Akasztóra, hogy a csodatévő juhászról készítsek riportot.
A kölcsönkocsi azonban csak a Deák térig szolgált jól, ott megállt.
Megállt, és nem mozdult.
Jött a "sárga angyal", és hipp-hopp, 3 órás csúszással el is indultam Akasztóra.
Akkor még nem volt elterjedve a mobiltelefon, így csak remélni tudtam, hogy riportalanyomat még ott találom, és nem feleslegesen teszem meg az oda-vissza mintegy 150 kilométeres utat.
Ám Stadler József - merthogy róla van szó - még este kilenckor is ott ült stadionjának irodájában, ott beszélgetett a stadion vendégszobáiban elszállásolt játékosaival, akik - és ez nem túlzás - Istenként néztek rá.
Stadi-bá - mert azóta én csak így hívom - amikor meghallotta kálváriám, rögtön riasztotta az egyébként már otthon lévő konyhásait, és a mintegy 45 perces beszélgetésünk végére ott gőzölgött az asztalon a friss rántott hús petrezselymes krumplival.
Merthogy Stadi-bá szerint ilyen kálvária után biztosan éhes vagyok.
Mindezt úgy, hogy akkor látott először, és korábban csupán egy alkalommal beszéltünk telefonon.
Mindezt csak azért írtam le, hogy mindenki lássa, milyen ember is Stadler József.
Persze, ez nem felmentő körülmény, és tény, Stadi-bá ismét börtönbe vonul.
A szegedi ítélőtábla ugyanis jogerősen négy év tíz hónap börtönbüntetéssel és 67 millió forintos vagyonelkobzással sújtotta Stadler Józsefet, aki strómanok segítségével irányított vállalkozásai nevében valótlan adóbevallásokat nyújtott be, a könyvelésekben fiktív számlákat szerepeltetett, és nem fizetett be 67 millió forint társasági adót.
Persze, azzal mindenki tisztában van, hogy Stadi-bának nem ez az első esete.
Az akasztói vállalkozó ellen első alkalommal 1997-ben emeltek vádat. Első fokon kilenc évre ítélték, mert 1993-94-ben fiktív számlák felhasználásával és jogtalan áfa-visszaigénylésekkel több milliárd forint kárt okozott az államnak. Ezt a döntést később megsemmisítette a Legfelsőbb Bíróság, a megismételt eljárásában végül négy és fél év fogházbüntetést kapott, melyből kedvezménnyel 2005 januárjában szabadult.
Azt viszont kevesen tudják, hogy lényegében teljes vagyonelkobzással is büntették - igaz, amit tudott, azért kimentet a cégéből.
Persze, tudom, Stadi-bá a törvény szemében bűnöző, de ne felejtsük el: ő a pénzét - bárhonnan is szerezte - a magyar futballba fektette.
Olyat tett, amit az elmúlt évtizedekben senki ebben az országban: saját pénzből épített egy stadiont.
Egy stadiont, amelyet aztán hagytak, hagynak elporladni, kárba veszni.
Pedig meg lehetett volna menteni.
Az MLSZ 3 milliárd forintból épített Telkiben egy edzőközpontot. Ahová aztán ilyen költségvetés mellett nem vettek saját hókotrót, és azt minden egyes alkalommal bérelik egy helyi embertől (persze valakinek a valakijétől) 60 ezer forintért. Azaz egy pályatakarítás a téli időszakban ennyibe kerül. Na nem az edzőközpontnak, mert ezt a költséget ráterhelik az épp pályát bérelő csapatra, azaz ha egy gárda kifizeti az óránként majd 30 ezer forintos bérleti díjat, és nincs szerencséje, és épp esik a hó, akkor az még plusz 60 ezrébe kerül. De ez egy másik történet.
Szóval egy ilyen edzőközpontot simán lehetett volna építeni az Akasztói stadionhoz kapcsolódva, és legalább egy rendes stadion is lenne hozzá, ahol például méltó keretek között lehetne megrendezni azokat a korosztályos eb és vb selejtezőket, melyeket most Telkiben rendeznek.
Szóval az esély meglett volna arra, hogy egyrészt ne az enyészeté legyen egy egyébként nagyszerű létesítmény, másrészt hogy nemzeti csapataink még jobb környezetben készüljenek, játszanak. És nem került volna 3 milliárdba.
Na de vissza Stadi-bához, aki szabadulása után áruházat nyitott Solton, ahol ruházati kereskedelemmel foglalkozott. Mivel büntetett előéletű volt, nem lehetett gazdasági társaság vezető tisztségviselője, ezért strómanként az ügy másod- és a harmadrendű vádlottját jegyezték be ügyvezetőnek. A cégek többségi tulajdonosa és tényleges irányítója azonban Stadler József volt, és az alapításhoz szükséges tőkét is ő biztosította. Aztán Stadi-bá 2007 első felében számla nélkül ruházati termékeket vásárolt, melyeket a solti áruházban értékesítettek. Az áruházat működtető vállalkozás könyvelésében bruttó 151 millió forintnyi fiktív számlát szerepeltetett, aminek segítségével megpróbált jogosulatlanul 17 millió forintnyi általános forgalmi adót visszaigényelni. Bár a vállalkozásnak 2007-ben több mint félmilliárd forintnyi forgalma volt, ő nem nyújtott be adóbevallást, ezzel 67 millió forintnyi adóhiányt okozott.
A táblabíróság folytatólagosan elkövetett csalás bűntettének kísérletében és más bűncselekményekben mondta ki bűnösnek Stadler Józsefet, s ezért négy év tíz hónap börtönre ítélte, és 67 millió forint értékre vagyonelkobzást rendelt el.
Nem tisztem megvédeni Stadler Józsefet, hiszen ha másodszor is börtönbe kerül ugyan azért a tettért, akkor biztosan van valami vaj a füle mögött, de....
Szóval - bár bevallom, nem járok naponta tárgyalásokra - nem sok ügyben hallottam olyat, hogy valakit elítéltek úgy, hogy papíron semmi köze az ügyhöz, a céghez, a bolthoz.
De ez is egy másik történet.
A mai magyar törvényhozás, igazságszolgáltatás, uram bocsá', tisztogatás története.
Azért én nem féltem Stadi-bát.
Gondolom, újra leüli azt, amit kiszabtak rá, aztán újra talpra áll.
Csak ne villogjon a megszerzett pénzzel, mert az valakiknek mindig szúrja a szemét. Leginkább azoknak, akiknek nem ad belőle!
Fehér György
