Diósgyőrben már sok mindent megéltek, volt, hogy egy időben két csapata is volt a csapatnak – az egyiknek Détári, másiknak Kiprich volt az edzője – de olyat talán még ott sem hallottak, hogy egyszerre több játékos akad ki a klubvezetésen, hogy egyszerre több játékos kezd üzengetésbe. Most ez is megtörtént. Úgy néz ki, Diósgyőrben valóban teljes amatőr klubvezetés dolgozik.
A Győr BL-kudarcának kapcsán egyszer már feltettem a költői kérdést, vajon egy csapat rossz szerepléséért mennyire felelős csak a játékos, és mennyire az edző és a klubvezetői is. Hát, ami most Diósgyőrben folyik, az bizonyítja, bizony nem csak a játékosokon múlik minden.
Néhány évvel ezelőtt minden szép és jó volt Diósgyőrben, a gárda feljutott az NB I-be, ahol stabil csapattá vált. A gond akkor kezdődött, amikor a vezetők elkezdtek álmodozni.
Illetve akkor, amikor az álmaikat elhitették a szurkolókkal.
Dobogós helyekről, nemzetközi kupaszereplésről szóltak az álmok. Csak azt felejtették el, hogy ezekhez az álmokhoz nem csak játékosok, de igazán profi klubvezetés is kell.
Sőt, az kell csak igazán.
De egy profi klubvezetés például sosem rúgná ki egyik legtehetségesebb, a szurkolók által is elfogadott fiatal edzőt, Benczés Miklóst azért, mert nem úgy táncol, ahogy a klubigazgató fütyül.
Igaz, egy igazán profi klubvezetés talán sosem tenné meg klubigazgatónak a jelenlegi magyar futball egyik legellentmondásosabb alakját. Szentes Lázár nagyszerű játékos volt, de edzőként soha, semmi értékelhetőt nem ért el, hacsak azt nem vesszük ide, hogy mindenhol, mindenkivel összeveszik. Talán nem nagy bátorság azt írni, hogy nem igazán szeretik őt sehol sem a játékosok, sem a szurkolók. Őt valahova klubigazgatónak, vagy épp edzőnek vinni maga egy konfliktushelyzet.
És egy igazán profi klubvezetés ilyet soha nem állítana elő saját magának.
Szentes az az ember, aki még az újságírónak is meg akarja mondani, mit kérdezhet, és mit nem. Vele a kispadon aztán nem jöttek az eredmények, így hozták az egyik legjobb pedagógust edzőnek.
Sisa Tibor talán még soha, sehol, senkivel nem veszett össze.
Diósgyőrben igen, így jobbnak látta távozni.
Megint Szentes ült le a padra, és megint elmaradtak az eredmények.
Pedig ekkor már a spanyol élvonalat megjárt játékosokon át, a magyar válogatott „sztárocskáin” keresztül mindenki Diósgyőrben rúgta a bőrt.
De az eredmények csak nem jöttek.
Nyáron aztán végre belátták, Szentes nem jó.
Érkezett Szivics, aki borította a bilit. Elmondta, a klubnál vezetői szinten is totális amatörizmus honol. Nem csoda hát, hogy a csapatban is ez a módi.
Senki nem figyelt oda arra, amit mondott.
Senki nem vett észre, hogy Szivics lényegében Dudást kritizálta, őt tette felelősé azért, mert Diósgyőrben káosz van.
Persze, ettől még nem lett volna balhé, ha most jöttek volna az eredmények.
De nem jöttek.
Most pedig itt ez a nevetséges üzengetés – előbb a szabadlistára tett Rudolf, aztán Gallardo, most pedig Luque adott ki nyilatkozatot. Utóbbi két játékos egyébként a szurkolók nagy kedvence volt, akiknek a maradásukért még tüntettek is a drukkerek. Akkor Dudás Hunor, a három évvel ezelőttig tök ismeretlen klubvezető azt mondta, mindent megtettek a játékosok maradásáért, ám most kiderült, talán még sem ez az igazság.
Mert itt van ez a Luque-levél:
„Először is szeretném leszögezni, hogy 2013. január végén hoztam meg a döntést, az elsődleges és legfontosabb ok a családom volt (az enyéim mellett a helyem). Másrészt, két alkalommal is megkerestem Dudás Hunort, 2012 novemberében és 2013 elején, s azt mondtam, szeretném meghosszabbítani szerződésemet a DVTK-val. Akkor Hunor és Szentes Lázár azt mondta, várnom kell. Ekkor kevésbé éreztem megbecsülve magam, a klubvezetőket többek foglalkoztatták a nevek, mint az emberek. Nem éreztem a tiszteletet, melyet talán kivívtam a pályán, nevet szereztem, úgy gondoltam, nem értékelték a két év alatt elvégzett munkámat. Szeszélyüknél fogva a vezetők másokat jobban értékeltek. A szerződéshosszabbításommal kapcsolatban folyamatosan hazudtak, soha, soha, soha nem ajánlottak új kontraktust, csak azért hangoztatták, hogy megtették ezt, hogy megnyugtassák a szurkolókat. Ennek ellenére hazudtak, hiszen tudták, hogy más klubok érdeklődtek felőlem, mert tudták, becsületes ember vagyok, és azt mondtam, ha eligazolok, az nem magyar csapathoz lesz. Ezért gondolom, hogy átverték a szurkolókat velem kapcsolatban, azokat az embereket, akik tiszteletet és szeretetet adtak nekem két és fél éven keresztül.”
Dudás Hunor természetesen mindezt tagadta, de a spanyol ma újabb üzenetet küldött a drukkereknek.
"Látva, hogy miket mondott Hunor, kitartok amellett, hogy mindenben hazudik. El is mondom, miért. Először is, ezentúl nem fogok többet arról az emberről beszélni, akinek minden egyes szava hazugság. Másodszor: nem a saját igazamat akarom bizonyítani, csak az én valós történetemet mondom el. 18 éves korom óta profi labdarúgó voltam, köztük a spanyolországi elitben, az első osztályban. Ez az ember nem több, mint három éve van a labdarúgás világában, és minden tiszteletem ellenére mondom, a tapasztalatlansága meghaladja az elvégzendő feladatokat „A sérvemről: a klub ragaszkodott a műtéthez, én pedig ahhoz, hogy megkérdezhessek egy sevillai orvost. A Sevilla FC profi, labdarúgókkal foglalkozó sportorvosa azt mondta nekem, egyik játékosa, bizonyos Frédéric Kanouté öt évet játszott ugyanezzel a típusú sérvvel a legmagasabb szinten. Én ugyanezt tehettem volna, de mivel nem volt senki, aki a megfelelő terápiát elvégezhette volna a DVTK-nál, úgy döntöttem, tovább játszok a fájdalom ellenére. Minden nap reggel hét órakor már a konditeremben voltam, hogy speciális edzéseket végezzek. Láthatták a szurkolók, amikor a csapatnak pihenőnapja volt, én akkor is három órákat töltöttem az edzőteremben. Az utazás, az orvos és a sevillai speciális klinika kezelésének költségeit én fizettem, bárkinek megmutathatom a számlákat, Hunortól nem kaptam érte semmit. Mindezt azért tettem, hogy játsszak, ne veszítsünk időt a műtéttel és a DVTK hasznára legyek. Folytatva a pénz témáját: nettó fizetést kapunk ugye. Mivel minden hónapban változik a forint/euró-árfolyam - ez nem az én kompetenciám -, megegyeztünk Hunorral egy bizonyos összegben kompenzációként. Mindig mindent kifizettek, kivéve az utolsó hat hónapot. Egy időben, amikor nem jöttek a sikerek, büntetést akartak kiszabni a csapatra, s azzal vádoltak minket, hogy miattunk nem jönnek a nézők a stadionba. Azt mondtam, rendben, mert én, mi veszítjük el a mérkőzést, de akkor Hunornak és Lázárnak is kell fizetnie, mert ők alakítják ki a csapatot, így ugyanúgy felelősek a sikerekért és a kudarcokért is. Nem csak elégedetten, győzelem esetén kell beszélni! Vereség után sosem szóltak. Én mindig ott voltam, sosem bújtam el senki elől, ők viszont igen. A szerződéshosszabbításról: igen, 36 éves vagyok, de úgy gondolom, bebizonyítottam, hogy tudok még futballozni magas szinten, és nem azért, mert Luquénak hívnak. A pályán kell beszélni. Ők most be akarják csapni a szurkolókat. Azok, akik igazán ismernek, tudják, min járt az eszem azokban az időkben, mire gondoltam, miken gondolkoztam. Hunor volt az, aki elküldte Mikit, miután harmadikok lettünk ősszel, s jól játszottunk, majd Lázár kétszer is leülhetett a kispadra, aztán rosszul futballoztunk, lejjebb is estünk a tabellán. Aztán szerződtettek egy olyan edzőt, akiről inkább nem is beszélnék, de látjuk, mit ért el a DVTK-val. Sosem hazudok, Hunor Úr, az igazat mondom. Minden, ami a DVTK-val történik, legyen az akár jó, akár rossz, azért te vagy a felelős ügyvezetőként, te döntesz. Spanyolországban van egy mondás: „Lo que siembre hoy recojarás maňana” (Ki mint vet, úgy arat). Nagy ölelés nektek miskolci testvéreim és sok szerencsét a DVTK szurkolóinak! Nem érdekel, hogy ott vannak a fotók rólam a DVTK irodáiban, csak az, hogy az igazi diósgyőri szurkolók szívében legyek. A klubvezetők – ahogy a játékosok – jönnek és mennek."
És itt van a kutya elásva.
Egy Spanyolországból jött játékos mondja ki azt, amit én már évek óta hangoztatok, és amit soha, senki nem vesz komolyan.
Mindenért, ami egy csapatnál történik, azért a klubvezetés az első számú felelős.
Az ügyvezető, az edző – és csak utánuk a játékos.
Dudás ma azt mondta, vannak olyan DVTK-játékosok, akik nem viselkednek sportemberként, mert isznak, cigarettáznak, és akár meccsnapok előtt is nyilvánosan hajnalig szórakoznak.
Azért is ő a felelős!
Mert hagyja.
Cégvezetőként – mert ő lényegében az – nem engedhetné meg, hogy az alkalmazottjai ilyeneket csináljanak. De az alkalmazottak is csak akkor mernek ilyen csinálni, ha azt látják, gyengekezű a főnök.
De mondok mást: ha én klubtulajdonos lennék, és a klubnál ilyen káosz uralkodna, akkor nem a játékosok állnának – először – a szőnyeg szélén, hanem a klubvezető, akit én azzal bíztam meg, hogy rend, fegyelem és eredmény legyen a csapatnál.
Kíváncsi vagyok, mikor jönnek már rá, hogy az ügyvezető és edző irányítja a klub életét, ők igazolnak, ők teremtik (vagy nem teremtik) meg a feltételeket, ők azok, akik kiválasztanak, akik mindenről döntenek.
És elsősorban mindenért ők a felelősök.
Fehér György
