Elnézést a nyomdafestéket már-már alig bíró szóért, de azt hiszem, ha klasszikust idézünk, akkor megengedhető. Márpedig ez a mondat Eddie Murphy egyik klasszikus filmjében, a Harlemi Éjszakákban hangzik el, amikor a kis zúgkaszinóban kockáznak. Nos, nagyjából Egervári Sándor is így „könyörgött” két nappal ezelőtt azért a hatosért. Mármint hat ponttért.
- Gyere te kurva hatos, az asszonynak ruha kell, a gyereknek cipő kell….
- Neked meg új fogak kellenek…
Egészen pontosan így hangzik az idézet amikor már csak egy kaszinóban szerzett nyeremény lehet az utolsó mentsvára a filmben szereplő, fogak nélküli embernek.
Nos, a magyar válogatott tagjainak azért nem kell fogorvoshoz járniuk, miként azért a bizonyos hatosért sem kell kaszinóba menniük. Csupán a futballpályára, ahol előbb idegenben Észtország, majd hazai pályán Törökország legjobbjai néznek majd velük farkasszemet.
Kapitányunk szerint csapatának mind a két októberi mérkőzését meg kell nyernie ahhoz, hogy esélye maradjon a továbbjutásra a 2014-es brazíliai világbajnokság selejtezőcsoportjából.
És ez pontosan így van, ám a továbblépéshez azonban szerintem előbb önkritikát kellene gyakorolni, de Egervári még mindig másban keresi a hollandok elleni vereség okait.
„Többször végignéztem és elemeztem a mérkőzést, néhány játékossal már beszéltem is. Vannak személyes felelősök."
Szerinte csak a csapatban.
Szerintem meg a szakmai vezetésben.
Elmondtam már, most megismétlem: ha valaki nem válogatott szintű játékos, de szerepel a nemzeti csapatban, és ott hibát-hibára halmozz, akkor az nem a játékos hibája, hanem azé a kapitányé, aki meghívja őt.
Márpedig ennek a mostani védelemnek talán egyetlen tagja sem kerülne be mondjuk a szlovák, a román vagy az osztrák védelembe. (És most szándékosan nem sokkal erősebb csapatról beszéltem). Tudom, most sokan megrökönyödnek, hiszen itt van nekünk Juhász Roland, akit itthon már-már világsztárnak kiáltanak ki, de az igazság az, hogy bár valóban jó játékos, az általa ugródeszkának tekintett Anderlechtből már hat éve nem tud eligazolni.
Mert nem kell senkinek.
Sőt, lassan a belgáknak sem, hiszen az új edző már alig-alig teszi be a csapatba.
Tehát azért Juhász – mondom, tényleg jó játékos, vagy mondjuk úgy, jobb, mint a többiek – közel sem akkora sztár Európában, mint nálunk.
Az egész hat pont megszerzésének esélyével két bajom van.
Egyrészt volt szerencsém látni a holland-török meccset, majd beszélgettem erről néhány NB-s klubedzővel, és bizony mindenki egyet értett velem abban, hogyha a futball pontozásos sportág lenne, bizony ott a törökök nyernek. Persze, tudom, hogy ebben a sportban az a szép - vagy épp csúnya, attól függően, melyik oldalon állsz -, hogy legyen bármilyen is a játék képe, az a csapat nyer, amelyik több alkalommal bejutatja a labdát a fehér ketrecbe, de azok ellen a törökök ellen tuti győzelmet várni, akik a hollandokkal is pariban voltak...
Nos, az pont ugyanolyan átverés, néphülyítés, mint amilyen a holland meccs előtti volt.
Másrészről – és ez a nagyobb gondom - Egervári nem veszi észre: valamit változtatnia kellene, mert bár azt gondolom, hogy a támadó középpályás részünk kezd közelíteni Európához, és a támadóink is tudnak kifogni jó napot, védelmünket még az andorrai tizenegy is meg tudta zavarni néhány alkalommal.
„Ez a ház jó alapokon nyugszik, ami egy kicsit megrepedezett, de ki fogjuk javítani. Nagy változásokat nem tervezek, ez a keret az elmúlt több mint két évben többször is bizonyította, hogy kiváló teljesítményre, kellemes meglepetésekre képes.” – mondta kapitányunk a válogatottat egy házhoz hasonlítva, de az a baj, hogy az ilyen építészmérnökök nem sok munkát szoktak kapni, ha nem látják, hogy ennek a háznak az alapja a leggyengébb pontja.
Fehér György
