A mögöttünk hagyott hétvégén két, igazi szurkolócsalogató program is várta a magyar futball szerelmeseit. Sőt, a Telkibe rendezett FociFesztiválra akár az is kíváncsi lehetett (volna), akit a mai magyar foci már nem nagyon érdekel. Az MLSZ edzőképző centrumában rendezett egész napos programon a labdarúgáshoz kapcsolható összes szakág képviseltette magát, a női futballtól kezdve a futsalon, a freestyle-on át egészen a csocsóig, a strandfociig, vagy a gombfociig.
A délelőtti program során léptek pályára az első női válogatottunk tagjai, akik a jelenlegi U17-es válogatottal játszottak. Délután az 1996-os olimpiai válogatott tagjai is szórakoztatták a közönséget - 4-3-ra legyőzték a Fesztivál válogatottat. Egy mérkőzést játszott az MLSZ válogatottja is, amely a László atya All Stars ellen mérkőzött meg.
Aztán jöhetett a nagy visszavágónak kikiáltott mérkőzés: az 1986-os magyar válogatott, valamint az 1986-os ex-szovjet válogatott összecsapása. Gólok most is szép számmal potyogtak, ám a végén legalább nem 0-6 -ot, hogy 5-5-öt mutatott az eredményjelző.
A program tehát jónak ígérkezett, kár, hogy már ez sem érdekli a magyart. Bár az eseményről megjelent cikkek sikeresnek minősítik a FociFesztivált, kétezer embernél még egy angol negyedosztályú bajnoki meccsre is többen mennek ki.
Telkibe viszont csupán ennyien látogattak el, igaz, többen nem is fértek volna el. A kis túlzással a puszta közepén felépített létesítmény ugyanis egy edzőtábor, nem egy stadion. A centerpálya lelátójára ezer ember is alig fér, így talán nem túlzás azt állítani, hogy ez a létesítmény nem alkalmas egy ilyen programra. Azt már csak halkan teszem hozzá, hogy a fél - egy óránként közlekedő távolsági járat megállójától majd egy kilométert kell gyalogolni a központ bejáratáig.
Illetve helyesbítenék: erre a mostanira alkalmas volt, mert nem nagyon érdekelte az embereket.
A szombati blama után még nagyobb pofont kapott futballunk. A lebontás előtt álló Nemzeti Stadionunkba búcsúmeccset szerveztek az angyalföldi vezetők. Úgy gondolták, hogy egy Vasas-Fradi kettős rangadó - a ma futballistái előtt a két csapat öregfiú játékosai léptek pályára - újra elhozza a 70-es évek hangulatát.
Hát, nagyon nem hozta el.
Szörnyű volt látni, hogy az NBI-es összecsapáson mindössze 3500 néző ült a lelátón, és a nagy öregek összecsapását még ennél is kevesebben látták. A jó hangulat helyett pedig leginkább a hangulattalanság jellemzett a meccset.
A tervek, a célok jók voltak - de nem jöttek be.
Tán nem csak ez a két rendezvény, hanem az egész magyar foci, és annak felemelkedése egy füstbe ment terv.
Fehér György
