Mielőtt bárki azt gondolná, hogy valami bajom van Garami Józseffel, annak elárulom, hogy az egyik legfelkészültebb honi edzőnek, és a legjobb pedagógusnak tartom. És nincs kifogásom az életkora ellen sem – ám úgy gondolom, eljárt felette az idő.
Már akkor is ezt gondoltam, amikor a Fradi edzője volt, hiszen bár sikeres időszakot tölthetett az Üllői úton, bajnokságot nem tudott nyerni – mert nem tudott cserélni. Ez azt jelenti, hogy a lehető legkevesebb alkalommal változtatott a kezdő csapatot. Akkor még nem tudtam, miért van ez, és most is csak néhány, MTK-s fiatal elbeszélésből próbálok következtetni. (Néhány sráccal egészen jóban vagyok, sőt, van több olyan játékos, akivel rendszeres egy csapatban játszom különböző kispályás tornákon). Szóval, nem kell mit szépíteni, Garami nem tudja a játékosai nevét, és néhányukról azt sem, hogy milyen poszton játszik. Persze, a meghatározó játékosokat, a magot ismeri, sőt, vannak kedvencei is, de a többi játékost, a kiegészítő és csereembereket nem. (Ne legyünk álszerények, azért az nem véletlen, ha valaki otthagyja a benzinkúton a feleségét, mert elfelejtette, hogy amíg ő tankolt, addig a neje ment be fizetni). Szegény Garami pedig most ismét nagy bajban van. A szakmai igazgatóként funkcionáló szakember ugyanis elfogadta – (volt más lehetősége?) a klubvezetés felkérését, így ő irányítja az MTK-t a következő szezonban, melynek egyértelmű célja a visszajutás az élvonalba.
- Örültem a vezetők felkérésének, és volt lehetőségem végiggondolni, hogy elfogadom-e az ajánlatot. Végül az elmúlt évek közös sikerei sarkalltak arra, hogy igent mondjak. Nagyon fontos szempont volt a döntésem meghozatalakor, hogy terveink szerint a játékoskeret jelentős része együtt marad, tehát alkalmas lesz a cél elérésére – mondta az MTK weblapján Garami József. Azt viszont nem mondta, hogy a játékosok nagy része egyáltalán nem akar az NBII-ben játszani, sőt, akármit mond vezető, vagy épp csapatkapitány, már az MTK-ban sem akarnak játszani. Egész egyszerűen menekülnének a Hungária kőrútról, ahol minden megmosolyogtató sztori ellenére nem Garamban, hanem Domonyai László klubigazgatóban látják a sikertelenség zálogát. Mert kevés olyan játékost ismerünk a világon, aki utálja a klubvezetés első emberét, mégis örömmel és jól focizik az adott egyesületben. Az MTK-nál – és Domonyai Lászlóval sincs semmi bajom, csupán ez az igazság, és ezt talán ő is tudja – nem egy, hanem szinte az összes játékos utálja őt. Persze, ez nem is csoda, hiszen amíg az MTK játékosai ott voltak az NBI. legrosszabban kereső futballistái között (akkor is, amikor bajnokok lettek), és amíg Garami mester több mint 10 éves autóval jár, addig az Újpest serdülő csapatának egykori edzőjéből lett MTK-s klubigazgató évente más-más autóval gördül be az ütött-kopott Hidegkúti Stadion elé. Nem kell szépíteni: ez, és az a stílus, amit a futballistákkal szemben tanúsít, bizony sok futballistának, sőt, sok szülőnek nem tetszik. (Volt olyan játékos, aki már – bocsánat – veréssel is megfenyegette.)
Szóval, ha tehetnék, sokan menekülnének az MTK-ból, ám erre nincs sok lehetőségük, hiszen a Domonyai rutinosan már 17-18 évesen 5-6 éves szerződésekkel a klubhoz láncolta a tehetségeket, akiknek most kevés mozgásterük van. Gyors számolás után kiderülhet, a következő évben mintegy 20, felnőtt korú játékos nem kap majd játéklehetőséget, és akkor még nem beszéltünk az Akadémiáról kikerülő fiatalokról. Az MTK első és második csapatának ugyanis 24-24-es kerete volt. Előbbi kiesett, ezzel utóbbi megszűnt. Az egyik játékos elmondása szerint 40 fős kerettel – így ezeket a játékosokat máshova nem is engedik el - vág neki a csapat az NBII-nek, de hát abból sokan, nagyon sokan egy percet sem fognak játszani. És ez megbocsájthatatlan bűn egy huszonéves futballista esetében.
Persze, Garami egyféle képen még jól kijöhet a dologból: ha megnyeri a bajnokságot. Akkor legalább bajnoki aranyéremmel vonulhat vissza. Igaz, ez azokat a játékosokat, akiket idén partvonalon kívülre állítják, egyáltalán nem boldogítja.
Fehér György
