Ke veset hallani mostanában Nagy Lászlóról. Pedig az Újpest olimpiai bajnok futballistája, és későbbi edzője nem tűnt el, csupán a honi élvonal helyet az NBIII-ban dolgozik. Most éppen a Tököl csapatát vezeti a bajnoki aranyérem felé, persze az még kétséges, hogy ez osztályváltást is jelent-e majd a klub számára.
Nagy László a Fonyódon kezdett el futballozni, majd 1965-ben igazolt az Újpesti Dózsához, ahol pályafutásának legnagyobb sikereit élte át. Első felnőtt sikere az 1968-as mexikóvárosi olimpián szerzett aranyérem volt. 1969-ben lett először magyar bajnok, melyet a Dózsával sorozatban hatszor megvédett. Összesen kilencszeres magyar bajnoki cím tulajdonosa. Emellett ötszörös MNK győztes. 1983-ban távozott az Újpesttől: egy évig a svájci Locarno együttesében vezette le aktív pályafutását. A magyar válogatottban huszonöt alkalommal szerepelt. Még játékosként, 1980-ban szerzett szakedzői diplomát. Első munkahelye edzőkén régi klubja, az Újpesti Dózsa lett, melynek pályaedzője, és a tartalékcsapat edzője lett 1985-ben. 1992-ben vállalta első vezetőedzői pozícióját a BKV Előre együttesénél, majd 1994-ben rövid ideig Bicskén edzősködött. 1995-ben az MTK pályaedzője volt Bicskei Bertalan mellett, majd 1996-ban az Újpest FC vezetőedzője lett, ahonnan – egy ezüstérem megszerzése után -1997-ben menesztették. Pár hónappal később a Siófok FC csapatánál, majd 1999 és 2001 között a Kecskeméti TE vezetőedzőjeként dolgozott. Rövid szünet után egy hónapig a Marcali futballklub edzője, később Ercsiben és a Felcsút FC-nél dolgozott két és fél évet, jelenleg pedig a Tököl vezetőedzője.
Nagy László több mint két éve került az akkor még az NBII- es bajnokságban szereplő csapat élére.
- Eredetileg az utolsó hét fordulójára kerültem Tökölre, de akkor már menthetetlen volt a csapat – mondta Nagy László. – Ahogy mondani szokták: a katicának több pontja volt, mint nekünk. A srácok ettől függetlenül jól teljesítettek az utolsó meccseken, és kialakult egy mag, amire fel lehetett építeni az NBIII-as csapatot. Tavaly a Duna csoportban szerepeltünk, míg most 3 pont előnnyel vezetjük az Alföld csoportot.
A gárda így akár jövőre is az NBII-ben szerepelhetne, ám az MLSZ licencadó bizottsága közbeszólt.
- Számomra teljesen érthetetlen, miért nem kaptunk NBII-es klublicencet.. Már azt sem értem, miért kell nekünk licencet kérni az NBIII-as bajnokság közben úgy, hogy nem is tudjuk még, jövőre melyik osztályban szerepelünk majd. A versenykiírásban az van, hogy az lehet NBII-es csapat, amelyik megnyeri az NBIII-as bajnokságot, és megfelel a követelményeknek. Ez rendben is van, de az NBIII-ba nem kell licenc, és még három forduló hátra van a pontvadásztaból. Előfordulhat, hogy csak harmadikok leszünk. Persze, mi szeretnénk bajnokok lenni, hiszen aki pályára lép, az minden meccsen nyerni akar. Persze, nem tagadom, mi is hibáztunk. Valóban, a megadott időponthoz képest késve adtuk be az Apeh igazoltást, és a közjegyzői okiratot, de megengedték, hogy fellebbezzünk, és hogy pótoljuk a hiányt. Most pedig újra ugyan azzal az indokkal utasították el a kérelmünket, mint először. Hihetetlen, de ha a megadott időben egy soros levélben beadjuk, hogy a Tököl indulni akar az NBII-ben, és kéri a klublicencet, de ehhez semmilyen papírt nem csatolunk, akkor most nem lenne semmi gondunk. Akkor felszólítottak volna minket a hiánypótlásra, és most minden rendben lenne.
Nagy László hozzátette, a csapatban amatőr játékosok játszanak, akiknek példaértékű az edzésekhez való hozzáállása.
- Nem olyan régen épp Temesvári Miklós hozott ki néhány külföldi edzőt az egyik foglalkozásra, akik előtte az Újpest és a Vasas edzésén voltak. Bizony, elcsodálkoztak, hogy a harmadosztályban is lehet úgy dolgozni, mint a profiknál. Ezek a játékosok megérdemlik az NBII-es bajnokságot, épp ezért mondom azt, hogyha bajnokok leszünk, mindent megteszünk majd azért, hogy érvényesítsük a jogainkat. Persze, ehhez az kell, hogy mi is meg tudjuk teremteni az NBII-es feltételeket. Mert azért nem árulok el nagy titkot, ha elmondom, ebben az osztályban is a pénz számít.
Nagy László 1996-97-ben ezüstérmet szerzett az Újpesttel, így mondhatjuk, hogy a következő évben már Váhidi Péter irányításával bajnoki címet szerző csapat alapjait ő rakta le. Neve azonban már jó ideje fel sem merült egyetlen, első osztályú klubnál sem.
- És már nem is fog. Sőt, nem is akarok már az NBI-ben dolgozni. Egyrészről nincs pro licences végzettségem, és 62 évesen nem is fogok másfél millió forintot erre költeni, másrészről azt látom, hogy rengeteg pro licences edző van állás nélkül, és azt gondolom, ennek így nincs értelme. Úgy látom, a magyar foci még csak el sem indult a beígért úton, és nemhogy támogatnák a kis csapatokat, de egyesületek, velük együtt pedig gyerekek tűnnek el. Mi pedig csak lessük a csodát, és várjuk, hogy a magyar foci újra számottevő lesz Európában. Hát, így nem lesz az! Azt is bevallom, hogy ennyi idősen már nem akarok idegroncs lenni. Az elmúlt évem nagyon nehéz volt, hiszen elveszettem a feleségem, és hirtelen rám tört a magány. Nagyon jó és szép házasság volt a mienk, még szerencse, hogy a két fiam és az öt unokám mellettem állt. Velük szeretnék még nagyon sok időt eltölteni, értük szeretnék még élni. Persze, a labdarúgástól sem szeretnék elszakadni, hiszen ez az életem. Szeretnék egy csapatot, ahol jól érzem magam, ahol kedvemet lelelem a munkában. Tököl – bár azért lehetne fejleszteni a klubot – most egy ilyen csapat.
A tréner természetesen a Pest megyei kispadjáról is figyelte szeretett klubjának, az Újpestnek a szereplését.
- A véremet nem lehet, és nem is akarom kifehéríteni. Amíg élek, az Újpestnek fogok szurkolni. Nem irigyelem Mészöly Gézát, hiszen amint hallottam, nem túl jó anyagi körülmények között sok fiatalból kellett összegyúrnia a csapatot. És mint azt az MTK példája is mutatja, csak fiatalokkal hosszú távon nem lehet eredményt elérni. Egy csapatba kellenek a rutinos játékosok, mert a fiatalokat érzékenyebben érintik a hullámvölgyek. Ez az Újpestnél is beigazolódott, szerencsére a srácok a bajnokság végére elkapták a fonalat. Úgy gondolom, a hatodik hely több, mint siker.
Fehér György
