Sokan azt mondják, a magyar futballisták tudásukhoz, mutatott játékukhoz és főleg eredményességükhöz mérten sokat, nagyon sokat keresnek.Nos, aki ilyet állít, az bizony még nem látta egyetlen, MTK játékos szerződését.
Nekem megadatott.
Bizton állíthatom, nem keresnek sokat, sőt. Alapfizetésük nem nagyobb a magyar átlagkeresetnél, prémiumuk pedig szinte nevetséges annak fényében, ha azt nézzük, hogy azért mégiscsak a magyar futball első osztályában játszanak, bocsánat, játszottak.
Csak hogy egy példával szemléltessem: a jelenleg kölcsönben, Cegléden szereplő, korosztályos válogatott védő a múlt télen még az osztrák hatodik – nem tévedés, hatodik – ligába is eligazolt volna, csakhogy szabaduljon MTK-s fizetésétől, és szerződésétől. Mert bizony ez utóbbiak is nevetség tárgyát képezik: szinte mindegyik játékossal 3-4-5 éves kontaktus írattak alá a Hungária körúton, melyből esélytelen volt menekülni. Ráadásul a sportvezetők arra is gondoltak, hogy egyetlen játékos se távozhasson ingyen a gárdától, így az eredeti szerződés lejárta előtt már egy évvel megfogalmazták annak hosszabbítását. A játékos pedig választhatott: vagy aláírja az új szerződést, vagy egy évig nem játszik egy percet sem. emlékezhetünk, az akkor már a felnőtt válogatottban bemutatkozó Kovács Béla ez utóbbit választotta.
Még akkor sem kerestek jól a játékosok, amikor néhány évvel ezelőtt bajnok lett a gárda. Saját szememmel láttam ugyanis több játékos teljesítményarányos szerződését. A bökkenő csupán abban a pontban volt, amely megszabta, hány mérkőzésen kell egy-egy futballistának szerepelnie ahhoz, hogy a magasabb, bajnoki aranyéremért járó prémiumkategóriába kerüljön. Tán nem árulok el nagy titkot, ha elmondom, több mint tíz játékosnak hiányzott egy vagy két mérkőzés a bűvös számhoz. Mindezt úgy, hogy a bajnokság nagy részében ezek a futballisták az MTK alapembereinek számítottak, aztán a pontvadászat hajrájában valahogy mind kimaradtak a kezdő csapatból.
Egyes játékosok már ekkor is megsúgták nekem: kitalálták, hogyan pótolják a kieső pénzt.
Természetesen tippmixeléssel. Igaz, ekkor még nem az első csapat eredményeire fogadtak: jobban megérte a kevésbé kirakatban lévő, ám az NBII-ben szereplő második csapat összecsapásait manipulálni. És hogy mennyire virágzó iparág volt ez, bizonyítja: bizony volt olyan játékos, aki a bundabotrányok kirobbanásának idején a lebukástól félve mobiltelefonját nemes egyszerűséggel bedobta a Dunába. Idén azonban úgy néz ki, az első csapat játékosait is „elérte” a pénztelenség. Mert bizony olyan „összeomlást” ritkán látni, mint idén a Hungária körúton. A kék-fehérek a bajnokság hetedik fordulója után még az élmezőnybe tanyáztak, egy fordulóval a bajnokság vége előtt pedig kiestek. Mindezt úgy, hogy csupán nyolc mérkőzést nyertek meg, míg 15 alkalommal vereséget szenvedtek.
- Nem kell ezen csodálkozni, az MTK vezetői saját maguknak köszönhették ezt – mondta a kiesés másnapján egy, a neve elhallgatását kérő játékos. – El kell fogadni, ma már nem lehet, nem szabad 100 ezer forintos fizetéseket adni az első osztályú labdarúgónak. Mert nem tévedés, a Hungária körúton több játékosnak nagyságrendileg ennyi a fizetése. Annyira nem foglalkoztak a csapattal, hogy még azzal sem törődtek, hogy egy olyan edzője van a gárdának, aki nem ismeri játékosait. Nem akarom megbántani Garami Józsi bácsit, de mit lehet mondani egy trénerre, aki hétről-hétre a meccsek előtt technikai eligazításon elmondja, hogy a szögleteknél Lambulicsnak kell érkeznie. Annak a játékosnak, aki évek óta nincs az MTK-nál.
Az MTK eddig háromszor esett ki az élvonalból, ám mindig, azonnal visszajutott oda. Most azonban sokkal többet veszíthet a klub: mivel második csapata jelenleg az NBII-ben szerepel, és két csapat nem léphet pályára a másodosztályba, bizony ez a gárda is egy osztállyal alábbszáll. Na és kérdés, hogy a szerződésükkel nagyjából „ezer évig” az MTK-hoz kötött fiatalok a kieséssel miként tudnak kiszállni a számukra egyáltalán nem előnyös kontaktusokból.
Fehér György
