Először is: gratuláció és még egyszer gratuláció a Videotonnak a tegnapi, EL. meccséért.
A fehérváriak akár tovább is juthatnak a csoportból, ehhez lényegében még egy meccset kell megnyerniük – de lehet, hogy egy vagy két döntetlen is elég.
Írhatnék a meccsről – de nem teszem.
Az ilyen győzelmek után mindig lelkes, sőt, túl lelkes, és már EL győzelmet sejtető honi sportsajtó úgyis megteszi ezt helyettem.
Van azonban egy sokkal érdekesebb téma.
George F. Hemingwayt, a Budapest Honvéd tulajdonosa úgy érzi, jó irányba haladnak a dolgok Kispesten. Nem is merült fel az edzőváltás – ami szerintem sem indokolt.
De van itt két téma – ami a Honvéd tulaj szerint teljesen normális.
Az első a felnőtt csapathoz tartozik.
Debreceni András, klubhoz hét éve tartozó játékos a hírek szerint azért nem játszhat, mert nem kívánja meghosszabbítani a jövő nyáron lejáró szerződését.
Na, kérem szépen, ez tipikus MTK-s mentalitás.
Ott zsarolják így a játékosokat, ott teszik tönkre így egy tehetséges futballista egy-két igen fontos évét.
Most Kispesten is ezt csinálják.
És tudják, mit mond erre a Honvéd tulaj?
– Itt van ez a papiros, kérem, ez a hivatalos álláspontunk a középső védőnkkel kapcsolatban. A papíron ez áll: „A Debreceni Andrással kapcsolatos kérdésére közöljük, hogy a Budapest Honvéd minden személyzeti kérdést, amely egy alkalmazott és a klub viszonyával foglalkozik, bizalmasan kezel. Ez a klub belügye, és erről sem a játékos, sem a klub nem nyilatkozik vagy nyilatkozhat."
Zsarolás és kussolás.
Ezt így nevezik.
Kommunikációnak semmi kép.
Más csapatnál is észre vettem már, és a Honvédnál is az a módi, hogy csak azzal készíthető interjú, akinek a tulaj/vezető megengedi, és az újságíró csak azt kérdezhet, amit a tulaj/vezető megenged.
Na, kérem szépen, ezt meg cenzúrának hívják.
Amit már ugye 1848-ban el akartak törölni.
Ma erősebb, mint bármikor.
És nem csak a sport területén.
De itt egy másik, Honvédhoz tartozó történet – immár utánpótlás szinten.
Az egyik ismerősöm gyermeke a Honvéd Akadémia lakója.
Mint a szülő elmondja, szinte sorban álltak a klubok a gyerekért a nyáron, (a nevét leírhatnám, de nem teszem, mert félek, gondja származna ebből), ők végül a Honvéd Akadémiát választották.
Már bánják.
Egyrészről évente változik az edző – mert aki nem nyer bajnokságot a csapatával, azt kirúgják.
Pedig a futball alapvető gondolata, hogy az utánpótlás csapatoknál nem az eredmény az elsődleges, hanem az, hogy a gyerek megtanulja a futball tanulható elemeit, és felkészüljön a felnőtt futballra.
De nem csak ez a gond.
A szülő elmondása szerint tavaly más volt az edző, neki volt 6-7 kedvenc gyereke, aki mindig játszott.
A mostani edzőnek másik 6-7 kedvenc gyereke van.
Ez ahhoz vezetett, hogy 14-15-16 éves gyerekek, aki egy csapatot alkotnak, szinte utálják egymást.
Mert az edző nem játéktudás alapján választja ám meg a kedvenceket.
Hanem a pénztárca mélysége alapján.
A szülő pénztárcájának mélysége alapján.
Ha valaki nem értené: az a gyerek biztosan játszik, akinek a szülője ezt támogatja – nem az egyesületnél tagdíjjal, hanem az edzőnél plusz pénzzel.
Nem ismeretlen probléma ez, aki a futball körül él, az tudja.
Már 15-20 évvel is arról szóltak a pletykák, hogy az NBI-es csapatoknál csúszópénzt kell adni, hogy bekerüljön a gyerek a csapatba.
Saját élmény is van ezzel kapcsolatban, csak hogy megerősítsem ezt a tézist.
Van egy ismerősöm, akivel két évvel ezelőtt meg együtt játszottam – Gábor.
Gábor egy igazi tehetség volt. Újpesten nevelkedett, de már ifistakén megfordult Ausztriában.
Nem is akár hol: a Rapid Wienben.
Nos, Gábor 19 évesen az akkor még létező tartalékbajnokságban rúgta a labdát, amikor felhívta az irodában az első csapat edzője – Péter.
A tréner azt mondta: ha leteszel 4 millió forintot az asztalra, a hétvégén már kezdő vagy az NBI-ben, és amíg én vagyok itt az edző, mindig játszani fogsz.
Gábornak épp akkor nem volt 4 millió forintja – így a következő másfél évben nemhogy az első csapatban, de a tarcsiban sem játszott.
Utána még szerepelt svájci, alacsonyabb osztályú csapatokban, és a magyar NBII-ben is, de bizton állíthatom: nem futotta be azt a karriert, amit tehetsége alapján befuthatott volna.
Ma, 32 évesen Németországban, egy Burger Kingben dolgozik, mert itthon két diplomával sem kapott állást.
Na de vissza Kispestre, ahol úgy látszik, az évek múlásával semmi sem változott.
Na de mint azt a magyar futball megmondó embere, George F. Hemingwayt kifejtette, Kispesten minden rendben van.
Na, ez a nagy baj: egy klubnál akkor van minden rendben, ha az egyik tehetséges, U20-as vb-n bronzérmet szerzett játékost játéklehetőséggel zsarolják aláírásáért cserébe, míg a Magyar Futball Akadémián minden évben lecserélik azokat az edzőket, akik nem nyernek bajnokságot a csapatukkal, és ahol az edzők így csúszópénzeket fogadnak el, sőt, kérnek a szülőktől, hogy az ő gyerekeket játszassák.
Mi lenne Kispesten, ha nem jó irányba haladnának?

Fehér György