Miközben a szövetségi kapitány fényes jövőképet fest a válogatottal kapcsolatban, miközben azt ecseteli, milyen sok esélyünk van a vb selejtező csoport második helyére - vajon mennyi esélyünk lehet a holland, török, román hármas mellett? - lényegében haldoklik a magyar futball.
Ma augusztus 5-ét írjuk. Egyetlen magyar csapat sem várja az európai kupák sorsolását, egyetlen külföldi klub sem kaphat magyar csapatot. (Miközben ciprusi, szerb, román klubok sziporkáznak a nemzetközi kupákban).
Van olyan ország, ahol még el sem kezdődött a bajnokság, a mi legújabbkori kirakatcsapatunk, a Videoton játékosai már nem is emlékeznek arra, ki ellen kellett volna kiharcolni a továbbjutást (Segítek, a Strum volt az ellenfél, amely csapat  Szabics Imre vezetésével már a Bajnokok Ligája csoportkőrének előszobájában toporog.) 
Hazánk egyik legnagyobb klubja, a Ferencváros a norvég fair play díjas ellen vérzett el, míg a nemzetközi porondon újonc Kecskemét hazah ellenfelével nem bírt.
Utolsó reménysugár a Paks tündöklése volt.
A Tolna megyei csapat már azzal mindenkit meglepett, hogy tavaly második lett a bajnokságban, és bár az andorai csapat búcsúztatása amolyan kötelező feladat volt, a norvég Tromsö idegenbeli 3-0-ás legyőzése már igazi bravúr volt. Tudtuk, persze, hogy tudtuk, hogy a skót Hearts ellen nem a Kis Károly vezette gárda az esélyes, mégis bíztunk a csodában. Ám ez a csoda most elmaradt: a Paks a hazai 1-1 után idegenben 4-1-es vereséget szenvedett. A csapat kapusát utolérte minden kapus végzete: pályafutása egyik legfontosabb meccsén kapott két olyan kamu gólt egymás után, amelyet egy serdülő kapus sem kaphat.
De ne verjük el a port Csenyánszkyn, nem bántsuk a Paksot.
Sőt!
Emeljünk kalapot a klubvezetők, a játékosok előtt. Az elmúlt bő másfél hónapban ez a gárda jelentette a magyar labdarúgást: és ezt most szó szerint kell érteni. A vezetőség ugyanis rájött, nem kellenek ide a milliókat kérő, klikkesedő, később fillérekért tovább álló - tisztelet a kivételnek - tucatlégiósok, jöjjenek inkább a tehetséges fiatal magyar játékosok, kiegészülve olyan rutinos magyarok futballistákkal, akik még mindig motiválhatóak, akik nem levezetni, hanem nyerni szeretnének. Tisztelet jár a vezetőknek is, akik megteremtették ennek a sikeres csapatnak a hátterét. Tán nem véletlen, hogy az a jelenkor legsikeresebb magyar csapata, ahol még soha nem lehetett fizetési csúszásról hallani.
Nem túlzás, a Paks jelentette a fényt az alagút végén. 
Mert nemcsak a nemzetközi bukások miatt mondom azt, hogy haldoklik a magyar futball. Nézzünk körül itthon.
A Vasas 100 éves születésnapi meccsére a Róma ellen - amely egyébként majdnem unalomba fulladt - mindössze 8000 ember volt kíváncsi. A magyar bajnokságban három forduló után még négy csapat van pont nélkül - köztük a Vasas és az Újpest, na meg az egykori szövetségi kapitány által irányított ZTE.
Angyalföldön egyébként is ég a ház: immár Markovits László, az egyesület elnöke is felemelte a hangját az ellen a stílus ellen, ahogy a futballcsapat tulajdonosa a HÍD üzemelteti a gárdát. Az új tulaj már a színre lépése utáni hónapban elfelejtett fizetést adni a játékosoknak, és ezt a szokását a mai napig megtartotta. Pontosabban fizet: csak egy-két-három hónapos csúszással. Most pedig az borzolja az idegeket, hogy Bárányos Zsolt, a csapat 36 éves játékosa - aki lassan játszott már az összes honi klubban - azért hisztizik, mert meccsenkénti 1000-1500-2000 méteres futómennyiségével nem állandó kezdő a Vasasban. Persze, a klubvezetők sem voltak restek, miután a játékos kifakadt egy interjúban, szépen felfüggesztették a játékjogát. Az meg már egyenes felháborító és egyben vicces - igaz, nem tudom, hogy ezen sírjak vagy nevessek -, hogy a Vasasnál a Róma elleni meccs előtt bejelentették, aki el meri cserélni a mezét egy olasz játékos mezére, annak bizony a kasszához kell járulnia, hogy kifizesse a piros-kék szerelést. Hiába, így intézik ezt - na nem európai, hanem magyar módra, miközben a csapat a 100 születésnapja alkalmából a tök utolsó helyen áll a bajnokságban, úgy, hogy egyedüli csapatként kapott három meccs alatt több mint 10 gólt.
Másik patinás klubunknál a Fradinál sincs minden rendben. A gárda kiesett a nemzetközi kupából, itthon mindössze két pontot gyűjtött, úgy, hogy az egykor félelmetesnek nevezett Üllői úti katlanban például nem tudta legyőzni a kettős emberhátrányban játszó Diósgyőrt. Már vészmegoldáson is dolgoznak a klubnál: a kapusgondok orvoslására, na meg jövő jegyében leigazolták a 40 éves Végh Zoltánt. Hiába, ez az igazi bizonyítvány a Fradinál folyó utánpótlás-nevelésről.
Legalább a bajnokcsapatunk, a Videoton halad Európa felé. Na nem az eredményeket nézve, hanem úgy, hogy lassan hiába szólal meg valaki magyarul az edzésen, azt nem sokan értik. Főleg nem az edzők. Nem akarom ismételni magam, felesleges, úgyis tudja mindenki, miről van szó.
Szándékosan hagytam a végére az Újpestet. Új ügyvezető, új sportigazgató, gól nélküli csapat, melynek tulajdonosa épp új otthonát lakja be: a börtönt. Hogy ebből mi lesz, még a legoptimistább lila-fehér szurkolók sem tudják.
Persze, van olyan csapat, amelyet meg kell dicsérni.
Igaz, sok-sok év kellett ahhoz, hogy Debrecenben rájöjjenek, nem kell minden három évben külföldi edzőt hozni a csapathoz, amikor van házon belül is nagyszerű szakember. De legalább rájöttek, és Kondás Elemér meg is hálálja a bizalmat.
Dicséretet érdemel a Pécs is, amely csapat évekig csak szenvedett a másodosztályban, a feljutás valahogy csak nem akart összejönni, ám most száz százalékos teljesítménnyel a dobogó második fokán áll.
A Győr is nagyszerűen kezdett, igaz, Tarsoly Csabánál több pénzt kevesen pumpáltak egy magyar klubba. Ez az ember már igazán megérdemelne egy bajnokcsapatot.
Ne felejtsük ki a Honvédot sem, amely gárda egyedül több pontot szerzett, mint az összes többi pesti gárda, melynek köszönhetően talán Supka Attila az egyedüli főváros edző, akit nem fenyeget a menesztés veszélye - persze ismerve Hemingway úr esze járását, azért semmi sem biztos Kispesten - és az újonc Diósgyőr rajtja is figyelemfelkeltő.
Persze, ezek a részsikerek csak csillagszórók a nagy magyar futballsötétségben, melyek talán még kevesek ahhoz, hogy egyszer világosság gyúljon. Ideje lenne végre nagyon komolyan elgondolkozni azon, hogy ki mit csinál rosszul a magyar futballban. 

Fehér György