Több mint 50 ezren látogattak ki az Amsterdam Arenába, hogy jelen lehessenek minden idők talán legnagyszerűbb holland kapusának búcsúmérkőzésein. Előbb az Ajax és a Manchester United U13-as csapata játszott egymással 2–2-es döntetlent, a fiatal „vörös ördögök” kapuját bizonyos Joe van der Sar védte. Igen, az ünnepelt fiáról van szó. Ezt követően az 1995-ös, Bajnokok Ligája-győztes Ajax csapott össze az 1998-ban világbajnoki elődöntőt játszó holland válogatottal. Edwin van der Sar mindkét alakulatnak alapembere volt,ezúttal az Ajax kapuját védte, mégpedig hibátlanul. Ezt követően a 40 évesen visszavonuló kapus második búcsúmeccsén az ő nevét viselő Dream Team – amely a Van der Sar – G. Neville, Van Bronckhorst, Ferdinand, Vidics – Carrick, Giggs, Zenden, Kuyt – Rooney, Saha kezdővel futott ki a gyepre – 2–1-re diadalmaskodott a jelenlegi Ajax ellen. A győztes fél góljait Louis Saha és Dennis Bergkamp jegyezte.
És hogy miért írtam ezt most le?
Nos, egyszerű: tegnap Magyarországon is ünnepeltünk.
Nem egy játékost, hanem egy nagyszerű klub, egy nagyszerű egyesület, a Vasas 100 éves születésnapját. De ez az ünnepség kicsit más volt, mint a hollandiai - és sokkal kevesebben voltak rá kíváncsiak. Sajnos!
Persze, világsztárokban a Puskás Stadionban sem volt hiány, elég ha csak megjegyezzük, hogy a lelátón ott ült az idén 70 éves Mészöly Kálmán.
Sőt, a ma sztárjai is eljöttek Magyarországra, hiszen egy nagyszerű szervezésnek köszönhetően Olaszország és Európa egyik leghíresebb csapata, a Róma volt a piros-kékek ellenfele.
Persze, már a felvezetésben sikerült eltérnünk a hollandok ünneplésétől. Félre értés ne essék, nem azt mondom, hogy másolni kellett volna őket, de tegye fel a kezét az, akit érdekelt a Média-válogatott - DJ-válogatott felvezető meccse?
Szerintem nincs ilyen az országban - persze a résztvevőkön kívül - csak akkor nem tudom, minek kellett megrendezni. Talán jobb lett volna egy korosztályos meccset rendezni, majd rögtön utána mondjuk egy Vasas öregfiúk - Vasas Old Boys, vagy öregfiúk válogatott összecsapást. Szinte biztos, hogy erre többen lettek volna kíváncsiak.
Merthogy születésnap ide, legjobb összeállításban érkező Róma oda - bizony, pályára lépett Totti, De Rossi, Cicinho, Krkic, Boriello és az összes sztár - mindössze 8000, azaz NYOLCEZER - szemben az amszterdami 50 ezerrel - ember volt kíváncsi a meccsre. (Volt idő, amikor kis túlzással ennyien egy edzésre mentek ki.)
Persze, a sztárok jöttek, gurigáztak, passzolgattak, néha kapura lőttek, szereztek egy gólt, aztán hazamentek. Kövezzenek meg érte, de azt mondom, nem sok ember van, aki jól szórakozott ezen a meccsen. Sajnos olyan unalmas labdázgatás folyt a pályán, mintha egy NBI-es és egy megye I-es csapat játszott volna kötelező edzőmeccset.
A Róma játékosainak ez ugyanis csak egy kötelező hakni volt, melyet szerettek volna minél gyorsabban, és minél kevesebb energiaráfordítással letudni. Ez meg is látszott a meccs képén: bár nagy ritkán néhány trükköt azért bevetettek, azért azt gondolom, ennél még egy sima Róma edzésen is több látványos elemet lehet látni. (Tényleg csak érdekesség: a Real Madridot is gálázni hívták Kínába, és a Madrid valóban gálázott is. Nem takarékoskodtak a trükkökkel, a 7-1-győzelembe még egy sarkazásos Ronaldo gól is belefért)
Persze, ez nem a Vasas hibája, az már sokkal inkább, hogy még egy ilyen Róma ellen is csak percekig volt a magyar csapatnál a labda. Volt néhány ígéretes megindulás, néhány jó passz, egy veszélyes fejes - de ennyi, és nem több.
Ja, és azért majd elfelejtkeztem valamiről, ami nekem is rosszul esett, pedig semmi közöm hozzá - és nem is ismerem a Vasas cserekapusát.
Adott egy meccs, melyen mindenki pályára lép, melyen a szakvezetők "ezret" cserélnek. Érthető, hiszen egy gálameccsről, egy születésnapi összecsapásról van szó, ami ajándék a szurkolóknak, a klubnak, és a csapat jelenlegi játékosainak.
Komjáti András viszont úgy gondolta, van valaki, aki nem érdemli meg ezt az ajándékot. Szegény angyalföldi cserekapus már az első félidőben ott melegített a kapu mögött a társaival, hogy aztán a onnan is nézze, ahogy mindenki beáll, mindenki kap néhány percet a nagy Róma ellen - mert játsszon bárhogy a csapat, nemcsak itthon, de Európában is nagy csapat a Róma - csak ő nem.
- Egy ilyen mérkőzésen nem az eredmény az elsődleges, mert egy Romától ki lehet kapni. A játékosoknak különleges élmény ilyen labdarúgóktól egy-két dolgot, cselt, átvételt ellesni, hiszen soha nem szégyen tanulni - mondta a meccs után Komjáti András.
Nos, a cserekapusnak nem adta meg a lehetőséget a Vasas edzője, hogy pályára lépjen, hogy védjen mondjuk egy Totti vagy a második félidőben egy Pizzaro, esetleg egy Taddei lövést, hogy ellessen egy-két trükköt.
Mondom, nem ismerem a Vasas cserekapusát, de nem értem Komjáti döntését. És gondolom a cserekapus sem érti.
Olyan ez, mintha egy születésnapját ünneplő kisgyerek - mert a Vasas tényleg egy nagy család, így annak minden tagjának születésnapja volt tegnap - nem kapta volna meg az ajándékát.
Fehér György
